Bevezetés
Az altdorfi egyetemen a 16. század második felétől tanultak magyarországi diákok. Az első pereg-rinus 1582-ben, az utolsó 1799-ben iratkozott be az akadémiára.1 Ezalatt a csaknem két évszázad alatt összesen 257 magyar származású diák látogatta az intézményt, nagy részük Erdélyből való.2 A legnépszerűbb fakultás a teológia, ezt követi a jog, illetve az orvosi képzés. Czvittinger idejében Hungária képét altdorfi körökben az Attilától eredeztetett nemesi harciasság határozta meg. E ha-gyomány elterjedéséhez, illetve továbbéléséhez a magyarországiak is hozzájárultak. A „kard” és a
„ló” birtokosainak, a magyarországi nemességnek, a hadi jártassága mellett azonban műveletlensé-gét, a tudományok iránti érdektelenségét is emlegették külföldön. Az efféle vádakra Czvittinger a Specimen előszavában válaszolt. Művének célja annak a bemutatása volt, hogy a tudományok és más értékek nem hiányoznak Magyarországról.3
A 18. század közepén további elmozdulások tapasztalhatók a korábbi felfogás ellenében. A ne-mesi harciasság elképzelése módosult, a katonáskodás még inkább kikerült a nene-mesi tevékenységek köréből, továbbá az előkelő származás tekintélyét az erudíció, a tanultság ellensúlyozta. A nemesi harciasság nemcsak idejétmúlttá, hanem kritika tárgyává is vált. A hungarus katona bár tudója a hadi mesterségnek a „ló” és a „kard” ismerete mellett eruditus jellemvonásai nagy szerepet kaptak meg-ítélésében. A tanulmányban e tudós attitűd jellemzőit gyűjtöm össze egy magyarországi katonának, Szirmay Tamásnak a temetésére megjelent altdorfi kiadvány szövegei alapján.
Mentalitástörténeti szempontból különösen fontos az altdorfi egyetem teológiaprofesszorának, Balthasar Bernholdnak a későbbiekben részletezendő halotti búcsúztatója. Bernhold az új teológus nemzedékhez tartozott, akik a „vernünftige Orthodoxie” jegyében a vallásosság új ideálját képvisel-ték.4 A felvilágosodás legerősebb impulzusa nem a hittől való elforduláson alapult, hanem azon az új hitbeliségen, amelyben a vallás új formája testet ölthetett.
1 Wolfgang Mährle, Eingangstor ins Reich?: Studenten aus Ungarn und Siebenbürgen an der Nürnberger Hochschule in Altdorf (1582–1799) = Peregrinatio Hungarica: Studenten aus Ungarn an deutschen und österreichischen Hochschulen von 16. bis zum 20.
Jahrhundert, Hrsg. Márta FaTa, Stuttgart, Franz Steiner, 2006 (Contubernium Tübinger Beiträge zur Universitäts- und Wis-senschaftsgeschichte, 64), 97.
2 Mährle, i. m., 101. varGa András, Az altdorfi egyetem magyar diákjai (1583–1718), Szeged, Scriptum, 1994 (Lymbus Művelődéstörténeti Tár, 5), 1–21.
3 TarNai Andor, Egy magyarországi tudós külföldön: Czvittinger és a Specimen, ItK, 97(1993), 23.
4 Klaus leder, Universität Altdorf (Zur Theologie der Aufklärung der Franken und die Theologische Fakultät in Altdorf 1750–1809), Lorenz Spindler, Nürnberg, 1965, 75–80.
A kiadvány előzménye
Az ezredes halála és az altdorfi magyar alapítvány terve
A külföldiek hagyományos Hungária-felfogására a 18. században a magyar értelmiségi körökből ér-kezett válasz. Ez elsősorban olyan módon történt, hogy a nemzetközi elvárással is versenyezni tudó magyarországi szakmunkákat idéztek fel elődeink. Ezzel egyúttal védelmére keltek a magyar arisz-tokráciának, ami a külföldiek véleménye szerint a tudományok szeretete helyett a harcot és a ka-tonáskodást részesíti előnyben, s nem is mutat igyekezetet, hogy ebbéli műveletlenségét orvosolja.
