G ALGÓC AZ Ú JLAKI ÉRÁBAN (1349–1524)
∗A Nyitra megyei település középkori jelentősége nem számít ismeretlennek a medievisták körében, hiszen korábban olyan kiváló szakemberek foglalkoztak tör-ténetével, mint Dedek Crescens Lajos,1 Fügedi Erik2 vagy Václav Mencl.3 A leg-utóbb Mária Grófová tekintette át a város Mohács előtti históriáját rövid tanulmá-nyában.4 Magam az Újlaki család történetére irányuló kutatásaim során kerültem kapcsolatba a nyugati Felvidék e fontos központjával, mely a família életében mind-végig jelentős szerepet játszott. Minthogy a későbbiekben az Újlakiak, mindenekelőtt Lőrinc birtokpolitikájával is részletesen kívánok foglalkozni, fontos az egyes rezi-denciák, birtokközpontok szerepének vizsgálata. Jelen tanulmányban arra teszek kí-sérletet, hogy Galgóc (ma Hlohovec Szlovákiában, németül Freistadt) késő középkori históriájának főbb eseményeit, fejlődésének főbb tendenciáit bemutassam.
A„HÁROM”GALGÓC
Elöljáróban azzal kell kezdenem, hogy a középkor folyamán a Galgóc név nem egyetlen, azonos jogokkal rendelkező települést takart. 1113-ban tűnik fel első al-kalommal a galgóci ispánsági vár forrásainkban, ekkor a várnépeket említették (castellani Golgocienses).5 A témára vonatkozó kutatások alapján mára bizonyossá
∗ A dolgozat elkészítése során a szerző az MTA Bolyai János Ösztöndíjban (BO/00057/08/2. sz.) ré-szesült. Az anyaggyűjtést az OTKA K 81435, K 81568 és az NN 82307 pályázatok is támogatták.
A tanulmányban felhasznált oklevelek összegyűjtését a Collectio Diplomatica Hungarica. A kö-zépkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. Internetes kiadás (DL-DF 5.1) 2009. Szerk.
Rácz György. segítségével végeztem. A tanulmányhoz fűzött értékes tanácsokért Zsoldos Attilá-nak, Neumann TiborAttilá-nak, Horváth Richárdnak és Weisz Boglárkának tartozom köszönettel. A tér-képeket Nagy Béla készítette.
1 Dedek Crescens Lajos: Nyitra vármegye története. In. Magyarország vármegyéi és városai III. PC CD-ROM, Arcanum Adatbázis Kft. Bp., 2002. (továbbiakban Fügedi, 1981.)
2 Fügedi Erik: Mezővárosaink kialakulása a XIV. században. In. Uő: Kolduló barátok, polgárok ne-mesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp., 1981. 359–360.
3 Mencl, Václav: Středověká města na slovensku. Bratislava, 1934. (Mencl, 1934.)
4 Grófová, Mária: Hlohovec a rod Ilockych. = Forum Historiae (online) 2008. (http://www.
forumhistoriae.sk/FH2_2008/texty_2_2008/Grofova.pdf, utolsó letöltés: 2011. máj. 29. (további-akban Grófová, 2011.)
