Az Epistola flebilis szerzősége

Az másolat-autográf problémakörön túl a másik komoly dilemma, hogy a kódex végén található Epistola flebilisnek ki lehetett a szerzője. Ezt az eddigi kutatás sem hagyta figyelmen kívül, sőt ehhez egy igen éles, személyeskedésektől sem mentes tudományos vita köthető. Az első kétségek Wenzel Gusztávban merültek fel a tekintetben, hogy a

„Kesergő levelet” Szerémi írta. Ő az Epistola flebilist más szerzeményének tartotta, és a kiadás bevezetőjében különösebb magyarázat nélkül azzal az elmélettel állt elő, hogy a levelet valaki más írhatta magyarul, Szerémi pedig csupán később fordította le latinra. Ezt követően egészen 1892-ig komolyan nem merült fel a levél szerzőségének kérdése. Az ebben az évben megjelent tanulmányában Erdélyi amellett érvelt, hogy az Epistola felbilis szerzője Szerémi egyik káplántársa, Tatai Miklós lehetett. Erdélyi ezt arra alapozta, hogy a szöveg néhány mondata alapján egyértelmű, hogy az Epistola flebilis elbeszélője nem Szerémi, hanem a néhai II. Lajos holttestének megkeresésére küldött káplán, akit az Epistolában Szerémi II. Lajos igen kedves káplánjának (valde amabilis) nevez.

Kétségtelen, hogy három olyan szöveghely is olvasható a levélben, amelyek arra utalnak, hogy nem Szerémi mondja el az eseményeket. Az első ilyen mondatban az Epistola flebilis

83 EPISTOLA fol. 38^r: in alba regalia nandor arcis; fol. 41^r: ignomiam fecerunt maximam hungari; fol. 44^r: vos Alemani nunquam elegerunt nobis Hungari Geramam (sic) regem; fol. 105^v: et caput eius portavisset amputavisset; fol. 112^r: ad Varadinum Transsilvanam; fol. 105^v: erga Ferdinandum cesarem Turcarum; stb.

elbeszélője azt állítja, hogy ő volt az egyike annak a két káplánnak, akiket Szapolyai II.

Lajos holttestének felkutatására küldött: Et misit nos duos capellanos post ipsum per duas quadrigas…⁸⁴ Az Epistola szerint Szerémi nem volt köztük, tehát a többes szám első személy használata nem lenne indokolt. Pár mondattal később ez olvasható: Et sic finis est per unum devotum capellanum suum, qui sibi fuit valde graciosus dominus rex Ludovicus.⁸⁵ Vagyis ezt a levelet Lajos káplánja írta, de az előző mondat alapján ez nem lehetett Szerémi. A személy azonosítása tekintetében a mai napig Erdélyi álláspontja látszik a legvalószínűbbnek.

Ettől persze még egyáltalán nem jutunk közelebb annak megválaszolásához, hogy az Epistola flebilist Szerémi írta-e Tatai beszámolója alapján, vagy maga Tatai írta és Szerémi másolta, illetve fordította le, vagy pedig esetleg a másoló csatolta az Epistola után, és Szerémi nem is ismerte annak tartalmát. Habár itt elvileg véget ér a levél, a szöveg mégis folytatódik tovább. A további két oldalon Ferdinánd bevonulását és koronázását, valamint a török szultán 1529-es hadjáratát olvashatjuk. Ebben a részben található a harmadik olyan mondat, amely arra utal, hogy ezt a részt szintén nem írhatta Szerémi: Mikor az 1527-es évet írták, Szent István király ünnepén mennyezet alatt felvonulva a rómaiak királyát himnuszok éneklése közepette a legnagyobb pompával a várig kísértük be.⁸⁶ Szerémi esetében azért nem fogadható el a többes szám első személy használata, mivel az Epistolából tudjuk, hogy ekkor Hatvanban volt Szapolyaival, ahol hallotta a Ferdinánd tiszteletére elsütött ágyúk dörgését.⁸⁷

