Bevezetés.
Az 1736 és 1739 közötti h á b o r ú k a t , melyeket Ausztria
^szövetségestársával, a cári Oroszországgal vállvetve viselt a Törökbirodalom ellen, az a császári k ü l p o l i t i k a készítette elő, mely a félhold e u r ó p a i terjeszkedésének Bécs felszaba-d í t á s á v a l beállott m e g t o r p a n á s a u t á n , felszaba-dél, illetve kelet felé igyekezett h a t a l m á t növelni.
A bécsi diplomácia B u d a visszafoglalása s az ezt követő győzelmek u t á n , a kezdet sikerein f e l b u z d ú l v a , egyszeriben az Égei-tengerig szerette volna előreküldeni a k é t f e j ű sasos lobogókat. Mármár úgylátszott, hogy v á g y a valósággá v á -lik. Az 1718 -i passzarovici béke A u s z t r i á n a k Szerbia és Bosz-niából elég tekintélyes sávot juttatott, a H a v a s a l f ö l d n e k hoz-závetőleg az Olt folyóig t e r j e d ő szakaszával egyetemben. A D u n a , ez a fontos h a d m ű v e l e t i alap, j e l e n t é k e n y részben császári kézbe keriilt, s most m á r n y i t v a állott az út távol kelet felé, a császári seregek előtt.
A n a g y v o n a l ú külpolitikai elgondolásnak a z o n b a n szár-n y á t szegte egy végzetes k ö r ü l m é szár-n y : Savoyai J e szár-n ő szár-n e k 1736-b a n 1736-bekövetkezett halála. E n n e k az i s t e n a d t a tehetséggel megáldott vezetőnek elmúlása p ó t o l h a t a t l a n veszteséget je-lentett. Véle együtt mélységbe esett a császári seregek dicső-sége is. Vereség veredicső-séget követett. H i á b a volt a legnagyobb szigor a l k a l m a z á s a : a vesztes császári vezérek elmozdítása, fogságbavetése, meghurcolása. A császári f e g y v e r e k soroza-tos balsikereit nem t u d t a m e g a k a d á l y o z n i az u d v a r i igaz-ságszolgáltatás kíméletlenül lesújtó ökle. A h á r o m éven át tartó h á b o r ú mindvégig a félhold győzelmének j e g y é b e n zajlott le. A Savoyai Jenő csatáiban megtépett török sereg, minden erejét összeszedve, dühösen védekezett. Sikereit fő-leg két k ö r ü l m é n y n e k köszönhette. Az egyik az volt, hogy a császári és az orosz szövetséges h a d a k között nem volt meg a kölcsönös együttműködés. A két hadsereg nem t á m o g a t t a
tervszerűen egymást. A másik k ö r ü l m é n y a déli hadszíntér sajátságos viszonyaiban kereshető. Bosznia és Szerbiának ezidőben még m a j d n e m szűz. s ű r ű n átszeldelt terepe, pompás működési területe volt a kezdetlegesebben felszerelt, de gyors, k ö n n y ű török lovasságnak. Üttalan volta és természetes tor-laszai a n n á l i n k á b b a k a d á l y o z t á k az a m ú g y i s nehézkes császári csapatok mozgását. Az u t á n p ó t l ó vonalakhoz, élel-mező telepekhez kötött, nehézfegyverzetű császári h a d a k csak óvatosan, lassan n y o m u l h a t t a k be Szerbia hegyeserdős rengetegei közé, ahol ezer veszély lesett r á j u k . A k ö n n v ű -mozgású török lovastömegek viszont, ügyesen kihasználva a t e r e p n y ű j t o t t a előnyöket, a legtöbbször meglepetésszerűen c s a p t a k le a betolakodó ellenségre.
