Tanulmányomban nem kifejezetten Debreceni Dózsa királybírói, ispáni vagy nádo-ri tevékenységét vizsgálom, hanem elsősorban arra szeretnék választ kapni, milyen volt a viszonya a Debrecenieknek a bihari térség meghatározó hatalmasságaivá vá-ló Borsa és Ákos nemzetségekkel. Szemléltetni szeretném, milyen módon vált ma-ga is érintetté az olima-garchák elleni harcban, hogyan állt Károly pártjára. A Debrece-niek a késő-Árpád-korban felívelő karrierjük eredményeit, növekvő birtokszerze-ményeiket féltve először a Borsa-famíliában keresték érvényesülésüket, majd szük-ségszerűen összeütközésbe kerültek velük. Dózsát Károly 1311-es adományai tet-ték végérvényesen a király hívévé, ami mellett egy ideig, 1314–15-ig megfért a Borsa nemhez való hűsége.1 Sokáig állt a Borsák hűségén, s csak a régióbeli, ha-sonló politikai kényszerhelyzetben lévő szövetségeseivel együtt vált ki az oligarcha famíliájából. Vizsgálom, hogyan alakul a helyi birtokstruktúra az 1310-es években, mely birtokok okozhattak személyes ellentétet Dózsa és az oligarchák között, illetve miként vették körbe a Debreceni törzsbirtokokat az Ákosok és Borsák földjei. Mivel a szakirodalomban az oligarchák elleni harc kutatásában kevés hangsúlyt kapott a Borsa-és Ákos nemek hatalmi bázisát újjászervező Ákos nembéli Mojs fia Mojs (Majos fia Majos), főként azt vizsgálom, hogyan sikerült Dózsának legyőznie a ma-gát igen sokáig, 1320-ig tartó bihari-krasznai-szolnoki-észak-erdélyi nagyurat.
1 A konferencián elhangzott előadásomban áttekintettem Debreceni viszonyát a Gutkeled nem kü-lönböző ágaival, különös tekintettel azokra, akik szembeszálltak a Borsák oldalán Károllyal (Gut-keled nembéli Pál fia Lothárd bán fiai; Vak Dorog fiai; Gut(Gut-keled nembéli Egyedmonostori ág Kozma-Adony alágából az Adonyiak, Adony/Udun leszármazottai, Ivánka, majd fia Miklós), illet-ve Debreceni szöillet-vetségeseiillet-vel, akik szemben álltak a Borsákkal (a Szakolyi és Bátori családokon kívül a nemzetség bihari és szabolcsi birtokosai közül sokan: a Gutkeled nembéli Apaj-ágból Apaj fia István; Gutkeled nembéli Egyedmonostori ág Dorog-alágából a Diószegi, Dobi, Székelyhídi családok; az Egyedmonostori ág Kozma-Adony alágából Kozma fia Kis Kozma; illetve az ő fia Ivánka, a Pelbárthidiak őse; továbbá a Zeleméri, Bagaméri családok). E helyütt azonban nem térek ki ezen szövetségesi kapcsolatokra, mert azok tárgyalása túlmenne e tanulmány keretein, a Debre-ceniek és a bihari-szabolcsi régió Károly-párti nemeseinek együttműködését egy másik tanulmá-nyomban fogon részletesen vizsgálni. Előadásomban ugyancsak foglalkoztam azzal, miként vették körbe a királypárti nemesek birtokait az Ákosok és Borsák földjei, s miként váltak e miatt ők is az oligarchák elleni harcban személyesen is érdekeltté, azonban mivel ennek részletes tárgyalása meghaladná ezen írás kereteit, egy másik tanulmányomban fogom ezt feldolgozni.
Debreceni Dózsa felemelkedésének alapvető kérdése a Borsákhoz fűződő vi-szony. Bár több jel arra mutat, hogy a Debreceniek nem voltak képesek – vagy nem is akarták – magukat kivonni a Borsa nem befolyása alól, egyetlen olyan forrás sem ismert, mely a Borsák szerviensének vagy familiárisának mondaná őket. A szak-irodalom azonban mindezidáig elzárkózott attól, hogy Dózsát Borsa-familiárisként titulálja, általában mindig is a leendő nádor Károly-pártiságát hangsúlyozta már a kezdet kezdetétől. Még a legújabbnak mondható állásfoglalás is, Kristó Gyula I.
