De jó Tisza Kálmán nem igy gondolkozott. 1875 . február
3 -diki beszédében , melylyel átlépte a Rubicont, a hadügyi kérdést
alig érinté ; mert tudta , hogy a miniszteri aspiránsoktól ezt Bécsben
rossznéven veszik ; kormányképességök függ a hallgatástól. S
Magyarországon fődolog » a kormányképesség « ; ez a felséges mű
szó , melyet először a magyar parlamenti szótár szerkesztői talál tak fel. Más parlamenti államokban nem tudják , mi az a kor mányképesség . Mert minden tisztességes párt hivatott a kor mányra . Nálunk a hivatottság azon képességtől függ, mennyire tud a magyar politikus osztrákká átalakulni . Kell , hogy legyen bennünk » a wienerisches Blut , a wiener Hamur ! «
Tisza tehát február 3 - dikán mint magyar katona fülig be gombolta magát és annyit emlitett a hadügyekről , hogy a hadse reg költségeinél csak annyi megtakaritást fogadhatna el , a mennyi a monarchia biztosságát nem veszélyezteti ! A védrendszerről alkotott törvény pedig bizonyos évek számához van kötve . Ennyi az egész , mit a magyar nemzeti hadsereg s az önálló magyar hadügy rokkant bajnoka minisztersége küszöbén mondani jónak látott. De sebaj! Kétségtelen , hogy Tisza adeákpárti zömmel s a koronával folytatott titkostárgyalásain szóba hozta a magyar hadsereg kérdését .
Erre nézve biztosan állithatom , hogy Tisza Kálmán a mi niszteri tárcza iránt folytatott bizalmas alkudozásaiban soha egy szóval nem emlité a hadiigyi kérdéseket. Mélyen hallgatott ezekről , mint a külpolitikáról. A ki magyar miniszter akar lenni , az ne legyen se katona, se diplomata ; ne játszék se a tüzzel , se a kül ügyekkel ; hanem szerény tógában mondjael , hogy az államház tartásban megrendült egyensulyt az ország áldozatkészsége mel lett vállalkozik helyreállitani, az 1867 : XII . törvényezikket pedig fentartja , „ ugy a mint van “ s azzal vége . Tisza is csak ennyit mondott és kinevezték miniszternek . Hallgatása többet ért az aranynál két miniszteri tárczával.
Tisza se a Deák- pártnak , se a Bitto - kormánynak , se Ő Fel ségének , se Andrássy külügyminiszternek nem alkalmatlankodott katonai ügyekkel , hanem elfogadta a hadügyi helyzetet » ugy a mint volt . « Február 3 - diki beszédéről pedig Budapestről azt táv iratozták a bécsi köröknek , hogy Tisza a hadsereg kérdésében oly nyilatkozatot tett , melyet 1874 - ben megtagadott. Tudnunk kell , hogy Tisza 1874. márczius 10 - én Ő Felsége előtt nyomatékosan hangsulyozta, hogy a magyar hadsereg az 1867 : XII. tczikkben is bennfoglaltatik s azt ezen törvény alapján is követelheti Magyar
egy év különb ország. E nélkül ö ( Tisza Kálmán ) nem lehetne oly helyzetben , hogy miniszteri tárczát elfogadhasson .
De ez még 1874 - ben történt. 1875 -ben
ség vagy tán annyi sem --- már államfilozof vált Tisza Kálmán ból s ha a szükség ugy kivánja , a miniszteri székért már azt is kész bebizonyitani, hogy a 67 - iki törvény a » magyar hadsereg alattvilágosan az egységes osztrák hadsereget érti ! Mert a poli tika az exigencziák tudománya .
Igaz, hogy a magyar hadsereg kérdését felülről senki nem hozta elő 1875 -ben Tiszának. De Tisza nem is várhatta , hogy az osztrák generálisok tányéron hozzák eléje amagyar hadsereget s megkinálják vele a bihari pontok szerzőjét. E nagy kérdést Ti szának kellett volna szőnyegre hoznia , mielőtt miniszterré nevez tetett . A nemzet, trón és monarchia érdekei követelték , a törvény parancsolta , hogy a ki az önálló magyar hadügyet nyolcz éven át fenyegetőleg sürgeté, azon államférfi legalább törvényesitett hadügyi jogainkat védje meg . Hla feladta Tisza a saját programm ját , legalább Deck programmját ne adja fel ! Ezt kivánta tőle az alkotmány, a hazafiság s a politikai becsület. De Tisza egy lépést nem tett a magyar hadseregért. Őt sokkal inkább érdekelte, hogy Péchy Tamást a közlekedési, Várady Gábort az igazságügyi miniszterségbe benyomhassa, mintsem a magyar hadsereget Bécs től kivívhassa . Hogy a magyar csapatok élén azontul is osztrák tisztek állnak, ezzel Tisza semmit nem törődött, de hogy a magyar kormány élén Tisza Kálmán állhasson , ez volt az ő politikai programmja .
Bécsben az 1875. február 3 - án a megfordult balközépi vezér politikáját ugy fogták fel, hogy » Tisza a hadseregkérdésében egé szen a Deák - párt álláspontjára lépett «. Ez Bécsben nagy meg nyugvást szült . De Magyarországon nem szülhetett megnyugvást;
mert Tiszának a hadsereg kérdésében a törvény álláspontjára kellett volna lépnie , mit addig a Deák-párt elmulasztott.
