P E S T I L E V E L E K
IRTA
V A J D A V K T K !t.
ELSŐ FÜZET:
S Z É P S Z A V A K .
K A S S Á N.
A' 1.1 T K R A T ü R A I I N T lí Z K T B K N.
- y v ^ - f ' 1 S 3 5 .
S Z É P S Z A V A K . .
ÍRTA
V A J 1) A P É T E 11.
A'
K A S S Á X.
L 1 T K R A T LIKAI I N T K / K T I I K \ 1 8 3 5 .
A z volt még csak hátra, hogy szép sza- vakat is írjunk, minekutána a' sok- fele csöpökbül b e v e t t ü n k , karczoltat- t u n k , a'Muzarionban m o s a t t u n k , az Ekhóban dögönöztettünk, a kritikai lapokban ! Már csakugyan jobban kellene (ismernem embereim ingerlé- kenységét, vagy inkább, akarám mon- dani, izgékonyságokhoz kellett volna jobban szabnom magamat. D e most az egyszer álsiinogatással érem be. Júnó is igy tön hajdan Jupiternek, midőn be akarta magát nála hízelegni.
Szándékomat még a' kiadómnak
VI
sem jelentem ki. És hogy a'férfiak — ki ncin taláíandják, arruljót állok, vala- mint fejemet teszem rá, hogy száz ol- vasóném közül nyolezvan kilcncz egé- szen hehat titkaiinba. Oh ha a' mi aszszonyaink olly gonddal olvasnának magyarul, mint a* esomókat fejtegetik, akkor Magyarország az irók paradicso- ma volna.
Mi lerílak sem vadászszuk a' kese- rűt, hanem nőink majd meghalnak az édesért. Meglehet, hogy chcmiai ro- konság uralkodik közöttük és a' dárá- z s o k , sőt méhek között. Angyalkák, meg merjem e mondani, hogy bennem csupa mézgondolatok és édes szavak laknak ? — Nem, én azt meg nem mon-
d o m , — mert a' méhek a' méz után fulankval járnak.
Sokan v a n n a k , kiknek szájok ize
V I I
m e g r o m l o t t , és ezeknél minden fa- n y a r , a' init szájokba vesznek. Ez pedig legkönnyebben megtörténik egy olly tartományban, hol a' hatalmas Ilasurnak ég Zeusz, Minerva és Ba-
chusz oltárán is az áldozat. — í g y szegény fejemnek is van mitül tarta- n i ! . . . Vagy inkább n i n c s . . . _ m e r t iró csak irótul tarthat. Más jói tápláltak könnyen mosolyognak a' szép szava- kon.
Azonban a' ki előtt fanyarok az én gondolataim, ne bennem keresse a' hi- bát. Mert ha engem száz sajtóval sajtol- nának i s . . . Óh bár egészen lesajtóztat- nám: akkor lennének igazi kisértet-méz szavak ajakaimon, és kiki az ig-ázi izt érezné meg rajtam. D e igy sok he- lyen csak be kell ezukroznom maga-
TI II
mat, mint betegnek szokták a' keserű orvosságot.
Mi Magyarok keveset megyünk ki szülő falunk határábul 's Iegfölebb azon városba rándulunk be néha, a' hol phi- Jozophiát, academiát és illycsmit ta- n u l t u n k , 's — a' mi nevezetesebb — egy gyei vagy többel szívjátékot űz- tünk, — és talám néha P e s t r e , meg- n é z n i , nem vert e lábokat és gyöke- reket a' hajóhíd. Ezekből pedig az kö- v e t k e z i k , hogy jobban ösincrjiik házi állataink Ízlését, mint embertársain- két, kivált pedig azokét, kik nem egy kenyéren vannak velünk. A' miből viszont azt húzom ki, hogy nem vét- kezném, ha egy két beezukrozott izlés pilulát adnék be némelly olvasómnak,
ollyan p i l u l á t , inelly megfogamodva gyümölcsöket teremne. Hanem a föld-
I X
iiek alig lia jobbnak nem kellene lenni a' miénknél!
Az írók ízlését nem látszanak elég- gé (ismerni az o l v a s ó k , vagy inkább
a' nagy publikum tagjai. Az gondol- tatik ugyan i s , hogy mi irúlc egy fön- tebb világ lényei vagyunk, finomabb le- vegőt l é l e k z ü n k , 's az örök igazságok szellemével l a k o z u n k , innét dicsére- tet akarnak felénk szállongtatni az Olymposzra's tömjént gyújtani, mint Nagy Sándor az orvosának. Pedig ez nagy járatlanság a' természet-leírásban.
U r a i m , hogy az iró k ö n n y e b b , légie- sebb az olvasónál, annak földi, anya- gos, materialis oka van.
Az iró ízlésének semi sem hízelke- dik jobban, mint az irat m e g v e v é s e , . .
igen, igen, az irat m e g v e v é s e . . . No, de magyarabban nem mondhatom meg.
Uram fija, el akarnak küldeni a' ház- bul, mivel rosz tanító vagyok, sémit sem tudok az elmés fainak fejébeverni.
N o , de mondja meg a' keresztény vi- l á g , magyarázhatok e világosabban?
— „ E g y kis türödelmet kérek még, csak k é t n a p i g ! " . . . „Nem két nap nagy veszteség." — Ugy e, Magyaraim, nincs igaza a* házi u r n á k ? Két nap v e s z t e s é g ? . , . Nekünk az időt ingyen adják.
K é r e m , tessék egy kivételt tenni nálam, legalább egy magamnál. Nekem az időmben fele tőkepénzem fekszik !
„ H a h a ! heh roszsz tőkepénzt válasz- tott az u r ! " Kérem, uraim, még el- döntendő d o l o g , nem ez e a' jobbik
X I
fél. Mert, gondolják meg, magyar iró lettem.
A' dohánytul, azt mondják, akarva sem tud megválni többé az ember, mint a' koláncstul. Én azonban azt gondo- lom, szabadon tudnám mozgatni tőké- met, ha a' dicsőség vágya nem hábor- gatna. A' dicsőség pedig énnálam ol- lyan kis phlcgmatieus állat, mint a' csiga, és pedig ezer szarvat is ereszt- hető csiga, melly a rosz időben lap- dává gömbölyödik, jóban pedig több több sugarat bocsát ki. Oh ha mind az ezeret kibocsálhatná! Attul pedig őrizkednem kell, hogy k é t szarvat ne ereszszen; m e r t e k k o r ugy rajzolhat- nák le, mint Atilát szokás, — a' ha- talom két sugarával.
> — Ezeket velem előre mcgmoiulan- dóknak, minthogy a' némajegyeket sem én, sem olvasóm (legalább nagy részint) nem igen értjük.
A '
JÓKEDVNEK ES BIZODALOMNAK
barátságosan
a j á n l v a .
4
Lumpaci vagabundus.
Őszutó 1834.
TZ
AVülönös, sőt meglepő, hogy az a' „Lumpaci vagabundus5' mindenfelé oliy nngy szerencsét tesz. Pécsben diadalát ünnepeié, némethon- ban szerte szét kürtöltetek, most nálunk a' nemzeti játékszínen kevélykedik. Annyit lá- tunk, hogy a' természet szereti az ellentéte- l e k e t , mert a' legnagyobb hegyek mellett a ' legmélyebb völgyek vannak, a' legnehezebb test legalábbra nyomakodik, mig a' legkön- nyebb a' legmagasára s z á l ; — tahim az em- berek is a ' j é természet-anyát akarják kö- vetni? Ideje volna már egyszer, de én a' so- kaságra nézve szörnyű kételkedésben vagyok.Az ember másnál, 's még a' természetnél is, bölcsebb akar lenni, "s beh gyakran orrol miatta.
Ez a' „Lumpaci vagabundus" igazi vasár- napi darab, 's most utolszor még is szerdán játszották. Különös, de még sem csuda; van idő és h e l y , u' hol hetenkint többször is le-
1 •
het vasárnapolni. A ' dolgot még jobb neven nevezve, a' „Lumpaci vagabundus" ostoba egy darab, minden erkölcsi kifejlés, minden ta- núság nélkül: hanem éppen innét vélem meg- magyarázandónak a' kedvesen fogadtatását.
Nem p a r t o k é n a' latinokkal, kik azt mondák:
hasonló hasonlónak ürül; hanem Sokratessel, ki nem szégyenle a' porba heveredni 's ot- tan az utsza-gyermekekkel porcsibéket alkot- ni. A ' j ó Sokrntes! ő is színjátszó volt, de csibéit rntul lejáriák a' szekeresek.
A'görögök színházai jobb állapotban lehet- tek a' mieinknél, pedig a1 görögök nyomorult helyezetben voltak a' színjátékokra nézve. Nem fordíthattak németből, francziábul, ángolbul.
Kóbor rongyéczot, Gárabonczás diákot nem tudtak előteremteni. Mennyivel állunk itt mi előttük. Mi, különösen a' német föld minden középszerű és rosz darabját rendesen még kü- zópszerüebben és rosszabbul fordítva, birjuk 's egész a' bele csemerlésig játszani láthatjuk, azaz, középszerűen és roszul. Ki is várná a z t , hogy a' játszó tegyen fejet az iró vagy fordító törzsökére, vagy töltse meg agyval a' kaponyájót?
Eredeti játékdarabok írásával ki vesződ- nék ? Eljátszani a' becses életet ki fogná?
Hogy innradna idő a' pipára és bajuszpödrésre ?
