Verancsics Mihály nemcsak a krakkói politikai rivalizálásba valamint a könyvkiadói életbe kapcsolódott be, hanem az országos politikai eseményekre is reagált az 1520-as évek végén. Az 1520. augusztus 1-jén született lengyel trónörökös, II. Zsigmond Ágost (1520–1572) társuralkodóvá választására ugyanis készített egy dicsőítő költeményt Ad Sigismundum regem patrem de coronatione Sigismundi filii címmel. Az I. (Öreg) Zsig-mondnak ajánlott költemény korabeli értékét mutatja az, hogy az Acta Tomiciana gyűj-teményében több egykorú másolatban is fennmaradt.396 I. Zsigmond lengyel király és Bona Sforza milánói hercegnő egyetlen fiát a lengyel rendek még az édesapja életében, 1529. december 18-án litván nagyherceggé választották. A piotrkówi országgyűlésen (szejm) emellett arról is határoztak Andrzej Krzycki tevékenységének köszönhetően, hogy Zsigmond társuralkodójává választják Ágostot. A koronázásra 1530. február 20-án került sor a krakkói királyi palotában Jan Łaski érsek közreműködésével. A koronázást a kortárs humanista írók kitüntetett figyelme övezte. Elsősorban Tomicki és udvarának tollforgatói fogalmazták meg szélsőséges véleményüket, mindenekelőtt a trónörökös helytelen neveltetése kapcsán.397 A krakkói püspök véleménye nagyon kritikus volt, mivel látta a Zsigmond Ágost oktatásában jelentkező hiányosságokat, főképpen azt, hogy idegeneket bíztak meg neveltetésével. Tomickiék emellett sokat emlegették a sze-rencsétlenül járt II. Lajos neveltetését is elrettentő példaként, akinek az oktatása a Habs-burgok irányítása alatt történt. Ágost neveltetésére ugyanis 1529-ben a palermói Jan Siculus Amatust (1465–1537) jelölte ki Bona királynő.398 Ezt a lépést Tomicki rossz szemmel nézte. Amikor időszerűvé vált a herceg társuralkodóvá választása, Tomicki azonnal követeket (Andrzej Krzycki płocki, Jan Karnkowski przemyśli és Otto Chodecki sandomierzi püspököket, valamint Jan Kościelecki łęczycai és Jan Tęczyński lublini vajdákat) küldött részletes tanácsokkal ellátva Bona királynőhöz. 1530. január 6-án Andrzej Krzycki beszédében ünnepélyesen köszöntötte az ifjút, amelyben hangot adott a hazai szokások és neveltetés fontosságának. Ez nyomtatásban is megjelent Oratio in postulando ad regnum sereniss(imo) Sigismundo eius nomine secundo
396 AT, t. XII, pp. 412–413. Kézirataira l. BOss, sign. 158, fol. 83–85; BKórn, sign. 726, fol. 391.
(továbbiakban: Veran. Enc. Aug.)
397 Utóbbi elképzeléseket részletesen tárgyalja Helena KAPELUŚ, Stanisław z Bochnie Kleryka królewski, Wrocław, 1964, 59.
398 Danuta QUIRINI-POPŁAWSKA, Jan Silvius = Polskiego Słownika Biograficznego, ed. Henryk MARKIE -WICZ, Tom. XXXVII, 1996–1997, 412–413. Cytowska tévesen Andreas Silvius Siculusról írt. – CYTOWSKA, Twórczość poetycka…, i. m., 174.
címmel.399 Ezt a beszédet egy rövid költemény, az Ad eundem inclytum Sigismundum Augustum előzi meg:
Sismundi ad nomen nihil est quo maius in orbe, Ad matrisque Bonae, quo nihil utilius, Augusti accessit nomen, nomenque secundi,
Omine foelici Sigismunde tibi.
