csökkent nála a vallás iránti kegyelet is.
A rómaiaknál a vallás, komolyabb és fon tosabb tekintetű volt, mint a görögöknél; mert amazoknál politikai czélokra, fogásokra is hasz náltatott. Nem volt ugyan a vallás nálok is men tegetője a bűnnek; de állam-érdekeknél, példáúl béke-, frigy-kötéseknél és töréseknél, s ezekből támadt háborúknál, gyakran használtatott fel arra, hogy az ellendobogó lelkiismeretet meg nyugtassa, elaltassa. Ennélfogva a rómaiak frigy-kötéseiben nem igen lehetett bizni; fel bontották azt, mihelyt az állam érdekében jó
nak látták.
- A papság Rómában, szintén nem volt örö kös, sem elkülönzött osztály, hanem inkábbára állam-hivatal. A vallás szolgáihoz vagy hivatal nokaihoz tartoztak még: a) az Augurok, kik fon tosabb ügyekben, jóslat-nyerés végett, a mada rak repüléséből, a menydörgésből, villámlásból, és állam költségén tartott szent baromfiak étvá gyából jövendölgettek. – Kevésbbé fontosak voltak b) az Aruspicesek, vagy Haruspicesek, kik az áldozatokra leölt állatok beleiből, áldoza tok füstjeiből, s némely rendkivüli eseményekből jósolgattak. c) A sibyllai könyvek magyarázói.
Mindezen ámítások és babonák, az állam fel- |
ügyelete alatt állottak, miket czéljai népszerűsíté- |
sére és kivitelére használt fel. Ezeken kivűl, rend
FÁY.III.k. 11
162
kivüli esetekben, folyamodtak még a rómaiak a görög oraculumokhoz is.
Voltak a rómaiaknál, némely egyes iste neknek is külön papjaik, vagy papnéik. Ezek közt legnevezesebbek voltak: V e s t a szűzei (előbb négy, később hat), kik a szent tüzet, a mindent éltető melegség jelképét élesztették, őziz ték. Ezek 10 éves koruktól 30-ig tartoztak szol gálni; azontúl férjhez mehettek. – A rómaiak nak számos ünnepeik voltak; részint olyanok, melyek az idő-járással fordultak elő, s a termé szet adományainak meghálálására ülettek; ré szint bizonyos isteneknek voltak szentelve; ré szint pedig Róma nagyobb eseményeinek emlé kezetére rendeltettek. E szerint minden hónapra több ünnep esett.
Egyébiránt a rómaiak a vallás dolgában igen türelmesek voltak a pogány vallás minden különbözéeire és elágazásaira nézve; de annál türelmetlenebbek és üldözőbbek, a felmerűlt ke resztyén vallás ellenében. Ez természetes ; mert a pogány vallás minden elágazásainál, megáll hattak az ő isteneiknek szobrai és áldozatai is;
míg ellenben a keresztyén vallás, határozottan kárhoztatott minden bálványozást, állat- és em ber-áldozatot, és idegen istenek imádását.
Mint minden bálvány-imádóknál, úgy a ró
maiaknál is, sok babona vegyűlt a vallási szer
tartások közé. Ilyen volt a többek között az,hogy a consul vagy dictator, évenként egy-egy
vas- vagy réz-szeget tartozott, egész szertartással beütni, a Capitoliumon állott Jupiter templo mának falába. Ezen szegek eleinte arra szolgál tak, hogy nem ismervén még a rómaiak a betűs számokat, amazok után számították az éveket;
de később valódi vallásos eszköznek hitték, nagy veszélyekben, példáúl: ragályban, bel-forrada lomban s a t., az istenek haragjának kiengeszte lésére, az ünnepélyes szeg-beütést. Hihető, hogy valamely alkalommal, épen akkor szünt meg a ragály, vagy más veszély, midőn az ünnepélyes szeg beüttetett, s így kapott lábra ezen szertar tás. – Atalában különös ellentétet képeztek azon vallásos szertartások, mikkel a régi görögök és rómaiak, boszús és büntető isteneiket kiengesz telni igyekeztek, a keresztyén vallás ebbeli szer tartásaival. Míg a keresztyének bőjtöléssel, bün bánással, imákkal járulnak az Istenhez: a görö gök és rómaiak vallásos víg tánczokkal, játé kokkal, s a t. engesztelgették haragos isteneiket.
