Az országos egyházi méltóságokkal ellentétben több egyházmegye püspöke
– mint például Czapik Gyula egri, Shvoy Lajos székesfehérvári, Virág Ferenc pécsi és Kovács Sándor szombathelyi püspök – jóval aktívabb szerepet játszot- tak saját körzetükben, s felléptek a helyi hatóságoknál a zsidók, különösen az áttértek szenvedéseinek enyhítése érdekében. Másrészt igyekeztek Serédi bíbo- rost rábírni, hogy erélyesebben lépjen fel a kormány zsidóellenes politikájával szemben.19
Három püspök – Márton Áron, báró Apor Vilmos, Hamvas Endre – nyil- vánosan, a szószékről is hallatta hangját a gettósítás és deportálások ügyében.
15 Braham 1997: 1145–1146
16 Serédi Jusztinián hercegprímás feljegyzései (1941–44) 1990: 18. Serédi hercegprímás levele Szá- lasi Ferencnek. Esztergom, 1944. november 25. Zrínyi Kiadó, Budapest, 175–177.
17 Bereczky 1984: 22–23.
18 Serédi 1990: 33–34.
19 Braham 1997: 1141–1142.
Elsőként Márton Áron, az erdélyi katolikus egyházmegye (Gyulafehérvár) püspöke, aki gyakran hirdetett igét a 2. bécsi döntés után magyar kézen levő Észak-Erdélyben is. 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-székesegy- házban elmondott beszédében nyíltan felszólította a magyar társadalmat a Ko- lozsvárott már gettóba szorított és közvetlenül a deportálás előtt álló zsidóság megsegítésére.20 Véleménye szerint az emberi nem egységén alapuló felebaráti szeretet nyílt vállalása és érvényesítése a hívők kötelessége, a népeket fajokra bontó pogány szellemiséggel szemben.
Szinte prófétikus szavakkal zárta ige- hirdetését: „Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és a börtön nem szégyen, hanem dicsőség.”21 A püspök szentbeszéde egyértelműbben fogalmazott, mint a magyar katolikus püspöki kar későbbi, június 29-i pász- torlevele. Ebben ugyanis nyoma sincs semmiféle korábbi ún.„zsidó bűnök” felemlítésének, s a tragédia kellős közepén is szükségesnek vélt fenntartások kifejezésre juttatásának.
Sőt Márton Áron örömmel konstatálta, hogy Erdély katolikusai nagy többségükben vele egyetértve utasítják el az üldözést és a faji megkülönböztetést. A nagy visszhangot kiváltó beszédet valószínűleg gyorsírás- sal rögzítették, s azt Budapesten a Szent Lélek Szövetség irodájában sokszo- rosították és titokban terjesztették.22 Márton Áron néhány nappal később, május 22-én erélyes hangú levelekben tiltakozott több közjogi méltóságnál és hatalmi tényezőnél (miniszterelnök, belügyminiszter, főispán, rendőrkapitány) a deportálások megakadályozása érdekében.23 Jaross Andor belügyminiszterhez az alábbi sorokat intézte: „Annál nagyobb a megdöbbenésünk, hogy bár megy- győződéses katholikus embernek ismertük Önt, most az intézkedéseiben nemcsak hogy nem keresztény, hanem az emberiesség színvonalát sem éri el. Tisztelettel, de a szónak minden súlyával kérem, hogy legutóbbi intézkedéseit azonnal vonja vissza, vagy ha ezt nem teheti, azonnal nyújtsa be a belügyminiszterségről való lemondá- sát.”24 Márton Áron május végén, Jarosstól rendreutasítva, visszatért Gyulafe- hérvárra, s persona non grata lévén, a háború befejezéséig be sem tette a lábát
20 Moshe Carmilly-Weinberger 1995: A zsidóság története Erdélyben (1623–1944). MTA Ju- daisztikai Kutatócsoport, Budapest, 298.
21 Braham 1997: 1143–1144
22 Gergely 1999: 101–102.
23 Komoróczy 2012: 723–724
24 Carmilly-Weinberger 1995: 299.
Észak-Erdélybe.25 Márton Áron a vészkorszak alatti, majd a háború utáni bátor fellépése miatt – a magyar érdekek képviseletéért 6 évig tartó börtönt és 10 évi szobafogságot szenvedett – méltán érdemelte ki az utókortól az „Erdély csilla- ga”, „Erdély utolsó fejedelme” és „Emberkatedrális” jelzőket.26
A másik bátor főpap, aki fellépett a zsidóüldözés ellen, báró Apor Vilmos győri püspök volt. Apor mint a Szent Kereszt Egyesület püspök védnöke 1943. január 22-i egyházmegyei körlevelében a hívek és a papság figyelmébe ajánlot- ta és kötelességévé tette a munkaszolgálatra bevonuló zsidók megsegítését. A püspöki konferenciákon, illetve a Serédihez intézett leveleiben sürgette, hogy a püspöki kar mielőbb világosan és egyértelműen foglaljon állást a hívek és a papság előtt az üldözések kérdésében. 1944.