Haec si, quae moneant, spectes puer inclyte, nullus Te maior, melior, faustior esse potest.400
A költemény üzenete világos. A szülők kiválósága kétségtelen: Zsigmondnál nincs na-gyobb hatalmasság a földkerekségen, Bona királynőnél az édesanya szerepre nincs meg-felelőbb személy. Az ifjú Zsigmond Ágostnak, akinek nevében az Ágosthoz (Augusti … nomen) a második név (nomenque secundi) járult, csakis az ősöket kell követnie, hogy így legyen mindenkinél nagyobb, jobb és boldogabb uralkodó. Az ezt követő Krzycki-beszédnek a hangvétele még inkább ünnepélyes és emelkedett. Krzycki arra figyelmez-tette Ágostot, hogy a legjobb példája csakis az lehet, ha mindenben követi édesapját és édesanyját. Az ősök tiszteletének fontosságát emelte ki a következő sorokban: „Neque ut ad eam rem aliunde exemplum petatur, necesse est, habet enim domi vivum arche-typon, patrem in primis omnium regum speciem, deinde etiam te matrem omnium heroinarum decus. Ex quibus religionem, pietatem, iustitiam temperantiam, clementiam, fortitudinem, aliasque regias dotes, et virtutes discere potest abunde. Habet genus, maiores, gesta et gloriam maiestatum vestrarum celeberrimam, quae sequatur, et ad quae, tanquam ad speculum, mores et vitam suam componant.”401 Nem kell idegen min-tákat keresnie az ifjúnak, mivel otthon már készen találja rájuk az élő példát. Zsigmond a legalkalmasabb király mindenki közül, Bona kiválósága pedig kétségtelen minden asszony között. Az őseit és szüleit kell követnie mintegy tükörként Ágostnak, hogy élete és erkölcsi szokásai megfelelően alakuljanak.
Krzycki oratiója mellett három költő is írt alkalmi alkotásokat Zsigmond Ágost koronázásának eseményére. Stanisław Kleryka (1504–1562) udvari káplánnak ekkor két költeménye is megjelent lengyel nyelven. Az O powyższeniu Zygmunta Augusta króle-wicza na Księstwo Wielkie Litewskie még 1529-ben készült Ágost litván
399 Oratio Andreae CRICII, episcopi Plocensis in postulando ad Regnum Sereniss[imo] Sigismu[n]do eius nominis secundo Rege Poloniae electo die triu[m] Regu[m] habita, Kraków, Scharffenbereg Maciej, An-no Domini 1530 [január 6-a után]. A nyomtatvány megtalálható BKórn, sign. Cim. Qu. 2364-es jelzetnél.
Vö. ESTREICHER, i. m., T. XX, 330.
400 Oratio Andreae CRICII… i. m., 1.
401 Uo., 4.
mé választásának idején. A későbbi költemény, az O powyższeniu tegoż Zygmunta na Królestwo Polskie 1530. február 20-a után nyomtatásban is megjelent Scharffenberg nyomdájában. Emellett létezett egy bizonytalan szerzőségű és szintén lengyel nyelvű munka is ugyanebben a témában, amely bizonyosan hatással volt a lengyel humanistára.
A lengyel irodalomtörténészek (elsősorban Kazimierz Piekarski) a krakkói Florian Ungler († 1536) nyomdájában 1530 elején megjelent Cantiones due de electione incliti Regis Polonie Sigismundi secundi Augusti primi polonicum című alkotást szintén Klerykának tulajdonítják.402 A két 1530-as alkotásban mindamellett közös az, hogy a királyi dinasztiát és az uralkodót dicsőítették a lengyel-litván államközösség érdekéből tekintve. A közösségi érdek és az édesapa tisztelete szólal meg tehát mindkét mun-kában. Mindez így fejeződik ki az O powyższeniu tegoż Zygmunta…-ban:
Jedno o to wszytcy Boga proście, Aza nam syn przy ojcu doroście, Nie może mieć ćwiczenia lepszego, Jedno biorąc przykład z ojca swego,403
Ugyanaz a gondolat jelenik meg itt, mint ami Krzycki beszédében. A beszélő Istenhez fordulva azt kéri tőle, hogy az ifjú gyermek lelkesen figyeljen mindenben az édesapjára.
Ugyanis nem lehet jobb mód arra, hogy a helyes dolgokat megismerje és eltanulja, minthogy azokat Zsigmond példáján sajátítsa el. Kleryka műveinek emellett nemcsak politikai üzenetük volt, hanem erőteljes vallásos érzület is felbukkan bennük. Ezekben az alkotásokban ugyanis egyedi módon megjelenik a lutheránus gyülekezetek iránt ér-zett félelem és elutasítás is. A Cantiones due de electione… második énekében ez így jutott kifejezésre:
Karz przewrotne luterany,
Których wpolszcze dosicz mamy, Takiecz króle pan bog mnoży, Czo nieczirpią krziwdy bozey.404
402 Cantiones due de electione incliti Regis Polonie Sigismundi secundi Augusti primi polonicum (!), Kraków, Florian Ungler, (1529 és 1530 fordulóján, 1530. február 20-a előtt). Ez lengyel címen is megje-lent: Pienie o elekcji Zygmunta Augusta. Vö. Kazimierz PIEKARSKI, Silva Rerum, II, Kraków, Miesięcznik Towarzystwa miłośników książki w Krakowie, 1925, 965. A megmaradt szöveget képekkel kiegészítve l. Kazimierz PIEKARSKI, Miscellanea bibliograficzne. II, Przegląd Biblioteczny, (1930), 4. sz., 334–339.
