A katholikusok is választottak maguk részérül követe-ket, kiket Sarmasági János vezetett a fejdelemhez. Ott volt a fejdelemnél három jezsuita is, kik az országos követség eltávozá-sakor benyíijták a fejdelemnek mentségeiket, Zsigmond eze-ket is kihallgatta — de ez nap nem határozott. Válaszát azonban csak 12 órakor küldte el a rendekhez : a fejdelem a tárgy fontosságához képest megvizsgálja a dolgot és válaszát másnap adja ki.
Decz. 13-án reggel korán összegyűltek a rendek a tem-plomba, hova a fejdelem követei: a korlátnok és (iálfy J á n o s csakhamar meghozták a választ : miután a jezsuitákat évek előtt a" lengyel király hozta az országba, s boldog emlékezetű atyja is befogadta, ezenkivűl kiváltságokkal, szabadalmakkal láttattak el a növendékek tanitása végett, s végre 1581-ben or-szággyűlési törvényczikket is alkottak róluk, a fejdelem szü-lei jó példája ellen mitsem tehet. Ugyanazért inti a fejdelem a rendeket, hogy álljanak el kérésüktől s fogjanak az ország szükséges és fontos ügyei tárgyalásához. E válaszra az ország szószólója felelt : megértették ő nagysága akaratát, s tanács-kozni fognak fölötte. Mire a fejdelmi követek eltávoztak a templomból.
A válasz nem elégítette ki a rendeket, kik megegyeztek abban, hogy továbbra is sürgetni fogják a kérelem teljesítését.
Egy újabb emlékirat szerkesztésére a három nemzetből 25 tagu bizottságot választottak, mely a templomból azonnal a tanácsházba ment, hozzáfogott a munkához s másnapra
el-készült vele.
Másnap, decz. 14-én felolvasták azt a rendek előtt.
»Megértettük, irák ebben, nagyságod akaratát s mivel látjuk, hogy a haza és nemesség szabadsága meg van támadva, kény-telenek vagyunk némely dolgokat nagyságod elibe terjeszteni.
Kiváltsága volt ez országnak eleitől fogva, hogy uralkodóit
szabadon, megszorítás nélkül választhatá, kik az ország meg-egyezése nélkül semmi állandót sem hozhattak létre, míg a rendeknek az intézményeken változtatni mindig joguk volt.
E jogot ők minden időben féltékenyen védelmezék. Az or-szágnak tehát most is szabad a jezsuitákat illető határozatot módosítani, s annyival inkább, mert e szerzet tudta nélkül ho-zatott az országba s ellenére annak, hogy Izabella királyné korában a kath. vallás minden szerzeteivel, rendeivel együtt kitiltatott. Már az 1585-iki országgyűlés is kimondá, hogy a vallás ügyében az eddigi rend megtartassék, s mi annyival in-kább óhajtjuk módosítani azt, mi a jezsuitákról föltételesen határoztatott, mert ezek épen nem tartották magukat illő ha-tárok közt. Tisztöket: a nevelést túllépve, vallásukat erőszakkal terjeszték, utczán, templomokban, processiók által oly helye-ken is, hol ez nekik meg volt tiltva. Váradon elfoglalták a re-formáltak templomát, s a keresztnek fegyveres kézzel való kö-rülhordozása által csaknem nyilvános mozgalomra adtak okot.
