II. világháború utáni idôszak társadalomképét nagyban meghatározta a kommunista hatalomátvétel következményeként átalakuló külpolitikai és belpolitikai helyzet, amely nem csupán a társadalom alapstruktúráinak gyökeres megváltozásaiban mutatkozott meg, hanem az értékrendszer alapvetô átalakulásában, illetve átalakításában is. A totalitárius kommunis-ta rendszer gazdaságilag, politikailag és kulturálisan is új értékrendet kép-viselt. Az ötvenes évek falusi társadalmának megjelenítése nem volt éppen egyértelmû a korabeli médiák tükrében. A politika megteremtette az új ér-tékrendszert közvetítendô, úgynevezett irányított imázsteremtés módját, a könyv, a propagandaanyagok, az újság, a rádió és a film technikai segítsé-gével.
A kommunista hatalomátvételt követôen az ország falusi társadalmát meghatározó elsô korszak a földosztástól a kollektivizálás befejezéséig tar-tott. Ennek az idôszaknak az elején a politika elsôsorban a parasztság tár-sadalmi jelentôségét hangsúlyozta, és a hosszú évek óta jelen lévô földkérdés problémáját próbálta enyhíteni. Az 1945-ös földosztás elsôsorban a birtok-megoszlási aránytalanságokat enyhítette, és a reform legjelentôsebb társa-dalmi hatása a paraszti réteg polgárosodásának elôsegítése volt. Ezt köve-tôen 1948-ban elindult a kollektivizálás elsô hulláma, amely gyökereiben változtatta meg a földosztással kialakított társadalmi rendszert a szovjet típusú mezôgazdasági termelôszövetkezetek létrehozásával. Az új rendszer bevezetése elsôsorban a birtokos parasztság önállóságát sértette, ezért is vál-hatott ez a réteg a rendszer egyik elsôdleges ellenségévé. A mezôgazdaság átszervezése és elsôsorban a kollektivizálás elsô hulláma drasztikusan bea-vatkozott a falusi társadalom életébe, ahol az ideológia terjesztése és a sze-mélyes agitáció mellett a beszolgáltatás és az önkényes tagosítás mint gaz-dasági kényszer is jelen volt, nem beszélve a kulákellenes kampányok tö-megérôl, amellyel a falusi társadalom legnagyobb önállósággal és tekintéllyel rendelkezô gazdarétegét számolták fel.
Az ötvenes években a politika csupán a propaganda szintjén támogatta és hangsúlyozta a parasztság jelentôségét, ahol e társadalmi réteg a nemzet alapjaként, a paraszt pedig a munkáshoz hasonlóan a nemzet hôseként je-lent meg. A politikai gyakorlatban azonban a falusi népesség és ennek nagy részét kiadó paraszti réteg mint alsóbbrendû, elmaradott, ám felemelendô és mobilizálandó réteg jelent meg, amely eszközt, erôforrást jelentett a
me-A
korlatban a paraszti társadalom fejlôdési útját a szocialista átalakulás szük-ségessége nyomán szabták meg, ahol a nép fiai a munka hôseként, a dolgozó osztály tagjaként jelentek meg.
E fejezet összeállításakor az ötvenes években megjelent anyagokból vá-logattunk, amelyek között megtalálhatjuk a napi sajtóban megjelent idé-zeteket, propagandafüzetek formájában terjesztett ideológiai üzeneteket, korabeli viccmagazinban megjelent, a kor eseményeit kifigurázó karikatú-rákat, valamint politikusok beszédeit. Válogatásunk három téma köré cso-portosul: Az „Utunk a kommunizmus, példánk a Szovjetunió” címû fejezet összeállításakor elsôsorban azokat az idézeteket gyûjtöttük össze, amelyek a szovjet fejlôdési mintát mutatják be mint elérendô célt, ideált. „A jólét útján” címû fejezet a kor politikai ideológiáját, és azon keresztül a paraszti réteg helyes történelmi szerepét vázolja fel. A „A kulák igazi arca” címû harmadik fejezetben pedig a falusi társadalomra nehezedô talán legdraszti-kusabb nyomást kiváltó kulákellenes kampányok nyilvános megjelenését próbáltuk megragadni és bemutatni.