Nálok a vallás szertartásai, nagyrészben a földi élvezeteiknek, s az érzékek és képzelet játékainak
szentesítéseiben állottak. – Azonban találkoztak
mind a görög, mind a római régi bölcsészek közt egyesek, kiknek már az ó-korban is, többé-ke vésbbé tisztúlt fogalmaik, legalább sejtelmeik va lának, egy, világot teremtett és fentató magasz tosabb lényről, jövendő életről, s ennek jutalma zásairól és büntetéseiről. Ilyenek voltak: a gö rögök közt Anaxagorás, ki ezért számüzetett, és Socrates, ki ezért méreg-kelyhet ivott; a rómaiak közt pedig Cicero, ::
11
Mily nagy befolyással van a nevelés ügye valamely nemzet jólétére és boldogítására, mi ként képezi az a nemzet jellemét, mutatja külö nösebben Spárta példája. Ennek, mint már emlí tettük, Lycurg törvényei adtak irányt, melyek sok jót és hasznost foglaltak ugyan magokban;
de melyek – bár mint magasztalja is azokat Xenophon – meg kell vallanunk, durvák és egyoldalúak valának. Lycurg csaknem egye dül azt tűzte ki czélúl, a gyermek és fiatalság nevelésében, hogy ezek idővel edzett, bátor és ügyes harczosok legyenek, képesek fentartani az államnak, a többi görög államok feletti túlnyo mó hatalmát. E végett Lycurg keveset gondolt a tudományos kiképzéssel, annyira, hogy Spárta szellemi tekintetben homályban maradván, róla
inkábbára csak athéni tudosítások után tudunk valamit; ellenben a testi nevelést, szinte a tul
ságig szigorította meg. A gyermek, ha gyöngén született, megöletett, hogy az államnak terhére ne váljék; ha épen született, az állam vette által és neveltette fel. A gyermeknek éhséget, szomjat, sanyart, munkát kelle megszoknia, testi és hadi gyakorlatokat tennie; sőt ezekre még a nők is szoríttattak. Igaz, hogy ily nevelés mellett, Spár ta majd 500 évig volt hatalmas, de épen nem boldog; mert lakosit a törvények és örökös há borúk, az élet szebb örömeinek élvezéseiben, s a nemesebb érzelmek kifejtéseiben folyvást gátol ták; holott csak ezek eszközölhetik az ember boldogságát.
A görög nemzetnek, a maga fénykorában, mind életre, mind tudományos és müvészeti fog lalkozásokra nézve, minden élvezeti vágy mellett is, bizonyos nagyszerű egyszerüség volt jelleme.
Ugyanez volt jelleme nagy férfiainak is. Rómá nak kitünő tulajdonai: a vitézség és nagyszerű honszeretet, valának. A honszeretetnek oly fé nyes példányait, példáit, nem találjuk egy nem zetnél is, legalább nem oly számban, mint a régi rómaiaknál. A különben durva és nyers római nép, szinte a legalsóbb osztályig, kész volt hazá jaért minden öntagadásra, áldozatra, sőt önfelál dozásra is; s mind a római, mind a görög nem zet csak akkor kezdett vesztének indulni, midőn honszereteti jelleme indult hanyatlásnak. Ugy látszik, az ő koraikban, összepontosúltabban, s kifejlettebben működtek, nagyobbszerű czélokra, az emberi erők, mint újabb korunkban működ nek, melyben szórványosabban, s inkább terjesz kedve és elforgácsolva használjuk erőinket.
A rómaiak egyfelől hálásoknak mutatkoz tak, nagy és jeles férfiaik iránt; példáúl: Romu