Kozmáson a papra rohantak, kikergették lakából, könyveit széttépték. A Székelyföldet, Vásárhely és Karán-Sebes kör-nyékét bebarangolták, senkitől sem hivatva oda, nem nevelés, hanem vallásuk terjesztése végett. Egy 1556-iki törvény ar-ról is intézkedett, hogy püspöki, káptalani s egyházi javadal-mak annak, kitől elvétettek, vissza nem adhatók. Ebből min-denki láthatja, hogy a nekik adományozott javak mennyire érvénytelenek. E s ők mégis nemcsak Monostort foglalták el, hanem Szentmihálykövét is, a körüle fekvő falvakkal, s a fis-cusnak a váradi kerületben fekvő javait. Sőt Törökországba s a havasalföldi tartományokba is berontottak, mi még nagy veszélyeknek lehet okozója. Példát vehetünk a szomszéd né-pektől, mert a hová csak betették a lábukat, mindjárt veszélyt húztak maguk után. Példa a francziaországi háború, hol vér-rokon fejedelmeket ingereltek egymás ellen, a portugali király (Sebestyén), kit a mórokkal kötött frigy felbontására bírtak s ki ezért életével lakolt. Azt pedig saját szemeinkkel láttuk, hogy a jezsuiták nemcsak hivatalból, hanem minden időben nagy-ságod körül vannak, ha ellenök szólunk, ezt úgy állítják elő, mintha felségsértés volna, nagyságod személyét tőlünk elfor-dítják, s mi miattok nem vagyunk bátorságban. Hiszen
Ró-mában egy szónoklatban el is árúlák szándékjokat: meg akar-nak fosztani nevelés színe alatt gyermekeinktől s azzal mint-egy bálóba kerítni. Ilyen ellenünk intézett váruk a kolozsvári seminarium, melynek tanítványait már nyilvános fegyverfo-gásra ingerelték, valamint Krakóban katb. tanulók kálvi-nista növendékekre gyújtottak egy bázat. Egy ízben, midőn a pápaság uralkodott Erdélyben, a birtokok jelentékeny része egyházivá vált, most is hasonlótól tarthatunk, midőn az ifjúsá-got esküvel magukhoz csatolják, azoknak javait maguknak megszerzik, s az országot kimerítik, míg mi, két hatalmas feje-delem közé ékelve, egyiket haddal, másikat ajándékkal kény-szeríttetünk elfordítni, majd egyikre se leszünk képesek. Sokat elhallgatunk, mert nem tartozik ránk, hogyan vonnak 12 fo-rintot olyan hívőn, ki böjtnapon húst evett. Tekintélyes urak panaszkodnak vallásuk elnyomásáért, mi viszont nem türketjük, hogy külön uuiversitást képezzenek, mikor törvé-nyeink vannak, hogy töredék soha, csak az ország jelentékeny része lehet universitás. Ezenkívül a lelkiismeret szabadságá-nak megsértéseért nem panaszkodhatszabadságá-nak. Nagyságod iut ben-nünket, hogy közdolgokkal foglalkozzunk. De nagyságod em-lékezhetik, hogy 1586-ban s máskor is mennyire sürgettük ez ügyet. Most az ország ügyeiben összehívatván, őseink példá-j á r a azt akarpéldá-juk mindenekelőtt eldönteni, mi isten dicsősé-gére tartozik. K é r j ü k nagyságodat, tartsa a lengyel király ő felsége példáját szem előtt, ki midőn fejedelemmé lett, bár katholikus volt, misézőket nem bocsáta az országba, hanem a tisztított vallás papját (Károlyi Pétert) nyilvánosan hallgatta, mutassa ki jó indulatát kérelmünk teljesítése által, hogy kiismeretünk megnyugliassék. Mert az a mi czélunk, hogy lel-kiismeret sértése nélkül védjük hazánk szabadságait, s fordít-suk el a fenyegető veszélyeket,«1)
A rendek elfogadták a felterjesztést s egy követséget választottak, melynek szónoka Gerendy János s eg)ik tagja Forró volt, hogy terjeszsze a fejdelein elé. A követség délfelé visszatért azon jelentéssel, hogy a fejdelem le fogja válaszát ') Kiadta Lampe Hist. Eccl. Ref. 351 s köv. 11. Fordításban kiadta Yeszeli Károly Egyháztörtónelmi Adatai I. köt. 206 s köv. II.
küldeni, elébb tanácsosaival akar értekezni. A dolog fontos-ságához képest a rendek együtt maradtak, feszült figyelemmel várva a választ, melyet végre d. u. 3 órakor Péter deák alud-varmester hozott el. »Csak oszoljanak el a rendek, mondá ez, a válasz másnap fog kiadatni.«
Ez nap estve 6 órára a fejdelem magához hivatta a je-zsuitákat. Egy belső szobába vezettettek, hol a korlátnok és Sombory vártak rájuk. Sokat aggódik, mondák ezek, a fejde-lem, hogyan tarthatna meg benneteket, s tehetne eleget a ren-deknek is. Bizonyos, hogy nem maradhattok meg ezután mind-azon helyeken, hol eddig voltatok. A helyettes provinciális felelt : ha erőszakról van szó, nekünk niucs fegyverünk, de igazunkat szóval végig fogjuk védni. A korlátnok a helyzet kényszerűségét hozta fel : hozzá tévén, hogy az 1556 törvény után birtokaiknak nincs semmi jogalapja, s hogy ők tanitás és nem szónoklás kedveért hivattak be — és mégis egyházi szó-noklatokat tartanak. A viceprovincialis úgy találta, hogy ez sokkal fontosabb dolog, hogysem maguktól határozhatnának:
kérték tehát, bocsássák el őket, hogy otthon közöljék társaik-kal. S csakugyan haza is mentek : de otthon közös megállapo-dással határozatba ment, hogy csak az erőszaknak fognak en-gedni — mert ha olyan jószágokat nyertek adományúl, melyek-hez az adományozóknak nem volt joguk, akkor ezek igazságtala-núl cselekedtek; ha pedig nem tudták, hogy nem adományozhat-ják el, akkor a törvényben járatlanok voltak. így hát a dolog-nak anélkül kelle eldőlni, hogy velük compromissum jöhetett volna létre.