Erdélyi azonban sokkal tovább ment annál, hogy azt állítsa, hogy a „Kesergő levelet”

nem Szerémi írta. Kifejtette, hogy Szerémi minden bizonnyal nem is ismerhette az Epistola flebilis tartalmát, mivel ennek adatai jóval pontosabbak, mint amilyenekkel az Epistolában találkozunk. Mivel a kódexet egyetlen kéz írta, ebből természetesen az is következne, hogy a fennmaradt szöveg nem autográf. Erdélyi elméletét viszont hevesen támadta Szádeczky Lajos, aki a kettőjük között kibontakozó vitában azon az állásponton volt, hogy az Epistola flebilist maga Szerémi írta, éppen azért, hogy az Epistolában leírt pontatlan adatokat kiegészítse. Tény, hogy Erdélyi a Wenzel által csonkán kiadott szöveg alapján, míg Szádeczky a teljes kézirat segítségével alakította ki a véleményét, ezért utóbbi már ismerete az utolsó oldalon található mondatot, amelyben – jóllehet igen szövevényes szerkezettel – az olvasható, hogy mindezeket Szerémi György írta emlékezetből. Erdélyi

84 EPISTOLA FLEBILIS=WENZEL fol. 133^v=408.

85 EPISTOLA FLEBILIS=WENZEL fol.133^v=408.

86 EPISTOLA FLEBILIS fol. 132^v.

87 EPISTOLA=WENZEL fol.57^r=175.

viszont e mondat ismeretében is kitartott eredeti álláspontja mellett, és persze Szádeczky sem volt hajlandó meghátrálni. A későbbi szakirodalom általánosan Tatai-levélként emlegette az Epistola flebilist, de a kérdés újbóli felvetésére még senki sem vállalkozott.

Mindazonáltal még a legújabb szakirodalomban is feltűnik Erdélyi álláspontja.⁸⁸ A kérdés pedig egyáltalán nem tét nélküli, mert ha egyértelműen bebizonyosodna, hogy Erdélyinek igaza van abban, hogy Tatai levelét Szerémi nem ismerhette, akkor kétség sem férhetne ahhoz, hogy a kézirat másolat. Az alábbiakban elsősorban a lehetőségek felvázolásával, és azok mérlegelésével próbáljuk meg tisztázni, hogy ki lehetett az Epistola flebilis szerzője.

Ahogy nem vitatható, hogy az Epistola flebilis elbeszélője nem lehet Szerémi, úgy ahhoz sem férhet kérdés, hogy az Epistolához képest a benne olvasható adatok is pontosabbak, tehát e tekintetben mindenképpen igazat kell adnunk Erdélyinek. Ez önmagában viszont egyáltalán nem bizonyítja, hogy Szerémi számára ismeretlen volt a kódex végén található levél. A kódexben ugyanis található még két rövidebb szöveg, amelyek az Epistolában olvasható eseményeket, mintegy kiegészítik, ráadásul az egyikből egyértelmű, hogy a szerzője Szerémi.⁸⁹ Ebből kiindulva nem nevezhető légből kapottnak Szádeczky feltevése, hogy maga Szerémi írta a levelet a korábban leírtak pontosítására.⁹⁰ Persze ez eddig csupán egy valószínű feltevés.

Az Erdélyi–Szádeczky vita egyik lényeges eleme a kódex utolsó lapján olvasható mondat értelmezése volt: Et per unum sacerdotem Georgium Sirmiensem, qui quondam capellanus Ludovici regis adolescentis, et post decessum ipsius eciam Joannis regis, qui in multis periculis currebat cum eis, et in vanum laborabat, quod ei nil porrigebant, attamen eos swadebat, quantum potebat, et ex gratia Dei eis sepe divinabat, dum vota sua reddebat, ac de Chestakovo cum divertebat, et [in] civitate Cracoviensi post hoc dum residebat, et hec [in] memoria sua semper recondebat, et de mente demum [hec] iam scribebat, quod beata virgo eum adiuvabat etc.⁹¹ A mondathoz mindenekelőtt hozzá kell fűznünk egy fontos megjegyzést. Szembetűnő, hogy a mondat egyes szám harmadik személyben beszél Szerémiről, holott a műben a szerző jellemzően egyes szám első személyben szokott megszólalni. Így elvileg számításba jöhetne még az is, hogy ezt a mondatot a másoló írta Szerémiről. Ebben az esetben a másoló az Epistolában olvasható információk kiegészítésére, illetve javítására csatolta volna Tatai beszámolóját a kódex végére. Az egyes szám harmadik személy ellenére mégis úgy gondoljuk, hogy a mondat

