Az egyes területi részrendszerek összehasonlító vizsgálata a jelenkorban

további­adalékokat­hordozhat­magában­a­megnevezések­kognitív­hátteréről,­va-lamint arról, hogy miként függhet össze a fogalmi és a lexikális tagoltság. Az adatok­térképre­vetítése­például­többek­között­azt­is­elárulja,­hogy­az­erdő­alapfo-galmat­jelölő­nyelvjárási­lexémákkal­csak­néhány­esetben­találkozunk,­a­legtöbb­

részrendszerben­inkább­ennek­aljelentéseivel­kell­számolnunk:­az­’erdő’­jelenté-sű­pagony, kerek és berek szavak mindössze egy-egy kutatóponton jelentkeznek (VeMFN.­4: 28, HSz. 125,­CsJFN.­539).­Az­erdő­alapfogalmat­tehát­leggyakrab-ban a köznyelvi erdő lexéma fejezi ki, s ráadásul a ritkán adatolható nyelvjárási pagony, kerek és berek­megnevezések­esetében­azt­sem­hagyhatjuk­figyelmen­

kívül,­hogy­a­gyűjteményekben­szereplő­általános­’erdő’­jelentés­nem­feltétlenül­

a fenti szavak valós jelentését mutatja, hanem pusztán az elnagyolt jelentésmeg-adás következménye is lehet.

Az itt bemutatott jelenség azt a vélekedést támaszthatja alá, mely szerint a me­zőösszefüggésen­belül­a­hierarchia­magasabb­fokán­álló,­illetve­a­mindennapi­

életünkben­alapvetően­szerepet­játszó­fogalmak­általában­lexikálisan­tagolatla-nok.­Az­emberhez­fizikailag­is­közelebb­álló­denotátumok­megnevezései­tehát­

kis területi megoszlást mutatnak, ellentétben a kevésbé fontos, ritkábban hasz-nált fogalmakkal, melyekre jóval esetlegesebb a szóhasználat. Hegedűs­Attila példájával élve a légynek vagy a verébnek lényegesen kevesebb elnevezése is-meretes a magyar nyelvben, mint a bodobácsnak vagy a búbos pacsirtának (vö.

Imre 1987: 7, Hegedűs 2001b: 380, Terbe 2003: 192–193, Juhász­2006: 172, Kövecses-Benczes 2010: 41–49).

5.­A­jelenkori­földrajziköznév-állomány­részletes­elemzése­tovább­erősítette­

azt a vélekedést, mely szerint adott földrajzi köznevek területi viszonyait azok mezőösszefüggésen­belüli­helye­is­jelentősen­befolyásolhatja.­A­földrajzi­közne-vek­korai­ómagyar­kori­területi­elterjedtségét­illetően­ezt­a­tényezőt­ugyancsak­

szem­előtt­kell­tartanunk.­Ahogyan­azt­a­korábbi­fejezetekben­láthattuk,­a­falu, a domb, az erdő és a kerek földrajzi köznevek elterjedtségére vonatkozó kérdé- seinkre­is­a­jelentésmező­elemeinek­együttes­vizsgálata­alapján­adhattunk­meg- nyugtató­válaszokat,­mivel­valamely­szómező­elemeinek­terjedését­a­jelentés-mező­más­elemeinek­időbeli­és­térbeli­viszonyai­jelentős­módon­meghatározzák.

3. A földrajzi köznevek területi elterjedtségét befolyásoló kognitív tényezők 1. A­ szemantikai­ mikrorendszerek­ állapotát­ és­ sorsát­ nemcsak­ azok­ belső­

viszonyai,­ de­ különféle­ nyelven­ kívüli­ tényezők­ is­ befolyásolják,⁹ így például egy­adott­nyelvjárási­részrendszerre­természetszerűleg­hatással­lehet­a­nyelvjá-rást hordozó közösség világszemlélete és annak alakulása (Juhász 2001: 180). A kognitív kategóriák tulajdonképpen olyan képét tükrözik a világnak, amilyennek látjuk vagy elképzeljük, tehát valójában az érzékelés és a tudat tagolja a világot.

