1. P
ROBLÉMAFÖLVETÉSA dolgozatom témájául szolgáló pedagógiai probléma gyakorló óvónõk, iskolai tanítók továbbképzésein szokott fölvetõdni, jellemzõen a népszokások témaköré-nél. Mit tegyen a pedagógus, ha a gyerekek közül – szülõi kérésre vagy anélkül – valaki rendre távol marad azokról az óvodai, iskolai ünnepi alkalmakról, amelyek jeles napi népszokásokhoz (Mikulás, karácsony, farsang, téltemetõ kiszebábégetés stb.) kötõdnek? Hogyan befolyásolhatja ez a gyerekközösség életét, mit jelent az érintett gyermek személyiségfejlõdésében? Hol kezdõdik és meddig tart a pedagó-gus szakmai felelõssége és kompetenciája az ilyen helyzetekben? Ezernyi a meg-válaszolandó kérdés.
Az alábbiakban röviden bemutatom, mi a háttere a sajátos szülõi magatartásnak, majd néhány javaslatot teszek arra, mit és hogyan tehet a nevelõ. A pedagógiai munka igen érzékeny területe ez. A világnézet, a vallási meggyõzõdés és hovatar-tozás minden ember személyes ügye, az alapvetõ szabadságjogok tartományába sorolható. Egy modern, demokratikusan mûködõ, civilizált oktatási-nevelési intéz-mény tiszteletben tartja a fentieket.
Magam is találkoztam munkám során hasonló esettel. Egy gyermekközösség-ben rendszeresen mondtam népmeséket. Az egyik szülõ arra kért, a mesebeli hétfejût ne nevezzem sárkánynak. Megdöbbentem, és tanácstalanságom kiült az arcomra. Ugyan minek nevezhetném népmeséink egyik központi szereplõjét?
A szülõi javaslat máris készen állt: nevezzem dínónak a sárkányt, õk minden mesénél ezt teszik odahaza.
Nagyon nehéz helyzetbe kerül a pedagógus ilyen és hasonló kérések, szülõi megnyilvánulások esetében. A gyermeket nehéz kivonni az ünnepi készülõdésbõl, még akkor is, ha az ünnepen nem vesz részt. Látja, hallja, társai hogyan tanulják a Mikulásnak elmondandó verseket, énekeket, napi beszédtéma a gyerekek között,
mikonya045-.qxp 2012.06.19. 17:55 Page 45
Tartalom
ki mit szeretne kapni, milyen kéréseket írt meg, rajzolt le a Mikulásnak szóló leve-lében. December 6-a után tovább folytatódik az óvodákban és a kisiskolások között a lázas készülõdés. A gyerekek szerepet kapnak a betlehemes játékban, kántáló énekeket tanulnak. A mesében sem helyettesítettem a sárkányt a dínó szóval, de természetesen az sem elfogadható a számomra, hogy a szülõ kérését teljesen figyelmen kívül hagyjam, és a „háta mögött” szándékosan szembe menjek vele.
Mi van a jelenség hátterében? Mi a közös nevezõ azoknak a családoknak az éle-tében, amelyek igyekeznek gyermekeiket távol tartani az óvodai, iskolai intéz-ményben zajló ünnepektõl, ahol a hétfejû sárkány neve nemkívánatos a mesében?
Saját tapasztalataimból és a kérdést föltevõk által elmondottakból egyaránt az derül ki, hogy ezek a családok jellemzõen a magyarországi, protestáns gyökerû kisegyházak (baptista, nazarénus, metodista, adventista, pünkösdista stb.) tagjai.
A hívek körében a népszokásokkal szemben megnyilvánuló (és helyenként a nép-mesével, néptánccal kapcsolatos) távolságtartásnak egyházuk teológiai tanításai-ban és erkölcsi rendjében, egyházukhoz, a gyülekezet közösségéhez való viszo-nyában ragadható meg a háttere.
A jeles napi szokások teológiai megközelítésben „bálványimádásnak” minõsül-nek, nem egyeztethetõk össze hitelveikkel. Azok a tárgyak (karácsonyfa, kisze-bábú) vagy dramatikus alakoskodó figurák (Mikulás), amelyek a paraszti világkép-ben békességgel megfértek a keresztény hitelvekkel, e közösségek tagjai számára elfogadhatatlanok.
