99
ké-jelcgnek, inig Köleseink Schillerrel és német társaival látszik kezet fogni; — n' nap sza-kaszai . . . Vagy én nem tartozom a ' társaság-hoz? Majdnem nzt modám, hogy Thomsont nem l á t t a m , kivévén sirhalinában, 'a még az évszakait sem olvastam. De el fogom olvasni, talám megtanulok belőlük nem magunkrul szólani.
A ' kritikai lapok mind az öt füzetét meg-vettem tegnap; — az ember örömest szobá-jában tartja a ' rokon lelkeket. Szeretnék min-den liatalmasnbh magyar irét megvenni, ha-nem ki merne olly meszsze távozni a' magyar szokástul. Idővel azonban csakugyan meg-szerzendőm őket! Meg? — A z a z , u r a m , a ' megszerezbetőket igazmondás mellett.
Nagy bajomba k e r ü l , hogy pipázni nem tudok. Az egész világ azt lármázza , hogy nem vagyok magyar. Ugyan különös erejű lehet az a' pipa, mikor a' nomkábulást é s nemhnnyást magyarságnak nézeti. Innét e az a1 sok hányáskodás vagy hánykolódás kö-zöttünk ? Néinelly irónk különösen jó dohá-nyos lehet.
A ' dohány fő becsét boldogult Kisfaludynk abban liclyheztcté, hogy a' kelletlen embere-ket kifüstölhető vele, de mentsem isten, liogy ezen velemény áltolánossá legyen, különben két év ntulva minden buznfüld dobánytclekké
101
változnék 's mi éhei halnánk, nem dohányo-sok. Amazok füsttel is elélnének. Hanem ez nem valami különös. Eleget füstölög mi ná-l u n k , a' honá-l ná-lángoná-lni kená-lná-lene, 's még is be tudjuk vele érni.
A ' füstnek is megvan aJ maga haszna. Nem igen látjuk u g y a n a z t á t , hanem ki is törőd-nék az átlátással? Többön is mentünk mi már keresztül átlátás nélkül.
Szép mikor az ember mindenen keresztül tud menni. Hanem igen sokan vannak, a' kik csak a ' keresztülesésben jelesek. Mit gon-doltok , barátaim, nem volna e az még jele-s e b b , ha híd ejele-snék Dunánkon kerejele-sztül 'jele-s mi azon általjárhatnánk.
Mi a' keresztüljárásban is jelesek vagyunk.
Ki is menne az ut irányában ? Iliszem az czél-hoz v e z e t h e t n e ! . . . Hanem midőn egymáson keresztüljárunk, nein félhetni a' dologhijány-tul. Mi másoknak adunk eltenni-valőt, má-sok nekiink, — 's mind a1 mellett jó barátok maradunk.
Oktalanság is volna véleményt különbség-ért az ckédasztalnál egymás hajába esni. O t t nz ember két pofra eszik, nyitott torokkal iszik, hasát tartva n e v e t , kezet fog egymás-s a l , élteti e g y m á egymás-s t , . . . b-za menve pedig csip, paprikát t ö r , ezt tobákszelenczéjébo
leszi, 's néha néha legjobb barátjával is szip-pantat belíílc.
Sokan ugy nagyon megszokták közülünk a' tohákolást, ezeknek egészen j ó izün eshe-t i k , ha luegpriiszszeneshe-teeshe-tnek.
Az orr igen érzékeny műszer 's csak szo-kás által tompul el. Innét v o l h a t n a . . . le-hetne . • akarám mondani, valaki a* nemtobá-kosok közül, a' ki igen zúgolódnék a' pap-rika ellen. Ez azonban gondolja m e g , hogy csak tréfa a' dolog, mert erős paprika alá másképpen kellene keverni az ágyat.
103
Ékes-beszéd
a ' n ő - í r ó k e l l e n .
Telelő 1834.
I I
valamikor méltó dologban emeltem föl szavamat, ugy most van azon e s e t , inellytül százaknak sőt e/.ereknek nyugodalma, 's az írói köztársaság java vagy k á r a , előmenetele vagy veszedelme függ. Ki volna tehát a' ki figyelmet egy pillanatig is elvonná ezen irői alaptárgyiul. Én gondos meghallgatlatással hízelkedem magamnak.