Minthogy­a­nyelvi­világmodell­kialakulását­és­fejlődését­alapvetően­befolyásol-ják bizonyos kognitív folyamatok (mint például az észlelés), a nyelvleírásban ezeknek­döntő­jelentőséggel­kell­bírniuk­(vö.­Fazakas 2003: 15, 21). A nyelvi kategorizáció ugyanakkor a környezet elemeinek nyelvi szempontú osztályozása, vagyis­egyfajta­implicit­elmélet­a­környezetről,­ezért­nem­célszerű­a­nyelvet­a­

környezet­figyelembevétele­nélkül­sem­leírni.­A­földrajzi­köznevek­esetében­úgy­

tűnik,­a­földrajzi­környezetnek­természetszerűleg­különösen­nagy­szerepe­van­

(Bańczerowski­1996:­67–68,­2000:­36,­Szilágyi­N. 1997: 39, 2000: 80):

Mar-9 ­Elvi­szinten­fontos­szem­előtt­tartanunk­persze,­hogy­a­saussure-i­dichotómiák­közül­leg-korábban­a­külső­és­belső­nyelvészet­megkülönböztetést­vetették­el­kutatóink,­mivel­úgy­vélték,­

hogy­szükségszerűen­torzítja­tudásunkat,­ha­a­nyelvi­jelenségeket­két­részletben­próbáljuk­elemez-ni (Sándor 1998: 58, vö. még Weinrich–Labov–Herzog 1968: 188). Sándor­Klára szerint ha a­nyelvészetet­külső­és­belső­nyelvészetre­bontjuk,­akkor­a­belső­nyelvészet­egy­mesterségesen­

gyártott­jelrendszerről­szól,­és­nem­pedig­arról,­amit­és­ahogyan­az­emberek­beszélnek.­Mivel­pedig­

a­nyelvet­emberek­beszélik,­és­a­külső­tényezők­csakis­rajtuk­keresztül­hatnak­a­nyelvi­rendszerre,­

ez­kizárja­azt,­hogy­a­külső­és­a­belső­tényezők­el­legyenek­egymástól­szigetelve­(1998:­59,­65).­Fa-zakas­Emese­is­felhívja­a­figyelmet­arra,­hogy­a­kognitív­grammatika­szerint­a­beszélőknek­a­világ­

dolgaihoz­való­viszonyulása­(s­az­ebben­bekövetkező­változás)­tükröződik­a­nyelvi­változásokban­

is (2003: 21, vö. még Ladányi–Tolcsvai­2008: 21–22, 38).

kó­Imre­Lehel Somogy megye földrajzi köznevei kapcsán jegyzi meg azt, hogy a­„földrajzi­köznevek­[…]­a­térfelszín­függvényei”­(SMFN.­35).

2. Mivel­a­nyelvi­jelentés­a­valóság­kategorizálásának­módjait­tükrözi,­és­egy-úttal bizonyos tulajdonságok kiemelését jelenti más tulajdonságokkal szemben, a­földrajzi­köznevek­egy­szűkebb­csoportjának­a­különböző­jelentésbeli­árnya-latait vizsgálva megtudhatjuk, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek a nyelvhasználók számára annyira fontosak, hogy emiatt külön szóval illessenek egy-egy­denotátumtípust.­Adott­fogalmakat­megnevező­szavak­hiánya­ugyanis­

gyakran­azt­jelenti,­hogy­a­fogalmakat­lexikológiai­kapcsolattal,­például­jelzős­

főnévvel­nevezik­meg:­pl.­ném.­älterer Bruder ’valakinek a bátyja’. A két- vagy többszavas lexikológiai egységek megléte az egyszavas egységekkel szemben olykor a használat kevésbé gyakori voltára utalhat (Károly­1970: 337–338).

