SZÖVEGEK
II. AZ EGYÉNI SORS KÖLTÉSZETE A) Bujdosóénekek A) Bujdosóénekek
II. AZ EGYÉNI SORS KÖLTÉSZETE
25 7. Jaj, hol leszen megmaradásom, Hegyek-völgyek közt bujdosásom?
Mely nehéz volt kicsinségtől fogva lakásom, Mely nehéz volt kicsinségtől fogva lakásom!
8. Hol leszen éjjel lefekvésem?
30 Vad gyomrában lesz temetésem?
Édes hazám, most hallgasd meg az én kérésem, Édes hazám, most hallgasd meg az én kérésem!
9. Veszedelmes tenger örvénye, Beteg ember keserves élte,
35 Bizontalan az idegen ország ösvénye, Bizontalan az idegen ország ösvénye.
10. Ím, az égi háborúk ellen, Az ellenség rajtunk kegyetlen,
Hova hajtsam tekűvüled magam hirtelen,
40 Hova hajtsam tekűvüled magam hirtelen?
11. Ne hadd heába könnyhullásom, Nem sok tőled én kévánságom:
Csak hogy szánjad, édes hazám, tőled válásom, Csak hogy szánjad, édes hazám, tőled válásom!
60.
1. Sem apám, sem anyám, sem jó atyámfia, Hát csak magam vagyok az idegen földön!
2. Jóakaróm is nincs, jó barátom sincsen, Nem csuda az oka, hogy jó kedvem sincsen.
5 3. Ez idegen földön nyomorúságomnak, Egyik ez az oka az én bánatimnak.
4. Kihez hasonlíssam ebben én magamot?
Azután bujdossam széjjel országokot.
5 főldőn főldőn [értelem]
8 orgokott [értelem]
5. Egy rokonom sincsen, egy atyámfia sincs,
10 Idegen országban bűn nélkül senki sincs.
6. Hiszem, befogadtok engem szállástokban, Tudom, szállást adtok sűrű havasokban, 7. Fenye oroszlányok, erdei vadkanok,
Farkasok, párducok, medvék, kik hol vattok.
15 8. Tüveletek együtt mindent elszenvedek, Jót, gonoszt veletek mind együtt viselek.
9. Ha jóakaróim engem elhattanak, Én laktam földemről engem kihíttanak, 10. Csak legyetek nekem tü jóakaróim,
20 Kegyetlenben lakó fene jó barátim.
11. Gyu....k ...
...
61.
1. Sírva írt levelem,
Menj el, tekéntsd földem, Szánja én nemzetem Siralmas életem.
5 2. Ha kérdik, mint vagyok, Élek-e vagy halok,
Mondd meg, hogy nyomorgok, Minden nap csak sírok.
3. Óhajtom hazámot,
10 Én kedves atyámot, Szerelmes hazámot, Kedves barátimot.
9 egy atyam fia is nincs [szótagszám, értelem]
10 nekűl [értelem]
11 kamok [értelem]
20 kegyelemben [értelem, l. a jegyzeteket]
21–22 [csonka és hiányzó sor]
4. Mert sok esztendeje, Hogy ellenség mérge
15 Hazámból kivete
Szernyű nagy ínségre.
5. Idegen helyeken, Szokatlan földeken, Azután véletlen
20 Estem nagy ínségben.
6. Iskolák porában Nyughatatlankodtam, Rongyos állapotban, Gyakron koplalásban.
25 7. Folynak nyavalyáim, Sűrű könnyhullásim, Áradnak bánatim, Naponként kínaim.
8. Istenem, Istenem,
30 Most is én nemzetem
Nem szána meg engem – Te légy segítségem!
9. Mindenütt ellenem Támad ellenségem,
35 Szonnyúhozza vérem –
Isten reménségem!
10. Hegyeken, völgyeken, Falukon, utakon, Erdőkön, mezőkön
40 Nékem ellenségem.
62.
1. Szernyű sírásra reá jutott én fejem, Keserves bánatban elegyedett szívem, Éjjel-nappal teljes siralommal lelkem, Eltávozott tőlem régi jó örömem.
31 engemet [rím]
5 2. Keseredett szívvel vagyok életemben, Nincsen reménségem már nekem semmiben, Istenre én mindent bízok ügyeimben,
Megsegít, nem hagy el, tudom, keservemben.
