Digitális topográfiai térképek

A digitális térképek elterjedtsége egyrészt az adott ország technikai fejlettségétől, anyagi le-hetőségeitől, másrészt a topográfiai térképekhez való hozzáférések jogi szabályozásától függ.

1991 óta az összes kiadott topográfiai térkép nyílt minősítésű, szabadon hozzáférhető (ez a szabályozás visszamenőleges érvényű, azaz a korábban kiadott térképekre is érvényes). Így te-hát a korábban kiadott „titkos”, illetve „szolgálati használatra” minősítésű térképek is „nyílt”

minősítésűekké váltak. A titkossági rendszabályok betartása a nyolcvanas évek elejére egyre komolytalanabbá, sőt komikusabbá vált.

Nagyobb méretarányban alaptérképként kataszteri térkép is felhasználható, ezek általában az illetékes helyi földhivataloknál szerezhetők be. Mára megindult és a lehetőségekhez képest ko-moly ráfordításokkal zajlik ezen térképek digitalizálása is. Elsősorban az illetékhivatalok mun-kájában, a tulajdoni lapok kiállításában jelent majd nagy könnyebbséget, ha az összes ilyen adat végre számítógépre kerül.

Az államigazgatásban elsősorban Intergraph alapú rendszerek terjedtek el hazánkban. A munka jelenleg még csak az input oldalra, az adatbevitelre koncentrál, az output oldallal va-ló foglalkozás jó esetben egyelőre kimerül az egyszerű, különösebb szerkesztés nélküli nyom-tatásban.

10.3.1. Katonai topográfiai térképek

Mára a katonai topográfiai térképek is nyílttá váltak, bár egyelőre viszonylag ismeretlenek a potenciális felhasználók körében, mivel a hagyományos könyvárusi forgalomban még alig kaphatók.

Katonai térképeink Gauss—Krüger vetületi rendszerben készültek, mely az egész világot egységes szelvényezés szerint ábrázolja. Korábban ez volt a Varsói Szerződésben használt tér-képek közös rendszere. A nyugati irányultság, a NATO-kompatibilitás következtében előbb-utóbb valószínűleg át fogunk térni az UTM rendszerre (Universal Transverse Mercator). A NATO követelményeknek megfelelően minden tagországnak el kell készíteni néhány UTM alapú katonai térképet is (ún. JOG térképek). Egyébként a vetületi rendszer a térkép tartal-mát nem érinti, de a koordináták kezelésében fontos (katonai léginavigációs térképek).

Jelenleg a következő méretarányokban készültek digitális katonai topográfiai térképek:

1 : 50 000 — a teljes országot 319 papírtérkép-szelvény (egy szelvény mérete: 10’×15’) fedi le, melyeket az 1:25 000 méretarányú felmérésekből vezettek le. 1996-ra készült el en-nek a térképen-nek a teljes digitális változata (beleértve a domborzatot is), az ún. DTA-50.

MicroStation, AutoCAD DWG/DXF, MapInfo, ArcInfo formátumban készült el.

A Magyar Köztársaság 1 : 50 000-es méretarányú topográfiai térképének 1.0 verziója (DTA-50) az 1 : 50 000-es méretarányú katonai topográfiai térképek sokszorosítási alapanyagainak számítástechnikai feldolgozásával, valamint a Digitális Domborzati Modell (DDM) és a Geo-déziai Adatbázis (GAB) felhasználásával jött létre.

Az 1 : 50 000 digitális térkép országos, regionális, megyei szintű és szakági információs rendszerek térképi alapja lehet, amelynek a segítségével a különböző leíró adatbázisok integ-rálhatók. Használatával azonos térinformatikai alapstruktúra alakítható ki a helyileg és szer-vezetileg különálló rendszerek között, megkönnyítve ezzel az adatcserét, a szakmai együtt-működést.

Az adatállomány a következő kategóriákat tartalmazza:

• alappontok;

• települések;

• létesítmények;

• közlekedés;

• hidak, átkelőhelyek;

• vízrajz;

• vízi és hajózási létesítmények;

• domborzat;

• növényzet;

• határok;

• településnévrajz;

• vízrajz névrajza.