Hegedűs­Attila­szerint­a­beszélőközösség­azt,­ami­fontos­számára,­általában­

önálló szóval nevezi meg, ami viszont kevésbé lényeges az elnevezés idején, azt általában szószerkezettel adja vissza (2001b: 380). A gyakran használt kifejezé-sek­ugyanakkor­az­idők­folyamán­egyszavasokká­válhatnak,­mivel­az­egyszavas­

kifejezések­a­kommunikáció­során­könnyebben­kezelhetők:­pl.­tokaji bor > to-kaji. A valóság kategorizálását tehát nemcsak a leírt objektumok tulajdonságai határozzák­meg,­hanem­az­ember­belső­pszichikai­tényezői­is,­azaz­szubjektív­

viszonyulása a valóság elemeihez.

A kognitív folyamatok jelenkori vizsgálatához az alábbiakban is a dél-dunán- túli­régióban­használatos­’erdő’-t­jelentő­földrajzi­köznevek­korpuszát­haszná-lom fel. Egy adott lexikális csoport szemantikája lényegében a genus proximum és­a­differentia­specifica­elvére­épül.­A­genus­proximum­az­egész­csoportra­jel-lemző­információ,­amely­lehetővé­teszi,­hogy­egy­közös­kategóriába­soroljunk­

bizonyos­ szempontból­ különböző­ objektumokat,­ a­ differentia­ specifica­ pedig­

„belsőleg­differenciálja­a­lexikális­csoportot”­(Bańczerowski­1996:­67–68). A genus­proximum­ebben­az­esetben­az­általános­’erdő’­jelentés.­A­továbbiakban­

azt igyekszem bemutatni, hogy melyek azok a speciális jegyek, amelyek ezen a jelentésmezőn­belül­differentia­specificaként­jelentkeznek.

A­legjellemzőbb­szemantikai­jegy­természetszerűleg­az­adott­helyen­élő­nö-vényzet, pl. bükk ’bükkerdő’ (HSz.­ 45,­ KMFN.­ 23,­ ÚMTsz.­ 1:­ 655,­ FKnT.), nyíres ’nyírerdő,­nyírfákkal­benőtt­terület’­(FJFN.­499,­FKnT.),­nyárfaerdő ’nyár-fákból­ álló­ erdő’ (BFNA.­ 235,­ FKnT.). Fontos­ szerephez­ jut­ továbbá­ az­ erdő­

kora, pl. csalit (ÚMTsz.­1:­746,­FKnT.), rezula (SMFN.­41,­FKnT.), cseplye­’fi-atal­erdő’­(ÚMTsz.­1:­791,­FKnT.),­avas (ÚMTsz.­1:­277,­FKnT.), csonka ’öreg erdő’­(VaMFN.­33,­SHH.­258,­FKnT.);­vagy­az­erdő­mérete,­pl.­erdőség ’nagy összefüggő­erdőterület’­(VeMFN.­4:­23, SHH. 259, FKnT.),­pagony (VaMFN.­

36,­VeMFN.­2:­21,­FKnT.), stufer­’kisebb­erdő’­(NyJFN.­426,­FKnT.);­de­bőven­

adatolható­az­erdő­állapotára,­kialakulására­utaló­lexéma­is,­pl.­cserjés ’kivágott erdőrész,­vágás’­(ÚMTsz.­1:­803,­FKnT.),­rezula ’ültetett­erdő’­(ÚMTsz.­4:­731,­

FKnT.),­lesztár­’kivágott­erdőrész’­(ÚMTsz.­3:­836,­FKnT.).­Előfordul­az­erdő­

sűrű,­illetve­ritka­voltára­való­utalás,­pl. bakony­’sűrű­erdő’­(ÚMTsz.­1:­320,­

FKnT.),­ gyéres­’ritka­növésű­erdő’­(FTsz.­80,­FKnT.);­illetve­az­erdő­haszná-latával kapcsolatos jelentés is, pl. bér­’makkoltatásra­kibérelt­erdőrész’­(HHn.­

