Sziklapart. Éj. Folytonos vihar
FA U ST
Szirten ülve
M ár nem tűz G y ö rg y sem, a szilárd , Az éjbe rám vig asz-sug árt.
P e d ig am it zo rdul m ulaszt, M ind jobban-jobban vágyom azt.
É b red j szivem! ím , itt az óra, M ikor titko dba nézek m élyen, H o g y ráleljek a borzasztóra, M ely váj a szívem nagy sebében!
E sz irte n a v ih a r gom olyban E o rzad v a ism erem fel én:
M in t otthon- s szeretet-szegény E g y e d ü l tengek elh ag y o ttan . A h u llám , m it h a ver v ih ar, H a b já v a l a sz irte k b e m ar, A szélvész, m ely az erdőt rázza, A m ennykő, az égen cikázva — N em oly m agános, elhagyott, M in t szívem s én vagyok!
Az É gtől én eltávolodtam , S a földtől is v a k gyűlöletben S az É n-1 m agam b an n a g y ra v ettem :
Óh hívság! m e rt az is lero k k an.
Ü resen, kongón és szegényen, R ém es koporsó le tt az énem.
M ert önzés m erev görcse köt, A s á tá n m élységbe lökött.
É lőül én a s íri sötétségben
Szem em et m égis fe ln y ito tta m ébren S gyötrődöm végtelen p a n a sz ra készen, M agam el m in t emésszem.
Á m a nyűgös z á rt m égis feltö rém , S k e ttő z te tett hevem m el én
K in y ú jtv a rázo m két k a ro m feléd:
Is te n s világ, e síri ház elég!
Iste n ! — dehogy! — a b á n a to m nagyobb B á r feledném , h ogy te re m tm é n y vagyok!
A k ielég íth etlen v ág y ban E p e d t el a bensőm so v á ra n ; E lőbb tű zv á g y a m azért lán g o lt, H o g y m egism erjem a v ilá g o t;
M a m ár, m ik o r ebből tú lo n tú l nyeltem . E légség n in cs az ism eretben.
A világot jó l átgondolva, Id eg en ü l érzem m ag am ba:
S zétv ált rid e g rom ok a részek S nem alko tói az egésznek.
M íg csók tü zel e földtekén, M it lelkileg nem érzek én, M íg földi fájd alo m lehet, M ely el nem g y ö tri szívem et, S h a m indenre nem h a th a to k , In k á b b legyek örök h alott.
H a b ! égbe tö r a ten g er ár, Óh szív! a m ása v agy te m ár.
É rzem : e vonzó v ág y enyém , Szivem ben él, helyére lel, S m íg á r ja m ennyekig em el:
A vesztem et esengem én;
E tü re lm e tle n bosszúságom Á ttö rn i készül b árm i gáton,
H o g y derűs holtom ha elérne,
M indenki s m in d en vesszen v ég re! — Óh, dúlj v ih a r tovább, tovább
S végy s z á rn y a id n a k h a ta lm á ra Szép csillagot s h itv á n y b o g á rt, H o g y végül v ég ét m eg találja.
M in t e vizen dúló szelek, A lelkem en ú g y n y a rg a l á t A z em lék s él az elfeledt S ifjú i m ú ltb a vissza lát.
Ü gyes fiú k é n t néhanap O ltárhoz engem h itt a pap, H o g y a m isé jé t m in istráljam . S z a v á ra szót k e lle tt felelnem , A m ég nem é rte tt la tin n y e lv e n S oly g y o rsan p ergeté ezt sz ája m , M in t kavics k özt a kis p a ta k , N em értve m eg a szav ak at;
M iko r m eg a csengőt v id ám a n ráztam S lengettem a töm jénezőt:
E lfe rd ü lt m in d en a fiú előtt, S szivem ben büszke bosszúság van, H o g y az isten-kép lába m elle tt T érdelnem és áldozni k e lle tt;
Becsemből az levont nagyot, H o g y Iste n nem m agam vagyok.
M i még lid é rcü l tévedez, A gyerm ek lelk i része lesz, S a férfiszívbe vissza já r, M in t h irte le n villám su g ár.
