SZÖVEGEK
II. C) PANASZDALOK ÉS KESERVESEK C. 1) Életkori panaszok
II. C) PANASZDALOK ÉS KESERVESEK
6. Mint a sáska, mikor kövér, Magát nem bírja, veszni tér:
Az árva hús karjaimról, Lefordult a csontaimról.
25 7. Vérnek testemben járása, Mint csigakerék forgása, Mely vizet vonszon a kútból, Hanyatlik gyorsaságából.
8. Rendes útját nem járhatja,
30 Törött vedrét nem bírhatja:
Sokszor van megakadása, Rest a szívem dobogása.
9. Eső után fellegeim Elérkeztek, mert szemeim
35 Könyveznek, kik látásomat, Elborítják világomat.
10. A napnak és holdnak fénye S több égi tüzek örvénye Az ablakon kinézőnek
40 Látszik homályban lévőnek.
11. Érzékeny s rövid az álom, Ízetlen étkem s italom, Megromlottak az őrlői, Csömörlöttek emésztői.
45 12. Szűnik bennem a kívánság, Ostromol a romlandóság, Nem szeretem már ezeket A sok kedvetlenségeket.
13. Nem énekelnek leányim,
50 Megszűntenek muzsikáim, Mert az utcán sírók járnak, Temetvén – engem is várnak.
22 karjaimrúl [rím]
14. Azért, míg nyelvem szólása, Míg tart a malom zúgása,
55 Míg a tüdőm emelheti Magát, s jár a lehelleti, 15. Lelkem, addig felébredjél,
Hogy tovább mit cselekedjél:
Keresd fel jegyzőkönyvedben,
60 Miként jártál el tisztedben.
16. Emlékezz meg Teremtődről, Mennyei eredetedről, Mert a test porrá fog lenni, Néked Istenhez kell menni.
65 17. Érzékenységim utai, Majd bézáratnak ajtai, Szám, szemem béfogattatik, Orrom s fülem bédugatik.
18. Ez a dolognak summája:
70 Míg tart életem pályája, Addig légyek istenfélő És törvénye szerint élő.
93.
I.
1. Ha öreg a legény, Szerencséje szegény.
Nincsen jó világa, Elkölt vigassága,
5 Kiszúrta az ág a szemét.
2. Aláment mindene, Csak szólnak ellene.
Ez világ neveti, Minden becsületi
10 Tisztességgel mondva szemét.
10 Legyen mondva [szótagszám]
3. Azért ifjasan Forgassad magad,
Míg a pokol nyelv reád nem ragad, Addig cseng-pengjen tallérod,
15 Addig cseng-pengjen tallérod.
II.
1. Ha öreg a legény, Szerencséje szegény.
Nincsen jó világa, Elkölt vigassága,
5 Kiszúrta az ág a szemét.
2. Aláment mindene, Csak szólnak ellene.
Nincsen becsületi, E világ neveti,
10 Tisztességgel mondván szemét.
3. Ha mihez fognál is, Ha házosodnál is,
Koppansz minden módra, Kivétnek ebrúdra,
15 Szegény, nincs semmi monérod.
4. Ha vén vagy, nem kellesz, Azt mondják: odavessz!
Szólnak, szarnak rútul, És azt mondják tótul:
20 Eb mind inged, mind gallérod.
Ad I.
12 forgasd [szótagszám, vö. II.]
Ad II.
12 hasosodnál [értelem]
94.
I.
1. Egy vén ember bánatjában Csak kesereg ő magában, Ifjúságát óhajtozza, Öregségét így siratja:
5 2. Mire juttam öregsígre, Sok búval teljes életre?
Nem remélem, öregségre, Jaj, mit érek még végtére?
3. Gyászban borult az én fejem,
10 Búra fordult minden kedvem, Siralomra minden kedvem, Kiért gyakron könyvez szemem.
4. Mert megutált már ez világ, Hogy kóróé vált az virág,
15 Elfonnyadott az szíp zöld ág, Melyre még az madár sem száll.
5. Bár az világ hadd utáljon, Csak az Isten el he hagyjon, Oly kegyelmet nekem adjon,
20 Mellyel lelköm vigadozzon!
6. Testem rakva nyavalyával, Szívem teljes nagy bánattal, Kit szenvedek siralommal, Éjjel-nappal sok jajszóval.
6 életem [rím]
11 jaj siralomra fardult [szótagszám]
12 az en szemem [szótagszám]
14 kőzzi mult az világ [romlott sor, II. nyomán javítva]
16 mint az madar nem [értelem]
17 utagjon [értelem]
25 7. Mert az világ az mint kedvelt, Reménységben úgy elvetett, Sok bú közé berekesztett, Nagy fájdalmot nekem szerzet.
8. Sirathatom én magamot
30 S eltőtt kedves napjaimot, Kik újítják fájdalmimot, Csak nevelik nyavalyámat.
9. Jó barátim mert kik voltak, Már azok is megutáltak,
35 Azok tőlem távol állnak, Hogy engemet ne lássanak.
10. Mindenektől elhagyattam, Barátimból mind kifogytam, Jó erőmtől megfosztattam,
40 Szép elmémtől elmaradtam.
11. Jaj énnékem már, szegénynek, Nag y bánatban élő vénnek, Nincs hallása füleimnek, Sem látása szemeimnek.
45 12. Jaj, nem tudom, hová legyek, Vénségemben kit kedveljek, Mert szüntelen csak kesergek, Jaj, én Uram, melyre megyek?