5 Fügedi Erich: Nyitra megye betelepülése I–II. = Századok, 72. 1938. 288.
vált, hogy a galgóci és a szolgagyőri ispáni várak egymással azonosíthatóak, ennek alapján pedig az erősség az Árpádok idején számottevő központnak tekinthető.6 Is-pánjai a kései Árpád-korban comes de Golguch alakban szerepelnek a források-ban.7 Az Árpád-kori vár a tatárjárást követően jelentőségét vesztette. A 13. század végén Galgóc és a környező falvak az Aba nem kezébe kerültek, majd miután Kár-oly Róbert (1301–1342) felszámolta a tartományurak hatalmát, a hűtlen Abák bir-tokait, így Galgócot is konfiskálta. 1349-ben I. (Nagy) Lajos (1342–1382) király Galgóc, Újlak, Udvarnok, Ság és Décs Nyitra megyei birtokokat kipróbált emberé-nek, az Újlaki család alapítójának, Kont Miklós pohárnokmesteremberé-nek, nyitrai, barsi, soproni és vasi ispánnak, valamint fivérének Lökösnek, általuk pedig testvérüknek, Bertalannak adományozta, a nápolyi hadjárat során mutatott hűséges szolgálatuk jutalmaként.8 Kont Miklós nádor (1356–1367) és fiai építtették fel a castrumot, melyet első ízben 1400-ban említenek forrásaink.9 A 15. század elején Stibor erdé-lyi vajda elfoglalta a Zsigmond királlyal (1387–1437) szemben álló Újlaki László-tól.10 1453-ban V. László (1440/1452–1457) új adomány címén adományozta az erősséget tartozékaival Újlaki Miklós erdélyi vajdának.11 17. századi adatok alapján külső és belső várból álló, négyszög alaprajzú, kis területű erősség volt.12 E vár az Újlaki família egyik Nyitra megyei birtokközpontja lett, míg a család másik felvi-déki castruma, a megye északi részén magasodó Temetvény (Tematín) volt.13 Az Újlakiak által kiépített uradalom területe 205 km2-re terjedt ki.14 Tartozékai:
6 Tagányi Károly: Szolgagyőr I–II. = Századok, 16. 1882. 312–23. (E tanulmányra Zsoldos Attila hívta fel figyelmem, melyet ehelyütt is köszönök.) Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Bp., 1998. 280, 383–390.; Uő: Galgóc (Szolgagyőr) és várispánsága. In.
Szomszédok között Kelet-Európában. Emlékkönyv Niederhauser Emil 70. születésnapjára. Szerk.
Glatz Ferenc. Bp., 1993. 11–18.; Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000–1301.
(História Könyvtár, Kronológiák, Adattárak 11.) Bp., 2011. (továbbiakban Zsoldos, 2011.) 207.
Vö. Galgóc és Szolgagyőr szócikkekkel (Kristó Gyula) In. Korai Magyar Történeti Lexikon. Fő-szerk. Kristó Gyula. Szerk. Engel Pál és Makk Ferenc. Bp., 1994. 229., 654.
7 Zsoldos, 2011. 208/472 és 475. jegyzetek.
8 Grófová, 2011. 2.; 1349. nov. 26.: Anjoukori okmánytár. I–VI. Szerk. Nagy Imre, Bp., 1878–1891, VII. Szerk. Tasnádi Nagy Gyula, Bp., 1920. (a továbbiakban AO) V. Nr. 339–341.
9 Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. (Értekezések a Történeti Tudományok Köréből, Új Sorozat 83.) Bp., 1977. (továbbiakban Engel, 1977.) 12.
10 Zsigmond-kori oklevéltár. I–XI. Összeállította: Mályusz Elemér, Borsa Iván, C. Tóth Norbert, Neumann Tibor. [A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 1., 3–4., 22., 25., 27., 32., 37., 39., 41., 43. és 49.] Bp., 1951–2009. (a továbbiakban ZsO) III. Nr. 1223.; Dvořáková, Daniela: A lovag és királya. Stiborici Stibor és Luxemburgi Zsigmond. Pozsony, 2009. (továbbiak-ban Dvořáková, 2009.) 85. 1431. nov. 12-én Stibor Galgócon keltezett. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban DL) 88 064.
11 1453. szept. 14.: DL 14 726.; 17. századi másolata: Österreichisches Staatsarchiv, Haus- Hof- und Staatsarchiv, Archivum Erdődy (a továbbiakban ÖStA HHStA ED) 9578.
12 Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13–14. századi Magyarországon. (Értekezések a Történeti Tu-dományok Köréből 82.) Bp., 1977. (továbbiakban Fügedi, 1977.) 135.