— No de hiszem mindnyájunknak nem is szűk-
séges íróvá lennünk; elég ha minden ezerre egy iró e s i k , így tiz millió ember közű«; tiz ezer iró támad, kik munkáikkal, az örök hir meg annyi oszlopaival, a' danát elrekeszthe- tik. — Igen , igen , ezen jó emberek elre- keszthetik a' dunát, ha t. i. lesz, ki őket nap- számba megfogadja, a1 jelen e'sjöiő kor előtt érdemeket gyűjtendő, Mert a'tudósoknak kézi munkát adni, mai világban öszvehasonlithatat- lan érdem. — De mit is tréfálok én tiz ezer iróval ? Bár tudósunk volna annyi, az az ol- lyan a' ki tanult, vagy még inkább, a' ki tanúi is. Hogy nem mind iró a' ki tanult, látjuk tudományosaink között, tudósaink ko-
szorújában. 'Ezek szerint tiz ezer tanult em- ber közül taláin minden tizedik lehetne i r ó ; ezer iró pedig tiz ezer embernek jósokat mond- hatna.
' S mi köze a' „Lumpaci vagabundusnak" az ezer iróboz? kérdik olvasóim. A h , édes ke- resztény atyámfiai, igen sok, nagyon sok. H a sók irónk volna, sok olly rongyócz darab látna napvilágot , 'a ha sok illy darab nézne napvilágra, mindig telvo lennének játékszí- neink , 's ha mindig tolvo volnának játékszí- neink, a' hazafiuskodáshqz nőni kellene folya- modnunk, 's ha a' hazafiuskodásboz nem kell folyamodunk , állandóvá lön a' magyar játék- szín, — lm a' magyar játékszín inegáüapo-
d o t t , akkor tovább nem megy, lm tovább nem inegy, csupa, lumpaci darabokkal fé- nyeskedik, 's ha játékszínünk fényeskedik, mi nagy nemzet leszünk, 's ha nagy nemzet lettünk! — akkor, akkor tiz tánczosnét is ho- zathatunk le Bécsbül; ha JBécsbül tiz tánczos- nét hozattunk, minden másod napon balletet adhatunk, 's ha minden másod napon balletet adunk, magunk is megtanulhatjuk a' kerin- g é s t , 's ha mind megtanultuk a' keringést, csupa ballettisták leszünk, — és a' könnyű láb mint fog illeni a'komoly asiai lasusághoz, melly bennünket olly szépen bélyegez!
Nemde örültök, honomban született liak, ezen képeknek? De nem csak ti örülhettek n e k i k , hanem az itt született 's minket nem értő leányok is. Ivi szereti ezeknél jobban a' lejtőket, mazurkákat, cotliliónt, orosz és franczia quadrilt? Ők divatba hozhatják a' ballet-keringőt i s , mert az nem magyar nyelv.
Magyar nyelv ? . . . Hát van magyar nyelv ? . . . Azt gondoltam, már kihalt, és csak köny- vekben él? — H a h a ha! ugyan fogna ám ez könyvekben élni, dicsőén, olvastatva, mint az ó görög, latin és sanszkrit nyelvek! Lum- paci vagabundus át van magyarra t é v e ; nyel- vünk kihalhatatlan!
A ' halhatatlanságra sok ut van. Némellyik költött, másik hangázott, ez koldult, az fe.
7
csérlett; ez faragott, az f e s t e t t ; ez épített, az rontott; ez ö l t , az éltet ada; ez Diána templomát' fölégető, az Sionon hajlékot épí- t e , — és mindnyája halhatatlan. De ezek- nek nevét egy általános vizözön kitörülheti;
nem vígy a'játékszínen nevezetesekét. A ' Lum- paci vagabundus élni f o g , a' bárka romiadé- kai között i s , — valamíg láhszijra 's czér- ne'ra szorul valaki.
Ilát ha még valaki sugó lehet! A ' sugó a' pénz után első személy a' játékszínen. Ő a1 levegő, nielly a' tüdőbe hat, ő u' tüdő, melly az egész szín számára levegőt szí be, ő a' gége, nielly hangokat ad k i , ő a' száj, melly szava- kat teremt. Sugó nélkül elne'uml a' játékszín.
Azt. mondják, a' leányok olly kévéssé tud- ják titkaikat elhallgatni, mint az asszonyok azt elárulni. — Én nem tudom, melly üszve- köttetésben vagyok az elsőkkel, hanem el- hallgatni nem vagyok képes, a' mi olly igen nyomja oldalbordáimat. Megengedjetek, leá- nyok, hogy o' részben hozzátok simulok;
hidjéjek el, különben olly cllonkozésbcn va- gyok veletek, mint a' magnós déli sarka az éjszakival. Ezt betenkint kétszer lcnyesést szerető szakálomra mondoin; és az olly bi- zonyos, m i n t , hogy a' mágnes (irány) ellen- kező sarkai egymáshoz vonzódnak. — A ' ti- tok pedig e z ; Eu sugó szeretnék lenni,
Oh ha én súgóvá fogadtatnám, természe- tesen jó pénzen, mert ingyen még súgni sincs k e d v e m , . . . nein tehetek riíla, nem tudom hol ragadt reám ezen gonosz ángol sajátság, — akkor beh sokat súgnék én , híven, szünetle- nül, komolyan, dévajkodva, intve, tüzelve, tartóztatva. Megsúgnám a' mondhatót és a' mondhatatlant, kivált ezen utolsót, a5 most ollyant, nagyoknak apróknak, szegényeknek gazdagoknak. A ' szópatriótának, ki örökké lármáz, soha sem dolgozik, megsúgnám:
fordítsa meg köpönyegét, ha nem egészen is legalább félig. A' czikornyás hegedűsöknek fülökbe mondanám: azért kéljenek pénzt, hogy nem hegedülnek; — az ügyészeknek, hogy nem patvarkodnak; az orvosoknak, hogy rászorulóstul mentek maradnak. A ' leá- nyoknak is súgnék valamit, a' szépnek: őriz- kedjék a" meglopástul: a ' nem szépnek: a1
lélek kelleme magunktul f ü g g ; a' gazdagnak:
tolt köpü körül sok a' tolvaj m é h ; a' sze- génynek : kikL csak a* jólakásig ehetik. H á t a* j á t é k s z í n e n . . . Ott tenném ám még az igazi sugást! Az idegen rosz darabokat mind száműzném a' padi u l , a' remekeket pedig reá hoznám; az eredetieket különösen ked- velleném , "s rajta lennék minden módon, hogy a" boroskancsók helyett a" pimplai for»
rásbul igyanak íróink. És ekkor az olly já»
9
tokokat, nieljyekben nagy embereink rajzol- t a t n a k , a1 vétek ostoroztatik, az erény dia- dalt n y e r , olly finoman súgnám, hogy a"
játszó fölségesen, a' hallgató egy sem hallaná.
A ' játékszini terv keholóknak is lenne egy kis sugni-valóm, az t. i. hogy korbácsot emlegessenek, mellyel kilkit a' játékszínbe lehessen pénzéért nógatni. Ezen képzeletért akárki megád három millió tallért pengőben, azon pedig csak lehet színt épiteni. A' kép- zelet maga sem olly v a d , mint valamelly el- gyöngült szívű emberbarát ítélhetné. Hason- ló utón sok pénz öszvegyült már ollyl he- lyeken , hol a ' giaur-díj szedetik; nálunk sem halni ám meg a" korbácsra gondolásban.
Hanem talám másnak is van sugnivalója hozzám? — Ezt én bevárandó elnémulok a' sugdozással. Monsieur Nestroy *) tudom mon- dana valamit, ha magyarul tudna.
*) A.' ,.Lumpaci vagabundus" szerzője
Ellenkező oldalak.
Őszutó 1834.
F
-*~^gy valaki kérdcze nem régiben: mint ne- vekedtem nagygyá? Engem a' kérdés való- ban meglepett, mert. ha megméretem is maga- mat, nagy nem vagyok, egy élet nem ütök f ö l , 's Pesten nem ritka leányt találni, a' ki majd nem nagyobb nálam. Taláin hát ő más értelemben vclle a' nagygyá szót? A ' súlyt vagy nehézségét érthette taláin alatta?
. D e ha ugy tön is, igen rosz szemmértéke le- h e t , mert bár a' duna vizénél jóval nehe- zebb vagyok, azért mázsákat nem nyomok.
I l a a ' tudósi büszkeségre hajlandóságom vol- n a , akkor könnyen tudnék magyarázgatni.
Akkor a' dolgot illyen módon fejteném meg.
Azon j é ember, vagy inkább jó u r , testi nagyságot nem érthetvén, lelki nagyságot gondolt. Most már tehát azon kórde's áll, mint lettem én lélekben olly nagygyá. Ek- kor elgondolkoznám minden lelki nagyságok- ra , ós a' mellyekkel legkevesebbé b i r o k , azokat leginkább magamra fognám, püfesz-
1 1
kedném bennük, hirdetném okét, :s fogadni merek, nem sókára számosan ollyannak tar- tanának; még most csak a1 „Napszakaszok"
ki nem kürtölt iroja vagyok.
Nem igy van e' a' világ? kérdezem mind azoktul, kik .születésűk után is csupán nádrai életet nem élnek. Nem ollyanoknak vágy- nak e az emberek látszani, a' millyenek ép- pen n e m ? . . . Vagy nem éppen ellenkezőnek azzal, a" mik? Mond a' veres hajúnak, hogy szép szőke, 's bizonyosan állsiinogatást kapsz ; nevezd a' feketét szép barnának, kegyét meg- nyerted. Ilivd az erőtlent erősnek, az osto- bát bölcsnek, a' gonoszt j ó n a k , a"' pulyát bátornak, a' szemtelent merésznek, 's minde- nütt barátságot aratsz , ha t. i. a ' mondott urak barátságra alkalmasak. A3 mit adhatnak azonban, azt megadják.
