SZÖVEGEK
I. D) Búcsú a világi hívságoktól
Minden az ég alatt mulandóság
39.
I.
1. Halld meg, ég, föld, tenger, s indulj szánakozni, Kemény érc, kősziklák, viasszá változni, Midőn egy esendő bús szív szakadkozni, Magával ekként kezd sorsán siránkozni.
5 2. Világ piacára mihelyest kikaptam, Az élet s élet közt különbséget láttam, Földet, tengert, udvart sokat láttam, jártam, Teljes contentumot sohult nem találtam.
3. Minden karnak maga baja s változása,
10 Akármely sorsnak sincs teljes megnyugvása, Minden szívnek újról újra van vágyása – Így volt, van, lészen is természet adása.
4. Gyermekség nevetség, friss hó kacag s olvad, Ifjúság bolondság, rózsa, majd elhervad,
15 Emberkor – megért kor, gyümölcs nem tart, posvad, Vénség csak betegség, reves tőke sorvad.
5. E világ is velünk üdővel változik,
Egy sorsról más sorsra szívünk kívánkozik, A kedv, a szerencse fordul, bontakozik,
20 Ki-ki sorsa szerént terhéből osztozik.
6. Király koronáját, mint koldus táskáját, Papok kamaráját, mint latrok barlangját, Vitéz véres kardját, szüle nyál orcáját Gond, bú fogja – ki-ki maga érzi baját.
23 orzáját [értelem]
25 7. Sokat e világ nagy tisztességre emel,
Nézd meg, nemsokára csaknem búzát szemel.
Sok gazdag szegény lesz, van csak könyves szemmel, Mint nagy vitéz csonkán, gyermek félelemmel.
8. Szépség, mint szivárvány, kedves festett páva,
30 Egészség mézétel – betegség az ára.
Tudomány, erősség fogy gyertya módjára, Siet minden élő halál sír-szájára.
9. Így van hát dolga ez nyomorú világnak, Melyet azok tudnak, kik megpróbáltatnak,
35 De ezek is legjobb tanácsot úgy adnak, Ha először magok kárán tanultanak.
40.
I.
Cantillena de vanitate mundi
1. O juventa mollis flos!
O juventa virens flos!
Vixdum crescis jam vanescis, Velut bulla tua est dos.
5 2. Ó, ifjúság, gyönge ág!
Ó, szép zöldellő virág!
Alég nevelkedöl, veszöl, Mint buborék, enyészöl.
3. Vix gustasti dulcia!
10 Vix bibasti svavia!
Deturbaris, fluminaris, Fies orci victima.
4. Nem is kóstoltad jó ézit, Hamis világ édességit,
15 Elrontatol, lészesz porrá, Lészesz pokolban rabbá.
5 Iffiuság [szótagszám]
5. Captas rosas, lilia!
Convalium folia!
Fatigaris frustra curris,
20 Nil sunt, nisi lolia.
6. Rózsák közt léliomokhoz, Kapdozol gyöngyvirágokhoz, Fárodsz nagy haszontalanul, Mert virágért konkoly hul.
25 7. Ergo Deo famulare Ex corde dic mundo vale;
Deus aeternum coronat, Mundus vero poenas dat.
8. Jobb hát Istennek szolgálni,
30 Csalárd világtúl megválni, Mert az Isten koronát ád, Hamis világ támod rád.
41.
I.
1. Minthogy látom változását életem napjainak, És sok kárát tapasztalom nyughatatlanságomnak,
………..
Melyek miatt sok fájdalmat, vittem ezer kínokat,
5 Kit valóban sajnálok.
Ad 40.
19 frusztra [értelem]
23 Fárodoz [értelem, rím]
29 Tehát [értelem, vö. II.]
30 bucsut venni [szótagszám, vö. II]
32 reád [szótagszám]
Ad 41.