3. Kimondhatatlan, nám, ez világnak súlya,
10 Hitető szavait mindeneknek osztja, De én szívem aztot immár megpróbálta, Nem mostantól fogva az bánat fonnyasztja.
4. Mert majdon reátelik három esztendeje, Hogy hirtelen engem hazámból kivete
15 Kedves tudománynak az ő íkessége, Mert énnálam tetszik kedves ígírete.
5. Azután bujdosom idegen földeken, Erdőkön-mezőkön, nagy rengetegeken, Hegyeken-völgyeken, csalárd ösvényeken,
20 Édes tudományra kívánkozik lelkem.
6. Noha kiket mostan sok gondolkozással, Kelleték próbálnom gyakron koplalással, Sok tetűcsípéssel, rongyos állapottal – Jaj, én szegény szívem mikor lesz vígsággal?
25 7. Már vagatióra, egyik számadásra Életnapom jutott egy kicsi próbára, Esztendeig való kis tanulásomra, Elé kellett állnom valedikálásra.
8. Jaj, megint újobban bánat én szívemre,
30 Gondolkozás szálla én árva fejemre.
Útnak indulok már, de nem tudom, merre, Csak bízom igyemet az élő Istenre.
9. Viselj gondot, Uram, te szegény szolgádra, Idegen földeken bujdosó szolgádra,
35 Fordíts kegyelmedet kisded johocskádra, Hogy ...
7 Istenben [értelem]
13 majton [értelem]; majdon [értelem]
35 hohocskadra [értelem]
63.
I.
Cantio pulchra
1. Siratom magam magamot, Elmúlt kedves napjaimot,
Állj meg, kéllek, halld meg szómot, Sírván kezdem panaszimot.
5 2. Jajjal életemet kezdem, Melyet eddig jajjal éltem, Jajjal is megelégedtem, Mikor tőled búcsút vettem.
3. Ó, én boldogtalan lélek,
10 Mely sok búkkal éltem s élek, Bátor helyeken is félek, Mikor csak egyedül mégyek.
4. Az Istennek akaratja, Hogy ezt velem kóstoltatja,
15 Lábam soká nem fárasztja, Valaha végit szakasztja.
5. Áldott Isten, sok járásom, Szánd meg ennyi bujdosásom, Jelentsd meg, hol lesz lakásom,
20 Végre csendes nyugovásom.
6. Zeng akkor nyelvem énekben, Örvendez dicsíretekben, Áldott Jézusom, nevedben, Kérlek, végy be kegyelmedben!
5 [hiányzó sor, a Mellyet áll sorkezdőként]
10 bukka [értelem]
15 Lába sokka [értelem]
23 Lesusan [értelem]
25 7. Ugyanis ha búcsút vészen, Lelkem testemből kimégyen, Siratóm vajon ki lészen, Az föld gyomrában ki tészen?
8. Jó barátomtól elmenni,
30 És mely nehéz elbujdosni!
Készülök, mert nincs mit tenni, Látván, hogy mégis kell lenni.
IV.
1. Siratom magam magamat, Eltölt kedves napjaimat,
Állj meg, kérlek, halld meg szómat, Sírva kezdem panaszimat.
5 2. Jajjal életimet kezdem, Melyet eddig jajjal éltem, Melyet osztán jajjal élek, Mikor tűled búcsút vészek.
3. Ó, én boldogtalan lélek,
10 Mely nehéz életet élek, Bátor helyeken is félek, Mikor csak egyedül mégyek.
4. Jó barátimtól megválni, Idegen helyen bujdosni,
15 Láttatom mély sírba szállni, Mint terhes gályán merülni.
5. Áldott Jézus, én járásom, Szánd meg az én bujdosásom, Jelentsd meg, hol lész lakásom,
20 Végre csendes nyugovásom.
26 megyen [rím]
1 s. magamat [értelem]
16 tellyes [értelem]
6. Vajha tőled búcsút vészen, Lelkem testemből kimégyen, A föld gyomrában ki tészen, Siratóm vajon ki lészen?
25 7. Atyám, Jézusom ölében, Végy bé engem szerelmedben, Zengjek akkor éneklésben, Mikor lészek dicsőségben.
64.
