A földrajzi köznevek poliszém viszonyai

1.­A­magyar­nyelvben­—­mint­a­nyelvekben­általában­—­nem­egyjelentésű­

szóból­van­a­legtöbb:­ezt­egyfelől­a­nyelvi­eszközök­korlátozott­és­a­kifejeznivaló­

korlátlan voltával (Károly­1970: 218), valamint az emberi gondolkodás asszo-

ciativitásra­való­hajlamával­magyarázhatjuk.­A­poliszémia­jelenségét­alapvető-en kétféleképpciativitásra­való­hajlamával­magyarázhatjuk.­A­poliszémia­jelenségét­alapvető-en közelítették meg a korábbiakban: egyesek szerint egy szónak vagy kifejezésnek csak egy jelentése van, amely viszont a kontextusokban igen változatos formában jelenik meg, mások szerint a szavak nagy része poliszém, sőt­talán­minden­szó­az­(Cseresnyési 2009: 5–6, Tolcsvai­2010: 115). Ámde

„Be­kell­látni­azt­is,­hogy­a­jelentések­elkülönítése­ad­hoc­jellegű,­mert­nincs­

»tudományos­módszer«,­vagy­objektív­mérce­arra­nézve,­hogy­mi­minősül­egy­

jelentésnek, mi egy másodiknak és mi harmadiknak” (Cseresnyési 2009: 10).

Nemes­Magdolna úgy véli, hogy a földrajzi köznevek körében is ritka az a­jelenség,­amikor­egy­jelölőhöz­csupán­egyetlen­jelentés­kapcsolódik:­az­effé-le szavak többsége csak egyes nyelvjárásokban ismert tájszó, például megyán

’berek’, dernye ’ásott árok, csatorna’, dévány­’mocsár­vagy­folyó­mellett­levő,­

iszappal telt mély gödör’, állovány ’tó, állóvíz’ stb. (2005: 97). Azt a kérdést, hogy ez a megállapítás empirikus vizsgálatok alapján is valóban megállja-e a helyét, vagy csupán intuíción alapul, egy-egy konkrét terület földrajzi közneveit elemezve válaszolhatjuk meg.

A­többjelentésű­szavak­második­és­további­jelentései­egyes­elképzelések­sze-rint­az­elsődleges­jelentésből­fejlődtek­ki­az­új­dolgok,­az­egyre­bonyolultabb­

jelenségek, viszonyok és fogalmak kifejezésére. A földrajzi köznevek körében például­ilyen­egyenes­irányú­fejlődési­vonalat­feltételezhetünk­a­dűlő földrajzi köznév­kapcsán­egyes­névhasználói­közösségekben,­annak­ugyanis­elsődleges­

’földtábla’­ jelentéséből­alakulhatott­ki­ metonimikusan­’a­ határnak­két­út­ vagy­

mezsgye­közötti,­külön­névvel­megjelölt­része’­jelentése­(HBMHn.­1:­15,­FKnT.,­

vö. TESz. 1: 697).

A szójelentés prototipikus megközelítése szerint azonban egy-egy szó jelen-téseinek hálózata a Wittgenstein által meghatározott családi hasonlóság fo-galmával­jellemezhető,­ezért­a­jelentések­közötti­kapcsolatok­olykor­szervesek,­

rendszeresek és igen szövevényesek (vö. Fehér 2011: 50). Ez alapján pedig nem mindig­lehet­megadni­egy­kitüntetett­jelentést,­amelyből­a­többi­levezethető­len-ne (Cseresnyési 2009: 14–15). A földrajzi közmindig­lehet­megadni­egy­kitüntetett­jelentést,­amelyből­a­többi­levezethető­len-nevek körében viszont igen mindig­lehet­megadni­egy­kitüntetett­jelentést,­amelyből­a­többi­levezethető­len-nehéz ilyen­családi­hasonlóságon­alapuló­poliszém­viszonyokat­kimutatni.­Előfordul­

ugyan,­hogy­a­földrajzi­köznévi­lexémák­jelentése­egymásból­nem­vezethető­le,­

tehát­a­családi­hasonlóság­elmélete­nagyon­is­helytállónak­tűnhet­a­jelenség­ma-gyarázatára, de az ilyen esetekben többnyire valamely általánosabb, nem feltétle-nül földrajzi köznévi lexéma jelentése képezi az újabb jelentések alapját. A sarok lexéma például Hajdúdorog névhasználói számára egyrészt ’utcasarok’, másrészt

’a­határ­egy­szeglete’­jelentésű,­s­mindkét­jelentés­kialakulásának­a­megvilágí-tásához a sarok szó általános ’fordulás, irányváltoztatás helye’ jelentése lehet a ki­indulópont­(HBMHn.­1:­18,­vö.­TESz.­3:­497).