6. 1.
Már én többet nem dolgozom robotba, Belépek én a termelô csoportba,
Szép a munka, a közös munka, gyorsan is halad, Szüret után, édes rózsám, enyém vagy!
Nagy Dezsô: Magyar munkásfolklór. Budapest, 1987. 295.
6. 2.
Elsô királyunk, Szent István óta jó kilenc évszáza-don át sok vihar dúlta a magyar hazát: talán egy sem sújtotta olyan mélyre, mint az a katasztrófa, mely a második világháborúban a magyar reak-ció, a régi rendszer bûnébôl ránk zúdult. A ma-gyar nép törhetetlen élni akarásának biztató megnyilvánulása, hogy még nem telt el négy esztendô a katasztrófa óta, és máris mindenki érzi, hogy végre megtaláltuk a jó utat, a népi demokrácia útját: végre beértünk az egyenesbe.
Van valami jelképes abban, hogy az 1848-as for-radalom százéves évfordulóján, Szent István napján, az új kenyér ünnepén újra bizalomtelje-sen nézhet a jövô elé a felszabadult, sokat szen-vedett magyar dolgozó nép. A mi népünk a Ma-gyar Dolgozók Pártjának vezetésével jó úton jár
és továbbra is jó úton fog járni, mert a munkás-ság, a dolgozó parasztmunkás-ság, a haladó értelmiség ügyét védi és viszi. A dolgozók támogatni fog-nak bennünket, mert látják, hogy minden tet-tünket, minden szándékunkat a magyar nép fel-emelésének, felvirágoztatásának gondolata ve-zérli. Ezért követ bennünket a magyar nép, és ezért követi gyôzedelmes zászlónkat, az arany-kalászos, vörös csillagos nemzeti lobogót.
Rákosi Mátyás: A dolgozó parasztság a szövet-kezés útján. In: Uô.: Építjük a nép országát. Buda-pest, 1949. 314–315.
6. 3.
A felszabadulás óta népünk életében döntô vál-tozások történtek. A dolgozó nép úr lett hazájá-ban. Az újjáépítés nagy munkájában falujáróink ezrei siettek a romba döntött falvak segítségére.
Falujáró brigádaink lelkes, áldozatkész munkája nyomán sorra épültek fel a romokban heverô há-zak, iskolák, templomok, rendbe hozták a kuta-kat, a tönkrement mezôgazdasági felszerelést.
Rákosi Mátyás:Pártunk parasztpolitikája. MDP Füzetsorozat a falusi alapfokú politikai iskolák részére. 1951. 47.
Az erôs néphatalom alapja – a munkások és parasztok összefogása.
Magyar Diafilmgyártó Vállalat, Budapest, 1962. 31.
Az erôs néphatalom alapja – a munkások és parasztok összefogása.
Magyar Diafilmgyártó Vállalat, Budapest, 1962. 12.
A párt parasztpolitikája
6. 4.
Miután országunkban a hatalom szilárdan a munkásosztály kezébe került, Pártunk napirend-re tûzte a szocializmus felépítését és ennek ke-retében a mezôgazdaság szocialista átszervezé-sét. Pártunk Központi Vezetôsége ugyanakkor kijelölte mezôgazdaságunk szocialista átszer-vezésének útját, amely nálunk is, mint minden más országban: a lenini–sztálini út, az egyet-len helyes út a szocializmus megvalósításához falun.
Hegedüs András:Pártunk parasztpolitikájának végrehajtásában mutatkozó elhajlások és ferdíté-sek.MDP Központi Elôadóirodájának elôadásai.
1951. 3.
6. 5.
A kérdés, hogy merre menjen a magyar dolgozó parasztság, fel van vetve, és a válasz is világos.
A dolgozó parasztság a szövetkezés, a kölcsönös segítés és a közös munka útját választja.
Rákosi:A dolgozó parasztság...298.