88 BOJTOS, Történelemszemlélet 39–40.

89 EPISTOLA=WENZEL fol. 129^r=402.

90 SZÁDECZKY,Válasz.

91 EPISTOLA FLEBILIS fol. 134^v

Szerémitől származik. Egyrészt az Epistolában is néhány alkalommal előfordul, hogy egyes szám harmadik személyben beszél magáról, vagyis az eset nem nevezhető példátlannak,⁹² másrészt pedig nem kerülheti el a figyelmünket a szöveg panaszos, kissé sértett, meglehetősen személyes hangvétele, ami amellett, hogy igencsak jellemző Szerémire, ellene mond annak is, hogy egy kívülálló személy írta róla a mondatot.

Visszatérve a szöveg értelmezésére: Szádeczky úgy gondolta, hogy ezt Szerémi magáról írja, vagyis az Epistola flebilis Szerémi szerzeménye, amelyet emlékezetből vetett papírra. Esetében a iam jelentése ’immáron’, ’most végre’, vagyis egyértelműen az olvasható ki a mondatból, hogy az előző oldalakat Szerémi írta. Ezzel szemben Erdélyi úgy fordította, hogy Epistola flebilisben olvasható eseményeket Szerémi György már korábban megírta (Per Georgium Sirmiensem … de mente iam demum [hec] scribebat), tehát a levélben elmondott események korábban Szerémi általi beszámolójára utal vissza a szerző.

Szádeczky magyarázata szerint az Epistola flebilisben azért beszél úgy Szerémi, mintha ő maga lenne jelen, mert beszélteti a szereplőjét, vagyis a levelet Tatai beszámolója alapján ő írta. Az Epistolában máshol is előfordul, hogy Szerémi beszélteti a szereplőit, de szinte mindig bevezeti ezt egy utalással. Elképzelhető, hogy az Epistola flebilis teljes címe maga utalna erre, de annak egy részét olymértékben kivakarták, hogy teljesen olvashatatlanná vált. Szádeczky még arra is rámutat, hogy Tatai nem nagyon tudhatta, hogy mi állt Szerémi művében, mivel az csak egyetlen kéziratban maradt fenn, és Tatai sorsáról amúgy sem tudunk semmit. Meglehetősen nehéz eldönteni, hogy miként kell fordítani a mondatban a iam szót, ráadásul ha Szádeczky álláspontját fogadjuk el még az is felmerülhet, hogy nem az Epistola flebilisre vonatkozik, hanem az utána következő részre. Ebben a megközelítésben biztos választ nem is lehet adni.

Van azonban egy olyan megközelítése a problémának, amelyről röviden Szádeczky is szót ejtett, és Szerémi szerzőségét látszik alátámasztani. Nem kerülheti el az olvasó figyelmét, hogy nyelvileg milyen közel áll egymáshoz az Epistola és az Epistola flebilis.

Az Erdélyi-Szádeczky vita idején, és természetesen ma is az a fő kérdés, hogy Szerémi nyelve mennyire tekinthető tipikusnak, illetve specifikusnak. Az aligha kétséges, hogy létezett a korban egy olyan, a mindennapi élő kommunikációban használt latin nyelv, amely talán éppen az Epistolában van a legjobban dokumentálva. Ezen kívül elsősorban oklevelekben, bírósági iratokban, illetve számadáskönyvekben elszórtan találkozhatunk vele, többnyire köznapi kifejezések, fordulatok formájában. Noha egyszerűség tekintetében léteznek hasonló forrásaink, adataink szerint Szerémi nyelvében olyan specifikus

92 EPISTOLA=WENZEL fol. 53^r=162.

kifejezések is előfordulnak, melyek egyértelműen összekötik a kódexben található két szöveget. De van néhány olyan konkrét kifejezés, szókapcsolat, melyek még a középkori latinságban is különösnek látszanak.

