Az első Regesta decimarum (egyházi tized) összeírások 1548-tól maradtak fönn, igaz van egy hiányos diósgyőri bordézsma jegyzék már 1533-ból is. Ezek elsősorban bor- és gabonatermés dézsmák voltak. Az összeírók – általában azonos útvonalon haladva (Arló, Kaza-Varbó, Szendrővölgye, Kisborsod, Szentpéter, Miskolc, Mohy, Görömböly-Tapolca) – évről évre felírták az adózó családfőket, és a termés mennyiségét. Nem mindig került be minden falu az összeírásba, a lakosok közül pedig általában csak az adózó jobbágyok. Sok évről viszont egyszerűen nem is maradt meg jegyzék.
A 16. században az Elek családok az összeírások alapján a régi nemzetségi szállásterületeknek megfelelően a megyében öt vidéken éltek: a Tisza - Sajó torkolat körül, Miskolc közelében, a Borsod vár körül, a Hangony völgyében és a Bükkalján.
- Oszlár, Palkonya, Kisfalud, Szederkény
- Görömböly, Aranyos, Nyék, Diósgyőr, Miskolc, Varbó - Sajószentpéter, Szolga, Nádasd, Rudabánya, Berente, Abod - Domaháza
- Tard, Cserépfalu, Harsány, Dorogma, Keszi, Bábona
1549-ben ezeknek a helységeknek a birtokosai: Balassa Zsigmond (Ara-nyos, Diósgyőr, Görömböly, Miskolc, Varbó), a Nádasdi család (Nádasd), a Recsky család (Domaháza), az Egri káptalan (Kisfalud, Palkonya), kisnemesek (Oszlár, Nyék, Nagybarca, Barcika), Perényi Gábor (Szederkény, Szentpéter), és Báthory András (Cserépfalu, Tard) voltak.
Érdekes, hogy a 16. századi török összeírásokban csak egyetlen helység, Bábona adózói közt szerepelt egy Elek család. Biztosan ügyesen „elbújtak”
őseink a török összeírók elől.
A 17. század elején, közepén változtak a helységek birtokosai, az Elek csa-ládok száma csökkent, és már kevesebb helyen éltek:
- Szederkény, Örös, Szöged, Nemesbikk
Regesta decimarum, Coscriptiones portarum, Urbaria et Consctiptiones – Borsod
GÖRÖMBÖLY ÉS TAPOLCA
Ezt a területet évszázadok óta elsősorban a szőlőművelés tette híressé. A bükkaljai hegyvidékhez tartozó Görömböly egykor önálló község volt, amelyet a 13. században a Miskolc nemzetség birtokolt, akik egy részét az általuk Ta-polcán alapított bencés monostornak adományozták. 1313-ban Ernye bán fia, István nádor (diósgyőri birtokosként) az általa Miskolc mellé telepített pálo-soknak szőlőt adományozott. A terület másik része a 14. századtól királyi bir-tok volt. A falu első említése egy 1365-ból származó oklevélben olvasható, mely szerint Zsigmond király elajándékozta a terület egy részét. A diósgyőri vár és uradalom 1526-ig volt királyi birtok, 1540-től Balassa Zsigmondé lett.
Az 1537-ben rommá vált monostor mellett Tapolca és Görömböly vi-szonylag népes helységek voltak, hiszen az apátsági szőlőhegyek megművelé-séhez sok dolgos kéz kellett. Az apátság fő jövedelmét ugyanis a szőlő és a bor értékesítése jelentette. A possessio (falu) státuszt azonban csak Görömböly érte el, ugyanis ott telkes jobbágyok is éltek, a nagyszámú zsellérség mellett. Tapol-cán szegény zsellértelepülés alakult ki.
