Karcag jellegzetes alföldi mezőváros, a Nagykunság központja. A tatárjá-rás után a vidéket kunok népesítették be, akik csak katonai szolgálattal tartoz-tak a királynak. Már a 13. század utolsó évtizedeiben is fennállott Karcagtelke, amely a Karzagh nemzetség szálláshelye lehetett.
A török hódoltság idején a török-tatár hadak felperzselték, lakóit elhajtot-ták, 1556-ban pl. szinte az egész környék elpusztult, de Karcag túlélte. A 15 éves háború idején (1591–1606) is elnéptelenedett a vidék, lakói elmenekültek.
Az 1620-as években a város újjáépült, benépesült, de 1666-ban ismét áldozatul esett az ellenség pusztításának. Pár éven belül Karcagújszállás és környéke másodszor is feléledt, és jelentős nagykunsági településsé vált.
Az Elek névvel a 16–17. században egy-egy összeírásban, határjárási és peres iratban találkozhatunk.
1521 – Egy határrendezési oklevélben Elek Tamás szerepel, mint a Kar-caggal szomszédos Asszonyszállás nevű, kunok lakta falu elöljárója.1
1577 – összeírás: Ködszálláson Elek Tamás, Kápolnáson Elek Imre.2 1665. november 17. – Elek Jánosnak (Kenderes) elvittek egy lovát.3 1680 – Thököly katonái sanyargatták.
1683 – A krimi tatár lovassereg kétszer is átvonult a területen. A lakosság nagy részét kardélre hányták, sokan a nádasokba húzódtak, vagy elszéledtek.
1687 – A török hódoltság Szolnok visszavételével véget ért, elfutott lakói lassanként hazaszállingóztak. Az ismét újratelepült Karcagújszállást 1691-ben újabb tatár pusztítás érte, majd 1697-ben a rablósereg több mint 800 embert fűzött rabszíjra. A rabságbansínylődőket a lakosság váltotta vissza.
1698 – Nádudvarról Karcagújszállásra szökött Elek György.4
1700 – a Pentz-féle összeírás szerint Karcagújszálláson 78 család élt, de a kimaradtakkal együtt is alig 750 lakosa lehetett. Elek család nem volt.5
1702 – I. Lipót király 500.000 rajnai aranyforintért zálogba adta a Német Lovagrendnek a Hármaskerületet (a Jászságot, a Nagy- és Kiskunságot). Eltö-rölte a jászok és kunok örökös kiváltságait, és jobbágysorba süllyesztette őket.
1 Gyárfás Tamás: A Jász-Kunok története III. kötet – 521. sz. oklevél Kenderes 1521. jan.
(Báthori István nádor a Szentágota puszta iránt több nemesek és az asszonyszállási királyi kunok kö-zött régóta fennforgó határvillongási ügyet elintézi.)
2 A Nagy- és Kiskunság, az egri vár birtokainak összeírásakor – 1577/79
3 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltári Évkönyvek II. – Okmányok a 17. századból
4 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltári Évkönyvek IV. – Iratok Szolnok Megye történetéből
5 MOL Urbaria et Conscriptiones – Kamarai összeírás a Jászságról és Kunságról (UC 71:4)
A Rákóczi-szabadságharcnak a sérelem miatt a környék lakossága lelkes támogatója volt. Ezekben az években a kuruc és labanc hadak, de még a rácok is szorongatták a lakosokat, úgyannyira, hogy a fejedelem 1705 körül rakamazi birtokára telepítette át őket, ahonnan csak a szatmári béke után tértek vissza.
1704 – Aradon raboskodik a karcagújszállási Elek György.6 1707 – Rákóczi seregében összeírva:
Kardszag Uj Szállás: Elek György lovas, Elek Gáspár gyalogos Turkövi: Elek Gáspár gyalogos, Ladány: Elek Demeter7
1711 után szállingózott haza a megfogyatkozott nép és nemsokára a gya-rapodás gyorsabb lendületet vett. 1715-ben a Nagykunságban 4 község volt, Karcagon 53 szabad család lakott. Rövid idő alatt sokan visszatértek, mások pedig ideköltöztek, 1720-ban Karcagon már 7 nemes és 131 szabad család élt.