Decz. 15-én már korán együtt voltak a rendek, de a vá-laszszal a korlátnok és Bocskay István csak 9 óra körül ér-keztek meg. Mivel a rendek — hangzott ez — oly siirgetőleg kérik a jezsuiták elűzését, kiknek terjeszkedésétől tartanak, ő nagysága hajlandó őket Fehérvár, Mihálykő, Nagy-Várad és Kolosvárról eltávolítni s egy helyen: Monostoron telepítni le.
Legyenek a rendek e végzéssel megelégedve s e tárgyban többé ne keressék meg ő nagyságát, hanem térjenek át a szükséges dolgok tárgyalására, nehogy az országnak kára történjék.
A rendek nevében a szószóló felelt: megértették ő
nagysága válaszát, tanácskozni fogni fölötte s elhatározásukat ő nagysága tudomására hozzák.
Szó se volt e közvetitő ajánlat elfogadásáról. A rendek a jezsuiták végleges kitiltását kivánták s a válasz szerkesztésé-vel Gerendy Jánost bizták meg. Rövid volt az : köszönik ö nagysága kegyességét, hogy a nevezett helyeket meg akarja a jezsuitáktól tisztítani. De épen oly kevéssé nyughatnak meg abban, hogy azok egy helyben legyenek, mert onnan is kiter-jeszkedhetnek s az országot veszélybe dönthetik. Különben is nem láthatnak ez intézkedésben biztosságot; kérik ő nagyságát, vizsgálja meg bővebben kifejtett okaikat a rend biztosítása s lelkiismeretük megnyugtatása végett. Ok ezért hűséggel fog-nak adózni, de míg ez az ügy nem lesz elintézve, máshoz nem nyúlhatnak. E fölterjesztést még azon délelőtt AVass György vezetése alatt egy követség mutatta be a fejdelemnek, kitől azon választ hozta hozzájuk, hogy ő nagysága az ügyet tanács-uraival fogja közölni.
S csakugyan a fejdelem azonnal összehívta a tanácsura-kat s még azotanácsura-kat is, kik a templomban az országgal szavaztak : mint I f j ú Jánost, Bánffi Farkast, Bethlen F a r k a s t és Geszti Ferenczet. Ezek tanácskozása hoszszan tartott, mert a rendek csak 3 órakor kapták meg a választ : legyenek a rendek türe-lemmel s oszoljanak el, ő nagysága végválaszát holnap fogja kiadni.
Zsigmond és a tanács beláthatták, hogy a rendek e perczben, midőn a szenvedélyek már végletekig fel voltak korbácsolva, nem fognak e kérdésben engedni. Nekik pedig hatalmas fegyver volt a kezükben : az adónak és Zsigmond nagykorúsításának megtagadása. S hogy azt használni is fog-ják, mutatta eddigi kitartásuk. H a tehát nem akarta véglete-kig vinni a dolgot, Zsigmondnak kelle engednie. De hogyan tegye ezt ő, kit kicsiny kora óta a jezsuiták neveltek, s mélyen érzé a hálát, melylyel ezért nekik tartozik; ki barátait, tanács-adóit látta bennök, meg volt győződve, hogy tőle igazságtalan-ságot, méltatlanságot követelnek, mert az egészet hitüldözés komor színében látta s mert hitte, hogy ezt csak lelkének ká-rával teheti. Egy erdélyi emiékiró feljegyezte, hogy a kor-mányzó figyelmeztette: ne daczoljon a rendekkel, mert ezek
könnyebben kapnak maguknak fejedelmet, mint ő magának or-szágot. ') Az intés használt: s végre elhatározá magát egé-szen megadni a rendek kérését.