Mi irők sem vagyunk kivéve ezen álta- lános nyavala alul, vagy inkább az irék nin- csenek kivéve, — mert én még nem vagyok
¡ró, — én csak rendeket tarkázok rendek után. Magamat tehát ide nem vegyíthetvén, mindig egycbokn'il szóiandok; mert nz őszinte szavat is kimondaná el magárul ? Az Íróknak tehát azon nyavalájok v a n , hogy az ellen- kező oldali ul mutatják magokat. Ehbül ugyan nénielly meszsze magyarázó azt következtet- hetné. hogy Íróinknak az iréi oldala kopasz.
cs ők mégis azon erőlködnek, hogy a* világ hajasnak, benőltnck, virágosnak sőt még ta- hin gyümölcsösnek is nézze azt. Alítását ta- him támogatni is a k a r n á , azt mondva, hogy igazmondásaiul a' piaczon is meggyőződhetni, mert keressen bárki irói gyümölcsöket, ror s z a t , éretlent szehet ugyan néhány köbölnyit öszve, de jóba ugyancsak ritkán haraphat.
H a n e m , mentsem I s t e n , hogy vele egy véle- jnényen legyek, — azt nem teszem, csalha- tatlan nem vagyok, 's utóbb Zschocke engem is önfegyveremmel foghatna m e g , ha t. i.
erőlködésem 's fáradhatatlan fáradozásom va- laha az irói rangra emelhetnének. Mert ek- kor csakugyan nem szeretném magamrul inon- dalni, hogy az egyik oldalam kopasz; — ki- v á l t b a már öreg volnék 's aszszonytetsz-vá- gyom miatt parókát is kellene hordanom,
En csak azt álítom : íróink szeretik ma- gokat ellenkező oldali ul mutatni, Ennek ugyan viszont kettős értelme lehetne, mert valaki azt értheti alatta: íróink az ellenkezés olda- lárul szeretik magokat mutatni. Ilanem én itt magamat viszont kimentem, mert a' legjobb c<rvetértést hiszem Íróinknál s hitemet rendül-
O •
hctetlennek mondom, mi.it a' bakony ormának fellege, inelly nem minden szellőcske szavára indul tovább. Ellenkezés ugyan a' legjobb barátok, sőt még a' férj és feleség között is
13
lehet, nem csuda hát ha az irók is néha őszre kóc/ódnak, kivált ha pénzről és ignsságrul van a* szó. Aztán minden öszvekoczzanásnak van haszna, inert addig valami okosabbon nem törjük a* fejünket, 's ha tollharcz van játék- ban, egy két betűszedőnek jő néhány forint, a' zsebébe, két hét múlva pedig a' sajtosok olcsón... Azután, gondoljátok e , hogy bé- késségben lehet gunyelméskedni a' Titoknok ellen 's hogy egy typographus hat leány mo- solygásával édesgesse magához az olvasókat?
De mind ezek ollyanok, a" meliycket meg- említeni még csak akaratomban sem volt 's it- ten csak egy kénytelenített diversio miatt van- nak. En egy szebb tárgyról feszegetülődöm, noha hozzá jutni olly bajosan tudok mint a' sót és borsot megkapta kézirathoz. Az ellen- kező oldal a z , mejlyrül végetleuül sok mon- dani való jut eszembe, — de mikor leirn.i akarom, a' tollam serczeg, pattog, kirúg. Néha Ugy is járok vele, mint azok a' görög kín- lódok, kik vízben é l t e k , szomjan haltak, hegyre másztak 's mindig a' völgyben marad- tak hentergetett kövükkel. Előttem is az el- lenkező oldal tengerkint nyúlik el, 's midőn ineg akarom ragadni, nem hagyja magát. ' S ez maga is ellenkező oldal. Sokszor akar nyerni az ügyész, és veszt, — ellenkező ol- dal ; és taláiu néha veszteni a k a r , de nyer.
— ellenkező oldal. Napoleonis mindent akart, mindent vésztett, — ellenkező oldal. ílará- tot keres az ember, ellenséget kap, — ellen- kező oldal; magát a' inegdögönyöztetliete'snck kitéve véd valakit, 's beadatik hogy megtá- madó v o l t , — ellenkező oldal; vet az ember hogy vetése keljen,'s a* szél elhordja, a1 holló kieszi a' m a g o t , — ellenkező oldal, 's t. b.
Vannak ollyan szerencse-üldözöt' e i , kik- nél minden mindig az ellenkező oldalon törté- n i k , kik mikor böjtöt szabnak magok elébe, majd a' fölpattanásig laknak étellel itallal, mi- kor korán akarnak feküdni, nem jő álom sze- meikre, mikor jókor akarnak kelni, elalusz- n a k ; kikhez minden leány hozzá menne, de ha megkérik ő k e t , mindnyája kosarat ad ne- k i k ; kik az okos tanács és rendelkezés ellen vérig rugdalódzunk, mikor pedig fejők lágya jobb renden áll, az alkalom kopasz; kik vité-
zek a' hol veszély nincs, nyulszivüek a' ke- nyértörésben, bölcsen tudnak szólani, a' hol hallgatni kellene, hallgatnak, a' hol szobai ér- tenénk ; kik mezételenségüket akarják fedni
*s szemüket köttetik b e , kik szemüket akar- ván beköttetni, kopaszságokat árulják el.
Szép mikor p. o. valaki vagy valakik nagynak mondhatják magokat, hanem ha az egérnek jut eszébe magát oroszlánnak 1< iáltozni, az már bo- szontó. Frnncziábul beszélni. mikor magyn-
rul sem t u d u n k . . . Hogy a ' csárdát falunak lassúk, 's egyet t i z n c k , igen rosz szemmel kell bírnunk. Egy forint pedig kilenczczel kevesebb tizne'I. Atysí niíi'ai szóval soha, e/eren sem szántunk meg egy boldföldet, két ökör és egy eke pedig szó nélkül is hamar készen van vele. — Száz esztendeig tanakodhatunk játékszinriil, a ' szó föl nem építi; de mutat- na csak nyereséget szellemünk, ha nem épül magátul, majd építtetnék kezek által játék- szín , ha remek darabok magoktul nem íród- nának ís (mert iilyes dolgok csak egy bizo- nyos helyen történnek) majd íratnának fej és kezek által; hajátszódás nem történne is, majd jó nyereség fejében lenne remek játszás. Ha- nem ez rendes oldal volna, — ez nem nekünk való.
Hanem heh szeretnék viszsza menni oda, a' honnét jöttem; — mint a' bujdosó, ki szá- mos országon kalandozott keresztül 's most már a' nagy tenger szélén á l l , niellynek hul- lámai a' másik világba zajdítanák által. Én pedig iróinktul jöttem ki, 's azoknak ellenkező oldalait simogattam mézes szavakkal. Tehát nálok is végzem. Dicséretem zendüljön meg azok számára, kik mindig az ellenkező olda- lon szántanak, zabot szórnak oda, a' hova bú- zát kellene vetni, a' kősziklát búza alá tö- retik, kik a' begyek tetején nádat keresnek
's ar tisza-maros-teinesi mocsárok czedrusait énekelik; kik hősökriíl akarnak szólani kon- dás-lélekkel , 's kik a' bnjnoki szikrákat min- dennapos egyvelegekre vesztegetik. Ezeknek, és számos társaik dicséretére kőitek legyen szavaim.
17
A' „ v a n " i g e .
Őszutó 1831.
w ö j ö n , tanuljon az ur tűlem valamit.
T
„ H á t engem tudatlannak ne'z az ur? Én tudós vagyok, következésképen tovább nem tanulok.'5
Ne menjen, tudós u r a m , a' szokott csa- páson , inert az a' tudatlanságra vezet. Nre vélje hogy, ha az embert tudósnak kereszte- lők, többé tanulni valója ne legyen.
„Heh alkalmatlan fecsegő az u r ; azt én a' kegyed bölcs javalása nélkül is tudom, és kö- vetem ; hanem az urtul nem tudom mit tanul- hatnék !55
H o h ó ! ez bántá önt! Édes u r , ne gon- dolja , hogy ón magamat tudósabbnnk vélném önnél, — őrizzen a' szarka; — hanem csak valami különös ötletek voltak a' fejemben, azokat akaróm közleni.
„Az már m á s , drága, kedves u r ; köszö- nöm a' hozzám való j ó s á g o t , és azt viszsza- szolgálni kötelességemnek tartóin, üli ha jnost én Londonban lehetnék!55
En pedig ha most Jaltában volhatnek, igen könnyen Jerusalcmben lehetnek, mert egy arab kereskedő jó országutat csináltatott ezen két város között.
„ U g y a n , uram, ő szed e vámot ezen or- szágúton?"
Nem t u d o m , hogy egyeztek meg az alki- rályval. — Hanem, uram, lehetséges e, hogy az ember Londonban is legyen, Jaltában is ?
„Taláin az ur mindenütt szeretne lenni ? Pedig arra hiában köszörüli "áj f o g á t , mert mindenütt csuk a' levegő lehet."
Pedig én tudnék Londonban és Jaltában is lenni, p. o. két hét múlva Lo'ndűnban tudnék lenni, azután két hónapra pedig Jutáiban.
„ I g e n , egymás után, hanem ugyan azon időben?"