A temetési kiadványban megformált vélemény szerint a Hungáriából érkező és a vitézi képessé-geire büszke katona nemcsak jártas a harcban, hanem szenvedélyesen szereti a tudományokat. Ez egyrészről kiderül az elhunyt ezredes méltatásából, másrészről a kiadványban a katonák maguk is tollat ragadtak mindezek tényleges bizonyítására. A sírverseiket latin disztichonokban fogalmazzák meg, antik auktorokat idéznek és olyan hagyományos temetési témákról elmélkednek, mint a halál elkerülhetetlensége és Isten mindenhatósága, a halhatatlanság, illetve a földi és az égi dicsőség. Az irodalom iránti vonzalmukat a sírversek tanulsága szerint felettesükhöz fűződő hűségük és jámbor-ságuk egészíti ki.
A temetési kiadvány célja – mint ahogyan a címe is mutatja5 – a hívő gyülekezet épülésére szolgáló példa (auferbauliche Exempel) felmutatása, amelyben az elhunyt ezredes, Szirmay Tamás (1688–1743) jelleme, legfőképpen tudóssága és vallásossága kerül bemutatásra és értékelésre. A 83 oldalas teme-tési gyűjtemény többféle műfajú és témájú szöveget foglal magában. A halotti prédikációt Balthasar Bernhold (1687–1769) teológiaprofesszor6 tartotta német nyelven, Andreas Nagel (1710–1788), az altdorfi akadémia rektora7 latin nyelvű beszédet mondott az alkalom tiszteletére. A prédikációt a kiadványban részletes életrajz egészíti ki, majd egy hangszerekkel kísért Cantata. Ezt követi egy kisebb versgyűjtemény, az Epicedia Universitatis Altdorphinae, amely az altdorfi akadémia 15 profesz-szorának sírvesét tartalmazza. Majd a Lacrimae funebris következik, illetve az Epicedia legionis Szirmayus, a Szirmay-ezredben szolgáló katonák sírvers-gyűjteménye, amit az altdorfi iskolarektorok és a teo-lógiai fakultás diákjainak verse zár. A kötet végén Szirmay márvány sírkövének felirata olvasható.
A ceremónia megszervezését Szirmay bizalmas embere és századosa, Dobai Székely Sámuel (1704–1779) bonyolította le. Ő vette fel a kapcsolatot az altdorfiakkal, és kérte fel Bernholdot a prédikáció megtartására. Itteni kapcsolatrendszerének a megismerésére album amicoruma8 szolgál értékes forrásul. Ebből tudható, hogy a környék nem volt számára teljesen ismeretlen, 1742 ok-tóberében már ellátogatott a Haller családhoz Nürnbergbe,9 és talán a Hallereken keresztül más patrícius famíliákkal is kapcsolatba került.10 Dobai Székely Sámuel katonai évein kívül hosszabb
5 Das auferbauliche Exempel derer Glaubigen in ihrem Tod und Sterben als der hochwohlgeborne Herr Herr Thomas Szirmay Baron von Szirma Herr auf Szerencs Giralth, Kerekreth […] in einer Christlichen Leichpredigt vor einer hochansehnlichen und ungemein zahlreichen Trauer-Versammlung betrachtet und abgebildet von D. Johann Baltasar Bernhold, Altdorf, 1743, gedruckt bey Johann Georg Meyer.
6 Allgemeine Deutsche Biographie (a továbbiakban: ADB), Leipzig, Duncker-Humblot, 1891, II, 467. Georg Andreas Will, Geschichte und Beschreibung der Nürnbergischen Universität Altdorf, 1795, 77.
7 ADB, 1886, XXIII, 214–215.
8 Album amicorum Samuelis Székely de Doba. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában (továbbiakban: OSzKK) jelzete:
Oct. Lat., 457.
9 Catharina Eleonora Hallerin von Hallerstein bejegyzése 1742. október 16-án. „Glauben was wir sollen / hoffen was wir wollen / lieben was zu lieben ist / das thut ein jeder fromer Gheist.” OSzKK, Oct. Lat., 457, 281.
10 Egy közös kockajátékról emlékezik meg az egyik kiadvány címlapján, amit a nürnbergi szenátus tanácsosának, Ferdinand Grundherrnek ajándékozott. Az Országos Széchényi Könyvtárban található példány raktári jelzete: 601.833.
Dobai Székely Sámuel és az altdorfi egyetem
időszakot nem töltött külföldön, s bár családja több nemzedék óta értelmiségi létformát gyako-rolt,11 számára elsősorban jogi hivatala, jegyzői tevékenysége szolgált megélhetésül. A Szirmayakkal fiatalon lépett kapcsolatban, hivatalos ügyek intézőjeként, országgyűlési kísérőjeként tevékenykedett Szirmay Tamás mellett. Az osztrák örökösödési háború kitörésekor Szirmayt ezredessé és 3000 magyar gyalogos parancsnokává nevezték ki, Dobai Székely századosként vele tartott a harctérre.
