II. VERANCSICS MIHÁLY ÉLETE (1514–1571?)
II. 1. Festmény nélküli portré
A humanizmus korábban fellendülő portréfestészet legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a korabeli közvélemény ne csak az uralkodókat és nagy államférfiakat, hanem a szellem és a művészetek embereit is jobban megismerje. A 16. századi Közép-Európa humanista szerzői alkotásaik mellett saját képmásukkal is a művelt olvasóik, de még a tanulatlan nyilvánosság elé is tudtak lépni. Magyarország elitjének körében azonban csak keveseknek adatott meg, hogy festményt készíttessenek magukról. Közéjük tarto-zott Verancsics Antal is, akiről még életében legalább egy érme – Antonio Abondio ezüstérméje 1570 körül – és három metszet – Melchior Lorch 1557-es valamint Martino Rota Kolunić 1570-es és 1575-ös alkotásai – is napvilágot látott (1. melléklet).47 Verancsics Antal egyébként családja reprezentációjában is fontosnak tartotta a portré-kat. Édesapja, Verancsics Ferenc közepes méretű portréját éppen számára küldte el 1558. december 27-én Šibenikből testvére, Verancsics Mihály.48 Apjuk képmását ugyancsak Mihály említette meg egy verses epistolájában, amit testvérének küldött az 1560-as évek végén: „Haec prope quae vivum genitor te reddit imago, / bis septem annorum, tam bene picta manu.”49 Vladimir Muljević szerint Itália akkoriban legneve-zetesebb velencei festője, Tiziano Vecellio (1477–1576) készítette el Verancsics Ferenc
47 GYULAI Éva, Egy közép-európai tudós portréjához: Verancsics-ikonográfia = Parasztok és polgárok.
Tanulmányok Tóth Zoltán 65. születésnapjára, szerk. CZOCH Gábor, HORVÁTH Gergely, POZSGAI Péter, Bp., 2008, 162–186.
48 „De pictore pene praeterieram. Parentem ad vivam imaginem feci effigiari, quem, ut facilius deferri possit ad dominationem vestram reverendissimam, in mediocri feci tabella depingere, ex illa postea exemplum capere quilibet pictor poterit in eam quantitatem, quam voluerimus et ibi et hic ubique.” – VERANCSICS Antal Magyar Királyi Helytartó, Esztergomi Érsek Összes Munkái = Monumenta Hungariae Historica. Scriptores II. Magyar Történelmi Emlékek. Második osztály: írók, T. X, kiad. SZALAY László, Pest, 1865, 294. (továbbiakban: MHH Scriptores, T.)
49 A kéziratot l. OSZK sign. Quart. Lat. 776, fol. 30r. (továbbiakban: Veran. Epist. Ant.)
ezen portréját (2. melléklet).50 A Verancsics családban még egy embernek maradt fenn a képmása, de az nem Verancsics Mihály volt. Egyik fiáról, a későbbi csanádi püspök Verancsics Faustusról két ábrázolás is az utókorra maradt. Az egyik a 17. századból (3.
melléklet), míg a másik egy 1920-as könyvből származik.51 Mindezek mellett édesapjá-ról is készíthettek valószínűleg egy portrét a korszakban, azonban sajnos ez elveszett.
Milyen ember volt külsőleg Verancsics Mihály, hogyan lehetne elképzelni alakját? Bár fizikai megjelenésére és testalkatára nincsenek biztos adataink a korabeli forrásokban, mégis annál több érdekes információt tudunk megállapítani belső jellemére a 16.
századi munkákból, saját alkotásaiból és testvérével folytatott levelezéséből.
Verancsics Mihály rendkívül összetett és nagy érzelmek kifejezésére képes személyiség volt. Számos becsülendő és értékes tulajdonsága mellett, azonban jócskán akadt negatív, sokszor már ellenszenvesnek tűnő tulajdonsága is. A négy legkedvezőbb tulajdonságát legjobban talán testvére foglalta össze a Werbőczynek írt 1540. július 6-ai levelében: hűség és becsületesség (fides); erkölcsösség (mos), amelyhez vallásosság és tisztesség (honestas); valamint irodalmi műveltség (litteraria eruditio) is társult:
Fratrem hunc meum Michaelem, […] usum linguae Italicae, quum alioqui et Hungarice et Latine didicerit, Croatam vero hauserit e matris utero. […] Do eum fide, moribus, honestate ac litteraria eruditione non exigua praeditum.52
Személyes véleményét mindig határozottan és céltudatosan nyilvánította ki, legyen szó a családi kapcsolatait érintő eseményekről vagy éppen az európai és országos politikai történésekről. Kialakított álláspontjához azonban sokszor már ctúl is ragaszkodott.