I l t c n , iró 's olvasó t á r s a k , 's férfiak a' szó teljes értelmében, a1 férfiak dicsőségének megalapítása forog kérdésben. 'S ha ezt rosz-szul döntjük e l , magunk alul ráutjuk cl a' g y é k é n y t , magunk alul vágjuk le a1 f á t , 's hn rutát és nagyot fogunk esni, ne tulajdo-nítsuk másoknak. Kiadni kezébül a ' hatalom gyeplőjét, ollyan ostobaság, mellyet vagy ép-pen nem, vagy iszonyé erőlködés, lótás fu-tás mellett szerezhetni víszszn , hozhatni helyre.
Az íréi pályán a ' boldogulásnak és teljes
sikernek kútfejét a ' f u r f a n g , g y o r s , föltalá-lás ész teszi, ezzel pedig nem nszszonynink dicsekedhetnek c fölöttünk? A ' franc/iák li-teraturáját mi özünlüttc el elmés vidor talpra esett munkákkal, 's innét mi tette a' franczia nyelvet Európa mivolt társaságainak közönsé-ges nyelvévé, mint a z , hogy a' francziák k ö n n y ű , föltalálás, vidor elmével birnak, mintha megannyi aszszonyok volnának. Uraim, ha mi as/szonyosságot kölcsönöznénk férfiui-siílyos gondolat-menetelünkhöz, vagy ha asz-szonyainkat hagynék irni, öszszeűtközésbe jöhetnénk a' francziákkal, mert az aszszonyok
sok hajnak okai, — a' francziák ellen pedig győzödelmet nem reménylhetnénk, — ezen okhul aszszonyainktul eltiltandónak vélem az iréi pályát.
A ' házi csend 's házi boldogság alapját az nszszonyi fejhnjtás teszi, ez pedig az aláza-tosságon épül, melly a' magát kicsinynek tu-dáshul ered. Iln mi nszszonyainknt irni hagy-juk. meglehet hogy magynrország hnmnrjábnn v égig pendülne hirektül, sőt ínég talán itt ott lennének férfiak tömjént is gyűjtök ele-j é k b e , ekkor kicsinységük érzetét elveszte-nék , nagyoknak vélelveszte-nék mngoknt, még nn-gyobbnak tudományokat, legnann-gyobbnak pe-dig azon hatalmat, mellyel elméinken mint szíveinken uralkodnak, alázatosságokat
luesz-105
sze hajintanák, a' főhajtáshoz nem akarnának érteni, mi nem bánhatnánk velők kényünk szerint, ebbül zsurlódás következnék, a' mi annyit tesz, a' házi boldogság föl lenne dúlva.
Ugy i s , ha elnézem a' férfiak állapotját, most sem találom a' legirigylendőbbnek. Nem vagyunk ugyan meg ollyan boldogtalanok, mint hajdanában az Athenaiak, 's most pedig a ' francziák, kiknél a' férfiak önméltóságok-rul megfelejtkezve legédesb és legnagyobb kötelességüknek tartják a' szépnek hédolást, 's ezen csalárd elvre még csalárdabbat építve azt m o n d j á k , hogy a' uövevény-országban nincsen ollyan szép r ó z s a , mint az emberek közüti: és a' fényes nnpvilágon nincs ollyan szép sugár, mint az emberi elmékben. És mi ezt még megengedhetnék, ha a' férfiakrul szó-lanának. Haneiu ők a1 legszebb elme sugarai az aszszonyoknál k e r e s i k , ottan bókolják,
imádjak, huh! az elfajullak.
