4. PÉNZÜGYI FELÜGYELETEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE AZ EURÓPAI UNIÓBAN
4.3 A pénzügyi felügyeletek közötti együttműködést akadályozó tényezők
4.3.2 Felügyeleti módszertanban fennálló különbségek
A Single Rulebook filozófia mellett a konvergencia törekvések másik nagy területe a Single Supervisory Handbook, vagyis az egységes felügyeleti módszertan kialakítása. A felügyeleti gyakorlatokat összehasonlítani azonban már lényegesen nehezebb, hiszen míg egy jogszabály írott, hivatalos formában létezik - eltekintve azoktól a problémáktól, amelyek egy jogszabályszöveg fordítása során jelentkezhetnek -, addig egy felügyeleti gyakorlatot, módszertant nem mindig lehet írásos formában megtalálni. Ennek oka vagy az, hogy maga a hatóság nem szívesen teszi azt nyilvánosan elérhetővé, vagy nem is létezik írásos formája, hanem csak egy több évtizeden keresztül rögzült eljárásról van szó. A felügyeleti módszertanok összehasonlításának egyetlen lehetséges formája ezért az, ha egy-egy témakörre koncentrálva részletes kérdőívek készülnek, és azok eredményei kerülnek értékelésre. Az utóbbi időben a hasonló jellegű kérdőívek száma megsokszorozódott, így egyre több információ áll a döntéshozók rendelkezésére, amennyiben valamely felügyeleti módszertanban egységesítést szeretnének elérni.
A felügyeleti módszertanban fennálló eltérések szintén nehezítik a felügyeleti együttműködést, elsősorban a következő területeken:
Click to BUY NOW!
.tracker-software.c Click to BUY NOW!
.tracker-software.c
a) Az egyes tagállamok felügyeleti gyakorlata jelentősen eltér abból a szempontból, hogy milyen módon szerzik be információikat a felügyelt intézmények tevékenységéről. Vannak olyan felügyeletek, amelyek olyan részletes jelentőrendszert dolgoztak ki, amely mellett a helyszíni ellenőrzésekre sokkal kevesebb energiát fordítanak. Más felügyeleti hatóságok szinte kizárólag a helyszíni ellenőrzésekre összpontosítanak és a jelentőrendszer adatai csak kiegészítő jellegűek. Igazán hatékony csak a két módszer megfelelő arányú kombinációja lehet, hiszen míg még a nagyobb intézményeknél is csak évente-kétévente kerül sor átfogó helyszíni ellenőrzésre, és ekkora idő alatt egy bank kockázati helyzete jelentősen változhat (Cole, Gunther, 1998).
Magyarországon az MNB gyakorlatát is a leginkább az jellemzi, hogy mind a helyszíni mind a nem helyszíni ellenőrzésekre komoly erőforrások vannak allokálva, ami nagyrészt indokolja azt is, hogy az MNB a foglalkoztatottak létszáma alapján a nemzetközi gyakorlatban különösen a felügyelt intézmények számához viszonyítva a magasabb kategóriába tartozik.
A CRDIV/CRR bevezetésével lényegében az egész EU területén egységessé válik a hitelintézetek felügyeleti adatszolgáltatása, ezáltal lehetőség nyílik a nem helyszíni ellenőrzések gyakorlatának egységesítésére.
A helyszíni ellenőrzések módszertani egységesítésére is egyértelmű a törekvés, egyrészt mind az EBA, mind az EKB megkezdte egy egységes felügyeleti kézikönyv kidolgozását, másrészt az egységes európai felügyeleti rendszer indítását megelőzően 2014-ben egy olyan átfogó eszközminőség vizsgálat került lefolytatásra (Asset Quality Review - AQR), amely már nagyrészt harmonizált definíciók és elvek mentén kerül lefolytatásra az EU-ban kiemelten jelentős bankcsoportok vonatkozásában.
b) A CRDIV előírja azt, hogy a felügyeleti hatóságnak minden olyan eszközzel rendelkeznie kell, amivel a prudens működés kikényszeríthető,
Click to BUY NOW!
.tracker-software.c Click to BUY NOW!
.tracker-software.c
ugyanakkor teljes körű intézkedési listát a CRDIV sem tartalmaz. Ebből következően az egyes tagállamokban a felügyeletek intézkedési jogosítványai eltérőek, és bár általában azonos elemekre épülnek, a részletekben jelentős eltérések vannak. Több felmérést is végzett az EBA annak érdekében, hogy az egyes tagállamok felügyeleti hatóságainak intézkedési jogosítványai felmérésre kerüljenek. A CRR pedig jelentős harmonizációt jelentett abban, hogy sok olyan intézkedési jogosítványt tartalmaz, amely esetében az intézkedés jogi alapját maga a CRR adja, ezáltal ezek az intézkedési jogosítványok harmonizáltnak tekinthetőek. Mindezek ellenére, amíg az intézkedési jogosítványok terén nincs lényeges további harmonizáció, addig a pénzügyi csoport valamennyi tagjával szembeni egységes fellépés is nehézségekbe ütközik.
