Felsőoktatás és értelmiség az Európai Unióban

156

157

Javítani kell a felsőoktatás minőségét, és gondoskodni kell arról, hogy az oktatott tananyag megfeleljen az aktuális munkaerő-piaci szükségleteknek, így ugyanis több diák dönt majd a továbbtanulás mellett, és többen végzik el sikeresen a főiskolát, illetve az egyetemet.” ¹⁹

A célok és a hozzá vezető folyamatok olyan utat mutatnak be, amely az európai értelmiség előtt kikövezi az utat. Miről beszél az Európai Unió? „A releváns tudást közvetítő, színvonalas felsőoktatási tevékenységet folytató intézmények képesek arra, hogy a diákokat felruházzák olyan ismeretekkel, készségekkel és átvihető, vagyis több területen hasznosítható alapkompetenciákkal, amelyekre a hallgatóknak szükségük van ahhoz, hogy a diploma megszerzését követően boldoguljanak az életben.” ²⁰

Aki értékes diplomával és készségekkel helyezkedik el a társadalom centrumában, az könnyen mértékadóvá válik. Értelmiségiként az értékek, amelyeket képvisel, az egész társadalomra visszahatnak. Az Unió gazdasági versenyképessége megköveteli, hogy a diplomások mobilitása nagy legyen, ez egyben feszültség forrása is lehet a tagállamok között, az EU azonban érdekelt abban, hogy az európai identitás a nemzeti identitás mellé felsorakozzon. Így a nemzetköziesítés hátterében ott található az európai egység eszméje is, mintegy egészséges „életösztön” az Európai Unió részéről.

2.2. Magyarország és a csatlakozás

Ahhoz, hogy átfogóbban vizsgáljuk Magyarország csatlakozást az Európai Unióba és annak relevanciáit témánk irányába, érdemes áttekinteni, mégis milyen elvárásoknak kellett megfelelnie a magyar felsőoktatásnak a csatlakozási eljárás során? Maga az oktatás területe az 1992-es Maastrichti Szerződés óta lett uniós szinten tárgyalható terület. A szerződésben rögzítették, hogy „a Közösség a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén tevékenységük támogatásával és kiegészítésével hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségüket”²¹.

Uniós célkitűzésként jelent meg az oktatás területén belül például az európai dimenzió fejlesztése, a diákok és tanárok mobilitásának ösztönzése, az oktatási intézmények közötti együttműködés előmozdítása, információ és tapasztalatszerzés a tagállamok közt és végül a távoktatás fejlesztése.

A felsőoktatásra fókuszáló cél volt az egyetemi polgárok mobilitásának ösztönzése, a felsőoktatási intézmények közötti együttműködés fokozása és a távoktatás fejlesztése.

Az Európai Unió megalakulása óta természetesen ezen a területen is történtek változások és egyre nagyobb hangsúlyt kap a kompetencia-alapú oktatás nem csak a középfokú, hanem már a felsőfokú intézmények keretein belül is. Itt beszélhetünk akár a kommunikációs, vagy akár a digitális kompetenciákról is, melynek elsajátítása egyre nagyobb szerepet kap főleg a tanárképzés területén. Kezdetben ez a hallgatóknak furcsának és nehezen elsajátíthatónak tűnt, mivel ez a generáció még többnyire a frontális oktatás módszerével tanult minden területen.

A kompetencia alapú oktatás egyik legerősebb példája lehet a finn rendszer, hiszen mérésről-mérésre kimagasló eredményeket érnek el a PISA vizsgálatokon. Ezen felül egyéb megvalósulások is jelen vannak és működnek, például az angliai Summerhill²² iskolában, ahol szintén szabadon, tanárok által megszabott irányvonalak mentén önállóan döntenek a diákok, mind a tantárgyak, mind az időbeosztás tekintetében. Ezen újdonságok uniós programokban is

158

megfogalmazódnak, így az oktatás és képzés terén folytatott uniós együttműködés (Oktatás és képzés 2020), vagyis az Európa 2020 projekt stratégiai célkitűzéseiben.²³

Ilyen cél az egész életen át tartó tanulás és a mobilitás megvalósítása, valamint a változásokra jobban reagálni tudó, a világra nyitottabb oktatási és szakképzési rendszerek kialakítása. Az oktatás és a képzés minőségének és hatékonyságának javítása is kimondott elvárás, amelynek megvalósítása az alapkészségek – vagyis az írás, az olvasás és a számolás – szintjének emelésével, a matematika, a természet- és a műszaki tudományok vonzóbbá tételével és a nyelvi kompetenciák erősítésével valósítható meg.