6. 6.
Azt a politikát, amely dolgozó parasztságunkat a szocializmus útjára, a szabad, boldog élet útjá-ra vezeti, dolgozó paútjá-rasztságunk zöme helyesli és elfogadja. Dolgozó parasztságunk tömegei egyre világosabban látják, mit jelent számukra a munkásosztállyal való szövetkezés, a munkás-osztály segítô karja, vezetése. A gyúrói dolgozó parasztok levelükben többek között ezt írták:
„Mi is megtanultuk, hogy a ti vezetésetekkel, a ti példátok nyomán, veletek együtt harcolva érhetünk el csak gyôzelmet. A ti segítségetekre emlékeztet minket minden gép, amely földjein-ket mûveli. Falunk jómódú, állatállományunk nagyobb, mint a háború elôtt, miénk a falu, a né-pé az ország. Veletek szövetségben megtaláltuk a boldogulás útját. (...) Az új cséplôgépért,
kom-bájnokért, traktorokért a Népfrontra szavaztunk.
Büszkén vállaljuk, hogy példátokat követve sza-vazatunkkal is megpecsételjük hûségünket.”
Rákosi:Pártunk parasztpolitikája. 45–46.
6. 7.
A proletárdiktatúra kivívása és megteremtése, a szocializmus felépítése érdeke a munkásosz-tálynak és az egész dolgozó parasztságnak. Csak a munkásosztállyal való szövetség a biztosíték arra, hogy a dolgozó parasztság évszázados vá-gya teljesüljön: azé legyen a föld, aki megmûve-li. Az agrárproletár, félproletár és a kisparaszti–
középparaszti gazdaság egységes szövetkezeti parasztsággá fejlôdik, a kulákság – mint utolsó kapitalista kizsákmányoló osztály – felszámo-lódik.
A párt parasztpolitikájának néhány kérdése.MDP Békés megyei Bizottsága Agitációs és Propagan-daosztálya. 1953. 4–5.
Az erôs néphatalom alapja – a munkások és parasztok összefogása.
Magyar Diafilmgyártó Vállalat, Budapest, 1962. 13.
6. 8.
Boldogságunk kivirágzott, Mint májusi rétek,
Kezet adnak egymásnak itt A testvéri népek.
Nagy:Magyar munkásfolklór. 277.
6. 9.
A szovjet hatalom a Kommunista Párt, Lenin és Sztálin megmutatták a dolgozó parasztság-nak az egyetlen helyes utat, amely a szabad szocialista élethez vezet. Ez a kolhozok útja. Ma a Szovjetunió mezôgazdasága a legfejlettebb az egész világon. Olvassa, tanulmányozza minden dolgozó paraszt a Szovjetunió mezôgazdaságá-nak gazdag tapasztalatait, hogy azt felhasznál-va az MDP és szeretett vezérünk, Rákosi Mátyás vezetésével még bátrabb léptekkel meneteljünk a boldog, erôs, független és szabad Magyarország megteremtése felé. Ma már nálunk is erôsödik, fejlôdik a termelôszövetkezeti mozgalom, amely, mint népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás mondotta, az egyedüli út a dolgozó parasztság jólétének megteremtéséhez, mezôgazdaságunk elmaradottságának felszámolásához. Ezt egyre inkább ismeri fel a dolgozó parasztságunk is.
Anyiszimov:Hogyan él a parasztság a Szovjet-unióban? Magyar–Szovjet Társaság Kiadója, 1950. 4.
6. 10.