3 [hiányzó sor]
2. Hogy kedvemet s életemet ily keserves kínokkal, Vesztegettem s emésztettem magamat sok gondokkal, Kit míg élek, nem felejtek, el sem is kerülhetek, Eztet vinni és szendvedni kelletik bús szívemnek,
10 Míg az halál véget vet.
3. Nem kis munka, igaz dolog, titokban megtartani, Szeretetet, igaz szívet ki nem nyilatkoztatni,
De hasznosabb s tanácsosabb azt magadban tartani, Melynek igaz valóságát nem lehet megtudhatni,
15 S lehet-é még elérni?
4. Melynek súlyát akkor érzed s fogod megtaposztalni, Az mikor már késő lészen, éri szívedet sok kín.
Melyek miatt nyugodalmat, nem találhatsz semmi módot, Hogy valaha láss még olyat, magad hogy vigasztalod,
20 Semmit is az ég alatt.
5. Szerencsés léssz ez világon, ha ezt elkerülheted, Boldogok lésznek napjaid, higgyed, ha ezt teheted, Hogy magadat szabadságban tartod, nem oly rabságban, Melyből menekedésedet nem várhatnád más módon,
25 Hanem csak halál által.
6. Azért példát rólam minden méltán vehet magának, Ezt kerülni, távoztatni ítélem jobbnak lenni,
Nehogy végre oly veszélyre vigyen, kit megbánhatnál, Melyet – késő ha nem lenne – ezerszer visszavonnál,
30 Tanuld meg ezt más kárán.
12 szeretet [értelem, szótagszám]
14 fogod meg taposztalni [értelem, II. alapján jav.]
21 lészesz [II. alapján jav.]
22 [kikopott szótagok, II. alapján jav.]
42.
I.
Cantio de vanitate mundi
1. Mit használ e világ,
Mondd meg, sok pénz s jószág?
Mint a füst és a szél, Hirtelen múlik el.
5 2. Mit használ korona, Királyi szék s pálca?
Pálca s birodalom Elvész, mint hóhalom.
3. Mit használ a szépség,
10 Angyali ékesség?
Szépségek elmúlnak, Rózsák földre hullnak.
4. Mit használ szép hajad, Kláris-szín ajakad?
15 Fényes kristály szemed?
Majd földdé lész tested.
5. Mi az arany alma, Mely sárga, mint szalma?
Az arany sárga föld,
20 Ezt nagyra ne becsüld!
6. Mi a veres, puha, Bíbor s bársony ruha?
Bíborszín csigavér, Ez hát sokat nem ér.
25 7. Selyemben mit használ, Hogy tested talpig áll?
Ezt egy féreg fonja, Ami szíved vonja.
8. Nézd meg jól, micsodák,
30 Melyeket e világ Ma oly nagyra becsül, Vérbűl s földbűl készül.
9. Menj el hát, rossz világ!
Nincsen benned jóság,
35 Hanem csak elmúló
Nem örökkévaló.
10. Elég, hogy sokáig, Csaltad szívem eddig, Közelget boldogság
40 S örökkévalóság.
XXI.
1. Mit használ e világ,
Mondd meg, sok kincs jószág?
Mint a füst és a szél, Oly hirtelen elkél.
5 2. Mit használ a szépség, Angyali ékesség?
Szépségek elmúlnak, Rózsák földre hullnak.
3. Mit az arany alma,
10 Oly sárga, mint szalma?
Az arany sárga föld, Ezt nagyra ne becsüld!
4. Mit használ szép nyakad, Kláris szín ajakad?
15 Fényes kristály színed Majd földbe leteszed.
5. Selyembe’ mit használ, Tested ha talpig áll?
Ezt egy féreg fonja,
20 Mely szívedet vonja.
6. Mit használ a puha Bíbor, bársony ruha?
Bársonyszín csigavér, Ez hát nem sokat ér.
25 7. Mondd meg hát, micsodák, Melyeket e világ
Most ily nagyra becsül?