1742 májusában Olmützbe, majd Prágába vezérelték a hadat, majd több esemény után 1743. január végén juttak Oberpfalzba, ahol Neumarkt és Amberg elfoglalására kaptak parancsot.12 Több hóna-pot is eltöltöttek e városok közelében, valószínűleg itt jelentkeztek először Szirmay lázas betegségé-nek a jelei. Az altdorfi orvos és teológiaprofesszor Johann Adam Tresenreuter gyógyította ekkor az ezredest, aki az utolsó vacsorát is átvette Tresenreutertől.13 Bár Szirmay állapotában pillanatnyilag javulás mutatkozott, mégis 1743. június 19-én végrendelkezett, és hívatta Philip Jakob Mörl nürn-bergi lelkészt, aki székhelye szerint illetékes volt a végakarat teljesítésében.14 Arra kérte, hogy lépjen kapcsolatba a greifswaldi egyetemmel, és helyeztessen el 3000 guldent náluk magyarországi diákok teológiai tanulmányainak támogatására.15 2000 gulden értékű aranyat és jelentős mennyiségű tokaji bort el is küldött a levéllel, és ígéretet tett a maradék 1000 folyósítására is.16
Mörl fel is vette a kapcsolatot a greifswaldiakkal, hiszen több kérdés az ezredes súlyos betegsége miatt nem tisztázódott, például az, hogy hogyan jusson el a pénz Greifswaldba, ki lesz az alapítvány gondnoka, és ki fog az arany átváltásáról gondoskodni. A greifswaldi rektor és az akadémia szenátusa hamarosan válaszolt, és biztosította a nürnbergi lelkészt, hogy támogatni fogják Szirmay e döntését, elküldik Hamburgból Matthias Knochenbauert, aki gondoskodni fog a pénz átváltásáról és számlát is tud adni. Szirmay akarata tehát elintézettnek tűnt. Egy hónappal később azonban Mörl 1743.
augusztus 6-án kelt levelében több, megváltozott körülményről tájékoztatta a greifswaldi egyete-met.17 Július 9-én meghalt Szirmay ezredes Ambergnél, s bár másnap a Szent Katalin templomban tartott szertartás alkalmával eltemették,18 az ő szolgája és bizalmas barátja, Dobai Székely százados intézkedetett, hogy a holttestet a sírból kiemeljék, és tíz nappal később az altdorfi városi temp-lomban helyezzék örök nyugalomra.19 A temetésen Szirmaynak egy újabb, röviddel a halála előtti rendelkezését is kihirdették, amely szerint az ezredes újonnan kinyilvánított végakarata az volt, hogy
11 laNcsák Gabriella, Adalék a felvidéki evangélikus értelmiség történetéhez = A magyarországi értelmiség a XVII–XVIII. században: A Csongrád megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. március 5–6-án tartott tudományos konferencia előadásai, szerk. zoMBori István, Szeged, Móra Múzeum, 1984, 102.
12 Das auferbauliche Exempel…, i. m., 27.
13 Uo., 30.
14 Philipp Mörl levélváltása a greifswaldi egyetemmel: Sammlung gemeiner und besonderer…, i. m., 182–183.
15 Sammlung gemeiner und besonderer… i. m., 180. A Szirmayak greifswaldi szerepére: Bozzay Réka, LadáNyi Sándor, Magyar-országi diákok a holland egyetemeken 1595–1918, Bp., ELTE Levéltára, 2007 (MagyarMagyar-országi diákok egyetemjárása az újkorban 15), 266.
16 Sammlung gemeiner und besonderer…, i. m., 180.
17 Uo., 181.
18 Erre az alkalomra készült a magyar nyelvű búcsúztató ének, a Cidaris Szirmaiana. Az ének szerzője ismeretlen. Megjelent:
TT, (23)1900, 513–550.
