igen ugyanazt nem
61
Felülvizsgálva a hipotéziseimet úgy gondolom, hogy azok egyáltalán nem nyertek bizonyítást.
1. A testnevelő tanároknak döntő szerepük van abban, hogy a gyerekek elköteleződnek a sport mellett.
Ez a hipotézisem nem bizonyosodott be, sőt, a testnevelőkre nézve igen negatív eredményt kaptam.
A rendszeres testmozgás melletti elköteleződés tekintetében a szülőknek, valamint a testvéreknek, barátoknak és a példaképeknek van jelentős szerepük, míg a testnevelők befolyása mindkét esetben elhanyagolható az eredmények szerint. Ugyanakkor ezt nem gondolnám teljesen negatívnak.
Figyelembe véve azt, hogy hány éve sportolnak már a gyerekek, azt kell mondanom, hogy azok, akik fogékonyak a sport iránt, már sokkal korábban, legkésőbb az általános iskola alsó tagozatán elköteleződnek a rendszeres testmozgás mellett.
2. A gimnazista tanulók elkötelezettebbek a sport iránt, mint a felső tagozatosok.
Ennek a feltevésnek a bizonyításához az első kérdéskör válaszait használtam fel, melyek a sportolást befolyásoló tényezőket rangsorolta. Azt gondoltam, hogy az életkori sajátosságokból fakadóan a gimnazisták már sokkal inkább a maguk kedvére sportolnak, míg a felső tagozatosokat – feltételezésem szerint – inkább még szüleik motiválják rendszeres testmozgásra. Korosztálytól függetlenül arra a következtetésre jutottam, hogy a belső motivációs tényezők sokkal jelentősebbek a rendszeres mozgás szempontjából, mint a külső tényezők. Így nem mondható, hogy a gimnazisták elkötelezettebbek a sport iránt, mint az általános iskolások.
5.5 Összegzés
A sportolással eltöltött időt vizsgálva kellemesen csalódtam. Úgy gondoltam, a mai úgynevezett „Z generációs” gyerekek nem nagyon szánnak időt a mozgásra. Az nem derült ki a vizsgálatomból, hány százaléka sportol rendszeresen ezeknek a tanulóknak, de az igen, hogy akik sportolnak, azok hetente igen sok időt (3-5 vagy annál több órát) töltenek rendszeres testedzéssel. Ez főleg a gimnazisták esetében volt számomra meglepő, ugyanis azt gondoltam, az érettségi és felvételi közeledtével egyre több időt fordítanak a tanulásra, s ezzel párhuzamosan csökken az edzések száma is. A vizsgált minta ezt a feltevésem nem támasztotta alá.
A gimnazisták 2-6 éve sportoló táborának alacsony száma arra figyelmeztet minket, hogy akivel kisebb korában nem sikerült megszerettetni a mozgást, az nagyobb korában már csekély eséllyel fog elkezdeni rendszeresen sportolni. Ezt támasztja alá az az eredmény is, amely szerint már a felső tagozatosok többsége is 5-6 éve sportol.
Figyelembe véve ezeket az adatokat, azt kell mondanom, hogy az igazi felelősség nem a testnevelő tanároké, hanem a tanítóké, hiszen a gyerekek már sokkal korábban, legkésőbb az általános iskola alsó tagozatán elköteleződnek a sport mellett. Éppen ezért a tanítók feladata az egészséges életmód részét képező rendszeres sporttevékenység megalapozása, s mint azt az ábra is mutatja, erre leginkább 8 – 10 éves kor körül van a legnagyobb lehetőségük. Ezért lenne nagyon fontos, hogy a zenei, képzőművészeti és hittanórákhoz hasonlóan a testnevelés tantárgyat is szakképzett testnevelők tanítsák már alsó tagozaton is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a testnevelő tanároknak nincs semmi dolguk. A folyamatos motiváltság fenntartása és a mozgásra való ösztönzés az ő kötelességük is. Mint az a korábbi mikrokutatásomból kiderült, ehhez igen sokszínű motivációs eszköztárral rendelkeznek, s a tanórákon kívül is változatos tevékenységeket kínálnak tanítványaiknak.
Arra a kérdésemre, hogy miért sportolnak a gyerekek, nagyon kedvező válaszokat kaptam, hiszen mindkét korosztályban a belső motivációs tényezők jelentős túlsúlya érvényesült. Azt feltételeztem, hogy a felső tagozatosok esetében még inkább a szülők motiváló hatása a meghatározó, de ez a feltevésem nem igazolódott be.
Mind az egészségügyi, mind a mentális hatását tekintve hasznos a rendszeres sporttevékenység.
Ezért úgy gondolom, nélkülözhetetlen, hogy a gyerekekkel már kiskorukban megszerettessük a mozgást, hogy az a későbbiekben a mindennapi életük szerves részévé válhasson, s minél többen élvezhessék annak jótékony hatásait. Ebben a folyamatban nagyon fontosnak tartom, hogy a szülő is motiválja mozgásra a gyermekét és lehetőleg ő maga is járjon pozitív példaként előtte, hiszen az adatok tükrében megállapítható, hogy a rendszeres sportolást, az ő személyük és sportolási szokásaik határozzák meg legnagyobb mértékben.
Ugyanakkor a mozgás megszerettetésében jelentős szerep jut a pedagógusoknak is. Az osztályoknak szervezett kirándulások, bicikli túrák, a nyári táborok és az óraközi szünetekben „bevetett” játékötletek
62
mind előmozdíthatják, hogy a gyerekek megszeressék a mozgást, felfedezzék annak örömét, s a későbbiek folyamán már belső igényükké váljon az.