Majd a földbe repül.
8. Maradj hát, rossz világ!
30 Nincsen benned jóság, Hanem csak elmúló, Nem örökkévaló.
9. Elég, hogy sokáig Csaltad szívem eddig,
35 Közelget boldogság, Örökkévalóság.
43.
1. Ím, üdő múlik, Szerencse oszlik, Mint füst, enyészik, Homályba tűnik.
5 Ó, mulandóság,
Ravasz álnokság!
2. Már szörnyű kínra, Kit véltem jómra, Esett káromra,
10 Szívem súlyára.
Ó, mulandóság, Ravasz álnokság!
3. Rabbá már lettem, Kínra születtem,
15 Mikor nem véltem,
Akkor megestem.
Ó, mulandóság, Ravasz álnokság!
3 Mind [értelem]
4. Ez hát reményem,
20 Legvégső bérem,
Ki gyászba szívem, Hozta én fejem.
Ó, mulandóság, Ravasz álnokság!
44.
1. Hervadandó világ, adom végső szómat, Néked, álnok világ, nyújtom végbúcsúmat, Ki kedveztél, mint magadnak,
De tőrt tettél, mint madárnak,
5 Hogy álnok, megfognál,
Hívságra taszítnál.
2. Gyakran hízelkedtél, mutatván kedvedet, Többször édesgettél, kinyitván szívedet, Aranyt, eg yebet ígyírtél,
10 Hozzád engem édesgettél, Ó, álnok, rossz világ, Ki vagy merő hívság.
3. De ígyíretedet mind semminek tartom, Az te kincseidet hasonlónak tartom,
15 Aranypénzed is álomhoz,
Hasonló futó árnyékhoz, Igazán alítom,
Méltán hasonlítom.
3 mind [értelem]
4 mind [értelem]
9 egyebeket [szótagszám]
11 alma [értelem]
15 az Arany [szótagszám]
16 árnyékkához [értelem, szótagszám]
4. Te gyönyörűséged távul áll éntőlem,
20 Hasztalan ezekkel háborgatol engem, Jól tudom, hogy gyönyörködhetsz, ...
Gyönyörűség után, Egy szemnyitás után.
25 5. Világ, elpártolok minden hívságodtól, Most már elfordulok minden pompáidtól.
Az állandó jót keresni, Lelki fegyverekkel élni, Ellened támadni,
30 Kévánok harcolni.
45.
I.
1. Vidám kedvem, már nyugodjál, Sok hívságtól iszonyodjál!
Világ, nem kellesz többé, Engem nem téssz magadé!
5 2. Gonosz világ álnokságát, Megismértem csalárdságát, Már látom, hogy csak hívság, Elmulandó bolondság.
3. Megpróbált engem az világ,
10 Távul tőlem, minden hívság!
Nem kell világ öröme, Hadd vesszen el ővéle!
4. Nem lesz részem soha benned, Hamis világ, nem kedvellek,
15 Mert mindenütt örömid Engem ejtő tőreid.
19 Gyögyőrüséged [szótagszám, értelem]
20 haszontalan [szótagszám]
22 [hiányzó sor]
5. Noha voltam tőreidben, De nem estem kezeidben, Ezután sem kévánlak,
20 Rossz világ, nem óhajtlak.
6. Ó, mely keserű életem, Világ, benned többé lennem, Örömem elválásom,
Tőled szabadulásom.
25 7. Jaj nekem, míg benned élek, Örök jajtól igen félek, Mert mindenütt örömid Engem ejtő tőreid.
8. Látom sok mulatságidot,
30 Mással közlött javaidat.
Távozzál el éntőlem, Hamis világ, előlem!