19 Az Altdorfer Kirchenbücher Sterbenregistere az 1743. július 29-i dátumnál a következőképpen emlékezik meg az eseményről (a bejegyzést a saját fordításomban közlöm): „A nemes Szirmay Tamás Szerencs és Girált ura, a királyi magyar hadsereg ezredese, ki Ambergnél nem-régiben eltemettetett, de sírjából kiemelve ide szállíttatott, és július 24-én szerdán harangozással, hat ló húzta kocsival a városi templomba vitetett, ahol fáklyák kíséretében elhelyezték a testét. A következő hét hétfőjén [július 29-én] fényes ünnepséget tartottak, ahol az egész polgári sereg, nők és férfiak jelen voltak, kiknek egyharmada fegyverben volt köteles megjelenni. Továbbá két személy az előkelő nürnbergi szenátusból és a hadtest minden második tisztje. Mindezt úgy, mintha ezelőtt efféle előkelő halottat nem is láttak volna errefelé.” A leírást idézi: - Florian heller, Ein seltsames Sammlungsstück aus dem Naturalienkabinett der ehemaligen Nürnbergischen Universitat Altdorf und seine Beziehun-gen zur Regionalgeschichte, Jahrbuch für fränkische Landesforschung, Bd. 36, 1976, 93-98.
magyarországi diákok teológiai stúdiumának támogatására alapítványt hozzanak létre Altdorfban.20 Greifswald helyett tehát Altdorf részesült abban a megtiszteltetésben, hogy kurátora lehet a tekin-télyes summának. Az alapítványi összeg folyósításáról és egyebekről Szirmay özvegyének nevében Dobai Székely Sámuel intézkedett.21
Mivel az ezredes hirtelen bekövetkezett halála miatt nem tájékoztathatta a greifswaldi egyete-met arról, hogy korábbi rendelkezését megváltoztatva Altdorf mellett döntött, így Greifswaldban továbbra is az eredeti szándékát tartották érvényesnek, és pert indítottak a pénz megszerzésére, amit évekig tartó procedúra után meg is kaptak. Az altdorfi Szirmay-alapítvány ténylegesen sohasem valósulhatott meg.22
Mednyánszky Anna a per alatt mindvégig érvényesíteni kívánta özvegyi jogát, és mint Szirmay örökhagyója kijelentette, hogy az alapítvány csak a helyét változtatta meg, a célját nem (locum, nicht scopum), és ahogyan Greifswaldban, úgy Altdorfban is a magyarországi evangélikus diákok támogatá-sa a célja. A greifswaldi egyetem minden bizonnyal utalhatott Szirmay ottani tanulmányaira és a svéd király vallástámogató rendelkezésére, hiszen az özvegy elutasította azt a gondolatot, hogy Szirmay evangélikus vallásának üldözése miatt (exul religionis causa) tanult volna Greifswaldban, csupán a svéd király tiszteletére látogatta a város egyetemét, és nem utolsósorban azért, hogy megmutassák a kül-földieknek, hogy néhány evangélikus lovag létezik még Magyarországon.23 Az özvegy az evangelische Cavalier kifejezést használta, ami alatt egy olyan habitust értett, amely saját korára anakronisztikussá és ritkává vált, és amit a külföld számára kuriózumként megmutatni érdemes.24
Dobai Székely Sámuel altdorfi ismertsége
Dobai Székely számára patrónusának halála jelentette az alkalmat arra, hogy az altdorfi társaság-gal kapcsolatba lépjen, s mint a temetés kurátora ismertté váljon. Az album amicorum altdorfi és nürnbergi bejegyzései arra utalnak, hogy az itteni kapcsolatai e szervezés időszakában – 1743 júli-usában és közvetlen a ceremónia után, augusztusban – keletkeztek. Dobai Székely önmagáról mint funeris curatorról beszél, hivataláról pedig mint szomorú szolgálatról (triste ministerium), amit azonban
20 „Wozu noch kommet / daß dieser preiswürdige und gottseelige Herr / auch nach seinem seel. hintritt / unsere liebe Unive-ritsität / mit einer milden Stiftung bedenket / und eine ansehnliche Summa darzu hinterlässt / damit immerfort ein und anderer Studiosus Theologiae fürnehmlich ein Hungar / ein erkleckliches Stipendium geniessen möge. Das werde geschrieben auf die Nachkommen! Gott lasse den hochseeligen Herrn Obristen / in der froh Ewigkeit / die Früchte dieses guten Werkes essen!” Das auferbauliche Exempel…, i. m., 18.
21 Lásd az altdorfi akadémiai szenátus leveleit a nürnbergi városi tanácsnak az egykori altdorfi egyetem iratai között az erlangeni egyetemi könyvtárban. Archivalien der ehemaligen nürnbergischen Universität Altdorf, Universitätsbiblio-thek Erlangen, AUA76, Fasc. 83.
22 Az események alakulására Dobai Székely Balthasar Bernholddal és Szirmay özvegyével, Mednyánszky Annával folytatott levelezése Dobai Székely leveleskönyvében: OSzK Kézirattára, Quart. Lat. 784/I, III. Szirmay özvegyének levele a greifswaldi egyetemhez: Sammlung gemeiner und besonderer…, i. m., 184.