Urain a' „lesz és lenni''' jövendő időt je- lent , ar. pedig végetlenül hoszszú 's az okos- ság dolga belőle válogatni.
„Kegyednek igazsága van, hanem én sem hazudok á m , hogy nem tudom mint kevered- tünk igy üszve?"
Kibontom én az urat. Az egész hiba nem bennünk van, hanem a' nyelvünkben, Ila igy szolt volna kegyed : Lekflet len Londonban is J ujjúban is voltti, akkor megdüntlietlenül ál- lott volna álitása, mert a' jelen pillanatárul
1i>
lett volna a ' szo, mellyben a ' véges eiuber két különböző helyen nem volfiat.
„Nem lehel" akará kegyed mondani.
Sőt nem akarám ugy mondani, mert lehet a ' jövendőben, csak a' jelenben nem volhat.
Ezen kifejezéssel viszont öszvebongyolódnánk.
„ U r a m , én önt nem é r t e m ; maradjon el ú j í t o t t , erőltetett kifejezéseivel/'
D e kérem kegyedet, legyen egy kis figye- lemmel; éppen erre akarám beszélgetésünk kezdetekor is megkérni,
„ígéri az u r , hogy értelmes lesz?"
ígérem; a' gyermeknek is meg keli engem érteni, annál inkább illyeu tudós értelmes u r n á k , mint kegyed.
„Jol v a n , kész vagyok hallani."
Mondja meg nekem a* különbséget, a' va- gyok és leszek között.
„ U r a m , no kérdezzen ollyasmit, a' min a' gyermek is novetno 1"
„ H a a' leszek jövendő, akkor u' legyek is, nem de ?"
" „Ugy vagyon,"
„lis crcdetenél fogva, mind jövendő a" ml a ' leszek-{ül képzelik?"
„Nincs különben,"
A' „lennek11 és „levek" is jövendő ?
Kétség-kivül, mert ellenükbe te've áll a1
„volnék" és „vulck." •
Ila a' lennék és levek jövendő (vagy in- kább az feltételes jövendő, ez jövendőben mult) akkor a' lehetnék és leketék is jövendő lesz ? Nem de ?
„Természetesen."
És ha az ember a ' jelenben föltétclesen volnék'ot mond, féligmultan pedig vulék-ot, nem volhalek és voUuilnék-nak kell e a' hat-ó igében állani ?
„Minden bizonyai."
Es ezek szerént ncin igy kellene e hajto- gatni: volt, volkulutt, nem pedig lehetett ; volt legyen, vol/iatott legyen, nem pedig teké- iéit legyen, volt volna, volkatott volna; volt vala, volkatott vala,
„Az való; igy kellene hajtogatni."
Ila a' jövendőben lesxek-iv\ lenni jő , a' jelenben nem kellene o a' iwg-yoMul voljak- nak jőni?
„ I g e n , ollyas valaminek kellene jőni; ha- nem azt nem látom ált miért éppen voljak-nak ?"
U r a m , az egész dolog t r é f a ; csak rá bi- esaklott a" nyelvem, mint eldődeinké bicsa- kolgatolédott, mikor a' vau ige holdföldét szántották,
„Kérem önt. én majdnem rendszerességet látok a' voljak-nál."
H a h a ! az szép ; örvendek rajta. Már egy emberem van! De legyen hát kegyed továbbá térítőm.
„Szinte sajnáioin, hogy kegyed tette előbb az indítványt; itten még dicsőség is aratható.
U r a m , szokott c valamit adni a' Társalko- dóba ?"
Nem é n , nem vagyok iró.
„En már irtain nemellyel, 's taláin egy- né! több bölcsnek is adtam diót a' foga alá. — majd én ezen dolgot egész ékesszólással vé- dendein a' hírlapokban."
Nem vázolná le előttem, kedves ur, a' köz- lendőket.
„Igen szívesen, uram ; mi írók igen szí- ves emberek vagyunk; a' hol csak lehet a1 legnagyobb készséggel szolgálunk polgártár- sainknak. L á t j a , en egész bölcscse'ggel és ékesszólással azt ve'dendcm, hogy a' lenni igének az l betű a' gyöke 's ettül az idők igy képződtek Ini (leni, lenni, ölni, volni) la, le (ala, vala, le-e, leve), Ina, Inc, (ol/ia, volna;
lenne), U (olt, volt; lett) l-}eu, l-jon (lejen, legyen, oljon, voljon).
N o n o , uram, el ne csábítson; mert már félni kezdek, hogy bölcscségc 's ékes-szólása
veszedelmes. Szeretném látni, mit mondanak ehez a' magyarok.
„Legalább válat vom'tnnak és bajoszt pö- dörnek , — a' lenni igét pedig lenni igenek hagyják lenni."
Hát az ur sem reményli munkája sikerét?
„Az nálunk a'legnagyobb gyöngeség volna.
Szólok, uram, hogy magam előtt némának ne tessem, 's okoskodom, ,hogy cgyügyíiskü- désre ne maradjon időm.
U r a m , én nálam nem dolgozik sikertele- nül , nálam jó földbe hullott a' magva, 's né- hány szemnek még helye is volna földemben.
Azért tessék mondani, inint képzi a ' van és lesz-t az e-/ gyöktül.
„Uram, itt nem azt kellett volna kérdez- n i , mint képzem é n , hanem: mint képzettek eldődeink; — mert azt csak az ő mindenha- tóságok tudta képezni."
Hát kegyed mint képzette volna ?
„Én a' jövendő időt rendesen , l/ül-re kép- zendőm, a'jelenben az f-t meghagytam volna."
Hát nem látja az n r , hogy teljes igazsága van ? H i s z , leend az igazi jövendő !
„Igaz bizony, hát hogy csúszott helyébe a' letz ?"
Bizonyosan a' nagy gond miatt, mellyel nyelvünket néhány szazadon által ápolák.
23
Hiszen a' lesz tulajdon i g e , mellynek semi köze a' leesni vagy lenni fog-gal,
„Valóban, hisz az imádtuk Intinoknál is egészen más az ero meg a' fin."
Ez a' bőlc8eség csomója ; ezen öszvehason- li'tás többet nyomond a' mieinknél mint Ön nem csekély bölcsesége a' bájoló ékes-szó- lása.
Halhatatlanság.
Ős/.utó 1831.
F ö l p é c z e n , Győr vármegyeben a' muszáj, azaz a' lcéntelenség meghalt, és — gondold meg csak édes olvasóm — örök emlékül sirkő emeltetek neki. Hanem meg isére deinlette. Nem fáradott ugyan a' litcratura mezején, drámákat nem i r t , románokban nem festett, sőt még elbeszélni sem t u d o t t , a' nemzeti játékszint nem igazgatá, a' tüdős aka- démia tagja nem volt, szovatolni nem taní- tott, ingyen csemegét nem kére, a' hangához nem é r t e t t , a' törökökkel nem küzdött, — hanem adot sem lizete, a' versenyfutásban fá- rodhatatlan v o l t ; drámákat tön és játszék, szerelembe és küzdésbe végződőkct; román- jait soknősse'ggel bélyegezte, mozdulni a' fertegekkel versenyt tudott, társait fogaival igazgatá, a' bikákkal vitézül harczolt, és a' többi, — ha t. i. eléggé nagy vala. És ezen nem-tettei nem elegendők e a' halhatatlan- ság j u s á r a ! ?
Halhatatlanság! Mclly örök háborgatója ez az emberi nemnek ! Pedig ki ösmeri őtet.
Ha mégis pénz volna, hogy az erszénybe cl
lehetne t e n n i , 's r a j t a dolgot embert vásár- i a m , 's általában eladandókat. De igy ta- piuthatatlan , 's meg is viszket utána az orr, mint kinél a ' beleső falait a' kedvetlen vende- gek i z g a t j á k . . . Halhatatlan annyit tesz, mint soha meg nem halandó ; illyent pedig látni nem közönséges ember szemének való. H a j - danában fél mindenható volt az ember, de ak- kor a ' föld is tudott á j gomba- nemeket e's fa- j o k a t előteremni, csakhogy a' f a j o k nagyobb
r e s z e , merges volt.
A ' halhatatlanságra! azt m o n d j á k , hogy csak a' meghaltnak tulajdona. Ez igen szép kifejezés. Az élők még mind h a l a n d ó k , a' megholtak halhatatlanok. Mit is tenne egy falusi öreg biró h í r é n e k , ha általános özön- víz mosná meg?
Az idő ollyan kis t r é f a , niclly bükfakint hagyja magát esztergályozni, 's a' belevésett idomok örökkén tartók. — I t a j t n , a t y a f i a k , esztergályozzátok! Hasonlót tőnek az oráku- l u m o k , sybillák, druidok, és érne ők az esz- tergályosság nevezetes személyei maradtak.
H o g y fényök egy kévéssé k o p o t t , sémit sem t e s z , nem az ő h i b á j o k , hanem a' mi sze- münké, melly az öszvetorlódott gőz miatt nem lát tisztán, és a' közelebbi atyafiakra bámul.
A ' halhatatlanság kivivására nein is kíván- tatik valami végtelenség. Jó s z á j ! j ó t o r o k !
