Unnepe őszszel 9 napig tartott, évenként. Híre sek voltak ezen ünnepeknél az úgynezett eleusisi mysteriumok (titkok), melyek Egyiptomból szi várogtak át Görögországba. Ezek nagy és kis titkokra oszlottak. A kis titkokat, Ceres papjai (kik közt a Hierophámt volt a fő) közölték azok kal, kik sokféle szertartásokkal és nem megve tendő költséggel, fölvétették, vagyis beavattatták magokat; de a nagy titkokat, csak igen kevés halandónak, s csak szoros titoktartás esküje alatt fedezték fel. Miből álltak ezen eleusisi nagy tit kok? csak gyanítani lehet, bizonyosan tudni
nem. Alkalmasint lehetett bennök valami tisz
tább fogalom is, a természet nyomozása után az egy istenről, lélek halhatatlanságáról és jövendő életről; legalább sejtelem ezekről. Ki magát a görögök tekintélyesebbei közől, ezen titkokba (természetesen a kissebbekbe, melyek nem vol tak fontosak) fölvétetni elmulasztotta, vallásta lannak tartatott. Azonban Socrates, Epa
min on dás és Age si laus, sohasem avattat ták be magokat,
5. Delphi. Pompás temploma és jós-széke (oraculuma) volt itt Apollonak, melyhez vál ságos dolgokban, tanács-kérés végett, nem csak Görögország városai és tekintélyesebb férfiai, ha nem rómaiak s más idegenek is folyamodtak;
azt hivén, hogy az istenek, némely kedveltebb helyeik iránt, különösebb kegyekkel viseltetnek.
A három-lábú jós-szék (tripos) egy barlangban állott, mely bizonyos napokon osztván feleleteit és tanácsait, ezen alkalmakkal a barlang gőzzel töltetett meg. Ezen gőz a tripóson ülő papnét (pythia) egészen átjárván, mint hitték, lelkese désbe hozta, s Apollotól ihletve jelentette ki an nak akaratját. A jóslat-adás taxája nem volt cse kély; ezért, szegények nem igen használhatták azt. Apollo temploma, tele volt kincscsel és drá gaságokkal; mert sikerűlt vállalatok után, min denki sietett leróni háláját a jól tanácsolt isten irányában. E szerint Delphiben oly roppant kincs halmozódott össze, hogy midőn a phókiak Del phit bevették s azt kirabolták, mintegy 25 millio pengő forint árú aranyat, ezüstöt olvasztottak be a zsákmányból. Már előbb Xerxes rabolt el Del phiből töméntelen kincset; később pedig Nero, római császár, vitette el onnan, a közel 300-ra menő legbecsesb szobrokat. Eleinte valódi val lásos buzgóság és kegyelet volt kútfeje a jós székek tekintélyének; de később csalások, ámítá sok, homályosíták el azoknak érdemeiket. Egész
77
Görögország tudta, hogy Kleomenes és Ly s an der, spártaiak, megvesztegeték (noha Ly sanderről némely irók azt állítják, hogy sikeret lenűl kísértgette a megvesztegetést) Delphi jós székét. Az oraculumok többnyire azzal óvogat ták magokat, a történhető be nem teljesedések veszélyei ellen, hogy kétes, vagy kétértelmű fe
leleteket, tanácsokat adtak.
6. Az olympiai játékok, legnevezete sebbek a görögöknél, részint vallásos szertar tások, részint nemzeti ünnepek valának, melyek minden négy évben tartattak, öt napon keresz tül. Innen a régi görögök, olympiad-számra is számították az időt. Egész Görögországból özön lött azokra a nép. Jupiternek voltak a játékok szentelve, kinek itt pompás temploma volt. A közel-berekben Juno temploma állott, kinek já tékainál, a gyalog-futásban, leányok is pályáz hattak; de Jupiter játékaiban nők részt nem ve hettek, sőt szikláróli letaszíttatás veszélye nélkül meg sem jelenhettek azokon. A játékok álltak:
lovon, szekeren és gyalog-futtatásból, réztányér dobálásból, ugrálásból, birkózásból, ököl-harcz ból, s végre: zenei és költészeti versenyzésből.
