Míg virít a ' rózsa, addig ne féljed a' tö-visét; utóbb haszontalan lesz bátorságod.
Az ifjú szíve szerint itéli a' világot; az ö r e g . . ? — a' világ szerint a' szívét.
Ne szaladj a' könnyek elől, a' könnyekben boldogság is rejtezik.
Ha nem segíthesz a' boldogtalanon, ő kön-nyedet is megköszöni.
Akarat által sokat tehet az ember; akarat által mindent tehetnek az emberek.
Ha éj v a n , ne epekedj' a"-nap u t á n , az haszontalan esztelenség volna; hanem gyújts apró lámpákat, — piagad és tieid ki vagytok segítve.
Az emberre az észt is vigyázva kössed,
— mert minél esztelenebb az ember, annál nyakasabb.
A ' fehérről ne kérdezd, miért nem fekete.
A ' kivel beszelsz, annak szemüvegén n é z z ; nem egy könnyen jösz igy ütközésbe.
Ne kéinélj ma egy lépest, száz holnapit gazdálkodol meg rajta.
Achilles/, és Homérosz ne akarj egy sze-mélyben lenni.
No hidd, hanem tudd, hogy kétszer kettő négy.
A' sémit is kéknek láthatni.
A' nap túlsó oldalát ne nézegesd; az in-ucnsőt kormos üvegen visgáld.
123
E l se kezd a' mit becsülettel nem végez-hetsz.
Mindnek egy k e v é s , egynek mind sok.
Egyért mind képtelenség; mindért egy ter-mészetes.
Ha gyakor sebet nem akarsz k a p n i , egy kissé bizodalmatlanabb légy, mint bizodalmas.
Még a1 napban is van f o l t , annál inkább az erkölcsben.
A ' t e t t e k becsét a ' t e v ő helyezetébíil nézd ; igy sok nagy dicséretet nevetségesnek látsz és sok vétek kivilágosnl előtted.
Ma nem mind j ő n' mi tavai jő v o l t ; a'' mi ma r o s z , nem uiarnd mindig rósz.
A ' magát-dicsérő gyanút g e r j e s z t , hogy nemtetteit dicséri.
A1 legmagasabb fa árnyéka is olly homá-lyos , mint a ' legkisebbé.
A1 nagy égetés a' kemény gyémántot is e l p á r o l o g t a t j a , hogy ne az állhntntosságot?
Keveset szólj, sokat tégy, férjliu maradsz.
Tetteidnél az időválasztáslul ha nem min-den is , legalább igen sok függ.
Ö r ö k k é nem maradhat éj.
Biztosságra nem elég a' remény.
Szavnbul k e z d , tetteiből végezd itclni az embert.
Ne feszegesd, miért világít a" világ, ha-nem nézz nála.
G*
Madárnak a' szárny nem lyukba bújás, em-bernek az elme nem tespodés végett adaték.
Mi illik jobban a' rózsa keblébe, mint a"
harmat-rsüpp ? mi ékesíti jobban a' szép nő szemét, mint a' részvétel gyöngye?
A ' mi neked virágzott tavaszszal, másnak érhetik meg őszszel, azért a" remény fejében gondatlan ne légy.
Egyveleg
t r é f á k . V I .Telelő 1831.
G 5 " . . . , a' német játékszín igazgatója, irigyli a ' garabonczás diákot a' budaiaktul. Egyszer vulaliára tehát az irigyeltetésrc is került a' s o r ! Hála Isten! Do hát lia ínég okos darab-ban irigyeltetnénk!
A ' Tivolit jól festette T . . . i ; és T . . . i jeles tag, mert a' festés inog leányaink 's nő-ink széniéiben vagy nő-inkább körén is (do csak itt o t t ! ) fő dolog. Lesietni kellene vele egy Pinduszt, 's reá a' játékszín múzsáit Apolló-val e g y ü t t , hogy ezek több irigylésre méltó darabot súgnának le hozzánk ulanliakhoz, súg-nák meg pedig, hogy a' játékszínnek mindig telve kellene lenni, — akkor lenne áiu még irigy G . . . , kivált hu az az ő erszényének kontójára történnék.