303,­FKnT.). Ugyanakkor­annak­is­jelentősége­lehet,­hogy­az­adott­erdő­kinek­

a­tulajdonát­képezi,­erre­utalnak­a­következő­szavak: fáraerdő ’a templommal nem­ rendelkező­ faluban­ levő­ egyházi­ erdő’­ (VaMFN. 33, FKnT.), rezula ’az egykori­telkes­gazdák­erdeje’­(TMFN.­45,­FKnT.).­A­vizsgálat­során­161­’vala-milyen­erdő’­jelentésű­lexémát­vizsgáltam­meg,­melyek­a­differenciált­speciális­

jegyek alapján a fent említett kategóriákba sorolhatók a 16. ábrán bemutatott megoszlásban.

16. ábra: Szemantikai jegyek gyakorisági megoszlása az­’erdő’-t­jelentő­mai­földrajzi­köznevek­körében

A vizsgált lexémák gyakorisági megoszlása viszonylag nagyarányú különb-ségeket mutat: a növényzet és a kor speciális jegyek jóval gyakrabban jelennek meg,­mint­az­egyéb­szemantikai­összetevők.­Mindez­véleményem­szerint­azt­pél-dázza, hogy a jelenkorban a nyelvhasználók számára a megnevezéskor magával az­erdő­fájával­kapcsolatos­tényezők­a­legfontosabbak.

3.­A­mai­szókincsanyag,­mint­láthatjuk,­kitűnő­alapot­szolgáltat­a­jelentés-beli­árnyalatok,­s­ezzel­együtt­a­mögöttük­álló­kognitív­tényezők­vizsgálatára.­

A­jelentésstruktúra­fejlődése­szempontjából­azonban­igen­hasznos­lehet­a­tör-téneti anyag ilyen irányú feldolgozása is. Ez a vizsgálat ugyanakkor korántsem problémamentes. A földrajzi köznevek ugyanis legkorábbi nyelvemlékeinkben részben­ mint­ fajtajelölő­ elemek­ fordulnak­ elő,­ részben­ pedig­ (az­ esetek­ túl-nyomó többségében) helynevek alkotóelemeiként. Az oklevelek szövegében

fajtajelölő­szerepben­álló­földrajzi­köznevek­jelentésével­kapcsolatos­problé-mák abból fakadnak, hogy éppen ezek magyarázzák valamely helynév adott helyfajtába­tartozását.­A­helynevekként­vagy­azok­részeként­előforduló­föld-rajzi köznevek jelentéséhez pedig közelebb kerülhetünk ugyan a helynevet ma-gyarázó­latin­fajtajelölő­lexémák­által,­ezek­azonban­a­közszói­elem­pontos,­

árnyalt jelentését a legritkábban tudják visszaadni; ráadásul ilyen funkcióban igen­gyakori­az­általános­jelentésű­locus lexéma használata, pl. 1297: locum Ereztewyn (’Sánkfalva­határában­említett­hely’,­Gy.­2:­544;­1299/1369/1590:­

Tizakeo,­loc.,­Gy.­2:­102,­134,­168).­

Az egyes földrajzi közneveket tartalmazó helynevek denotatív vonatkozása másrészt az adott földrajzi köznév közszói használatától akár nagymértékben el is távolodhatott, például 1268/1347: ad villam Horozth (’település Komá-rom­vármegyében’,­Gy. 3: 420, MonStrig. 1: 557).­Ennek­ellenére­a­fajtajelölő­

kifejezések segítségével és a történeti-etimológiai szótárak (TESz., EWUng.) jelentésmeghatározásai alapján mégis kísérletet tehetünk a szócsoport jelentés-beli árnyalatainak megállapítására.