Károly főúri elitjét áttekintő tanulmánya is köznemesi, saját erejéből feltörekvő homo novus-ént mutatta be Dózsát, „nemzetségi múltban gyökerező számottevő családi előélet és háttér nélkül”.2 A Korai Magyar Történeti Lexikon szócikkében Csukovits Enikő is úgy fogalmaz, Dózsa már kezdettől fogva I. Károly híve volt, megengedve azt is, hogy esetleg már 1307 előtt is az Anjouk táborába tartozott.3 Magunk megpróbáljuk ábrázolni, hogy a Borsák nélkül Dózsa nem érhetett volna el ilyen kiemelkedő sikereket, a Borsa-famíliához tartozás a korai években nem ke-rült összeütközésbe Anjou-párti alapállásával. Az első közvetlen kapcsolatot a Borsákkal egy 1285-ös oklevél bizonyítja. Borsa nembéli Loránd erdélyi vajda és testvérei (István szatmári ispán és Jakab „Kopasz” lovászmester, László, Beke és János) Gáborjánt, monostorával, Keresztúr és Szentpéterszeg egyházaival örökös jogon rokonuknak, Rofojn bánnak adják, „sokszoros szolgálataiért”.4 Az ilyesfajta adomány nem példa nélküli: a nemzetség familiárisaik közül többeket így jutalma-zott, például a régióban a bihari Oroszit így ajándékozták el.5 Szembetűnő, hogy szinte ugyanaz a szöveg az adománylevelekben, sőt, 1284-ben és 1285-ben is ki-emelik, hogy „kötelezik magukat, hogy annak használatában saját költségükön megoltalmazzák őket”, ami a familiárisi viszonyra utalhat, ugyanúgy, mint az is, hogy a Borsa-nem összes élő tagja fel van sorolva adományozóként. Ezen kívül a Borsa-famíliához való tartozást több közvetett adat is alátámaszthatja. Rofojn bán már az 1270-es évek végén együtt harcol a Borsákkal a Geregyék ellen, ott van a Geregye-várak bevételénél. Adorján 1278-as ostrománál esik el Rofojn két fivére, László és Miklós, Geregye nembéli Pál fia Ach(o) leverésekor pedig Péter nevű
2 Kristó Gyula: I. Károly király főúri elitje (1301–1309). = Századok, 133. 1999. 41–62. (továbbiak-ban Kristó, 1999.) 54.
3 Csukovits Enikő: Dózsa. In. Korai Magyar Történeti Lexikon (9–14. század). Főszerk. Kristó Gyu-la. Bp., 1994. (továbbiakban KMTL). 172.
4 „Roffoyno cognato ipsorum”: Magyar Országos Levéltár: Mohács előtti gyűjtemény: Diplomatikai Levéltár. (továbbiakban DL) 76 165.; Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I–II.
Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp., 1923–1987. (továbbiakban RA) 3365. sz.; 1285. jún. 13.:
A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. I–XII. Szerk. Nagy Iván, Nagy Imre, Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Döry Ferenc, Lukcsics Pál, Áldásy Antal, Barabás Samu.
Bp., 1871–1931. (továbbiakban Zichy) I. 63.
5 DL 86862.; Árpádkori új okmánytár. I–XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest–Bp., 1860–1874.
(továbbiakban ÁUO) XII. 427-28.; Erdélyi okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez. Regesztákban közzéteszi Jakó Zsigmond. (A Magyar Országos Levéltár kiad-ványai II. Forráskiadványok 26, 40, 47.) I-III. Bp., 1997-2008. (továbbiakban EO.) I. 403. sz.
konuk halt meg.6 Rofojn ott volt Szalánc ostrománál 1281-ben az Aba nembéli Finta volt nádor lázadását leverő királyi seregben, súlyos sebet is kapott. A Hód-tavi csatá-ban a királyi sereg egyik vezére Rofojn, „négy életveszélyes sebet” is kapott. Szer-vienseivel vonult hadba, az oklevelek úgy fogalmaznak, a Borsák mellett ő állt „a ki-rályi hadsereg élén”. Rofojn anyagi helyzete is emelkedett, Gáborjánnál megkapta IV. Lászlótól a Berettyó révjét, Derecske, Tépe adományát.7 Zsoldos Attila jelen kö-tetbeli tanulmányában is utal arra, hogy Rofojn a Borsákkal együtt harcolt ezen hadi eseményekben. Mivel együtt harcolnak a király zászlaja alatt, Rofojnt kimagasló ka-tonai érdemei miatt felfedezik a Borsák is, akik igyekeznek magukhoz kötni.