403 „Mindannyian csak azt kéritek az Istentől, hogy a fiú növekedjen az apja mellett. Számára semmi sem lehet jobb neveltetés, mintsem az, ha édesapja példáját követi.” (a fordításban segítségünkre volt Alek-sander Sroczynski). A lengyel szöveget l. Eugeniusz BARWIŃSKI, Ludwik BIRKENMAJER, Jan ŁOŚ (eds.), Sprawozdanie z poszukiwań w Szwecji dokonanych z ramienia Akademii Umiejętności, Kraków, 1914, 302.
Az ekkor készült harmadik költői alkotás végezetül a dalmát Verancsics Mihályé volt.
Felmerül a kérdés, mennyiben követte az ismertetett képeket Verancsics, illetve hozott-e valamilyhozott-en újdonságot a témát fhozott-ejthozott-eghozott-ető korábbi szhozott-erzőkhöz képhozott-est? Egyáltalán ismhozott-er- ismer-hette-e ezeket a munkákat? A vers rövidségének ellenére (mindösszesen tizenkilenc disztichon) fontos gondolatok jelennek meg ebben az enkómiumban. A költő a két lengyel királyhoz intézve szavait nagyon is időszerű kéréseket fogalmazott meg. A legtekintélyesebb megszólított természetesen a lengyel király, az édesapa, I. (Öreg) Zsigmond. A király boldogsága határtalan, mivel utóda biztosíthatja nevének és család-jának fennmaradását. Zsigmond uralkodói erényei, a kegyesség, az igazságosság és az ügyesség („pietate referet, / iustitia et rerum dexteritate” – Enc. Aug. 6–7) tovább élhet-nek fiában. Ágost már az apja életében magára vehette a királyság jelképeit (regni insignia), így egyszersmind Zsigmond lehet a legszerencsésebb szülő is a világon. A költői kérdést (quis vestrum est felicior) maga Verancsics válaszolja meg. A gyermek is szerencsés, mivel oly fényes és ragyogó édesapja van; de Zsigmond sem lehet kevésbé szerencsés, mivel az annyira áhított utódja társuralkodójává vált. Legfontosabb feladata Ágostnak jelenleg csak az, hogy kövesse mindenben apja intéseit. Élvezi is az apai taná-csokat (paternis […] monitis), és születésétől kezdve mindenben utánozta (patrem, quem imitetur) szülőjét. A mintakövetés elengedhetetlenül fontos, így Zsigmondnak is törekednie kell erre, amíg ezt a sors lehetővé teszi számára, vagyis addig, amíg édesapja életben van. A költemény egyik legfontosabb gondolatát fogalmazta meg itt Verancsics:
Nam si pulchra patris fuerit praecepta secutus et tibi erit similis, Sarmata, tutus eris.405
Ugyanis ha az édesapa fenséges utasításait és oktatását (pulchra […] praecepta) követi a gyermek, akkor hasonlóan jó uralkodó válhat belőle. A pentameterben olvasható Sar-mata megszólítás itt kétféleképpen is értelmezhető. Jelentheti egyrészt a királyt, más-részt magát a királyságát (a lengyel népet) is. A kifejezés összefügg a Rzeczpospolita (Lengyel-Litván Unió) 16. és 18. század közötti időszakának ideológiájával és életstí-lusával. A szarmatizmus ideológiája szerint a lengyel nemesség a szarmata harcosok utódának tekinthető, akik a népvándorlás kora óta uralkodnak a többségében szláv eredetű lengyel köznép felett. Tehát a szöveg utalhat a királyra, de éppúgy az országra
404 „Megbünteti a züllött lutheránusokat, akikből nekünk elég van Lengyelországban. Az Úristen csak-ugyan megsokszorozza az olyan királyokat, akik gyűlölik az Úr megsértését.” (ford. Aleksander Sroczynski). A szöveget l.PIEKARSKI, Miscellanea bibliograficzne…, i. m., 337.