Az­’erdő’-t­jelentő­földrajzi­köznevek­szócsoportját­a­korai­ómagyar­korban­

mintegy­ 80­ ’valamilyen­ erdő’-t­ jelölő­ mikrotoponimában­ megjelenő­ földrajzi­

köz név segítségével elemzem. A vizsgálathoz a Bevezetésben körülhatárolt óma-gyar­kori­korpuszt­használom.­Az­ezekben­a­nevekben­szereplő­13­’valamilyen­

erdő’-t­jelentő­földrajzi­köznév­gyakorisága­természetesen­eltérő­mértékű­(tehát­

például az eresztvény­jóval­gyakoribb,­mint­a­helynevekben­’tölgyerdő’­jelentés-sel álló tölgy), de vizsgálatomban nem a földrajzi köznevek gyakoriságára leszek figyelemmel,­hanem­az­őket­alkotó­szemantikai­jegyek­változatosságát­veszem­

górcső­alá.­

A leggyakoribb szemantikai jegy a korai ómagyar korban is az adott helyen élő­növényzet:­például­haraszt­’haraszterdő’­(1318:­Abelharazta,­loc.,­Gy.­2:­44,­

71), bükk­’bükkerdő’­(1228/1378:­Madadbiki, s.­fagi,­Gy.­3:­326,­373),­cser ’cser-erdő’­(1075/+1124/+1217:­silvam­Huntiensem­que­Hungarice Surchuscher voca-tur,­Gy.­3:­150,­200).­Ezt­követi­az­erdő­kora:­például­eresztvény­’fiatal,­sarjadó­

erdő’­(1316:­Bwdyherestwyn ~ Budiherestwyn,­rub.,­Gy.­1:­74,­87),­avas ’öreg erdő’­(1232/1347:­Iwanusauasa,­loc.,­Gy.­2:­461,­515).­De­megjelenik­az­erdő­

állapotára, annak ritkás voltára utaló berek (1326: Tyukzoubereke, s.,­Gy.­2:­44,­

90) és liget is (1326: Torligeth,­s.,­Gy.­2:­44,­90)­(lásd­a­17.­ábrát).

A­16.­és­a­17.­ábra­szemléletesen­mutatja,­hogy­a­’valamilyen­erdő’­jelentésű­

földrajzi­köznevekben­kifejeződő­legjellegzetesebb­szemantikai­jegyek­a­jelen-korban a korai ómagyar korhoz viszonyítva lényegében ugyanazok maradtak. A nyelvhasználók számára tehát mind a korai ómagyar korban, mind a jelenkorban az­erdő­fájával­kapcsolatos­tényezők­a­legfontosabbak,­vagyis­a­nyelvjárást­hor-dozó­nyelvközösség­szemlélete­az­időbeli­távolság­ellenére­is­hasonló­maradt­

annak­dacára,­hogy­a­specifikáló­jegyek­körében­újabbak­is­megjelentek.­Ezek­

azonban­ jóval­ kisebb­ gyakorisággal­ fordulnak­ elő,­ mint­ a­ legrégebbi­ időktől­

kezdve­meglévő­domináns­három­sajátosság.

17. ábra: Szemantikai jegyek gyakorisági megoszlása az­’erdő’-t­jelentő­földrajzi­köznevek­körében­a­korai­ómagyar­korban

4.­A­beszélőközösségnek­a­valósághoz­fűződő­viszonyulását­érhetjük­tetten­

azáltal is, ha a földrajzi környezetnek a földrajzi köznevek területi elterjedtsé-gét­befolyásoló­hatását­vesszük­közelebbről­szemügyre.­Mindehhez­elsőként­a­

jelenkori­romániai­földrajziköznév-állományt­vallatóra­fogva­—­a­RMNyA.­se-gítségével — megvizsgálom azokat a tájszavakat, amelyek a köznyelvben nem ismert fogalmat jelölnek. Az ilyen tájszavakat denotatív funkciójú tájszavaknak nevezzük. A valódi tájszavakon belül tudniillik megkülönböztethetünk szinonim értékű,­vagyis­a­köznyelvben­is­ismert­fogalmat­jelölő­tájszavakat­(például­izvor

’forrás’, bálta ’tó’, válé ’völgy’) és denotatív funkciójú tájszavakat, vagyis olyan kifejezéseket,­amelyek­a­köznyelvben­nem­élő­vagy­nem­egyetlen­lexikológiai­

egységgel megnevezett fogalmat jelölnek. A romániai magyar nyelvjárások atla- sza­alapján­például­a­’vizenyős­hely’­jelentésű­szavak­tartoznak­a­denotatív­funk-ciójú­tájszavak­csoportjába­meglehetősen­gazdag­tagoltsággal:­32­megnevezéssel­

(pl. fakadás, forrásos, pocsár, mástyina, szeretura).