Nem ugy tettek a' mi apáink, nem ugy tesznek a'boldog keletiek! Keleten van a ' f é r -fiak menyországa, o t t , a' hárem szent falai között, hova a1 tömjénezők erényszédítő se-rege be noiu juthat. Ottan a' férfiú az ur, az ő pillantásán lengedez az élotndás és élet-ve vés; ha ő mosolyog, élet derül a' termé-szetre, ha ő menydürög, remeg a' világ. Ná-lunk a' férj kinevettetik , ha bölcs rúnezokba
akarja szedni homlokát "s fejét a1 mvstifira-(io nymbusába takarni. Nem használ a" fontos kép-csinálás, a' tudós némaság, az örök idők-ről maradt k a b á t , sőt meg a' rőkás mente 's a' kard sem. De a ' mi több, már azt is me-rik hazudni, hogy a' pantallonboz is jől nU az acze'I, 's bajusz nélkül szinte olly kellemes férfiú lehetni mint bajusz- e's szakályval.
Háborút kell ezen harapódzó gonosz ellen indítani, é l e t r e , halálra, diadalra, veszede-lemre ! Meg kell hagyatni minden paplros-ke-reskedőnek, hogy boltbecsukás büntetése alatt ne merjen nőnek papirost eladni; mert mire való ¡«.nőknek a' papiros? Tudós értekezés alá vagy szerelemlovélnek ? A ' tudós férfiak értekezését scnkisem veszi, majd tahim az aszszonyokét áruljuk? Ez volna ínég csak h á t r a , hogy egészen a? papucs alá jussunk.
Ok bizonyosan jobban egymás kezére dolgoz-nának, do nem, még okosságot se tanuljunk tülök. A' mi pedig a' szerelemleveleket illeti, melly gonosz ajigynl sugá meg nőinknek, hogy szerelemlevél is létezhet a' világon ? Ez fe-jességet, akaratot árul el. Nem tudnak e
megelégedni azzal, hogy ugy is oda adatnak, még pedig örömest, mert veszedelmes szertől ki nem sznbadulna örömest? — De nekik még
«íagoUat koll árulni, szerclcmlevelet Írni.
407
a t y á t , férjet megcsalni! Es ml ezt nyugalma-san türjiik?
Szinte vádolva kell föllállanom egy külön-ben nem ártalmas állat ellen, sőt a' mellynek érdemei is vannak, kivált mikor már a' nyár-son megsült és a' tálban széleszti gyomort át-járó kedves szagát, inelly már Maecenasui is szolgált egyik kedves Írónknak, több rccen-senst elpiszszente a' mocskolődástul 's talám
»ekem is adhatna szolgálatot, ha egyébbel n e m , legalább jő kövér májával. De nincs kegyelem a' f e j é r e ; ma hajthatatlan vagyok, mint llrutus nz ő nagy napján, 's vérnek kell folyni, hogy az igaz ügy győzzön. — Mi is kedicz johlian az aszszonyi írás-mesterségnek, mint a' toll? Ila gondolataikon nőlne toll 's nevekednék szárny, más volna, azzal elrepül-nének a1 hetvenhetedik égbe, ugy hogy talám solia sem látnók ő k e t ; hanem midőn a' t o l l a ' hidakon női :s nekik csak kezeikbe j u t , ak-kor képzeleteik pezsgő fészkén nem tudnak tovább adni, hanem minket árasztanak el sza-vak és dolgok özönével.
Innét nz én férfiasan meggondolt és súlyo-san megfontuk indítványom a z , hogy a' Hi-dakra , mint n" nők Írásának elősegítőire, sőt egyed ül való táplálóira kémdletlcnül hálái mondassék ki. Támad ugyan egy kis kár n1
dologiul. mert a' ludak s ü l t j e , kivált a '
gő-•/ölt mája igen jó , a' tollas ágy ne'inelly baj-nokunknak erény pályája 's legkedvesebb mu-latóhelye , a1 gágogás még néiuelly Capitoliu-mot menthetne meg nz elfoglalóstul: de mind exeu hasznok csekélyek n/.on kárhoz képest, mclly a' nők kezébe jutott irótollakhitl ered.
Sőt még azt mondom ; hogy a' ne talán tán korán tojott lud-tojásokat is mind veszendők-nek határozzuk, nehogy tyúkok alá kerülje-nek , ar réczéket kiirtassuk, minthogy már jutott néuiellykinek eszébe, kácsatollnl i s i r n i ; a" sasokat, t á z o k o k a t , h a t t y ú k a t , gémeket, gólyákat hasonló társaikkal együtt fujoslul és
ivadékostul elveszeszszük., mint ürilnnniában a5 farkasokkal történt, az idegen országiak-nak pedig megtiltsuk, hogy a' teljes megme-Lesztés büntetése alatt hozzánk ne merjenek jőnl.
