Együttműködés válsághelyzetben

Jelen dolgozat túlnyomó részben a felügyeletek közötti együttműködés kapcsán a normál körülmények közötti együttműködéssel foglalkozik. Ennek az a legfőbb oka, hogy a gyakorlati tapasztalatok szerint a felügyeletek munkáját elsősorban a válságmegelőző tevékenység adja, és válságkezelésre csak ritkán, kivételes körülmények között kerül sor. A felügyeletek törvényi

Click to BUY NOW!

.tracker-software.c Click to BUY NOW!

.tracker-software.c

jogosítványai is azt tükrözik, hogy a felügyeleteknek elsődleges szerepük az, hogy megakadályozzák a válsághelyzet kialakulását. Abban az esetben, ha tényleges válság alakul ki, a felügyeletek többnyire a felügyeleti biztos kirendelését, az engedély korlátozását, felfüggesztését vagy visszavonását alkalmazzák, végső esetben pedig kezdeményezik az intézmény felszámolását vagy az állami szanálási lépések megkezdését.

A válságkezelés több szempontból is eltér a normál felügyeleti tevékenységtől és együttműködéstől. Az alábbiakban elsősorban azok az eltérések kerülnek felsorolásra, amelyek a felügyeletek közötti együttműködés kapcsán is jelentőséggel bírnak:

a) Egyéb szereplők bevonása szükséges: a válsághelyzet esetén már nem csak a felügyeleti hatóságok bevonása szükséges a folyamatba, hanem számos egyéb intézményé is, amelyeknek megvan a maguk szerepe a válság kezelésében. Amennyiben a felügyeleti funkciót nem a jegybankon belül látják el, mindenképpen sor kerül a jegybank bevonására, hiszen mint végső hitelező neki döntenie kell abban, hogy a válsághelyzetben megsegíti-e plusz forrásokkal a bajba került hitelintézetet. A jegybankok ezt a döntésüket általában arra alapozva hozzák meg, hogy az adott hitelintézet inszolvens vagy illikvid, illetve hogy esetleges felszámolása mennyire veszélyeztetné a pénzügyi szektor és az egész gazdaság stabilitását. A pénzügyminisztérium bevonása azért szükséges a folyamatba, mert amennyiben a jegybank nem hajlandó finanszírozni a válságban levő bank további működését, a pénzügyminisztérium azonban nemzetgazdasági vagy egyéb okokból fontosnak tartja a bank megmentését, akkor végső soron a költségvetésnek kell állnia a megmentés költségeit. Szintén be kell vonni a válságkezelő tevékenységbe a betétvédelmi alapot, amely szükség esetén egy azonnali előleget folyósít a károsultak számára, illetve fel kell hogy mérje, hogy a bank felszámolása esetén a betétvédelmi alapra milyen terhek hárulhatnak.

Click to BUY NOW!

.tracker-software.c Click to BUY NOW!

.tracker-software.c

Speciális esetben további intézményvédelmi alapok is bevonhatóak a válságkezelésbe, elsősorban abból a szempontból, hogy milyen módon tudnak anyagilag hozzájárulni a válsághelyzet kezeléséhez. Az új szanálási direktíva alapján a folyamat során a szanálási hatóságok is szerepet kaphatnak. Jól látható, hogy egy nemzetközi pénzügyi csoport esetében a válsághelyzet esetén a bevonandó intézmények száma a normál körülményekhez képest megsokszorozódik, ami nem segíti elő a minél gyorsabb és hatékonyabb döntések meghozatalát.

b) A döntéseket nagyon rövid idő alatt kell meghozni: a válsághelyzet kezelésében akár néhány órányi késedelem is jelentős többletköltségekkel járhat. Különösen csalások, visszaélések, a tulajdonosokkal való összejátszás, belső hitelek esetében számít minden pillanat, mert ilyenkor várhatóan a menedzsment és a tulajdonos megpróbálnak minél több pénzt kimenekíteni az intézményből. Az internet és mobil bankolás világában pedig már nem kell feltétlenül, hogy hosszú sorok álljanak a bankfiókok előtt, mint például annak idején a Postabank válságnál, hanem telefonon vagy számítógépről is meg lehet rohanni egy bankot, ha az ügyfelek tömegesen adnak ki megbízásokat arra, hogy a betéteiket más bankhoz utalják át.

c) Nincs egyetlen, jól alkalmazható forgatókönyv: vannak ugyan általános következtetések és eljárások, de alapvetően minden válsághelyzet egyedi és a megoldásához mindig a legjobban működő eszközöket kell kiválasztani. Lehet építeni ebben a válságkezelésben részt vevő többi intézmény gyakorlati tapasztalataira is, de alapvetően mindig az adott helyzet megoldásának legjobb eszközeit kell megtalálni.

d) Nemzeti érdekek védelme: mint annyi sok más esetben, egy nemzetközi pénzügyi csoport felszámolásában is megjelennek a nemzeti érdekek. Minden kormányzat és felügyeleti hatóság, de még a betétvédelem számára is fontos az, hogy a pénzügyi csoportnak az

Click to BUY NOW!