13 Fügedi, 1977. 204.; Engel, 1977. 162.
14 Birtokkód: NY 38, 41, 61. Engel Pál: Magyarország a középkor végén. [Bp.] 2001. (PC CD–ROM, Arcanum Adatbázis Kft., továbbiakban Engel, 2001.)
góc mezőváros a vámjával, a Vág folyón lévő rév, Ógalgóc, Szentpéterfalva, Udvar-nok, Kisújlak a vámjával, Bajmócska, Zöldvár, Décs, Kelecsény, Csenyéd, Jalsó, Di-ós, Lehota vagy Lehotka, Pásztó, Szolgagyőr, Család, Medenc, Agárd, Besenyő.15
A Vág bal partján álló erősség alatt, annak közvetlen közelében alakult ki a Ógalgóc (antiqua Galgocz, vetus Galgocz, O Galgocz),16 mely a tatárjárás idején lakatlanná vált. Vélhetőleg a IV. Béla (1235–1270) kori telepítések során népese-dett be ismét a falu. 1276-ban mindenesetre már királyi telepesek (hospitum nostro-rum Golgouch) éltek ott.17Kont Miklós ettől északnyugatra alapított egy hospes-falut, melynek következtében az egykori váralja kissé háttérbe szorult. Noha 1365-ben maga a földesúr szabályozta a jobbágyok kötelezettségeit és jogait, majd a 15.
század végén Újlaki Lőrinc herceg további kiváltságokban részesítette az akkorra már mezővárossá (oppidum) váló települést, gazdasági fejlődése soha nem érte el Újgalgóc szintjét. Mindettől függetlenül a földesurak Ógalgócon is rendelkeztek egy nemesi kúriával, ahol többször időztek.18
A régi falutól északnyugatra a 14. század derekén Kont Miklós német hospeseket hívott, s ezzel megkezdődött Újgalgóc kiépítése.19 Jóllehet nem maradt fenn az újon-nan alapított mezőváros kiváltságlevele, jogállást az oklevelek terminusai egyértelmű-en jelzik. 1360-ban a település libera civitate nostra Galgouch alakban tűnt fel.20 A németajkú lakosok révén hamarosan használatba került a szabad városra utaló német Freistadt (Fraystoch) szó, melynek első okleveles előfordulása 1400 októberéből származik.21 A földesurak tudatos településfejlesztő politikájának köszönhetően a me-zőváros virágzásnak indult, s dacára annak, hogy nem maradt korunkra kiváltságleve-le, a 14. század második felére már meghaladta Ógalgóc jelentőségét.
15 DL 14 726.; Engel: Magyarország a középkor végén. In. Engel, 2001. Vö. Lovcsányi Gyula: A Vág és vidéke. Bp., 1881. 151–152.
16 A különböző elnevezésekre ld. DL 5389.
17 Szentpétery Imre–Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2–3.
füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9.) Bp., 1961. 155.
A várnépek közt élő hospesekre ld. Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágy-ság történetéből. (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 26.) Bp., 1999. 38–44. Vö.
Kristó Gyula: Öt pondust fizetők és várhospesek. Acta Universitatis Szegediesnis de Attila József nominatae. Acta Historica, XCII. 1991. 25–35. (A tanulmány ismeretét Zsoldos Attilának köszönöm.)
18 Az 1365. ápr. 3-án kelt privilégiumot a 18. századig számos alkalommal kiegészítették, megerősí-tették a földesurak. A Mohács előtti időszakban 1479. máj. 29-én, majd 1496. jún. 30-án. DL 5389, valamint ÖStA HHStA ED, Karton 9. és 10 180a.
19 Engel Pál térképén mintegy 3 km-re északnyugati irányban helyezkedett el Ógalgóctól. (Birtokkódja:
1NY38. Engel: Magyarország a középkor végén. In. Engel, 2001.) Ezzel szemben Václav Mencl re-konstrukcióján a két település egymás mellett feküdt, s a középkor végére gyakorlatilag egybeépült (Mencl, 1934. 130).
20 DL 5020, 5021.
21 Majorossy, Judit–Szende Katalin: Sources for the Hospitals in Medieval and Early Modern Hunga-ry. In. Quellen zur europäischen Spitalgeschichte in Mittelalter und Früher Neuzeit. Hrsg. von Martin Scheutz, Andrea Sommerlechner, Herwig Weigl, Alfred S. Weiß. Wien–München, 2010.
(továbbiakban Majorossy–Szende, 2010.) 644.