Az első Anjou-kori okleveles adat a kérdés megválaszolásához egy 1307-es Ot-tó király-féle adománylevél: András fia Dózsa hűségéért birtokadományt nyert el, az örökös nélkül a királyra szállt Szabolcs megyei Elep birtokot.8 Adományát a ki-rály azzal indokolta, hogy Dózsa az ő híveinek, Borsa nembéli Kopasz nádornak, Bekének és Lászlónak a rokona („cognatus”). A szakirodalom ennek az adatnak a jelentőségét vitatta, s úgy foglalt állást, hogy Dózsa már kezdettől Károly híve volt.
Általában a történetírás arra hivatkozott, hogy Károly Dózsa nagybátyját, Miklós fia Rofojnt kedvelt hívének nevezte, s 1313-ban Dózsával együtt a bárók sorában szerepel, mint alkalmi bírótárs;9 Dózsáról pedig többször is úgy fogalmazott, hogy aki az országba való érkezése óta állandó híve.10 Már Dózsa első genealógus kuta-tója, Komáromy András is úgy vélte, hogy Ottó ezzel az adománnyal próbálta párt-jára vonni Debrecenit.11 Azonban ez nem jelenti elégséges mértékben azt, hogy nem lehetett az akkoriban Ottó-párti Borsák híve is.12 Magam úgy vélem, Ottó a Borsák hű emberének akart kedvezni az adománnyal. Ottó király ekkor – 1307.
február 8-án – Váradon tartózkodott, az Anjou-párti Aba nembéliek ellen hozott
6 Az oklevél külön kiemeli, hogy Rofojn (Borsa nembéli) Tamás fia Roland és István mellett harcolt.
RA 3348. sz. Kiadva: Kun László emlékezete. Szerk. Kristó Gyula. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 5.) Szeged, 1994. 214–15.
7 Módy György: A falutól a mezővárosig. In. Debrecen története I. 1693-ig. Szerk. Szendrey István.
(Debrecen története öt kötetben) Debrecen, 1984. 101–129. (továbbiakban Módy, 1984.) 105.
8 DL 1701.; Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I–XI. Stud. et op. Georgii Fejér.
Budae 1829–1844. (továbbiakban CD.) CD. VIII/1. 219–20.; Anjou-kori Oklevéltár. I–XV., XVII., XIX., XXIII–XXVIII. Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Kőfalvi Tamás, Piti Ferenc, Sebők Ferenc, Tóth Ildikó. Szeged–Bp., 1990–2010. (továbbiakban AOklt) II. 131. sz.
9 Átírt: DL 33568.; AOklt. III. 577. sz. Engel az aula tagjaként szerepelteti: Engel Pál: Magyaror-szág világi archontológiája. I–II. Bp., 1996. (továbbiakban Engel: Archontológia) I. 472.
10 Módy, 1984. 112. A hivatkozott oklevél: 1311. szept. 26.: DL 1782.; Anjou-kori okmánytár. I–VII.
Szerk. Nagy Imre – Tasnádi Nagy Gyula. (Monumenta Hungariae Historica. Magyar Történelmi Emlékek. Első Osztály: Okmánytárak) Bp., 1878–1920. (továbbiakban AO) I. 233–234., AOklt.
III. 147. sz.
11 Komáromy András: Dózsa nádor és a Debreczeni család. = Turul, 9. 1891. 1–9.; 67–78. (további-akban Komáromy, 1891.) 2.
12 Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp., 1979. (továbbiakban Kristó, 1979.) 189.
ítéletet, s a helyi nemesek között remél bázist nyerni Debreceni megnyerésével.13 Kristó Gyula is úgy gondolta, ez éppen olyan „flört” lehetett Ottóval, mint ahogyan az 1301 óta Anjou-párti Borsák is egy időre meginogtak és átálltak, de hamar visz-szatértek az Anjouk hűségére.14 Többször vettek részt – korábban és a későbbiek-ben is – Károly hadi vállalkozásaiban, Borsa nembéli Beke, Kopasz fivére például Buda visszafoglalásában segédkezett.15 Úgy vélem, az Ottótól nyert adomány is a Borsákkal való szoros kapcsolatukat igazolja.