23 „Es ist zwar nicht ohne, daß mein seliger Herr bis drey Jahre in Greifwald studieret, dieses aber bloß und allein dem Glorwürdigen König Carl dem XII. zu Gefallen geschehen und daselbst mit seinem Hofmeister, dem seligen Herrn Matthäides, geblieben, aber nicht aus dieser Ursache, als wenn mein sel. Herr als exul religionis causa, und so nothdürfig wäre gewesen, daß er einiges beneficium hätte sollen geniessen, sondern bloß dem König von Schweden zu Ehren, daß ein Ungarischer Evangeli-scher Cavalier von vornehmen Hause sollte der erste seyn, der auf der Schwedischen Universität studieren wollen, und damit man damals auch denen Ausländischen zeigen können, daß noch auch in Ungarn einige Evangelische Cavaliers sich befanden.”
Szirmay Tamásné Mednyánszky Anna levele a greifswaldi akadémiának, 1744. március 4. Sammlung gemeiner und besonderer…, i. m., 185.
24 Jellemző ebben a leírásban, hogy az özvegy nem tanáraként, hanem udvarmestereként (Hofmeister), emlegeti Matthaeides Sámuelt, ezzel is kisebbítve a tanulmányút tudományos jellegét.
Dobai Székely Sámuel és az altdorfi egyetem
nagy kötelességtudattal lát el.25 Kézjegyével vagy címerével26 több helyütt találkozunk a temetés emlékművein, például Szirmay márvány sírkövén az altdorfi Laurentius-templomban.27 Az album bejegyzései arról tanúskodnak, hogy Nürnberg több patríciuscsaládjával kapcsolatba lépett ebben az időben, az eschenbachi Ebner családból öt, a schwarzbachi Behaim családból négy, a diepoltsdorfi Pömer családból hét személy hagyta kézjegyét Dobai Székely emlékkönyvében. A Tucher család há-rom tagja és az Imhoff családból öt személy, ezen túl Grundherek, Sthá-romerek, Müllerek is feltűnnek az album lapjain. Nem valószínű, hogy mindegyikükhöz személyesen el tudott látogatni, inkább lehetséges, hogy egy-egy rendezvény – például az ezredes temetése – alkalmával kérte fel őket az emlékkönyvi bejegyzés elkészítésére.28 A legnagyobb elismerést az altdorfi akadémiai cím jelenthette Dobai Székely számára, amelyet az egyetem rektorától kapott a ceremónia megszervezéséért.29 Az akadémiai címről az emlékkönyv több bejegyzője is megemlékezik, és az „altdorfi akadémia polgá-rának” (civi Academicae Altdorfinae) címzik ajánlásukat.30
Szirmay Tamás – és közvetetten a funeris curator, Dobai Székely Sámuel – altdorfi hírnevének ápolása a későbbi magyarországi diákok kötelessége volt.31 Az egyetem könyvtárában kép vagy genealógiai tábla függött a családról, és az ezredesről több, mint egy évtized elteltével is beszéltek. Legalábbis erről számol be Szontagh Sámuel Dobai Székelynek 1761-ben. Levelében elmondottak szerint Nagel rektor kedves szavakkal emlékezik meg róla mindannyiszor, amikor a könyvtárba lép és megpillantja a Szirmayak családi képmásait.32
De nemcsak Szirmay hírét, hanem a temetési kiadványt is terjesztették Altdorfban. Az akadémián túl az altdorfi gimnázium rektorához, Leonhard Gahnhoz is eljut, ő Nikolaus Schwebeltől (1713–1773),33 Christian Gottlieb Schwarz (1675–1751)34 tanítványától kapja. Gahn leginkább a magyar katonáktól szár-mazó epigrammákat értékeli a gyűjteményben. Igen tetsző ezeknek a férfiúknak a jámborsága –írja –,
25 Das auferbauliche Exempel…, i. m., 70.
26 Ahogyan a kiadvány első oldalának rézmetszetén, amely a Szirmay- és Mednyánszky-címereket tartó katonákat ábrázol.
A metszet alsó részén Dobai Székely Sámuel címere is látható a Cari non desertor amici felirattal. Hasonlóképpen azon az amu-letten is megtalálható Dobai Székely címere, amit Michael Nagel rektornak küld Szirmay az alapítvány megszervezésének szándékával. Lásd erre a medvefogról készült felvételeket Florian Heller tanulmányában: heller, i. m., 99.
