ENERGY POLICY AS A TOOL OF RUSSIAN GEOPOLITICAL ADVOCACY
5. Az orosz földgáz kiváltásának alternatívái
Oroszország az elmúlt évtizedben többszörösen is bebizonyította, hogy az orosz földgáz adta geopolitikai érdekérvényesítési eszközét akár komoly gazdasági áldozatok árán is hajlandó megvédeni, ami az orosz földgázimport európai súlyának csökkentésére tett törekvések kudarcba fulladásához vezetett. Európa számára az orosz földgázimport-függőség csökkentésének lehetőségét a nem konvencionális földgázkitermelő technológiák alkalmazása, illetve a földgázfelhasználás alternatív energiahordozóval történő kiváltása adja.
Nem konvencionális földgáz-kitermelési módszerek kategóriájába tartoznak a széntelepek metángázai (CBM), az alacsony áteresztőképességű homokkövekben lévő (tight) gázok, a palagázok és a földgázhidrátok. Az ilyen módon kötött gázok változó mértékben
80
(széntelepek metángáza: 20–60%, tight gázok: 10–50%, palagáz: 6–50%, földgázhidrát: 0%) nyerhetők ki. A jelenlegi becslések szerint a gázhidrátokban lévő gáz mennyisége többszöröse a jelenleg ismert szerves eredetű energiaforrásoknak, melyek gazdaságos kitermelésére azonban még nem áll rendelkezésre a szükséges technológia.
Európában a nem konvencionális termelési technológiák nem terjedtek el, azonban az USA gáztermelésének kétharmada (2014) nem konvencionális termelési technológiák alkalmazásával kerül kitermelésre. Ennek elsődleges oka, hogy az USA konvencionális módon kitermelhető földgázkészlete 13,5 évre elegendő, mely feltétlen szükségessé tette az USA részéről a nem konvencionális technológiák alkalmazását. Ezen eljárások alkalmazásának köszönhetően az USA 2009-ben, Oroszországot megelőzve a világ legnagyobb földgáztermelőjévé vált.25 A technológiák alkalmazásának amerikai sikere után az Európai Unióban is intenzív kutatómunka indult, mely elsődlegesen a palagáz kitermelésére fókuszált, ugyanakkor megkezdődött a többi nem konvencionális technológia (tight, CBM) alkalmazásának kutatása is. A nem konvencionális gázkinyerő technológiák megoldása alkalmas lehet az orosz földgázimport-függőség kezelésére, azonban szükséges számba venni alkalmazásuk környezeti hatásait is.
4. ábra: Konvencionális és nem konvencionális földgáz termelés Figure 4.: Conventional and non-conventional natural gas production
Forrás: Papp – Parragh (2015)
A nem konvencionális termelési technológiával történő földgáztermelés a hagyományos eljárásnál komolyabb környezeti károkkal jár. A legígéretesebbnek tűnő palagáz termelés - a
81
gáz kőzetben lévő alacsony koncentrációja miatt – nagy területigénnyel rendelkezik, mely csak fokozott tájkép-pusztulást és biodiverzitás csökkenést eredményez. A technológia alkalmazása során a konvencionális eljáráshoz képest nagyságrendileg ötvenszer több kutat kell létesíteni, mélyebbre kell azokat fúrni, a hidraulikus rétegrepesztés során vizet kell felhasználni, mely lényeges vízszennyeződéssel jár.26
Az orosz földgázimport-függőség csökkentésének másik, környezeti és fenntarthatósági szempontból is kedvezőbb alternatíváját a megújuló energiaforrások alkalmazásának fokozása adja, mely egybevág az Európai Unió által 2006-ban kiadott Zöld könyvben megfogalmazott célokkal. Ez alapján 2007-ben az Európa Tanács elfogadta az Európai Unió közös energiapolitikájának alapvetéseit, köztük az úgynevezett 20-20-20 célkitűzéseket. A döntés értelmében az Európai Unió egész területén 2020-ig az üvegház hatású gázok kibocsátásának 20%-os csökkentését, a megújuló energiaforrások 8,5%-ról 20%-ra növelését a bruttó energiafelhasználáson belül, valamint az energiahatékonyság 20%-os javítását kell elérni. A célok végrehajtása kiemelt eleme lett az Európai Unió fejlődését meghatározó Európa2020 stratégiának.
Az Európai Tanács és az Európai Parlament a stratégiában uniós szinten meghatározott, a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányára vonatkozó 20 százalékos célt a tagországok tekintetében eltérő mértékben határozta meg, mert a tagállamok kiinduló értéke, megújulóenergia-adottsága és energiahordozó-összetétele különböző volt.