Kár hogy nincsen jó hanga-szerzőnk, ínég magam is készítettem volna a' szín dicsősé-gére egy dalos hős jatékdarabot. Majd
meg-kérdem P . . . i t et Compagnit, mint biztatnak, 's ha a' válosz jó lesz, akkor én is fölülök a' pegazusra. Ugy is rég nem nyargaltam már.
Iíancm a' nyavala közös, mi magyar irók mind vedlő félben vagyunk most, — senkinél sem megy a' röpiilés igazán.
K . . . megkért, hogy kétszítsek neki egy állattudományt leginkább ltftmisch szerint, ineilyhez a1 képeket ő megszerzi, hanem alig lesz belőle valami; már előttem többen mozdí-tottak illyent, de semire sem mentek vele. A ' mi publikumunk megelégszik a' házi állatok bijányos (ismeretével, millycnek a' lud, tyúk kappan, l ó , ö k ö r , szamár, 's ha a1 cserebo-garat és kerti csigát még hozzá teszi, sasa
s kengyelfutéja együtt van.
Az ösmeretek tára egészen megjelent, de az erszények nem látszanak igen kitárva
Jenni előtte. Hanem az nem lehet különben, okos dologra csak az nyithatja meg zsebét, ki az ellenkezőnek csukva tartotta. Azon fölül ki akarna mindentudó lenni, abban min-den van, *s az ember rosz farul vehetne le almát. Egy almáért pedig az cdenbül kire-kesztetni, nem csekélység.
Nálunk a' komor ősz véget látszik vetni a ' sörözésnek, már magam is borpohárhoz va-gyok esténkint meghívat Elfogadom. Ez ol-lynu társalkodás, melly csupa épiiletesj.égbül
127
áll, szemet nem s/.ár, — 's embereimtől nem félbetek , hogy hazudnak.
A1 Duna igen kicsin. A1 Linziek kevés almát szállítottak le rajta. Burgonya is ke-vés termett. Nem tudom, nem tiltatik e meg a ' jinlinkaégetés. A ' czankózók, tudom, megijednének.
A' gőzhajó a' kis viz miatt olly bizony-talanul j á r , m i n t a ' magyar iró, kinek lcg-tnnácsosabb röpülni, azon egy előre gon-doskodás m e l l e t t , hogy a* hasát hagyja otthon.
De micsoda otromba viz az a' D u n a , ol-lyan széles, és néhol ollynn kevéssé mély hogy a' törpék nem legnagyobbika is átgázol-hatná. A ' nagyság mellett bizonyos időben illy kis mélység szokott e lenni * F.j ha ma-gátul megásődnék a' Duna medre 's a' Tisza
csavargásai egyenes folyammá csináládnánnk, a k k o r , kivált lm gőzhajók is mngoktul gynr-tődiiának 's az úti bérek is ineglizctődnénck,
•s tb., 's tb. — akkor heh öröm lenne keresz-tül szelni magyar országot nyugottul délke-letnek és déliül éjszaknak a' marmarosi bér-ezek felé!
Hanem az roszul van, hogy a' legnagyobb várakozás mellett sem történik sémi magátul
a ' világon , a" mit a ' mi egyenes apáink igy fordítottak át öncsiifalédva: sült galamb nem röpül a/, ember szájába. Egy kísértetet kel-lene tennem, — tovább nem irok, meglátom hosr.ahb .leend c' darabka, mire olvasóim ke-zeibe jut.
12!)
Egyveleg
t r é f á k . VII.Telelő 1831.
S o k s z o r gondolkodtam azon, mint juthatna az ember legkönyübben legtöbb pénzhez, és ter-veket csináltam magamnak, h a n e m . . . ollynn sok átkozott hanem álla mindig az utamban, hogy végre ki sem ösinerem magamat. Gaz-dagon akartam házasodni, — és igen sok hanem gátola; nagy lotteriára t e v é k , a ' n e m -találás egy iszonyú hanem leve; a' kis lotte-riút gyakorlóm, "s erszényem csak lapult bele.
Aichymiát tanultam, munkám, pénzem, remé-nyem füstbe ment; okosság után indulék, ok-nélküliségbe vesztem, inig végre tollat ragad-tam , 's igazán befizettem magamnak!