Decz. 16-án reggel 9 órakor végre a fejedelem válaszát megkozák a templomba Kovasóczy F a r k a s korlátnok és Géczi Ferencz : »Megforgattuk elménkben, hogy Erdélynek meg-erősített fejedelmei vagyunk, s ezért hiszszük, hogy tegnapi válaszunkat örömmel fogadtátok s megnyugodtatok abban, mi nekem és tanácsosaimnak legjobban tetszett, megemlékezvén azon felől, hogy kiknek akaratából s indítására jöttek a jezsui-ták Erdélybe? a felséges lengyel királyéból tudniillik s bol-dogemlékezotü atyáméból, kiknek tekintélyét ti bizonynyal fogjátok méltányolni. E mellett nagy fontosságú lehet előtte-tek az a körülmény is, hogy a jezsuiták engem, mintegy anyám öléből kiragadva, becsületesen növeltek fel, nagy szorgalom-mal s előmenetelemre tanítottak a szép mesterségekre, a böl-csészet szabályaira, Ítélni és szónokolni, magamat a philoso-pliiai szabályokhoz alkalmazni saját javunk s az ország hasz-nára. Midőn e dolgot eszemben forgatom, úgy tetszik nekem, hogy nemcsak nem szabad őket oldalam mellől eltávolítani, sőt inkább hálával tartozom nekik, mint életem védelmezői-nek, megtartóinak, mint tanácsadóimnak. De midőn látom, hogy e dologban csaknem az egész ország megnyugodott, mely méltóságomhoz illetlen ugyan, mindazáltal meggyőződvén jó akaratotokról, mind azokban mi óhajtásaim teljesítését, elő-menetelemet s az ország boldogulását nézi, és a haza szüksé-geire megkívántató adónak nagy készséggel megszavazását illeti, nem tagadhattam meg, hogy kivánságtok szerint ne vá-laszoljak, s jogomról lemondván, ki ne mondjam, hogy a je-zsuiták összesen és egyenkint egész országomból úgy Erdély-ben, mint a magyarországi részeken 25 nap lefolyása alatt tartoznak örökre eltávozni.« E válasz felolvasását szűnni nem akaró éljen, éljen, éljen a fejedelem! s kardcsörgetés követte.
A fejedelmi követség távozása után a rendek Gereudi János vezénylete alatt a három nemzet előkelői közöl egy 24
9 Trausch Clironicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum I. köt. 81 82, 1. a jegyzetben.
tagú választmányt neveztek ki, s irásba foglalt köszönettel s hálálkodással a fejedelemhez küldék. E követségnek Kendy Sándor felelt a fejedelem nevében : »Hajlandó ő nagysága a rendek óhajtását s kérelmeit minden időben teljesíteni s e czélból arany s ezüstjét sem fogja kímélni, mint az ország atyja, mert mi más volna egy jó fejedelem?« Midőn ezek a válaszszal visszatértek, a reformált és egységhivő püspökök állottak fel s köszönetet mondtak: istennek jótéteményeiért, a fejedelenmek kegyelmes határozásaért, a rendeknek buzgal-muk s kitartásukért, mit e fontos ügyre fordítottak, s mind-nyájokra mennyei áldást kívántak. E szónoklatok végeztével Bánfti Boldizsár, az ország szószólója figyelmeztető a rendeket, hogy a kinek sérelmei vagy valamely szüksége ügyében ké-relme volna, azt irásba foglalva más nap reggel mutassa be, hogy mindnyája együtt küldessék a fejedelemhez.
Decz. 17-én reggel a rendek a templomban összeülvén, tudatták az ország szószólója Bánffi Boldizsárral mint a gyű-lés elnökével, hogy Giczy János kormányzó személyesen jött a templomba s egy 12 tagú követséget: Bocskay Istvánt, Wesse-lényi Ferenczet, Pernyeszi Istvánt, Bornemisza Jánost, Sigér Jánost, Káinoki Bálintot, F o r r ó Jánost, két székelyt, továbbá a szebeni és beszterczei királybirákat elébe küldé fogadására, kik szállása kapujában várták meg őt. A kormányzó, bár gyönge s beteg volt, keményen űlt magas, barna török lován, barna czobolymentében, darutollas czobolykalapban, kisérve szintén lóháton: Bánffi Farkas, I f j ú János és Gyulay Páltól.
A templomba érkezve, a kormányzó parancsára Gyulay har-sány hangon felolvasá az utasítást, melyet kinevezésekor a lengyel király adott ki.