5. ábra: Európa2020 stratégia országspecifikus célértékei Figure 5.: Country-specific targets of Europe2020 strategy
Ország
A megújuló energiaforrásokból előállított energiának a
2005. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részaránya
Célkitűzés a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a
2020. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részarányára
Aktuális érték (2014)
EU-28 - 20% 16%
Belgium 2,2 % 13 % 8%
Bulgaria 9,4 % 16 % 18%
Czech Republik 6,1 % 13 % 13,4%
Denmark 17,0 % 30 % 29,2%
Germany 5,8 % 18 % 13,8%
Estonia 18,0 % 25 % 26,5%
Ireland 3,1 % 16 % 8,6%
Greece 6,9 % 18 % 15,3%
Spain 8,7 % 20 % 16,2%
France 10,3 % 23 % 14,3%
Italy 5,2 % 17 % 17,1%
Cyprus 2,9 % 13 % 9%
Latvia 32,6 % 40 % 38,7%
Lithuania 15,0 % 23 % 23,9%
Luxembourg 0,9 % 11 % 4,5%
Hungary 4,3 % 13 % 9,5%
82
Malta 0,0 % 10 % 4,7%
Netherland 2,4 % 14 % 5,5%
Austria 23,3 % 34 % 33,1%
Poland 7,2 % 15 % 11,4%
Portugal 20,5 % 31 % 27%
Romania 17,8 % 24 % 24,9%
Slovenia 16,0 % 25 % 21,9%
Slovakia 6,7 % 14 % 11,6%
Finland 28,5 % 38 % 38,7%
Sweden 39,8 % 49 % 52,6%
United Kingdom 1,3 % 15 % 7%
Forrás: saját szerkesztés a 2009/28/EK irányelv 1. számú melléklete alapján
A célkitűzés sikeres teljesítése esetén 2020-ban az Európai Unió tagállamaiban a megújuló energiaforrásokból előállított energia a teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részaránya 10-49 százalékát fog elérni, mely elősegítheti a fosszilis kapacitások leépítését és ezzel az orosz földgázimport-függőség csökkentését. Kérdésként merül fel ugyanakkor, hogy a megújuló energiaforrások jelentős részének erősen időjárásfüggő termelési lehetősége mellett képes lehet-e komoly technológiai fejlődés nélkül teljesen, vagy közel teljesen kiváltani a fosszilis kapacitásokat.
6. Összefoglalás
Várhatóan a 21. században az energiafelhasználás továbbra is meghatározó mértékben fosszilis energiahordozó alapú lesz, melynek két fő forrása továbbra is a kőolaj, illetve a földgáz lehet.
Az Európai Unió dokumentumai 2020-ig (csak ritkán 2030-ig) foglalkoznak a fenntarthatóság prognózisával, míg az OPEC, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA), valamint az adatait tekintve talán legmegbízhatóbb a brit BP sem merészkedik 2030-nál tovább a kőolaj- és földgáztartalékok, a kereslet és a fogyasztás kilátásait illetően.
Az 1990 előtt egymástól hermetikusan elzárt földgáz-, illetve olajipar a Szovjetunió felbomlása után rendkívüli változásokon ment keresztül. Az 1990-es évek privatizációs hullámai az energetikai szektorban új tulajdonosi csoportokat hoztak helyzetbe, amelyek attól sem riadtak vissza, hogy frissen szerzett gazdasági hatalmukat politikaivá konvertálják.27 A Gazprom újraállamosításával azonban Oroszország energiakészleteinek meghatározó felügyelete ismételten az orosz állam kezébe került, mely mint láthattuk, áldozatok árán sem riadt vissza annak politikai érdekérvényesítő eszközként való használatától. Oroszország meglévő csővezetékei mellé új olaj- és gázvezetékrendszer-építéseket, valamint a meglévő vezetékek meghosszabbítását, alágak kiépítését tervezi, ezzel is biztosítva Európa orosz energiaimport-függőségének fennmaradását.
Oroszország cselekedetei egyértelműen rámutattak arra, hogy az Európai Unió hagyományos módon kitermelt földgáz alkalmazása terén jelenleg nem képes csökkenteni Oroszországtól való importfüggőségét, mely a nem konvencionális termelési technológiák és az alternatív energiahordozók alkalmazása irányába tereli Európa energiapolitikáját. Az Európa2020 stratégia által megfogalmazott, s várhatóan csak részben teljesíthető törekvések jó irányba vezethetik az EU energiapolitikáját, azonban komolyabb technológiai fejlődés nélkül a
83
megújuló energiaforrások nem lesznek képesek kiváltani a fosszilis kapacitásokat, így az EU energiaimport-függősége és ezzel Oroszország számára az energetika, mint a geopolitikai érdekérvényesítés eszköze, tartósan fennmarad.