1. Haj, dínom-dánom, még élek, bánom, Hogy elhagytam szép országom.
Haj, dínom-dánom, még sem bánom, Hogy ide vetett bujdosásom.
5 Mindenemből kiforgattak, Meg is vertek, el is csaptak.
Haj, dínom-dánom, még élek is, bánom, Hogy elhagytam szép országom.
2. Hajdon én is magyar voltam,
10 Országomban uralkodtam, Ettem, ittam, táncot jártam, Dínom-dánomot mondottam.
Már szöktem lakta-földemtől, Kedves magyar nemzetemtől.
15 Elszakadtam, elpártoltam, Török zászló alá álltam.
3. Indulj, Andor, bujdosásnak, Új szerencsepróbálásnak!
Vedd az világot nyakadba,
20 Szöktess innet más országba.
Talám kívánt napod derül, Boldogságod visszakerül.
Indulj, Andor, bujdosásnak, Új szerencsepróbálásnak!
21 vészek [értelem, rím]
22 mégyek [értelem, rím]
12 Haj dinom [szótagszám]
16 állottam [szótagszám]
25 4. Isten hozzád, Törökország, Már nem látsz, míg tart e világ.
Srányic tatárok, jancsárok, Stompoly, Belgrád, híres várok, Dohányzacskó, tajtékpipák,
30 Drága nyergek, friss paripák – Már nektek víg búcsút mondok, Idegen földre indulok.
65.
Erdő, erdő, de magos vagy, Édes hazám, de messze vagy!
Ezt az erdőt levághatnám, Édes hazám megláthatnám.
66.
1. Valahol elmégyek s valamit szemlélek, minden vigad kedvére, De én bús szívemet, kis reménségemet mikor hozom örömre?
Nám, nagyobb bánatim, mint bús gondolatim noha szűnnek kevéssé, Bánat vidámulást s emberektől szólást veszen s tehet nyertessé.
5 2. De a szívben száradt bús gond reám áradt, és tészen kétségessé.
Úgy elmém zavarja s bú szívem fogyatja, és nagy gyászba borítja, Hideg tél kezdetin N. Egernek közepin midőn sok gonddal volnék, Olyan szándék ére, elmém is reátére, hogy utamra indulnék.
3. Ha kések sokára s nem indulok útra, esek nag y fájdalomban,
10 Reménségem fogyott s kétségem rám omlott, árvaságra szorultam, Mint víz jeges zaja hogy partját szaggatja, én is olyra jutottam, Mintha föld elnyelne, s tenger habja verne, tébolyodok mindentől.
3 Nem [értelem]; szűlnek [értelem]
6 s. [szótagszám]
7 volék [értelem]
8 készűlnék [alternatív megoldás]
9 esek fájdalomba [szótagszám, rím]
11 olya [értelem]
12 tebolyok [szótagszám, értelem]
4. Gondolatom hever, mint egy habzó tenger, csak nyavalyog életem, Elmém komoradatt s elmém szomoradatt, amint jól érzi testem.
15 Búsult gondolatim s mardasó bánatim ide s tová ragadnak,
Látom, hogy változás minden szempillantás, és minden elmulandó.
5. Sok fáradságimot s minden utaimot, igazgató Istenem,
Császárak császára, ím, látod, utamra szándékom – légy vezérem!
Tudom, nézsz szándékra, nem az ajándékra; látod, ki van mi szívvel,
20 Mert hozzád térőket s kegyelemkérőket, tudom, hogy nem veted el.
6. Ne nézd gyarlaságom, ím, látod szándékom, téged keresni indul, Menésem szükséges, térésem kétséges, azért szándékom tészem, Csendesítsd elmémet, s töltsd bé kérésemet te sok adományadbúl, Szándékom igazgasd, dőltében támogasd gazdag birodalmadbúl!
25 7. Légy vigasztalásom, ébresztő árnyékom, valahová fordulok, Ha veszedelem ér, ellenség hozzám fér, légy énnékem altalmom, Szerencsétlenségben, akármi ügyemben légy megtartó istápom, Bágyadt fáradságban és nyugovásomban békességes sátorom!
67.
I.
1. Ne menjetek, kérlek szépen, A kősziklák mellé éppen, Mert nem jöttek vissza épen, Megöl a tigris ekképpen.
5 2. Ó, ha rátok tanálnának, A vadak elszaggatnának, Füleim jajszót hallnának, Mosolygásim elmúlnának.