Most Giczy egy nagyfontosságú indítványt terjesztett a rendek elébe: Kristóf vajda halálakor Zsigmond ő nagysága még csak 8 éves volt. Fejedelemmé választása óta nevében különböző helyettességek uralkodtak, mígnem ő felsége a lengyel király őt, az ő akaratja ellen ruházta f'el e hivatallal, melyet ő, habár külföldi és nem is deákos ember, a tanács-urak segítségével akkép folytatott, hogy az országnak nem volt kárára, sőt az igazságot urnák és pórnak egyaránt ki-szolgáltatták. Azt nem tagadja, hogy némely oly kívánságot,
mely sem az ország, sem a fejedelem tekintélyével nem volt megegyeztetliető, visszautasított Ezért némelyek neheztelnek rá, sőt nyilván áhitoznak hivatalára, s ez esetre már a tanács tudta nélkül hivatalokat is osztogattak. 0 tudja hivatalának korlátait, s az igazgatást sem fogja könnyelműen lerázni. A lakság tehát két dolgot fontoljon meg, megtudna-e ö nagysága a nehéz időknek felelni s jó volna-e a kormányzást ő nagy-sága kezeibe bocsátani. Csak egy közönséges nemes is halá-lakor gyámot rendel kiskorú örököseinek, nehogy a jószág elprédáltassék. A lakság is gondoskodjék ily gyámságról, mely mind ő nagyságának kényelmes, mind az országnak hasznos és a kormányzó által is elfogadható legyen. Ilyenhez ő is szívesen hozzájárul, de addig a kormányzást kezeiből nem bocsátja ki. Beszédje végeztével távozott, a rendek által a temp-lom ajtajáig kisértetve. De a tárgy fontosságához képest s elő-készületek végett, ez napra ezek is fölfüggesztették a gyűlést.
Decz. 18-án a rendek a templomba gyűltek, de az elő-kelők s korosabbak mintegy 46-an a tanácsházba mentek né-hány tanácsúrral: Bethlen Farkas, Sombori László, Géczy Ferencz, Bánffi Boldizsárral. De a tanácsurak — a fejdelein s az ország tanácsosai egyiránt — csakhamar a megyesi papnál gyűltek össze. Egész d. u. 4 óráig tartottak az értekezletek anélkül, hogy megállapodásra jöhettek volna. A vita tárgya az a kérdés volt: nagykorúnak nyilvánítván most a fejedelmet, kezébe adják-e az uralkodás gyeplőjét vagy megbízzanak va-in kit vezetésével ? A kormányzó s azok, kik hozzá ragaszkodtak, ez utóbbi a nézetbeu voltak, de a Báthoryak, különösen István, Giczynek ellensége, valószínűleg azon meggyőződéssel, hogy így biztosíthatja befolyását, az ellenkező nézetet akarták ér-vényre emelni.
Decz. 19-én ismét két felé tanácskoztak a rendek, csak-hogy most a tanácsháznál mintegy 56 ember volt együtt: az előkelők, főispánok, a főbb szász hivatalnokok, a két itélő mester s a közügyigazgató. Ez nap is 4 óráig ültek együtt, míg-nem gyakori izenetváltás után megtörtént az eltérő nézetek kiegyenlítése. A kormányzó — hangzott a javaslat — beteg és elgyengült lévén, nyugalomra van szüksége. Ily körülmé-nyek közt, hogy az ország fönnmaradása biztosíttassák, szükség
ő nagyságát esküvel kötelezni az ország kiváltságai és sza-badalmai fönntartására, mint absolutus princepset a levelek aláirására felhatalmazván. Mivel a fejedelem tanácsosok nél-kül nem lehet, Báthory Boldizsár, Gálfy János és Kovachóczy Farkas ily minőségben mellé rendeltetnek oly módon, hogy ezek állandóan az udvarnál tartózkodjanak De a portai s követségi ügyekre ő nagysága tetszése szerint többet-keveseb-bet hivasson magához a tizenkét tanácsúi' közöl, sőt ha akar-ja mindnyáját is rendelhesse az udvarhoz. Azonban azon tanácsurak is, kik nincsenek ő nagysága személye körül, amazokkal hasonló tekintélylyel bírjanak, kik az udvarban laknak. A kormányzó irányában, hasznos szolgálataiért hálára lévén az ország kötelezve, más felől pedig ő nagysága feleskű-vése után a kormányzói czímet senki se viselhetvén, méltá-nyosnak találja az ország, hogy miután ő e czímről lemondott, azért kárpótlásul a tanácsban ő legyen az első s generalis regni capitaneus czímet viseljen. Mivel a pénztár is szorgos felügyeletet kiván, azt nem kincstárnokra, hanem csak egy perceptorra bizzák, ki mellett két exactor legyen, kik a nyug-tatványokat kiállítják, s a kamara és sóbánya jövedelemre is fölügyelnek, de mindent a fejedelmi tanács tudtával tesznek.
