A pestújhelyi kórház személyzeti épülete 1933-36

Végül néhány szót Molnár és Fischer elválásának okairól. Sokan szakmai féltékenységre, az alkati különbségekből adódó feszültségekre gondolnak. Nyilván ebben is van igazság. Fischer a következőképpen magyarázta: „Molnár összeköttetése révén a Főv. Elektromos Művektől megbízást szerzett. Miután addig is rejtetten ugyan, de érezhető volt, hogy Molnárék nehezményezik a nagyobb jövedelmet, melyhez feleségem statikai megbízásai révén jutok,⁷⁰⁶ - szerencsémre – éppen nem volt munkám, nem akartam az általa szerzett munkából részesedni. Ez volt a döntő ok, amiért a vele való társas viszonyt felbontottam”.⁷⁰⁷ Ez az utólag megfogalmazott magyarázat kissé szépíti a helyzetet.

Fischer Mesteriskolán tartott előadásaiban az 1980-as évek elején azt mondta, hogy Molnár a megállapodásuk ellenére eltitkolta előle az Elektromos Művek-munkáját, s ő ezt a szerződésük megsértésének tekintette. Ezért mondta fel vele az együttműködést.

4.2 A pestújhelyi kórház személyzeti épülete 1933-36

Az Országos Társadalombiztosító Intézet pestújhelyi munkáskórházának⁷⁰⁸ személyzeti épülete 1936-ban épült Molnár Farkas és Fischer József tervei szerint. A hajdani szanatórium szecessziós épületeit a húszas és a harmincas években folyamatosan korszerűsítették, és új pavilonokkal bővítették. A harmincas évek elején már 15 épületből álló, kiválóan felszerelt és szép francia parkkal körülvett kórház egyetlen gyengeségét az alkalmazottak szállásviszonyai jelentették. A személyzeti lakások egy része a régi épületek alagsorában, tarthatatlan állapotban volt. Hogy az intézet dolgozóit és tisztviselőit emberibb lakáskörülmények közé juttassák, az OTI 1933-ban zártkörű tervpályázatot írt ki a leállított Hungária-körúti bérházak pályázat díjnyertes építészei között. Molnár ezt a fordulót is megnyerte, s hosszas viszontagságok után megkapta a megbízást a tervezésre. Mivel akkoriban Fischer Józseffel közös cégben működött, melynek alapításakor megegyeztek abban, hogy minden OTI-munka közös, kettejük nevén futott a tervezés.⁷⁰⁹ A dokumentumok alapján és a tervek elemzésével azonban könnyen megállapítható, hogy a közös munkából Molnárra esett a nagyobb rész, alapvetően ő határozta meg az épület karakterét.⁷¹⁰

Az épület a kórház hatalmas parkosított telkének hátsó frontján, a mai Pestújhelyi út és Adria utca sarkán áll, az előbbiről nyíló bejárat mellett. A kétemeletes lapos tetős ház földszintjén öt másfél szobás altiszti lakás kapott helyet, az udvarról közvetlenül nyíló bejárattal. A két emeleten az egyedülálló alkalmazottak kétágyas szobái sorakoztak a középfolyosó két oldalán, közös vizes csoporttal, teakonyhával és étkezővel. A lépcsőház pihenőjéről három szinten igényesebb kétszobás tisztviselői lakások voltak elérhetők. Az intézet (és a minisztérium) szabta korlátok ellenére, a tervezők mindhárom

706 Fischer felesége, Pécsi Eszter (Kecskemét, 1898. március 8. – New York, 1975) volt, az első női statikus mérnök Magyarországon (1920-ban kapta diplomáját a M. Kir. József Műegyetemen). Kiváló képességeinek köszönhetően, a legnehezebb időkben is bőven volt munkája.

707 Uott. 337.

708 A pestújhelyi Niedermann-féle ideggyógyászati szanatórium 1903-ban épült Baumgarten és Herczeg tervei szerint szecessziós stílusban. Az Országos Munkásbetegsegélyzö és Balesetbiztosító Pénztár 1912-ben vásárolta meg és munkáskórházzá alakította. A speciálisan az ipari ártalmakra és balesetekre felszerelt munkáskórházat 1927-ben teljesen a tuberkulózisban szenvedő betegek kezelésére szervezték át. 1928. szeptemberében nyílt meg újból az OTI Dr. Vass József Munkáskórháza néven. A 450 ágyas kórház vezetésével Dr. Pekanovich István egészségügyi tanácsost, kórházigazgató főorvost bízták meg. 1945-91 között szovjet katonai kórházként működött. Azóta a 15 pavilonból csak kettőben folyik gyógyászati munka, nagyobb részük üresen áll és állapotuk folyamatosan romlik. Mai címe: Budapest, XV., Őrjárat utca 1-5.