Úgy búsulnék, mint egy árva
10 Madár, mely a párját várja, Keresi, de nem találja.
13 éltem [szótagszám]
14 mint [szótagszám]
16 s [szótagszám]
17 Isten [szótagszám]
20 meg nem veted [rím]
68.
1. Az Úristen tudja, hol lesz maradásom, Az idegen földön ki lesz én gyámolom.
2. Hogyha lebetegszem, ki fog ápolgatni, Csak egy ital vizet ki fog innom adni?
5 3. A tüzet a vízzel el lehet oltani,
Sok irigyek nyelvét mégsem lehet fogni.
69.
1. Vale, vale, Panoniám, Régi kedves magyar hazám, Kiben, mint virág, fölnyőltem, Szép termetre nevelkedtem.
5 2. Mars csillagban születtettem, Világro kardot kötöttem, Nem szánom érted éltemet, Kiontom piros véremet.
3. Jaj, tetőled megválásom,
10 Jajjal esik távozásom, Búcsút azért tőled veszek, Mert messze földre elmegyek.
4. Élletek, ti magyar fiak, Élletek, szép virágszálok,
15 Kikel régen víg óráim, Töltém nyájos mulatságim.
5. Tőletek is, magyar szüzek, Fájdolommal búcsút vészek, Trombitátok harsogjanak,
20 Múzsák módra jajt fújjanak!
3 mind [értelem]
5 szűlettem [szótagszám]
8 ontom érted [szótagszám]
6. Én is fújom trombitámot, Jajjal verem citerámot, Mert titeket el kell hagynom, És más sorsot kell próbálnom.
25 7. Megyek azért messzi földre, Az ösméretlen helekre, Hol kölletik jajjal élnem, Szép hazámtúl messze lennem.
8. Nem tudom, hol esik testem,
30 Avagy hol ontatik vérem.
Rúlam ne felejtkezzetek, Kik engemet szemléltetek.
9. De vége légyen szavamnak, Siralmas búcsúzásimnak,
35 Fájdolmas szívvel ezt írtam, Még virág lévén, gondoltam.
70.
1. Bánatimnak, siralmimnak mikor lesz vége?
Sűrű könnyhullatásimnak mikor lesz vege?
Nincs is semmi kedvem énnekem, Lábamat bujdosáshoz el kell készítnem,
5 Már ez az én hivatalom, fel is kell vennem.
2. Hegyen, völgyön csak bujdosok siralmas szemmel, Töröm magam éjjel-nappal keserves szívvel.
Könnyemmel nyoszolyámat sokszor áztatom, Rontom magam, piros orcám is elfogyasztom,
10 Sok keserves napjaimon magam jajgatom.
5 Ez [szótagszám]
6 vőlgyőn bujdosok [szótagszám]
8 nyoszójomat szokszor [értelem]
9 pirór [értelem]
10 napjaimom [értelem]
3. Más idegen országra el kell bujdosnom, Édes szülöttem földit is messze hagynom, Meg kell már próbálnom mostohaságát, Világ színes barátságát és álnokságát,
15 Víg kedvem így elfoglaló kemény rabságát.
4. Éjjel-nappal nyughatatlan bánat, fáradság, Többnyire kevés életem csak nyomorúság, Könnyemmel hervadt orcám úgy mosogatom, Elmúlt régi víg napjaim csak úgy siratom,
20 Semmi víg napom nem lehet, akármint várom.
5. Ó, mely nehéz, mely kelletlen is kínba’ lenni, Szegény lelkem, te tudod, mely nag y kín szenvedni, Nyugalmat nem várhatsz, nem is találhatsz, Rajtad, mint tenger habja, magad tudod azt,
25 Melynek sebes árja elől nem szabadulhatsz.
6. Fel kell ezeket is venni, nincsen mit tenni, Szegény fejem, nyugadalmat nem tudsz hol lelni.
Ily nyomorúságban nincsen gyámolom, Egyedül édes Istenem, hát légy gyámolom,
30 Bátorítsad szegény lelkem, légy vigasztalóm!
71.
1. Búval élem, búval, búval világomat, Búval terítik meg az én asztalomat, Búval eszem, iszom ebéd-, vacsorámat, Búval töltötték meg az én poharamat.