405 Veran. Enc. Aug. 16–17.
is, melynek a neve a korabeli forrásokban nagyon gyakran Sarmatia néven bukkan fel.
A szakasz központi jelentőségére szolgál magyarázatul az is, hogy a kéziratokkal szemben az Acta Tomiciana nyomtatott változatában a kiadó a 16. verssor után kiha-gyott egy sort. A költemény második felében Verancsics Mihály számtalan szöveghe-lyen közvetlenül szólítja meg az ifjú trónörököst (Enc. Aug. 18–25), és eközben négy alkalommal fogalmazza meg (precor) legfontosabb vágyait (Enc. Aug. 26–39) is.
Ágostnak, az édesapja nagy reményének (spes magna parentis) a lengyel rendek (sceptra Polona) önként alávetették magukat. Az ifjúnak pusztán csak három feladata lehet: növekedjen (cresce), a Lengyel Királyságot juttassa el a fellegekbe (Polonum factis fer ad aethera regnum), valamint terjessze ki apjánál is messzebbre az ország határait (extendas fines longius ipse tuos – Enc. Aug. 20–25). Verancsics azt kívánta, hogy I. Zsigmond halála után fiában szülessen újjá a nagy király. Ezután Kleryka 1530-as költeményéhez h1530-asonlóan az Istenhez fordul, és arra kéri, hogy hosszú és boldog életet adjon a lengyel királynak. A második kérést már az uralkodóhoz intézte. A római irodalomból jól ismert második aranykor visszatértét (redeant Saturnia saecula) remélte Verancsics az ifjú uralkodásától. Maria Cytowska tanulmányában megemlítette azt, hogy ebben a költeményben Verancsics szóhasználata és stílusa erőteljesen hasonlít a Kr. e. 1. századi római szerzőkére, elsősorban Vergiliusra és Ovidiusra.406 Állítását szöveghelyekkel nem bizonyította, s a vizsgálatunk alapján csakis a vergiliusi hatás mutatható ki szövegszerűen. Verancsics költeményének első sora (quod tota mente petistis), valamint a nyolcadik sora (o felix terque quaterque parens) a vergiliusi művek (pl. Aeneis) ismeretére engednek következtetni. Az aranykor visszatértének ábrázolását és annak Lengyelországra történő vonatkoztatását azonban minden kétséget kizáró módon Vergilius sokat vitatott 4. eclogája407 alapján emelte be saját alkotásába:
Te precor, ut redeant Saturnia saecula rege, astrea et redeat virgo relapsa tuo,
utque armis hostes nulli tua regna lacessant arvaque Podoliae tuta colonus aret.408
406 CYTOWSKA, Twórczość poetycka…, i. m., 174.
407 Verg. Ecl. 4, 4–7: „Ultima Cumaei venit iam carminis aetas; / magnus ab integro saeclorum nascitur ordo. / iam redit et Virgo, redeunt Saturnia regna, / iam nova progenies caelo demittitur alto.” Hésiodos-nál még Aidós és Nemesis az, aki a romlott földet elhagyta, Aratos cseréli fel már Dikével, majd az égen a Szűz csillagképével. Ezt a képzetett veszi át Vergilius az Ecl. 6; és a G. 2, 473–474. soraiban.