Ezen előovakodások után nagyobb siker reményével rendelkezhetünk magok az asz»-szonyok körül. Legjobb volna ugyan nz irni üidásnuk nyakát tekerni k i , hanem mivel az nszszonyok segedelme nélkül illyen bölcs cso-mót föl nem oldhatunk, ketté vágnunk pedig nem szabad, kevesebbel kell beérnünk. Ha stszszony volnék, már eddig száz javalandó terv is költ volna agyamban, hanem így lassan topogva azt gondolom, jó volna valami okosat kigondolni, mellyel a' dolgot gátolni
lehes-122
sen. Jó lenne talán megtiltani n e k i k , liogy tudjanak gondolkozni, azután Írhatnak akár egész eletükben , bennünket nem fognak szé-gyenben hagyni. Vagy tán rajok kellene pn-rancsolni, hogy csak férfi név alatt Írjanak?
így nem sokkal lenne rosxabbut a ' d o l o g , mint mikor fordítást adunk eredeti helyett.
Azt is akarám javallni, hogy a' támlástul el kell fogni a' leányokat., hanem ínég eddig majdnem szükségtelennek látom ezen rendel-kezést. Azt az egyet mondhatnám, hogy ipar-kodni kell minél zavartabban tölteni azt a* ke-veset f e j ő k b e , a' mit k a p n a k . mert az vilá-gos igazság, hogy n' zavart tanitásnál sémi sem képesebb a' természeti józan vidor észt mesterséges kicsavart súlyos eszlelenséggé át-változtatni.
Ezeket mondani kötelességemnek tartóm, hogy mindazok , kiket a ' férfiúi becsület ér-dekel, j ó k o r á n ébredjenek a'veszedelem ellen való dolgozásra, azon gyávák pedig, kik Ie-aláztatásokkal nem törődnek, gyalázatuk sza-vait ezennel meghallják. Mintha a ' történe-tük könyve is nem harsogtatná menydörgő sza-vait mellettem, hogy a' nép megfélelmjék rs u j parancsolatok gyanánt fogadja cl rendojmé-nyeiinet! De mi a' gondatlanság korában élünk, hol a' helyhehagyás nem teremt dörgő mo-rajt elő. Szavaim, ugy látszik , a'
puszta-bnn hangzanak el, ínég egy becsületes fölh«-víilést sem okozva. Mi valóban megérdemel-jük, hogy ngy bánjanak velünk az nszszonyok, mint egyik pápai barátunkkal bánt egy hí-v a t l a n , nem igen liizelliedn pesti irónő, ki őt társaival együtt gúnynevetve hányta ki a ' n y e -regbü'. Tudom nekünk sem lenne kellenetes, ha ollyan leczkéket tartana kopaszságunknak!
De megérdemeljük, a' gyávaság büntetés után rí, \s különös szerencsénk, hogy jobban papucs alatt nem nyögünk. Volnék én nsz-szony, másképpen szedném rendre ezen bn-jiíszosoknt, kik lin szőröket lekaszálják,
ol-vasva is elcsúsznak nz nszszonyok sorában.
Mind rokkához alítanám őket , és pendelybe öltöztetném, bajuszt egynek nem volna sza-bad hordani, 's a' ki egy ellenmondást tenni merészkednék nőjének, azt három nap böj-töltetném kaliczkában vizén és burgonyán.
Es ha fiileim nem csalnak, hasonló fenve-getődzést vettem észre nz nszszonyok részé-ről. Férfiak, erősen lássntok a1 buzi kor-mányhoz , — én részemről, niig n' toll az nszszonyok kezében lesz, meg sem házasodom.
111
Ékes-beszéd
a* s z é p s z a v a k m e l l e t t . Téleló 1834.
S z o k a t l a n vitatáska kell elegyednem, midőn a' szép szavak pártolását válaltnni föl, és sok véleményt meg fogok sérteni, a' sokasággal ellenkező nton menve. Hanem szavam legyen szeled , mint a' tárgy, mellyet védek , 'a ez tegye fájdalmatlanná öszveütközésilnket.