A jelentés alapja a világról alkotott konceptualizáció, mely a valóság sajátos emberi megértését tükrözi. A kognitív mechanizmusok ezért igen nagy szerepet játszanak a jelentések létrejöttében. A jelentésváltozások lényeges sajátossága az,

hogy a kifejezések „olyan mentális tartalmakat tükrözzenek naprakész formában, a környezet és az arról alkotott perspektívák változásának függvényében, amelyek az­adott­környezetben­adaptívak,­vagyis­segítik­a­beszélőknek­a­környezetükkel­

kapcsolatos kommunikációját és kognícióját” (Győri 2005: 188). Poliszém viszo-nyoknak tekinthetjük például az olyan jelentésmódosulások eredményeit, amelyek során­a­’növény’­˃­’ilyen­növénnyel­benőtt­terület’­jelentésváltozás­következik­

be (Csűry 1929: 6, Károly 1970: 319, Hoffmann 1993: 106, Pethő 2003: 81):

például szőlő­’szőlő­mint­növény’­˃­’szőlőt­termő­hely’­(vö.­TESz.­3:­794).

A valódi poliszém viszonyok megléte a jelenkori földrajziköznév-állomány- ban­mindazonáltal­több­esetben­is­kétséges.­A­kérdés­legfőképpen­az,­hogy­tényle- ges­poliszémiáról­van-e­szó,­vagy­csak­területileg­elkülönülő­jelentésdifferenciá-lódásról beszélhetünk. Péntek­János­hívja­fel­arra­a­figyelmet,­hogy­a­szótárak­

által­az­egyes­szócikkekben­felvett­különböző­jelentések­gyakran­egymástól­el-térő­nyelvjárásokban­jelennek­meg,­s­így­a­valóságos­nyelvhasználatban­nincs­

közük egymáshoz (1972: 235). A földrajzi köznevek körében ezt a jelenséget pél-dázzák a vágás­szó­következő­jelentései­s­azok­területi­viszonyai:­’hosszú,­kes-keny mélyedés; árok, csatorna’ (Bíró 1997a: 101), ’olyan szántóterület, amelyet a­kivágott­erdő­helyén­létesítettek’­(VeMFN.­3:­26,­CsJFN.­544),­’folyókanyar­

átvágása’­(TMFN.­46),­’sűrű,­bokros,­kb.­1­m­széles­gyepű­a­szőlőhegy­körül’­

(BTsz.­235),­’fiatal­erdő,­amelyet­a­kiirtott­erdő­helyére­ültettek’­(VeMFN.­1:­25,­

VaMFN.­37)­(lásd­ehhez­az­19.­ábrát).¹¹

Egy-egy­ szűkebb­ névhasználói­ közösség­ nyelvében­ jelen­ lévő­ poliszémiát­

igen ritkán fedezhetünk fel a földrajzi köznevek körében, de ilyenek például a sarok­1.­’a­falunak­a­központtól­távol­eső­része’,­2.­’ék­alakú­földterület’­(Alsó-mocsolád,­BMFN.­956,­FKnT.),­az­ág 1. ’folyóvíz kiágazása’, 2. ’kisebb csator-na’­(Csenger,­CsJFN.­539,­FKnT.),­a­hegy­1.­’hegy’,­2.­’szőlővel­beültetett­terület’­

(Büssü,­ BTsz.­ 94,­ FKnT.),­gödör 1. ’kisebb talajmélyedés’, 2. ’völgy’ (Árvay 1942:­46,­FKnT.),­mart­1.­’víz­partja’,­2.­’emelkedő­hegyoldal’­(Árvay 1942: 49, FKnT.),­paláj 1. ’havasi tisztás’, 2. ’hegy, bérc’ (Árvay­1942:­51,­FKnT.),­dűlő 1. ’a határnak két út vagy mezsgye közötti, külön névvel megjelölt része’, 2.

’földtábla’­(HBMHn.­1:­15,­FKnT.),­sarok 1. ’utcasarok’, 2. ’a határ egy szeglete’

(HBMHn.­1:­17,­FKnT.).