Maguknak a Debrecenieknek is érdekük volt, hogy a térség meghatározó hatal-masságaihoz közeledjenek. Azért is álltak Borsa famíliájába, mert így reméltek vé-delmet más oligarchákkal, az Abákkal szemben, akik terjeszkedtek dél felé Polgár-Szentmargita-Pród térségéből. 1298-ban Rofojn bán jobbágyait Kakad/Kokat mel-lett Aba nembéli Gyöngyösi Csobánka fia János fia László „fényes nappal” meg-támadta, közülük hármat megölt, hatot súlyosan megsebesített és 200 márka értékű holmijukat elrabolta.16 1299-ben Rofojn ugyan bepanaszolta a király előtt az Abá-kat, de a vádlott az idézésekre nem jelent meg. Az alországbíró fővesztésre ítélte az Aba nembélit, illetve birtokai harmadrészét Rofojnnak juttatta, de az ítéletet nem lehetett végrehajtani Rofojn életében.17 Az ügy több évig húzódott, az Abáknak ha-juk szála sem görbült: ha a gyakorlatban kívánt védelmet Debreceni, famíliába kel-lett állnia. Ezt igazolja, hogy legközelebb kihasználja a Borsák kezében lévő bihari ispáni törvényszéket18 – a szolgabírák Borsa nembéli Beke társaságában ítélkeztek, s igazát ott keresi. (Borsa nembéli Beke ítélkezik 1302. június 6-án.19) Debreceni a Borsáktól remélhetett védelmet a Kánok hatalmi törekvéseivel szemben is, tudjuk, hogy az Arad megyei Panád birtokát Kán nembéli László erőszakkal foglalta el.20 A Kánok nyugati, Erdélyen túli előrenyomulása – Arad mellett Csanádban is, csaknem Szegedig elérve – szintén erősíthette Debreceni Borsákhoz való kötődé-sét.21 Nem ártott jóban lenni a Borsákkal: a nemzetség már a 13. század végére
13 DL 50 643.; AOklt. II. 120. sz.
14 Kristó, 1999. 48.; Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310–1323). = Szá-zadok, 137. 2003. 297–347. (továbbiakban Kristó, 2003.)
15 AOklt. I. 131. sz.; Kristó, 1999. 47.
16 RA. 4252.; 4289.; 4280. sz.; ÁUO X. 371., 379–80.
17 1320–22: perújrafelvétel: DL 2119.; AOklt. V. 901., 939. sz.; AOklt. VI. 688. sz; AO. II. 29–35.
18 Beke és Szatmárban és Szabolcsban Kopasz is gyakran adott megbízást a szolgabíráknak vizsgálat lefolytatására, sőt, ítélet kimondására is. Kristó, 1979. 197. Már Györffy György is úgy fogalma-zott, Kopasz öt vármegye (Bihar, Szabolcs, Szatmár, Szolnok és Kraszna) korlátlan ura. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I–III.; IV. Bp., 1963–87.; 1998. (továb-biakban Györffy, ÁMF) I. 579. Még 1300-ban is ítélkezik Szatmárban, amikor már nem ispán. Kö-zépkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban. Összegyűjt. Balogh István, szerk.
Érszegi Géza. Nyíregyháza, 2000. 01. sz.
19 AOklt. I. 231. sz.
20 1315. máj. 13. Lippa: DL 1859.; AOklt. IV. 78. sz.
21 Kristó Gyula: A korai Erdély (895–1324). (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár. 18.) Szeged, 2002. (továbbiakban Kristó, 2002.) 309.