Sztálin utazása közben meg-megáll egy-egy falu-ban és órákon át beszélget a parasztokkal. Isme-ri ôket, szereti ôket, ért a nyelvükön. Sohasem volt olyan igazi barátja a parasztságnak, mint amilyen Lenin volt, és amilyen Sztálin. A kol-hozparasztok egyik moszkvai tanácskozása után Sztálin negyvenegynéhány kolhozparasztot meg-hívott vacsorára. Vacsora után órákon át beszél-getett vendégeivel... egy pillanatig hallgatott Sztálin, aztán csendesen megjegyezte: „Sokáig nélkülöztetek, itt az ideje elfelejteni, hogy mit
jelent az a szó: nélkülözés.”„Nélkülözés? Mi, szovjet parasztok már rég elfelejtettük, Sztálin elvtárs, hogy mi az a nélkülözés!” – mondta majdnem kiabálva az öreg ukrán kolhozparaszt, és hangos nevetésbe tört ki. Úgy nevetett, hogy a könnyei is kicsordultak. Akik a közelben állot-tak, azt mesélik, hogy mialatt a boldogan neve-tô kolhozparasztot nézte, Sztálin szép, jóságos, bölcs szeme – az a csodálatos jövôbe látó szem – megtelt könnyel.
Képek a szovjet kolhoz életébôl.H., é. n. 22–23.
6. 11.
Nagy segítséget jelentett a falusi munkában – kü-lönösen a termelôszövetkezeti csoportok fejlesz-tésében –, hogy a magyar dolgozó parasztok népes küldöttsége látogatta meg a múlt évben a Szovjetunió kolhozait, és saját gyakorlati ta-pasztalatából gyôzôdhetett meg a szövetkezeti nagyüzemi termelés, a kolhozok hatalmas sike-reirôl és a szovjet kolhozparasztság szabad, bol-dog életérôl.
Hegedüs András: Pártunk parasztpolitikájának végrehajtásában mutatkozó elhajlások és ferdítések.
MDP Központi Elôadóirodájának elôadásai.
1951. 24.
Az erôs néphatalom alapja – a munkások és parasztok összefogása.
Magyar Diafilmgyártó Vállalat, Budapest, 1962. 6.
„Utunk a kommunizmus, példánk a Szovjetunió”
6. 13.
A téeszben de büszkék a lányok!
Dolgozni mind a kertészetbe járnak;
Mind a takarékba rakja a pénzét, Mégis hitelbe vásálnak kelengyét.
Nagy:Magyar munkásfolklór.296.
6. 14.
Mit jelent a szocialista út a dolgozó parasztság-nak? A szocialista út lényege, hogy a dolgozó parasztok önként szövetkeznek a föld közös, társas megmûvelésére. A szövetkezeti nagyüze-meknek nem kizsákmányoltja, hanem gazdája, birtokosa a dolgozó parasztság. A szövetkezés-sel lehetôvé válik a dolgozó parasztság számára a nagy mezôgazdasági gépek alkalmazása. A szö-vetkezeti gazdálkodás emeli a termésátlagot.
A szövetkezetek olyan segítséget adnak a dol-gozó parasztságnak, amellyel kivonhatja magát a kulákok gazdasági nyomása alól, népi demok-ratikus társadalmunkra támaszkodva
fejleszt-heti termelését. A szövetkezet a termelés eme-lésén keresztül a dolgozó parasztságnak köny-nyebb, jobb, kulturáltabb életet biztosít. [...]
Csak a nagyüzemi termelés adhat a falunak anyagi jólétet és kultúrát, villanyt, mozit, könyv-tárat, jó iskoláztatást, emberi életet és mindazt,
Aki a népnek vermet ás
Magyar Foto Dia-osztálya, Budapest, 1951. 38.
„A jólét útján”
6. 12.
