Elek Mihály fiaként 1570 körül születhetett Görömböly faluban. Apja a gazdálkodás mellett végzett szőlőművelésből meggazdagodott jobbágy volt.
Elek Jakab az 1590-es évek közepén vehette feleségül egykori szőlőföld szomszédjuk, Gyarmathy Imre lányát, Katalint. Az 1627-es nemesi oklevél szerint négy gyermekük érte meg a felnőttkort: János, Imre, Erzsébet és Ilona.
1598-ban kezdett önállóan gazdálkodni, ekkor jelent meg neve először egy sajószögedi gabona- és egy aranyosi bordézsma jegyzékben. Valószínűleg Sajó-szögeden laktak, Aranyoson pedig mint extraneus szőlőtermelő adózott.
1598 és 1616 közt Elek Jakab nevével egyetlen összeírásban sem találkoz-hatunk. Nem tudni hogyan éltek, és mit csináltak. 1599-ben leégett Sajószöged, innen bizonyára visszament a család Görömbölyre, Elek Mihályékhoz. Való-színűleg közösen gazdálkodtak testvérével, így csak Mihályt írták össze.
1609. február 3-án szerepelt viszont egy bizonyos „Zerentsiensis” (szeren-csi) Elek Jakab Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvében:5
Bacsó (Batsio) Istvánné asszony a Zerentsiensis (szerencsi) Elek Jakabbal szem-ben először felszólítva a 25 forint ügyészem-ben nem jött el.
Szerencsen élhetett talán azokban az években ősünk szőlőtermelőként?
Az is lehet persze, hogy katonaként részt vett valahol a török elleni harcokban.
1615-ben Sajószöged, a sokáig lakatlan puszta újratelepült. Elek Jakab visszaköltözött és az első összeírásban már ott szerepelt az adózók között:6
Részlet az 1615. évi sajószögedi dézsmajegyzékből
1616-ban is összeírták, ekkor testvérével (?) Elek Miklóssal együtt. Ezután újabb 10 év fehér folt következik életükben, amikor ismét semmi nyom róluk.
Talán hadbavonult, és részt vett a 30 éves háborúban a császári sereggel – vagy egyszerűen csak adómentesesen gazdálkodott földesura jóvoltából.
5 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 36. – 2005 Debrecen
Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1608/1609 (a 139. oldalon: jk. 290/4.)
6 Heves Megyei Levéltár – Egri Érsekség Gazdasági Levéltára XII-3/c: III. classis - Papi tizedre vonatkozó iratok (1615 szegedi dézsmajegyzék)
1627 – ELEK JAKAB CÍMERES NEMESSÉGE
A birtokadománnyal járó nemesítések korszaka a 16. századra véget ért. A király immár csak személyében nemesítette a kedvezményezettet: armálist (cí-meres nemeslevelet), adott az addigi jobbágyoknak. A nemesítésnek mégis volt
„haszna”: egyrészt az általa művelt föld adómentessé vált, másrészt szabad marhakereskedelemre jogosított. Emellett vásárolhatott saját tulajdonú nemesi birtokot, vagy kedvezőbb feltételekkel gazdálkodhatott a jobbágyföldön.
Elek Jakab 1627. július 20-án nemesi címet kapott II. Ferdinánd király-tól. A Bécsben kiadott nemesi oklevelében nem szerepelt, hogy a címet vajon mivel érdemelte ki. Nemességszerzése (akárcsak sok más jobbágyé ebben az időszakban) háromféle úton történhetett:
- valamilyen hadi tette jutalmául (ez a legromantikusabb az utódok számára) - magát kiváltó gazdag parasztként a pénzszűkében lévő földesurától
- földesura révén, apjának és jómagának több évtizedes hűséges szolgálataiért Elek Jakab esetében kora (kb. 55 éves volt) azt sugallja, hogy nyilván nem harctéri hősiességéért kapta, hanem tehetős jobbágyként kiváltotta magát.
1628. június 24-én a nemeslevelet Borsod megye közgyűlése Edelényben kihirdette, és ezzel a családot hívatalosan a vármegye nemesei közé fogadták.
A latin nyelvű bejegyzés Borsos Márta által 1986-ban magyarra fordítva:7 Közhírré tétetett császári és királyi felség, II. Ferdinánd pergamen kettős pecsétje alatt Őfelsége és Ferenczy Lőrinc kancellár aláírásával Elek Jakab és hitvese Gyarmathy Katalin, továbbá fiai: János és Imre, leányai: Erzsébet és Ilona részére Őfelsége város-ában Bécsben, Ausztriváros-ában 1627. évben, július 20-án kiadott nemesi levél, amelyben Őfelsége az előbb említett személyeket, örököseiket, valamint mindkét nembeli valam-ennyi utódukat különös kegyből megnemesíti, és őket ezen Borsod vármegye nemesei-nek sorába fogadni határozta. Kérnemesei-nek bizonyságlevelet.