Az állandó veszedelmek t u d a t a és a törökök különben is kíméletlen h a r c m ó d j a lassan, de a n n á l biztosabban morzsolták szét a császári k a t o n a s á g harcképességét. A h a d i f á -r a d a l m a k s a véliik já-ró izgalmak legjobban a nehéz császá-ri lovasságot, e kor legtekintélyesebb fegyvernemét viselték meg. Úgyhogy III. Károly, a h á b o r ú s k o d á s h a r m a d i k esz-t e n d ő j é b e n . 1759-ben mindenekelőesz-tesz-t azéresz-t kéresz-t békéesz-t a esz- török-től. mert a császári h a d a k a k k o r i fővezére. Wallis tábornagy, egyik bizalmas jelentésében a német nehéz lovasság szelle-mének tökéletes megrendüléséről számolt be.1
A szokatlanul nehéz harcviszonyok között, a m a g y a r hu-szárok b i z o n y u l t a k a legszívósabbaknak. Fürgeségükkel, leleményességükkel a r á n y l a g k ö n n y e n a l k a l m a z k o d t a k e had-színtér sajátosságaihoz, ö n á l l ó vállalkozásokra h a j l ó virtus-kodó k e d v ü k , egyéni h a r c m ó d j u k p o m p á s a n érvényesülhe-tett. Az a l k a l m a t ki is h a s z n á l t á k . Ahol csak m ó d j u k volt rá, megcsillogtatták h a r c r a t e r m e t t s é g ü k e t . H a s z n a vehetőségü-ket o l y a n m e g k a p ó p é l d á k k a l bizonyították be. hogy a had-j á r a t vége felé, m a had-j d n e m valamennyi f ő b b császári parancs-nok a m a g y a r huszárezredek szaporítását sürgette.2
Végűi volt még egy jelentősebb k ö r ü l m é n y , a m e l y i k szin-tén elősegítette a török fegyverek győzelmét, illetve a csá-száriak vereségét. Bár ez tisztán politikai természetű volt, de így is említésreméltó. III. Károly föltétlen számított a tö-rökországi keresztény a l a t t v a l ó k támogatására. A háborús-kodás elején h o z z á j u k intézett k i á l t v á n y á b a n m a g á r a , mint
1 Bécsi Staatsarchiv: Turcica 1739: F. 105. b.
2 Többiek között, 1759-ben Wallis tábornagy például a következő-ket írta egyik harc.jelentésében: „ . . . E s seye wohl zu bedauern, dass man so wenig Hussaren habe, indeme noch kein Regiment seine Rimon-ten erhalRimon-ten und deren nicht mehr dann 160 vorhanden seven, die den Feind verfolgen könnten . . . "
(Bécsi Kriegsarchiv: Feldakten Ungarn. 1759—415; 1739—13—83.)
a keresztény egyház legfőbb védő u r á r a s ebből származó kötelességére hivatkozott.3
Előzőleg v a l ó b a n voltak olyan jelek, melyek a r r a enged-tek következtetni, hogy a török u r a l o m a l a t t élő kereszté-nyek szívesen f o g a d n á k a császári fennhatóságot. Schnep-per ezredes, j a g o d i n a k a t o n a i k o r m á n y z ó j a , m á r 1736 őszén jelentette az Udvari H a d i t a n á c s n a k , hogy b i z a l m a s a n nyert értesülése szerint a Novibazár k ö r n y é k é n lakó albánok, egy esetleges osztrák-török h á b o r ú esetén Ausztriához a k a r n a k csatlakozni.4 A h á b o r ú kezdetekor ezek a keresztény törzsek részben f e g y v e r t is r a g a d t a k s m i n d e n t elkövettek, hogy a császári sereggel egyesüljenek. Ez a z o n b a n csak kivétel volt.
A szerbek és a havasalföldi oláhok többsége n y i l v á n v a l ó el-lenszenvvel és ellenséges érzülettel f o g a d t a a keresztény csá-szár h a d a i t . A f a l v a k a t e l h a g y t a s a közeli erdők rengete-geibe vetette magát. Nem is szólva Bosznia m o h a m e d á n la-kosságáról, amely a félhold első hívó s z a v á r a lelkesülten szállt t á b o r b a s mindvégig f a n a t i k u s gyűlölettel harcolt a császári csapatok ellen.
Általában Szerbia népének h a n g u l a t á r a jellemző az, amit p é l d á u l a passzarovici béke u t á n osztrák u r a l o m alá került szerb teriilet egyik császári h i v a t a l n o k a jelentett 1724-ben Bécsbe: „A lakosság b a b o n á s — írta többek között — p a p j a i t istenként tiszteli; még mindig j o b b a n szereti a tö-rök ö n k é n y u r a l m a t , mint a keresztény k o r m á n y z a t o t , fő-ként azért, mert gyilkosságra és r a b l á s r a h a j l a m o s és sem-mikép sem tetszik néki az, hogy ezekért a b ű n ö k é r t a törö-köknél szokásos v é r d í j helyett, halállal kell lakolnia."5
N a g y j á b a n ezek voltak azok a lényegesebb körülmé-nyek. melyek a h á r o m évig tartott h á b o r ú sorsát m á r eleve meghatározták.