13. Ezerhétszázhetvenháromban
50 Végig amint esik búban, Ez éneket bánatimban Akkor írám siralmimban.
25 mind [értelem]
26 meg utált [rím, vö. a népköltési változatokkal]
27 be rekesztetem [szótagszám]
30 eltőt napjaimot [szótagszám]
34 Mert [értelem]
42 Van [értelem]
44 Szem [értelem]
49 [szótagtöbbletes sor]
52 immár Sirminanak [értelem]
III.
1. Egy vén ember bánatjában Így kesereg ő magában, Ifjúságát óhajtozza, Öregségit siratozza.
5 2. Mire juték vénségemre, Sok búval teljes életre?
Nem reméltem, öregségre Hogy erre jussak végtére.
3. Mert megutált már a világ,
10 Hogy kóróé vált a virág.
Meghervadott a szép zöld ág, Melyre még már madár sem száll.
4. Gyászba borult az én fejem, Búra fordult én örömem,
15 Nagy jajszóra én életem,
Melyért gyakran hull a könnyem.
5. Amint a világ szeretett, Engem éppen úgy megvetett, Sok bú közi bérekesztett,
20 Nagy siralmat nékem szerzett.
6. Miként a test nyavalyával, Szívem teljes nagy bánattal, Kit szenvedek siralommal, Éjjel-nappal jajgatással.
25 7. Sirathatom már magamot, Frissen töltött napjaimot, Kik újítják bánatimot, És nevelik fájdalmimot.
8. Jó barátim akik voltak,
30 Azok moston távul álltak, És engemet megutáltak, S többé látni sem akarnak.
9. Mindenektől elhagyattam, Barátimból mind kifogytam,
35 Jovaimtól elmaradtam,
S szép elmémtől megfosztattam.
10. Jaj énnékem már, szegénynek, Sok búval teljes éltemnek!
Nincs hallása füleimnek,
40 Sem látása szemeimnek.
11. Tehát, Istenem s mindenem, Légy megsegítő reményem!
Add meg nékem boldog végem, S mennyországban jutott részem!
95.
1. Gyászban borult szívem súlyos árja, Mert örömét immár nem is várja, Mert a’ kínos s gyászos,
Súlyosítja fájdalom.
5 2. Véltem, hogy én napom még felderül, Nem hittem volna, hogy gyászban merül.
Kívánságom megadja majd, Reménységem régen óhajt.
3. De látom, hogy én megcsalatkoztam,
10 Ifjúságom gyász-homályban húztam, Érzi szívem, miben estem,
Éltemet már gyásszal festem.
4. Ifjúságom bánattal töltöttem, Vég napjaim hiában költöttem,
15 Látom, minden mulandóság, Hogy csak nagy változandóság.
5. Elrepült már tőlem szabadságom, És meghervadt gyenge ifjúságom, Mert az német meghervasztott,
20 Életemet megfogyasztott.
2 immar talan [szótagszám]
9 hogy meg [szótagszám]
6. Már nem tudom tovább, hogy mit tegyek, Vigasztalást kitűl s honnét vegyek?
Elbujdossak vagy szolgáljak?
Kínjaimban itt meghalljak?
25 7. Elbujdosván érzem fáradságom, Ha maradok, kínos a rabságom.
Búslakodó szívem habzik, Melyért a színem változik.
8. Ó, nagy egek, nézzétek bajaim,
30 Csendesétsétek gyászos kínaim, Adjatok érnem vég napokat, Hogy tölthessem el azokat.
9. Hogy elfáradt testem sírhalmában, Nyugodjon csendesen ő ágyában,
35 Lelkem bírja az egeket, Mert már itt sokat szenvedett.
10. Ó, mostoha napnak bús s bánatos árja, Mert szegény katonát csak az halál várja, Lelke bírja az egeket,
40 Mert már sokat szenvedett.
96.
1. Homályban borult szomorú napok, Töltik szívemet bánatos gondok, Minden életem hervadni, Mert csak látom sínlődni.
5 2. Mint tövisek közt szép liliomszál, Fonnyad és naponként mind alább száll, Úgy ifjúságom virágja,
Vesz naponként zöld ága.
23 el bujdossag [értelem]
31 [szótagszámtöbbletes sor]
35 pedig birja [szótagszám]
37–38 [szótagtöbbletes sorok]
3. Minden virágszál szépen virágzik,
10 Csak csupán az enyim hervadozik, Hadd hervadjon, hadd száradjon, Csak az Isten el ne hagyjon.
4. Szánom valóban nyavalás sorsom, Mert veszni látom szép ifjúságom,
15 De ha Isten így rendelte, Légyen áldás érette!
5. Noha mind ifjú színben lankadok, Ez betegségben lévén hervadok, Mégis abban van reményem:
20 Nem hágy el én Istenem.
6. Azért csak titkon tűrök, szenvedek, Mint bús gerlice, titkon kesergek, Minden ínségem békével, Szenvedem csendességgel.
97.
I.
1. Tehát ugyan meg kell halnom, Nincs e földön gyámolom?
Ily mocskosan kell elválnom?
Jaj, irtózva gondolom.
5 2. Ó, jaj, egek, ti mondjátok, Mondjátok bús fejemnek:
Mért ily szörnyen szaggatjátok Fonalát életemnek?
3. Ifjúságom zsengéjében
10 Kell világból költöznöm, A halálnak gyász képiben
Már ily korán öltöznöm.
4. Mi szükség vala születnem E boldogtalanságra?
15 Jobb lett volna megöletnem, Hogysem jönni világra.
5. Ifjúságom zöld virágja, Íme, lekoncoltatik, Gyengeségem első ága
20 Koporsóba záratik.
6. Ó, ragyogó csillagzatok, Ha voltam kedvetekben, Sorsomon siránkozzatok,
Vegyetek öletekben!