11­Nemes­Magdolna megállapítása szerint a jelenkorban a földrajzi köznevek között a legtöbb jelentése az állás szónak van. Az állás esetében azonban többnyire ugyancsak területileg elkülönü-lő­jelentésdifferenciálódásról­beszélhetünk,­ráadásul­több­olyan­jelentése­is­van­a­szónak,­amit­csak­

fenntartásokkal­tekinthetünk­földrajzi­köznévinek­(2005:­101):­például­’szellős,­nyitott­építmény;­

jószágok­ideglenes­(éjszakai)­pihenőhelye’­(FKnT.).

■­’hosszú,­keskeny­mélyedés,­árok,­csatorna’,­●­’folyókanyar­átvágása’,­□­’olyan­

szántóterület,­amelyet­a­kivágott­erdő­helyén­létesítettek’,­○­’sűrű,­bokros,­kb.­1­m­széles­

gyepű­a­szőlőhegy­körül’,­●­’fiatal­erdő,­amelyet­a­kiirtott­erdő­helyére­ültettek’

19. ábra: A vágás­szó­területileg­elkülönülő­jelentései

Az­egyes­területi­részrendszerek­szókincséből­kiragadott­példák­alapján­tehát­

az a benyomásunk támadhat, hogy léteznek ugyan valódi poliszém viszonyok a jelenkori földrajzi köznevek jelentésében is, de jelenlétük a földrajzi köznevekre valójában­nem­jellemző­olyan­mértékben,­mint­ahogyan­azt­az­általános­szókincs­

esetében kutatóink megállapították. Az egész jelenkori földrajzi köznévi állomány-ra vonatkozóan természetesen nehéz lenne konkrét eredményeket felmutatni ab-ban a kérdésben, hogy mennyire gyakoriak körükben a poliszém viszonyok, ezért érdemes­egy­szűkebb­részrendszer­elemeit­megvizsgálnunk­ebből­a­szempontból.­

A­Fehérgyarmati­járás­földrajzi­közneveinek­84%-a­egyjelentésű­lexéma­(például­

ág ’folyóvíz kiágazása’, bérlet ’bérelt földterület’, erge ’kisebb vízér’). Nyilván-való­azonban,­hogy­azok­a­lexémák,­amelyek­egyjelentésű­földrajzi­közneveknek­

számítanak, rendelkezhetnek másik jelentéssel ugyanabban a nyelvjárásban, ami nem földrajzi köznévi, a bérlet szónak például nyilván él ebben a nyelvjárásban is­a­köznyelvi­jelentése­(ÉKsz.­122). Ebben a térségben a földrajzi köznevek kö-rében­13%-nyi­a­kétjelentésű­szavak­aránya­(például­berek 1. ’vízjárta rét, posvá-nyos hely, láp’, 2. ’fás, vizes határrész’; csere­1.­’cserfaerdő’,­2.­’bokros,­cserjés,­

bozótos­hely’).­Néhány­földrajzi­köznév­a­kötet­szerzőjének­megállapítása­szerint­

ennél is több jelentéssel bírhat ezen a területen (például dűlő 1. ’a határnak két út vagy mezsgye közötti külön névvel megjelölt része’, 2. ’földtábla’, 3. ’nagyobb földdarab;­dűlő,­tábla­része’,­4.­’a­földtábla­kisebb­része’).

Minthogy­tehát­a­poliszém­viszonyok­egy-egy­szűkebb­nyelvhasználói­kö-zegben­is­tetten­érhetők,­beszélhetünk­valódi­poliszém­viszonyokról­a­földrajzi­

köznevek körében is. Az a megállapítás azonban, amelyet a szókincs egészére vonatkozóan­szokás­megfogalmazni,­hogy­tudniillik­közöttük­többjelentésű­szó-ból van a legtöbb, a földrajzi köznevek esetében talán kevésbé állja meg a helyét.

