Értelmiség, identitás fogalma

152

Nyúl Eszter Anna¹⁵ - Kovács Zsófia¹⁶

EGYETEMI FELADATOK: AZ OKTATÁS EU DIMENZIÓJA, AZ

153

ISCED3 (International Standard Classification of Education, UNESCO 1997) körben a vizsgált szempontok szerint teljes mértékben megvalósult, és kevés olyan tagállam volt csak található, ahol a fő témakörök egyike valamilyen okból mégis kimaradt. Angliában azonban ilyen terület volt az európai kultúra, identitás témája.

A jelentés azt mutatja, hogy az angol állampolgárságra oktatásnak egyáltalán nem része a közös európai tudat, a skóciainak viszont igen, és minden vizsgált korosztályánál jelen van.

Amikor 2016 nyarán Anglia a kiválás mellett szavazott, akkor Skócia minden választókörzetében a többség az EU-ban maradás mellett voksolt.

E tények ismeretében kell megvizsgálnunk az európai identitás és az oktatás kapcsolatát, figyelve arra, hogy hatással van a közvélekedésre és így a társadalomra és láthatóan a politikára is. Vélekedésünk szerint, amennyiben a felsőoktatásban az európai identitás kialakításának kiemelt szerep jut, akkor az a diplomások gondolkodásában is megjelenik, és ha az értelmiségiek körében jelen van, akkor az egész társadalom számára elfogadottabbá válik.

1.1 Az értelmiségről

Tanulmányunk elején elkerülhetetlen tisztázni, hogy mit értünk az értelmiség fogalma alatt. A különböző értelmiségi/entellektüel meghatározás közül melyik áll a legközelebb a mi értelmezésünkhöz. Több okból is fontos ez, hiszen nem tehetünk egyenlőség jelet a diplomás és az entellektüel közé, utóbbiak alatt az egyetemi képzésben részesült tanulók bizonyos közös jellemzői alapján meghatározott csoportot értjük és így kívánunk róla tanulmányunkban írni.

Az a kijelentés, hogy minden értelmiségi diplomás, de nem minden diplomás értelmiségi elég életszerű következtetés a részünkről, amely saját tapasztalataink alapján adódik, de ebben az is közrejátszik, hogy a rendszer tagjai vagyunk, nézőpontunkból a különbég jól láthatóan kirajzolódik az egyetemi évek és azt követő mindennapi tevékenységek és prioritások hálójában. Az értelmiségről, időről időre maguk az értelmiségiek generálnak vitát, beszélnek a mibenlétéről, feladatairól vagy haláláról. Somolygásra ad okot ez a „köldök nézegetés”, ha elfeledkezünk arról, hogy az értelmiség mennyire fontos szerepet játszik minden nemzet életében, kisebbségek esetében pedig érdemeik egyenesen elévülhetetlenek és sorsfordítóak.

Elemzésünk során Kiss Lajos András 2014-ben megjelent „Az értelmiségi- egy lehetetlen kategória lehetséges értelmezései” című tanulmányából indulunk ki, és hívjuk segítségül a benne szereplő jellemzéseket a magunk szempontrendszere szerint.

Elmondható, hogy az átlagot meghaladó műveltséggel rendelkező és általában kiemelkedő szellemi képességekkel bíró személyek szociológiai megjelöléséről van szó, akikre az értelmiségi/entellektüel kifejezés a XIX. század második felétől használatos, és akiket a korábbi korok értelmiségétől (írástudók, udvari nemesek, filozófusok) sokan megkülönböztetnek, mint egy attól lényegesen eltérő, modern értelmiséget.¹

Mivel a huszadik század második felére a középiskolai végezettség a nyugati társadalmakban már igen elterjedtté és általánossá vált, Raymond Boudon szerint a kognitív kompetenciák megléte fontos feltétellé vált az értelmiségi státusz esetében.²

Boudon és Kiss gondolatát absztrahálva azt mondhatjuk, hogy a diploma nem tesz ugyan értelmiségivé³, de nélküle nem lehet eljutni azokba a kvalifikáltabb munkakörökbe, amelyben a társadalom centrumához tartozóvá válnak, legalábbis abban a Rejtő Jenői-i értelemben, hogy

„aki ad magára, arra odafigyelnek.” ⁴

A diplomások egy része a hétköznapokban vagy elveszti a felsőoktatásban töltött évek során megszerzett kompetenciáit, vagy olyan szintre emeli a technikai/adminisztratív funkciót,

154

hogy már technokrataként szokás róla beszélni.⁵ Az a tudományterület, amelyet gyakorolnak, és amelyben elmélyültek, szinte leszűkíti a horizontot és sokan szakbarbárként emlegetik őket, nagyon gyakran már az egyetemi éveik alatt.