A Savoyai Jenő d i a d a l m a s csatáiban világhírt szerzett császári fegyvereket ez alkalommal k e m é n y csapások ér-ték. Sorozatosan elszenvedett vereségeiket súlyossá teszi az, hogy a p o r t a egyszerre kétfelé viselve h a d a t , e hadszinté-ren csak a Fekete-tenger mentén időnként f e l s z a b a d ú l t erőt
3 . . . Zudem verbindet uns Unsere bey übernehmung des Kayser-thums freiwilligst gegebene Allerhöchste Zusage, die demselben entrissene provincien und Länder der möglichkeit nach zu recuperiren, imgleichen als Obrister Schirmherr der christl. Kirche und Apostolischen Glaubens, selbigen kräfftigst zu vertheidigen, denen bedrängten und unter dem Verfolgungsjoch seufzenden Christen mit nachdrücklicher Hülfe b e i z u -stehen . . . " (Bécsi Kriegsarchiv: Feldakten Ungarn. 1737—390; 1737—
5—ad 2.)
4 Langer: Nord—Albaniens und der Herzegovina Unterwerfungs Anerbieten an Oesterreich 1737—1739.
5 Langer: Serbien unter der kaiserlichen Regierung 1717—1759.
( H i v a t k o ^ s a Reichs—Finanz—Archiv „Serbien" Fase. 15575-ra.)
Hadtörténelmi K ö z l e m é n y e k I—II. 5
s a hozzá h ű harcias lakosságból összeverődött önkéntes csa-p a t o k a t á l l í t h a t t a csatasorba. Különösen az első, 1737-i had-j á r a t i évben h a n y a g o l t a el a Száva és d u n a m e n t i tartomá-nyait. Ezeket a t á v o l a b b f e k v ő országrészeket — m o n d h a t n ó k
— sorsukra bízta. A védelmet az itt állomásozó török kor-m á n y z ó k , eleinte kizárólag ö n kor-m a g u k r a utalva, a s a j á t ere-j ü k b ő l szervezték meg. A török központi h a t a l o m n a k , Bosz-niáért való nemtörődömsége p é l d á u l mindvégig a n n y i r a ment.
hogy h á r o m éven keresztül maga is a legnagyobb bizonyta-l a n s á g b a n vobizonyta-lt e t a r t o m á n y á n a k hovátartozandósága febizonyta-lőbizonyta-l."
I. Általános helyzet.
1736 t a v a s z á n a lengyel örökösödési h á b o r ú befejezé-séhez közeledett. Ausztria a f r a n c i á k k a l m á r 1735 október 3-án megkötötte az előzetes békét. Mivel a z o n b a n ehhez, má-sik két ellenfele — Spanyolország és Szardínia — még nem j á r u l t hozzá, a b é k e t á r g y a l á s o k t o v á b b f o l y t a k s az esetle-ges meglepetések elkerülése végett, a császári seregek telje-sen h a d r a k é s z e n állottak I t á l i á b a n és a R a j n a mellett.
E b b e n a meglehetősen b i z o n y t a l a n helyzetben érte a bé-csi u d v a r t a cári birodalom felhívása, mely Törökországgal bekövetkezett h á b o r ú j a miatt, az 1726 augusztus 6-án kötött védő- és támadószövetségre hivatkozva, szövetségestársa fegy-veres t á m o g a t á s á t követelte.
Bécset a n n a k ellenére, hogy déli, illetve keleti h a t á r a i n a k kibővítése t i t o k b a n szive v á g y a volt, pillanatnyilag kellemet-lenül érte a n e m v á r t orosz felszólítás. Eltekintve a kétes kül-politikai helyzettől, m a g a a hadsereg sem volt alkalmas arra.
hogy m i n d e n átmenet nélkül ú j a b b , hosszabb lélekzetű had-j á r a t b a foghad-jon. Az előzőleg egymástkövető háborúskodások alaposan megviselték. A császári gyalogság megszemlélésére később k i k ü l d ö t t Seckendorf t á b o r n a g y tapasztalatai telje-sen igazolták az a g g o d a l m a k a t : „A muskétás éveken keresz-tül éhezett, — í r t a jelentésében — télidőben nem pihenhe-tett meleg szobában, ú g y h o g y m á r kedve és ereje sincs továbbszolgálni."7
A cseh nemzetiségű legénység között n a p i r e n d e n volt
6 E had j á r a t egyik török forrásművének névtelen korabeli fordí-tója megjegyzésében a következőket í r t a : „Ich habe hierüber mit vielen bosnischen Türken worunter manche vom Ansehen und Verstände waren öfters gesprochen, und alle bekannten es einmiithig, daß die Unbesorg-heit der Pforte um dieses ihr Vaterland in dem 57-er Krieg so weit gieng.
daß sie gegen drei Jahre nicht wusste. ob Bosnien noch ihre, oder schon die kaiserliche Beherrschung erkennte? (Kádi Omer Effendi: Die Kriege in Bosnien in den Feldzügen 1737, 1758 und 1739.)