2
mint íróinknál, :s a' liorvadhatatlanság koszo- rúja fűzve van. Ki kell kiáltani, liogy mi örök hir gyermekei vagyunk, — e's a' világ nem fogja agyon visgálni magát a' dolog ügyé- ben , hanem elhiendi, mert e' részben jókora zacskója van , mellyet csak akkor töltend vá- logatott gyümölcsvei, mikor már kevés lesz a1 hely benne. Ugy e, nálunk széles a' hal- hatatlanság pályája? — Kevés van a' zacs- kóban. —
Néhol, igaz, a' legjobb kerék" is megakad, mint 1 ' . . p I . . . nál l á t t u k , ki a' bírói ser- penyőn igen magasra billent, ugy hogy majd nem láfehatlanná lön, ' s csak itt ott haliák pacsirta! zengését a' magasrul 's még ritkább itt ott-au figyeltek r e á , — 's mint Landerer tapasztald magyar könyveinek borsos kiadá- sánál. Néhol pedig a' darabos kerék is megy a' göröngyös u t o n , mellyért sokan fejeket vakarják, k'ik p. o. a' jelenkor űj szavai ineg- emesztésere nem birnak jő gyomorral, 's igazi magyarosan ürítik ki bajuszkinzás között bo- szájokat.
A' mi őseink a' halhatatlanság dolgában igen gyámoltalanok voltak; éppen nem tudták mint kell az örök hír tálábul enni. Tartottak volna csak ollyan vendégségeket mint a' római császárok, építettek volna pyrainisokat és
obcliskokat mint a' fáraók, vették volna meg
27
Ninivét vagy Babylont, majd máskép kürtöl- nének felölök a' világi esetek jegyzői. De igy a' Lajtával és Szávával beérték, az ökörhussal megelégedtek, Budát, Fehérvárt meg hagyták venni, 's nem csuda tehát hogy még tárogató sem szólamlik föl mellettek. Hiresck kíván- tak ugyan lenni, — hanem először ördögök- nek neveztettek el, azután Mcrzeburgnál okos oktatást kaptak 's fölhagyának a' hirvágyval.
Később czivakodtak ugyan a' h í r é r t , hanem a' parasztlegényhez hasonlítva, ki a' hajába ka- paszkodottnuk kezét ránczigálta.
így egész máig nagyon roszul áll nálunk a' halhatatlanság ügye. Vannak ugyan köz- tünk, kik az ellenséget meg annyi Hannibál gyanánt leverik a' kártya és bor asztalnál, kik adósságok terhe alatt a' párisi csillagász- nál gondosabban visgálják a* csillagokat, kik végetlenül sok okosat mondanak a1 bolond- ságról, és megfordítva, kik bölcsek álomban,
— de az örök dicsőség napja igen lassan vir- rad számokra. Némelly idegen azt gondol- hatná , hogy mi tudatlanok, szegények, he- n y é k , műhöz nem értök vagyunk; hanem az nagyon csalódik, mert mi sokat tudunk ké- véssé , gazdagok vagyunk a' szegénységben, munkásán henyélünk, 's értjük a ' műfigy- málást.
Azt se vesse szemünkre senki, hogy a1
2"
hadhoz nem é r t ü n k , — mert daliásabb tiszt- válosztások történnek e a' világon mint mi ná- lunk ? Győrt nem a' mieink vették e viszsza 's óvták meg a' mai napig ? Nem vertük e polyvavá a' francziákat Therezia alatt? Hát lm még Mátyásra viszsza megyünk! Akkor még Bécs alatt is magyar hadakat hallunk zúgni. Egy kis szcny ugyan a' Mohács, ha- nem ki tehet rúla; egész Trója Achillest is le- rántotta volna lábárul. A ' Sajóval sem di- csekszünk , hanem a' manó is hozta azokat a ' tatárokat reánk egészen hívatlanul, mikor mi más harczokat gyakorlónk szép réteken, hives erdők árnyán.
De a' halhatatlanság bizonyos utja az, mel- lyel most mondandok 's a' mellyen mi minden egyéb népek fölött ballagunk. Ennek neve lassúság. — Minden fának kora gyümölcse férges szokott lenni, mi ugyan csak késő gyü- mölcsöket termünk, tehát azok az örök Im- áiméi. Minek is sietnénk a' pcreldöutéssel, utcsinálással, vizeink szabályozásával, gyár- alkotással, a' munkák gyors megítélésével 's tb. mikor azok kora gyümölcsök volhatnának, és férgesek. A ' tatárok és mongolok mind ezekkel nem siettek 's rendületlenül léteznek ma i s , míg a' kora virágú llóina 's Athéné
ledült.
Kisfaludy Károlynak emléket akarnak álí-
29
tfini. De micsoda gondolat ez ? Illyesmit má- son kezdeni, és nem mi r a j t u n k ; azon fölül pedig holton, ki sem pártfogásra sein fizetésre nem ügyes! Ki gondolta volna, hogy fölleg- szántók is voljannk — — (legyenek, aka- ráin mondani) köztünk, — halesznek cutóbb, azzal nem gondolunk. ' S ugyan mivel érdem- lctte volna azt meg Kisfaludy Károly? Evett e mindennap sült hust, malaczot, kacsát, lu- dat , ivott e t o k a j i t , sampagnit vagy mala- g á t ; adott e bálokat az ingyenólőknek , köl- tött e aszszonyokra ezereket? Szegény köl- t ő n k , emlékkel, halhatatlansággal ijesztenek
téged! Es te nem tettél egyebet, mint nagy neliezen, ébrengések és izzadások között ke- nyeredet kercséd, mellyet a' költő számára terméketlen hon olly gyéren ad. Es most a' kenyér után izzadoltnak halhatatlanság-os/Je*
pot emelnek!
Hanem én egyiigyü hova botorkálok ? Nem az örök hír utján ballagunk sőt lovagiunk e midőn különczösködiink? Hányszor lön az a' halhatatlanság fija, ki a' természet törvényeit kileste, magyarázta, megmutatta? Ki mél- tatná ezeket figyelmére, valamint ki okoskod- nék és csudálkoznék az évszakaszok rendes forgásán ? De jövendöljön valaki csak kénkö- ves esőt, — holnap után nem ösmercndic a' félvilág? Ha mi is p. o. költőinket életűkben
jól tartjuk 's százados éltük után szerelem- emlékül sirkövet, szépet, csinosát, Ferenczi- tül remekeltet álitanánk számokra, kinek tűn- nék ez szemébe ? Hanem h a p . o. életükben jól megkoplaltatjuk, holtok után pedig mauzó- leumot alkotunk n e k i k , — ez már szembe- t ű n ő , nevezetes, híres, felejthetetlen.
31
A ' k - á k e l l e n .
Őszutó 1834.
T ö b b e n és tübbs/.ür szóltak már a' nyelv dol- gába; miért ne tehetnék én is még néhány- szor említést benne? Divatba j ö t t ugy is, a1
nyelvről szólani, vagy értünk hozzá, vagy nein.
Sokan kifáradtak már nyelvünk dicséreté- ben 's a' hallgatást csak azért folytatják böl- csen , mivel mohón beszélve igen elfuladtak 's nehezen jöhetnek lélekzethez. Hanem, isten segedelmével, tovább beszélendhetés reményé- ben nyugosznak.
Engem gáncsoskodó természetem nem ereszt velük egy pályán. Süket ugyan nem vagyok a ' nyelvbeli széphangzásnál, valamint vak sem a' költői, erkölcsi 's akármelly más szép, szó- val rajzolt képeknél, hanem az a' szerencsét- lenségem van, hogy a' rósz hangzást is észre- veszem, és a' szép képek hijánya, a' kifeje- zésbeli nyersség és durvaság szemeimbe és füleimbe tűnnek. Innét akármint törekedem csupa szépet l á t n i , 's csupa édeset hallani,
mégis egyre látok nemszépet, és hallok nem- édeset is.
A ' mi eldődeink igen szerelmesek lehettek a' k betűbe és /; hangba. Nem azért tahim hogy a' kár és kard, mint az ő mindennapi dolgaik, k-ával kezdődnek, hanem hihetőleg magok sem tudták miért. N o , de hiszem ma sem megy igen sokkal különben a' világon, ma is ele'g történik ok nélkül; a' mi mellett nénielly ráfogott bölcs oktalanságot adna okul.
,,Es még is tudsz gáncsoskodni ? " — igy hallom hevesen fölkiáltani egyik nyelvdicsé- l ő t , — „lehet e az ostobaságot jobban kife- jezni, mint oktalansággal? Nem látod ebben
is nyelvünk elsőségét minden nyelvek f ö l ö t t ? "
Igazad van barátom, — a' kik oktalan- ságnak adtak helyet fejőkben, azok az osto- baságnak remekeik. — De nem hallod e te is, milly szépen pattog a' k-á feleletemben?
„De, hiszen /;-á nélkül csak nein lehetünk e l ? "
Igazi magyar v a g y , barátom; a' csupa k-ázásrul a' k-á egosz elmellőzésérc ugrol.
Én nem ugy tennék; én igen kicsiny vei beérem egyszerre, én a' sok k-át először csak kor- látoznám.
„Korlátozni ? ? — Nem nekünk való a' korlátozás!!"
Uraim, én csak a' k-á hangi ul szólok. En-
33
gedelmet. Azt mondom, a' szép hangzás ked- véért, a' hol lehet, ki hagynám a' k-át. Pél- dának okáért nem mondanám: az embereknek eszük, hanem: az emberek esze; nem : iC ma- gyarok ükreik, hanem: «' magyarok ökrei;
nem: «* várnak fokú, hanem: a' vár foka.