BIRTOKKÖZPONT
Az Újlaki család birtokai a 15. század második felében öt nagyobb tömbben he-lyezkedtek el, melyeket magától értetődően az adott terület legjelentősebb várából irányítottak. (1. ábra a kötet végén, a Mellékletben)) A szerémségi jószágok cent-ruma, a névadó Újlak (Ilok Horvátországban), a kelet-szlavóniaiaké Raholca (Ora-hovice Horvátországban), a Dunántúlon fekvőké az 1445-re felépülő, s Bátorkő örökébe lépő Palota (a mai Várpalota), a nyugat-felvidéki uradalmaké Galgóc, a Vas megyei birtokoké pedig Németújvár (Güssing Ausztriában) volt.22
Közismert, hogy az Újlakiak rezidenciája a Valkó megyei Újlak vára és a mel-lette kiépült város lett.23 Ugyanakkor, ha a 14. század közepétől megfigyelhető ten-denciákat vesszük szemügyre, azt láthatjuk, hogy a kezdeti időszakban Galgócnak szánt központi szerepet a családalapító. Ez tulajdonképpen egyenes következménye volt annak, hogy az első jelentős királyi birtokadományokat Nyitra megyében kap-ta Kont Miklós. A kedvező földrajzi környezet, valamint a területen áthaladó fon-tos kereskedelmi utak igen jó fejlődési lehetőséget kínáltak Galgóc számára. Vél-hetőleg még a Miklós nádor által megkezdett új galgóci castrum felépítése is arra utal, hogy valóban itt rendezte be a család székhelyét a 14. század második felében.
Néhány oklevél minden kétségünket eloszlatja a rezidenciakérdéssel kapcsolatban.
Miklós nádor özvegye 1400 őszén, Galgóc várában kelt diplomájában néhai férjét Galgóci Kont Miklósnak (magnifici viri condam domini Nicolai Konth de Galgoth) nevezte.24 1411-ben a néhai Bertalant jelölték hasonló módon (condam Bartholo-mei de Galgocz).25 1416-ban László és Imre macsói bánok,26 míg 1424-ben László fia János tűntek fel a de Galgocz előnévvel.27 Galgóc rezidencia szerepében a 15.
22 Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.) In. Somogy megye múltjából, Levéltári Évkönyv 4, Kaposvár, 1973. 10–12. (továbbiakban Kubinyi, 1973.);
Kubinyi András: Nagybirtok és főúri rezidencia Magyarországon a XV. század közepétől Moh-ácsig. = A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei, 2. 1991. 214–215. (továbbiakban Kubinyi, 1991.); Prickler, Harald: Burgen und Schlösser im Burgenland. Wien, 19722. 60–64.; Horváth Ri-chárd: Várak és politika a középkori Veszprém megyében. Debrecen, 2002. (kéziratos PhD-érteke-zés) (továbbiakban Horváth, 2002.) 109.; Tomičić,Željko: Regensburg – Budim – Ilok. Kasnosred-njovjekovni pećnjaci iz dvora knezova Iločkih dokaz sveza Iloka i Europe – Regensburg – Buda – Ilok Spätmittelalterliche Ofenkacheln vom Hof der Fürsten von Ilok –Bestätigung der Beziehungen zwischen Ilok und Europa. = Prilozi Instituta za arheologiju u Zagrebu, Vol. 21 No. 1. Zagreb, 2004. 143–176.; Radić, Mladen–Bojčic, Zvonko: Sredjnovjekovni grad Ružica. Osijek, 2004.
23 Kubinyi, 1991. 214–215.; Andrić, Stanko: Kapisztrán Szent János csodái. Bp., 2009. 37–50.
24 Majorossy–Szende, 2010. 644.
25 Napi kelet nélküli oklevél. ZsO III. Nr. 1449.
26 1416. máj. 1.: Budapest történetének okleveles emlékei. Összeállította Kumorovitz L. Bernát. III.
(1382–1439). Bp., 1987. Nr. 675.