27 „D. O. M. S. Hic situs est Illustrissimus Dominus Thomas de Szirma Sac. Hung. et Bohem Reg. Mai. trium millium peditum Hungarorum colonellus et commendans heros sine controversia namque et agricola solers et reipublicae peritus ac magnus belli dux cupidissimusque literarum ac quod nunquam satis demireris religiosissimus. Curante Samuele Szeckely de Doba Subcenturione.” Georg Andreas Will, Geschichte und Beschreibung der nürnbergischen Universität Altdorf, Altdorf, 1795, 286.
28 Például a nürnbergi szenátus néhány tagját, illetve más nürnbergi családokat. 1743. július 29-én kelt bejegyzések a teljesség nélkül: OSzKK, Oct. Lat. 457, ff. 173, 175, 177, 179, 181, 183, 185, 187, 189, 207, 211, 235.
29 Dobai Székely nevét két nappal a ceremónia után vezetik be az egyetemi matrikulába: „Samuel Szekely de Doba, Inclytae Legionis Szirmayanae Militiae Hungaricae Ordinis Pedestris Locumtenens, tanto dignatus per Rectorem Magnifi-cum AmiMagnifi-cum suum integerrimum honore, ut nomen suum albo huic inserendum passus sit, quod factum, dum cadaver colonelli sui Illustrissimi Thomae de Szirma, die IX Julii Ambergae defuncti, in Sede Musarum Altdorfinarum reponendum advexerat.” Matrikel der Universität Altdorf, Hrsg. Elias von sTeiNMeyer, Nendeln–Liechtenstein, Kraus, 1980, 578 (reprint).
30 David Bayer teológiaprofesszor bejegyzése: „Bellatori strenuo, forti atque ac pio et Musis faventi.” OSzKK, Oct. Lat. 457, ff. 87.
Civis academicusnak nevezi Balthasar Bernhold teológiaprofesszor (OSzKK, Oct. Lat. 457, ff. 85), Michael Nagel rektor (OSzKK, Oct.
Lat. 457, ff. 81), Christian Gottlieb Schwarz (OSzKK, Oct. Lat. 457, ff. 141).
31 Lásd erre az özvegy Mednyánszky Anna kijelentését, miszerint az alapítvány azért is jobb helyen van Altdorfban, mert az oda látogató diákok az elhunyt emlékét jobban ápolhatják, hiszen az abban a városban van eltemetve. Sammlung gemeiner und besonderer… i. m., 184.
32 „Qui [Nagel] quam quoties intrat, toties illis visis Szirmayianae familiae imaginibus tui redit memoria, que omnem in te spirat humanitatem ac verba exprimit melliflua.” Szontagh levele Dobai Székely emlékkönyvében: OSzKK, Oct. Lat. 457, 40–41.
33 ADB, XXXIII, 317–318.
34 ADB, XXXIII, 227.
akik a magyar Hektor vezetése alatt harcoltak, és a katonáskodással és tudományokkal egyaránt dicsőséget szereztek maguknak.35
Örömmel emlékezik meg arról, hogy Dobai Székely nem tartozik azok közé a katonák közé, akik kételkednek abban, hogy a hírnév és a nemesség tudományok és tanulás útján növelhető, és azok közé sem számolható, akik lélek kiváló adományait minden erővel elnyomják, mintegy megfojtják (omni vi supprimunt et quasi suffocant). A katonák ezen adománya ugyanis Hungária dicsőségére szolgál, és leginkább az örvendetes, hogy Szirmay seregében nemcsak a tisztek, hanem az egyszerű zászlósok is latin vagy német nyelven verselni tudnak.36 A verseket szemlélve dicséri Hungáriát, hogy olyan férfiúkat nevelt, akik szeretik a műveltséget, ápolják és gyarapítják azt.37
Néhány magyarországi – és Altdorfban egykor tevékenykedő – tudóst is emleget Gahn. Elsőként az altdorfi rektort, Wilhelm Mollert Pozsonyból, majd Székely Istvánt, akit Czvittinger gyűjtemé-nyében fedezett fel, és elsősorban azért hozta szóba, hogy afelől tudakozódjék, hogy az említett Székely István Dobai Székely felmenőihez tartozik-e.
