3. Újra otthon
3.10 Dálnoki Kováts-villa a Lejtő utcában 1932
Az 1933-as milánói Triennale díjának köszönhetően, ez a villa Molnár legismertebb, legszélesebb nemzetközi körben publikált alkotása, híre egészen Japánig eljutott. A korai házak útkeresése, egyszerűsége, olykor darabossága után az első igazán kiforrott mű. Míg azok a kockaház-témát variálják, vagy hasábformák egymásra helyezésével, eltolásával kísérleteznek, addig ez a villa a kockát
„dekonstruálja”, illetve hengeres tömegekkel egészíti ki. Az eredmény egy gazdagabb és rendkívül harmonikus kompozíció.
Leírásában Molnár utal arra, hogy a tervezőnek könnyű dolga van, ha a „gazda igazán szereti a házát”, ha az „érzés és értelem kiegyensúlyozott nyugalmával állapítja meg az összes igényeket”, ha „szabad
655 Életrajzát lásd az 1.3 fejezetben, a 33. sz. jegyzetben!
656 Eisler, Max (1932), „Das ’Wachsende Haus’ in Wien”, Moderne Bauformen 31. évf. 6. sz. (1932. június) 289-308.
657 Wagner, Martin (1932), Das wachsende Haus: ein Beitrag zur Lösung der städtischen Wohnungsfrage, Berlin: Bong;
Behne, Adolf (1932), „Das wachsende Haus”, Die Umschau 36. évf. 25. sz. 490-494. In: Ochs, Haila (szerk.), Adolf Behne Architekturkritik in der Zeit und über Zeit hinaus. Texte 1913-1946. Basel: Birkhauser, 1994. 163-167.
658 TF 1932. 12. 408.
kezet ad az építésznek”,659 mert akkor ő is a maximumot tudja kihozni a lehetőségekből. A Lejtő utcai villa tervezésénél ilyen ideális kapcsolat alakult ki építész és megrendelő között. Dálnoki Kováts Jenő, a hazai iparfejlesztés energikus képviselője, az ipari termelés és a korszerű szellemű tervezés egymásra utaltságának felismerője,660 értékelte a funkcionalista építészet célkitűzéseit és kezdettől pártolta Molnár, illetve a Cirpac-csoport törekvéseit. Neki köszönhető, hogy Molnárék kétszer is kiállíthattak az Őszi Háztartási- és Lakberendezési Vásáron. Ezek után magától értetődő, hogy a saját háza építésekor is teret adott a modern gondolatoknak. Együttműködésük eredménye a méreteiben talán szerény, de újszerűségében és művészi kvalitásában annál jelentősebb alkotás.
Bizonyos értelemben ennek a villának is előzménye az 1926-os vázas lakóházterv. Molnár fel is hívja erre a figyelmet 1933-ban megjelent füzetében.661 Mi kapcsolja össze a két tervet egymással? Először is a vasbetonváz: a Lejtő utcai ház éppen úgy üreges kovaföld alaktestekből épült, mint a Kavics utcai ház, a sarkain és a homlokzatok felező vonalában az üregekbe betonozott vasbeton vázzal és két irányban vasalt födémlemezekkel. Azután a lábakra állítás, ami itt elsősorban a tér felőli lejtős oldal tornácát jelenti, s végül a tetőterasz, amely a legfelső szintnek pontosan úgy hasítja ki a felét, mint a
’26-os terven (igaz, a kubust kijelölő pillér-gerenda rácsozat itt hiányzik). A kompozíció azonban már nem olyan merev, a helyszín adottságai és az építtető által pontosan megfogalmazott igények élettel telítették. A keskeny telek az északra néző lejtővel, például, meghatározta azt, hogy a ház a tér felé a hátát fogja mutatni, s lakóhelyiségei a felső szint kertjével állnak kapcsolatban. Mivel a kilátás a Duna, a Gellért- és Sashegy felé keleti irányban tárul fel, a bejárat csak a nyugati oldalra kerülhetett. Eredetileg a Németvölgyi lejtő (ma Apor Vilmos tér) felőli bejáratot használták, így a tornácról induló lépcsőn lehetett a lakás ajtaját elérni. A meredek rézsű lehetővé tette, hogy a tornácról nyílóan egy cselédlakást is elhelyezzenek az alsó szinten.