ű szökés, a horvát és rác h a t á r ő r ö k pedig komoly vállalko-zásra alig j ö h e t t e k számításba. U g y a n c s a k Seckendorf egyik jelentésében p a n a s z k o d v a a szerb h a t á r ő r ö k r e , a k i k csak ra-bolnak és semmiféle szolgálatra nem a l k a l m a s a k , az összes
irreguláris csapatok feloszlatását és h a z a k ü l d é s é t javasolta, azzal a megjegyzéssel, hogy sokkal j o b b volna ezek helyett egy párszáz m a g y a r huszárt felszerelni.8 I I I . Károly egyik levelében a császári fővezért különösen a r r a figyelmeztette, hogy a görögöket, rácokat és a zsidókat hadicélokra csak a szokott módon és kellő óvatossággal vegye igénybe.9
Mindezeknél a jelenségeknél jóval több aggodalomra a d h a t o t t okot a tisztikar szelleme. Főleg azért, mert a beteg-ség kórokozói felülről t e r j e d t e k szerte. A császári hadvezé-rek soraiban egyenetlenkedés ütötte fel fejét. A f ő b b ve-zetők közötti széthúzást mindenekelőtt a vallási ellentétek szították. T u d n u n k kell ugyanis, hogy e kor császári hadse-regének 271 tábornoka közül csak 52 volt osztrák szárma-zású és kevés kivétellel katolikus. A többi idegenből szakadt és j o b b á r a protestáns volt.10 Ez utóbbiak, j a v a r é s z t a csá-bító katonai siker reményében, még Savoyai Jenő alatt gyűl-tek E u r ó p a négy é g t á j a felől a császári lobogók alá, s idő-vel befolyásra tettek szert a katolikus császári u d v a r b a n . Érezhetően növekvő h a t a l m u k természetesen nem m a r a d h a -tott ellenhatás nélkül. A császár közvetlen környezetébe szinte észrevétlenül á g y a z t a be m a g á t a féltékenység, s szer-teágazó szálai a hadsereget is b e f o n t á k .
III. Károly jól ismerte t á b o r n o k a i erkölcsi fogyatékos-ságait. A főparancsnokhoz, Seckendorf t á b o r n a g y h o z 1737 m á j u s 27-én intézett utasításában, k ü l ö n f e l h í v t a figyelmét azok szemmeltartására, a k i k a hadseregben a széthúzás mag-vát hintik szerte.11
Ez a türelmes és belátó uralkodó, minden tőle telhe-tőt elkövetett, hogy a hadvezérei között elharapódzott ellenté-teket megszüntesse. 1737 j ú n i u s 1-én vejéhez Lotharingiai Ferenc herceghez, aki a hadsereggel önként vonúlt h a d b a .
8 Bécsi Kriegsarchio: Feldakten Ungarn. 1737—401; 1737—8—21.
0 „ . . . denen Gl ichen. Raitzen und Juden aber ihrer angewöhnten art nach nur mit aller Vorsichtigkeit und Argwohn etvass zutrauen wollest, auf daß du deine Kriegsoperationen darnach mit desto mehrerer Verlässlichkeit einzurichten dich im stände Befinden m ö g e s t . . . " (Bécsi Kriegsarchio: Feldakten Ungarn. 1739—3—9.)
10 Mitteilungen des k. k. Kriegsarchivs: Jg. 1881., 242. old. jegyzet.
11 „ . . . A b s o n d e r l i c h ist sorgfältigst auf die jenige obacht zu geben, welche um Sich da oder dorten angenehm zu machen, durch allerhand erdichtungen die gemüther. Von einander zu entfernen suchen. An derley leuten manglet es nie. Ich bin aber fest entschlossen, s c h a r f f e Bestraffungen gegen Sie zu Verhengen . . . " (Bécsi Kriegsarchio: K. A.