A gyűjtemény magyar katonáinak 63 sírfeliratából 18-nak a szerzője kapitány (capitaneus), 21-nek hadnagy (Hauptmann, locumtenens), 20-nak zászlós (Fähndrich, signifer), kettő21-nek szerzője őrmes-ter (Wachmeisőrmes-ter), további kettőnek pedig a tábori borbély és a szállásmesőrmes-ter. Negyvenkilencet latinul, tizennégyet németül írtak. A versek a halál elkerülhetetlenségéről, az emberi élet csekélységéről, az elhunyt ezredes halál utáni dicsőségéről elmélkednek. Több vers szól az isteni akarat elkerülhetet-lenségéről és az örök életről. A hagyományos témák mellett az elhunyt tulajdonságait is megverselték a katonák.
Újházy Ferdinánd százados írja, hogy Szirmay halálával két kincset raboltak el tőlük: a tanultsá-got és a bátor harcot. A hűség, a kard és a könyvek voltak legkedvesebb dolgai az ezredesnek, aki életében hős, halálában győztes volt, hiszen a legyőzöttek még a holtak országában is meghajolnak szava és kardja erejének.38 Mars és Apollón egyaránt fájlalják Szirmay elvesztését, amihez hasonló veszteség csak VI. Károly és Savoyai Jenő halála volt.39 Hűséges katonái – Marsnak csapata, akik Minerva elmésségeit megértik és tisztelik – megtanulták (sind belehret), hogy sem a művészetek és bátorság, sem a tanultság és kard, illetve bűntelenség nem szabhat gátat a halál terveinek.40 Így az isteni világosságot sem múlhatja felül az emberi értelem.41 Az elbizakodottakat megbünteti, a rászorulókat
35 „Mihi certe inprimis arrisit pietas singulorum officialium, qui sub ductu defuncti Hectori vestri militarunt, virorum sane fortissimorum qui Marte et Arte inclarescere sibi gloriae ducunt.” Leonhard Gahn levele Dobai Székely Sámuelnek, 1743. november 4. OSzKK, Quart. Lat. 784/I. ff. 43–44.
36 OSzKK, Quart. Lat. 784/I. ff. 44.
37 „Gratulor igitur patriae Tuae, Hungariae, Regno utrinque fertilissimo quod adhuc eos profert viros qui eruditionem et amant et colunt et progerunt.” OSzKK, Quart. Lat. 784/I. ff. 44.
38 „Der Mund erblaßt, das Hertze bebt, wann wir betrachten Herr! Dein Scheiden, / so uns mit dir zwey Schätze raubt: Gelehrsamkeit und tapfer Streiten, / Drey Dinge waren deine Lust, die Treu, de Säbel und die Bücher, / im Leben warest du ein Held, im im Sterben bleibest du ein Sieger / Da sich nun in Todes Reich so mancher überwunden bückt / dem dein Wort und des Säbel Krafft, mit Haufen hat voraus geschickt”
(Johann Ferdinánd von Ujhazy, százados). Das auferbauliche Exempel 1743, 68.
39 „Seit dem uns Gott den Sechsten Carl und seinen Helden Eugen / zur Straff von unsern Häupten nahm, ist novh kein solcher fall geschehn / Der Mars und auch Apollo schmerzet, als nun, da uns ein Haupt erblaßt” (Stephan von Mandli, zászlós). Das auferbauliche Exempel 1743, 71.
40 „Recht Lorbeer-Reißer ab und sreut sie auf dieß Grab / die Asche auf das Haupt / ihr die ihr Mavors Stab / So wie Minervens Witz verstehet und verehret! / Ihr Kinder unsrer Zunfft! weint, wir sind nur belehret: Daß weder Kunst noch Muth / Gelehrsamkeit und Degen / Noch Unschuld / sey dem Tod im Fechten überlegen” (Nicolaus Nommersbach, százados). Das auferbauliche Exempel…, i. m., 69.
41 „Quid optimum? rogatus Aethiops ait: / Lux optima est, lumenque praestantissimum. / Lux illa coeli quid, lumenque mentium? / Serena Szirmayo fuit tranquillitas / Et oris et, dum vitam agebat, pectoris! / Ast luce vera nunc potitus est Deo”
(Ludovicus Kükemezey de Ujhaza, százados). Das auferbauliche Exempel…, i. m., 68.
Dobai Székely Sámuel és az altdorfi egyetem
és kegyeseket felemeli az Úr, látszik ez Szirmay példáján is.42 Semmi sem történik Isten akarata nélkül, de úgy kell élni, ahogyan Szirmay élt, akit jámborságában nem lehet felülmúlni.
