A hetvenéves Gyivicsán Anna köszöntése
A magyarországi szlovák tudományosság „nagyasszonya”, Gyivicsán Anna/Anna Divičanova 1940. január 15-én született Tótkomlóson. Het-venedik születésnapja előestéjén, bensőséges ünnepség keretében köszön-tötték őt barátai, tisztelői, a szlovák és magyar társadalomkutatók, a kisebb-ségi közélet emberei a budapesti Szlovák Intézetben. Az alkalom indokolja, hogy a honismereti mozgalom is megemlékezzék a munkásságáról.
Mint a közép-európai nemzeti kisebbségek értelmiségének legjava, Gyivicsán Anna is számos területen szolgálta-szolgálja népét, öregbítve egyben hazája hírnevét. A nyelvészet, a folklór, a szociológia, a törté-nettudomány kutatója, a szláv filológia főiskolai, majd egyetemi tanára, kisebbségügyi köztisztviselő, nemzetiségi érdekvédő, tudományszerve-ző volt egy személyben, aki tevékenységével, emberségével, joggal vívta ki többség és kisebbség, az állampolgársága szerinti ország és a határon túli anyaország megbecsülését.
A békéscsabai szlovák gimnázium elvégzését követően, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szlovák nyelv és irodalom – történelem szakon szerzett oklevelet. 1963-tól négy évig a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanított, majd 1969–
1974 között a Közép-Európai Társadalomtudományi Intézetben vég-zett kutatómunkát. Ezután a Kulturális Minisztérium nemzetiségi osz-tályán volt szlovák referens. 1974 óta az ELTE BTK oktatója. Emellett a hazai kisebbségi tudományosság egyik első intézményét, a Magyaror-szági Szlovákok Kutatóintézetét ő alakította meg 1990-ben Békéscsa-bán, és igazgatta 2002-ig, ugyanitt tudományos főtanácsadó volt az el-múlt esztendeig.
1975-ben egyetemi doktorátust szerzett a hazai szlovákság társadal-mi és kulturális életének témakörében, kandidátusi értekezését pedig 1989-ben védte meg „Anyanyelv – kultúra – közösség. A magyarországi szlo-vákok” címmel. A nyelv és a kultúra viszonyáról, a kétnyelvű kultúráról írott társadalomnyelvészeti disszertációja alapján, 1997-ben a nyelvtu-domány habilitált doktorává avatták. Kutatásainak középpontjában te-hát a hazai szlovákok kultúrája, történelme, nyelve, irodalma, szellemi néprajza és kulturális antropológiája áll. A népi, egyházi és polgári mű-veltség változásait, fejlődését empirikusan vizsgálja, majd elméletileg
elemzi, folyamatosan összehasonlító vizsgálatokat végez, s az említett tudományágak szintézisével alkot újat, eredetit. Saját megfogalmazása szerint így „sikerült plasztikusabban feltárni és megérteni az etnokulturális folya-matokat”.
Utóda az intézetigazgatói székben, Hornokné Uhrin Erzsébet az ünnepi köszöntőjében rámutatott, hogy Gyivicsán professzor asz-szony „a népi, az egyházi és magas kultúra dimenzióira fókuszál a szlovák és a magyarországi szlovák kultúra területén. A többségi és kisebbségi kultúrák köl-csönhatását, az akulturációs folyamatokat, kulturális konfliktusokat, az egyház és a kisebbség, a nemzetiség és gazdaság, a nyelv és kultúra viszonyát, a két-kultúrájúság, ill. a multikulturalitás problematikáját vizsgálja”. Tizenkét önál-ló, három társszerzővel írott könyve mellett számos kiadványt szer-kesztett, magyar, szlovák és világnyelvű tanulmányokat közölt, nemzet-közi konferenciákon adott elő.
Legfontosabb könyvei, monográfiái közé sorolják az Anyanyelv, kul-túra, közösség (Budapest, 1993), ennek szlovák nyelvű változatát, a Jazyk, kultúra, spoločenstvo (Békéscsaba – Budapest, 1999), A magyarországi szlo-vákok. The Slovaks of Hungary. Slováci v Maďarsku (Krupa András társ-szerzővel, Budapest, 1997, 1998, 1999), a Dimenzie národnostného bytia a kultúry (Békéscsaba, 2002), valamint A nemzetiségi lét és kultúra dimenziói (Békéscsaba, 2003) címűeket. Magyarország első modern szlovák kuta-tónőjeként meghatározó szerepet töltött be a népcsoportjáról szóló is-meretek beemelésében a nemzetközi tudományos életbe, továbbá a magyar–szlovák társadalomtudományi kapcsolatok kiépítésében és elmélyítésében.