709 A szociáldemokrata Fischer Józsefnek jó kapcsolatai voltak az OTI vezetéséhez, különösen párttársához, Peyer Károlyhoz fűzték baráti szálak, így vehetett részt például a kezdet kezdetétől a Tisza Kálmán téri OTI kislakásos házak tervezésében.

710 Molnár szerzősége mellet szól az is, hogy Fischer József emlékiratában ezt a házat csak a Peyer Károllyal támadt konfliktus kapcsán említi, miközben a másik OTI-munkáról, a Tisza Kálmán-téri házak ügyéről részletesen beszámol. Lásd:

Fischer (1995), 316-319.

lakástípusnál a lehető legcélszerűbb elrendezésre és legnagyobb kényelemre törekedtek. Az altiszti lakásokban a konyha és a nappali között a villákban kipróbált tálalóablakot alkalmazták, a keskeny hálószobát kétszárnyú ajtóval lehet a nappalival egybenyitni. Mind az öt lakásnak széles, a parkra nyíló fedett terasza volt a nyugati oldalon. A kétszobás lakások szobái is összenyithatók voltak, s a hálószobához erkély tartozott. Az egyedülálló férfi és női alkalmazottak számára külön szinten elhelyezett 14-14 kétágyas emeleti szobához csak egy kis előtér járt mosdóval és beépített szekrénnyel.

Lakóikat a kellő tér hiányáért tágas és világos közös helyiségek kárpótolták. A főzőfülkék melletti ebédlők társalgóként is működhettek. A fényképek mutatják, hogy a középfolyosó – részben tört vonalvezetése, részben a közös helyiségek matt üvegfala miatt – a szokásosnál jóval világosabb és barátságosabb volt. A lépcsőház felvezetett a tetőre, ahol egy pergolával fedett napozóterasz állt a lakók rendelkezésére.

Molnár cikke nyomán Gábor Eszter⁷¹¹ és Mezei Ottó⁷¹² is utal a kollektívház tervre. A középfolyosó mentén sorakozó szobák és a külön közös helyiségek ugyan emlékeztethetnek Molnárék 1931-es Kolház elképzelésére, az „utópiának a valóságos igényekhez transzponálásról⁷¹³ beszélni azonban túlzásnak tűnik. Ezen az alapon bármelyik kollégiumot, munkásszállást, vagy szállodát kollektívháznak nevezhetnénk. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a személyzeti épület felette állt a kor szociális intézményei megszokott színvonalának. Ez nem csak az egyedülállóknak nyújtott komfortra vonatkozott, hanem az altiszti lakásokra is. Igaza van Gábor Eszternek abban, hogy Molnárék differenciált alaprajzú, kabinkonyhás-fürdőszobás, külön hálófülkés lakása jóval magasabb lakóértéket adott, mint az a szoba-konyhás típus, amit ennek a rétegnek a városi építkezések keretében abban az időben ajánlani tudtak, s akkor még nem is beszéltünk a nagy ablakokról, a teraszról és a kertkapcsolatról. Az egészséges életkörülmények biztosításával ez az épület valóban például szolgálhatott – ahogyan ezt Molnár cikke⁷¹⁴ végén kiemelte – a szociális jelleg kialakulására a társadalombiztosító intézet építkezéseinél. Furcsa, s nem éppen szociális érzékenységre utal, hogy a felügyelő minisztérium akarta az OTI által elfogadott paramétereket rontani, feltehetőleg a költségek csökkentése érdekében. Így ír erről Molnár: „Az eredeti terv az intézet elnökségének teljes mértékben megfelelt, csupán a felettes miniszteri hatóság kívánta meg az egyes épületszerkezetek módosítását.

Megtiltotta például a vasbetonváz alkalmazását és előírta az ablakfelületek csökkentését”.⁷¹⁵ A vasbeton oszlopok helyett alkalmazott harántfalaknak voltak előnyei, de az ablakfelületek csökkentése ellen a tüdőspecialista kórházigazgató szakmai érveit kellett bevetni. A tiltakozás eredményes volt, viszont cserébe a helyiségek belmagasságát kellett csökkenteni 20 centiméterrel. A beavatkozás mértékét jelzi, hogy a minisztérium a külső vízelvezetést is előírta, s csak azért nem került a homlokzatokra függő ereszcsatorna, mert az drágább lett volna, mint a belső vízelvezetés.