A család lakása a felső két szinten kapott helyet, a szokásos elrendezésben: a földszinten a nappali funkciók, az emeleten a hálószobák a fürdőszobával. Az amúgy nem túl nagyméretű ház (befoglaló mérete falakkal együtt 9,09x10,10 méter) kényelmes otthont nyújtott a háromfős családnak.662 A földszinti helyiségekből Molnár, amennyit csak lehetett, egybenyitott. A télikerttel bővített dolgozó-nappalihoz nyugati irányban függönnyel elválasztható társalgó kapcsolódott, északra pedig a hajdan tolófallal elválasztható ebédlő. Az ebédlőfülke és a konyha között kétoldalú tálalószekrény volt beépítve, amely az 1931. őszi Kolház-kiállítás mintalakásában látható, Bakos István által tervezett bútor megoldását követte. Sajnos a lakótér egészéről nem maradt fenn fénykép, csak leírás alapján próbálhatjuk meg az enteriőrt rekonstruálni. A tér kétségtelenül leghatásosabb eleme a félkör alaprajzú télkert-ablak, amely többé-kevésbé eredeti formájában fennmaradt. Így ír róla Molnár: „A földszinten egész napon át napos 5 m átmérőjű 80 cm mély télikert, külön temperált és szigetelt beton virágvályúval, permetező szökőkutakkal, rejtett színes világítással, kívül napvédő ponyvával, bévül
659 Molnár (1933), 39.
660 Dálnoki Kováts Jenő (1884 -1945k.) jogi és kereskedelmi főiskolát végzett. A Kereskedelmi Múzeum referenseként kezdte pályáját, majd tíz éven át részvénytársasági titkár volt. 1919-től 1925-ig az Országos Iparegyesület titkára, majd ezután ügyvezető igazgatója volt. Az országos kézművesipari és az őszi lakberendezési és háztartási vásárok
szervezésével és igazgatásával felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a magyar iparnak. Felelős szerkesztője a Magyar Ipar című folyóiratnak és a Közgazdasági Figyelőnek. 1920-tól rendszeres készítője a magyarországi létfenntartási és
életszínvonal indexeknek. Igazgatósági tagja volt az OTI-nak, a MABI-nak, a Magyar Közgazdasági Társaságnak, a Népegészségügyi és Munkavédelmi Szövetségnek, a Magyar Statisztikai Társaságnak. Több kereskedelmi és iparkamara levelező tagja, szakipari egyesületek tiszteletbeli elnöke, kormányfőtanácsos. Irodalom: Keresztény Magyar Közéleti Almanach I. kötet, Bp., 1940. Pátria. 556.
661 Molnár (1933), 11.
662 Az engedélyezési terven építtetőként három név szerepel: Dálnoki Kováts Jenő, a feleség és Sleppinger Feri. Az utóbbi név – nyilvánvalóan gyermeké – talán a házaspár fogadott gyermekét fedheti. Ugyanakkor az emeleti alaprajzon a szülői háló mellett nem gyermekszoba, hanem vendégszoba megnevezés szerepel, ami arra utalhat, hogy ez a gyerek nem lakott állandóan a házaspárral együtt.
hajlított üveg tolóajtókkal”.663 Mindez nagyon szépen hangzik, és kézenfekvő a „Bauhaus-beli szcenikai kísérletek” emlékére gondolni,664 de nem tudjuk, mi valósult meg a látványos elemekből. A télikert ablakát ábrázoló fényképeken jól látszik a függőleges üvegcsíkokból álló külső réteg, s mögötte a belső üvegfal alul-felül befogott, kétoldalt szabadon futó hajlított üvegtáblákból álló tolófala, ám nyoma sincs szökőkútnak, s a beton vályú nem virágföldet, hanem a temperáló fűtőtesteket rejtette. Erre utalnak a vályút felülről lezáró perforált fémlemezek. A rejtett színes világítás valószínűleg csak szándék formájában létezett. Az üvegfal külső árnyékolását szolgáló ponyva egyetlen fotón sem látható, bár a tartására szolgáló acélrúd alul-felül végigkíséri az üvegfalat.