Sohasem vonult elefántcsonttoronyba, hanem számos társadalmi tisztséget is vállalt. Hadd utaljak arra, hogy pl. 1990–1996 között rábíz-ták a Magyarországi Szlovákok Szövetségének a vezetését. Saját intéze-te tudományos tanácstagsága mellett, a Szlovák Tudományos Akadé-mia Etnológiai Intézete Tudományos Tanácsának, az MTA Néprajzi Bizottságának és Habilitációs Vizsgabizottságának is tagja, hasonlókép-pen a Néprajzi Revue és a Slovenský národopis folyóiratok szerkesztő-bizottságához. Ismert róla az is, hogy a magyarországi szlovákok nép-rajzát bemutató kötetsorozatot szerkeszti, ill. társszerkeszti, a Magyar és a Szlovák Néprajzi Társaság pedig a tiszteletbeli tagjául választotta.
Munkásságát több szakmai elismeréssel jutalmazták itthon és Szlováki-ában, ilyen többek között A Kisebbségekért díj, a Pro Etnographia
Minoritatum, a Pro Renovanda Cultura Hungariae és a Pázmány Péter díj, de Tótkomlós is díszpolgári címet adományozott híres szülöttének.
„Bármelyik oldalról értékelve alkotómunkásságát, egyetemlegesen megállapítha-tó, hogy egységes alapja van, s ez pedig a szlovákjaink, különösképpen a szülőföldi, tótkomlósi szlovákok iránti szenvedélyes szeretete. Értük, miattuk dolgozik, küzd, fáradozik (…) elszántan hiszi, hogy munkái is segítenek abban, hogy ők megőrzik, és pozitívan értékelik kultúrájukat” – hallhattuk a jubileumi ren-dezvényen Krupa Andrástól, aki három évtized óta a munkatársa.
Ugyanő emelte ki a példamutató kollegialitását, kiváló pedagógusi eré-nyeit. Hogy mennyire szerették a hallgatói, annak az ELTE Szláv Filo-lógiai Intézetének mai professzora, Kiss Szemán Róbert is hangot adott: „Egyetemi előadásai során nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy nemcsak a többnyelvűség és többkultúrájúság a fontos, hanem legalább ilyen jelentősége van annak, hogy a hallgatók más szakterületek felé is tágítsák az érdeklődési körüket (…) olyan természetességgel ugrált az egyik kultúrából a másikba, váltott egyik témáról a másikra, asszociált egyik művészeti ágról a másikra, hogy úgy éreztük, végzetesen lemaradtunk a követésében (…) a nyolcvanas évek magyar társadalmá-ban ritka volt a teljes szabadság érzése – Gyivicsán Anna szellemi értelemben ez-zel ajándékozta meg diákjait.”
Gyivicsán Annát a hazai és szlovákiai tudományos élet jelesei a 70. szü-letésnapján köszöntő könyvvel lepték meg. A hatodfélszáz oldalas, több-nyelvű tanulmánykötetnek Az identitás összefüggései/Kontexty identity címet adták. Benne 63 szerző 58 írása található, zömük szlovák és magyar, de akad köztük cseh, angol és horvát szakember is. Szakma szerint néprajzo-sok, folkloristák, nyelvészek, irodalomtörténészek, szociológunéprajzo-sok, antropo-lógusok és történészek, de földije, a költő Juraj Dolnozemský/Antal György verssel is köszönti. A könyv gyakorlatilag minden, az ünnepelt által művelt tudományterületet felölel, szerkesztői Eva Krekovičová, Uhrin Er-zsébet/Alžbeta Uhrinová és Zsilák Mária/Mária Žiláková.
Gyivicsán Annát a Honismereti Szövetség a 90-es évek elején nemzeti-ségi honismereti bizottság vezetésére kérte fel, amit – hasonlóképpen a többi társadalmi megbízatásához – becsülettel ellátott. Jómagamnak leg-alább negyedszázada van szerencsém ismerni és tisztelni kutatói, tudo-mányszervezői, oktatói meg közéleti munkásságát. Sokakkal egybehangzó-an állíthatom, hogy szülőföldjéhez, nemzetiségéhez, hazájához hű ember-ként viselkedett minden helyzetben, aki sohasem ült fel semmiféle kon-junktúra „lovára”, meg tudta őrizni objektivitását és lojalitását, éppen ezért
vívhatott ki megbecsülést, tartják hitelesnek, úgy itthon, mint határainkon túl. Tartsa meg az Isten jó egészségben, hogy még sokáig részeltesse mind-két népét kiváló előadásokban és olvasnivalókban!
(2010)