„ D e ugyan nagy különbség van ezen kife- jezések k ö z ö t t ! "
Itt ugyan még nincs , hanem menjünk to- vább, és fogunk gyönyörű hangzatokat hall- hatni. Például ugyan is hallgattassuk meg ezen mondást egy finom hallású hellénnel vagy csak francziával, és ha kétségbe nein esik r a j t a , tiltassék meg tűlcm a' soha egy betűt irás. ,,A' magyaroknak faluikban ta- láltatnak paloták, házak , kunyhók; a' palo- táknak lakosaik kevélyek , a' házaknak birto- kosaik szegények, de nemesek; a* kunyhók- nak nincsenek tulajdonosaik, hanem bérlőik, kiknek, mint másoknak kegyelméből élőknek, dolgaik nem folynak legjobban."
„ E z mór különös; hát ez csak ugyan nem szép hangzás ?"
U r a m , továbbá nem kegyednek beszélek;
az ur előbb utóbb is k-ába fuladánd. Hanem szabad volna e a' többiekkel egy okos szót szólani ?
„Miért nem? T e s s é k , csak tessék, mi a*
jó tanácsot szíves örömest meghallgatjuk."
«
Uraim, az nekem nem elég. Csak meg- hallgatni szokásunk ugyan a' jé tanácsot, ha- nem én jobb szeretném, ha követést Ígértek volna.
„Isten n e k i , talám hát követjük i s ! "
Szegény hizlalás; hanem bizonyosság fejé- ben ki is vetett még nálunk * én is előszórom magomat. Uraim , én , megegyezésiekkel, a' nak és nek végezetet kicsapnám.
„Az isten szerelmeért, a ' leghívebb szol- gát kicsapni!"
Nem kell megijedni a' kifejezésen. Hirte- lenkedtem. L á t j á k az urak, a' nuk és nek leg- hívebb szolga volt nyelvünkben, rs szegényt igen és igeii megerőltettük, csekély bérét ezerszer megszolgáltattuk vele, most már az illendőség és igasság hozza magával, hogy nyugpénzt adjunk neki 's a' további szolgálat alul fölszabadítsuk.
„ I g a z , sokat koptattuk a' l á b á t , nyugal- mat érdemelne. H a n e m , tervelő u r a m , mit csinálunk, ha k-á betűnk nem marad; ollyan hatalmas betű az, mint maga a ' káromkodás í "
Több k-ánk marad m é g , mint sem kelle- n e , például az illy ragasztékokban: házak, házunk , házatok, házuk, házaink, házaitok, házaik; v á r o k , várunk, vártok, v á r é k , vá- ránk, várátok, vártunk, vártatok 's t. b.
„Milliom ropogósát, hiszen csupa k-ával
48
fordulunk fül. Javalljon, u r a m , javalljon, én akár minden k-át kicsapjak."
Az nem az urtul függ; k é r e m , tessék csendesen lenni; az ur csak most kezd elő- szűr nézni, tehát csak keveset szélhat.
„ D e kérem szeretettel az urat, ne hagyjon kínlódni, mondja meg, mit csináljunk ezen végetlen k-ával."
Hja, sokszor csávában van a' róka, akarna szabadulni, de nem lát módot rá. Azt véli ö n , én valék első, ki a' sok k-á előtt visz- szaborzadtam ? Akkor igen csalódik; azt min- den tiszta fülűnek kelle érezni, hnnent gyógy- szert nem tuda ellene mást, mint őrizkedni tűlc, a' mennyire lehetett; h' mi annyit t e s z : nem rakni tüzet, vagy csak igen kicsint, vagy mindenkori félelmes őrzés alatt, hogy a' ház föl ne gyúljon.
„ H á t az ur talált valami okos módot föl ? k é r e m , közölje velem, első lesznek, a' ki követi."
Ne Ígérjen sokat a z ú r ; Ígéretben csaltunk és csalódtunk eleget m á r ; megbánhatná. Ha- nem , mivel jó szándékát látom, a \ dologhoz fogok 's ismételem, hogy a' nak, nek ragasz- tékot egy általában kitörülném neveink és igéink végérül, és helyébe egy szebben hang- zó 's az értelemnek sehol nem ártó végzetet
tennék. Találja hegyed, mellyiket szántam helyébe ?
„Nem a' ml végezetet?"
N e m , mert kevés különbség lenne p. u. a' láznál és háznál között.
„Talám hát az a vagy ubb ragasztékot?"
Már mindenik más urnái van szolgálatban, mint a': háza, agya, vígabb, roszabb, bizonyítják.
„ A ' nup-ot sem?"
Az volna még szép, ha a' nap-ot, melly- nek különben is ollyan kedvetlenül két kife- jezése van , még ragasztéknak is használnák!
„ D e a ' : nan csak nincs hasonló hibákban?"
Gondolja kegyed? tessék hát «««-osan be- szélni «Wi-oság helyett.
„Az emberek akaratjánan alája vannan vetve az állatok, növények, ásványok; ő pa- rancsol 's a' folyamok megállanan, ő int 's a' villámok inegszédülnen. ő akar 's az éjszakák fénybe borulnan." —
Az való, nem hangzik legroszabban , rs bét-értelmüséget sem szül. De használja még csak kegyed neveknél a" nan és ne/t ragasz- tékot.
Az embernen két szem adatékés egy nyelv, liogy sokat lásson, keveset beszéljen. Az einber fijánan élete bajokkal teljes, a' halál pillanata hanga megszűnése, mellvef kinen- kinen füleibe az öszvehangzó természet ját-
37
zott. A" bajok folyamánan átnézése, a ' böl- cseségre vezető ut."
Változtassa el még kegyed a' fölebb cmli- tett k-ás mondást, a' nakokat kihagyva 's nan-nal fölcserélve.
,,A'magyarok falaiban találtatnan paloták, házak és kunyhók; a' paloták lakosai kevé- lyek , a' húzok birtokosai szegények, de ne- mesek , a' kunyhóknan tulajdonosaik nincse- nen, hanem vannan bérlőik, kiknen, mint mások kegyelméből élőknen, dolgaik nem folynan legjobban."
B i z , urain itt is elég még a" k - á ; — ha- nem ez is csak tréfa v o l t , és köztünk ma- radjon.
Tudni-vágyás.
Őszutó 1831.
H a mindenki arrul szólana 's ahoz fogna, a' mihez ért, igen jól folynának a' dolgok foldte- kénken. De minthogy az ellenkező történik, a"
dolgok jól folyása is nem folyam nevet érde- mel, hanem apró csermelynek mondathatik.
Hogy valamihez értsünk, nem elég az is- kola mellett eljárni, hogy értett dolgokhoz lássunk, lelki erő szükséges, — ezen dolgok- kal pedig mi nagy részint mostoha testvérek vagyunk, vagy inkább idegenek t ü l ö k , mint viz az olajtul.
Egyes emberek még elég okosan forgolód- hatnak a' nekik kitűzött pont körül, de az egészben öszvehangzás szükséges, mellyet csak nagy olinc tud előhozni. A ' gépely ré- szei megteszik szolgálatukat, de okos vég- irányt csak az alkotó adhat nekik.
Többé kevesebbé mi mindnyájan gépely- részek vagyunk, ;s az egész mindenséget csak ezen oldalárul látszunk ismerni. Bujdosó csil- lagaink ugyanazon utat teszik egyre a' nap
52
körül; rajtok az évszaljuszok örökkén egyido- mulag váltogatják egymást, azon állatok, azon növények, azon ásványok tűnnek elő s múlnak cl velünk együtt 's körűlünk. A' föl- dön is a' sors vezet bennünket, a' viszonyok hatalma alatt nyögünk, 's ha ennek ugy tet- szik, egy pofonütésért hoszú öt fölvonás után meg kell halnunk.
Az elmének szabad szárnyai vannak ugyan, az erkölcsi világban tulajdon virágok nyílnak, de az ember mindazáltal igen szük határok közé szorított teremtés. A ' legtüzesebb kép- zelődés is csak a' földet látja a' napon, hol- don , csillagokon, a' földet kicsinosítva 's kedvének tárgyaival takarva. Az oda által
•tett szellemi világ is a" földön gyökeredző képzelet-szülemény. És erkölcsiségünk is igen alatta van a' sors kezének. Sokan díszére váltak volna bonoknak, az övéiknek, az em- beriségnek más időben , más körülmények kö- zött , mig most a' nevelés és a' dolgok sodrő folyama vagy tehetetlenségben tespedteté őket, vagy fattyú-crények, ellenerények gyüjtőjivé tette 's tahim dísztelen halálra vezeté.
Pedig az erkölcsi világ a' gépelyiséget nem szíveli, sőt nem állhat meg vele mint napfény a ' fölhővel, napsugár az éjhomállyal. A' tet- tek mezeje oldott kezeket vállakat kiván, és
agyat, mellyen a' kénytelenség köde ne nehez-
kcdjék. Emberi tettek csak itt virágozhat- nak , — a' ge'pely hatása csak az alkotó ér- deme vagy gyalázata.
De „igen nagy szavakat érintettem itt meg, oldott kezet, szabad vállat, kénytelenség kö- détül ment agyat, elmét, — mellyekct sokan talárn elérhetetlennek mondanak, 's azért nem is keresendőnek. — En azonban csalódtnknak nevezem ezeket, kiknek keze nem oldott.
Az erkölcsi világban sokkal több ugyan a' kötözött k e z ű , mint a' nem ollyan, de ol- dott kezüek is vannak azon boldog vidéke- ken, hol a' valódi tudás napja fölvilágított és győzött. Itten a' törekvés e' részből egész sikerű lehet, mert az ngyrul a' tudatlansággal együtt a' köd is elreppenvén, az ember sza- bad s a s , melly bátran repüli be a' nagy vilá- got, és szabad csalogány, melly az örök igaz- ságok énekeit dalolhatja.