Az emeleti hálószobákhoz hatalmas tetőterasz tartozik a télikertes nappali, az ebédlő és a konyha fölött, nagyszerű kilátással kelet és észak felé. A betonlapokkal burkolt napozóterasz három irányban nyitott.
Kelet és dél felől kellemes, délelőtti napfényt kap, észak felől viszont védelemre szorul a szél ellen. Az engedélyezési terv és a leírás szerint e célra a vendégszoba speciális vasalattal kihajtható ajtaja szolgált, a több helyen publikált emeleti alaprajz azonban már befele nyíló kétszárnyú ajtót jelöl. Az ellentmondást egy északi irányból készült fotó oldja fel, melyen világosan látszik a konzolos terasz alá fixen beépített üvegfal. Ez biztosított tehát egy kis szélvédett zugot a terasz sarkában, melyet a felső tetőre vezető lépcső konzolos pihenőlemeze fedett. A második terasz nem szolgált állandó tartózkodásra, a feljárást csak a nagyszerű kilátás miatt biztosította Molnár. Mellesleg a vaslépcső és a csőkorlát – az óceánjáró hajók világából kölcsönzött fedélzet motívuma, mely a modern építészet kedvelt eleme volt a húszas-harmincas évek fordulóján – jót tett a villa határozott kontúrú, de amúgy egyszerű északi homlokzatának. A Böszörményi út felől már messziről feltáruló homlokzat így lett igazán izgalmas látvány, szinte az „első gépkorszak” építészetének hazai jelképe. A korabeli fényképfelvételek tanúsítják, mennyire elütött ez a villa nem csak a környék régebbi magas tetős, hanem az újabb, modern házaitól is.
A Dálnoki-Kováts villát a mindössze egy évvel korábban elkészült Kavics utcai házzal összevetve, komoly fejlődést állapíthatunk meg. A hasábforma elemi egyszerűségét és erejét hangsúlyozó tervvel szemben, ez a villa rafináltan megkomponált, összetett tömeget mutat. Alapvetően a kockából indul ki, de azt részben a terephez idomítja, részben pedig kimetszésekkel és hozzákapcsolt hengeres tömegekkel gazdagítja. A hasábhoz kapcsolt alacsonyabb félhenger ekkor már nem számított újdonságnak, sőt, mondhatnánk, közhelyszerű megoldás volt a modern építészetben. A villa elkészültének évében csak a tér és forma folyóirat öt hazai és két külföldi lakóházat közöl ezzel a megoldással.665 Molnár épülete tiszta szerkesztésével és gondosan mérlegelt arányaival emelkedik a hazai példák fölé. Az alaprajz négy négyzetből álló struktúrája a felépítményben bonyolultabbá válik. Ha a déli és a nyugati homlokzatot vizsgáljuk (s nem véletlen, hogy ezekről az oldalakról készültek a legszebb fényképek), fölfedezhetjük, hogy kompozíciójuk szintén a négyes osztást követi. A nyugati homlokzaton a lépcsőház hengere a függőleges felezővonalra illeszkedik, s a bal alsó és jobb felső sarkot összekötő átló metszi ki a hengerpalást alsó részét. A déli homlokzaton a függőleges felezővonalat az emelet keleti homlokzati fala rajzolja ki, s az átló fordítva rajzolható be. Mindkét homlokzat kompozíciója átlóra szervezett, vagyis aszimmetrikus. Eszünkbe juthat Molnár fejtegetése az aszimmetrikus komponálás létjogosultságáról. „Az épület pozitív és negatív formákból, falakból és nyílásokból áll, amelyek ellentétes irányban: függőlegesen és vízszintesen helyezkednek el. Ezeket tekinthetjük vizuálisan ható erőknek, amelyek különböző irányokat, különböző méretekben, anyagi és színes hatásokkal hangsúlyoznak. Ahol ez a vizuális erőrendszer egyensúlyban van, ott meg van a harmónia, a szépség új szemléleti esztétikájának egyenértéke. Minél kifejezettebb egy épületen ezen