Oh ha mindenki tudná, mint befizethet az ember tollal magának! K . . , r mindig áldozott a hazának, '« ha élne most az új házban még nagyobb mezeje volna reá, K . . . u r ma halnap oda l e s z , mert négy öt ezernél több tiszta nyeresége nincs évonkint; hát még I I . . . ! — De itt én nem tudok joi számolni.
Ilát ha nekem volna egy folyóirásom, "s arra 3000 előfizetőm 's mind annyijátul, teszem, húsz forinttal előfizetve, 00,000 forintocsku jőne be, ^s ba ebbiil 20,000 a3 papiros, sze-dés, nyomtatás és kiildés költségeire elmegy, h, 40,000 maradna meg, ebbiil segédeimet jól—
fizetve, a' egészigy állana: 60,000 — (mond:
ininus) 20000—1200 —800=38,000. Ez, nemde j ő befizetés volna ! ?
Hanem hiszen nem minden fa megrázására hull ám le vad körte, annál kevesebbé 38,000 szem. Sokan ráztak már egyébből 's ngy kel-lett elfancsalodniok, mint a3 rókának a' ma-gas szőlő gerezdektől. Mennyen hallottak és mondottak halotti énekeket mások és ma-gok toll-szülöttire. így nyugosznak békesség-gel az úrban az Aspasia, A'ejetejlsek, Szem-lélő , Orvosi Túr, Sas, Ekhó és többi társaik, inindannyija befizetve magának vagy inkább nz Írójának. — De
,„Vezet lábon járni 's mást is nllyaut lát«
ni, tűrhető nyomorútág" Ezzel vigasztaljuk magunkat, és egymást.
Egyszer volt egy ember, nz nem is tudta mint lön gazdag, csak csupa aranyok között találta m a g á t . . . Oh annak nem volt e s z e . . . I g e n , i g e n . . . Mi pedig á t l á t j u k , mint van, hogy az aranyakat ina holnap üstökös
csillag-nak n é z z ü k . . . t e h á t . . .
131
L. . . egy igen szép házat varrott magiinak, s ő t a1 mint mondják a' szeretője számára is.
Nemde különös mód ez a' czéUioz jutásra egy ollyan időben, íuikor csak a ' természetes utat kiáltozzák az emberek. De vannak mások, kik házakat tapintottak öszve. Nemde ez még nagyobb mesterség, kivált ha minden tapin.
tás egy lépés volna az örök élethez.
I \ I . . . Nina férjhez megy. Ha leány volnék én is örömöstebb mennék férjhez, mint nkarbová, hanem fériiu létemre hova menjek?
L á n y h o z ? . , . Az nem szokás! K o r h á z b a ? . . . Mámort találnék h a z a h o z n i ! A ' Gratiákhoz ? . . . Nem tudom befogadnak e , rs még inkább hogy befogadási jogukat mcgösnierik e a' ma-gyarok! Mert az volna ám szép, ha én mint a' C'liarisok kedveltje járnék a' hazában, és az első bidnál föntartóztatnának, hogy fizes-sek krojezárt, minthogy az ollyan idegen pri-vilégiumnak nálunk sémi becse, sciui ereje.
I g a z , házasodnom-kellene. Itt a ' bök-k e n ő , itt a' bitczbök-kó, incllyben meg megbot-lottam és nem tudnm, mibe verém körmeimet.
De hogyan házasodni? Kicsint venni? . . . Nem érdemes. N a g y o t ? . . . Tulám sok barát óhaj-taná. N e m , nem veszek én házat. Miért len-nék különb ásiai apáinknál, kik a' sátorban
is becsületes emberek voltak.
L . . . azt mondja, ház nem magyar s z ő ; és
én elhiszem neki, inert pesti vagyok, hol — a ' potiorl iit denoininatio. Ilanem én e' sze-rint a' palota szó magyarságát is tagadom, ki-vévén ha K . . .i és N . . .ó volnék, más kevéssel.
Az irássai nem boldogul az e m b e r , mert csak papirost veszteget. Innét én ajánlom Íróinknak, hogy ezután ne irják a' gondolatai-k a t , vagy betűigondolatai-ket, hanem nyomjágondolatai-k. A1 vi-lágon minden a* forihalitristul függ, mcllyet már K . . . Károly incgéljeneztete. A ' tapasz-talatlan! O is csak irta a' b e t ű k e t , rs csu-pasz maradt; inas nyomta , es oldalaslag egy palotácskája nevekedett ki a' füldbiil.