Minden pedig a' valódi tudás napjátul függ, mellynek meg kellene a' szavakat és tetteket világítania. — Ilanem hol .a' valódi tudás napja, és az fölhozható e, — ez nagy kérdés.
A ' tudás, mint kiki előtt ösmeretes, az agyban az elmében létez, minthogy pedig az elméhez sem töltsérrel sem bottal nem jut- hatni, annak tudományval megtöltése egy kissé bajos, — mert ha az utolsó módon dolgozta-
41
tik i s , ritkán gyűl belé valami 's az is job- bára férges gyümölcs.
Ha az ember tudjon valamit, kedvének és alkalmának kell leimi a* tudomány-gyűjtésre,
— *s minekutána itt sükerrel dolgozott, hogy a hoz f o g j o n , V arrul szóljon a' mihez ért, okossággal kell birnia. !S ha ez el van vala- melly társaságban é r v e , ott a' boldogulásnak honolnia kell.
Ezekét előlríil fogva mi röviden megte- kint hetnők, divatban vannak e nálunk ezen factorok, mellycket mozgonyoknak lehetne mondani, 's mellyek a' mindenben boldogu- lást előmozdítanák , megalapítanák , nagyra emelnék.
A ' mi a' tudás* kedvet illeti, ennek hibá- zatát nem állithatni nálunk, mert sokféle tu- dásra van kedv egyiknél másiknál közöttünk, ugy hogy e' részben egy egész erdőt képzel- hetünk magunk előtt a' tudásvágy legkülön- bözőbb fáival. Legtöbben p. o. aichymisták szeretnének lenni, hogy a' tűzkövet is aran- nyá változtathassák; mások kevesebbel beér- ve, ezüstöt szeretnének teremteni tudni, har- madikak az arany és ezüstkorra nem is álmod- n a k , hanem a' rézkorral is beérnék, sőt még
papirost is elfogadnák. És ezen tuduskedv legkiterjedtebb közöttünk, noha a' legvágya-
kodóbbak sincsenek a ' jó tanácsnak olly szű- kében , mint az aranyéban.
Igen bő kedv még továbbá a' jól élni tu- dásé , inclly mellett keveset vagy semit kell- jen dolgozni. Magában véve ez sem bolond- s á g , é s , lia a' világ ismerne bennünket, meg- vallnná, hogy nem estünk fejünk lágyára.
Iladd törje más fejét llalley üstökösének pályáján "s megjelenési idején, mi fejtörés nélkül is pástétomos tálhoz ülhetünk 's leg- fölebb inasaink üstökével törődünk, hogy az egészen le ne nyiressék, különben nehéz lenne bele kapaszkodni vagy belőle kötelet fonni.
Iladd viják ki mások a' hősök viadalát, mi- érettünk a1 húsvágók izzadnak; 's a' rosté- lyos mellett szinte dicsőség aratható. Hadd hajózzon, kinek kedve v a n , a' nagy tenge- ren , mi a' bor-osztja idvcsseg-tcngcrcn usz- kálunk, — kivált midőn a' jó isten érdemünk fölött áld meg harmineznegyedik féle eszten- dővel.
Tudásvágyunk itt azonban még nincs ki- merítve, noha azzal a ' f ő r é s z t már bírjuk 's szükség esetében a' többi nélkül el is lehet- nénk. IIuli még sokat akarnánk mi tudni!
Ollyan tudós szint ölteni p. o. magunkra, hogy üres fejünket a' közönség odáig telt tudomány- tárnak gondolja 's a' kezdő iró munkáját közre
43
ne merje bocsátani, mint nekünk ajánlva 's benne számunkra a' lcgillatozóbb tömjéneket gyújtva meg. Honfiaknak látszani, mert nagy szájunk van még nagyobb zsebünk mellett, mclly Jugurtha kisérteteinek 2—2 (nem 2-J-2) nap is ellent állana, — sőt még szokott mó- don néha káromkodást is tettünk. Teljes hi- tellel birni az ét és borházban, a' dohányos boltban, szabónál, vargánál, noha már esz- tendő olta neiu fizettünk; 's az a' szegény ör- d ö g , hogy a' már adtakat el ne vcszeszsze 's a' jó úrfit magára ne haragítsa, tovább is te- szi szolgálatát, neai tudva, hogy a' szivó piáczátul mindig jobb előbb megválni mint utóbb.
És ki számlálhatná el mind azon tudásvá- g y o k a t , mellyek közöttünk egyiknél másik- nál, 's gyakran egész csapatoknál uralkodók ? Akkor igen sokat kellene irni, pedig a' sok könyvet k i v e n n é meg, mikor a' kevésnek is alig van kelete? Akkor azt is el kellene mon- dani, mint vágy némelly kicsapongó jámbor- nak tetszeni, hogy egy szép leányt vagy ta- him annak telt erszényét elnyerje; mint akar
némelly korán aggott fiatalnak látszani, hogy tovább legyen alkalma játszani. Könnyen megengedem hogy sokan azt is szeretnék tud- ni , mint lehetne az üres erszénybfil pénzt szedni k i , mindig inni 's meg nem részeged-
ni, mindig enni 's gyomrot nem rontani, min- dig élni 's el nem lankadni, zabolát elhajtva nyargalni 's még is a' czélon belül maradni.
Ilanem, uraim, ez mind eddig nem megy, ha csak valamcllyikünk a ' világot egy nagy föl- találással nem ajándékozza meg. Ez ne fél- j e n , Colnmbns sorsára nem j u t , az alkirály- ságot megkapja, 's a' tartomány (talán ú j világrész) az ő nevéről neveztetendik el.
Más> élni nem tudó körökben vannak ugyan más tudás vágyok is mint p. o. a? tudomá- nyok különbféle ágához, neméhez, mívekhez, hangához, hanem ki törődnék azokkal ? Hadd okoskodjék más krumpli 's víz (legfölebb sör) mellett, mikor én gondolkozás nélkül ülhe- tek tele tálok és nehéz kancsók közé! hadd nyekeregjen, czinczázzon hegedűjével, nckeni minden czigánybnnda kész köteles szolgám;
hadd tanuljon a" kinek tets/.ik Bómaban fa- r a g n i , — j / ' g y van uracskám, kegyednek joga van faragatlan maradni." IJgy is többet
hirunk m á r , mint apáink a' IcgmcgeröUctet- tebb képzelődéssel is csak rcményleni tudtak, már divatképeket is metszenek kőbe Pesten, 's ollvan szépen mint Bécsben, vagy Lipcsé- ben , 's ha a' dőre nép az almanachokba bele szeret, ma holnap aczélmetsző jő hozzánk pénzt szedni Karlsruhebul vagy niagábul Lon- donbul, az éhesbül. — Hohó! I ram! — La
kegyed ollyan főit és sült liust ízlelt volna Londonban, mint más, — akkor másképpen beszélne.
A ' többi factorok vágy is mozgonyok clő- számlálatával adós maradok ; egyszerr ez is elég.
Új hónapnevek.
Őszutó 1834.
A . minapában, ez előtt ke't esztendővel, az lijitási düh a' többek közt a' kalcndáriom-ked- velőkct különösen meglepő. Károlyi István ugyan is Hazai Vándorában a' lntin nevek mellé néhány sorban magyarokat is tön. Az- után a' Hasznos Mulatságok kezdtek a ' vitató kis pártnak műszerévé lenni. A ' sok izzadás- nak pedig az lön a' következése, hogy Jauuá- rius ma is Januarius, valamint December is December.
így játszik a' sors az emberi munkákkal.
Tornyát akar építeni a ' gyermek 's mikor azt az első szellő eldönté, akkor veszi észre, hogy kártyábul építe. A ' mieink is fáradtak, ösz- szehalmozva sok dérdurt, enyhegest , lany- liagost, szénást, szalmást, és senki sem ta- nul járni szerintük. A ' mi egész embertelen- s é g , mert szélbe senkit sem kellene szólatni.
Csudálom hogy a1 tarkaság kévéért ozmán szoinszédinkrul senki sem hozta föl a' hóna- pok neveit, — l'cdig szép czifraság lenne
47
nyelvünkben ha azt török anyagokkal kifol- toznék. A ' törököknek hónapneveik sincsenek ám roszszabbak, mint s z a t t y á n j o k , — pedig a' török szattyán, — az ám még a' szattyán!
— Alakiban abban dicsekedhetünk, hogy mi magyarok, keletiek, jobban tudtuk czifra- ságra használni a" latin, nyugoti, nyelvet, — m i n t a ' törökök, szinte keletiek, az arab, te- hát keleti, nyelvet. Oh illyesféliben mi nagy mesterek vagyunk. Nekünk van feldinarsalunk, az ozmanoknak van seraskierjek, nekünk van generálunk, azoknak van basájok, nekünk van óbesterünk, azoknak van agájok , — és a' többi. Nálunk van Januarius azoknál Mo- harrem ; — nálunk Februarius azoknál S a f a r ;
— nálunk Martins, azoknál ltebi cl evvel; — nálunk Április, azoknál: Rebi al achír; — nálunk Május, azoknál: Dsumadt el evvel; — nálunk Június, nálok: Dsumadi el achir; — nálunk: Julius, azoknál: lledscb; — nálunk:
Augustus, azoknál: Schabán; — nálunk Se- ptember, nálok: R a m a d á n ; — nálunk: Octo- b e r , nálok: Sevvál; — nálunk: November, nálok: Dsulkadé; — nálunk: December, ná- lok: Dsulhedse.