2. H
ÁTTÉRMAGYARÁZAT:
A PURITÁN KEGYESSÉG ÉS ERKÖLCS TOVÁBBÉLÉSE A KISEGYHÁZAKBAN
A protestantizmus Magyarországon a 16. század folyamán terjedt el, elsõként annak lutheri (evangélikus) irányzata. A becsült adatok nyomán feltételezhetjük, hogy a kezdeti idõszakban a népesség 80-90%-a felekezetet váltott. Az ellenreformáció (és a török hódoltság idején az ország három részre szakadása) következtében ez az arány, vele együtt a felekezetek földrajzi megoszlása a Kárpát-medencében késõbb megváltozott. A Dunától nyugatra, a Habsburg-befolyás alatt álló területeken a lakosság nagyobb része rekatolizált. A keleti területen gyökeret eresztett a protes-tantizmus, annak is immár a kálvini (református) irányzata terjedt el nagyobb arány-ban véglegesen. A középsõ országrész e török idõben elnéptelenedett, a 18. szá-zadban zajló betelepítések eredményeként a felekezeti megoszlás tekintetében az Alföld színes képet mutat. A különbözõ helyekrõl érkezõ (gyakran más és más nemzetiséghez tartozó – német, szlovák, magyar) telepesek hozták és megõrizték felekezeti hovatartozásukat.
A protestantizmus korai idõszaka egyben üldöztetésének ideje is. Az új tanok követõi templomok és lelkészek híján elsõsorban odahaza, családi körben, házi isten-tiszteletek formájában gyakorolták vallásukat. A családok és a hívekbõl a falukö-zösségben alakult vallási kisközösségek kiemelkedõ szerepet játszottak a hitéletben, Vallásos mozgalmak nézetei a családi életrõl és az oktatásról
mikonya045-.qxp 2012.06.19. 17:55 Page 46
a puritán kegyességgyakorlat és erkölcsi normák fenntartóivá váltak. A puritanizmus hatása hosszú idõn át fönnmaradt, elsõsorban a falusi és mezõvárosi agrárnépesség körében, a protestáns népi vallásosság keretei között (MOLNÁR1985).
A 19–20. század fordulóján újabb egyházak jelentek meg hazánkban. Elsõsor-ban amerikás magyarok hozták az Újvilágból az addig ismeretlen hitelveket, ame-lyek a protestáns gyökerû közösségekben kezdték meg térhódításukat. „A hivatalos egyháztól elidegenülõ, a hivatalos egyháztól független házi gyülekezetek, paraszt-ecclesiolák híveibõl toborzódtak a protestáns kisegyházak tagjai, amelyeknek a külföldi testvéregyházaiktól eltérõ kegyessége, létformája sok ponton a puritán protestáns kegyességi gyakorlatra vezethetõk vissza.” (SZIGETI1990)
A megjelenõ új egyházaknak hosszú ideig (egészen 1945-ig) nem sikerült kivív-niuk közjogi elismertetésüket. A Belügyminisztérium ellenõrzése alá tartoztak, és a belügyi hatóságok a társadalomra veszélyes szervezetként kezelték a kisegy-házakat. Az ellenséges közegben a kisegyházak gyülekezetei elzárt (és elzárkózó), a puritán kegyességet és erkölcsöket továbbéltetõ közösségekké váltak.
Erkölcsi elõírásaiknak megfelelõen a kisegyházak különbözõ felekezeteihez tar-tozó hívek kerülik és elítélik a hangos mulatozást, gyakori a tánctilalom (de leg-alábbis tartózkodnak ettõl a szórakozási formától), a mozi, a színház, a tévénézés szinte az ezredfordulóig a kerülendõ világi hívságok közé tartozott. A vissza-fogottság és mértékletesség öltözködésükben és étkezési szokásaikban is megfi-gyelhetõ. Kiemelkedõen fontos számukra a pontos, szorgalmas munkavégzés, az adott szó megtartása. Mindezek összessége a puritanizmusban gyökeredzik.
