A DEPRESSZIÓ ETIOLÓGIÁJA ÉS KIALAKULÁSÁNAK TÉNYEZŐI

A depresszió etiológiája - kialakító tényezői - feltehetően, genetikai, organikus, pszichológiai, és szociális faktorokra vezethető vissza és azok változó kombinációira (28. ábra).

28. ábra

A biológiai, a pszichológiai és szociális tényezők interakciója (WHO 2001b) A Pszichiátria Magyar kézikönyve (Szádóczky 1998) az alábbi tényezőket említi.

4.1.1. Genetikai faktorok

Családkutatások adatai szerint a hangulatzavarok családi szabályszerűséget mutatnak.

Az unipoláris depresszióban szenvedő betegek első fokú hozzátartozóinak rizikója depresszióra 2-3-szor nagyobb, mint az egészséges egyéneké.

4.1.2. Pszichoszociális faktorok

Életesemények, korai életévek tapasztalatai, a családi légkör, a nevelési módszerek hozzájárulnak a hangulatzavarra hajlamos személyiség kialakulásához. Másrészt megfigyelték, hogy a depressziós epizód gyakran stresszt okozó életesemény után alakul ki.

Ilyen súlyos életesemény után 6 hónapon belül hatszor nagyobb a valószínűsége a depressziós epizód kialakulásának. A szociális támasz, az énerősítő tényezők hiánya, vagy gyenge volta, az intim kapcsolatok és a szociális integráció hiánya szintén növelik a depresszió kialakulásának valószínűségét. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO 2001b) jelentése kiemeli a szegénység faktort a szociális tényezők közül, melyek mentális és magatartás zavarokat okoznak (29.

ábra).

Biológiai faktor

Pszichológiai faktor

Szociális faktor Mentális és magatartási

probléma Biológiai

faktor

Pszichológiai faktor

Szociális faktor Mentális és magatartási

probléma

29. ábra

A szegénység és a mentális zavarok ördögi köre (WHO 2001b)

Az egyén a rossz szociális helyzete miatt fogékonnyá válik a mentális zavarokra. E zavarok rosszulléteket okoznak, és az egészségügyi ellátás hiányában a betegség lefolyása súlyosabb és előfordulása is gyakoribb. A csökkent teljesítmény a munkából való kieséshez és további nélkülözéshez vezet, mely az alacsonyabb oktatási szintben, munkanélküliségben és extrém esetben, hajléktalanságban nyilvánul meg.

4.2. A depresszió rizikó faktorai

a./ A depressziós betegek körében a nők és férfiak aránya 2:1-hez, azaz kétszer több nő szenved a betegségtől, mint férfi (Montgomery és Boer 2001, Alonso et al. 2004a). Weissman és Klerman (1985) állítja, hogy a nőknél a magasabb prevalencia adat nem magyarázható azzal, hogy a nők szívesebben számolnak be tüneteikről, és kezelési megoldást keresnek.

Weisman bizonyos abban, hogy a nők szociális elnyomottságából eredeztethető a magasabb előfordulás (Bánki 2006).

b./ Reiger et al. (1993) az ECA (Epidemiological Catchment Area) felmérésében a családi állapotot vizsgálták, és beszámoltak, hogy az elváltak rendelkeznek a legmagasabb, a házasok pedig a legalacsonyabb 1-éves depresszió prevalenciával.

c./ Egyes korcsoportok szintén rizikó faktornak tekinthetők (Alonso et al. 2004b). A betegség megjelenésének ideje átlagosan 17-27 éves kor közé tehető (Montgomery és Boer 2001).

Életkor tekintetében a DEPRES (Depression Research in European Society) kutatás úgy találta, hogy a depressziós tünetek a leggyakrabban a 45-54 éves korosztályban fordulnak elő (Szádóczky 2000).

d./ Egyes vizsgálatok rizikó faktornak veszik a városban élőket a vidékiek javára. Azonban társadalmi osztályok szerint nem találtak eltérést (Montgomery és Boer 2001).

e./ Az ECA (Epidemiological Catchment Area) vizsgálat a foglalkoztatottság terén úgy találta, hogy háromszoros a major depresszió előfordulása a minimum 6 hónapja fennálló munkanélküliek körében a foglalkoztatottakkal szemben (Montgomery és Boer 2001).