E javaslat által a kormányzó törekvése, hogy ne adják Zsig-mond kezébe a teljes fejedelmi hatalmat, meg lett buktatva:
mert az, hogy három tanácsúr kijelöltetett arra, hogy folyto-nosan az oldala mellett tartózkodjék, mitsem változtatott a dolgon, miután ezek a fejdelem elhatározásaira korlátozó befo-lyással nem birtak.
E határozatot egy 29 tagból álló követség, köztük Bor-nemisza János, Forró János, Sigér János, Iválnoki Bálint, Haller Gábor, vitte a kormányzóhoz, ki azt, mignem Gerendi János olvasta, állva hallgatta s ekkép is nyilvánítá köszöne-tét. De hiven eddigi életéhez és működéséhez, nem mulasztotta el kifejezni óhajtását, hogy a még nagyon is ifjú fejedelem köré-ben legyen egy, ki erkölcsére ügyeljen föl.
A kormányzó ez ajánlatát decz. 20-án a fejedelmi tanács az ország-tanácscsal fontolóra vette, s e részben óhajtása a rendekével találkozván, megegyeztek, hogy az udvarmester le-gyen mindig a fejedelem közelében s ügyeljen föl tetteire. De
tulajdonkép ez sem az volt, mit Giczy óhajtott, mert ő Gálfyt nem consultativ, hanem döntő szavazattal kivánta felruházni
— a mivel pedig a főudvarmester, miután az egész inkább csak óhajtás alakjában nyilatkozott, épen nem birt. Ezzel azonban az ügy végleg el volt intézve. Most egy követség a kormáuy-zónak hozzájárulását kérte ki, míg egy más 23 tagból álló — köztük Iffjú János, Bánffi Boldizsár, Bethlen Farkas, Sigér János, Pernyeszi István, Huet Albert — a fejedelemhez kül-detett, hol ezek nevében Báthory István vitte a szót. Miután ő nagysága még gyönge korában választatott fejedelemmé s azóta az országot hűséggel és szeretettel szolgálta, az ország három rendei a magyarországi atyafiakkal elhatározák, hogy ő nagy-sága absolutus princeps legyen, s ezért esküdjék meg az or-szág szabadságai és kiváltságai megtartására, fegyveres kéz-zel védelmére, miért is az ország neki hűségét s vérével, javá-val szolgálatát ajánlja, kérvén istent, hogy uralkodása hosz-szan tartó és boldogító legyen — nemcsak az ország, hanem az egész keresztyénségre nézve. Készüljön tehát ő nagysága a régi fejedelmek módja és tartása szerint megesküdni, valamint erre az ország is készül. A fejedelem nevében Kendi Sándor: »is-tennek hálát adván, kitől jön minden uralkodás, biztosítá az országot az uralkodó nevében annak kegyelmességéről jó
— a mivel pedig a főudvarmester, miután az egész inkább csak óhajtás alakjában nyilatkozott, épen nem birt. Ezzel azonban az ügy végleg el volt intézve. Most egy követség a kormáuy-zónak hozzájárulását kérte ki, míg egy más 23 tagból álló — köztük Iffjú János, Bánffi Boldizsár, Bethlen Farkas, Sigér János, Pernyeszi István, Huet Albert — a fejedelemhez kül-detett, hol ezek nevében Báthory István vitte a szót. Miután ő nagysága még gyönge korában választatott fejedelemmé s azóta az országot hűséggel és szeretettel szolgálta, az ország három rendei a magyarországi atyafiakkal elhatározák, hogy ő nagy-sága absolutus princeps legyen, s ezért esküdjék meg az or-szág szabadságai és kiváltságai megtartására, fegyveres kéz-zel védelmére, miért is az ország neki hűségét s vérével, javá-val szolgálatát ajánlja, kérvén istent, hogy uralkodása hosz-szan tartó és boldogító legyen — nemcsak az ország, hanem az egész keresztyénségre nézve. Készüljön tehát ő nagysága a régi fejedelmek módja és tartása szerint megesküdni, valamint erre az ország is készül. A fejedelem nevében Kendi Sándor: »is-tennek hálát adván, kitől jön minden uralkodás, biztosítá az országot az uralkodó nevében annak kegyelmességéről jó