1737—390; 1737—5—6.)
leiratot intézett, a m e l y b e n a r r a kérte őt, hogy a tábornokok és tisztek között egyetértést honosítson meg. Figyelmeztesseőket a r r a a p a r a n c s r a , hogy a p á r t o k alakulásáról, mely f á j -dalom túlságosan l á b r a k a p o t t , a császárnak beszámoljon.
„ . . . Azt sem a k a r o m — írta többek között — hogy örökös t a r t o m á n y a i m katolikus és a birodalomból származó protes-táns vallású alattvalóim különböző e l b í r á l á s b a n részesülje-nek. mert engem mindegyik e g y f o r m a hűséggel tartozik s z o l g á l n i . . ,"12
III. Károly b á r m e n n y i r e is igyekezett azon, hogy lehe-tőleg m i n d e n befolyástói mentesen, p á r t a t l a n kézzel igazgassa hadserege k o r m á n y r ú d ját, mégsem t u d t a m e g a k a d á -lyozni azt, hogy a széthúzás fő értelmi szerzői közelébe ne férkőzzenek. Sőt — úgylátszik, hogy a hadseregben elterjedt i n t r i k u s szellem éltető szálai a császári u d v a r melegágyából táplálkoztak. Erre kell k ö v e t k e z t e t n ü n k abból a k ö r ü l m é n y -ből, hogy a például olyan fontos és kétségtelenül bizalmas ügyről, mint a hadsereg fővezérének elmozdítása, egyesek, akik az u d v a r h o z közel álltak, meglehetős pontosan és még a rendelet megjelenése előtt t u d o m á s t szereztek. A kedvezőtlen lefolyású 1737i h a d j á r a t végén, a császári seregek f ő p a -rancsnokát, Seckendorf t á b o r n a g y o t csak október második felében mentették fel teendői alól s szólították felelősségre vonás végett Bécsbe; az u d v a r egyik bizalmasa a z o n b a n m á r október 2-án, tehát hozzávetőleg két héttel előbb értesítette erről a bekövetkező eseményről, meglehetősen gúnyos és k á r ö r v e n d ő h a n g ú levélben a hadseregnél tartózkodó Wal-deck tábornokot.1 3
E g y é b k é n t egyes jelek a r r a m u t a t n a k , hogy a b a j o k gyö-kerei még ezeknél is mélyebben h ú z ó d t a k meg. A d u n a i h a ' j ó h a d ellenőrzésére k i k ü l d ö t t egyik császári tábornok
12 , , . . . Um Einigkeit und Einverständnis zwischen denen Generalen und Officiers zu stiften und zu unterhalten und gelegentlich Ihnen zu erkennen zu geben, wie ich Euer Liebden noch vor dero Abreis schrift und mündlich ersuchet, hierauf ein absonderliches obachtsames Aug zu tragen, und mir zu hinterbringen, wo fractionen und Partheyen solten geschmiedet werden wollen, dieselben haben leider mehr als zu viel überhand genommen, und will gleichsam zwischen meinen Erbuntertha-nen, und denen aus dem Reich, den Catolischen und Protestierenden kein Unterschied gemacht werden, wo mir doch ein jeder gleiche Treue s c h u l d i g . . . " (Bécsi Kriegsarchiv: Feldakten Ungarn. 1737—391; 1737
—6—10.)
13 „ . . . E s scheint es gehen die äugen bey hoff je länger, je mehr auf. und will verlauten, als wann in petto schon resolvirt seye, den Feld-Marschallen von Seckendorf anhero oder nacher Presburg levoviren, diesem guten Herrn wird kein Mensch wegen den aspecten die er finden wird neydig seyn." (Bécsi Kriegsarchiv: Feldakten Ungarn. 1737—393:
1737—10—21.)
Belgrádban olyan kirívó jelenségeket észlelt, melyekből csak a n y a g i természetű visszaélésekre következtethetett.1 4
Ez időből t ö b b e k között az U d v a r i H a d i t a n á c s n a k egyik bizalmas rendeletére a k a d u n k , mely császári p a r a n c s r a hi-vatkozva, az e z r e d t u l a j d o n o s o k n a k szigorú b ü n t e t é s terhe alatt tiltotta meg azt, hogy a tiszti r e n d f o k o z a t o k a t rokon-szenvből, v a g y haszonlesésből adományozzák.1 5
Tehetség dolgában u g y a n i l y e n sivár képet m u t a t e kor császári hadserege. Savoyai Jenőnek 1756 április 21-én be-következett h a l á l a u t á n , nem a k a d t igazán vezetésre ter-mett a t á b o r n o k o k között. A n a g y h a d i t a p a s z t a l a t o k k a l ren-delkező s kétségtelenül tehetséges m a g y a r hadvezért, P á l f f v
János tábornagyot, aki eleinte a törökországi h a d j á r a t ve-zénylő t á b o r n o k á n a k volt kiszemelve, később valószínűleg szintén titkos u d v a r i kezek mozdították el fővezéri helyéről.