„Mi, egyénileg dolgozó parasztok, akik a Szov-jetunióban jártunk, szólunk hozzátok. [...] Sok kolhozt, állami gazdaságot és gépállomást láto-gattunk meg. Mi, egyénileg dolgozó parasztok saját szemünkkel láttuk a kolhozparasztság bol-dog, szabad. jómódú életét. Láttuk a kolhozok magas terméseredményeit, fejlett állattenyész-tését. A kolhozokban a holdanként 20–25 má-zsás búzatermés, 300–350 mámá-zsás cukorrépater-més, teheneknél az évi hatezer literes tejhozam nem megy ritkaságszámba. Bármerre jártunk, mindenütt traktorokkal, teherautókkal és a leg-különbözôbb gépekkel találkoztunk. A kolho-zokban a gép igazi barátja, segítôje a dolgozó parasztoknak, könnyebbé, eredményesebbé te-szi a munkát. [...] Jártunk a kolhozparasztok házaiban, beszélgettünk velük. Láttuk takaros családi házaikat, teli éléskamrájukat, tehenüket, hízóikat. Sok helyen megtekintettük a kolhozok
kultúrházát, szülôotthonát, gyermekotthonát, óvodáját. Az asszonyok a férfiakkal egyenlô jog-gal vesznek részt a munkában is, a vezetésben is. Sok asszonyt láttunk, aki a legmagasabb ki-tüntetéseket viselte. Láttuk, hogy a kolhoz jö-vedelmébôl mindenki végzett munkája szerint részesült. [...] A kolhozokban igazi demokrácia van. [...] A magyar dolgozó parasztság szabad és jómódú életét is csak egyetlen úton: a terme-lôszövetkezetek útján teremtjük meg. [...] A Ma-gyar Dolgozók Pártja és népünk forrón szeretett vezérének, Rákosi Mátyásnak vezetésével erô-sítsük tovább termelôszövetkezeti mozgalmun-kat, teremtsünk boldogabb életet minden ma-gyar dolgozó paraszt számára, és így is erôsítsük hazánkat s a béke hatalmas táborát. A Szovjet-unióban járt egyénileg dolgozó parasztküldöttek felhívása a dolgozó parasztsághoz.
Szabad Nép,1950. aug. 24.
amelytôl ma a dolgozó parasztság és gyermeke el van zárva.
Rákosi:Pártunk parasztpolitikája.28.
6. 15.
A termelôszövetkezeti mozgalom egészséges fejlôdésének alapfeltétele, hogy a termelôszö-vetkezetek fejlesztése Lenin–Sztálin tanítása alapján történjék. Termelôszövetkezeti moz-galmunk fejlesztésében Pártunk az elmúlt két évben jelentôs eredményeket ért el, a fejlôdés azonban korántsem egyenes. Sokan nem értik meg a termelôszövetkezeti mozgalom fejlesz-tésének alapvetô lenini–sztálini elvét, az önkén-tesség elvét. Nem értik meg, hogy a termelôszö-vetkezeti mozgalom csak akkor vezethet ered-ményre és csak úgy épülhet fel falun a szocializ-mus, ha a dolgozó parasztság saját jószántából, saját elhatározásából, meggyôzôdve ennek az útnak az igazáról, tér át a szövetkezeti gazdál-kodásra.
Hegedüs:Pártunk parasztpolitikájának... 17–19.
6. 16.
Hogy milyen volt a legtöbb dolgozó parasztem-ber élete régen, ha megöregedett, arról sokat tud-nának beszélni a régi öregek. A mai öregek meg-változott életérôl viszont sokat elmondhat Sárik Ferenc, a ceglédi Nagy Sztálin Termelôszövetke-zet idôs tagja. 1950 óta élnek feleségével a szö-vetkezetben, s bár távolról sincs már meg karjai-ban a fiatalkori erô, tisztességgel elvégzi azt a munkát, amit tud, és nyugodtan megél belôle.
Teljesített munkaegységei mellé betegségi járu-lékot, szociális segélyt kap, és így minden évben eléri munkaegységeinek száma a 300–350-et. De nemcsak ô, hanem rajta kívül még 37-en része-sülnek támogatásban a szociális alapból a ceglé-di Nagy Sztálinban. Minden tagjának nyugodt öregséget biztosít a közösség.
A jólét útján. Képek termelôszövetkezeteink életébôl.
Budapest, 1956. 45.
6. 17.