A minisztérium akadékoskodásának bizonyára nem csak műszaki és pénzügyi okai voltak. A villák és bérházak építésénél már megszokott modern szellem a harmincas évek közepéig nem tudott áttörni a közületi építkezésekben. A pestújhelyi kórház személyzeti épülete veszélyes precedens volt, ahol az új építés internacionális stílusa kompromisszumok nélkül megvalósult. Molnár a hosszú homlokzatokon a szegedi Schwartz-háznál kipróbált szalagablakot transzponálta nagyobb léptékbe, a tisztviselő lakások homlokzatánál pedig szinte egy az egyben a Lotz Károly utcai társasház zárterkély-nyitott erkély megoldását vette át. A nyugati homlokzat földszinti fedett teraszai a rákosligeti kertváros sorházairól kerültek ide át. Az épület így a korábbi munkák szintézisének is tekinthető, és egyben annak bizonyítéka, hogy a kis családi házakon kikísérletezett eszközöket középület léptékében is kiválóan lehet alkalmazni. A hófehér kubusokból formált, fény-árnyékhatásokkal játszó aszimmetrikus

711 Gábor Eszter (1977), „Az OTI pestújhelyi munkáskórházának modern személyzeti háza“, Budapest 15. évf. 5. sz. 31.

712 Mezei Ottó (1987), 27.

713 Gábor Eszter (1977), 31.

714 M. F., Az O.T.I. pestújhelyi munkáskórházának személyzeti háza TF 10. évf. 1. sz. (1937. január) 15-18.

715 Uott.

kompozíció méltán állítható a korabeli külföldi középületek mellé. Legközelebbi rokonai a modern építészet szempontjából nálunk szerencsésebb Csehszlovákia iskolái, kollégiumai és egészségügyi épületei között találhatók. Magyarországon azonban ez a radikális – a Harmadik Birodalomból átvett terminológiával „zsidó, bolsevik, kozmopolita” – architektúra nem volt kívánatos. Különösen a közmunkák terén nem, ahol a nemzeti érzelmű építészek minden eszközzel igyekeztek kiszorítani a nem kívánatos konkurenciát. Ennek az érdekharcnak váltak terepévé a társadalombiztosítók építkezései is. Ezért mindenképpen tanulságos egy kicsit a színfalak mögé nézni.

Az általános kötelező betegség-, baleset- és öregségi biztosítást a szociáldemokrata szakszervezetek követelésére egységesítették 1927-28 folyamán.⁷¹⁶ A törvényi szabályozással kapcsolatban alakult meg 1928-ban a korábbi munkásbiztosító pénztárak jogutódaként az országos hatáskörű OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet). Az OTI önkormányzati alapon működött: helyi szerveinek működését a munkaadókból és munkavállalókból – paritásos alapon – összeállt választmányok ellenőrizték melyek konkrét ügyekben is eljárhattak. A központi választmány elnökét az államfő nevezte ki, az igazgatótanácsban szintén 50%-os arányban vettek részt a munkaadók és a munkavállalók képviselői.

A betegbiztosítás egész rendszere felett az 1927. évi XXI. tc. értelmében a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium, majd 1932-től a Belügyminisztérium gyakorolt felügyeletet. Az OTI és a MABI (Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, 1928-) önkormányzatában jelentős erőt képviseltek a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt, ezért építészeti tervpályázataikon jó eséllyel indulhattak azok a baloldali gondolkodású, vagy politikával nem foglalkozó, de modern szellemben dolgozó tervezők, akiknek egyébként nyerésre és megbízásra nem sok reményük volt. Eleinte közvetlenül kértek fel építészirodákat, mint például a Barát és Novák építészpárost az albertfalvai OTI-kertváros (1929) tervezésére, de a szakma tiltakozása és a világgazdasági válság kitörése miatt hamarosan áttértek a meghívásos, majd később a nyilvános pályázatok rendszerére. Az első alkalom, amikor nagyobb feladatot hirdettek meg zárt, többfordulós pályázaton, 1933-ban volt, és a Tisza Kálmán-téri, illetve a Hungária körúti kislakásos épületek tervezésére szólt. Molnár az utóbbin vett részt, de Fischer József társaként az előbbi munka tervezésébe is bekapcsolódott. Mint láttuk korábban, a Hungária körúti építkezést a minisztérium leállította, s a pályázat díjazottjait az OTI a pestújhelyi kórház személyzeti épületének pályázatára való meghívással akarta kárpótolni.