408 Veran. Enc. Aug. 28–31.
Az első két sort lehet úgy értelmezni, hogy Verancsics humanistaként pusztán csak meg akarta csillogtatni iskolai képzettségét. Mélyebb jelentést is lehetséges azonban ezeknek a soroknak tulajdonítani. Ahogyan a római Vergilius a béke korának eljövetelét várta egy új gyermek születésétől a Kr. e. 1. században, úgy remélhette ennek beköszöntét Zsigmond Ágost hatalomra kerülésétől Verancsics Mihály is. Az astrea […] virgo szó-kapcsolat alapján emellett bizonyosan ovidiusi hatást is fel kell tételeznünk a dalmát szerző költeményében.409 Természetesen Verancsicsra az aranykori állapotok leírásá-ban, valamint a béke képének bemutatásában Ovidius Metamorphosese is hatással lehet.410 Ezt azonban nem támasztotta alá további szöveghely a két szöveg lexikai egybevetése során. A béke visszatértét jelzi az, hogy Zsigmond királyságát semmilyen ellenség sem fenyegeti már. A gondtalanság képét az is erősíti, hogy éppen a Lengyel Királyság legveszélyeztetettebb keleti területét (Podolia) művelheti meg újra semmitől sem félve az egyszerű földműves. Összességében megállapítható, hogy a vers ezekben a szakaszaiban Verancsics igyekezett egyaránt kifejezésre juttatni klasszikus olvasottságát és politikai véleményét is. Ezt követően Verancsics a költemény befejező soraiban két-szer fogalmazott meg ismét kérést (precor). Nyíltan azért imádkozik, hogy Zsigmond védelmezze meg a kimerült lengyel népet az örökké tartó béke során. Negatív festéssel érzékelteti azt, hogy jelenleg az országban nincsen semmi rossz dolog: kemény járvá-nyok, betegségek, avagy éhínségek sem gyötrik a lakosokat. Az általános boldogság képéhez kapcsolódik az ország vallási egységessége is. A Cantiones due de electione…
énekéhez hasonlóan Verancsics szintén említésre méltó jelenségnek tartja azt, hogy az emberek lelkét még nem rontották meg a legújabb tévelygések tanai (errorum nulla novorum religio – Enc. Aug. 36). Itt világosan az 1517-es reformációra és a lutheránus gyülekezetekre utalt a dalmát humanista. Verancsics utolsó kérése ahhoz kapcsolódik, hogy az emberek maradjanak meg a régi katolikus hitük (sit, precor, illa vetus) mellett.
A valóságban bár Zsigmond hithű katolikus volt, mégis vallási türelmet gyakorolt az ortodox keresztények iránt. Kezdetben élénken ellenőrizte a lutheránus vallást, később azonban beletörődött a reformáció lengyelországi térhódításába. A katolikus vallás hit-elveinek legmélyebb elfogadására és buzgó katolicizmusára tekinthetők példának
409 Ov. Met. 1, 149–150: „Victa iacet pietas, et Virgo cade madentes / ultima caelestum, terras Astraea reliquit.”
410 Vergilius mellett a teljesség igénye nélkül a következő antik szerzők lehettek hatással Verancsicsra:
Tib. 1, 3, 33–50, vagy éppen Ov. Met. 1, 89–112.
rancsics Mihálynak ezen sorai.411 A családi háttér (Statileo János ekkor már püspök volt, és később Verancsics Antal is a legmagasabb egyházi méltóságot szerezte meg) és Mihály neveltetése alapvetően meghatározta a reformációval szembeni idegenkedését.
Ez annál is inkább figyelemre méltó dolog volt, mert az ebben az időben Krakkóban működő erazmista kör – amelynek az egyik vezéralakja éppen Piotr Tomicki volt – racionalizmusa és vallási toleranciája voltaképpen a lutheri reformáció irányába tették fogékonnyá az egyetem tanulóságát és a város értelmiségi rétegét.412
A költemény végén Verancsics ismételten jó szerencsét kívánt Zsigmond király-nak, s remélte, hogy még hosszú időn keresztül fogja kezében tartani a lengyelországi uralmat. Verancsics Mihály annyira naprakész politikai témákat – a családi neveltetés fontossága, Ágost mindenben kövesse édesapját, az ország érdekének hangsúlyozása, valamint az új vallási felekezetek problémája – érintett alkotásában, hogy nagy valószí-nűséggel ismerhette mind Krzycki beszédét, mind pedig Kleryka költeményeit (és ter-mészetesen egyéb, fenn nem maradt alkotásokat). Elkötelezettségét Tomicki udvara felé gondolatmenetének hasonlósága is bizonyítja. Nem kizárt az, hogy a Certamen poeticum…-hoz hasonlóan ki nem mondott feladatuk volt a Tomicki udvarában tanuló
növendékeknek és humanista íróknak, hogy művekkel álljanak ki támogatójuk aktuális álláspontja mellett. Bár Verancsics költeménye nem jelent meg nyomtatásban, de érté-két az is mutatja, hogy az Acta Tomiciana gyűjteményébe egyáltalán bekerülhetett. A lengyel alkotásokhoz képest mindamellett mindenképpen egyedinek számít az, hogy hu-manistaként tudós jelleget is igyekezett adni művének az antik allúziók használatával.