Legfőbbnek tartatott a négy- vagy két-lovú fo gatokkal való futtatás, melyben királyok, váro sok, s Görögország főbbjei vettek részt. A hiú és pazar Alcibiades, egy izben hét fuvart küldött volt az olympiai játékra, s elnyerte a há rom első jutalmat. Cynisia, Agesilaus, spártai király húga is nyert ebben jutalmat. A jutalom:
korona, olaj-ágból font koszorú, pénzösszeg, vagy virággal himzett köntös, sat. volt; de leg főbb jutalom volt a dicsőség. Tudniillik: a győz tesnek, érczből vagy elefánt-csontból, nagy mü
vészek által szobor készíttetett, szülővárosában
pedig nagy pompával fogadtatott, sőt költők által meg is énekeltetett. Az olympiai játékok gondja, rendőrsége és rendezése, Olympiához
közel feküdt Elis városára bizatott. Mikor szűn
tek meg ezen játékok? bizonyosan meg nem ha tározhatni; de annyi bizonyos, hogy Krisztus Urunk születése után is, még sokáig tartottak.
Némely komoly elmék előtt, azon súlyos fontos ság, melyet a görögök az olympiai és más köz játékoknak tulajdonítottak, igen gyermekesnek fog látszatni; de ha meggondoljuk, mily sokban segítették ezek elő, sőt nagyrészben tartották fen, a sokféle viszálkodások által elszaggatott Görögország egységét, nemzeti büszkeségét – el kell ismernünk azoknak fontosságát.
7. Deucáli on özönvizéről, azt regéli a görög mythos (vallásos mesés történelem), hogy Jupiter megharagudván a megromlott emberi nemre, azt özönvízzel pusztította el. Egyedül Deucálion, ki Caucasus mellől jött be Görög országba, menekült meg, különös kegyből, Pyrr ha nejével, Parnasz hegyén. Az özönvíz elmúl tával, megkérdezte Deucálion az oraculumot:
miként népesíthetné meg emberekkel újra a föl det? s azt nyerte feleletűl, hogy anyjának csontjait dobálja háta mögé. Deucálion megérté
a homályos feleletet, s anyja csontjain a föld kö veit értvén, köveket dobált háta mögé, s ezekből nagy csodájára, azonnal emberek támadtak; az ő köveiből férfiak, a Pyrrháéból nők. Miután Apollodór ezen történetet úgy adja elő, hogy Deucálionnak, atyja Prometheusz, előre tudtára adván az özönvíz bekövetkezését, az bárkát épí tett, és minden állat-fajból kettőt vitt be magá val a bárkába – láthatni, hogy Deucálion özön vize, Noé özönvizével azonos.
8. Az argonauták (arany-gyapjas vité zek) meséjéről elég annyit tudni, hogy Pelias el ragadván Aesontól a thessaliai trónt, Aeson fia, Jáson visszakövetelte azt. Peliás ármányosan azt felelte Jásonnak, hogy ő egy feltétel alatt kész neki visszaengedni a trónt, s ezen feltétel az, hogy Colchisból, egy szent hagyományos, s Gö rögországot illető, arany-gyapjas kos-bőrt, mely ott őriztetik, hozza el. A hír- s dicsvágyó Jáson elfogadta a föltételt, s 50 görög hőssel, Argós hajón (erről jő az argonauták nevezete) eleve
zett. A hősök közt volt Hercule s s a híres
Bárdus (énekes költő), Orpheus is. Sok vi szontagság, kaland és kiállt veszély közt, elér tek Colchisba; s Jáson, a király leányának, Me de ának bűbájos segélyével, végre hatalmába kerítette az arany-gyapjat, s azzal és Medeával, szökve tért hazájába vissza.
9. A trójai háborút csak azért szükség tud ni, mert annak némely körülményeire, gyakran történik hivatkozás az irodalomban; különben
ez is, mint az arany-gyapjas kaland, annyi sok mesével, ellenkező adattal és fonáksággal van összeszőve, hogy történelmi igazság tekinteté ben, csak kevés hitelt érdemel. Nagy költők, mint Homér és Virgil, énekelték és halha tatlanították meg a trójai háborút. Trója Kis