Jegyezd meg, barátom; másnak javán is tanulhatni, noha apáink még a ' más kárán sem tudtak okosulni. Ugyan mentünk e mi előre? N e . , n e . . Ilallgas pajtás! iiálanin ni diait.
133
Egyveleg-tréfák»
V I I I .
Telelő 1834.
J a n ó igen tréfás ember; van esze, — nevele mig a' gyeként el nem rántották aliiln.
A z ember seminek nincs urává szánva, inert még maga ura sem lehet. Nem maga terítteti maga alá n' gyékényt'a rendesen aka-ratja ellen rántják el alűla.
Gyuri ugyan azt véli, hogy annál kön-nyebb mások ura lenni, minél kevesebbé ura magának valaki. — Ezen véleményt ningya-rul vél le.
Miért van az, hogy az égő gyertyn fogy ? Csak hogy a' szegény írónak több kiadású le-gyen? — Igen, uraim, — de arra kellene törekedni, hogy «' jó irónak legyen több kia-dása. llanem ugy van, mikor a' jó iró ide-gen világban cl.
Farkas utazásai jól kelnek. — Igen, cr-dcinkben is ritkasága' farkas, — annál inkább szemet szúr, ha utaz is. Ekkor már a1
pil-lantnsaiért csak megadhatni egy-két pengő fo-rintot.
Mindennek meg van az. ő módja. Miólta Franklin okosíta, a1 szobában is tudunk vil-lámoztatni, menydörgetni. 'S hát e'ppen csak ezt lehetne a' szobában tenni? Az volna ám a* gyöngeség! A ' szobában lehet csillagokat visgálni, füvészkedni, állatászkodni, hada-kozni és utazni. Ezen utolsót különösen ajánlom füldiimnek — surrogatiunul.
Hamar rá virrad az emberre, mikor nem akarja; hanem mikor akarnók, beh lassan megy!
A ' csigát tartják a' lasuság példájának honi állataink között, pedig hibásan, mert az vagy nyugszik vagy előre megy, de rák, uraim, a1 rák !
Mibajunk a' rákkal? Jeles állat a z , vala-hányszor vedlik a* gyomrát is elvedli 's ujdon újat kap helyette. Nemde irigylendő sors volna rák lenni?
Azt hallottam, a'pegazusnak szárnyai van-nak. Ka azt tagadom; mert vagy nincs, vagy legfölebb vedlik. Hanem jegyzésül tuondva, n «-kem prozaicus szemeim vannak.
Azt mondják, a' sors mér az emberre mi 1-dent 's nem hagy válogatni a' dolgokkan. Én pedig csupa szabad akaratot és válosztást lá-tok , 's ennél fogva azon polezoknt logmeg-töltöttebhen szemlélem, a' hol kevés munka sok bért terem.
135
De N. nagy hazafi, tudatni nem akarja, hogy munkáiért pénzt is vesz el.
A ' tengeren hajókázni veszedelmes, nin-csen gerenda, a'mellybe kapaszkodjék süllye-déskor az ember. Azután azok az átkozott sinórok és kötelek az árboczrul, — ollyan rutul sivítanak a' szélvészben.
A' fogfájás ellen legjobb szer a* fogak k i -húzása. Nekem két fogam f á j , uraim, ki lesz ollyan j ó , 's kihúzat magának helyettem két zápfogat? „Kérem, uram, ne tessék engem a' fogával fölcserélni!" „Nincs jól mondva, uraim;
— ne tessék a' fogakat az emberrel magával fölcserélni."
Némellyek igen szeretik a' belső gyógy-szereket; mi, nemde, mindennek csak a' kül-sején maradjunk ; még az orvoslásnak is ?
Es ugyan mi volhatna nálunk orvosolni való? Scini , urak , inert a' végctlenség a' sé-mivel hajlik egy karikában öszve. Említsem e az erszényeket, hitelt, tiszakörüli utakat, grammatikákat, j á t é k s z í n t , hangászatot «' budai színen? „Hagyjon föl velem, kérem, hiszek, hiszek."
Jó ba az ember hisz, még jobb mikor őneki hisznek!