A dévaványai földműves ház 1937

„Az országstruktúra tehát elvezetett a települések formájáig, a tájszervezés pedig a házhelyek kiosztásáig” – állapította meg Molnár Farkas,⁸⁴⁵ s a véletlen úgy hozta, hogy ezt a sort egy konkrét kisgazdaház tervezésével folytathatták. A képviselőház 1937. június 5-én öntözési törvényt fogadott el (1937:XX. tc. „Az öntözőgazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről”), mely szerint csatornával kötötték volna össze a Tiszát és a Hármas-Kőröst, és ebbe a csatornába bele akarták kapcsolni a Hortobágy és a Berettyó vízrendszerét is. Így mód nyílt a szikes Békés-megyei területek földjének megjavítására. Eckhardt Tibor, a Független Kisgazdapárt vezére – miután Dévaványán tájékozódott a helyzetről – 1937 szeptemberében országos gyűjtést hirdetett a Magyarország című napilapban az aszálytól és a szikes földektől sújtott dévaványai gazdák megsegítésére. Rövid idő alatt 86.000 pengő gyűlt össze, és hamarosan sikerült is a talajjavítási munkákat beindítani. A Cirpac magyar csoportját – mint Molnár írta –, megindította, hogy „végre egy politikus nem szónoklatokkal, hanem ésszerű gazdasági tettekkel akar választói tömegein segíteni”, ezért felajánlották, hogy megterveznek egy minta-gazdaházat, amit az építőipar támogatásával ingyen felépítenek egy sziktulajdonos kisbirtokos részére. A ház 1:100-as léptékű engedélyezési tervét ⁸⁴⁶ megküldték a munkákat vezénylő

843 Lásd 19. jegyzet! 351

844 „…részletes szervezeti és munkatervet is készítettem és megjelöltem azoknak az államháztartásban, méreteihez képest szinte jelentéktelen megindítási költségeit is.” M.F., „Országtervezés”, Országépítés 1. évf. 1. sz. é.n. [1938], 151.

845 Molnár Farkas, „Új építés nagyobb léptékben” TF 10. évf. 12. sz. (1937. december) 354.

846 A tervlap dátuma 1937. november 11. Magántulajdonban.

bizottságnak, melynek tagjai – ahogyan ez a tér és formában idézett válaszlevélből kiderül – teljes mértékben elégedettek voltak a tervvel. A helyi újság szerint a felépítendő háznak a község ad helyet, s a tulajdonos személyéről a bizottság dönt majd később, a méltányossági szempontok figyelembe vételével.⁸⁴⁷

A terv jelentőségét az adja, hogy a Cirpac-csoport – ha egyes tagjai írtak is néha a népi építészetről – intézményesen addig nem foglalkozott a vidék lakáskérdésével. Ezért, nem alaptalanul, a nagyvárosi problémák iránt érdeklődő – mondhatnánk urbánus – társaságként tartották őket számon. Molnár ezt nyugtázta a tér és forma hasábjain, amikor arról írt, hogy a harmincas évek közepén kibontakozó falukutató mozgalom eredményeit látva, nem érezték szükségesnek bekapcsolódásukat. „Úgy láttuk tehát, hogy ez a kérdés megy a maga módján a legjobb úton a megvalósulás felé, anélkül, hogy reánk, mint számos egyéb konkrét feladatnál, szükség volna”.⁸⁴⁸ Furcsa módon, nem is annyira a hazai fejlemények fordították figyelmüket a vidék és a kisgazdák helyzete felé, hanem a CIAM 1937-es párizsi kongresszusának témája, illetve az a hír, hogy Le Corbusier egy szövetkezeti falu tervezésével járult hozzá a francia agrárreformhoz.⁸⁴⁹ Az adódó alkalmon túl, azonban egészen biztosan közrejátszottak a modern építészetet ért – és egyre szaporodó – bírálatok, továbbá a népi építészeti mozgalom által ajánlott „suta, kis, csúcsos munkás- és földmívesházak”⁸⁵⁰, melyeket Molnár nehezen tudott elfogadni, mert – mint mondta – hiányzott belőlük „a technika tisztasága és a tárgyak fölötti új szellem”.⁸⁵¹ Kevéssé ismert, hogy nem sokkal korábban a népi tábor bemutatta a maga elképzelését a falusi lakóház megújítására.⁸⁵² Az 1937-es tavaszi BNV-n épült fel Padányi Gulyás Jenő tervei szerint az a mintaház, amely a Magyar Ház Barátai társaság szemléletét képviselte.⁸⁵³