Poliszém­ jelentésű­ földrajzi­ köznevek­ egy-egy­ beszélő­ nyelvhasználatá-ban­is­nyil­vánvalóan­létezhetnek­(az­egyén­névismeretét­befolyásoló­tényezők­

tanulmányo zására lásd Sebestyén 1960: 84–85, Győrffy 2015, E.­Nagy 2015, Reszegi 2015). Ezt leginkább az olyan nevek ismeretében láthatjuk igazolód-ni, amelyek földrajzi köznévi utótagja azonos alakú, de más-más denotátumra vonatkoztatható, így például Rövid-dűlő ’földterület Hajdúdorog határában’, de Iskolaföldi dűlő, Csárda dűlő­’dűlőút­Hajdúdorog­határában’­(HBMHn.­1:­61,­

42,­83).­Nem­egy­esetben­a­szövegkörnyezettel­együtt­történő­vizsgálat­mutat­rá­

arra, hogy a névhasználó mely szemantikai tartalommal használja az adott nevet, például A Nyomás düll¬n hajtott a csorda ’az­adott­dűlőúton­hajtották­a­csordát’­

(HBMHn.­1:­52).­Hozzá­kell­tennünk­azonban,­hogy­a­névhasználók­tudatában­

nem feltétlenül válik el egymástól élesen a két jelentés, hiszen a dűlő megnevezé-sű­dűlőút­mindig­az­adott­földterületre­vonatkoztatott­dűlő mellett halad el.

A­többjelentésű­földrajzi­közneveket­illetően­—­ahogyan­a­szókincs­más­több­

jelentésű­elemei­esetében­is­—­ugyancsak­lényeges­kérdésként­merülhet­fel,­hogy­

az összetartozó jelentések mikor szakadnak el a hétköznapi tudatban egymástól.

Hegedűs­Attila szerint a nyelvjárások nagyobb arányban küszöbölték ki a ho-monimákat,­mint­a­köznyelv,­illetve­kisebb­arányban­engedték­kialakulni­őket­

(2001b: 389).¹² Álhomonimák azonban a földrajzi köznevek körében is kialakul- hatnak.­Az­ún.­álhomonimákra­(azaz­a­divergens­jelentésfejlődéssel­létrejött­ho-monimákra)­ugyanis­az­jellemző,­hogy­egy­poliszém­szó­eredetileg­összetartozó­

jelentései­a­nyelv­történeti­mozgása­által­(az­újabb­és­újabb­generációk­beszélői-nek tudatában) fokozatosan eltávolodnak, majd elszakadnak egymástól, tehát a poliszémák­a­szinkróniában­homonimákká­értékelődhetnek­át­(Horváth­K. 1999:

93, Pethő 2003: 81,­Nemes 2005: 97–99). Ilyen típusú homonim viszonyok a földrajzi köznevek körében is léteznek. Erre láthatunk példát az eredetileg ’halá-szó­hely’­jelentésű­tanya, s az abból kialakult tanya­’a­határban­lévő­kisebb­gaz-dasági település’ (TESz. 3: 841) jelentésmódosulásban, az átlagos nyelvhasználó ugyanis­feltehetően­nem­érzékeli­a­két­jelentés­közötti­összefüggést.

2. A korai ómagyar kori földrajzi köznevek körében ugyancsak van arra pél-da, hogy a jelentésmegoszlás területi elkülönültségben jelenik meg. Ezekben az esetekben tehát nem valódi poliszém viszonyokról van szó. A földrajzi köznevek területi differenciáltságának vizsgálata azonban az ómagyar korban több ponton

12 A mikrotoponímiai anyag a helynévi homonímia tanulmányozására sem igen alkalmas. A nyelv ugyanis a tulajdonnevek körében igyekszik kiküszöbölni az egyalakúságot, különösen a ki-sebb társadalmi-területi egységek esetében (Hoffmann 1980: 16).

is buktatókat rejt magában. Az Árpád-kori szóföldrajzi vizsgálatok eredményeit egyfelől­nagymértékben­determinálják­az­oklevelek­fennmaradásának­területi­kü-lönbségei (vö. C.­Tóth 2002: 363,­Szőke­2009:­156).­Másfelől­ismeretes,­hogy­

a­magyar­nyelvű­szórványok,­így­a­közszóként­szereplő­földrajzi­köznevek­adott­

területhez­kötése­sem­feltétlenül­egyértelmű:­azokban­ugyanis­egyes­kutatók­az­

oklevélíró nyelvhasználatát látják megjelenni, míg mások a helynevek által jelölt területek nyelvjárásához kötik az adott nyelvi formákat (Bárczi 1947: 88–89, Hoffmann­2004:­14).­A­helynevekben­megjelenő­földrajzi­köznevek­adott­terü-lethez való kapcsolhatóságát azonban — szemben a közszóként adatolható föld-rajzi­köznevekkel­—­nemigen­szokás­megkérdőjelezni.