1 : 200 000 — a teljes országot 28 papírtérkép szelvény fedi le, egy szelvény mérete:

40’×1°.

Ennek a sorozatnak a digitális változata a 90-es évek elején elkészült DTA-200, mely a szintvonalrajzot nem tartalmazza. Ennek a digitális térképnek a felújított változata (2.0) 2001-re készült el. Ez az anyag került fel az internetre is elsõként állami topográfiai térképrendszerek közül (http://www.topomap.hu).

10.3.2. Polgári topográfiai térképek

1976-ban indult meg a legutóbbi, 1 : 10 000-es méretarányú polgári térképezés teljesen új matematikai alapokon (eltérő alapfelület, vetületi rendszer stb.), bár ez lényegében inkább az előző rendszer felújításának tekinthető. Ez az Egységes Országos Térképrendszer (EOTR), illetve az Egységes Országos Vetület (EOV).

Az 1987-re elkészült 1 : 100 000 méretarányú levezetett topográfiai térképek képezik az alapját az első magyar digitalizált térképrendszernek. A Geometria cég által digitalizált Or-szágos Térinformatikai Alapadatbázist (OTAB), mely a szintvonalrajzot nem tartalmazza, elsősorban piaci célból hozták létre.

Ebben a méretarányban a FÖMI elkészítette a térképek raszteres változatát is (24 bites színes, illetve 1 bites síkrajz, domborzat, vízrajz külön-külön), sőt a vektoros változat egy ré-sze is elkészült (domborzat mind a 84 ré-szelvényre, síkrajz és vízrajz 50 ré-szelvényre). Ebből a digitális térképi adatállományból lett levezetve egy digitális terepmodell is.

Kiépültek, illetve folyamatosan kiépülnek a TAKAROS [Térkép Alapú KAtaszteri Rendszer Országos Számítógépesítése] (körzeti földhivatalok — ingatlannyilvántartás) és a TAKARNET [TAKAros NETwork] (országos) hálózatok, melyek segítségével a földhivatali adatbázisok tá-volról is lekérdezhetők számítógépes hálózaton keresztül. A TAKARNET teljes befejezése 2005-re várható.

HIVATKOZOTT IRODALOM

1. Divényi P. (ed.): Az 1 : 10 000 méretarányú EOTR-térképfelújítás (második ciklus) befejezése alkalmából megrendezett topográfiai tanácskozás előadásainak anyaga és a második ciklus résztvevőinek névsora

Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság, 2000

2. Szabó Sz.— Kummert Á.: Fejezetek a térinformatika magyarországi történetéből a kezdetektől 2000-ig

Bonaventura GIS, Budapest, 2001.

3. http://www.fomi.hu FÖMI honlap

ÖSSZEFOGLALÁS

A digitális kartográfia alapjaiban megváltoztatta a térképkészítés több száz év alatt kialakult ha-gyományait, másrészt — bár maga a technológia továbbfejlődött — a lényeg nem változott meg olyan jelentős mértékben, mint ahogy ezt eleinte gondolni lehetett. Legyen szó akár a számító-gépes térképészetről, akár a napjainkban nagyon népszerű szakterületéről, a webkartográfiáról alapos térképészeti ismeretek nélkül az új technológiák nem alkalmazhatók hatékonyan. A di-gitális kartográfia kicsit hasonló eszköz, mint 30-40 éve voltak a csőtollak: gyorsabban, szeb-ben lehetett velük rajzolni, mint a korábbi egyszerű rajztollakkal, de mégis csak alkalmazott technikák voltak, a folyamat lényege ettől nem változott meg. Természetesen a számítógép és az alkalmazott szoftverek nagyságrendekkel bonyolultabb eszközök egy csőtollnál és sokkal na-gyobb mértékben alakítják át a térképkészítés addigi folyamatát. Azonban a több száz év alatt felhalmozott kartográfiai tudás ezzel nem válik semmissé, viszont a térképésznek a lehető leg-jobban el kell sajátítania az új technikát. Minél több szoftvert ismer meg a térképész szaktu-dás mellett, annál több „eszközt” képes használni, annál hatékonyabban, gyorsabban tud alkal-mazkodni a változó világ kihívásaihoz.