JEGYZETEK 1. Gecse (2007) 22. old
2. Virág (2014) 99. old.
3. Szilágyi (2013) 104. old.
4. Székely (1978) 5. Rudl (2010)
6. CIA Word Factbook 7. Rudl (2010)
8. Szemerkényi (2007) 66. old.
9. Virág (2007) 99 old.
10. Szemerkényi (2007) 127 old.
11. Haffner (2012) 12. Virág (2007) 150 old.
13. Deák (2007) 14. Ludvig (2011)
15. Hedenskog – Larsson (2006) 16. Losonc (2009)
17. Virág (2007) 329. old.
18. Hedenskog – Larsson (2006) 47. old.
19. Deák (2009) 4. old.
20. Virág (2007) 356. old.
21. Kaderják (2013) 22. Orbán (2011)
23. Nógrádi-Virág (2015) 24. Sz. Bíró (2014) 25. Pápay (2015) 26. Papp-Parragh (2015) 27. Gergics (2009)
FELHASZNÁLT IRODALOM 2009/28/EK irányelv 1. számú melléklete
CIA Word Factbook: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/rs.html, 2016.
április 27.
Deák András György (2007): „Egy monopólium magánélete. Klánok a Gazpromban.” Külügyi Szemle Vol. 6. No. 1.
Deák András György (2009): Orosz-ukrán gázháború újra. Budapest: Magyar Külügyi Intézet.
Gecse Géza (2007): Bizánctól Bizáncig. Az orosz birodalmi gondolat. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Gergics Gábor. (2009): Oroszország egyedülálló pozíciója az energiarendben. Nemzet és Biztonság Vol.
2. No. 4. .
Haffner Tamás (2012): A közösségi energiapolitika helyzete és kihívásai In: Magyarország és az Európai Unió (szerk. Dr. Tamás Csaba Gergely), Budapest: Az Országgyűlés Hivatala.
84
Jakob Hedenskog – Robert L. Larsson (2006): Russian Leverage on the CIS and the Baltic States.
Swdish Defence Research Agency.
Kaderják, Péter (2013): The January 2009 gas crisis in Central Eastern and South East Europe. In: EU Energy Law and Policy Yearbook 2012 (szerk: jean-Michael Glachant et al.). Deventer-Leuven:
Claeys & Casteels.
Losonc Miklós (2009): Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok intézményesítésének fejlesztési lehetőségei az energiaszektorban, különös tekintettel a földgázra. In: Oroszország az Európai Unió és a közös szomszédság (szer. Ludvig Zsuzsa – Novák Tamás) Budapest: MTA Világgazdasági Kutatóintézet.
Ludvig Zsuzsa (2011): Magyar-orosz kapcsolatok a rendszerváltást követő két évtizedben: fókuszban a kétoldalú kereskedelem In: Oroszország két világ közt (szerk: Simai Mihály. Budapest:
Akadémiai Kiadó.
Nógrádi György – Virág Attila (2015): A Déli Áramlat projekt lezárása az orosz stratégia nézőpontjából.
Külügyi Szemle Vol. 14. No. 1.
Orbán Anita (2011): Az európai földgázpiac beszerzési forrásainak diverzifikációja. Európai Tükör Vol.
16. No. 4.
Pápay József (2015): Konvencionális és nem konvencionális kőolaj- és földgázkitermelő eljárások és várható szerepük az energiaellátásban. Magyar Tudomány Vol 176. No. 11. pp. 1285-1294.
Papp Katalin – Parragh Dénes András (2015): Magyarországi palagáz-forradalom az USA-beli sikerek nyomán? A környezetvédelmi felvetések mérlegelése és vizsgálata. Magyar Tudomány Vol 176.
No. 11. pp. 1322-1329. o.
Rudl József (2010): Európán kívüli gazdasági centrumok. Pécs, PTE TTK.
Sz. Bíró Zoltán (2015): Oroszország és a posztszovjet térség biztonságpolitikája, 1991–2014 (III.).
Nemzet és Biztonság Vol. 7. No. 5.
Szemerkényi Réka (2007): Energia- és Biztonságpolitika a hidegháború idején szénhidrogén- és biztonságpolitikai kölcsönhatások Európa és a KGST kapcsolataiban 1945-1990. PhD értekezés:
Pázmány Péter Katolikus Egyetem.
Székely András et al (1978): Szovjetunió I., Budapest, Gondolat Kiadó.
Szilágyi István (2013): Geopolitika. Pécs, Publikon Kiadó
Virág Attila (2014): Elgázolt szuveneritás. Budapest: Geopren Könyvkiadó, 2014.
85
Hohmann Balázs9