A­bizonytalansági­tényezők­számát­növelik­a­latin­fajtajelölőkkel­kapcsolat-ban­az­előzőekben­már­említett­kételyek,­ezért­azokat­csak­nagy­körültekintéssel­

használhatjuk­a­területi­jelentésmegoszlást­illetően.­Az­ómagyar­korban­feltéte- lezhető­jelentésmegoszlást­ugyanakkor­mindenképpen­támogathatják­a­jelenkor-ban­is­meglévő­jelentéskülönbségek.­A­bérc földrajzi köznév esetében például az­Abaúj­megyében­előforduló­monticulus­és­a­Dobokában,­illetőleg­Kolozsban­

jelentkező­mons­fajtajelölők­a­bérc­lexémával­alkotott­kiemelkedések­nevei­előtt­

vélhetően­területi­jelentésmegoszlást­jeleznek.­A­bérc lexéma hasonló jelentés-megoszlását látjuk a jelenkorban, az ugyanis ’hegy’ (Hétfalu, Árvay 1941: 7;

Hegyköz, Kovács­D.­2000:­303,­FKnT.),­’magas­hegység’­(ÉKSz.,­FKnT.),­’ki-sebbfajta domb’ (Nyúl, Ábrahám­1991:­47,­FKnT.)­és­’halom’­(ÉrtSz.,­Sárospa-tak: Alsó-határ, SHH.,­FKnT.)­jelentésben­egyaránt­adatolható­a­magyar­nyelvte-rület­különböző­részein.

Egyfajta területi jelentésdifferenciálódást a szintén igen gyakori fej ~ fő ese-tében is feltehetünk: a keleti területeken ugyanis csak mint hegyrajzi köznevet, a déli területeken pedig csak mint vízrajzi köznevet adatolhatjuk, más területeken viszont­a­lexéma­mindkét­jelentésben­előfordul.­Reszegi­Katalin is megjegyzi, hogy a fő víz- és hegyrajzi köznévként egyaránt funkcionált az ómagyar kor-ban,­és­hegyrajzi­köznévként­elsősorban­a­nyelvterület­középső­részén­adatolható­

(2011: 110–111). A fő­hegyrajzi­köznévként­eredetileg­kiemelkedések­legfelső­

részét­jelölte:­ezt­mutatja­a­mellette­szereplő­caput­’csúcs,­tető’­latin­fajtajelölő­

köznév, például 1086: ad caput montis Seesecfehe (Gy.­2:­579),­1323:­per­idem­

Berch circuit caput Harypan few­vocatum­(Gy.­2:­510).­A­caput­latin­fajtajelölő­

ugyanakkor utalhat vízfolyás forrására is, például Hódos-fő (’a Hódos forrása, Újfalu­határában­említik’­+1058/1300//1403:­ad­caput ipsius fl-i,­quod­vocatur­

Hodosfew,­Gy.­1:­398).­A­vízrajzi­köznévként­jóval­elterjedtebb­fő földrajzi köz-nevet­ leggyakrabban­ valamilyen­ általános­ latin­ fajtajelölővel­ találjuk,­ ilyenek­

például az aqua vagy fluvius a Mag-fő­(1268/1347:­aque­...­Mogfew, Gy.­3:­387,­

458) és Szomolnok-fő (1255:­fl-m­Zumulnukfeu,­Gy.­1:­98)­helynevek­mellett.­A­

fő­’forrás’­jelentésére­néhány­esetben­magából­a­helynév­előtagjából­is­követ-keztethetünk: például Hárs-patak-fő (1330: Haaspatokfew,­Gy.­1:­85), Karán-fő (’a­Karán­forrása­Baranya­vm.­ÉNy-i­csücskében’­+1183/1326/1363:­Karanfeu,

Gy.­1:­247,­385).­A­jelenkori­névanyagban­a­fej ~ fő alakpár ugyancsak utalhat hegyrajzi és vízrajzi objektumra egyaránt, például ’(hely) magasabb része’ (Hosz-szúhetény, Dallos–Pesti 1999), ’vízfolyásnak a kezdete’ (Sárospatak), ’patak forrása’, ’hegy teteje’ (Árvay 1942: 46) (vö. Reszegi 2011: 110). Ezek a jelen-téskülönbségek azonban — minthogy területi alapúak — nem jeleznek valódi poliszém viszonyokat.

In document Földrajzi köznevektérben és időben (Pldal 99-105)