1544-ben a török feldúlta Miskolcot és környékét, Görömböly is elpusz-tult. 1547-ben a falut földesura, Balassa Zsigmond újratelepítette. 1549-ben a birtokon 8 paraszt és 14 zsellér porta volt, de nagyon sok extraneus szőlőterme-lő is átjárt Miskolcról és Aranyosról művelni a szőszőlőterme-lőket
Szőlőtaposás18
A terület „fénykora” 1570-ben volt, ami-ről az akkori urbárium tanúskodik.19 Ebben nemcsak a több száz adózó neve szerepelt, hanem azt is leírták, hogy: dézsmáláskor, szüret idején „a hegybíró a szőlőhegyen körbejár-va vizsgálta meg a kitaposott szőlőt, hogy körbejár-vajon a mustot jól kitaposták-e belőle. A kitaposott szőlő felett talált mustot elvette. Azt is ellenőrizte, hogy visznek-e le belőle a faluba”. Az extraneusok minden hordó után egy dénárt fizettek, ezért hordóikat pecséttel látták el, így hazaszállítva falujukba – ott már nem kellett adót fizetniük.
1580-tól a Miskolci nahijéhez tartoztak, és a törököknek is fizettek adót.
1596-ban az egyre súlyosbodó török adóterhek elől sok lakó elmenekült, de a hegyoldalakban a szőlőtermelés továbbra is virágzott.
1606-tól az apátság az Egri káptalané, Görömböly a Rákóczi családé lett.
18 15. századi Flamand Kalendárium - Helikon, 1983, 20. oldal (Országos Széchényi Könyvtár) Szalai Ferenc: „Miskolc története II. 1526–1702” című könyvéből (FLE AV No. 2066)
GÖRÖMBÖLY – SZŐLŐMŰVELÉS
Pesty Frigyes 1864-ben ezt írja: „A Község belső határa két hegy láncz közt el-nyomulva fekszik, délről és Északról szöllő hegyekkel övedzve” – melyeken a Tapolcai apátság honosította meg a szőlő és borkultúrát.
A 16. században legtöbb szőlőhegyén a helyieken kívül más falvakból va-ló zsellérek, jobbágyok, de még nemesek is művelték a földesúri szőlőket. Egy-re gyakoribbá vált, hogy a birtokos mentesítette őket a jobbágyterhek alól – sőt új területek telepítését is engedte nekik. A bortermésből természetesen dézs-málni kellett, de mégis ez jelentette sok jobbágy (és elszegényedett egykori kisnemes) anyagi kiemelkedését.
Érdekes volt a terület tulajdonjogának és adózásának megosztottsága. Egy része „alanyi jogon” mindig a tapolcai apátságé maradt, a határ másik részét a diósgyőri váruradalom mellett egy-egy földesúr birtokolta. A borból származó dézsmajövedelem évszázadokon át igen jelentős és biztos bevételt hozott a tulajdonosoknak.
A nagy bortermő Görömböly (melynek pecsétjében egy szőlőmetsző kés is van) szőlőhegyei a következők voltak: Ághegy, Szent Mihály hegye, Garócza, Lengyel szó, Lippa. A legtöbb szőlőt a Garócza hegyen művelték.
Kézzel rajzolt 17. századi térkép a Borsod Megyei Levéltárból (15-6 BMT 138.1)
AZ ELEK CSALÁD GÖRÖMBÖLY ÉS KÖRNYÉKÉN
Az 1500-as évek elején kerülhetett az elszegényedett barcz-i Elek család egyik ága Miskolc déli (a diósgyőri uradalomhoz tartozó) részére.