c) A hitelintézetek prudenciális szabályozásának alapeleme a szavatoló tőke, hiszen lényegében az összes prudenciális limit a tőke arányában kerül meghatározásra. A CRR részletesen felsorolja a szavatoló tőke elemeit, ugyanakkor az egyes tagállamokban léteznek olyan korábbi tőkeelemek, amelyek felügyeleti megítélése nem feltétlenül egységes. A CRR szavatoló tőke szabályaihoz ezért olyan kapcsolódó végrehajtási rendelet is készül, amely a legrészletesebb kérdésekre is kitérve tovább részletezi a CRR szavatoló tőke elemekkel szemben támasztott követelményeit.
d) Nem egységesek az EU tagállamok abban sem, hogy a nem banki pénzügyi szolgáltatókat milyen módon kezelik. Magyarországon a pénzügyi vállalkozások az MNB engedélyezési és felügyeleti hatáskörébe tartoznak, és bár a jogszabályok is lazábban kezelik ezeket az intézményeket, mint a bankokat, jelentősen javítja a velük szemben fennálló bizalmat az a tény, hogy a felügyelt intézményi kategóriába tartoznak. Nem mellékesen a pénzügyi vállalkozások nagy számuk miatt jelentős felügyeleti kapacitásokat is
Click to BUY NOW!
.tracker-software.c Click to BUY NOW!
.tracker-software.c
lekötnek. Van azonban sok olyan EU tagállam, ahol ezeket a vállalkozásokat nem felügyelik, annak ellenére sem, hogy lényegében a betétgyűjtést leszámítva ugyanazokat a tevékenységeket végzik, mint a bankok. Logikusnak tűnik az a feltételezés, hogy a nem banki pénzügyi szolgáltatók elsősorban azokban az országokban tartoznak a felügyelt intézményi kategóriába, amelyek esetében az intézményfelügyeleti jelleg mellett a piacfelügyeleti jelleg is erős. Ugyan ezeknél a szolgáltatóknál a prudenciális felügyeleti kérdések lényegében elhanyagolhatóak, hiszen nem a gyűjtött betétekből, hanem elsősorban saját pénzeszközeikből végzik a pénzügyi szolgáltatási tevékenységet, a pénzügyi szolgáltatókba vetett bizalom megőrzése azonban a fogyasztóvédelmi szempontok alkalmazását szükségessé teszi. Különösen előtérbe került a felügyelt intézmények körében fennálló különbségek kérdése a shadow banking körébe tartozó intézmények előtérbe kerülésével. A shadow banking intézménykörbe sorolhatóak a pénzügyi vállalkozásokon túl az eszköz-alapú kereskedelmi papírokat vagy a strukturált befektetéseket kibocsátó vállalkozások, a hitel fedezeti alapok, a pénzpiaci alapok, az értékpapír kölcsönzők, a meghatározott célra létrehozott pénzügyi vállalkozások vagy az USA-ban működő, a Kormányzat által szponzorált pénzügyi vállalkozások (Pozsár, Adrian, Ashcraft, Boesky, 2012). Az egyes országokban lényeges eltérések vannak abban, hogy ezek közül melyek tartoznak a felügyelt intézményi körbe.
A felügyeleti együttműködést azonban nehezíti, ha nem azonos az országok között a felügyelt intézmények köre.
e) Az EU felügyeleti hatóságai közötti együttműködés egyik legnagyobb problémája az, hogy a különböző felügyeleti hatóságok egy-egy csoporttag jelentőségét eltérően ítélik meg. Természetes, hogy amennyiben például egy csoporttag mérete alapján a teljes csoport mérlegfőösszegének csak 1%-át teszi ki, akkor a konszolidált felügyeletet ellátó hatóság erre a csoporttagra csak
Click to BUY NOW!
.tracker-software.c Click to BUY NOW!
.tracker-software.c
kevés figyelmet fordít. Ugyanakkor előfordulhat, hogy ugyanez a csoporttag egy kis ország piacán akár 40-50%-os piaci részarányt is elérhet, vagyis a lokális piac szempontjából kiemelt jelentőségűként kell kezelni. Egészen addig, amíg ez a bank leányvállalati formában működik, ez a fogadó ország felügyeletén keresztül biztosítva is van, bár egyre több az olyan intézkedési forma (pl. többlet tőkekövetelmény vagy magasabb likviditás tartásának megkövetelése), amit a fogadó felügyelet már leánybank esetében is csak a hazai felügyeleten keresztül érvényesíthet. Abban a pillanatban azonban, hogy a leányvállalat fiókká alakul át és a felügyeletéért a home felügyelet lesz felelős, már nehezen garantálható, hogy az intézmény megkapja azt a figyelmet, amit az adott országban betöltött szerepe indokol. Annak megítélésében tehát, hogy egy csoport valamely tagja jelentősnek minősül-e nem csak a csoporthoz viszonyított méretét, hanem az adott piacon betöltött szerepét is értékelni kell.