szeütközésbe került a térség majdnem minden meghatározó tényezőjével: megost-romolták a fenesi püspöki várat, vagy felégették a Gutkeled nembeli Egyedmonos-tori alág diószegi várát.22
A Debrecenieknek a Borsák regionális pozíciója okán is szükséges volt feléjük közeledniük. Tamás fia Beke bihari, szabolcsi, békési ispán 1301/02 és 1313 között, Kopasz ugocsai (1288) és szatmári ispán (1291–96);23 majd pedig 1306 és 1308 kö-zött Zaránd megye élén áll.24 Zsoldos Attila e kötetben is kifejtett, valamint Piti Fe-renc nézete szerint Dózsának a Borsa-nemen belül is Bekéhez kötődő viszonyát az is alátámasztja, hogy szabolcsi alispánként állt a nádor öccse mögött – 1316-os curialis comes-i pozíciója is ezt takarja –, s későbbi, 1317-os ispáni kinevezése ennek a fo-lyománya.25 Még egy ok a Borsákkal való jó viszonyra territoriális és rokoni össze-fonódásuk az Ákosokkal. A két nem összpontosította erejét és territoriális szövetke-zésbe kezdett. Az Ákosok Ernye-ága is szorosra fűzte a szálakat a Borsákkal: Kopasz fivére, Beke Ákos István nádor leányát, Anyicsot vette feleségül.26 Beke ott is van Diósgyőrben Ákos István fia István esküvőjén egy Wittelsbach, bajor hercegnővel.27 Bekét úgy címzik, hogy „István nádor generusa” („magister Beke comes byhoriensis gener noster carissimus”), máskülönben pedig mindig rokonnak, cognatusnak és amicusnak címzik.28 Kis Péter úgy véli, Ákos István és a Borsák Csák Mátéval szem-ben ligára is léptek. Ezt támaszthatja alá, hogy Anyics hozományaképpen Beke meg-kapta Ákos Istvántól a bihari Ákos-birtoktömb közepében fekvő Csalánost.29
A Borsák támogatásával használhatta következetesen saját magának vindikált báni címét Rofojn, holott semmiféle adat sem bizonyítja, hogy szörényi bán lett volna.30 A
22 Györffy, AMF, I. 579., 615.
23 Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000–1301. Bp., 2011. (továbbiakban Zsol-dos, 2011) 203.; 215.
24 Engel: Archontológia, I. 108.; 112.; 183.; 239.
25 Piti Ferenc: Szabolcs megye Anjou-kori archontológiájához. In. Középkortörténeti tanulmányok. A III. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2003. máj. 8–9.) előadásai. Szerk. Weisz Boglárka.
Szeged, 2003. 115. Lásd Zsoldos Attila jelen kötetbeli tanulmányát.
26 1300: ÁUO X. 378.
27 Kis Péter – Wertner Mórra alapozva – azon a véleményen van, hogy nem bajor hercegnőről van szó, hanem egy cseh család Bavor nevű tagjáról, aki Vencel útján került rokonságba az Ákosokkal.
Kis Péter: Ákos nembeli István. Egy magyar előkelő életútja a 13–14. század fordulóján. In. R.
Várkonyi Ágnes Emlékkönyv születésének 70. évfordulója ünnepére. Szerk. Tusor Péter, szerkesz-tőtársak: Rihmer Zoltán, Thoroczkay Gábor. Bp., 1998. (továbbiakban Kis, 1998.) 72. Nézetem szerint, egyetértve Kristóval, az adott forráshely – filiam ducis Bavarie – azonban világosan fogal-maz, egy bajor herceg leányáról van szó. Kristó, 1979. 191.
28 AOklt. I. 53. sz.; Anics vagy Anyics: Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457 – Középkori magyar genealógia. (Magyar Középkori Adattár). CD-ROM. Budapest, 2001. (továb-biakban Engel: Genealógia) Ákos nem 3. Erne ága.; Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp., 1993.
(továbbiakban Szűcs, 1993.) 340.; Wertner Mór: Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I–II.
Temesvár, 1891. (továbbiakban Wertner, 1891.) I. 56. Cognatus és amicus: AO. I. 51–56.
29 Kis, 1998. 73.
30 AOklt. I. 231., III. 145., 213. sz.
Borsák sem tartóztatták, hogy hívük báni címmel emelje rangját. A Debreceniek a Borsákkal való viszony miatt lehettek sikeresek a birtokszerzésben is: 1282–1286 között birtokukba jutott Torna, Macs/Szengyörgy, Mihálylaka, Gáborján, Kereszt-úr, Szentpéterszeg, Tursámson része és feltehetően már ekkor Derecske és Tépe.31 Mi több, Dózsa már 1297-ben képes volt földvásárlásra is: a Káta nembéliektől Zámmonostorát vette meg. A család tehát néhány év alatt tíz falu földesura lett.