9. Adtál soknak víg életet, Gyönyörködtető kedveket,
35 Tündöklöttél, mint ezüst, S elenyésztél, mint a füst.
10. Világ ha ad egy kis kedvet, Utána nyújt ezer mérget.
Világ elmulandó kincs,
40 Kiben maradandó nincs.
11. Nem kellenek drága gyöngyid, Test-ékesítő köntösid,
Mert ezek mind elmúlnak, Mint virág, elfonnyadnak.
45 12. Nem kellenek muzsikáid, Hívságra vivő játékid, Ezek keserűségre Visznek s pokol tüzére.
32 előttem [értelem, rím]
35 dűndőklőttél [értelem]
II.
A mulandó világ hívságitól való búcsúzás
1. Vidám kedvem, már nyugodjál, Sok hívságtól iszonyodjál!
Világ, nem kellesz többé, Engem nem téssz magaddé.
5 2. Gonosz világ álnokságát, Megismértem csalárdságát, Már látom, hogy csak hívság S elmulandó bolondság.
3. Megpróbált engem ez világ,
10 Távul tőlem, minden hívság!
Nem kell világ öröme, Hadd vesszen el ővéle!
4. Noha voltam kezeidben, De nem estem tőreidben,
15 Ezután sem kívánlak, Rossz világ, nem óhajtlak.
5. Ó, mely keserű életem, Világ fia többé lennem!
Örömmel elválásom,
20 Tőled szabadulásom.
6. Adtál soknak víg életet, Gyönyörködtető kedveket, Tündöklöttél, mint ezüst, Elenyésztél, mint a füst.
25 7. Világ ha ad egy küs kedvet, Utána ád ezer mérget.
Világ elmulandó kincs, Melyben maradandó nincs.
8. Jaj nékem, míg benned élek,
30 Örök kíntól igen félek, Mert mindenütt örömid, Engem ejtő tőreid.
9. Nem kellnek drága gyöngyeid, Felékesítő köntösid,
35 Mert ezek mind elmúlnak, Mint virág, elhervadnak.
10. Nem kellnek szép muzsikáid, Hívságra vivő játékid, Ezek keserűségbe,
40 Visznek pokol tüzére.
11. Látom sok mulatságidot, Mással közlött jovaidot, Távozzál el éntőlem, Gonosz világ, előlem!
45 12. Adjad, Uram, ég Istene, Hogy álljon szívem ellene A test-, világ- s ördögnek, Szolgáljak csak az Égnek!
46.
Gróf Bánfi Dénesé
1. Ó, eltűrhetetlen, iszonyú fájdalom, Halálnál keserűbb bú és aggadalom, Belőled valaha lészen tagadalom, Ennyi veszély után végre nyugodalom,
5 Ennyi veszély után végre nyugodalom.
2. A búmnak edényi semmit sem ürülnek Szomorúságimmal, sőt még öregbülnek.
Talán az egek is vesztemen örülnek,
Hogy mégis szívemre több bánatok gyűlnek,
10 Hogy mégis szívemre több bánatok gyűlnek.
37 Munkaid [értelem, vö. I]
45 [alternatívaként:] Segélly 8 űrűlnek [értelem]
3. Még aki megszánjon, a’ sem találkozik, Akiben bíztam is, tőlem eltávozik, Ez álnok világnak dolga így változik, Aki abban bízik, nagyon csalatkozik,
15 Aki abban bízik, nagyon csalatkozik.
4. Vajon ki láthatatt több ily fáradságat?
Ki tapasztalhatatt több viszontagságat?
Mint az én szívem is sok szomorúságat Szenvedett, és élte búval e világat,
20 Szenvedett, és élte búval e világat.
47.