Elek Jakab nemességének latin nyelvű bejegyzése a közgyűlési jegyzőkönyvben
Borsod Megyei Levéltár – Közgyűlési jegyzőkönyvek (IV. A. 501. a.) 4. kötet - 806. o.
Az okleveleket mindig a Királyi Kancellária állította ki, az 1600-as évek elején már szinte „nagyüzemi” módon. A „formanyomtatványba” csak az új nemes nevét és a címerleírást kellett bejegyezni, legtöbbször a lakóhelyét sem közölték. A nemesítést mindig a hűség és a hűséges szolgálat jutalmaként tün-tették föl, és többször kifejezték azt az óhajt, hogy a király elvárja a jövőben is az illető hűségét.
A címerben nem szerepel semmi olyan jelkép, mely (pl. a török elleni) harcokra utalna. A heraldikai daru a becsület, a hűség jelképe, utal az őr-ző/védő szerepre is.
Számos nemesi címerben találjuk az őrdarut, amint egy lábon állva, a másikban ujjai között követ vagy gö-röngyöt tart, hogy még elalvása esetén is a leeső kő zaja fölriassza a pihenő csapatot és újabb őröket állítson.
A követ tartó darumadár arra is utalhat, hogy az illető egykor védő szerepet töltött be. A heraldikában a határvédők, a várvédők jelképe lett.
Jelen esetben azt is tükrözheti, hogy évtizedekig hűségesen szolgálta földesurát, nemegyszer megvédve a nemesi birtokot.
A nemeslevél sajnos nem maradt meg, de szövege ismert. 8
1793/94-ben a hódmezővásárhelyi Elek András és Elek Sándor kérelme során a Csongrád vármegye nemesi közgyűlése igazolást kért.9
Az igazolást, amely a nagykaposi Elek István 1744/46-os ungvári nemes-ségigazolási eljárása alapján készült, Ung megyéből megkapták.
Ezekből az iratokból az Elek család történek 1627–1793 közti időszaka ki-derül, a hiteles, pontos leszármazási adatokkal együtt. És benne van a címeres nemeslevél teljes szövege is: → → →
8 Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára – Csongrád vármegyei nemesi közgyűlésének iratai:
Nemességi iratok (IV. A. 3. f. - 11.) –Elek család
9 Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára – Csongrád vármegye nemesi közgyűlésének iratai:
Közgyűlési jegyzőkönyvek (IV. A. 3. a.) - 1793.07.16./59/113
A NEMESLEVÉL SZÖVEGE
(Borsos Márta fordítása latinról – 1986)
Mi, második Ferdinánd, Isten kegyelméből a rómaiak örökös választott császára, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Halics, Lodoméria, Kunország, Bulgária stb. királya, Ausztria főhercege, Bur-gundia, Brabantia, Stiria, Karintia, Carniola hercege, Morvaország őrgrófja, Luxem-burg, Alsó- és Felső-Szilézia, Wirthenberg és Théka hercege, Svévia fejedelme, Habs-burg, Tirol, Ferretum, Kiburg és Goritia grófja, Alsatia tartomány grófja, a Szent Bi-rodalom, azonfelül Anasum, Burgovia, Alsó- és Felső-Lusatia őrgrófja, a szlavóniai hajó- és sókikötő őrgrófság ura stb.
Jelen levelünk által adjuk emlékeztetőül mindenkinek, akit illet, hogy mi, egyrészt számos hívünk felségünk elé terjesztett alázatos kérésére, másrészt pedig figyelve és megfontolva szabados hívünk Elek Jakab hűségét és hű szolgálatait, amelyeket előbb országunk, Magyarország Szent koronájáért, majd felségünk irányába különböző he-lyeken és időben hűségesen tett és nyújtott, és ígéri, hogy a jövőben is tenni és nyújtani akar, egyrészt tehát ezért, másrészt pedig királyi kegyünkből és bőkezűségünkből, amellyel a számunkra és a keresztény birodalom, számára érdemeseket és a jelesség ápolására törekvőket isteni elődeink, Magyarország egykori királyai példáját, követve azoknak jelességük biztos jegyeit szoktuk adományozni, amely nagyobb teljesítmények-re ösztönözheti őket,
ennélfogva ugyanazt az Elek Jakabot és általa feleségét, Gyarmaty Katalint, fiait - Jánost és Imrét, lányait - Erzsébetet és Ilonát a nemtelen rendből és állapotból, amely-ben eddig állítólag álltak, királyi hatalmunk teljességéből és különös kegyéből kiemelve Magyarország és a hozzá kapcsolt Részek igaz és kétségtelen nemeseinek társaságába és sorába számítandónak és írandónak határoztuk.