27 1424. júl. 16.: ZsO XI. Nr. 846. Az előnevek használata esetében ugyanakkor egyfajta regionalitás is megfigyelhető. A család északi birtokaival kapcsolatos ügyekben a galgóci, míg a dunántúli jó-szágokkal kapcsolatban a palotai névalakok fordulnak elő. Vö. Horváth, 2002. 27/ 116. jegyzet.
század elejétől következett be döntő változás. Miklós unokája, Újlaki László ma-csói bán (†1422) ugyanis a Luxemburgi Zsigmonddal szemben fellépő Nápolyi László ellenkirály (†1414) táborához csatlakozott. Zsigmond egyik párthíve, a len-gyel eredetű Stiborici Stibor erdélyi vajda seregével a Vág folyó mentén déli irány-ba haladva sorra foglalta el a lázadók erősségeit. 1403-irány-ban Galgóc ostromára is sor került.28 A vár rövid időre Stibor kezén maradt, de Újlaki rövidesen Zsigmond ki-rály hűségére tért, sőt a vajda leánytestvérét, Annát vezette oltár elé.29 Ezt követően a vár és a hozzá tartozó uradalom ismét visszakerült a család tulajdonába. Az 1410-es évektől hivatali feladataik az ország déli területéhez kötötték az Újlaki fivéreket.
Újlaki László és Imre ugyanis közösen viselték a macsói báni méltóságot 1410 és 1418 között.30 Ezzel párhuzamosan a Nyitra megyei erősség és a mezőváros funkci-ója az ottani uradalom irányítására korlátozódott. Ettől az időszaktól kezdődött meg a Valkó megyei Újlak rezidenciává történő kiépítése is. Az átmeneti állapotot, azaz a székhelyváltást többek között egy oklevél is megerősíti, melyekben néhai László bán neve de Wylak aliter de Galgowcz alakban szerepel.31
Egy-egy vár jelentőségére következtethetünk a családtagok tartózkodási helyé-nek meghatározása, azaz az itineriáriumaik összeállítása alapján is.32 Vizsgálódá-sunk szempontjából érdemes tehát szemügyre vennünk a família tagjainak az emlí-tett birtokközpontokból történő keltezéseit, hiszen ez alapján bizonyos „rangsor” is felállítható az egyes centrumok között.33
A diagram alapján (a kötet végén, a Mellékletben) láthatjuk, hogy a família el-sőszámú rezidenciája, Újlak magasan kiemelkedik valamennyi birtokközpont kö-zül. A szerémségi várost Raholca, valamint a dunántúli Újlaki jószágok egymást váltó két (praktikusan összesítve kezelt) központja, Bátorkő és Palota követi.
28 ZsO III. Nr. 1223.; Dvořáková, 2009. 85.
29 Dvořáková, 2009. 469.
30 László már korábban, 1402 és 1403 között is viselte e méltóságot. Vö. Engel Pál: Magyarország vi-lági archontológiája 1310–1457. In. Középkori magyar adattár. Engel, 2001. (Macsói bán) [Bp.]
2001. (PC CD–ROM, Arcanum Adatbázis Kft.) (Macsói bán).
31 1435. máj. 23.: DL 12 704; Reiszig Ede: Az Ujlaki-család. = Turul, 57. 1943. 9. A 15. század de-rekán Újlaki Miklós az ország egyik főkapitányaként megkísérelte nyugat-magyarországi territoriá-lis hatalmát kiépíteni, s e törekvéseiben – fekvésénél fogva – Palota játszott fontos szerepet. Ezt támasztja alá Miklósnak a forrásokban feltűnő palotai előneve. Faller Jenő: Várpalota története az Ujlakiak és a Podmaniczkyek idejében. Veszprém, 1936. 21.;Horváth, 2002. 22., 109.
32 Az itineráriumkészítéssel kapcsolatos metodológiára, nehézségekre ld. Engel Pál–C. Tóth Norbert:
Itineraria regum et reginarum (1382–1438). (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inqui-rendam 1.) Bp., 2005. 7–15.; Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia (1458–[1476]–1490). (História Könyvtár, Kronológiák, Adattárak 12.) Bp., 2011. 11–61.
