SZÖVEGEK
II. A) 2. Kollégiumi búcsúénekek, peregrinációs versekperegrinációs versek
II. A) 2. Kollégiumi búcsúénekek,
4. Végezésébűl, bölcs tetszésébűl
30 Az hatalmas Istennek, Muzsák helyébűl és seregébűl Ha nem élnek, elmennek.
Kiket elhadnak, azokban adnak Bút, mert maradnak, szomorú gondnak
35 Közepén keseregnek.
5. Te is közülünk, elmégy mellőlünk, Társunk, Vecsei János.
Állj meg, és tűlünk ne menj el: félünk, Seregünk lész hiános.
40 Szívünk téged szán, mert tudjuk nyilván:
Forog ezután élted sok próbán, Mivel lészen magános.
6. Ó, ha szívünket, szeretetünket Előtted kiönthetnénk,
45 Érted testünket, adnánk éltünket, Ha mi jóval lehetnénk,
Mert valósággal, atyafisággal, Köztünk vígsággal, jó barátsággal Éltél – hogyne szeretnénk!
50 7. Kegyes élettel, hív szeretettel Magad kedvessé tötted,
Mert becsülettel, nagy tisztelettel Másokkal kedveltetted,
Azért mivel vagy dolgaidban nagy,
55 Még köztünk maradj, bút nekünk ne hagyj, Ha seregünk szeretted.
8. Hozád földénél ha lehet ennél Kívánatosb tartomány?
Nincsen ilyennél földön embernél
60 Drágalátosb alkotmány,
Bachus hegyein, Ceres mezején, Pán vég rétein, halmok tetején Járnak, ez jó adomány.
57 földenek [értelem]; ennek [értelem]
60 tartomány [értelem]
10. De a bölcsesség, tudós eszesség
65 Hozzá hív mindeneket,
Nincsen itt restség, hol a kedvesség Kiűz rossz félelmeket.
Téged ez visel, azért nem késel,
Tudjuk, megfrissel, csak hogy mehess el,
70 Ne láss veszedelmeket!
Conlusio 1. Isten, kinek csudálatosak,
Cselekedetei bölcsek és hatalmasak, Téged végyen és őrizzen, hog y ártalmasak Ne legyenek meleg esők, sem hideg havak.
75 2. Ha mikor jutsz idegenyekhez,
Tőled mivel ez élettel különb népekhez, Nyúljon az irigyeknek kemény szívekhez, Hogy ne árthassanak, amidőn jársz ezekhez.
3. Az erdőnek mérges vadai,
80 A kiterjedt levegőégnek madarai, Föld barmai, gonosz férgek, vizek halai Ne ártsanak, viseljenek az Úr karjai.
4. Menj el tűlünk békességesen,
Légyen minden utad boldog, bujdoss csendesen,
85 Vezérelje dolgaidat az Úr rendesen, Hozzon vissza üdő múlva egészségesen!
74.
Cantus valedictoricus
1. Vedd fel első muzsikádat, Erato, hangos hárfádat, Szomorúan kezdd nótádat, Könyveiddel öntözgessed orcádat!
73 ha artalomra [értelem, rím]
74 hideg hava [értelem, szótagszám]
78 midon [szótagszám]
5 2. Te is, Helicon teteje, Kies Párnásus erdeje, Sírj, Pallás ékes kútfeje,
Melybűl bőven foly tudománynak teje.
3. Heliconnak szép rózsái,
10 Pallásnak termékeny fái, Sírjatok, szép violái,
Tudománnyal fényeskedő plántái!
4. Mert kinek velünk lakása, Volt eddig mulatozása,
15 Már hallatik búcsúzása,
Nem lész tovább közöttünk lakozása.
5. Tudjátok, miként forgatta, Kegyességgel bujtogatta, Seregünket igazgatta,
20 Jó módjával dolgainkat folytatta.
6. Mint Phoebus, fénylett szépsége, Tükörünk volt kegyessége, Mindenekhez szelédsége,
Magához hajtott engedelmessége.
25 7. Az Ulissest okossággal, Radaminthust igazsággal, Amphiont is tisztasággal,
Meghaladta s feljülmúlta jósággal.
8. Seregünknek ékessége,
30 Bizodalma s reménsége, Dolgainknak könnyebbsége,
Napunk fénye s szívünk gyönyörűsége.
9. Jósággal teljes Öri Pál, Kertünkben nevelt virágszál,
35 Látjuk, társaságod elvál,
Tűlünk hosszas idegeny földekre száll.
13 a kinek [szótagszám]
27 Amphil…t [értelem; romlott, átírt szó]
10. Mert gerjeszt a szép tudomány, Mindennel drágább adomány, Melyet nem minden bokor hány,
40 Hanem ritka ország, kevés tartomány.
11. Magas a Parnasus halma, Hol vagyon Múzsák jutalma.
Nincs minden fán olyan alma, Mellyel terjed a Pallásnak hatalma.
45 12. Aki erre kívánkozik, Sokszor kedve megváltozik, Gonddal telik s fáradozik, Laurusága míglen találkozik.
13. Mivel szíved is erre vágy,
50 Azért nyugadnia nem hágy, Mert akit tart a csendes ágy,
Ide nem jű, mert annak úta nem lágy.
14. Mégy a tengeri habokra, Ismeretlen országokra,
55 Idegeny tartományokra –
Vajon mikor nézsz velünk ez halmokra?
15. Bánattal tűled elválunk,
Mert nem tudjuk, mikor látunk, Rád áldásokat kívánunk,
60 Jó barátunk, teljes szívünkbűl szánunk.
16. Isten szíved erősétse, Kegyelmét rajtad bővétse, Áldását reád terétse,
Életedet oltalmában kerétse!