A Padányi Gulyás által jegyzett négyágyas falusi lakóház alapvetően megőrizte a hagyományos magyar parasztház elrendezését és formáját, de tervezője több ponton javított azon. Az egyszerű, nyeregtetős tömegben a szokásos egymenetű alaprajz kapott helyet: továbbra is a pitvar-konyha tölt be központi szerepet, de belőle nem csak az utca felé, hanem hátra is szoba nyílik. Így a szülők a nagyszobában, két gyerek pedig külön szobában alhat. A kamra számára a megszokottnál jóval szélesebb – szinte fedett teraszként használható – tornác végéből csíptek le egy megfelelő méretű szakaszt. Az összes beépített terület 96 m². A ház fűtését hagyományos módon, az utcai szobában épített szemes kályhával, illetve a konyhai tűzhellyel oldották meg, a hátsó szobának nincs önálló fűtése. Fürdőszoba nincs, mosdási lehetőség csak a konyhában adódik. A szerkezetre csak a rajzokból következtethetünk:

a lábazat, a tornác és a pitvar-konyha padlója biztosan tégla, a falak lehetnek vályogból is, téglából is. A mennyezet látszó fagerendás, a tető nyilván cserépfedésű. A belsőbe rajzolt berendezés egyszerű, rusztikus deszkabútorokat mutat, a cikkből megtudjuk, hogy a mintaház festett fabútorait Holló Valéria iparművész készítette. Ez a rusztikus hangulat csak az enteriőrökre jellemző, az épület külsején semmilyen erőltetett népies forma nem található. Az osztott faablak zsalugáterrel akkor városi családi házakon is gyakran előfordult.

847 Dévaványai Hírlap 5. évf. 47. szám (1937. november 21.) In: Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. század első felében (1895-1950). Szolnok, 2004. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. 289-290.

848 Lásd 1. jegyzet! 351.

849 Le Corbusier 1934-ben kezdett foglalkozni előbb a „Ferme Radieuse” (Napsugaras tanya), majd a szövetkezeti falu tervezésével, melynek terveit az 1937-es párizsi Világkiállítás „Új Idők” pavilonjában ki is állította. A magyar Cirpac-csoportot Forbát Alfréd képviselte a párizsi CIAM-kongresszuson, nyilván látta ezt a kiállítást s ő hozott hírt róla Molnáréknak. Lásd: La réorganisation agraire, Le village coopérative 1934-38. Le Corbusier & P. Jeanneret Oeuvre complète 1934-38, Zürich, 1939, Editions Girsberger. 104-115.

850 Molnár Farkas, „a cirpac 9 éve” TF 10. évf. 1. sz. (1937. január) 6.

851 Uott.

852 Lásd Ferkai (1993), 125-126.

853 (anonym) „Hogyan építsünk jó falusi házat?” Műszaki Világ 1. évf. 16. sz. (1937. augusztus 14.) 10.; A Magyar Iparművészet folyóirat 1937. ?. (94) pedig rövid hírben adott tudósítást a mintaházról.

A dévaványai ház szintén nyeregtetős-oromzatos épület, keskeny végigfutó tornáccal. Csak egy utcai szobája van, de abból két elfüggönyözhető fülke nyílik a tornác felé ágyakkal. A konyha-pitvar étkezőkonyhává alakul, mögötte ugyancsak függönnyel leválasztható mosdófülke van, a bejárat pedig a hátsó kamra előtt, a tornácból visszahúzott ülősarok után, egy szélfogó előtérből nyílik. A hátrafelé tovább futó nyeregtető alatt kocsiszín, padlásfeljáró és istálló kapott helyet. A lakórész összes beépített területe mintegy 80 m², ehhez jön hozzá a gazdasági rész 60 m²-e. A fűtést egyetlen kályha szolgálja a szobában. A hálófülkéknek éppen az a magyarázata, hogy – mivel a parasztember takarékosságból csak egy kályhát fűt – nem célszerű külön szobát tervezni, így azonban a szülők és gyerekek hálóhelyének különválasztása megoldható. A ház szerkezetéről a rajz alapján csak annyi derül ki, hogy az oldalhatáron álló tartófallal párhuzamosan két sor pillér tartja a födémet és a tetőt. A többi külső fal vékony, feltehetően hőszigetelt fal. A középső pillérsor megjelenik a konyha oldalfalában, a szobában pedig térben: a két hálófülke közötti válaszfalat zárja le. Az ablakok négyzetesek vagy fekvő arányú, inkább modern hatású ablakok, két oldalra eltolható zsalugáterrel. A tető fedése ugyancsak korszerű anyag: hullámpala. A bútorzatra az alaprajzba rajzolt kontúrokból következtethetünk, s csak annyit állapíthatunk meg, hogy inkább könnyű, modern, mint hagyományos bútordarabokra utalnak.

Mindkét terv megőrzi tehát a hagyományos, oldalhatáron álló parasztház hosszúkás, nyeregtetős formáját, tornácos, egymenetes alaprajzát és egyszerű formáit. Ugyanígy, mindkettő újít is: igyekszik megjavítani az alaprajzot, kényelmesebbé, komfortosabbá tenni a házat. Az újítás mértékében van eltérés, kétségtelenül a dévaványai ház javára. A szemléletbeli különbség azonban nem annyira a tervekből, mint inkább az őket kísérő kommentárokból olvasható ki, illetve a tervezés körülményeiből érthető meg.