A­denotatív­funkciójú­tájszó­jelenlétének­magyarázatát­a­beszélőknek­a­va-lóság elemeihez való szubjektív viszonyulásában kell keresnünk, vagyis az a jelenség, hogy ezen a területen olyan fogalmakat neveznek meg önálló lexémá-val, melyeket a köznyelvben legfeljebb szerkezetes megoldással fejeznek ki, arra utalhat,­hogy­az­adott­beszélőközösség­számára­ez­a­fogalom­valami­miatt­fontos,­

s­úgy­vélem,­mindez­legfőképpen­a­földrajzi­környezettel­lehet­összefüggésben­

(vö. ehhez még Károly­1970: 337–338, Hegedűs­2001b: 380, Cs.­Nagy 2003:

137).­Egy-egy­objektumfajta­megnevezésének­a­hiánya­is­visszavezethető­nép-rajzi, társadalmi, életvitelbeli különbségekre. Murádin László számos példája közül érdemes itt megemlítenünk néhányat annak ellenére is, hogy azok nem a­földrajzi­köznevek­szemantikai­mezejéből­valók.­Így­például­Murádin arról

számol be, hogy a moldvai csángóknál nem termesztenek bizonyos növényeket (például­karfiolt­és­kelkáposztát),­ezért­nem­is­találunk­ezekre­a­növényekre­vo-natkozó kifejezést. Hasonlóképpen Székelyföldön a hideg éghajlat miatt nincs szőlőművelés,­ezért­annak­szókincse­jórészt­ismeretlen­(2002:­199).

Másrészt­—­mint­fentebb­utaltam­rá­—­a­’vizenyős­hely’­jelentésű­szavak­

igen­erős­lexikális­tagoltságot­mutatnak­a­romániai­magyar­nyelvjárásokban,­ami­

szintén a földrajzi környezet sajátos jellegével indokolható. Egy adott területhez köthető­lexikális­sokszínűség­ugyanis­többnyire­a­szóban­forgó­terület­földrajzi­

jellegével magyarázható (Szilágyi­N. 1997: 39, Nemes 2005: 41, 65, 68, Reszegi 2008: 242). Eero Kiviniemi­említi­például,­hogy­a­finnben­közel­120­szó­van­a­

mocsarak és 50 a vízesések elnevezésére, ugyanakkor megjegyzi, hogy egy adott területen ezek közül mindig csak kis számú földrajzi köznevet használnak (Ki-viniemi 1990: 72–73, 80). Szintén ezt a jelenséget példázza Bańczerowskinak a köd­szó­angol­jelölőivel­kapcsolatos­megjegyzése,­mely­szerint­az­angolban­

a­ködnek­három­megfelelője­van:­fog­’az­átlagosnál­sűrűbb­köd’,­mist ’átlagos sűrűségű­köd’­és­haze ’az átlagosnál ritkább köd’ (1996: 66).¹⁰

5. A földrajzi környezet a földrajzi köznevek ómagyar kori területi elterjedé-sében­is­fontos­tényezőként­mutatható­ki. A földrajzi viszonyok meghatározó sze- repe­tükröződik­ugyanis­például­a­domborzatra­utaló­földrajzi­köznevek­megosz-lásában: minthogy az általam vizsgált négy terület közül a nyugati és déli részek többnyire­sík­jellegűek,­ezért­ezeken­a­vidékeken­jóval­kevesebb­megnevezhető­