14 baruttságát [értelem]
20 mit [értelem]
22 kin nagy [értelem]
24 mit [értelem]; hannya [értelem]
26 Fekelezeket [értelem]; nints [szótagszám]
27 nyúgalmat [szótagszám]
30 szegény szegény [értelem, szótagszám]
2 meg asztalomat [szótagszám]
5 2. Búval alszok, fekszek, búval járok, kelek, Búbánat árjától nyugalmat nem lelek.
Jaj, sírás, fájdalom – lelkem, mint kőhalom, Rajtad oly sok vagyon, rád sokasult nagyon.
3. Tenger örvényében, tudom, elbujdosnál,
10 Szegény fejem, hogyha nyugalmat találnál.
Elbujdosom tehát kősziklás hegyekre, A fenevadaknak kősziklás helyekre.
A sűrű erdőkben elrejtem magamat, Ott sírom, jajgatom szomorú sorsomat.
15 4. De még ott sem lelem örömet szívemnek, Búban, siralomban vígságát lelkemnek.
Nincsen, ki csak egy szót szólana már ennek, Zokogó sírásban elbúsult lelkemnek.
5. Minden eláll tőlem, árván hagyattattam,
20 Mint árva gerlice, szintén úgy maradtam.
Ez árva gerlicét nincsen, aki szánja, Vagy csak siralomba’ őt megvigasztalja.
6. Ó, hát búsult lelkem, ugyan gondold el már:
Még csak egy madár is, látod, ellened áll.
25 Ó, kihez kell immár ugyan folyamodni?
Hol kell, ó, már hol kell nyugalmat találni?
7. Talám így töltöd el már kevés esztendőd, Óránként ballagó te siralmas időd?
Indulj ez világon mindaddig bujdosni,
30 Míg gyenge testednek nyugalmat tudsz ásni.
8. Talám a vadaknak vagy a madaraknak, Testeddel bételik a szájok azoknak.
Ó, szánjatok meg már, sok füvek, virágok, Kősziklán repdeső szelíd kis galambok!
11 bújdosón [értelem]
16 siralomba [hangzás]
18 sirásba [hangzás]
22 ott [értelem]
28 siralmas te [értelem]
30 tesnek [értelem, szótagszám]
34 repdesi [értelem]
35 9. Szánjátok meg tehát a gerlicécskének,
Könnyebbítnétek meg már terhét szegénynek!
Ó, Nap, Hold, csillagok, nézzetek le reám, Tik segíthetitek búsulásom talám.
10. Szánjatok, kertekbe’ kinyílt szép virágok,
40 Látjátok, ez virág hogy megaszalódott.
Sírjatok ti velem, sirassatok engem, Vagy hogy bátorítsa keseredett lelkem.
De van oly reménység szikrája szívemben, Megvigasztal Isten, nem hagy ez ínségben.
72.
I.
1. Ó, felséges nagy Úristen, Ki lakozol az egekben, Viselj gondot az árvákra S az idegeny bujdosókra!
5 2. Eddig bujdosó nem voltam, De már bujdosóvá lettem.
Búcsút veszek ez hazámtól, Alsó-felső szomszédimtól.
Alsó-felső szomszédimtól
10 S az én kedves barátimtól.
3. Úgy elmegyek, meglátjátok, Még híremet sem halljátok.
Mikor híremet halljátok, Levelemet olvassátok.
15 4. Minden virág virágozik, Csak az enyim hervadozik.
Hadd hervadjon, hadd száradjon, Csak az Isten el ne hagyjon!
2 egekbe [rím]
5. Tavasz, tavasz, gyenge tavasz,
20 Ki mindeneket újítasz, Csak engemet elhervasztasz.
...
6. Meg kell a búzának érni, Mert mindennap új szél éri,
25 S el kell a szívemnek fogyni, Mert mindennap bánat éri.
7. Jaj, Istenem, hol az hazám?
Bárcsak határát láthatnám!
Látom füstjét, de csak alig,
30 Hogy az égen feketedik.
8. Olyan bú fekszik szívemen, Hogy meghajtott az egeken – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
II.
Hazám, hazám, édes hazám!
Bárcsak határod láthatnám!
Füstöt látok, de csak alig, Hogy az égen sötételik.
22 [hiányzó sor]
33–34 [hiányzó sorok, az eredetiben is – – jelöléssel]