Igen sokan nem látszanak ösmerni a" szép szavak erejét és mindent csak a ' durva erőtiil várnak . az erősznkoskodástul reménylenek.
De ezek járatlanok n" világ folyamában. Ezen nagv mindenséget nem erőszak tartja fön lé-telében. nem öszszcíitközések viragoztatják.
hauem az öszvehnngzás kellem-szózata szerez neki diszt és dicsőséget. A' fölzúdult ten-gert nem a' hullámai elé torlott sziklák szo-lédi'tik m e g . bnnem a" földerült ég. 's a' ma-gnsrul csöndébon leniosolygő nap.
Az emberi elme szinte tenger, szeleden nyugvó, mig kün csendesség van, 's
mélyé-ben híven tükröző a' szép természetet ragyo-gó csillagaival, 'a az ég királyával a' nappal, De a' szelek által füiliáborílható. 'S ekkor hánykolódásának nincs határa. Az eget víja ő hullámaival 's alant a' mélységek legszornyül-beit ostromolja. Kicsin akkor ő neki a' vé-gellenség, szeled az erőszak, világos az éj-fél. Keresztülront minden gátokon , a' virá-gokat eltapodja, az erőseken dúl, a ' szenten gonoszkodik.
Oh miért változlinlik ált az ember nemem-berré. miért vetkezhcti le megfontolását, melly őt a" porbpl és tehetetlenségből fölemelte, — egy ollyan fokra emelte, melly többé nem nz állatiság fokozatához t a r t o z ó k , hanem által-menetelt látszik tenni a* világ izgató erejéhez.
Vagy miért kell ezen magas fokra az állati vak indulatokat 's a' még vakabb szenvedé-lyeket fölvinnie ? A ' fölingerlett orozlán kör-meivel fogával tépi ellenét, az ember dühöngő oroszlán tud lenni, és tízszeresen dühöngő, sémit sem kémélő, nem b a r á t j á t , nem vérét.
Ilulalt okoz a3 vészek ^zélvcs/.e az aczeánon, de öntudás nélkül, nem gyönyörködve a' tört bajok morzsáiban 's ezerck élclfuldoklását nem óhajtva, az ember gyönyörködve iszsza az embervért 's édes hangnkint nyeli u' haldok-lók hörgését!
Ezen szörnyű állatot hutalmunkban
torta-113
n i , nem csekélység. Mert más oldali ul a/, ő birása haszonnal, kclleminel, bátorsággal tel-jes. Az. egyszer megnyert ember várét meg-osztja kedveltével, a' mindenség symphoniá-j á t egyesítve hozza neki idvezlő hangakint.
védi őtet szerelme legbiztosabb fegyvereivel 's őrt áll mellette soha nem lankadó vigyázat-tal. Nem magának látszik ő é l n i , hanem ke-bele szent tárgyaiért, mellyeken szíve egész hajlandóságával 's lelke minden erejével csüng.
5)S tudjátok e , melly elem a z , mellykcn az ember illyen kívánatos fejlődést szokott tenni ? Ah az nem a ' rabszolgaság, nem n' szolgaság, nem az értetlenség. Az ember erényei szabad levegőt kívánnak, és szabad napsugarakat. Melegházban nem szokott ezen növény szép fejlest tenni. Jó alapul csak a' jogosság földe szolgál neki. Hn ezeket
meg-nyerő, hatalmas gyökereket bocsát, erős fává sudárzik f ö l , számos ágokat e r e s z t , buján virágzik *s egész országot sőt. világrészeket örvendeztet meg áldásával,
Elhibázták mindazok a' C'/.élt, történeteink n' nagy tanúság-könyvek , kik az emberhirást külső eszközökön akarak alapítani. Minden romlékony a' földön; az a r a n y , az acz.él, a1
g y é m á n t , csak az emberi szívben van n' ro-molhatatlan erő, melly ivndékrul ivadékraszá-1 ítható á l t , évezredeken keresztül,
romlástn-lunul, sőt egyre fejlődve, csinosbulva. — Ez a' szerelem, a' szép és jó iránt való sze-relem. Mutasd az embernek a' szépet, ő rajta fog csüngni szíve egész indulatával, mutasd nz embernek a' jót , és ő imádni fogja lelke teljes erejéből; add az embernek vezércsil-lagul a' szépet és jót, ő követni fogja virágo-kon töviseken , életen balálon keresztül.