Birtokszerzeményeik a későbbiekben is folytatódtak, de igazán nagy lendületet majd az 1310-es évek végétől nyertek.32
Dózsa Borsa-familiárissága és rokonsága a kezdeti időkben összefért Károly-pártiságukkal. Megerősítésképpen hasonló példát is lehet hozni arra, hogy valaki Ká-roly pátján áll, s egyúttal Borsa-familiáris is volt: a Balogsemjén nembéli Kállaiak – akiknek a birtokait Aba Amadé feldúlta33 – a Borsák támogatását keresték, s ezért is nyerhettek el regionális jelentőségű pozíciókat. A Borsa familiáris Balogsemjén nembéli Mihály ezért lehet fiaival, Istvánnal és Pállal együtt ugocsai ispán (1290–96), illetve Mihály fia István fivére Pál ezért lehet Bihar, Szatmár, Kraszna ispánja is 1299-ben.34 A Kállaiak éppúgy Ottóhoz állnak, mint a Debreceniek, s a király vissza-adatni rendeli a Borsa-familiáris Ubul fia Mihály fia Istvánnak az Abák által elfoglalt földjeit; majd Debrecenit követve feladják a Borsa-familiárisságukat és Károlyhoz
31 A Debreceni-család birtokait jelen tanulmány keretében nem kívánom részletesen áttekinteni és forrásokkal adatolni, azok jól ismertek. A birtokszerzeményeit összegző legújabb összefoglalások:
Módy György: Település és birtoklástörténet a XII. századtól a XVI. század közepéig. In. Hajdú-Bihar évszázadai. Debrecen, 2000. 31–65. (továbbiakban Módy, 2000.); Módy György: Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIII. század végéig. = A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, LXXII. 1995–1996. 165–190. Túrsámson felét Rofojn szerezte 1311 előtt: Módy György: Sámson története a XVI. század közepéig. In. Hajdúsámson története és néprajza. Szerk. Gazdag István.
Hajdúsámson, 2000. (továbbiakban Módy, 2000b) 13–62. Újabb kiadása: In. Módy György:
Historia et ars: Módy György válogatott tanulmányai. Szerk. Vajda Mária. Debrecen, 2006. 532–
75. [ez utóbbi, a frissebb kiadás oldalszámaira hivatkozom].
32 A birtokviszonyok ábrázolásához a következő műveket használtam fel: Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. Bp., 1943. (továbbiakban Jakó, 1943.); Györffy, ÁMF; Mesterházy Károly:
Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez I. = A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1973. 95–174.; Uő: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi tele-püléstörténetéhez II. = A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1974. 211–64.; Karácsonyi János: Ma-gyar nemzetségek a XIV. század elejéig. I–III. Bp., 1901. (továbbiakban Karácsonyi, 1900-1901); Módy György: Hajdú-Bihar megye településtörténetének vázlata a török hódoltságig. In. Haj-dú-Bihari kéziratos térképek. II. Szerk. Gazdag István. (A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei 18.) Debrecen, 1982. (továbbiakban Módy, 1982.); Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I–III., V. Budapest, 1890–1913.; Wertner, 1891. Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza, 1997. (továbbiakban Németh, 1997.)
33 Kristó Gyula: A rozgonyi csata. Bp., 1978. (továbbiakban Kristó, 1978.) 77.
34 Zsoldos, 2011. 140.; 167.; 204. C. Tóth Norbert: Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290–
1526). Bp., 2006. (továbbiakban C. Tóth, 2006.) 17.