Jégre vezetni nekünk nem igen dolgunk, hanem jégre vezettetni, annál inkább. Fn az elsővel tartanék, ha a* török honapnevekrül egy pár szóval többet nem mondanék. Nálok
nem a' Janunríus a ' : Moliarreni, hanem esz- tendejük első hónapja , mellyet Kunoss elsőhónak mondana magyarul; esztendejük pe- dig, (az 1250-diki) május 9-ken 1834 kezdő- dött. így a' Moharrem az idén Május nágy részét tette. Ilanem igy kell zavarogni, mi- kor az esztendőt okosan nem tudjuk kezdeni.
Az ozmánoknak olly jogok volt nz 1250 esz- tendőhöz májusnak kilenczedikén fogni, mint nekünk az 1831-hez az ő 1249-dik évük Sá- bán hónapjában.
A ' görögök is , vagy inkább a' keleti ke- resztények használnak az emberiségnek, hogy szinte különbözőleg kezdik éveket. így leg- alább gyakoroltatják az övéiket a ' kivonás- ban, a' mieinket az öszveadásban; minthogy tizenkét nap különbség van a' mi 's az ő évök kezdete közt. Mikor az orosz p. o. olvassa;
,,A' navarini ütközet October 20-kán volt, 1827-ben" — mivel a ' dicsőségben az orosz flotta is részesült, tudni a k a r j a , inclly nap- ján eshetett az az ő évüknek. Ekkor kivo- násra készíti magát, és igy szól. „Tizen- kettőt huszbul marad nyolez" 's bölcsen meg- határozza, hogy á navarini csata az ő kulen- dárioma szerint october nyolezidikán vívaték ki. Mikor pedig az orosz évkönyvekben ol- vassuk. Paskewich oct. 7-kén (1827) vette be Erivánt, a' győzhetetlen persavárt, és fe-
49
j é t a' dicsőség borostyánaival ékesité, — akkor mi a' napszámban igen megcsalódnánk;
ha tizenkettőt nem adnánk a' mondott szám- hoz 's igy az october 19-két okosan ki nem találnák.
A ' széphangzásra is sokat t e s z , mikor az ember a' napszám kifejezésben fitogtathatva ösmereteit, öt hat különböző kalendáriomot öszvehord. Melly öszvehasonlithatlanul konog és peng e z , ha p. o. igy állana a' játékszin- czédulán: „Ma november vagy is zűzos vagy is tizenegyedhó 12-kén ( 1 8 3 4 ) , vagy az ó kalendáriom szerint october 31-kén, a' Sidók Marchesvána 10-kén (5594), a' H e g i r a l 2 5 0 dik évének, Hcdscb havának 11-dik napján, a'
653-dik olympiás 2-dik évének xx-dikán szabad királyi nemes Buda fővárosa színházá- ban elő adatik: Lumpaci vagabundus, v a g y : a húrom jó madár. Tüneményes vígjáték
énekekkel 3 felvonásban.
Vannak azonban, kik az atilát is egészen nem kivánják elől hátul kihánytatni, annál kevesebbé szeretik nz illyes kalendáriomi za- var-czifraságot. Ezeknek hihetőleg keresztül ment fejőkön az a' gondolat, hogy nem ár- tana az év kezdetének egy olly pontot kivá- lasztani , melly minden mivelt földi lakos cl- meszemeitül könnyen látbntó volna, és eléggé erős, hogy a' föld kerekségén minden kalen-
3 '
dárioniot egyességre vezetne. Illyen pontot pedig mindenek fölött a' nap menetele adhat- na. A' nap utján ugyan is három legkitű- nőbb pont v a n , mikor legmagasabban á l l , e's a' nyárt kezdi , mikor az egyenlitön átmegy 's napot éjt egyenlő hoszává tesz, és mikor logalantabb van, telet hozva. Ezen pontokon pedig a' nap körül belül inartius, június, se- ptember és december 21-kén v a n , ugy hogy az esztendő a' mondott napok akármellyikc'n kezdődhetnék.
I l a valaki megkérne , hogy ne resteljek a' szélbe beszélni 's mondjam e l , hol akarnám az esztendőt kezdetni, — én — kivált ha az egy kedves leány vagy szép lelkű aszszony volna, — megmondanám neki, hogy a' nap legalantibb állásánál, a' mi mintegy december 21-kén történik. Ha okát is kérdezné, szí- vesen szolgálnék tovább is 's azt. adnám fő o k u l , hogy ekkor csak tíz napnyi különbség volna a' nyugoti 's fölvett év kezdete között, í g y azután hét hónapnak lehetne harmincz napja, hatnak és a' szökő évben hétnek har- juinczegy.
Szép dolog az a' terv-csinálás; papiroson a' legnagyobb csatákat is könnyű megnyerni, a'Dbawalagiri csúcsot megmászhatni, — so- kaknak boldogítója lehotni, — de máskép van a' valóságos életken. — Hiszen én sem
51
irok á m , hogy elfogadtassák, hanem hogy teljen a' papiros; 's e' vágre elmondom még, micsoda neveket szántam a' hónapoknak. Mert én keresztelni jól t u d o k , mint Cuviernél bi- zonyítom, de a' mcllyrfil nem tudom hogy két vagy három koma fog e mellette vagy ellene szólani. —
A ' hónapnevek elkercsztelese'nel szinte a' nap járására 's az abbul eredő evszakaszokra vigyáznék. Azon hónapokat, inellyekben a1
t é l , tavasz, nyár és ősz kezdődik1, elnevez- ném tél- tavasz- nyár- és őszhónak. E ' sze- rint nálam december-télhő, martius - tavasz- h ó , junius - nyárhó , septeinber - őszhő lenne, a' nielly neveket megjelelni és megtnrtani a' legnagyobb könnyűség.
A ' többi hónapokat elő- és utó-havaknak nevezném, 's igy a' négy fő hónap, a' négy elő- 's négy utéhévnl megadná az esztendő tizenkét havát, a' (még most nem igazi rend- ben) igy következőket. Télhő előhava, te'lhó, télhő utó h a v a ; — tavaszhó előhava, tavasz- hó, tavaszhó utóhava; — nyárhó előhava, nyárhó, nyárhó utóhava; — őszhő előhava, ószhó, őszhő utóhava. — De hogy a' hoszú nevek csinosbíttassanak, meg lehetne őket kurtítani 's igy mondani: telelő, tel/tó, tél- u t ó ; tavaszelő, tavaszhó, tavaszutó; — nyár- e l ő , nyárhó, nyárutó; őszelő, ősz hó, őszutó.
3 *
Ezen elnevezésekben sémi nehézség sem volna, ha az esztendő szinte az évszakaszok szerint volna elrendelve. Akkor a' télhó mint- egy a ' mostani december 21-kén kezdődve, nyúlnék Januarius 21-kéig; a' telelő pedig len- ne november 21-kétül december 20-káig, — a ' télutó Januarius 22-kétül taláiu februarius 20-káig. A* nyárhó lenne junius 21-kétül j u - lius 20-káig, a ' nyárelő inajus 20-kátul junius 20-káig, a ' nyárutó julius 21-kétül augustus talám 20-káig; és igy a ' többiekkel is.
A' mostani kalcndárioni szerint a' tél kez- dete, vagy is a' nap legalantibb állása decem- ber 20-ku körül van, innét télhónok a' decem- bert kellene nevezni. így martius tavaszhó, junius nyárhó, September őszhó lenne. Ha-
nem valamint a' tél kezdetéből decemberre kevés esik, ugy decembert sem mondhatni igazán télhónak, mert januarius sokkal te- liebb , november eleje pedig még igen gyak- ran neiu teles, valamint februarius elején a' tavasz nem igen mutatkozik. Innét minthogy a' valóságos tcl/tó-nak (incllyet t. i. a' nap szerint vettünk föl) nagyobb része Januariusen esik, a' tavaszhónak aprilisra, a' nyárhónak juliusra, az őszhónak octoberrc, — innét ja-
nuarius lenne a' télhó, április a' tavaszhó, julius a' nyárhó, october az őszhó. Az egész esztendő havai pedig ezek: /é//«-Januarius,
53
fé/tf/o-februarius; — fncarze/o-martius, ta- t*máo-apriIis, tavaszutó-ma] us ; nyárelő-ju- nius, «yaráo-julius, nyárulo-augustus; őszelő- september, ossf/o-october, őszuto-november;
— íefefő-december.
U g y e soká tréfáltam? De tovább is fo- gok, mint az bizonyos, hogy ma őszutó 21-ke van. — Magamat és elnevezéseimet ajánlom!
A' budai játékszín.
Telelő 183-1.
r
J - l g y hazat ösmerek, a ' hová az embert pe'nz- ért eresztik be.
„Pénzért? — és ínég is bemegy az u r ? "
Nincs különben; pénzért eresztik be az embert, és meg is igen gyakran bementem.
Ilanem most már gondolkozni kezdek a' do- logrul, annál inkább minthogy a' Duna jege- sedni kezd.
,,'S mi baja Dunajegének az ur pénzével Js ama' házzal?"
Sémi más, mint hogy a' Dunán kell e' ház- ba átjárnom.
„Hogy pénzt adhasson ki az ur ? Engedel- mével nz u r n á k , az urnái a' főben nincs min- den a' helyén."
Tréfáz kegyed, ha hinné, nem merné meg- mondani. De az már igaz, hogy a' Duna je- gét alkalmatlannak tartom, kiváltképpen éjjel.
„Még éjjel is ? Az ur engem rá akar szed- ni ; bizonyosan az urnák fizetnek!"
Kegyed ezen szóval a' dolog bibéjére há-