Jóváhagyjuk és biztos tudásunkkal és megfontolt lélekkel megengedjük, hogy Ők maguk, örököseik és valamennyi mindkét nembeli utódaik mostantól s jövőben, az elkö-vetkezendő és örök időkben mindig mindazon kiváló és változatlan keggyel, méltóság-gal, engedelemmel, kiváltsággal és szabadsággal és jogméltóság-gal, amelyekkel az említett Ma-gyarországunk és a hozzákapcsolt Részek többi régi, igaz és kétségtelen nemesei eddig jog vagy szokás szerint éltek és élni fognak, amelyeknek örültek és örülni fognak, azok-kal élhessenek, azok gyümölcseit élvezhessék, azoknak örvendezhessenek.
Ennek az irányukba nyújtott kegynek és szabadságnak a bizonyságául, az igaz és kétségtelen nemesség jeleként ugyanannak az Elek Jakabnak és általa a fentebb név szerint felsorolt személyeknek, azok örököseinek és valamennyi mindkét nembeli utóda-iknak kegyesen adtuk és adományoztuk ezt a címert illetve a nemesség jelvényét,
tudniillik a vörös színű álló vitézi pajzsot, amely-nek alját zöld hármashalom foglalja el, enamely-nek köze-pén a legkiemelkedőbb részén ép természetes színben és zárt szárnyakkal ábrázolt daru áll jobb lábán, baljában gömböt tart és őrszemhez hasonlóan a pajzs jobb oldala felé fordul, a pajzson fekvő zárt, vitézi sisakot királyi koronából kinövő két fekete sasszárny díszíti, a pajzs széleit a sisak tetejéből vagy csúcsából az egyik oldalán arany, a másikon kék színű foszlányok vagy szalagok övezik azt szé-pen díszítve, amiatt mindezek jelen oklevelünk ele-jén vagy fő helyén festő kezével és művészetével saját színeiben ábrázolva van.
Elhatározzuk és biztos tudásunkkal és megfontolt lélekkel megengedjük, hogy ők maguk mostantól a jövőben örökké és mindig ugyanezt a címert illetve a nemesség jelvényeit az említett Magyarországunk és a hozzákapcsolt Részek más nemesei módjá-ra ugyan azokkal a változatlan jogokkal, kiváltságokkal, engedelmekkel, szabadságokkal, amelyekkel azok a természet vagy a régi szokás szerint éltek, amelyeknek örültek, azok-kal éljenek, azoknak örüljenek, hordhassák és viselhessék.
Akarjuk és elrendeljük, hogy bármilyen harcban, csatában, ütközetben, lándzsajá-tékban, lovagi tornán, párbajban, párviadalban, és minden egyes és bármilyen vitézi és nemesi ütközetben pecsétjeiken, takaróikon ( vitorláikon ), kárpitjaikon, aranyaikon, gyűrűiken zászlóikon, pajzsaikon, sátraikon, házaikon, és sátraikon, általában pedig bármilyen dolgaikban és tetteikben valódi, régi és hamisítatlan nemesség címe alatt, amellyel bármilyen rendű, rangú, állású és méltóságú emberek mutatkoznak, őket és örököseiket és mindkét nembeli utódaikat is mindazokkal jelöltnek és díszítettnek mond-janak, nevezzenek, tekintsenek és számítsanak. Azokat hordhassák, viselhessék, azokkal örökké élhessenek, azok gyümölcseit élvezhessék, azoknak örvendezhessenek, ők, örökö-seik és valamennyi mindkét nembeli utódaik. Sőt nemessé tesszük, adjuk, adományoz-zuk jelen oklevelünk erejével.
Ennek a dolognak az emlékezetére és örök erejére kegyelmesen adjuk és átengedjük jelen titkos függő pecsétünkkel – amelyet, mint Magyarország királya használunk – megerősített oklevelünket ugyanannak az Elek Jakabnak, általa feleségének Gyarmathy Katalinnak, fiainak, Jánosnak és Imrének, lányainak, Erzsébetnek és Ilonának, örököse-iknek, már megszületett és ezután születendő valamennyi mindkét nembeli utódaiknak.
Kelt Bécsben, 1627. július 20-án.