Tisza ordrede bataille - ja . ( Szuronyokra támaszkodik .)
De Tisza Kálmán nemcsak 1875 -ben hallgatott azon tör vényünkről , mely a magyar hadseregröl szól , hanem e szót több mint nyolcz évi kormányzata alatt soha ki nem ejté a száján. S ha nem akad magyar kormányférfiu , a ki ő Felsége szine előtt a trón iránt köteles nyiltsággal elmondja , mit követel a törvény : akkor magyar hadseregünk nagyon természetesen soha nem lesz, ha csak mennyei malasztképen az égből nem hull alá .
Igen ám , de az ily bátor miniszter állásával játszik s az állását féltő miniszter azt mondja az ellenzéknek, a mit 1874 - ben Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter mondott : -- » Majd ti mond játok ezt meg ő Felségének, ha miniszterek lesztek ! «
Mire az ellenzék oly forma választ adhatna Tiszának , mint egy kitünő államférfi. Ghyczynek 1874 - ben válaszolt : » Igen ; de most ti vagytok a hatalmon, ti vagytok a király tanácsosai: most tehát a ti kötelességtek , ezt nyiltan megmondanotok Ő Felségé nek . És minden magyar ember , kit a király megkérdez : mondja ugyanazt. Ha nem akad a koronának tanácsosa, a ki mást mond jon : akkor a korona is rá fog állni ! «
Ennél nagyobb politikai igazságot magyar ember még nem mondott soha . De a mi alkotmányos minisztereink nincsenek oly szilárd anyagból alkotva , hogy ily fényes igazság szikrát foghatna az ő kebelökben . Ok azt tartják, hogy minden engedmény oly tál - étel , mely a nyerőnek étvágyat csinál . A miniszteri szakácsok tehát boszorkányüstjökben egyik ételt a másik után főzik , hogy feltálalhassák Bécsnek . Miután a magyar hadsereget feladták : miért ne adhatná fel Tisza Kálmán a nemzet hadügyi jogait egymás után !
A Tisza - kormány a magyar hadsereg helyett azt tanácsolta a koronának, hogy vegyük el az ország azon katonai jogait is , me lyeket az 1867 : XII . tczikk biztositott az országnak .
E törvény 12. 8 - a azt mondja , hogy » a katonaság elhelyezé sét, az eddigi törvények alapján, az ország magának tartja fenn . « Az eddigi törvények a katonaság elhelyezését azért vindikálták
az ország jogának, hogy a magyar hadsereg béke idején a magyar állam területén helyeztessék el s az osztrák vagy más idegen csapatok itt ne helyeztessenek el . Száz és száz törvényünk van, melyek ezt diktálják ; idéznünk is fölösleges. E törvények nem csonkitják ugyan ő Felségének az » Ordre de bataille - re vonat kozó , azon jogát , hogy a magyar csapatokat békében Magyaror szág területén belől mikénthelyezze el és nem mondják , hogy az ordre de bataille-t a magyar országgyülés állapitsa meg : hanem viszont Ő Felsége sem állapithatta meg az ordre de bataille -t országgyülésünk beleegyezése nélkül olyképen , hogy a magyar csapatok béke idején hazánkból kivitessenek s helyette osztrák csapatok hozassanak be. Ez volt a dislokáczió joga , melyet az ország több fontos ok mellett azért is fentartott magának , hogy a magyar hadsereg létjogát ezzel is hangsulyozza és annak egyik alapföltételét biztositsa. A magyar hadsereget itthon kell nevel nünk s harczra készitenünk ; s nyakunkra osztrák hadakat ne hozzanak : ezt jelentette az elhelyezés joga .
Miért tanácsolta a Tisza - kormány a koronának , hogy az 1867. XII . t .- czikkből e fontos jogát az országgyülésnek ki kell törülni ? Talán csak nem akarja Tisza miniszterelnök a maga gonosz politikáját s erkölcsileg bukott uralmát osztrák csapatok kal védelmezni a nemzet ellenében . Hiszen hűbb őrei annak a mamelukok, mint az osztrák ezredek . Vagy attól tart a Tisza miniszterium , hogy jöhetnek idők , mikor roskadozó miniszteri székét csak osztrák szuronyok tarthatnák fenn s ilyenkor nem lenne tanácsos , ha az országgyülés igy szólhatna : » a katonaság elhelyezése a régi törvények alapján az én beleegyezésem nélkül nem történhetik s én nem egyezem abba, hogy az ország terüle tén osztrák csapatok helyeztessenek el « ? De hiszen ilyen idők alkotmányos korszakunkban lehetetlenek . És Tisza miniszterelnök mégis megfosztotta az országot egyik sarkalatos jogától, melyet neki a 67 -ki kibékülés biztositott ; megfosztotta azért, hogy a magyar hadseregnek minél kevesebb nyoma legyen a törvényben ! Mert egy oly tömeg katona , melyet Magyarországon csak ujonczoz nak , de melyet a közös hadügyminiszter rögtön Ausztriába vihet s ott nevelhet , az nem lesz , nem lehet magyar hadsereg soha .
Századokon át fenmaradt az ország diszlokaczionális joga ;