663 TF 1932. 12. 405.
664 Mezei (1987), 23.
665 TF 5. évfolyam (1932): Árkay Bertalan gellérthegyi villája (2-3), Sven Markelius háza Stockholmban (17-18), Otto Zollinger villája Zürich mellett (25-31), Komor János és Marcell: Bimbó úti családi ház (33), Kaffka Péter pasaréti családi háza (246), Árkay Bertalan: Branyiszkói-úti ház (350) és Széll László családi háza (369).
elemek ellentétessége, minél feloldottabb a szimmetria, minél erősebb a feszültség ezen erőviszonyok között, annál magasabb az alkotás kvalitása, művészi értéke”.666
Miközben képe bejárta a harmincas évek nemzetközi sajtóját, a Lejtő utcai villa ritkán került be a modern építészet történetével foglalkozó nagy összefoglaló munkákba. Az egyetlen kivétel Leonardo Benevolo könyve,667 amely nem önértéke miatt választotta ki, hanem egy jelenség illusztrálására. Az egész oldalt kitöltő tablóképen az épület nyugati homlokzata látható, angol, belga, görög, román villák és Fischer József Csatárka utcai házának társaságában. A képaláírásból kiderül, hogy Benevolo a
„racionális stílus” példáit Alberto Sartoris negyvenes években megjelent hatalmas albumából668 vette át, s közreadásukkal az volt a célja, hogy az internacionális stílus általános elterjedtségét bizonyítsa, a ködös Albiontól a napfényben úszó görög szigetvilágig. A megidézett országok közül egyedül Nagy-Britanniában és Magyarországon ütközött komolyabb ellenállásba a modern építészet meghonosítása.
A konzervatív ellenzők érvelése is hasonlított: bolsevizmusról beszéltek, meg „láda-stílusról”, uniformisba öltöztetett házakról, amelyek semmi teret nem adnak az egyéniségnek. A lapos tetős betonház funkcionális értéke állandó, mégis, „vannak tájak, ahol jobban harmonizál a környezetével, mint máshol. Angliában például kevésbé meggyőző, mint egy laposabb országban, s ezért talán itt kevésbé népszerű, mint máshol”- vélte a The Studio évkönyvének írója.669 Angliában a vidéki ház archetípusa élt makacsul tovább az Arts & Crafts építészei (Voysey, Ashbee, Baillie-Scott) által kifejlesztett korszerű családi ház-típusokban. Ez az ideál Magyarországon is népszerű volt a 20. század elején, de csatlakozott hozzá a paraszti hagyományokra építő népi mozgalom, illetve az urizáló neobarokk. Ezek a minták itt is, ott is klisévé merevedtek, s nem tudtak továbbfejlődni. A modern külföldről hozott importként robbant be az ellaposodott konzervatív közegbe, és paradox módon éppen az idegensége tette vonzóvá. Alan Powers így magyarázza ezt a jelenséget: „Az építési hatóságok reakciója mutatja a harmincas években, hogy a be nem avatott számára a modern ház érthetetlen volt, fenyegető gondolat, bár nem tudták megmagyarázni miért. A modern házat védők érvelése azon alapult, hogy azt természetszerűnek állították be, de a valódi, be nem vallott szándéka nem az volt, hogy provokáljon? A modern program funkcionális igényeit kevésbé ellentmondásos esztétikai következményekkel is ki lehetett volna elégíteni, s az építészek által választott eszközök… gyakran a józan észnek is ellentmondtak”.670
Furcsa, s a harmincas években végképp szokatlan, hogy egy modern építész, ahelyett, hogy objektív módon, tudományos érvekkel próbálná igazolni, sőt, a haladásból levezetve, szükségszerűnek állítaná be azt, amit jónak tart, őszintén bevallja irányzatának szubjektív, esztétikai alapozását. Márpedig Molnár Farkas ezt teszi: „Gyerek fejjel, de tisztán láttam annak idején, hogy az egész új irányzatot nem a mostan vallott szükséglet, hanem a régi iránt érzett abszolút undor indította meg. Az a múlt megvetés és új akarás csak alkotásra vágyó művészegyéniségekben lehetett ilyen erős”.671 Ez a felismerés ugyanakkor nem akadályozta meg abban, hogy maga is provokáljon, hogy a „geometrikus forma egyértelmű tisztaságát”, a „szellem tiszta szépségét” állítsa a középpontba.672 Könnyebb lesz megértenünk ennek a gondolkodásnak a lényegét, ha a Dálnoki Kováts-villát összehasonlítjuk egy vele azonos évben épült skóciai családi házzal. Egy kevéssé ismert Edinburgh-i építész, William Kininmonth
666 M.F., „Szimmetria, aszimmetria” KUT 1927. 3., 15-16
667 Benevolo, Leonardo (1977), History of Modern Architecture (Volume two: Modern Movement), Cambridge MA: The MIT Press. 496.