Az eredmény természetesen ennek megfelelő volt. A h á r o m évig tartott h á b o r ú alatt h á r o m császári fővezér h a g y t a el magas állását s a m e g p r ó b á l t a t á s o k sorozata s z a k a d t a császári seregre.
Az utóbbi, tisztán katonai vonatkozású b a j o k o n kívül, melyek nem c s u p á n elszórt jelenségek voltak, s a m e l y e k leg-nagyobb része általánosan ismert lehetett, a belső politikai viszonyok sem voltak kedvezők. A bekövetkezhető h a d j á -rat felvonúlási területébe eső m a g y a r Délvidék és E r d é l y közállapotai a d h a t t a k n y u g t a l a n s á g r a okot. E területrészek lakosait a két évtized leforgása u t á n is még mindig izgalomb a n tartotta a k u r u c s z a izgalomb a d s á g h a r c emléke. A n a g y f e j e d e -lemnek 1755 t a v a s z á n bekövetkezett h a l á l a s a k ü l f ö l d ö n élő b ú j d o s o k sorsa, f ő k é n t a köznép lelkében talált vissz-h a n g r a . Az idegenbe menekült m a g y a r o k k ü l ö n b e n m a g u k is gondoskodtak arról, hogy a szabadság reményét életben tartsák. A hazai m a g y a r s á g g a l titkos u t a k o n t a r t o t t á k f e n n i
14 „ . . . Bey dem Schiff—Armement ist die Unordnung so gross, dass bis nun zu auf den Grund nicht kommen kann, wo der fehler und die confusion herrühret. A 1724. hat man von Wien einen Schiff-bau meister York-Gert genannt hieher geschückt, welcher ohne weitere Anfrage 4 grosse Schiffe zerschlagen, ohne dass eine Berechnung vor-handen, wo die materialen hinkommen. A. 1725 hat man diesem Mann dein Vernehmen nach 41.000 f. zur reparatur der noch übrigen 6 Kriegs-Schiffe gegeben, aber auch darüber finde keine Rechnung, das Geld aber glaube um deswegen übel angewendet, weil diese auf so grossen Kosten reparirte Schiffe insgesamt nunmehro auch zerschlagen wor-d e n . . . " (Bécsi Kriegsarchio: Felwor-dakten Ungarn. 1737—398: 1737—t—awor-d 10. b.)
3n „Anbey Ihrer kays. May. allergniidigster willen und aus-drücklicher befehl, das die Regiments—Inhabern bey Vergebung deren Staabs und anderen Officiers Chargen nach gutten wissen und gewissen ohne einiger gemüths neigung, noch argennutz nach der biliigkeit und genauester Justiz fürzugehen haben. (Bécsi Kriegsarchio: Feldakten Ungarn. 1737—398; 1737—2—14.)
az összeköttetést s különösen Erdélyt hálózták be az ö s s z e esküvések szerteágazó szálai.16 Jórészt ezek lobbantották fel az elégíiletlenség lángjait, melyek, mint a megelőző 1735. év-ben, véres lázadást szültek.
Mindezeket érezve és t u d v a , a bécsi császári u d v a r a kényes helyzetből egyelőre egérútat keresett s az orosz fel-szólításra azzal válaszolt, hogy a két ellenséges hatalom kö-zött közvetítő félként lépett fel. Ezzel kettős célja volt. Egy-részt időt a k a r t nyerni, másEgy-részt pedig t i t o k b a n a b b a n is re-m é n y k e d e t t , hogy ezúton fegyveres beavatkozás nélkül is sikerülni fog a sarokbaszorított töröktől területi engedmé-nyeket k a p n i .
II. Az osztrák-orosz szövetség.
Ausztria, az 1736 m á j u s 28-án megtörtént török-orosz hadüzenet1 7 következtében, most m á r f o r m a szerint is hábo-rúskodó két ellenséges hatalom közötti közvetítést elsősorban a r r a használta fel. hogy az orosz szövetség kérdését alaposan fontolóra vette.