1. Ó, szép ifiúság, Mit írsz, csak hívság, Gondolod, orcád Hogy légyen virág,
5 Melyet meg nem hervaszt nyár?
2. De megcsal reménség S mulandó szépség, Romlik ereje, Borul majd fínye
10 Leghomálosabb égre.
3. Nézd, tegnap egészség Mint lett betegség, Minden kevélység Romlandó épség,
15 Lett bizony veszendőség.
4. Nézd, a tegnap fénylő, Rubinttal égő
Orca ma kéklő Foltokra térő,
20 Lett bocskorral egyenlő.
18 mind [értelem]; is szomoruságot [szótagszám]
2 irsz hivság [szótagszám]
10 leg homalos tabb [értelem]
16 Nézd tegnap [szótagszám]
18 kekő [értelem]
5. Nézd, a tegnap ingó, Díszesen ugró Lábakat mankó, Vagy tartja kampó,
25 És hallatik a jajszó.
6. Ó, ifjúság, tehát Lásd élted sorsát:
Kevélyek útját, Késztetők szavát,
30 Kerüld tágos ajtaját!
48.
Világi hívság
1. Világot ki isméri, Ő javait nem kéri,
Világnak, virágnak épsége, szépsége lehull, Reménye van tengeren túl.
5 Siránkozva is megvallják, E világot kik sarkallják,
Hogy veszély, mint beszél, hogy salak és alak, mit ád, Hívság és töredékeny ág.
2. Mégis sok követői
10 Vannak és szeretői,
Vak szemük, rút nemük, mit tesznek, elvesznek, nem áll, A világ is titeket csal,
Gyümölcsöt ád ő vad fárúl, És gyöngy helyett ganét árul.
15 Jaj, messze vesz esze, ki véli s ítéli, hogy így Világon lehessen jó frigy.
21 Nézd tegnap [szótagszám]
3. Undok Venust sok százon Követik egy pórázon,
Hitványság, ocsmányság ti járástok, várástok, jaj
20 Lesz nekünk ó, undokos faj!
Mert csekély gyönyörűségnek – Mind örökké égtek,
Mint ólba, pokolba készültök, bédűltök, hol bűz Lesz béretek, s kínotok tűz.
25 4. Ó, világ vak fiai, Járjátok, mint urai,
Vezetnek, hitetnek: „Szedjétek s vegyétek el, mit A világ mast fitogat itt.”
Tekéntsetek mindenfelé,
30 Hogy az erszény légyen telé,
Az edény s a szökrény – de szűnik, eltűnik, mint füst, Gyöngy, arany és drága ezüst.
5. Mit használ hatalmasság S elterjedett uraság?
35 Ezt megbontja, megrontja csakhamar a komor halál, Nézd, immár a küszöbön áll.
Kodrus és Nagy Sándor megholt, Mert mind a kettő ember volt,
Szép ágok, virágok poshadnak, rothadnak, csak hidd,
40 Hogy mindenek elmúlnak itt.
6. Sok jeles személy megszűnt, Emlékezetbűl eltűnt,
Sem vérit, sem hírit felérjük, ismérjük, ki tett Víg pompát, mert hamuvá lett.
45 Dúsgazdag mast szomjúhozik, Egy csöpp vízért siránkozik,
Segítést, enyhítést hiába a kába már vár, Mert pokolban örök a zár.
22 mint mind [szótagszám]
47 Segítét [értelem]
7. De Isten kebelében
50 Él Lázár örömében,
A régi ínségi változtak, és hoztak nagy bért, Bő örömöt a múlt örömért.
Így fáradság hoz jutalmat, És gyönyörűség unalmat.
55 Így táncrúl van láncra, és láncrúl van táncra az út, Mindörökké víg, ki jól fut.
8. Te hazudsz, mikor dicsérsz, Elaltatsz, mikor ígérsz,
Te ölelsz és megölsz, hol járulsz, ott árulsz, mi az,
60 Mind méreg, nagy hívság és gaz.
Nem lészen már veled sarcom, Sőt inkább állandó harcom,
Megverlek, kergetlek, mint nagy kínt, akármint ölelsz, Hidd, engem már többé nem lelsz.
65 9. Ó, mi lelkünk Istene, Szívünk gyönyörűsége!