A fentiek tükrében nagyon fontos az, amire Kiss felhívja a figyelmet; szerinte az sem mellékes, hogy a szociológus kit vizsgál: a híres és elismert entellektüeleket, vagy az anonim értelmiségieket. Aszerint, hogy a ki milyen tudományterületről közelítve tekint rá a kérdésre, úgy mást vesz észre belőle (történelem/szociológia).⁶

Kiss megállapítása, véleményünk szerint megegyezik a közfelfogással, az értelmiség fogalmával kapcsolatban. Eszerint „az értelmiségiek mindig a szűkebb vagy tágabb közösségek centrumához kötődnek, s túl azon, hogy ilyen vagy olyan specifikus kompetenciával rendelkeznek, általában a társadalom által nagyra becsült értékek megteremtőiként, közvetítőiként és őrzőiként van kiemelt szerepük.”⁷

Boudon az értelmiség kötelességetikájáról is beszél, szerinte a nyugati értelmiségiek közös értéke az igazságosság és az iránta való elkötelezettség.⁸

1.2 Értelmiség és felsőoktatás

Mivel tanulmányunk az egyetemekről kikerülő értelmiség európai identitását vizsgálja, szeretnénk felhívni a figyelmet az általunk felfedezett összefüggésre. Pokol Béla szerint van pár olyan intézményesült társadalmi rendszer a nyugati társadalomban, amely binális-kóddal/értékduállal jellemezhető, amely szűrőként működik és meghatározza alapjaiban a működést. A tudomány is ilyen önállóságot élvez az igaz-hamis értékduál által.⁹ Az egyetemekről kikerülő diplomás, tanult emberekből álló értelmiség esetén az, hogy a racionális érveléseknek is ilyen nagy szerepe van, az az egyetemen elsajátított tudományos gondolkodásból eredeztethető véleményünk szerint.

Az, hogy az értelmiségnek cselekvéseiben megnyilvánuló felelőssége és kötelessége van az adott kor társadalma felé, hangsúlyos és visszatérő elem a róla zajló értekezésnek.

Maguk az értelmiségiek saját magukat gyakran igen kritikusan szemlélik, Kiss idézi Russal vélekedését a megfelelő tudás, ismeret hiányáról: „intellektuel az, aki azt a látszatot kelti, hogy több esze van, mint valójában.”¹⁰ Schumpetertől pedig a felelősségvállalás hiányát emeli ki, mivel az értelmiségieknek „hatalmuk van az írott és kimondott szavak fölött, (…) de nem viselnek felelősséget tetteik gyakorlati következményeiért.” ¹¹

Ezek az észrevételek nem túl hízelgőek az értelmiségre nézve, de emellett vizsgálatunk szempontjából fontos kijelentést tartogat: átfogó és a rendszert átlátó kritika megfogalmazására egyedül ők képesek, mivel túllátnak egyéni céljaikon és képesek az univerzális értékek nevében fellépni. „Sok mindenkinek lehet véleménye a világ dolgairól, de csak kevés ember véleményére figyelnek”- Kiss szerint ezt a figyelmet ki kell érdemelni.¹²

A modern értelmiség egyetemes feladatáról a francia Dreyfuss- ügyben felszólalók kapcsán kezdhetünk el beszélni. Bourdieu szerint Zola „J’accuse- Vádolom” írása úgy érvényesült a politikában, hogy közben Zola irodalmárként szerezte a tekintélyét.¹³ Az igazságosság és jogszerűség mellett állt ki értelmiségiként és lépett fel egy olyan területen, amely nem volt a Durkheim szerint helyesnek tartott „egyetlen szerepválasztása”¹⁴.