Szapolyai János mellett mindvégig hűségesen kitartott annak törökpárti politikája elle-nére is. Tudott kimondottan kritikus is lenni, ha úgy érezte, hogy az által elfogadott történetírói eszméket valakik másképpen értelmezték (pl. Polidamus munkája ellen írott elégiájában). Jó eszű, gyors felfogású és igencsak tanulékony ifjú volt. Megjárta a krakkói egyetemet, ahol tizenöt évesen már a korszak jeles humanistái tanították. Tanul-mányaival rendkívül gyorsan haladt előre, és a húszas éveiben már a lengyel szellemi élet egyik jelentős alakjává vált. Klasszikus irodalmi műveltsége nem csekély (litteraria eruditione non exigua) volt Verancsics Antal szerint. A korszak értelmiségéhez
50 MULJEVIĆ, Verancsics Antal és Faustus…, i. m., 120–121.
51 Előbbi egy 1605-ben készült olajfestmény, 112×82 cm méretben, jelenleg a šepurini Draganić–Vrančić család tulajdonában van.
52 MHH Scriptores, T. IX, 110.
hasonlóan egyszerre több nyelvet is beszélt anyanyelvi szinten. A horvát volt az anyanyelve („Croatam vero hauserit e matris utero”), de az olaszt is napi szinten használta, amelyekhez a magyar és a latin nyelvet sajátította el tanulmányai során. A művészetek mellett a hétköznapi feladatokban is próbált megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek. Dalmáciai otthonában, majd testvére magyarországi birtokain (pl. Eger és Sellye) jó gazdálkodó vált belőle. A szervező képessége és hűsé-ges jelleme ezekben az években tűnt ki leginkább. Családszerető és ragaszkodó termé-szetű ember volt, amely éppúgy kifejezésre jutott felesége, mint a gyermekei irányában.
Leginkább azonban hőn szeretett testvére, Antal állt nála nagy becsben. Az önzetlen és feltétlen testvéri szeretet lehet bizonyíték arra is, hogy a felívelő költői pályáját félbe-szakítva, Antal kérésére engedelmesen és alázatosan 1544-ben hazaköltözött Šibenikbe.
Verancsics Mihály fölöttébb összetett személyiségében a pozitív tulajdonságai mellett a nagyon nehéz természete is jól megfért. A lobbanékony és heves temperamen-tuma már-már a konokság és a dacosság szélsőséges határait súrolta. Nagyon könnyen haragra tudott gerjedni még a szűkebb családtagjaira is. Statileo János ellen elkövetett hibáit, tévedéseit dacos ellenállásával az utolsó pillanatig sem akarta beismerni és megbánni. Fiatal felnőttként cselekedeteit elsősorban önfejűség, konokság és ifjúkori makacsság jellemezte. Mindig keménynek és nehéz jelleműnek, valamint érinthetetlen-nek és féktelen természetűérinthetetlen-nek mutatta magát nagybátyjuk előtt. Verancsics Antal 1540-ben még mindig jellembeli hibáit – például állhatatlanságát (inconstantia), makacsságát (contumacia), türelmetlenségét (impatientia) és meggondolatlanságát (imprudentia) – olvasta szemére a huszonhat éves testvérének:
Ex contumacia tua et malo animo, quo semper in eum fuisti, ferum ac malitiosum existimans, illumque accusando, qui putas, te excusaturum iri apud eos, qui et nos et ipsum cognoverunt?53
Az 1550-es években komoly családi konfliktus alakult ki emellett közte, édesapja, mos-tohaanyja (Angelica) és féltestvére (Péter) között, ám úgy tűnik, hogy ebben az esetben végül ő tért jobb belátásra. Verancsics Mihály másik jellembeli gyengesége lehetett az, hogy a legkisebb nehézségek láttán is állandóan panaszkodott. A dalmát szerzőre éppúgy, mint a költeményeire nagyon is jellemző volt a panaszos, keserves hangvétel.
Számos költői munkájában (pl. 1528-ban, 1540-ben és 1547-ben) a végletekig elkesere-dett érzelmeknek adott hangot. Sok esetben ez a hangnem a műfaji konvenciókból
53 MHH Scriptores, T. IX, 87.
származott, de ahogyan az Antal és Mihály levelezéséből kitűnik, Verancsics Mihály természete valószínűleg nagyon is hajlott az ilyen beszédmódra a hétköznapokban is.
Verancsics Antal például az egyik, 1550. március 12-ei levelében a testvére véget nem érő és állandó asszonyi sirámairól („lamentis prope muliebribus perturbas et frangis”) tett említést.54 Végezetül pedig sok esetben a komoly döntések meghozatala során bizonytalanság és határozatlanság figyelhető meg Verancsics Mihály cselekedeteiben.
Mint az látható, a sokoldalú humanista költő, író és történetíró Verancsics Mihálynak igencsak összetett jelleme volt. Változatos személyisége határozottan irodal-mi alkotásain hagyta a nyomát. Ez kitűnik a szélsőséges érzelmeket megjelenítő műfaja-iból (querela, nászdal, gyászének, liturgikus ének, történetírás, humanista levelezés stb.) és azok eltérő stílusából és hangneméből.