május végi pünkösdi szentbeszé- dében Márton Áronhoz hasonlóan fogalmazta meg a keresztény magatartás elvi alapját, s a szeretet törvényével ellenkező bűnnek nyilvánította a zsidók gyűlöletét, s a velük kapcsolatos erőszakot. Még a prédikáció napján tiltako- zó levélben fordult Jaross Andor belügyminiszterhez, a győri gettó felállítása miatt. „Isten és a magyar- és világtörténelem előtt Miniszter Urat teszem felelősé mindazért a betegségért és halálesetért, mindazért a megvetésért és elítélésért, mely ennek az intézkedésnek a nyomán fog járni” – írta levelében. Apor megkísérelte a személyes segítségnyújtást a gettóba zártaknak, s a katolikus hívek lelki gon- dozásának kérésével fordult a helyi hatóságokhoz, a Gestapo helyi szerveihez, illetve Sztójay miniszterelnökhöz. A hatóságok azonban sem őt, sem paptársait nem engedték a gettó területére belépni.27 A nyilas hatalomátvételt követően Apor aktív szerepet játszott a védlevelek terjesztésében, s több tucatnyi embert mentett ki a munkaszázadokból és nyugatra irányított halálmenetekből.28 Hit- vallásában a bátor helytállást a szavak elé helyezte, s azonosult a jó pásztorral, aki életét adja juhaiért. 1945 márciusában a püspökvár pincéiben több száz
25 Braham 1997: 1144.
26 Borsodi L. László: 20 éve Márton Áronnal. (A gimnázium névadásának évfordulója.) In:
Borsodi L. László–Bara Katalin–Barabás Gyöngyvér–András Réka (szerk.): A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium évkönyve a 2009-2010. tanévről. Kiadja a Márton Áron Gimnázium igazgatósága, Csíkszereda, 40–42.
27 Gergely 1999: 103.
28 Szita Szabolcs 1994: A zsidók üldöztetése Budapesten (1944–45). Holocaust Füzetek. 4. Kiadja a Magyar Auschwitz Alapítvány–Holocaust Dokumentációs Központ, Budapest, 33.
menekült talált oltalmat. Győr városát március 28-án érték el az orosz csapa- tok, a püspök előrelátóan kiürítette a boroshordókat, s olcsó karórákat gyűjtött be, hogy kielégítse velük a fosztogató katonákat. Március 30-án az oroszok behatoltak a rejtekhelyre, hogy nőket szerezzenek
„krumplihámozásra” hivat- kozva, ahonnan Apor püspök kiutasította őket.
Ezután lövések dördültek el, a feldühödött orosz kapitány 3 lövést adott le Aporra.29 Ezek közül a hasüreget érő végzetesnek bizonyult, s a püspök április 2-án belehalt sérüléseibe.30
A harmadik főpap, aki nyíltan felemelte szavát, Hamvas Endre csanádi püspök volt. 1944. június 16-án levélben tiltakozott Magyary-Kossa Aladár főispánnál a szegedi gettó lakóinak deportálása ellen.31 Június 25-én a szege- di székesegyházban az új papok felszentelése alkalmából mondott beszédében megismételte tiltakozását a faji alapú újpogányság ellen, elítélve a zsidók száz- ezreinek tulajdonuktól való megfosztását és elszállítását.32 Június 28-án indult el Szegedről a 3. deportáló vonat, rajta a 90 esztendős világhírű tudóssal, Löw Immánuel főrabbival és családjával, akik számára hiába kért Hamvas püspök mentesítést a belügyminisztertől.33 Július 15-én Serédi Jusztinián herceg- prímáshoz írott levelében beszámolt a gettókban a nők ellen elkövetett moto- zásokról – meztelenül, férfiak jelenlétében, bábák és orvosok által (per inspec- tionem vaginae) – s a deportálások borzalmairól.34
Miközben az egyházi hierarchia felsőbb szintjein beérték tiltakozó memoran- dumok készítésével, az alsópapság köreiben, a szerzetesrendekben, zárdákban és kolostorokban, a keresztény egyesületek által szervezetten aktív mentési tevé- kenység zajlott, bár az alsópapság többsége mindvégig passzív maradt.35
29 Dr. Cseh Sándor 2016: Apor püspök vértanúhalála, ahogy a szemtanú átélte (Cseh Sándor egykori titkár emlékezései.). Kiadja a Győr Egyházmegyei Vagyonkezelő Központ, Győr, 24–30.
30 Cseh 2016: 54.
31 Hamvas Endre 1993: Levél Magyary-Kossa Aladár főispánhoz. (Szeged, 1944. június 16.) Befogadók. (Válogatta és a bevezető tanulmány írta Karsai László.) Aura Kiadó, Budapest, 170.
32 Braham 1997: 1142.
33 Szarka Lajos 2014: Reformpróféták. Hetek 2014. október. 17.
34 Hamvas 1993: 171.
35 Braham 2009: 200.
A reverenda és szerzetesi ruha már önmagában relatív védelmet jelentett, s az egyháziaknak lehetőségük nyílott arra, hogy vatikáni védlevelek (nunciatúra) vagy keresztlevelek kiadásával segítsenek, s megkönnyítsék a tömegessé váló betéréseket, a keresztény szeretet törvényeit előbbre helyezve a kánoni szabá- lyoknál.36