668 Sartoris, Alberto (1941), Gli elementi dell’architettura funzionale, Milano: Hoepli Editore.
669 „Domestic architecture and decoration in 1932-33” in C.G.Holme (Ed.) Decoreative Art 1933, Yearbook of the Studio.
London: The Studio Ltd. 12.
670 Alan Powers (1996), „A Zebra at Villa Savoye: interpreting the Modern House”, in The Modern House Revisited, London:
The Twentieth Century Society. 15-26.
671 M.F., „Az új építés kétes értékű győzelme”, Ipari Jövő 1. évf. 3. sz. (1930. december 15.) 4-6.
672 M. F., „Építészet mint művészet”, Új Föld 1. évf. 1. sz. (1927. február) 20.
(1904-1988) saját házáról van szó,673 melynek kerti oldala, a nappali félkörívben húzódó virágablakával, kísértetiesen hasonlít a Lejtő utcai villára, csak éppen tükörképe annak. A télikert fölött itt is terasz van, amit a hálószobák lapos tetős tömege szegélyez. A nappalit és az ebédlőt függöny választja el egymástól. A virágablak sokszögben követi a hengeres mellvédet, igaz, a bordák itt távolabb vannak egymástól, mint Molnár épületén. A legszembetűnőbb különbség, hogy a lapos tetős tömeg és a modern formák ellenére, a skót épület mégsem olyan absztrakt tárgy, mint a Dálnoki Kováts-villa. Nyers téglafalakkal készült, eredetileg okkersárgára meszelve, világossárga faablakokkal. A homlokzat nem anyagtalan hatású vakolt sík volt; a tégla textúrája átütött a meszelésen. A másik lényeges eltérés az épületek környezethez való viszonyában rejlik. A Lejtő utcai ház magába fordul, nem kapcsolódik a kerthez, még ott sem, ahol ez természetes lenne: a nappali előtti terasznál, vagy a bejárathoz vezető lépcsőnél. Szinte taszítja magától a növényzetet, mintha az veszélyt jelentene a ház tiszta geometriájára.674 A skóciai ház lábazatát virágos cserjék takarják, sőt, futónövények kúsznak fel falaira.
Támfalak, tereplépcsők veszik körül, s a ház bejáratát pergola köti a garázs tömegéhez. Nincs éles határ, finom átmenetek mossák egybe a tájat az épülettel. Így lesz belőle, a csupasz, geometrikus tömegek ellenére, mégis – ház.