Innen kezdve kövessük az eseményeket Molnár tudósításai alapján! „A pestújhelyet zártkörű pályázat után is nekem ítélte a kétségkívül igazságszerető elnökség az OTInál, az igazgatóság is mint egy hang hozzájárult. de a minisztérium még húzza-vonja továbbra is az ügyet” – írta Breuer Marcellnek.⁷¹⁷ Októberben arról adott hírt, hogy az „OTI megbízásokat a miniszterek helyben hagyták, a tervezés rövidesen megindul”.⁷¹⁸ Ám nem így lett. A megbízást visszavonták és a minisztérium újabb pályázatot rendelt el. Molnár a következő év februárjában töretlen optimizmussal készítette el a következő tervét.

„Az egyszer már megkapott kórházszemélyzeti házra tegnapelőtt adtam be a pályatervet – újságolta a Berlin és Zürich között ingázó, és hazatérését fontolgató Breuernek – döntés ?-es, de mint afféle javíthatatlan rajzolgató örülök, mert a terv szebb, mint volt”.⁷¹⁹ Gropiusnak írt leveléből még több derül ki: „Egy héttel ezelőtt nyújtottam be versenypályázatot a pestújhelyi OTI-kórház bővítésére. Megbízásról van szó, amelyet egyszer már közvetlenül én kaptam, ahogy erről meséltem már. A rajzokat dupla nagyságban csináltam meg, aztán pedig fotográfiai úton 1:200-as arányban kicsinyítettem és színeztem. Tehát mindent előkészítettem. Tegnap bontották a terveket, egyidejűleg egy minisztériumi kísérő iratot is, ebben a következők voltak olvashatók: 1. nem tervezhető szkelett-épület, 2. a lépcsőháznak a tengelyben kell állnia, és 3. az ablakfelület nem haladhatja meg a szobafelület 1/9-ét.

716 1927:XXI. tc. a betegségi és baleseti kötelező biztosításról; 1928:XL. tc. az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról.

717 Molnár Farkas kézírásos levele Breuer Marcellnek, 1933. június 5. Breuer Papers 191599.

718 Molnár Farkas kézírásos levele Breuer Marcellnek, 1933. október 11. Breuer Papers 191095.

719 Molnár Farkas kézírásos levele Breuer Marcellnek, 1934. február 22. Breuer Papers 191085.

Tehát az áttörés megtörtént. Most egy erős 51%-os többséget kell szereznem, és a következő csütörtökön új rohamot indíthatunk”.⁷²⁰ Az engedély a beruházásra azonban nem nagyon akart megérkezni. Az okokról Molnár következő levele tájékoztat: „A Pestújhely lassan megy. A minisztérium a hiteligénylést alaki okokból megtagadta, az új határozatot pedig elfelejtették felküldeni és csak alig két hete ment el, kell annak bizony még négy, akkor talán döntenek a tervezés felől. Ott persze nem lehet utánajárni, mert nincs rá megbízás. Viszont az a tapasztalat, ahol meg már megbízás van, ott, mint a mi ikervilla építkezésünknél, elrenyhül a vele való foglalkozás”.⁷²¹ Gropius-nak még az év nyarán is arról panaszkodott, hogy a sikeres pályázat után a jóváhagyást várja, s minden hét egy új tervet és fals reményt hoz.⁷²² Az engedélyezési tervek készítése így átcsúszott 1935 tavaszára, s a kivitelezés munkába adására májusban került sor.⁷²³ Az építkezés folyamatáról egy újabb Gropius-nak címzett levélből kapunk hírt: „A másik OTI építkezés olyan messze van, hogy több mint egy órát kell autóbusszal utazni, hogy odaérjen az ember. Így minden más kötelességet el kell halasztani”.⁷²⁴ A történetből úgy tűnik, a felügyelő minisztérium mindent megtett, hogy ne Molnár és Fischer terve valósuljon meg. Ha belegondolunk abba, hogy Molnárékat 1933-ban ítélte el a bíróság izgatásért, akkor talán érthetőbbé válik ez az igyekezet. Azonban nem egyedi esetről volt szó. Az 1933-as OTI- tervpályázatok kapcsán fordult a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége a belügyminiszterhez azzal a kéréssel, hogy „a végleges tervek megbízásában a keresztények legalább a díjnyertesek számaránya szerint részesedjenek”.⁷²⁵ Mivel azt tapasztalták, hogy „az OTI önkormányzatában uralkodó keresztényellenes szellem más esetben is megnyilatkozott”, komolyabb ellenlépéseket követeltek: „Ismételt felterjesztésben, sőt személyes eljárásban is arra kértük a belügyminiszter urat, hogy az OTI önkormányzatát függessze fel, és annak élére kormánybiztost nevezzen ki”.⁷²⁶ Az önkormányzat megszüntetésének gondolata nem ekkor merült fel először. Az ellenforradalomban hatalomra jutott erők folyamatosan arra törekedtek, hogy befolyásukat és ellenőrzésüket kiterjesszék a társadalombiztosítás területén. 1919-ben és 1920-ban, az akkori kormányok már felfüggesztették az autonómiát, amit a Bethlen-kormány állított helyre a Bethlen-Peyer paktum (1921) nyomán. A jobboldal azonban nem törődött bele, hogy a népjóléti igazgatás nem kormányzati, hanem társadalmi, önkormányzati feladat. A köztisztviselői kar úgy igyekezett befolyását növelni, hogy bizonyos rétegeket kivont a pénztár fennhatósága alól, illetve megfelelő állami kontroll nélkül nem biztosítottak forrásokat az OTI és a MABI számára.