A számítástechnika elmúlt 20-30 évére a rendkívül gyors technikai fejlődés volt a jellemző és ez a fejlődés egyre gyorsuló ütemű. A hardvereszközök olyan ütemben tökéletesednek, gyor-sulnak, hogy ezzel a tempóval a szoftverfejlesztés csak nehezen tud lépést tartani. A felhasz-nálók egyre nehezebben tudják követni a fejlesztéseket, de érzik, hogy lépést kell tartani a technológiai változásokkal. A térképészet egy viszonylag szűk szakterület, csak erre a szoftver-piacra viszonylag kevesen fejlesztenek. Azok a térinformatikai, CAD vagy általános célú grafi-kus szoftverek, amelyeket a térképészek is használnak, azonban folyamatosan újabb és újabb funkciókkal bővülnek, melyek jó része gyakran szorosabban kötődik az informatikához, mint a kartográfiához.

További trendek is érvényesülnek napjaink térképészetében: a kulcsszavak a vizualizáció, az interaktivitás, az adatbázis alapú kartográfia és a térinformatika. A térbeli adatok kezelésének vonatkozásában a térképészeti vizualizációs folyamatot egy olyan „fordításnak” tekintjük, amely-ben az adatbázisból valamilyen térképszerű végtermék keletkezik. A térbeli adatok kezelése tá-mogatja az adatnyerést, adattárolást, manipulálást és bizonyos vonatkozásokban a vizualizációt is. Ez úgy tekinthető, mint egyfajta nyelvtan, amely az alkalmazástól függően lehetővé teszi az optimális tervezést, szerkesztést a térképhasználat során.

A térképészeknek különféle eszközei vannak az adatok vizualizálására. Ezek az eszközök eljárá-sokból, szabályokból és szokásokból tevődnek össze. A szabályok elmondják nekünk, hogy milyen jeleket használjunk. A vizualizációs folyamat nagymértékben változhat attól függően, hogy hol zajlik le maga a vizualizáció, és hogy mi a célja. A cél lehet egy teljes topográfiai térképszel-vény elkészítése, újságtérkép, térképvázlat, elektronikus atlasz, egy a város növekedését mutató animáció, hegység vagy épület háromdimenziós megjelenítése, valós idejű meteorológiai szimulá-ció. Azonban a vizualizáció arra is alkalmas, hogy az adatnyerési eljárás konzisztenciáját vagy magát az adatbázist ellenőrizzük. Az a környezet, ahol a vizualizáció lezajlik, nagyon különbö-ző lehet. Ez lehet egy papírtérkép, egy személyi számítógép képernyője, vagy maga a web.

Az új technológiai fejlődéseknek pozitív, de gyakran negatív hatásai is vannak. A webnek ter-mészetesen komoly pozitív hatása van a kartográfiai diszciplínára. Az eleinte készített térképek minősége viszonylag gyenge lesz, de a későbbiekben ez javulni fog. Hasonló tendenciák érvé-nyesültek azonban a számítógépek kartográfiai alkalmazásakor is. Emlékezzünk csak a SYMAP rendszer által sornyomtatókon előállított térképekre. Technológiai szempontból ezek forradalmi-an újszerűnek számítottak, de a grafikai design szempontjából igencsak szegényesek voltak. A térinformatika széleskörű bemutatkozása hasonló fejlődést mutatott részben a szoftverek,

rész-ben az új térképkészítők miatt. Mindkét esetrész-ben a térképek minősége gyorsan javult. Várható, hogy a webkartográfia is hasonló folyamatokon megy keresztül.

Ezt a folyamatot a kartográfia demokratizálódásának nevezte Morrison (1997). Morrison ezt úgy magyarázta, hogy az elektronikus technológia használata többé nem kényszeríti a felhasz-nálót arra, hogy attól függjön, hogy a térképkészítő mit szeretne megjeleníteni a térképen. Ma már tulajdonképpen a felhasználó is térképésszé válik az interaktív lehetőségeknek köszönhető-en, tehát olyan eszközt kell a kezükbe adni, ami amennyire csak lehetséges, segíti a kartográ-fiai tradícióknak megfelelő minőségű térképek előállítását.