A mai fiatalok világban központi szerepet játszik az internet és a televízió. Éppen ezért jelentős szerepet vállalhat ebben a feladatban a média is, hiszen a sportközvetítések és a mozgásra buzdító reklámok a kutatás adatai szerint is hasznos motivációs tényezők.
Az eredmények hasznosíthatók lennének akár a tanító képzésben, akár pedagógus továbbképzéseken is önismereti és személyiségfejlesztő tréningek formájában. Tudatosítani lehetne a tanítókban már képzésük során is, hogy milyen komoly lehetőségeik vannak a tanulók sportolási szokásaiknak és sportágválasztásuknak a befolyásolása terén.
IRODALOMJEGYZÉK
Biróné, dr. Nagy Edit (2004, szerk.): Sportpedagógia – Kézikönyv a testnevelés és a sport pedagógiai kérdéseinek tanulmányozásához. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs.
Biróné, dr. Nagy Edit – Bognár József – Farkas Judit – Gombocz János – Hamar Pál – Kovács Attila Tamás – Mészáros János – Ozsváth Károly – Rétsági Erzsébet – Rigler Endre – Salvara, I. Marina – Szabó Béla – Tihanyiné Hős Ágnes – Vináné Kokovay Ágnes (2011): Sportpedagógia – Kézikönyv a testnevelés és a sport pedagógiai kérdéseinek tanulmányozásához.
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Birone_Nagy_Edit-Sportpedagogia/adatok.html (2015.11.06. 19:18)
Buda Béla (1988): A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája. Tankönyvkiadó, Budapest Fintor Gábor – Szabó József (2014): A sportolást befolyásoló tényezők az általános iskolásoknál. Educatio,
23. 2. sz. 305-311.
Gombocz János (1999): Az iskolai testnevelés problémái az ezredfordulón. Kalokagathia, 1-2. sz. 15-39.
Gyömbér Noémi – Kovács Krisztina (2012): Fejben dől el – Sportpszichológia mindenkinek. Noran Libro, Budapest
Hamar Pál: Testnevelés-elmélet – Sportismeretek I. Forrás:
http://www.csanadiiskola.hu/docs/sportjegyzet/Hamar%20P.%20Testnevel%C3%A9s%20elm%C3%
A9let.pdf [2018.01.27.]
Hamar Pál – Karsai István (2008): Az iskolai testnevelés affektív jellemzői 11-18 éves fiúk és lányok körében. Magyar Pedagógia, 108. 2. sz. 135-147.
Hegedüs T. András (1988): A nevelővé válás. Tankönyvkiadó, Budapest
Hegyi Ildikó (1996): Siker és kudarc a pedagógus munkájában. Okker Oktatási Iroda, Budapest Istvánfi Csaba (2005): Nevelés, testnevelés, sport. Kalokagathia, 1-2. sz. 15-26.
Kobela Lehelné (1970): Gondolatok a testnevelő tanárnak az iskolaközösségben betöltött szerepéről. In:
Kutassi László (szerk.) (1970): Tanulmányok a testi nevelés köréből. Magyar Pedagógiai Társaság, Budapest, 185-199.
Kovács Klára: A magyar testnevelés és sport fejlődésének társadalmi és politikai tényezői a második világháborúig. Forrás:
http://www.academia.edu/3500558/A_magyar_testnevel%C3%A9s_%C3%A9s_sportfejl%C5%91d%
C3%A9s%C3%A9nek_t%C3%A1rsadalmi_%C3%A9s_politikai_t%C3%A9nyez%C5%91i_a_m%C 3%A1sodik_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BAig [2015.11.14. 10:45]
Makszin Imre – Woth Klára (2007): A testnevelés tanításához szükséges kompetenciák elsajátításához kapcsolódó vezetőtanári feladatok. Kalokagathia, 1-2. sz. 75-86.
N. Kollár Katalin – Szabó Éva (2004): Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó, Budapest
Pfister Éva (2005): A pedagógus. ELTE TTK Multimédiapedagógia és Oktatástechnológiai Központ, Budapest
Pikó Bettina – Keresztes Noémi (2007): Sport, lélek, egészség. Akadémia Kiadó, Budapest
Rétsági Erzsébet – Ács Pongrác (2010): Serdülők életmódja és testneveléssel kapcsolatos véleményük.
Magyar Sporttudományi Szemle, 11. 44. sz. 13-18.
Sprenger, Reinhard K. (2017): Motiváció, ösztönzés. Kossuth Kiadó, Budapest
Torgyik Judit (2007): A tanári szerep dimenziói. In.: Bábosik István – Torgyik Judit (2007):
Pedagógusmesterség az Európai Unióban. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest
Ungárné Dr. Konkoly Judit (1981): A pedagógus személyisége. TIT Pszichológiai Választmányának kiadványa, Budapest
Versics Anikó – Leibinger Éva – Hamar Pál (2009): Tanulói vélemények a testnevelésről, sportolásról az állami és egyházi iskolákban – összehasonlító vizsgálat. Kalokagathia, 2-3. sz. 89-97.
63
PERSONAL FACTORS THAT DETERMINE STUDENT'S COMMITMENT TO SPORT Abstract
These days we can realize the low grade position of today's youth's health conditions more times.
This is in great part due to the lifestyle without movements which has an injurious effect for the whole human organism. The sport can be one of the possible tools to couterbalance these negative effects and today's children have need of it very much.
According to several scientists the children's relation to the physical training has been forming at school. The school and the physical educator's didactic and pedagogical work can influence this relation more significantly than the family. In Versics and his colleagues' research in 2009 we can read that the parents' sporting habits have not got influences for their children's sport activity at all times. In this cases a well prepared teacher can give a lifelong motivation for sporting.
The purpose of my investigation is to get about those people who can have an effect on the children's sport activity. Are the physical educators among them?
Keywords: health, sport, motivation, family, physical educator
64