A szabadegyházi gyülekezetek zárt közösséget alkotnak, tagjaik életvitelére, maga-tartására is kiterjed a közösség kontrolláló szerepe, amely az egyházfegyelem betartása fölött õrködik.
A nagydobronyi példa
A mai Ukrajna területén, Nagydobronyban a két világháború között egy, a református gyülekezethez tartozó, de attól kisebb-nagyobb mértékben elkülönülõ „rekeszi gyülekezet” mûködött 30-50 taggal. E laikus vallási közösség (úgynevezett paraszt-ecclesiola) a puritán erkölcsiség és kegyesség-gyakorlat meglehetõsen kései példája. (DANI1991)
A közösség tiltotta tagjai számára a falu táncmulatságain, szórakozási alkalmain és a lakodalmakban való részvételt. Ez a közösséghez tartozó fiatalokat érintette a legérzékenyebben. A tánc egy faluközösségben a fiat-alok számára nemcsak mulatság, szórakozási alkalom volt, hanem a két nem közötti ismerkedés, az udvarlás legfontosabb intézménye. Mindazok, akik kimaradtak innen, más fórum nem lévén, hátrányos helyzetbe kerültek a párkeresés vonatkozásában. Elmondásuk szerint a rekeszi gyülekezethez tartozó, eladó sorban lévõ leányok közül egy sem ment férjhez a megfelelõ idõben. Akad olyan, aki életre szólóan társ nélkül maradt, aki mégis meg-házasodott végül, az a „maradék elv” alapján özvegyember, iszákos vagy testi fogyatékkal élõ férjet talált, jóval késõbb, mint ahogy a falubeli lányok általában megházasodtak. (SÁNDOR1998: 153)
Kisegyházak és a népszokások, valamint hatásuk a családi életre és az oktatásra mikonya045-.qxp 2012.06.19. 17:55 Page 47
A nagydobronyi példából is kitetszik, hogy a kortárscsoporton belül a többségétõl eltérõ magatartás és értékrend milyen erõsen befolyásolja az egyén további sorsát.
3. P
EDAGÓGIAI VONATKOZÁSOKA gyermek belenevelõdik abba az erkölcsi értékrendbe, amelyet gyülekezete kép-visel. Gyakran az óvoda, az iskola az elsõ olyan közeg, ahol a sajátjától markánsan eltérõ normarendszerrel találkozik, ezzel egyidejûleg azzal is szembesül, hogy maga-tartásának néhány meghatározó elemével és hitelveivel kisebbségben van a gyerek-közösségben.
Egy kibontakozóban lévõ, gyermeki személyiség számára nehéz az eligazodás ilyenkor. Mindenképp szüksége van a pedagógus segítõ közremûködésére. Ez pedig akkor tud igazán hatékonyan mûködni, ha a nevelõ a családot is partnerként tud-hatja maga mellett.
Mit tehetünk ennek érdekében?
A pedagógus legelsõ feladata ilyen esetben az ismeretszerzés, a tájékozódás:
fontos megtudnia, hogy az adott felekezet milyen hitelveket képvisel, mik a legfon-tosabb elõírások, normák. A második lépés saját, nevelõi attitûdünk szigorú vizsgála-ta, szükség esetén ennek formálása. Csak elfogadó, nyitott, elõítéletektõl mentes hozzáállással oldhatjuk meg sikeresen mindazokat a nevelési helyzeteket, amelyek egy ilyen esetben jelentkezhetnek.
Következõ feladatunk a nyílt párbeszéd kezdeményezése a családdal és az gyerek-közösségben. Mindkét esetben beszélgetések hosszú sorozata vár ránk. Tájékozód-nunk kell a szülõk álláspontjáról, elképzeléseirõl, meg kell próbálTájékozód-nunk megtalálni a kö-zös nevezõt, ezzel egyidejûleg egyenrangú, partneri viszonyt kialakítani a családdal.
A toleráns, a másságot elfogadó gyermekközösség kialakítása nem csak az itt ismertetett kérdés szempontjából fontos. A szociális kompetenciák sikeres alakítása hosszú távon is komoly hozadékkal jár, bár azt is látnunk kell, hogy e törekvéseink csak lassú, kitartó, szívós munkával hozzák meg a kívánt eredményt.