Ó, szentség, reménység, ó, szépség, bölcsesség, jóság, Csak te vagy minden boldogság.
Téged egyedül szeretlek,
70 Néked szolgálok, még élek.
Ne engedd, ó, élet, hogy tőled, szeretet, engem Valami elvonsszon itten.
49.
I.
1. Ó, világi gyönyörűség csalóka ábrázatja!
Szerencsétlen szélvészed bús szívem meddig szaggatja?
Meddig nem szűnsz életünket kegyetlenül rongálni?
Már lángoló tüze hevit nem lehet állni.
5 2. Mutat néha víg örömet, de majd ismét kegyetlen Ábrázatba’ jővén elő, bán velem kéméletlen.
Ha kínál is édességgel, azt méreggel zavarja, Így ha volt kevés öröme, gyásszal takarja.
3. Midőn tehát a szerencse így kockázik sorsunkkal,
10 Kedvet szerezvén magának szerencsétlen voltunkkal, Jobb lesz hát a magánosság barlangjában lakozni, Mint kedvünket s életünket ennek áldozni.
II.
1. Ó, világi gyönyörűség csalóka ábrázatja!
Szerencsétlen szélvészed bús szívem meddig szaggatja?
Meddig nem szűnsz életemet kegyetlenül rongálni?
Már lángoló tüzed kínját nem lehet állni!
5 2. Így van dolga, kit űzőbe vész a szerencsétlenség, Mivel ennél nincs dühösebb s kegyetlenebb ellenség.
Akkor örül, ha a szegényt a földig megalázza, Akkor nevet, mikor emez éltét kockázza.
3. Mutat néha vidám orcát, de majd ismét kegyetlen
10 Ábrázatba jövén elöl, bán velem kíméletlen.
Ha kínál is édességgel, azt méreggel zavarja, Így ha volt kevés örömem, gyásszal takarja.
4 Minthogy hát a gyönyörűség így kockázik sorsunkkal, Kedvet szerezvén magának szerencsétlen voltunkkal,
15 Jobb lesz már a magánosság barlangjába’ lakozni, Mint kedvünkkel s életünkkel ennek áldozni.
50.
1. Már az egeknél panaszt tett egy állhatatos virág:
Ravaszsággal teljes légyen mostani színes világ, Melyben nincsen állandóság
Vagy valóságos igazság,
5 Elfajzott e föld kerekin istentelen hamisság.
2. Tökéletes s igazságos nem találni egy szívet, Szívességit megmutató, máshoz állandó hívet, Sem ki szüljön, anyaméhet,
Igaz állhatatos képet,
10 Mert szívekbűl kiirtotta mostohaság az ívet.
Ad II.
10 eböl [értelem]
3. A csácsogó gonosz nyelvek, bár angyal is, megszólják, Nincs elkövetett gonoszság, amelyben nem vádolják, Jótettekért rágalmazzák,
Kisebbségeket okozzák,
15 Mindenképpen mesterkednek, gyalázatban hogy hozzák.
4. Uralkodik e térségen győzhetetlen ellenség, Hogy e földrűl elenyíszett megegyezett békesség, Becstelenség és irigység,
Gonoszságban merült készség,
20 Helette már béférkezett halhatatlan mesterség.
5. Azért e csalárd világon nem kíván tovább élni, Éltének víg enyíszetét fogja egektűl kérni, Álnokságát tapasztalni,
Sértett szívnek köll ismérni,
25 Ravaszságát nincsen bölcs ész, amely le tudná írni.
6. Hallgassátok meg, ó, egek, e szívnek kívánságát, Ki kezetekben ajánlá siralmas ügyét s magát, Mentűl elébb szabadságát,
Elnyerhesse boldogságát,
30 Hogy hamis álnok szíveken tegyenek egek példát.
51.
Jaj, e világ mely hamar elmúl, Nincs benne állandóság, Csak tündér mulandóság.