33 Az Újlakiak 1403–1524 közti itineráriumát tanítványom állította össze (Ruprech Judit: Újlak helye a késő középkori magyar városhálózatban. Pécs, 2011 /kéziratos szakdolgozat/ 34–57), így az ő munkáját alapul véve, azt kiegészítve készítettem el a függelékben található keltezési helyek listá-ját. A Bátorkőre és Palotára vonatkozó 15. századi adatok Horváth Richárd doktori értekezéséből (Horváth, 2002.) származnak.
tős lemaradással a felvidéki Galgóc következik, majd pedig Németújvár zárja a sort mindössze hat ismert keltezéssel. Érdemes a kiadási helyek alakulását időskálán is egymáshoz viszonyítani, hiszen ennek segítségével árnyaltabbá tehetjük a „száraz”
adatsorokat. (A diagram a kötet végén, a Mellékletben)
Első látásra is szembeötlő az ismert keltezési helyek vizsgált perióduson belüli nagy szóródása, melyek elemzésével a főbb tendenciákra felfigyelhetünk. Amint említettem, Kont Miklós Galgócot kívánta rezidenciává fejleszteni. Jóllehet mind-össze két oklevelet keltezett a felvidéki településről, ezek közül az egyik éppen Ógalgóc privilégiumlevele.34Ő erdélyi vajdaként, majd nádorként bocsátotta ki a neve alatt korunkra maradt oklevelek döntő többségét, így nem meglepő, hogy nem a családi birtokokon keltezett. Halálát követően özvegye továbbra is ott élt, s foly-tatta az oppidum fejlesztését.35 A 15. század első évtizedeitől kezdődően került elő-térbe a szerémségi Újlak vára és mezővárosa, párhuzamosan az Újlaki fivérek macsói báni méltóságviselésével.36 A következő időszakban megfigyelhető válto-zás Újlaki Miklós vajda törekvéseivel hozható összefüggésbe. Ő ugyanis az 1440-es években felépíttette Palota reprezentatív várát, melyet a későbbiekben székhely-lyé kívánt tenni. Miután 1445-ben a rendek az ország hét főkapitányának egyikévé választották, s kapitányi székhelye Fehérvár lett, még inkább Palota vált fontossá.37 Ennek következményeként Újlak szerepe átmenetileg csökkent, jóllehet a macsói báni méltóságot mindvégig kezében tartotta. Érdekesnek tűnhet első pillantásra, hogy mindezzel parallel a galgóci keltezések az 1445–1455 közötti időszakban ér-ték el a „csúcspontot”. Az indok ez esetben is kézenfekvő, hiszen az újabb kutatá-sok nyomán közismert, hogy 1453-ban Miklós a Felső Részek kapitányaként a fel-vidéken garázdálkodó huszita csapatok felszámolásán fáradozott. Magától értető-dik, hogy saját galgóci erősségében ütötte fel főhadiszállását, s ugyancsak ezt erő-síti meg az 1453. szeptember 23-a és október 31-e között onnan keltezett négy ok-levele is.38 A következő időintervallumban Palota háttérbe kerülésének lehetünk tanúi, miközben Újlak ismét az élre jutott. A szerémségi város elsőszámú reziden-ciaszerepe ettől kezdve megkérdőjelezhetetlen, elég csak arra utalnom, hogy mind Újlaki Miklóst, mind pedig később fiát, Lőrincet is ott temették el. Mindazonáltal az 1470-es évek végétől a szlavóniai Raholca is a família egyre kedveltebb mellék-rezidenciájává vált, sőt 1510 novemberét követően a most áttekintett birtokközpon-tok közül máshonnan keltezett oklevelet, levelet nem is ismerünk.
34 1365. ápr. 3.: DL 5389.
35 Majorossy–Szende, 2010. 644–646.
36 Engel: Magyarország világi archontológiája, (Macsói bán). In. Engel, 2001.
37 Kubinyi, 1991. 214.;Kubinyi, 1973. 3–44.; Gergelyffy András: Várpalota. In. Várépítészetünk.
Főszerk. Gerő László. Bp., 1975. 282–287, Horváth, 2002. 26–37.
38 Több, Újlaki által e tisztségben kiadott oklevél eddig nem ismert. Vö. Horváth Richárd: A Felső Részek kapitánysága a Mátyás-korban. = Századok, 2003. 952. Vö. Neumann Tibor: A Korlát-köviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15–16. században. (A Győri Egyház-megyei Levéltár Kiadványai, Források, feldolgozások 5.) Győr, 2007. 28–29.