Ó, m ily k ín az a gond olatb an : H o g y te re m te tt kúszó n ö v én y ek K ö r t lejtn ek az ős istenségnek S kegyébe ku nk o ro d n ak o tta n ! H a sorsom szem re így veszem , G yökerest nem lát itt szemem.
A k u n k o rh a jtá s nem csaló,
De az erős gyök nem való.
H o n n a n eredt íg y büszke lényem ? A terem tm én y a lá z v a éljen;
Á m dölyf v a n a való m b a vésve.
A szolgaság n y ű g é t, am ely Id e köt érc erőivel,
M in t lökjem én i t t feledésbe?
A fejlődés lépcsőit já r v a V ig y em fel ezt m in d en fokára?
H a h ! büszke lelkem , jobb neked, B á r isten-voltom hird eted , T estem m el e g y ü tt v éget érned, H o g y bújv a, m in t a s íri féreg, Sírom ból, hisz’ m ind en nek vége ez, R o h a d t p á rá u l légbe erjedezz! —
V a g y — látsz at ez, csak borús tünem ény?
S az is, hogy e lh a g y o ttá lettem én?
Ig e n ! — az Iste n rá m n yügzött felem, E rős, örök és u g y an az,
H o gy F a u s t v agyok, az nem igaz, N em énem ez, c su p án nevem.
E F a u st, k i ad d ig k u ta to tt, M ig az ördögre íra to tt, S éltét, és m inden em b eréltet S a jó és rossz g y a k o rla tá t, M a g át a sá tá n t, a k ié lett, S ö nisten t csak az á lm a lá t:
E z isten-álom oly z a v a rb a ’ h a g y ja , A k á r a ten g er színes tünde h a b ja . S h a m in t F a u st, nem z a k á rk i m ás, E z álom ból szőtt álm odás;
M inden gyerekbe s h a jn a lp irb a hisz Az üd e isten-képzelet,
S ha, m in t F a u st, em b er em bert s írb a visz, Az is csak álm odás lehet.
E m b er, k it v á g y a messze kap, T ü re lm et veszt, s k u ta t biz az;
M indegy neki, h a éj, h a nap,
A rra eped: m i az igaz;
Az lesz ta lá n Iste n s u g a llta álm a, H ogy álm odik, de ébredést sovárg, S azt k érd i reg g e l: tá n r á is ta lá l ma?
És ezu tán nem alszik m á r tovább? — Te ős Gonosz, nevetlek én!
H azug rém ! r á d a gúnyom szórva.
L á tsz a t frig y e t szőtt k ét árn y -tü n em én y , No h a ll o d ? ... m inket v á ln i készt ez óra!
F ek ete bús lelkem ből k ita g a d t Á lom ként, m egtöröm rab ság o d at!
Álom vagyok, gyönyör, bűn, fájdalom , S ím, ezt a k é st szivem be álmodom!
Agyonszúrja magát
M E P H IS T O P H E L E S
Nem én, se’ te, sem k e ttő n k egyessége Nem visz, m in t álm od véli, m enekvésbe!
Do retten tő lesz n a g y h a m a r m egérned, H ogy hu llám o k b an öm lik szerte véred.
Csak v á rd be, m íg e v é r folyam m á á ra d S titk o n d agad, m int á tk a szörnyű k á rn a k . A ztán lenézhetsz titko s m élyibe
S belé tek in th e tsz m agad képibe.
Olcsó m enek v ést én tőlem ne v á rj, Bohó gyerek, ez könnyű nem lehet.
Csüggeszd le ak kor aggó fejedet S az égi Ö regnél n y u g to t ne találj.
Az sohasem t ű r g átu l sem m it el És n á la h e ty k é t nem ille t hitel.
V élem s veled soh’sem v e g y ü lh e t össze És volt szerencséd: volt-nincs, odaveszve.
Nem is volt békéd táv o la b b soha, M int am iko r fo rró lázad b an égett K étségtüzed izzó zsarátn o k a,
Beléd o lv asztv a Iste n t s m indenséget.
A kkor szökeltél rád k i tá r t ölembe, M eg k aptalak és foglak átölelve!
BUDAPEST VT., H erm ina-lit 37.
TELEFON: A. 166—48.