A depresszió betegség ismertsége

Elsőként azt vizsgálta, hogy a depresszió mit jelent az orvosok és a betegek számára, mennyi információval rendelkeznek a páciensek a betegségről, és milyen okokra vezethető vissza, hogy a tünetek jelentkezését követően jóval később kerülnek diagnosztizálásra.

A diagnózis felállítása minden esetben az orvos feladata. 6 orvosból 5 említette, hogy elsőként a pszichiáter ismeri fel a betegséget. A beteg környezete a depressziós tüneteket csak hónapokkal később észleli, mint ahogy a betegség kialakul, mely leginkább a beteg

pszichiáter környezet, barát önmaga fedezte fel

5 betegek átlagosan mindegy két hónappal hosszabbra (6 hó) becsülik, mint az orvosok.

Arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy a tünetek jelentkezését követően hónapoknak kell eltelnie az orvoshoz fordulásig, az orvosok úgy vélték: a beteg szégyelli, átmeneti állapotnak tekinti a betegséget, nem meri felvállalni azt, várja idővel magától elmúlik. Az orvoshoz fordulás leggyakoribb oka a tünetek súlyosbodása, és a család nyomása (42. ábra). A fő motiváció a szakorvos felkeresésére elsősorban az, hogy romlik a beteg életminősége, és korábbi feladatait kevésbé tudja ellátni. A páciensek különféle tünetekkel jelennek meg a szakrendelésen, mint alvászavarok (4 fő említése), kedvtelenség (3 fő), rossz közérzet (2 fő), testi tünetek, testsúlyváltozás, motivációhiány, szorongás, és fejfájás.

fő 1

1 1 1

3 3

0 1 2 3 4

orvos munkahely szenvedés környezet család tünetek súlyosbodása

42. ábra

Az orvoshoz fordulás fő okai (szakorvosok válaszai)

Ugyanerre a kérdésre a betegektől kevésbé kapunk árnyalt képet. Az okok többsége visszavezethető arra, hogy a betegek féltek bevallani másoknak, és sokszor önmaguknak a problémát. A tájékozatlanságra utal hogy, volt aki nem tudta kihez forduljon panaszaival.

7 betegből 5 említette, hogy a panaszok súlyosbodása miatt kereste fel orvosát, 2 fő maga ment el a rendelésre, 1 fő belátta segítségre volt szüksége. A probléma felismerése és az orvoshoz fordulás között a betegek többségének romlott az állapota, de ezt próbálta leplezni családja valamint munkatársai előtt. Amikor az orvos felállította a depresszió diagnózisát, 7 személyből 6 főt negatív érzések fogták el, mint hasztalanság, félelem. Helyzetüket úgy értékelték, hogy „rémesen nagy baj” van velük. Mindössze 1 fő érzett megkönnyebbülést, amikor kiderült a baja. Ezt az 1 főt leszámítva mindenki szégyellte állapotát. Érdekes, hogy mindazon 6 egyén, aki negatívan ítélte meg állapotát, már hallott korábban a depresszióról, a megkönnyebbült beteg azonban nem hallott a betegségről azelőtt.

Az orvosok szerint, a diagnózis felállítása előtt közel 60% próbált már valamilyen

egyéb gyógymódot. Az orvosok meglátása, hogy sokan nyúlnak alternatív gyógymódokhoz, próbálnak ki gyógyhatású készítményeket, teát és fordulnak természetgyógyászhoz. 2 orvos szerint a betegek különféle nyugtatókat használnak rossz kedvük, nyugtalanságuk csillapítására. A 6 orvos közül 5 említette, hogy paciensei különféle patikai készítményekkel próbálkoztak, mielőtt szakszerű ellátást kaptak (43. ábra). A betegek egyszerre több terápiát is igénybe vettek gyógyulásuk érdekében, a gyógyszeres kezelésen túl legtöbben pszichológust.