Ha az OTI önkormányzatának felfüggesztését a Nemzeti Szövetségnek nem is sikerült elérnie, céljukat megvalósították más úton. A második Gömbös-kormányban Bornemissza Géza mérnök, a műegyetemi bajtársi egyesületek és a Hungária Magyar Technikusok Egyesülete alapító tagja lesz kereskedelemügyi-, majd később iparügyi miniszter (1935. március 4. és augusztus 1.), s az 1935-ös választásokon az ellenforradalmi ifjúság által alakított Reformnemzedék Pártja is mandátumot szerez. A miniszter a tervpályázati szabályzatot úgy módosította, hogy a pályázatok jeligés helyett névaláírásosak lettek, továbbá a MÉSZ helyett a Nemzeti Szövetség jelölhetett tagot a bíráló bizottságba. A Szövetség által delegált zsűritagok garanciát jelentettek arra, hogy „illetéktelen” pályázó ezen az úton nem juthatott munkához. A szociáldemokrata befolyás alatt álló társadalombiztosító intézetek megbízásait a minisztériumi felügyelet révén sikerült ellenőrizniük. Hogy ez a rendszer jól működött, arra bizonyíték, hogy sem a Cirpac-tagok, sem a zsidó származású építészek 1935 után nem nyertek nyilvános

720 Bodri Ferenc (1975), 499-507.

721 Molnár Farkas kézírásos levele Breuer Marcellnek, 1934. április 11. Breuer Papers 191093.

722 Molnár Farkas gépiratos levele (bélyegzővel) Walter Gropiusnak, 1934. június 5. 14/190. BHA Korrespondenznachlass Walter Gropius 1937-1969.

723 Molnár Farkas kézírásos levelezőlapja Breuer Marcellnek, 1935. május 15. Breuer Papers 191730.

724 Molnár Farkas gépiratos levele (bélyegzővel) Walter Gropiusnak, 1935. december 8. 14/188. BHA Korrespondenznachlass Walter Gropius 1937-1969.

725 Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége XV. évi rendes közgyűlése, 1934. 17.

726 Uott.

pályázatot és nem kaptak közületi megbízást. Molnár abban az évben több jelentős tervpályázaton indult, de még megvételt sem kapott. A posta nyugdíjotthonának pályázatán elszenvedett vereségről panaszkodva írta az akkor már Londonban dolgozó Breuernek: „Londoni köd borította el jövőnket. A kisrablók⁷²⁷ megnövekedett hada átkaroló mozdulattal elvágja utunkat a közfeladat elől. Csúfos vereség a postapályázatnál! Még az összes dicséreteket is kisrablók kapták, a posta nem tudta behozni a saját embereit! És ráadásul cinikus gúnyolódások a bírálati jegyzőkönyvben! OTI lehetőségek elvágva, Mabi elnyilvánosítva, még csak zártat [t. i. pályázatot] sem engednek a minisztériumok!⁷²⁸ Ez a helyzet a későbbiekben sem javult, sőt, inkább romlott. Amikor Molnár hosszas előkészítő munka után újra nagyobb OTI-megbízáshoz jutott volna 1938-ban, nem késett az ellenlépés, és sokkal keményebb volt, mint addig valaha.