A kifejlesztendő vagy továbbfejlesztendő eszközöknek lehetővé kell tennie a felhasználók számára, hogy a térbeli vagy a georeferenciával rendelkező adatokat tetszés szerint kombinál-ják, bármilyen méretarányban, azért, hogy felfedezzék az esetleg rejtett térbeli összefüggéseket.

Az egyik első koncepciót térbeli adatok felfedezésére Monmonier mutatta be (1989), amikor leírta a „brushing” szakkifejezést. Ez alatt azt értjük, amikor egy térképi objektum kiválasz-tása automatikusan kijelöli, kiemeli a hozzá tartozó részeket az adatbázisban. Így a felhaszná-ló áttekintést kap a földrajzi adatok közötti helyzeti, időbeli és karakterisztikus kapcsolatokról.

Napjaink legtöbb térbeli adatnéző szoftvere már kifejlesztette a fenti elveket. Az adathozzáférés legfontosabb területe már a közeljövőben a web (vagy globálisabb idegen szóval a cyberspace) lesz, ami a webkartográfia jelentőségét még inkább megnöveli.

Térképek tervezése a webre egy új és érdekes kihívás a kartográfusok számára. A térképész-nek figyelembe kell vennie az általános korlátokat és az on-screen térképek által kínált lehető-ségeket.

Azonban, ha webes használatra készítünk térképet, még a gyakorlott térképészeknek is hoz-zá kell igazítaniuk szokásaikat a webtérképek természetéhez. Nem minden térképi design, ami sikeres pl. egy CD-ROM-on, alkalmas webtérképnek is. A webtérképek tervezőinek aggódniuk kell azon tényezők miatt, amelyeket kevéssé tudnak az ellenőrzésük alatt tartani, amelyeket a felhasználók ténykedései, illetve a számítógépük konfigurációja befolyásol. Ide tartoznak a betű-típusok és a színek is. A tervezőknek szintén ügyelniük kell arra, hogy az állomány méretét minimalizálják. Ezek a kötöttségek kisebb és egyszerűbb kinézetű térképeket eredményeznek, mint amit a térképészek szakmai szempontból ideálisnak tartanak, de az informatika kínálta új lehetőségek beépülhetnek a kartográfusok eszköztárába.

A kartográfia a nyolcvanas-kilencvenes években jelentősen megváltozott. A számítástechnikai lehetőségek intenzív alkalmazásával jelentősen csökkent az elméleti és a gyakorlati kartográfia közötti távolság. Olyan új technológiákat kell figyelembe venni, vagy még inkább alkalmazni, amelyet az elméleti kartográfusok sem hagyhatnak figyelmen kívül.

Kutatásaim, s eddigi tevékenységem elsősorban a gyakorlati kartográfiához köthető és a szak-terület folyamatos művelése, a fejlődés követése révén jutottam el elméleti következtetésekhez.

Az output orientált digitális kartográfia nem lehet pusztán elméleti jellegű, hiszen végterméke, az output egy valódi kartográfiai végtermék. Tehát fő célom az eddigi és jövőbeni tevékeny-ségemben és kutatásaimban csak az lehet, hogy segítsem a kartográfiai tradíciók beépülését, adaptálását az informatika és a digitális kartográfia kínálta lehetőségekbe. Valószínűleg a tér-képészetet érintő jelentős változások már nem lesznek az elkövetkezendő években, inkább az internet és a web világméretű elterjedése következtében megnövekvő számú laikus térkép fel-használók igényeinek optimális kielégítése jelent komoly kartográfiai kihívást. A magyar karto-gráfia képes volt gyorsan reagálni az informatikai korszak kihívásaira, az output orientált szak-terület képviselői már szinte kizárólag csak a digitális technikákat használják a hagyományos módszerek helyett. Az ELTE Térképtudományi Tanszék az eddigiekben is igyekezett és a to-vábbiakban is igyekszik a technológiai fejlődések követésére, gyors alkalmazására, hogy a szak-mában tevékenykedőket ilyen módon is segíthesse.