A magyar katonák tollpróbálgatásai mellett 20 vers található a gyűjteményben, amelyet altdorfi akadémiai és gimnáziumi professzorok írtak. A teológiai fakultás mint venerandus ordo az első helyen állt az akadémián, amelynek az intézmény a hírnevét köszönhette. Bár a fakultás teológiai professzo-rainak működése határozta meg az egyetem szellemi atmoszféráját, a kar jelentősége és hatékonysága a teológiai képzés mellett a fakultás irodalmi hatóerejének is köszönhető volt. Az altdorfi akadémia büszke volt művészet- és irodalompártolására, arra, hogy falai között szívesen időznek a múzsák. Nem csoda tehát, hogy az orvosi, botanikai és jogi fakultás professzorai is hajlandóságot éreztek arra, hogy sírversben fejezzék ki tiszteletüket a magyar ezredes halála alkalmából.
Ezenkívül a kiadvány terjesztésében, illetve – az epigrammákon túl – egyes részeinek az elkészí-tésében is közreműködtek. A Dobai Székely Sámuel neve alatt megjelent hatoldalas költeményt, a Piis manibus illustrissimi Domini Thomae Szirmai a korábban említett Christian Gottlieb Schwarz írta.
1743. augusztus 8-án küldi el a lessust két példányban Dobai Székely Sámuelnek,43 majd augusztus 15-én újabb javításokat tesz a szövegen.44
A tanultság (Gelehrtsamkeit) jelentése és a megértés szerepe
Az altdorfi egyetem teológiaprofesszora, Balthasar Bernhold korábban már említett halotti búcsúz-tatójában mellőzi az erények hagyományos dicséretét, és két olyan tulajdonságról emlékezik meg, amelyek katonáknál és hadi embereknél kiváltképp különlegesnek tekinthetők: ezek a jámborság (Gottesfurcht) és a tanultság (Gelehrsamkeit).
A tanultságról vagy tudósságról elmondja, hogy teljes joggal igaz az állítás, hogy az akarat meg-javítása értelmünk (Verstand) megjavításától függ. Az igazat a hamistól, a jót a rossztól elválasztani csak tanulás útján lehet, és ennek a kiváló tudománynak (vortreffliche Wissenschaft) az előnye az, hogy aki a valódi gyönyörűségről, az igazi gazdagságról és tiszteletről helyes fogalmakat alkot (einen rechten Begfriff gefasset), az nem vezettetik hamis kívánsághoz, csaló gazdagsághoz és ahhoz, hogy a becsüle-tén szégyenfolt essen.45 A Gelehrsamkeit az ezredes esetében négy összetevőből állt, az első ezekből az életbölcsesség (Weltweißheit). Ez az életbölcsesség megvilágosította az ezredes értelmét (erleuchtete seinen Verstand) és megtanította arra, hogy önmagát mint értelmes embert felismerje (lehrte ihn sich selbst als einen vernüftigen Menschen erkennen), ahogyan a többi embert is önmaga körül mint őhoz-zá hasonlókat. A jámborsága vagy Istenről szerzett tudása (Gottesgelehrkeit) megtöbbszörözte ezt az ismeretet (vermehrete diese Erkanntnuß) és meggyőzte a legszentebb hitnek az igazságáról. A jogi- és az államügyekben való jártassága (Rechts- und Staatsklugheit)46 megtanította arra, hogy mások ügyét magáénak tekintse, s az általános jót (das allgemeine Beste) mint mindenkori középpontot szemlélje. A
42 „Deprimit elatos, humiles Deus erigit: auctor / Aesopus absque fabula. / In sublime Deus Szirmayum evexit: et ipsum / Nec ipse livor deprimet” (Georgius Hadbavnyi de Machalfalva, százados). Das auferbauliche Exempel…, i. m., 69.
43 „Vide, quam promptus (fallor, debui scribere, quam tardus) obsequar iussui Tuo. Scripsi, prout mandaveras nomine legionis vestrae lessum, quamvis ne dignus quidem habear, qui tympanotribae partibus apud vos fungar. At Te pro eo ac par erat feci praecen-torem: fac ergo, ut inter praecinendum, non tibias tantum, sed et buccas, streue infles.” OSzKK, Quart. Lat. 784/I. ff. 79.
44 OSzKK, Quart. Lat. 784/I. ff. 83. Továbbá: „Metuo iterim, ne sentias aegreque feras mihi iam nimium frigescere venam poeticam.” OSzKK, Quart. Lat. 784/I. ff. 79.
45 Das auferbauliche Exempel…, i. m., 32.
46 „Die Rechts- und Staatsklugheit aber lehrete Ihn / einem jeden das seinige zueignen / und das allgemeine Beste als denjenigen Mittelpunct ansehen.” Das auferbauliche Exempel…, i. m., 33.