Mégis hibás az ő folyása,
5 Csak a rosszra van vágyása.
Nem néz az utolsó végre, Nem készül a fényes égre.
Ó, pára, ó, rövid élet, Majd utolér az ítélet.
52.
1. Világ állapotja Szívem hasogatja.
Látom változását, Egy iránt múlását.
5 2. A koronás fejek, Elmúlnak erejek, Porrá lészen teste, Ki király-színt feste.
3. Uralkodásának,
10 Földi pompájának
Vége lesz és elmúl, Mint virág, úgy elhull.
4. Hatalom, nemesség, Tündöklő fényesség
15 Egymás után elvész,
Boldoggá dehogy tész.
5. Gazdag, szegény sorsod, Egyforma koporsód.
Ki erősen állasz,
20 Majdan sírbe szállasz.
6. Bársony, arany, ezüst, Elenyészik, mint füst.
Drágakő, gyémántok, Múlnak úgy, mint pántok.
25 7. Menj el hát, rossz világ, Mely mindég lő és vág.
Ne csalogasd szívem, Máshoz vágyik ívem.
8. Nem kell álnokságod,
30 Ravasz gonoszságod.
Rajtam vagy, mint bilincs – Másutt van drágább kincs.
9. Lelkem oda mégyen, Mert itt lenni szégyen.
35 Tetemes kín, baj, jaj, Nincs gyógyító olaj.
10. Testem, hát készüljél, Innét kirepüljél!
Lészen dicsősége,
40 Sok zajodnak vége.
53.
I.
Világi mulandóság
1. Minden az ég alatt mulandóság, És éppen semmiben sincs állandóság.
Gazdagság, tisztelet, avagy szépség Csak kevés ideig tartó dicsőség,
5 Mert a szép rúttá,
Gazdag koldussá
Lehet mindenkoron, lett is már azzá.
2. Hová lett Julius nagy hatalma?
Vagy Augustus császár nagy birodalma?
10 Hol vagyon Darius dicsősége?
Hektor és Achilles nagy vitézsége?
Ím, mind elvesztek, Semmivé lettek,
Mint a köd, avagy füst, mind elenyésztek.
15 3. A szép virágok, ím, elhervadnak, Az erős zöld fák is, ím, elszáradnak.
Az egészségesek betegekké, Az ifjak üdővel lesznek vénekké.
Mely sokan voltak,
20 Kik már megholtak,
És porrá, hamuvá csakhamar váltak.
4 ideid [sh.]
6 Gazdaz [sh.]
17 betegeké [értelem]
18 itfiak [értelem, szótagszám]; véneké [értelem]
4. Ezt tehát minden jól megtekintse, És féljen, bár légyen számtalan kincse.
Ifiúság vagy erő ne biztassa,
25 Hanem az okosság őket oktassa:
Hogy mind romlandó, Mind elmulandó,
És nincs az ég alatt semmi állandó.
54.
1. El köly hagynom világ javát már mostan, Mert eszemmel meggondoltam okosan, Mi a világ, s mi a java s mindene, Hogy semmi szép nem virágzik ő benne.
5 2. Istenemnek felajánlom magamat,
Minden dolgom, boldogságom, szavamat, Mert már nagyon meguntam én világot, Mint míhecske a tavaszi virágot.
3. Isten, segíts mindenekben, én kérlek,
10 Jóságos vagy, meg nem csalsz, én nem félek, Azért bízok irgalmadban kegyesen,
Adjál erűt tagjaimban énnekem.
55.
1. Nincs oly gyönyörűség ez álnok világban, Melynek keserűség ne jőne nyomában.
Víg napjaink tőlünk hamar elenyésznek, Mint árnyék, előlünk csak úgy odalésznek.
5 2. Ha egy nap van öröm, mézízű falatja, Másnap váltja üröm, mely mérgét falatja.
Búcsúzz hát, bút hozó öröme világnak, Ha vagy oly változó, mint színe virágnak.