A felszólalók zöme azzal kezdte, hogy rámuta-tott arra a rengeteg nehézségre, amelyet az elsô idôben le kellett küzdeniök. Elmondták, hogy
milyen bizonytalanul, tétovázva és kétkedve lép-tek erre az útra, a szövetkezés útjára. És kivétel nélkül azzal fejezték be: az elmúlt esztendô ered-ményei minden téren meggyôzték ôket arról, hogy helyes útra léptek, hogy ez az egyetlen út, amely kivezeti ôket a régi nyomorúságból. Azt is egymás után aláhúzták a felszólalók, hogy szó sem lehet róla, hogy visszaforduljanak a meg-kezdett útról. Az elôttem felszólalt Nagy József-né mondotta, hogy csak iszonyodva tud vissza-tekinteni arra az állapotra, amelyben élt, mielôtt a termelôcsoportba belépett volna.
Rákosi Mátyás: Pártunk jó utat mutatott, ami-kor a parasztságnak a szövetkezeti termelést ajánlotta. Beszéd a termelôcsoportok és gépállo-mások küldötteinek 1950. január 25-i országos tanácskozásán. In: Uô.: Válogatott beszédek. Bu-dapest, 1952. 407.
6. 18.
Elment az én babám az állami gazdaságba, Azt üzeni, menjek én is utána!
Édesanyám, eresszen el engem utána!
Találkozunk majd a kastély kisudvarába.
Nagy:Magyar munkásfolklór.295.
6. 19.
A termelôszövetkezeti csoportokban – mint ahogy a felszólalók sorban rámutattak – a szó szoros értelmében kivirult, új életre kelt a régi elnyomott parasztság. A szövetkezeti tag érzi, hogy minden oldalról segítô kezek támogatják, minden oldalról a hóna alá nyúlnak. Segítik tár-sai, segíti az állam, segíti mindenekelôtt nagy pártunk, és mind e segítség mögött ott áll a ha-talmas Szovjetunió támogatása. Ebben a lég-körben a parasztság teremtô erôi is felszabadul-nak. Két vagy három éve mindenki csak magá-val törôdött, az volt az elve: kaparj kurta, neked is lesz. A termelôcsoportban dolgozó paraszt-ságnak az elve egészen más. Kiszélesedik elôtte a látóhatár, és ugyanúgy, mint az ipari munkás, felismeri saját sorsa és az ország építése közt az összefüggést és a kölcsönhatást. Új emberré alakul. Megtanulja a termelésben a nagyvona-lúságot. Ahogy az ipari munkás most a gépe mel-lett töri a fejét, hogy lehet ésszerûbben, jobban,
gyorsabban többet termelni, ugyanúgy a leg-több termelôcsoportban a szocialista paraszt is azon gondolkodik, hogyan javíthatja a terme-lést, hogyan emelheti a mennyiséget és a minô-séget, új növényekkel, új termelési módokkal kísérletezik.
Rákosi:Pártunk jó utat mutatott…408–409.
6. 20.
A fontosabb mezôgazdasági termények árai az egy évvel korábbi helyzettel szemben nemhogy alacsonyabbak, de a búza árának kivételével, amely változatlan maradt, inkább magasabbak.
Egy év alatt parasztságunk anyagi helyzete, kü-lönösen a nagyobb gazdáké, tovább erôsödött.
A terméskilátások a tavalyival szemben lényege-sen kedvezôbbek, parasztságunknak tehát a meg-növekedett állatállomány mellett a mezôgazda-sági termelésbôl is sokkal nagyobb bevétele lesz a tavalyinál.
Donáth Ferenc: A dolgozó parasztság elôrenyo-mulása.Szabad Nép,1948. júl. 18.
6. 21.
A szövetkezetbe tömörült parasztság pedig – mint ahogy az itt elhangzott beszámolók mu-tatják – már nemcsak az eredmények gazdasá-gi részét látja, hanem fellobog benne a kezde-ményezônek, az úttörônek büszke öntudata, az a tudat, hogy utat mutatott a többiek szá-mára.
Rákosi:Pártunk jó utat mutatott…408.
6. 22.