Az uniós együttműködés területe továbbá a méltányosság, a társadalmi kohézió és az aktív polgári szerepvállalás előmozdítása, amely révén valamennyi polgár egész élete során fejlesztheti szakmai készségeit – személyes, szociális vagy gazdasági körülményeitől függetlenül. Cél továbbá az innováció és a kreativitás – a vállalkozói készségeket is beleértve – fejlesztése az oktatás és a képzés minden szintjén, mivel ezek a fenntartható gazdasági fejlődés fő hajtó erejének számítanak. Különösen a polgárok digitális kompetenciájának fejlesztését, valamint a kezdeményezőkészség, a vállalkozói készségek és a kulturális tudatosság kialakítását szükséges elősegíteni.

Az oktatás során a kompetenciák fejlesztése hangsúlyos, befogadóbb oktatás szükséges, nyitott és innovatív képzést kell folytatni (pl. digitális kor). Ennek eléréséhez a pedagógusokat határozottan támogatni szükséges, a készségek és képesítéseket átláthatóvá kell tenni és végül, de nem utolsó sorban, fenntartható beruházást kell folytatni az oktatási és képzési rendszerek teljesítménye és hatékonysága érdekében.

2014-ben a 2020-as program félidős értékelésénél megállapították, hogy a felsőfokú végzettséget szerzők aránya folyamatosan növekszik. Kifejtették, hogy a life-long learning (LLL) elvét még jobban erősíteni szükséges, és hogy a 2020 program hozzájárul az Európai Unió általános foglalkoztatási, növekedési és beruházási stratégiájához²⁴.

Az Európai Tanács és az Európai Bizottság 2015-ös jelentése szerint a felsőoktatásnak reagálni kell a társadalom igényeire, és növelnie a humán tőkét (tudásalapú gazdagság). Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, javítani kell a tananyagot (IKT), felmérni az oktatási intézet környezetét és igazodni hozzá, összhangba hozni az oktatás-innováció-fejlesztés-foglalkoztatási alapokat. A hallgatóknak magas szintű tudást kell átadni és felkészíteni őket, az aktív polgári szerepvállalásra. Ezen és még számos követelménynek kell teljesülnie 2020-ig a program keretén belül.

Az Európai Unió törekvései mind egy egységes és magas színvonalú képzés felé hatnak, ahol az európai diploma értéke növekszik, ahogyan az azt megszerzők létszáma is, e diplomások köréből kerül ki Európa újabb értelmiségi generációja.

Veroszta Zsuzsanna Educatioban (2010) megjelenő tanulmánya, azonban az előbbiekben tárgyalt célok el nem érését tükrözi. Véleménye szerint a felsőoktatásban megjelenő értékkészletek egymással ellentmondanak (pl. esélyegyenlőség, hatékonyság és a tehetséggondozás majdhogynem megegyezik az elitképzéssel). A tömegessé vált felsőoktatással együtt növekedett a demokratizálódó folyamat és sokan úgy vélték ez a kulcsa annak, hogy az egyenlőtlenség megszűnjön az egyetemekre való bekerülések során. Azonban ezt sok vizsgálat cáfolta, mivel a különböző háttérváltozók jelenleg is befolyásolják az egyenlőtlenség létrejöttét. A társadalmi választóvonal szerinte nem a felsőoktatásba bekerülésen múlik, hanem a hallgatók elosztásán, az elitképzés és többi képzés hallgatói között húzódik. A tanulmányban szintén megjelennek a felsőoktatásban kitűzött célok (1998. Unesco Dekrétum – emberi jogok, béke, demokrácia, fenntartható fejlődés…), amelyek a bolognai

159

folyamat rendszerében erős kritikának lettek kitéve, miszerint csak papír alapon valósult meg az esélyegyenlőség.

Az ismertetett célok és kikötések alapján reális várakozás volt, hogy belépve az EU-ba, a felsőoktatás folyamatos változásával és ellenőrzés alatt tartásával javulni fog a hallgatók társadalmi felelősségvállalása, egymáshoz viszonyulása befogadóbbá válik. Azonban Verroszta szerint ez nem valósult meg, sőt a nemzetközi tendenciához viszonyítva hazai egyetemistáink, főiskolásaink igen passzívan állnak ehhez a témakörhöz. A felsőoktatási értékek fontossági sorrendjében számukra első helyen szerepel a jól felhasználható végzettség, második a kapcsolatteremtés és annak fenntartása és harmadik a rugalmas képzési keret. A társadalmi esélyegyenlőség az ötödik, míg a felelősség a társadalom iránt utolsó előtti a listán, vagyis a hetedik helyen szerepel.

Az előzőekben említett elit, és a többi képzés hallgatói közt szignifikáns változót mutattak ki, vagyis elit hallgatóink még alacsonyabb affinitást éreznek a felelősségvállalásra. Azon hallgatók, akik pedig érzékenységet mutattak a felsőoktatás szociális aspektusai iránt, azok maguk is kedvezőtlen háttérrel rendelkeztek. Tehát a nemzetközi tendenciához képest jelentősen elmarad hazánk hallgatóinak meggyőződése a társadalmi felelősségvállalás fontossága kapcsán.²⁵