A b i z o n y t a l a n külpolitikai helyzeten s a hadseregben m u t a t k o z ó belső b a j o k o n kívül, az ú j háború ellen szóltak a p é n z ü g y i viszonyok is. A nemrég lezajlott lengyel örö-kösödési h á b o r ú a kincstárt alaposan kimerítette. E körül-m é n y e k együttes körül-mérlegelése után, Bécsben először az a vé-lemény kerekedett felül, hogy az orosz f e l h í v á s n a k semmi esetre sem szabad eleget tenni. Az k ü l ö n b e n is jogosan visz-szaútasítható. Még pedig a n n á l az egyszerű oknál fogva, mert az 1726-ban kötött osztrák-orosz szövetség a kölcsönös támogatási kötelezettséget csak v a l a m e l y i k h a r m a d i k h a t a -lom részéről történő t á m a d á s esetére kötötte ki. Már pedig ebben az esetben Oroszország volt a t á m a d ó fél.
A kérdés a l a p o s a b b megvitatásánál a z o n b a n később olyan szempontok merültek fel, melyek az előbbi felfogást lassan aláásták. Ilyen volt többek között a szentszék megígért pénz-beli támogatása s f ő k é n t az az aggodalom, hogy az orosz ké-rés teljesítésének m e g t a g a d á s a esetén, Ausztria szövetséges-társ nélkül m a r a d . Ez esetben minden oldalról ellenségtől k ö r ü l z á r v a , súlyos helyzetbe j u t h a t . Oroszország mellett
vi-16 Bécsi Kriegsarchiv: Feldakten Ungarn. 1737—8—105.
17 A két hatalom közötti ellenségeskedés, melyre orosz részről, a török fennhatóság alatt élő tatároknak U k r a j n á b a történt ismételt be-törése adott okot, már 1735 őszén megindult. Az orosz hadsereg egyik része — minden előzetes hadüzenet nélkül — a Törökbirodalomhoz tar-tozó Krimi-félsziget legfontosabb erősségét, Perekopot, a másik pedig Azovot vette ostrom alá.
szont reménye lehetett arra. hogy régi vág~ya valóra v á l h a t és Törökország testéből ú j a b b teriilettel növelheti h a t a l m á t . Mindezeken a megfontolásokon k í v ü l legsúlyosabban a szövetséges Oroszország Fekete-tenger menti terjeszkedési p o l i t i k á j a esett mérlegre. A bécsi diplomácia f ő k é n t attól félt, hogy a cári hadsereg Krim elfoglalása u t á n Moldva és a H a -vasalföld török része felé f o r d u l és e két t a r t o m á n y t örök időkre elhalássza az orra elől. A császári u d v a r még ezzel az utóbbi súlyos eshetőséggel is megbarátkozott volna, h a ez egyszersmind nem jelentette volna az Oroszbirodalom köz-vetlen tőszomszédságát is. Az a gondolat azonban, hogy eb-ben az eseteb-ben a két h a t a l m a t mintegy 60—70 mérföldes kö-zös h a t á r v á l a s z t j a m a j d el egymástól, Bécsben teljesen el-viselhetetlennek látszott. Mindenekelőtt azért, mert tisztá-b a n voltak azzal, hogy a n a g y szláv h a t a l o m közvetlen kö-zelsége Magyarország srörögkeleti vallású lakosaira alig ma-r a d h a t hatás nélkül. A m ú l t ma-r a való emlékezés is jogosúlttá tette az aggodalmat. Ismeretes volt, hogy m á r Péter orosz cár is megpróbálkozott azzal, hogy Ausztria délszláv alatt-valóit k ö n y v e k és a j á n d é k o k osztogatásával a m a g a s z á m á r a megnyerje.1 8
Ezekkel a t á v o l a b b eső lehetőségekkel való számvetés után. a hangulat egyszeriben megváltozott. Most m á r az a felfogás kerekedett felül, mely az ú j h á b o r ú b a n való részvé-telt elkerülhetetlennek vélte.