Nekem azt szokták mondani, hogy a magyar paraszt maradi, a magyar paraszt nem szereti a közös munkát, nem szereti az új termelési mó-dokat. Én ezt nem fogadom el, mert lépten-nyo-mon az ellenkezôjét tapasztaljuk. Gondoljunk csak arra, hogy milyen idegen volt a magyar pa-raszt számára a rizstermelés. Viszont mikor fel-ismerte, hogy ez hasznos, hamar elterjedt a rizs-termelés, és mindenfelôl ostromoltak bennün-ket vetômagért. Ugyanilyen gyorsan elterjedt az azelôtt ritkaságszámba menô kettôs termelés. – Tudjuk, hogy a Tiszántúlon elterjedt a gyapot-termelés. Nem igaz, hogy a mi parasztságunk
maradi. A mi parasztságunk fürge, eleven, gyors-eszû, szorgalmas, és minden termelési formát örömmel megragad, amibôl úgy látja, hogy ma-gának és az országnak haszna van. Ez vonatko-zik a szövetkezeti termelésre is.
Rákosi Mátyás: A dolgozó parasztság a szövet-kezés útján. In: Uô:Építjük a nép országát. Bp., 1949. Szikra. 298–299.
6. 23.
Bolgár Sándor elvtárs az eleki termelôcsoportból elmondotta, hogy nemcsak 18 hold gyapotot vetnek, hanem kikísérletezik a gyapot védônö-vényét is, amely megvédi az északi szelektôl.
Azt is elmondotta, hogy az eddigi tizenkétféle növény helyett az idén harmincfélét akarnak termelni, egy részét kísérletképpen.
Rákosi:Pártunk jó utat mutatott…409.
6. 24.
A gép jó barátja, hûséges segítôtársa a gazdának, idôt, fáradságot, pénzt takarít meg. Lehetôvé teszi, hogy a dolgozó parasztságnak tanulásra, mûvelôdésre és szórakozásra is jusson idejébôl.
Jólétet, fényt, mûveltséget ad a falunak az ötéves terv.
Falusi Népnevelô Kiskönyvtár. 1949. 4.
6. 25.
Ma már minden dolgozó parasztember számára megszokott, szép látvány, amint a hatalmas kombájnok, akárcsak valami óriások, végigjár-nak a sárga búzaföldeken, s learatják az új ter-mést. A kombájnok duruzsló hangja messzi kör-nyéken hirdeti, hogy a dolgozó parasztság éle-tét megkönnyíti, gazdagabbá teszi a gépesített, nagyüzemû gazdálkodás.
A jólét útján.53.
6. 26.
A külföldre futott arisztokrata földesúr emele-tes kastélyában paraszt fiatalok hangja cseng.
Az elôcsarnok agancsdíszes falán ásó, fûrész, gereblye, fejesvonalzó, rajztábla álldogál egy-más mellett. Megszólítok egy 19 éves forma si-hedert...
– Mi mindent csináltok?
– Magunk mûveljük a földet, ebbôl látjuk el a kol-légiumot. A fölösleget eladjuk, a pénzbôl tartjuk
fenn az intézetet. Itt senkinek sem kell fizetni, a tanulók szegényparasztok gyermekei. Körülbe-lül nyolcvanan vagyunk, és 30 tanár, tanító. Van virágkertészetünk, konyhakertünk, méhészet, te-henészet és... – mondja el lelkesen.
– Te vagy itt a legjobb tanuló?
– Itt mindenki tud – feleli önérzetesen – 50%
tiszta jeles. Ide csak az jön, aki szeret tanulni és szereti a parasztot. Kéthetenként összejövünk a falusiakkal, megbeszéljük a mezei munkákat éppúgy, mint a kulturális dolgokat, és kicserél-jük a tapasztalatainkat.[...]
Vidáman nézek körül a folyosón. A peckes ôsök képei helyét parasztôsök harcos képei, Derkovits Dózsa-sorozata foglalja el. A nagy díszteremben mindenfelé díszes faliújságok, munkára, sportra, tanulásra hívó táblázatok lógnak. Furulyaszó hangját hallom a közelbôl. A kerti fák lombja alatt népi táncot járnak.
Paraszt Dolgozók Tanítóképzôje. Képes Világ.
Paraszt Dolgozók Tanítóképzôje. Képes Világ.