1713 – Nagykunság összeírása – Karcagon nincs Elek.
Túrkevén: Eleck János, Kunhegyesen: Eleck György8 1715 – Országos összeírás: Túrkevén Elek György9 1717 – Egy Karczag-Újszálláson celebrált oklevélben
„Elek Gyeörgy Turkevi elöljáró” 10
1720 – Kunhegyesen Elek György, és Túrkevén is Elek György11
A Nagykunság térképe a 18. században (MOL térképtár: S12 No. 0244)
6 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltári Évkönyvek IV. – Iratok Szolnok Megye történetéből
7 MOL Urbaria et Conscriptiones – összeírás Rákóczi seregéről (UC 110:39/b)
8 A Német Lovagrend összeírása a Nagykunságról
9 MOL 1715. évi országos összeírás – Jász/Nagykun megye
10 Palugyai Imre. A Jászkun területek leírása – Oklevél Karcag város régi levéltárából
11 Heves- és Külső Szolnok megye adószedőjének iratai (Egri Levéltár)
Határjárási iratok tanúvallomásaiból:12
Elek András, aki 1640 körül születhetett, az 1690-es években „karcagi öreg Főgazda” volt. Biztosan elment az 1700-as évek elején, de utódai valószínűleg Kenderesről tértek „haza”.
Elek György 1670 körül (Kenderesen?) született. Az 1690-es évek elején testvéreivel együtt Karcagra, Püspökladányba, majd Nádudvarra költözött.
Innen „szökött” vissza 1698-ban. 1704-ben Aradon raboskodott, majd 1705-ben a kunhegyesi csapat vicehadnagya volt. 1713-ban és 1717-ben Kunhegyesen elöljáró. 1730-ban Túrkevén élt, de 1733-ban már ismét Karcagon lakott.
Elek János 1675 körül (Kenderesen?) született, György öccse volt. 1700 kö-rül Karcagon élt, 1713-ban túrkevei, 1733-ban újra karcagi lakosként tett tanú-vallomást.
Elek Mihály előzőek legidősebb testvére volt, ő 1733 előtt meghalt.
Vagyoni összeírások dézsmáhozKarcag városában:13
1731 – Elek János: 6 ökör, 3 ló, 12 tehén, 16 juh, 4 disznó 1735 – Elek János
1736 – Elek János: + 1 felnőtt fiú, 4 ökör, 3 ló, 2+1+1 tehén, - juh, 1 disznó
1737 – Elek János: - ökör, 2 ló, 7 tehén, - juh, - disznó
1738/39-es pestisjárvány: szinte minden második ember meghalt Karcagon – 1487 nevet jegyeztek föl, de Elek nevűt nem.
Utána folyamatosan nőtt a lakosság száma, főleg a betelepülőkkel.
1740 – Elek Mihály: nincs fivér vagy fiú, és nincs állata sem 1744 – Elek Mihály: nincs fivér vagy fiú, és 1 tehene van
1745 – Elek Mihály: nincs fivér vagy fiú, de már van 4 ökör, 3 ló, 7 tehén (A tekintélyes gazdát az anyakönyv szerint 1760-ban tolvajok ölték meg.) 1745-ös redemptió (földváltás): Elek nevű nem volt a névsorban.14
12 Elek (Ruzicska) György: ” ...tsak bújdosás vólt életünk… „ című könyvéből
13 Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Levéltár – Karcagi dézsmaösszeírások (1724–1747) V. 100/144
14 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Milleneumi Emlékkönyve
1745. május 6-án Mária Terézia királynő írta alá az ún. redemptionális diplomát, melyben megengedte a jászoknak és a kunoknak a pénzbeli önmegváltást. Karcag saját területéért és a környező falvakért összesen 41.300 forintot, részben kölcsönből fizetett és 63 lovas katona állítására kötelezte magát. Mindez óriási terhet rótt a lakosságra, de ősi kiváltságaikat végre visszakapták.