Molnár épületét az időközben megnőtt, elvadult növényzet sem tette „házzá”. A szürkésfehér vakolat, a hideg kék ablak- és ajtókeretek még ma is az egykori „tiszta szépségre” emlékezetnek, a tetőre vezető vaslépcső pedig annak az idegenségnek a mementója, melyre Alan Powers hivatkozik. Idegen területtől – a járművek világából – kölcsönzött motívum, ahogyan az acélablak eredetileg a gyárakhoz, a fehér falak és higiénikus burkolatok a kórházhoz és szanatóriumhoz tartoztak. A „lakógép” metaforáját erősítő kölcsönzések logikusan természetesen nem magyarázhatók. Önkényességüket a művelt és világosan látó kortárs, Sós Aladár pontosan felismerte.675 Mi az oka, hogy mégis Molnár házait tartjuk számon, s nem feltétlenül azokét, akik lakható otthonokat, házszerű házakat építettek? Alan Powers így válaszol:
„A modern ház, a szerkezeteket, a tervezést és gazdaságosságot érintő szándékai ellenére, senkit sem érdekelne ma, ha nem vonzana minket az idegenségéből eredő poétika. Nincs más magyarázat arra a mély szakadékra, ami a vállalt szándékok (melyeket egyébként csak részben sikerült teljesíteni, ha egyáltalán) és az épületek aktualitása között feszül, melyek forradalmi hatásukat a látványon keresztül fejtik ki”.676
A méltán műemléki védettséget élvező Dálnoki Kováts-villa akkor kelne újra életre, ha visszanyerné idegensége teljes palettáját. Látszólag nem sokat változott az idők során, de minden apróság számít. A vakolat felületi minősége, az eredeti színek, a párkánylezárások, a nyolcvanas években kibontott konyha-étkező helyiségek, a télikert hiányzó tolóablakai, a kilincsek, lámpák stb. A ház építészeti-művészettörténeti értéke a teljes rekonstrukciót és a ház-múzeum státuszt indokolná, ahogyan ez a
673 William Kininmonth: 46A Dick Place, Newington, Edinburgh, 1932. (A szövegben egyébként 1934-es évszám szerepel az építés dátumaként. Ha ez igaz, még az is elképzelhető, hogy a skót építész a nemzetközi publikációkban szereplő magyar villa hatása alatt tervezte saját házát.) In: Alan Powers (2005), Modern. The Modern Movement in Britain, London-New York:
Merrell Publishers. 158-159.
674 Megjegyzem, a futó növényzet (pl. vadszőlő) iránt a modern mérsékeltebb hívei, mint például a dél-német iskolával szimpatizáló Kotsis Iván is érthetetlen ellenszenvet mutatott. Lásd Dr. Kotsis Iván (1941), „A növényzet helytelen alkalmazása a városképekben” Építészet 1. évf. 2. sz. 39-43.
675 „…meg kell állapítanunk, ha a jelszavak nem is újak, az épületek kétségtelenül újszerűek. Ez az újszerűség azonban nem most felismert új igazságok logikus következménye, tehát semmiféle okfejtéssel nem is igazolható. Ezt az újszerűséget, amint már említettük, gazdasági viszonyok, életmódok, ízlések, világnézetek, politikai konstellációk, anyagok és szerkezetek változásának ellenezhetetlen és ellenőrizhetetlen kihatásai produkálják és ezek formálják a róluk szóló ítéleteket is. Hiú erőlködés tehát az új építészet irodalmának az a törekvése, hogy ennek eredményeit logikusan igazolja. Ehhez egész csomó olyan axiómára van szüksége, amelyek már magukban foglalják rejtett előítéletképpen azt, amit levezetni és bizonyítani kívánnak. Így például (…) nem áll az, hogy a gépek és járművek mintául szolgálhatnak az építészetnek. Nem áll az, hogy háznak hajófedélzethez vagy automobilhoz kell hasonlítania, már azért sem, mert az autóknak és hajóknak sem kell házhoz hasonlítaniok. Sós Aladár (1930), „Az új építészet”, A Toll, 2. évf. 10. sz. 7-12.
676 Lásd 12. jegyzet! Alan Powers (1996), 19.
Haus-am-Horn, a Villa Savoye, a Tugendhat-ház, az utrechti Schröder-ház, vagy a rotterdami Sonneveld-ház helyreállításánál történt. Erre a jelenlegi tulajdonos hozzáállását ismerve, lehetőség is lenne. A Magyar Építészeti Múzeum igazgatójának régi terve a historizmus, a szecesszió és a modern építészet és lakberendezés múzeumát egy-egy védett lakóházban létrehozni.677 Érthetetlen, miért nem nyílt már meg a magyar Bauhäuslerek emlékháza a Lejtő utca 2/a szám alatt…