4.3. A depresszió patogenezisének teóriái

A depresszió patogenezisének (kialakulásának) megértésére számos elmélet született. Két alapszemlélet létezik: a pszichológiai és a neurobiokémiai, melyeket a Pszichiátria Magyar Kézikönyve a lentiek szerint értelmez (Szádóczky 1998).

4.3.1. Pszichológiai szemlélet (Szádóczky 1998) 4.3.1.1. Pszichoanalitikus teória

Abraham majd Freud meglátása, hogy „a pszichoszexuális fejlődés orális fázisában jelentkező problémák - elsősorban az anyai szeretettől és támasztól való megfosztás - az érzelmi fejlődés elakadását okozzák (Szádóczky 1998).” A korai feldolgozatlan veszteség megnehezíti a későbbi veszteségek feldolgozását. „A felnőttkori depresszió akkor jelentkezik; amikor az egyénnek szembe kell néznie valamely valós, fenyegető vagy vélt veszteséggel. A melankóliás beteg aktuális vesztesége kapcsán - amely lehet szimbolikus is - nem tudatosan újraéli a korai veszteséget.” „Bibring szerint a depresszió lényege az önértékelés részleges vagy teljes összeomlása,” amelyre a személyiségfejlődés különböző szakaszaiban átélt kudarcok hatása hajlamosít. Később Hirschfeld a depresszióra hajlamos személyiség jellemzői közül az emberi kapcsolatoktól való függőség jelentőségét hangsúlyozzák. „A depresszióra hajlamos személynek állandó megerősítésre, támaszra van szüksége önértékelése fenntartásához.

A folyamatos megerősítés megszűnése depresszióhoz vezet.”

4.3.1.2. Magatartásteória

Lewinson szerint a probléma az embertársi kapcsolatokban van, amely a depressziós egyén társasági jártasságának hiányából fakad. Ez a hiány megelőzi a betegséget. „Jellemző a társas szituációkban érzett díszkomfort, a társas viselkedés repertoárja szűk, az egyén fokozottan érzékeny mások kritikai megnyilvánulásai iránt.”

4.3.1.3. Vulnerabilitás-teória

Abramson, Brown és Harris észrevétele, hogy a depresszió az egyén és környezete kölcsönhatásában jön létre. A depresszió kialakulásához az élet-stresszor és hajlam együttes jelenléte szükséges, valójában a lényeg az egyén-stresszor interakció. „A hajlamban a személyiségjellemzők (önértékelés, társadalmi készség, kognitív stílus, a konfliktusmegoldás módja), az életmód és a szociális feltételek játszanak szerepet.”

4.3.1.4. Kognitív-teória

Beck szerint a depressziós tünetegyüttes lényeges összetevői a zavart hozzáállás és a kognitív (tudati) torzulás. „Klinikai alcsoporttól független minden depressziós egyénre jellemző egy automatikus, visszatérő, nehezen kontrollálható un. kognitív triád - negatív szemlélet önmagáról, a világról és a jövőről.” Clark és Teasdale úgy vélte, hogy „a depresszióban az információfeldolgozás negatív irányba torzul, a depressziós egyén szelektíven a kellemetlen emlékeket idézi fel.” Gondolkodásában szisztematikus logikai hibákat követ el, önkényes következtetés, szelektív leszűkítése, a saját hibák felnagyítása, túláltalánosítás.

4.3.2. Neurobiokémiai elméletek (Szádóczky 1998)

Schildkraut, Bunney és Dauis, valamint Koppen felfedezték, hogy a neurotranszmitterek (ingerületátvivő anyagok) koncentrációváltozása (hiánya vagy egyensúlyzavara) együtt jár a hangulati epizóddal. Az utóbbi években egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a szerotonin és a noradrenalin a pszichés működés és magatartás széles skálájában játszik fontos szerepet (hangulat, készenlét, alvás, táplálkozás, fájdalom percepció, agresszió) (30. ábra).

30. ábra

Az ingerületátvivő anyagok szerepe a pszichés működésre (Rihmer 2005b) Éberség