.tracker-software.c Click to BUY NOW!

.tracker-software.c

országban fellelhető eszközei lehetőleg csak az adott országban gyűjtött betétek kielégítésére szolgáljanak, ezért minél hamarabb le kell foglalni azokat, mielőtt valamilyen módon "kimenekítenék" az országból.

Hitelintézetek nemzetközi válsága esetén mindazonáltal számítani lehet arra, hogy az addig kiválóan együttműködő felügyeletek hirtelen egymást kezdik el hibáztatni a kialakult helyzetért, illetve a nemzeti érdekeket képviselve jelentősen lecsökken az együttműködési hajlandóságuk.

Magyarországon a harmadik országból érkező fióktelepek esetében létezik az úgynevezett eszköz fenntartási mutató, amelynek célja az, hogy a nem EU tagállamból érkező hitelintézeti fiók Magyarországon tartott eszközei mindenkor meghaladják a Magyarországon gyűjtött források értékét. Hasonló mutató alkalmazása leányvállalatok vagy EU tagállamból érkező hitelintézetek fiókjai esetében fel sem merülhet, ráadásul arról sincsenek még gyakorlati tapasztalatok, hogy egy ilyen előírás hogyan funkcionál tényleges válsághelyzetben.

e) A válságkezeléshez speciális szakértelem kell: mindazok a szakértők, akik kiválóan dolgoznak egy hitelintézet normál felügyelete során, egyáltalán nem biztos, hogy mint válságkezelők is megállják a helyüket, mivel az speciális szakértelmet és emberi képességeket igényel.

A válságkezelés témaköre abból a szempontból is speciális, hogy annak kezelésével sokáig nem is a felügyeleti szervek, hanem az Európai Központi Bank foglalkozott azzal az indokkal, hogy a válságkezelés a pénzügyi stabilitás szempontjából alapvető fontosságú. 2003. március 1-től hatályos az a multilaterális együttműködési megállapodás, amelyet az Európai Unió bankfelügyeleti hatóságai és jegybankjai írtak alá, és amelyben meghatározzák ezen intézmények válsághelyzetben való együttműködésének főbb elveit.

Bár ezek az együttműködési megállapodások nagyon hasznosak normál körülmények között, válsághelyzetben már nem feltétlenül bizonyulnak

Click to BUY NOW!

.tracker-software.c Click to BUY NOW!

.tracker-software.c

ugyanolyan hatékonynak. Garcia és Nieto szerint a felügyeletek által kötött együttműködési megállapodásoknak három gyenge pontja is van: jogilag nem kikényszeríthetőek, és a be nem tartásuk lényegében semmilyen következménnyel nem jár, a nem teljesen harmonizált nemzeti szabályok (pl.

számvitel) továbbra is helyet hagynak nemzeti manőverekre és eltérő értelmezésekre, ráadásul az együttműködési megállapodások általában titkosak, ami gyengíti az azt aláíró hatóságok elszámoltathatóságát (Garcia – Nieto, 2005).

A Financial Stability Forum is külön foglalkozott a válsághelyzetben való együttműködés elveiről, és ezzel kapcsolatban 2009. áprilisában külön dokumentumot is tett közzé (FSF, 2009).

A válságok kezelésére való felkészülés egyik fontos eszköze a szimulációs gyakorlatok lefolytatása. Kapstein szerint fontos lenne, hogy a bankválság szimulációs gyakorlatokba ne csak bankfelügyeleteket, hanem akár kormányzati, parlamenti döntéseket előkészítő szakembereket vagy politikusokat is vonjanak be (Kapstein, 2006). Ez a javaslat azért is jelentős, mert ezt követően a globális válság tapasztalatai éppen azt mutatták, hogy számos kérdésben nem csak szakmai, hanem politikai indokok alapján is születtek döntések.

A bankunió keretében a válsághelyzetek kezelése jelentős továbbfejlesztésre került, erről a későbbiekben lesz majd még részletesen szó.

Fontos fejlemény továbbá, hogy a szanálási direktíva alapján az EBA-n belül egy kifejezetten a szanálási kérdésekkel foglalkozó Szanálási Bizottságot kellett létrehozni, amely a tagállamok szanálási hatóságainak vezetőiből áll. A Szanálási Bizottság 2015. februárjában tartotta meg első, alakuló ülését.