Ösmerek én egy vnrázs-pnlcznt, melly na-gyobb hatalmat gyakorol az emberi indulatok hullámai fölött, mint Poseidon villája ez oczeá-non. Ollyan ez mint a' szeled napfény, mclly életet kelt a' merre csak föld és levegő van.
ollyan mint a' híves hajnal, melly harmattal ifjítja az epedett virágokat. — Ez a1 szíves-s é g , a*szíves-szépen, nyájaszíves-san bánászíves-s. —
A ' mi szívről j ő , szívre hat az emberek-nél, 's kivételt tahim csak azon elvadultak t e s z n e k , kiket a' szívesség nem ápola, kik-nek gyönge indulat-virágait a ' részvétel nem öntüzé meg iljítő harmatával. Ezeknél elfá-snlhnt a' kebel, j é g burkolhatja bé az érzé-seket, melly alatt jó, erény nem költetik. D e a ' lioszas szívesség rendesen még ezen jeget is föl képes olvasztani, 's a' kebel fásságát föl-érzékenyithcíi. M e r t az ember gyöngo viasz, ha a' kellő nnpmeleg bal r e á , valamint nya-kas nczél nz önkény hidegében.
Melly gyönyör az embert szívesség által
1 1 5
vezérelni! — a ' föld leggőgösebb teremtését l'illantiísnnktul függővé t e n n i , a' legbátrabb, legmerészebb állatot szeleden simíthatni aka-ratunkhoz. Es mind ezt megteheti a ' valódi jős'ág. Mutasd magadat illyennck nemzetek e l ő t t , és ők becsülni, imádni fognak; mu-lasd magadat illyennek az emberiség előtt, és ennek szíve eledbe fog h a j l a n i , a' tied lesz, tőled idomítható.
A' szívességek legnagyobbika pedig, meg-mutatni az emberek: mi az igazi szívesség.
Alomdalt suttog a' tengeren sajkázónak a' lasá szellő, de az elaludtat, s/.élvcszszé ne-vekedve, hullámsírba temeti. Eledelt hint a' madarász turbékoltatva a'' galamboknak, de tőr fölé vagy csapó alá. Az illyen szívessé-gektől megői/.eni az e m b e r t , a' szívességek kezdete, de majd legnagyobbika.
A ' szép szavak a' szívesség egyik fő esz-közét teszik. Tettekben áll ugyan az iguzi szívesség, valamint tetteké az igazi érdem,
— de a' szavak nyelve az érthetőbb, a' vilá-gosabb. Példával vezethető az ember legin-k á b b , de ¡í példálegin-knalegin-k elmúlhatatlan legin-keséről a' szavak. Ezek áital tüzelni, hátrntnrtóz-t n hátrntnrtóz-t n i , emelni, leverni lehehátrntnrtóz-t. Az ajakakon repül az k i , a* mit a ' szív é r e z , a' mit az egy gondol, a' mi az ember lelkén forog, n
'ni valónkat betöltő!
I
116
Ks a' szép szavak minden szép lélekhez bemenetelt kapnak. Az erény szép szavak-kal festve még elragadóbb lesz 's biztosabb utat találó a' lélekhez. Szép szavak kcdvel-tetik meg a ' hazafiuságot, jogszeretést, joga-dást , ók vezetnek szeleden viszsza a' tántor-gástul, mentenek meg az elesestül, emelnek viszsza az erényhez!
Es még is mellett ük szükséges beszédet tartani?! — Nagyon szükséges, sajnos! l)e én itt az ok-adatokat nem hordom föl, csupán azon ohajtásoinat jelenteni k i , hogy ez én szépnek szánt szavaimat minél többen ollya-noknuk t a l á l j á k , 's jó számosan utat nyissa-nak nekik szív-lelkükbe.
117