4.3 „Helyiségeinket magukat tegyük elmozdíthatókká, használatukat alakíthatóvá”: a flexibilis tér Molnár Farkas egész életművén végighúzódó gondolat az új építés dinamikus jellege. Az ő esetében nem az építészeti formákban megnyilvánuló dinamikáról van szó, miként az expresszionista vagy az organikus építészeknél, hanem a tér nyitottságáról és átalakíthatóságáról. Ha akarjuk, már a KURI-manifesztum rejtélyes utalásában – „a helyét és formáját változtató architektúra” – is ezt az igényt fedezhetjük fel.⁷²⁹ Későbbi írásaiból teljesen egyértelművé válik, hogy a flexibilitás igénye két különböző síkon jelenik meg gondolkodásában: a racionális tervezés szintjén, melynek elsődleges szempontja az alapterület legjobb, leggazdaságosabb kihasználása (főként a tömeges lakásépítésben), illetve általánosabban, a modern építészeti gondolkodásban, ahol a nyitottság és a szabadság a hagyományos építés zártságával és rugalmatlanságával szemben értékkategóriát jelent.

Az előbbi gondolat azokban az írásaiban jelenik meg, ahol a célszerű tervezésre és a hely maximális kihasználására a járművek példáját hozza fel. „A legrövidebb út elve kívánja meg – szögezte le –, hogy a helyiségeket magukat tegyük elmozdíthatóvá, használatukat átalakíthatóvá, a termes nagy lakószobát betolható válaszfalakkal hálófülkékké. Csodálatos, hogy mindebben a konvenciók nélkül dolgozó ipar már mennyivel előbb megtalálta a helyes utat. A Zeppelinek, repülőgépek, óceánjárók építésénél ez a probléma már régen megoldódott“.⁷³⁰ A korszerű járművek a helytakarékos, könnyen változtatható, átalakítható bútorozásban is mintául szolgálhatnak. „A hajókajütök, gyorsvonatok berendezéséből is eltanulhatunk sok praktikus rafinériát. Ilyenek például a lecsapható asztalok és székek. Az ablak alá például, szerelhetünk ilyen asztallapot, ha az ablak széles, csinálhatjuk eltolhatóra, hogy a világítás vagy az elhelyezkedés kedve szerint jobbra-balra mehetünk vele”.⁷³¹

Később, a mozgatható falak által nyújtott flexibilitás már nem csak praktikus, tértakarékos megoldásként merül fel, hanem általánosabban, mint a modern építészet lényegéhez tartozó nyitottság és változóképesség záloga. „A szobákat falak határolják, ez a stabil elhatárolás adta meg jellegüket. A mai lakóterek falait nagyrészt elmozdítható üvegfelületek és eltolható ajtók helyettesítik. A nyíltság és szabadság érzése a formai és technikai megkötöttségek nélkül alakított tér eredménye. A lezárt negatív kubuszok helyett, kifelé nyitott, befelé variálható tereket építünk, amelyek tökéletes kapcsolatot teremtenek a természettel és a szomszédos helyiségekkel. A szobák fogalma lejáróban van.

Életfunkcióinknak megfelelően tágas térségekre és nyugalmas fülkékre van szükségünk”.⁷³²

727 A nemzeti érzelmű építészek egyik informális társasága, mely törzshelyükről, a Zenta utcai Kisrabló vendéglőről kapta a nevét. Vezetőjük Padányi Gulyás Jenő volt, tagjai közé tartozott Janáky István, Rimanóczy Gyula, Lauber László, Wanner János és sok más tehetséges építész.

728 Molnár Farkas kézírásos levele Breuer Marcellnek, é. n. (1935 júniusában) Breuer Papers 191082.

729 M. F., KURI-manifesztum, Út 2. évf. 1. szám, (1923. április 15.), 2.

730 M. F., „A racionális építkezésről“, TF 1. évf. 5. sz. (1928) 198

731 M. F., „Új lakásberendezések”, Magyarság 1925. március 22. 9.

732 M. F., „Lakótér a Lotz K. uccai társasvillában“, Építőmunka. 2. évf. 3. sz. (1934). 60.