Ad 54.
8 Mind [értelem]
9 mindenenben [értelem]
11 kegyesem [értelem]
12 Agy; én én [szótagszám, értelem]
3. Benned reménységem többé nem helyhezem,
10 Mivel már ínségem alig szenvedhetem.
Csak nemrég lábaim táncba’ fáradának, De né’, víg napjaim mint eltávozának.
4. E csalárd világnak ilyen állapotja, Múló vígságának búbánat a zsoldja.
15 Ím, ki örömömbe nemrég lakadalmat Hirdeték, szívemben érzek aggodalmat.
5. Bánat örvényébe kedvem bémerüle, Árvíz özönébe mely hamar kerüle, Sorsom változása tehát bizonyítja,
20 Van tündér forgása világnak, mutatja.
56.
Szánom emberi sorsomat, Bánom nyomorú voltamat.
Az ember sorsa ilyen boldog, Születik, nyomorog s meghal.
57.
I.
1. Csalárd világ, álnok világ, mit csalogatsz engemet?
Hívságidnak haszna nincsen, nem tölthedd bé kedvemet, Mert minden mulandó,
Mint virág, hervandó
5 Minden te adományod.
2. Elenyészik, elváltozik színe fényességednek, Esze nincsen, aki hiszen könnyen ígéretednek.
Ah, nyomorult világ, Hervadandó virág,
10 Gyötrelme vagy szívemnek.
16 s szivemben [értelem]
3. Felemelem fényes szemem a levegőegekre, Fent vigyázok, hol ha látok valamit víg kedvemre, De nincs állandóság,
Csak változandóság,
15 Szívemnek nagy gyötrelme.
4. Ha kimegyek és kitérek a szép ékes mezőre, Minden füvek serkentenek világ megvetésére, Kik noha ékesek,
Most örvendezesek,
20 De sietnek veszélyre.
5. Ím, a kaszást ha szemlélem, élesíti kaszáját,
Hogy levágjon minden füvet, nem választja virágját.
Szintén úgy az halál, Valakit hol talál,
25 Metszi élte fonalát.
6. Gyümölcsös kertben ha megyek, fák bimbóit ott látom, Ím, hideg dér vagy sütő szél hervasztja, tapasztalom.
Ha bár virágzott is, Gyümölcsöt hozott is,
30 Sok hibáit találom.
7. Ha világi fő rendeket e világban szemlélem, Méltóságot, uraságot csak ideig ítélem.
Hány számos császárok, Hatalmas királyok
35 Porát s hamuját nézem.
8. Hol Nagy Sándornak hatalma, hol egész birodalma?
Hol a Húsnak, Epulónak ő gazdag lakadalma, Ím, mint füstben mentek,
Mint köd, elenyésztek –
40 E’ világ adománya.
9. Hol Sámsonnak erőssége? Salamon bölcsessége?
Hol Absolon ékessége és Saul dühössége?
Jaj, mind elmúltanak, Csak híri fennállnak –
45 Ily világ dicsősége.
44 fenn-állanak [szótagszám]
10. Trójabéli Herkulesnek mit használt vitézsége, Ha hirtelen és véletlen lett életének vége?
Jónatásnak kedve, Az is mind elkele –
50 Ily világ dicsősége.
11. Immár látom, hogy világon nincs semmi állandóság, Mert elválaszt mindazoktól az örökkévalóság.
Ó, te fényes világ S hervadatlan virág,
55 Jézus maradandóság!
12. Vessz el, te mulandó hívság, világnak dicsősége!
Más világra akadtam én, el nem húz fényessége, Akinek dicsőség,
Áldás és tisztesség
60 Mindörökkön örökké!
58.
Mély gondolatok
Siralmas világban sírással béléptem, Siralmas napjaim sírással töltöttem, Siralom völgyébűl sírással kimentem, Siralmas világot síróknak engedtem.