állnak, a debreceni csatában is harcolnak Dózsa oldalán.35 Ugyanilyen okokból let-tek Borsa-familiárisok – s maradtak sokáig egyúttal Károly pártján is – a Bátoriak.36
Az első adat 1311-ből való arra nézve, hogy Dózsa Károly táborában tevőlege-sen is részt vett a király harcaiban, de feltételezhetjük, hogy 1307–08 után, a Bor-sákkal együtt a király pártján állt. 1311. június végén a Károly Róbert királyságát továbbra sem elismerő Csák Máté csapataival egészen Budáig portyázott. Károly szeptember közepén az ország hozzá hű báróival Csák Máté ellen indította erős se-regét, melynek vezére Dózsa volt. Dózsa lehetséges, hogy már akkor Károlyhoz csatlakozott, amikor a király 1310 decemberében Erdélyben járt. Lehetséges, hogy a Borsák is csatlakoztak a királyhoz tavasszal, Engel ui. 1311 májusára datálja a ki-rály ítélkezését Patak vár alatt Aba Amadé (Csicseri Jób fiai Domokos, Moko és Miklós) és a Borsák viszályában. 1311 februárjában a Csicseriek Borsa nembéli Beke és jobbágyai javait fosztogatták.37 A hadjárat részletei nem ismeretesek, fel-tehetően komolyabb ütközet nélkül szórták szét Csák Máté csapatainak egy részét, de a királyi sereg döntő győzelmet nem arathatott. Mindenesetre a király éreztette háláját Dózsával. 1311. szeptember 26-án még a seregnél tartózkodva adományoz-ta neki a Pest megyei Páty birtokot. Az oklevél bizonyságát adja, hogy Dózsa a ki-rály hűséges híve Magyarországra érkezése óta, seregének vezéreként, „saját költ-ségeit nem kímélve több hadjáratunkban vett részt”.38 Feltehető, hogy Dózsa maior exercitusként már szervienseivel együtt vonult hadba. Szembetűnő, hogy Rofojn is elkísérte Dózsát a király táborába, lehetséges, hogy még a hadjáratra való felvonu-láson is részt vett, mert a király előtt tett adományt unokaöccse számára, nyilván ezzel is legitimálni kívánták a Debreceni-birtokok egy tagban maradásának biztosí-tását.39 A Debreceni-birtokok még az évben tovább gyarapodtak. Károly 1311. no-vember 8-án Vácott két ízben is megadományozta Debreceni Dózsát további „ser-vitia meritoria-ért”.40 Az elnyert földek már árulkodnak egy Debrecen körüli össze-függő uradalom kiépítésének szándékáról. A bihari Szentmiklós, Szentlőrinc és Füzestelek a Rofojn bán kezén volt Derecske mellett feküdtek, a szabolcsi Soma,
Az első adat 1311-ből való arra nézve, hogy Dózsa Károly táborában tevőlege-sen is részt vett a király harcaiban, de feltételezhetjük, hogy 1307–08 után, a Bor-sákkal együtt a király pártján állt. 1311. június végén a Károly Róbert királyságát továbbra sem elismerő Csák Máté csapataival egészen Budáig portyázott. Károly szeptember közepén az ország hozzá hű báróival Csák Máté ellen indította erős se-regét, melynek vezére Dózsa volt. Dózsa lehetséges, hogy már akkor Károlyhoz csatlakozott, amikor a király 1310 decemberében Erdélyben járt. Lehetséges, hogy a Borsák is csatlakoztak a királyhoz tavasszal, Engel ui. 1311 májusára datálja a ki-rály ítélkezését Patak vár alatt Aba Amadé (Csicseri Jób fiai Domokos, Moko és Miklós) és a Borsák viszályában. 1311 februárjában a Csicseriek Borsa nembéli Beke és jobbágyai javait fosztogatták.37 A hadjárat részletei nem ismeretesek, fel-tehetően komolyabb ütközet nélkül szórták szét Csák Máté csapatainak egy részét, de a királyi sereg döntő győzelmet nem arathatott. Mindenesetre a király éreztette háláját Dózsával. 1311. szeptember 26-án még a seregnél tartózkodva adományoz-ta neki a Pest megyei Páty birtokot. Az oklevél bizonyságát adja, hogy Dózsa a ki-rály hűséges híve Magyarországra érkezése óta, seregének vezéreként, „saját költ-ségeit nem kímélve több hadjáratunkban vett részt”.38 Feltehető, hogy Dózsa maior exercitusként már szervienseivel együtt vonult hadba. Szembetűnő, hogy Rofojn is elkísérte Dózsát a király táborába, lehetséges, hogy még a hadjáratra való felvonu-láson is részt vett, mert a király előtt tett adományt unokaöccse számára, nyilván ezzel is legitimálni kívánták a Debreceni-birtokok egy tagban maradásának biztosí-tását.39 A Debreceni-birtokok még az évben tovább gyarapodtak. Károly 1311. no-vember 8-án Vácott két ízben is megadományozta Debreceni Dózsát további „ser-vitia meritoria-ért”.40 Az elnyert földek már árulkodnak egy Debrecen körüli össze-függő uradalom kiépítésének szándékáról. A bihari Szentmiklós, Szentlőrinc és Füzestelek a Rofojn bán kezén volt Derecske mellett feküdtek, a szabolcsi Soma,