A Cirpac-csoport a hangsúlyt egyértelműen az újításra helyezte. „Szembeszállva a ’szép’ falusi házak rajongóival, a modern építőanyagok és szerkezetek térfoglalását nemzeti érdeknek tartjuk” – írta Molnár Farkas.⁸⁵⁴ A hagyományos alaprajz megváltoztatását kikényszeríti az idő, az elemi komfort és intimitás igénye, az új anyagokat és szerkezeteket pedig az egészségvédelem kívánja meg, illetve az iparosított építésmód gazdaságossága indokolja. Ebből következik, hogy az ősi házforma hosszabb távon nem tartható fenn. A határozott stratégia mellett azonban rögtön taktikai engedményre kényszerültek: „e kettős változás azonban éreztük, nem lehet olyan mértékű, hogy a tradicionális alapformát máról-holnapra félredobja”.⁸⁵⁵ Molnár ugyanakkor elégedetten nyugtázta, hogy az általuk készített terv újításait a dévaványai gazdák elfogadták. Szemmel látható büszkeséggel idézi levelüket: „ a gazdálkodó tagok általános véleménye: »hogy olyan, mintha ők csinálták volna« - tehát önök egy olyan háztervet készítettek, amely bennünk is élt, csak nem tudtuk azt megfogalmazni, formába önteni”.⁸⁵⁶

Láttuk, hogy a dévaványai ház tervében valóban megjelentek új megoldások. Az első ötletek azonban ezeknél jóval merészebbek voltak. Ahogyan utaltam rá, mindkét terv kollektív munkával készült. A dévaványai ház végleges terve a Cirpac-tagok ötletpályázata nyomán alakult ki. Az egyik résztvevő így ír erről: „Készítettem hát egy földszintes megoldást, ahol a dévaványai reminiscenciáknak megfelelően a tornác vége fülkékkel van beépítve, ahol az egyik fülkében földszintes ágyak vannak a szülők számára, míg a másikban esetleg emeletes a gyerekek számára. Újítás még, hogy nem a konyhába megyünk be, hanem egy kis előtérbe, ami mögött a konyhával egy légterű fülke van mosogatás, mosás és horribile dictu fürdés számára. (…) Én ezt mindenképen jó megoldásnak tartom, Farkasnak azonban nem elég extravagáns. (…) Farkas azonban mindenképpen valami extravagánsat akar. Így konstrukcióban lehetőleg vasszerkezetet, mégpedig a tornác oszlopait V-alakú megoldásban, a tetőszéket pedig piramisokkal konstruálva. (...) nem tudván megegyezni, úgy találtatott, hogy talán a kollektív munka vezet majd eredményre és így aztán elkezdett az egész társaság lázasan ötletelni.

854 Molnár Farkas: Új építés nagyobb léptékben. TF 1937. 12. 355.

855 Uott.

856 Uott.

Amitől nékem még a gálám is kiment, amennyiben a máskülönben derék vitézek soha életükben nem voltak még falun, vagy legalábbis ott nem éltek és abszolút városi szemmel nézve a dolgot, majdnem oly melléfogásokat mondanak, mint Ligeti Dévaványán, aki a gazdák közröhejétől övezve egy tinócskát tehénnek nézett. Az ötletek röviden összefoglalva a következők: Ligeti ’görbe házat’ akar két utcai szobácskával, amik közül az egyik cca 6 m² nagyságú cselédszobácska-szerűség, a kamrát lépcső segítségével két etageban óhajtja elhelyezni, nem gondolván arra, hogy a cca 1 m-re süllyesztett alsó etaget elöntheti a talajvíz, a felső meg meleg… A lakóház és istálló elszigetelésére közbe akarják iktatni a fészert, bár rámutattam, hogy a kiálló kocsi rudja keresztbe vágja el a közlekedést a tornácon. Dóczi Gy[örgy] eltolható ajtókkal egy légtérré egyesíthető szoba-konyha fülkét óhajt csinálni romantikus megoldásban. Ketten új konstrukciót terveztek: íves vázat, drótozott és agyaggal tapasztott rőzsekötegekből, melyekre felül szalma, oldalt pedig vályog falkitöltés kerülne. (…) Mindezekből aztán Farkas egy közös tervet akart összekomplikálni, mindenből átvéve a legrosszabbat. Így tőlem átvette a fülkéket, de nem a szoba mellé tette, hanem előre, az utca felé, teljesen elrontva a szoba kilátását, de megtartván a tiszta konstrukciót. Ligetitől átvette a le és feljáró kamrát. Pajortól a kocsirúd akadályt, úgyhogy most már, legalább is az én véleményem szerint, az egész háznak, a szó szoros értelmében véve, egyetlen használható és természetes helyisége sincsen”.⁸⁵⁷ A végleges tervben tehát a vasvázas szerkezet, a hullámpala tető és az ablakok Molnártól, a mosdó- és a hálófülkék ötlete Rácz Györgytől, a kocsiszín a keresztben álló kocsival Pajor Zoltántól való. Úgy tűnik, a levélben említett hibák egy részét a viták során sikerült kiküszöbölni vagy korrigálni. A mintaház felépítésére végül is nem került sor.

Egyes elemeit, mint például a hálófülkéket Rácz György három évvel később az ONCSA egyik háztípusába mentette át. A Nagytétényben megvalósult mintaház azonban már nem modern épület, kívül-belül a népi mozgalom paraszti hagyományokat követő szemléletét tükrözi.