A konkrétumok közül az egyik legkézenfekvőbb hasonlóság egy hapax legomenon, a

’katonai tábor’ jelentésben használt castor szó.⁹³ Ez esetben a másolási hiba kizárható, mivel a kódex teljes szövegében sokszor ragozva jelenik meg. A mai napig ilyen szó, ebben a jelentésben, sem a magyarországi sem az európai latinságban még nem került elő.

Szintén egyedinek látszik Niklas von Salm Nicolaus Grozanz formában való használata.⁹⁴ Szulejmán szultánt Szerémi meglehetősen furcsán Szelim Zoltannak nevezi, az Epistola flebilisben a nagyon hasonló Zoltan Szeliman olvasható.⁹⁵ Továbbra is a neveknél maradva, feltűnő, hogy II. Ulászló az Epistolában Ladislaus Kazimir az Epistola flebilisben Kasimiriensis elnevezése is nagyon hasonló, vagyis eléggé specifikusnak látszik.⁹⁶ Szerémi a fluvium ragozott formája helyett sokszor a ragozhatatlan fluit használja, habár ez akár a másoló hibájának is betudható.⁹⁷ Szádeczkynek igaza van abban is, hogy a sic est finis visszatérő szókapcsolat különösen jellemző Szerémire, és ez szintén mindkét forrásban megtalálható.

Felbukkannak továbbá olyan fordulatok, stiláris elemek, amelyek szinte tökéletesen megegyeznek a két szövegben. Az Epistolában ez áll: Et insuper infidelis es contra regem Ioannem, quia ipse est legitimus rex post decessum Ludovici regis sive per fas sive per nephas.⁹⁸ Ugyanerről az esemény az Epistola flebilisben: „…quod me cernit regia maiestas Hungarorum post decessum Ludovci regis sive per fas sive per nephas.”⁹⁹ Az Epistolában bizonyos események okait a skolasztikus gondolkozásnak megfelelően pontokba szedi, és ez a módszer nagyon hasonló módon az Epistola flebilisben is felbukkan.¹⁰⁰ Az évszámok leírása is ugyanazzal a dum scribebant anno formulával történik.¹⁰¹ Mindentől függetlenül az Epistola flebilisben az et kötőszó gyakorisága, a facere + névszó használata az állítmány kifejezésére, továbbá az egész szöveg stílusa rendkívüli mértékben hasonlít az Epistolában megismerthez. Még ha feltételezhető is, hogy a mindennapokban használt latin általában véve hasonló lehetett, a két textus nyelvi,

93 EPISTOLA=WENZEL fol. 7^r=8; EPISTOLA FELBILIS=WENZEL fol. 131^r=404.

94 EPISTOLA=WENZEL fol. 57^r=176.

95 EPISTOLA=WENZEL fol. 85^v=267; EPISTOLA FLEBILIS=WENZEL fol. 128^v=403.

96 EPISTOLA=WENZEL fol.16^v=35; EPISTOLA FLEBILIS=WENZEL fol. 133^v=409.

97 EPISTOLA=WENZEL fol. 5^v=5; fol. 13^v=25; EPISTOLA FELEBILIS=WENZEL fol.133^r=407.

98 EPISTOLA=WENZEL fol. 48^v=147.

99 EPISTOLA FLEBILIS fol.132^v.

100 EPISTOLA FLEBILIS=WENZEL fol.133^v=409.

101 EPISTOLA FLEBILIS=WENZEL fol. 128^v=403.

stílusbeli párhuzamai, és különösképpen a mindkét szövegben felbukkanó egyedi kifejezések erős érvet jelentenek amellett, hogy a szerző személye mindkét mű esetében egy és ugyanaz. Ha esetleg előkerülne olyan forrás, amelyik nyelvi szempontból legalább ilyen mértékben hasonlítana az Epistolára, és biztosak lehetünk abban is, hogy azt nem Szerémi írta, akkor felül lehet vizsgálni ezt az álláspontot. Addig viszont a leghelyesebb, ha az Epistola és az Epistola flebilis szerzőjének egyaránt Szerémit tartjuk.

II.