objektum­található,­mint­a­hegyvidéki­jellegű­keleti­megyékben.­Tóth­Valéria is felhívja­a­figyelmet­a­domborzatra­utaló­földrajzi­köznevek­szóföldrajzi­megosz-lásával kapcsolatban arra, hogy Doboka és Kolozs megyékben a hegy- és völgy-nevek­ lényegesen­ sűrűbben­ fordulnak­ elő­ (1997:­ 264).­A­ négy­ vizsgált­ terület­

mintegy 400 domborzati köznevet tartalmazó mikrotoponimája és településneve alapján valóban azt találjuk, hogy azok a keleti vármegyékben nagy gyakorisággal jelentkeznek: a bérc­előfordulásainak­például­több­mint­a­fele­erről­a­területről­

való, leggyakrabban Kolozs megyében találjuk meg ezt a lexémát, például Cse-resznyés-bérc­(1332:­ad­qd.­Berch­qui­Cheresnesberch­appellatur,­Gy.­3:­326,­380),­

Egyház bérce­(1315/1418:­a­qd.­monte­eccl-e­Eghazbercy­vocato,­Gy.­3:­372).

A halom lexéma ugyancsak Kolozs megyében a leggyakoribb, például Fás- halom (1283/1414/1568:­Fashalm, mo.,­Gy.­3:­350),­Hegyes-halom­(1332:­qd.­

mons vulgari sermone Higuusholm­appellatur,­Gy.­3:­326,­380),­Lompért hal-ma (Lumpeyrtholhal-ma, Gy.­3:­345,­362).­A­korai­óhal-magyar­korban­alig­adatolható­

10 A romániai magyar nyelvterület további tájakra tagolásával a földrajzi környezet és a lexikális tagoltság­összefüggésének­részletesebb­vizsgálatát­végezhetjük­el­a­későbbiekben.­Másrészt­a­ro-mán­nyelvi­hatás­területi­kötöttségét­az­eddigi­vizsgálatok­igazolták­ugyan,­a­kartográfiai­ábrázolás­

segítségével­azonban­a­román­hatás­eltérő­mértékének­kimutatását­is­tovább­árnyalhatjuk­a­romá-niai magyar nyelvjárásokon belül.

domb földrajzi köznév szintén ezen a területen bukkan fel, néhány 14. századi ada­ta­Doboka­megyéből­maradt­fenn,­például­Domb (1307: Dumb, Gy.­2:­71),­

Kerek-domb (1307: Kerekdumb, Gy.­2:­71).­A­legtöbb­hegyet­és­völgyet­jelentő­

föld­rajzi­köznevet­azonban­a­hasonló­felszínű­Gömör­vármegyéből­adatolhatjuk:­

például a hegy és a kő földrajzi köznév itt a leggyakoribb, például Akasztó-hegy (1291: Akaztowhegy, mo.,­Gy.­2:­461,­501),­Sólyom-kő­(1243/1335:­Solyomkeo, Gy.­2:­461,­533,­1243/1335/XVII.:­Solymkő, Gy.­2:­533).­Ez­a­jellegzetesség­

be le illik abba a képbe, mely szerint a hegy­előfordulása­főként­Észak-Magyaror-szágra koncent rálódik, a kő­pedig­legnagyobb­arányban­a­nyelvterület­középső­

vonalától északra adatolható (vö. Reszegi 2011: 83, 100). A völgy földrajzi köznév­ugyancsak­Gömör­megyében­fordul­elő­a­legnagyobb­számban,­példá-ul Somos völgye (1344: Su muswelge, t.,­Gy.­2:­512),­Száraz-völgy­(1255/1358:­

Zarrazuelgh, vall.,­Gy.­2:­525).­(Lásd­mindehhez­a­18.­ábrát;­az­egyes­lexémák­

területi elterjedésének ábrázo lásához pedig Reszegi 2011: 77, 83, 88, 117–119 térképlapjait.)

18.­ábra:­A­kiemelkedést­és­völgyet­jelentő­földrajzi­köznevek­területi­megoszlása­

a négy vizsgált területen a korai ómagyar korban

Az előfordulások száma:

In document Földrajzi köznevektérben és időben (Pldal 88-96)