Az előrelátás a z o n b a n óvatosságra intett. A bécsi ud-var a végleges döntés előtt Ostein gróf szentpétervári csá-szári követ ú t j á n , a l k u d o z á s b a fogott. T á m o g a t á s a feltéte-leként mindenekelőtt azt k í v á n t a , hogy az orosz hadsereg a Krimi-félsziget elfoglalása u t á n ne f o r d ú l j o n Moldva illetve Oláhország felé, és igyekezzen Lengyelországot is a szövet-séghez való csatlakozásra bírni. Ez u t ó b b i feltétel be nem vallott oka az volt. hogy a bécsi u d v a r Lengyelországgal sze-retett volna Moldván osztozkodni, s ekkor m á r k o m o l y a n elhatározta, hogy Legyeiország semlegessége esetén lemond keleti hódító szándékáról és ezt a t a r t o m á n y t i n k á b b török kézben h a g y j a .
Ezek u t á n az esetleges támogatás n a g y s á g á n a k kérdése került sorra. Az 1726-ban megkötött orosz-osztrák szövetséges egyezmény a kölcsönös segítségnyújtást 50.000 f ő n y i segély-c s a p a t b a n állapította meg. J o g á b a n állott a z o n b a n b á r m e l y i k
18 „ . . . wie dann nicht unbekannt ist, was der C a a r Peter vor Mis-siones in unseren Grenzen unter denen Raitzischen Unterthanen herum gesendet, ihnen Bücher und Geschenke austheilen lassen um darin Ge-müther zu gewinnen." (Bécsi Kriegsarchio: Manuscripte 1737, 3—1—16.
15. old.)
félnek, hogy teljes hadseregével is k ö z r e m ű k ö d j é k . Ez alka-lommal ú j r a a b i z a l m a t l a n s á g s a h a t a l m i féltékenység esett l a t b a . Bécsben jól t u d t á k azt, hogy ily kisebb császári erő-n e k a cári hadsereghez törtéerő-nő csatlakozása csak Orosz-ország előnyét szolgálná. A háború sikeres befejezése esetén nem képviselne kellő súlyt ahhoz, hogy Ausztria egyenrangú osztozkodó félként léphessen fel. Ettől eltekintve Török-országot ellenséggé tenné, anélkül, hogy az egészből haszon s z á r m a z n a . E megfontolások a teljes erővel való k ö z r e m ű k ö -dés mellett szóltak.
Mindent egybevetve mivel a békeközvetítéssel megbízott törökországi császári követ, T a l m a n b á r ó eddigi f á r a -dozása e r e d m é n y t nem hozott, Bécsben 1736. év októberé-ben Oroszország fegyveres támogatása mellett döntöttek.
A cári u d v a r h o z intézett hivatalos értesítés azonban ki-kötötte azt, hogy az orosz hadsereg a császári erőket min-den esetben támogatni tartozik és a békekötés csak mind-két hadviselő fél közös megegyezése a l a p j á n jöhet létre.19
Érdekes, hogy a bécsi diplomácia még mindig korainak vélte, hogy a másik oldalon is nyílt k á r t y á v a l játszék. Orosz-ország értesítésével egyidejűleg a török portához intézett át-i r a t á b a n csak célzott arra, hogy a tárgyalások teljes ered-ménytelensége esetén kenyértörésre viszi a dolgot. Arra is g o n d j a volt, hogy e l j á r á s a déli szomszédja előtt olyan szín-ben t ű n j é k fel. m i n t h a ez u t ó b b i esetszín-ben is csak az Orosz-országgal szemben vállalt szövetséges kötelezettségéből kifo-lyólag, a kényszer hatása alatt n y ú l n a fegyverhez.2 0
III. Előkészületek. H a d m ű v e l e t i tervek.
Bécs az utolsó szót a cári Oroszország felé csak 1736 év őszén mondta ki. A h á b o r ú és béke kérdése a z o n b a n lénye-gében m á r ez év n y a r á n eldőlt. Legalább is erre m u t a t az.
hogy az U d v a r i H a d i t a n á c s m á r július 18-án ú t b a i n d í t o t t a Magyarország felé az I t á l i á b a n s a R a j n a mellett állomásozó csapatok n a g y o b b részét.
A déli hadszíntér részére kijelölt erő zöme, P á l I f y János gróf t á b o r n a g y p a r a n c s n o k s á g a alatt, Bács és F u t a k környé-kén gyülekezett. R a j t a k í v ü l Erdélyben és Horvátországban.
A déli hadszíntér részére kijelölt erő zöme, P á l I f y János gróf t á b o r n a g y p a r a n c s n o k s á g a alatt, Bács és F u t a k környé-kén gyülekezett. R a j t a k í v ü l Erdélyben és Horvátországban.