fő 11

11 222 4 5 6

0 1 2 3 4 5 6 7

orbáncfű levendula pszichológus alkohol gyógyhatású készítmény akupunktúra nyugtató tea gyógyszeres terápia természetgyógyászat

43. ábra

A szakorvoshoz fordulás előtt a betegek mely terápiát próbálták? (szakorvosok válaszai)

Az orvosok szerint a betegeknek mindegy 75%-a hallott korábban a depresszióról, ami magas aránynak mondható. Mégis a betegek információi a betegségről nagyon szegényesek, sokan még a főbb tüneteket sem ismerik. 6 orvosból 1 állította, hogy betegei alig rendelkeznek információval a betegségről, miközben egy orvos véleménye szerint semmit nem tudnak róla a diagnózis felállításának időpontjában. Szerző a betegeket megkérte fogalmazzák meg mit jelent számukra a depresszió. Különböző definíciókat kapott, melyek összefoglalása az alábbi: A depresszió olyan idegrendszeri testi-lelki betegség, mely szélsőségeket mutat és kilátástalan helyzetbe sodorja az embert. “Minden kiúttalan”, “üresen lebeg a lelked test nélkül”, “burokban érzed magad” fogalmakkal illették. Ilyen állapotban nehéz tevékenységet végezni, olyan érzés, mintha állandóan figyelnék a beteget.

Arra a kérdésre, hogy a betegek honnan hallottak a depresszióról, az orvosok véleménye szerint a média szerepe a legmeghatározóbb (44. ábra).

1

Honnan hallottak a betegek a depresszióról?

(betegek vs. szakorvosok válaszai)

Az orvosok elmondása szerint a betegek többnyire nagyon negatívan állnak a betegséghez. „Megbélyegzettnek, hisztisnek” tartják a depressziósokat, másrészt egyfajta gyengeségnek, „nyűgnek”, a társadalom számára tehernek értékelik. Van, aki sorsszerűnek tartja, van aki szerint vele nem fordulhat elő, külső tényezőket okol. 2 fő kivételével a betegek állapotuk előtt mind negatívan ítélték meg a depressziósokat, egy fő a többi betegséghez hasonlónak tartotta. A negatív jelzők összhangban álltak az orvosok által említett jelzőkkel.

Az orvosok egyet értettek abban, hogy a betegek stigmatizált betegségnek tartják a depressziót, és szégyellik azt. 6 orvosból 5 a stigma csökkentésének lehetőségét az ismeretek bővítésében látja. 1 orvos véleménye szerint a fő feladat az elfogadtatás kivívása, ami önsegítő csoportok révén valósítható meg. A mintában minden orvos egyetért azzal, hogy segíti a depresszió destigmatizálását, ha hírességek felvállalják betegségüket. A válaszadó betegek szerint Magyarországon szégyen a depresszió, ami elsősorban a társadalom értékrendszere miatt alakult ki.

Az orvosok véleménye szerint a depressziósok közel 50%-a kezeletlen.

A kezeletlenség okaira kapott válaszoknál az orvosokkal összhangban magas azok aránya, akik szerint betegségüket nem ismeri fel a háziorvos, vagy a környezet, de a felvállalás hiánya és a tájékozatlanság is felmerült (45. ábra).

1

A depressziósok nagy része miért kezeletlen?

(betegek vs. szakorvosok válaszai) A morális változást javaslatuk alapján több eszközzel lehetne segíteni:

→ Tudatosítani kell a társadalomban, hogy mindenkit utolérhet a betegség.

→ Ismert személyek vállalják fel, hogy ők is küzdenek, küzdöttek a betegséggel.

→ Háziorvosokat kellene bővebb információkkal ellátni a betegséget illetően.

→ El kell érni, hogy többet beszéljenek a betegségről.

A válaszadók szerint nagyon fontos lenne, ha a hírességek felvállalnák a betegséget, biztosítandó ezzel a többi beteget arról, hogy nincsenek egyedül.