Az egyetem olyan ismereteket ad át, amelyek ha beépülnek az ott tanulók világképébe, identitásába, akkor annak akarva-akaratlanul szócsövei lesznek azok felé, akik rájuk figyelnek.

155

Leclerc az értelmiség „kemény magjának” nevezi az egyetemi oktatókat.¹⁵ A kérdésre, hogy az értelmiség európai identitására hatással lehetnek-e az egyetemi évek ilyen irányú tapasztalatai, csak helyeslő lehet a válasz. Az, hogy az értelmiségiek európai identitását célzó programok végül elérik és hatással lesznek az egész európai társadalomra, így szintén alátámasztott és igazolható.

Az Európai Uniónak és tagállamainak egyértelmű érdeke, hogy a már említett „kemény magot” maga mellé állítsa és képviselje az egész társadalom felé az európai egységet. Ezzel szemben azonban megfogalmazódik az a kritika, hogy nincs meg jelenleg a közmegbecsülés az egyetemi oktatók felé, és ebben a média által uralt világban a vélemény akkor számít, ha azt híres ember mondja. Híres ember pedig jelenleg bárki lehet, akit celebként a sajtó felkap.

Ennek ellenére hitet teszünk amellett, hogy a felsőfokú oktatás kiszélesedése, a tudás alapú társadalom utat nyit egyre nagyobb tömegeknek az értelmiségi gondolatok megismerésére és értékelésére, és így az egyetemen elhangzó ismeretek a társadalom szélesebb rétegeinek a gondolatait képesek formálni, jobban, mint ezt megelőzően valaha is. De ezzel együtt véleményünk szerint a társadalmi felelősségvállalással is szembesülni kell, és felvállalni az ezzel együtt járó feladatokat.

Az jól látható, hogy az értelmiségire akkor is figyelnek, amikor olyasmiről beszél, ami nem tekinthető az ő szakterületének, de széleskörű tájékozottsága és műveltsége révén bizalmat kap, és véleménye mérvadóvá válik. Ezt tekinthetnénk egyértelműen pozitív jelenségnek, de veszélyeket is rejt magában, amelyekhez szükséges a kritikus gondolkodás. Korunkban nem beszélhetünk már polihisztorokról, és a szubjektivitás, az önérdek akarva akaratlan megjelenhet az állásfoglalásokban, és történelmi múltunk és az izmusokat és ideológiákat kiszolgáló értelmiség képe figyelmeztetés arra, hogy a bizalom nem lehet feltétlen az ő szavukban még akkor sem, ha a másik oldalról ott van az a holisztikus tudásanyag és műveltség, amely tanácsadásra és véleménynyilvánításra jogosítja fel a társadalom többi tagja felé. De ez újra az elköteleződés és felelősség klasszikus témáját veti fel, amelyre e dolgozatban nem kívánunk bővebben kitérni.

1.3 Az identitásról

Sokkal inkább magát azt a logikát szeretnénk követni, amelynek során a közös értékek mellett felsorakozva, azok megerősítéseként, a fiatalok életében megjelenik a felsőoktatás szintjén az európai identitásra törekvés.

Az identitás latin szó, amelynek jelentése azonosság, esetünkben az európai identitás a kulturális identitás és az etnikai, nemzeti identitás között helyezkedik el. Bár a szó régi, használata az 50-es években terjedt el, amikor Erik Erikson a pszichoszociális fejlődés részeként bevezette a köztudatba. Az ő elmélete ezt a serdülőkorhoz kötötte, amikor szerinte eldől az egyén alapvető identitása és a világban elfoglalt helye.¹⁶ Az identitás kialakulás során az egyén tapasztalatokat gyűjt és azok mennyisége és minősége alapján változik vagy alakul ki az önképe.

Tekintettel arra, hogy napjainkban a fiatalkor egyértelműen kitolódott, a felsőoktatásban a hallgatók többsége még bőven a tapasztalatgyűjtési fázisában van, így ez a korosztály alkalmas az okfejtésünkben a neki szánt szerepre. A nemzeti és kulturális identitás formálódására ez az életszakasz nagyon is megfelelő.

156