65 17. Utaidat igazgassa, Erős karjával folytassa, Gonosz ellen takargassa, Fejed kívánt célodra eljuttassa!
42 a Musák [szótagszám]
18. Mindenféle veszedelmet,
70 Reád jöhető sérelmet, Szívszomorító félelmet
Távoztasson, és adjon segedelmet!
19. Az Isten gondviselése, Légyen veled vezérlése,
75 Lábaid minden lépése,
Áldásokkal tündököljék menése!
20. Minden kártól oltalmazzon, Mindenkor veled lakozzon, Tőled messze ne távozzon,
80 Kívánt békességben haza is hozzon!
75.
I.
1. Jaj, jaj, én gyámolom Ki valál, s istápom, Elmégy-e már, magzatom?
2. Elhagysz-e anyádat,
5 Ki szoptattam szádat, Hív nevelő dajkádat?
3. Hová megy, gyermekem, Miklós Sámuelem, Ne cselekedd ezt velem!
10 4. Be jó fiam valál!
Úgy véltem, csak halál Szakaszt el – de megcsalál.
5. Engemet szerettél, Kenyeret szerzettél,
15 Házat is építettél.
3 magzatam [rím]
6. Ne menj el, marasztlak, Itt megházasítlak, Mert úgy élek, ha látlak.
7. De ha csak elszaladsz,
20 Szavamnak helyt nem adsz, És velem meg nem maradsz, 8. Ne felejts el, lelkem,
Miklós Sámuelem, De meg sem utálsz vélem.
25 9. Tartsd meg szívességed, Fiúi hűséged,
Így lész jó feleséged.
10. Így áldás száll reád, Isten mindent megád,
30 Amit csak kérni fog szád.
11. Kívánom is, kincsem, Miklós Sámuelem:
Áldjon meg én Istenem!
12. Rád, mint sajátjára
35 Vigyázzon, s fiára, Élj ez haza javára!
13. Vezérjen utadban És szent szándékodban, Boldogítson dolgában!
40 14. Adjon becsületet, Erőt és Szentlelket, Végre örök életet!
16 Nem [értelem]
41–42 [lapszéli, kikopott sorok; II. nyomán pótolva]
76.
Nóta: Ne menj el, marasztlak 1. Mint Biblis könyvében,
Szívem özönében, Majd’ elfogy keservében.
2. Midőn távozásom,
5 Látom megválásom,
Elkezdem búcsúzásom.
3. De mit tudok tenni, El kell innen menni, Tőletek búcsút venni.
10 4. Édes atyám, tőled, Ki tartál, mellőled, Elmégyek már előled.
5. Jaj, édesanyámat, Ki szoptattad számat,
15 Elhagylak, hív dajkámat.
6. Kegyes hívségtekért, Hív neveléstekért Adjon Isten méltó bért!
7. Nektek, kikkel a vér
20 Öszvekötött, míg vér, Szívem Istentől jót kér.
8. Áldás szálljon rátok, Amit kíván szátok, Adja meg jó Atyátok!
25 9. Többet mondanék még, S ebben nem lenne vég, Mert szívem hozzátok ég, 10. De a bánat árja,
Mely szívemet járja,
30 Szavamat már elzárja.
11. Azt kívánom végre:
Örök dicsőségre Isten vigyen az égre!
77.
I.
1. El kell mennem, már úgy kezdem keserves szavamat, Nem láthatom már én többé kedves collégámat.
A többit másokra bízom, Az ilyekkel már nem hízom,
5 Ez első, utolsó, Ez első, utolsó.
2. Fáknak ősszel levelei, tudom, hogy elhullnak, De tavasszal viszont azok szépen megújulnak.
Nékünk más pennával írnak,
10 Akik mindenekkel bírnak, Jól tudod, más a vég, Szívem amelyért ég.
3. Ki-ki maga baját tudja másoknak számlálni, Legnehezebb barátjától embernek megválni.
15 Ha körülnézem magamat, Jól meggondolom dolgomat, Tőled meg kell válnom, Ugyan ez halálom.
4. Ember vagyok, nem tagadom, van fogyatkozásom,
20 Azért mégyen rád, mint zápor, szíves óhajtásom.
Az Úr végyen jobb karjára, Ne légyen élted kárára Semmi veszedelem, Semmi veszedelem!
25 5. Többször, másszor, háromszázszor ez nap elöljöjjön, Vigasságunk, barátságunk napról napra nőjön!
Ezt nem hallja: dínom-dánom, Mostan szívemből kívánom, Kedvesem hogy éljen,
30 Sok időt szemléljen!
78.
I.
1. Isten hozzád, Somlyó vára, Gyötrődésünk oltára!
Mely sok elme megütközött Rongyos kőfalid között!
5 Elhervasztád, ellankasztád, Volt reményét, szüleményét, Szabadsága megköttetett, Hajótörést szenvedett.
2. Isten hozzád is, barátom,
10 Költözésedet látom.
Megbocsáss szeretetemről, Veled volt életemről.
Volt hívséged, szívességed Édességét, kedvességét,
15 A szív, míg emlegetem, Azt szívemben temetem.
3. Isten hozzátok, mindenek, Kik engem szerettetek, Kérem, hogy a nagy istenek
20 Tartsák meg életetek!
Mígnem végre békességre, A nagy égre dicsőségre Ez bús világbúl vezetnek, Angyalokkal éltetnek.
4 falaid [szótagszám]