Egy 1533-ból fentmaradt diósgyőri bordézsma jegyzék (MOL)
1533-ban, a legrégebbi fentmaradt összeírásban (egy diósgyőri bordézs-ma-jegyzékben) már szerepelt adózó családfőként Lypócz promontórium-on (szőlőhegyen) egy Elek István, Liget hegyen pedig egy másik Elek István:20
Az 1533-as bordézsma jegyzék részletben Lypocz – 2. név: Stephanus Elek
Az 1533-as bordézsma jegyzékben Lygheth – 4. név: Stephanus Elek
1549-ben az újratelepített Görömböly faluban Elek István, a szőlőhegyén pedig Gyarmathy Pál lett összeírva. Diósgyőrben is volt egy Elek Mihály.21
1556-ban Görömbölyben adózott Gyarmathy Imre, Aranyos helységben Elek Balázs. Diósgyőrben pedig már Elek Demeter volt a családfő.22
1557-ben Görömböly Nádastó szőlőhegyén adózott Gyarmathy Imre. Elek nevű családfőt ekkor nem írtak össze, bár nyilván itt éltek ekkor is.23
20 MOL Regesta decimarum – Borsod 1533 (Diósgyőri bordézsma)
21 MOL Regesta decimarum – Borsod 1549 (Görömböly, prom. Görömböly, Diósgyőr – bordézsma)
22 MOL Regesta decimarum – Borsod 1556 (Görömböly és Aranyos, Diósgyőr – bordézsma) MOL Regesta decimarum – Borsod 1557 (Görömböly és Aranyos, Diósgyőr – bordézsma)
1570-ben Görömböly faluban egymáshoz közel lakott Elek Mihály és Gyarmathy Imre. Mindketten inqinili domos et terras arables habentes (itteni lako-sok, saját házzal és földdel bíró zsellérek) voltak:24
1574.12.29-én „Vendéghy János a maga érdekében és Vendéghy György szemé-lyében elbúcsúztatni kéri őfelsége jobbágyait: Elek Mihályt Görömbölyről és Mészáros Mihályt Tapolcáról. A végrehajtók: Hatvany és Rinóth.” 25:
Elek Mihály 1574-ben Aranyosra költözött (Borsod Megyei Levéltár iratai)
Elek Mihály 1574-től biztosan Aranyoson lakott, ugyanis 1583-ig minden évben szerepelt az összeírásokban.26 Görömbölyben viszont extraneus szőlő-termelőként lett összeírva többször is a dézsmához 1576-től egészen 1594-ig.27
24 MOL Urbaria et Coscriptiones – A tapolcai apátság birtokainak összeírása (UC 60:71)
25 Borsod Megye Közgyűlési jegyzőkönyvei (IV. A. 501. a.) – 144/145. oldal: 1244. ügy
26 MOL Regesta decimarum – Borsod 1577, 1578, 1579, 1580, 1581, 1582, 1583 MOL Regesta decimarum – Borsod 1576, 1577, 1580, 1584, 1586, 1590, 1592, 1594
1581-ben a görömböly/tapolcai bordézsma-jegyzékbe ismét együtt jegyez-ték be Elek Mihály (promontorium Garócza) és Gyarmaty Imre (promontórium Kerektó) nevét.28
1582-ben Elek Mihály Harsányban is szerepelt, mint extranei.29 1583-ban Nyéken, mint extranei ismét felbukkant Elek Balázs.30
1584-től valószínűleg már önálló szőlőbirtoka lett a családnak, mert Elek Mihály neve Tapolcán a promontórium Nádastó részen volt összeírva.
1586-ban extranei jelzéssel írták össze, tehát biztosan nem itt lakott.
Elek Mihály házzal és földdel bíró zsellér volt, aki a gazdálkodás mellett végzett szőlőművelésből szép lassan meggazdagodott. 1574-ben már jobbágy-ként említették, aki Aranyosra költözött. A családnak a Vendéghy földbirtokos által biztosított majorsági- vagy irtvány földön telepített (kedvező adózású) szőlőterülete jómódot biztosított. Bizonyára később „szabadalmas szőlője” is lett Elek Mihályéknak, ami mint sajátos birtoklási forma ekkor kezdett kiala-kulni. A földesúr valami szolgálat jutalmaként, vagy bizonyos pénzösszegért szabaddá tette az illető szőlőjét a földesúri dézsma alól. Ez eladható és örököl-hető volt. 1590-benAranyosról visszaköltözött Görömbölybe:31
„Nemes Máthé Katalin, Mészáros Antal felesége és Máthé Anna, Csiszár András felesége elbúcsúztatni kéri a nemes Vendéghy család jobbágyát, Elek Mihályt a Borsod megyei Aranyosról.”
Elek Mihály elköltözése Aranyosról – 1590 (Borsod Megyei Levéltár irataiból) 1590-ben, 1591-ben és utoljára 1594-ben szerepelt Elek Mihály a Göröm-bölyi dézsmajegyzékekben, bizonyára meghalt 1595-ben.
28 MOL Regesta decimarum – Borsod 1581
29 MOL Regesta decimarum – Borsod 1582
30 MOL Regesta decimarum – Borsod 1583
Borsod Megyei Levéltár – Törvényszéki iratok (IV. A. 501. c.): Spec. XIII. fasc. III. fr. 221.