Városi, nagyvárosi közegben napjainkban talán már egyszerûbb a feladatunk, mint akár 20-25 évvel ezelõtt. Budapesten talán alig akad olyan óvoda, iskola, ahol ne volna távol-keleti vagy valamely muszlim országból származó gyermek a globa-lizációval fölerõsödõ mobilitásnak köszönhetõen. Az õ esetükben könnyebben ért-hetõ, elfogadható társaik számára, hogy különös, a magyarországitól eltérõ szoká-saik vannak, vallási elõírások miatt mást és másként tesznek, mint társzoká-saik. (És ez kiindulópontot jelenthet a pedagógus számára, hogyan magyarázza a különbsé-geket a gyerekeknek.) A migrációtól függetlenül is megjelentek az elmúlt egy-két évtizedben eddig ismeretlen vallások Magyarországon (buddhizmus, Krisna-hit), elvétve bár, de ezek követõivel is találkozhatunk az iskola világában.
Egy-egy ünnepre való készülõdés jó alkalmat kínál arra, hogy beszélgetve megis-merjük egymás szokásait. Kihez jön a Mikulás, ki kap ajándékot Hanuka alkalmából, melyik családnál nem szokás karácsonyfát állítani a jeles téli ünnepen.
Vallásos mozgalmak nézetei a családi életrõl és az oktatásról mikonya045-.qxp 2012.06.19. 17:55 Page 48
A vallási sokszínûség természetes tényként való bemutatása, majd erre építve a gyerekközösségben a kölcsönös elfogadás, a különbözõség tiszteletben tartásának kialakítása a pedagógus egyik legfontosabb feladata.
Fontosnak tartom, hogy mindez ne legyen tabu, amelyrõl nem szabad beszélni, esetlegesen amiért az érintett gyermeknek szégyenkeznie kell. A gyermekközösség legyen tisztában a számára szokatlan, ismeretlen nézetek és viselkedés okával.
Olykor a rosszul értelmezett világnézeti semlegesség akadályozza a pedagógust abban, hogy helyesen kezelje a helyzetet. (Nem beszél a hit, a vallás kérdéseirõl, így a konkrét helyzetrõl sem.) A világnézeti semlegesség – véleményem szerint – nem az elhallgatást jelenti, hanem elfogulatlan, pártatlan attitûdöt a pedagógus részérõl.
Azt, hogy egyik vallást sem minõsítjük (jobbnak vagy rosszabbnak a másiknál).
Tudunk arról beszélni a gyermekek számára – koruknak, felkészültségüknek meg-felelõ módon – hogy világnézet, vallási hovatartozás, meggyõzõdés sokféle van.
A vallások az emberiség kultúrájának, történelmének szerves részét képezik. Az egyén identitásának pedig meghatározó eleme a hozzájuk való viszony.
I
RODALOMJEGYZÉKDANIL. (1991): A század eleji ébredés hatása a családi kegyesség gyakorlatára Vaján (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.). In: DANKÓI.–MOLNÁRA.–KÜLLÕSI. (szerk.): Vallási néprajz 5.Debrecen.
329–338.
MOLNÁRA. (1985): „Szent Asszonyok” és „Szent Emberek társasága” a Hajdúságban a XIX. század-ban. In: DANKÓI.–KÜLLÕSI. (szerk.): Vallási Néprajz 2.Debrecen. 129–159.
SÁNDORI. (1997): A kegyességgyakorlat történeti formái egy paraszt-ecclesiola tevékenységében.
In: KÜLLÕSI.–MOLNÁRA. (szerk.): Vallási néprajz 9.Budapest. 393–404.
SÁNDORI. (1998): Próféta és hívei Nagydobronyban. In: PÓCSÉ. (szerk.): Extázis, álom, látomás.
Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Tanulmányok a transzcendens-rõl I. Balassi Kiadó–University Press, Budapest–Pécs 147–155.
SZIGETIJ. (1990): A protestáns kisegyházak népi vallásossága. In: Magyar néprajz nyolc kötetben.
Népszokás, néphit, népi vallásosság. Akadémiai Kiadó, Budapest.
http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/338.html (Letöltés ideje: 2012. február 26.) Kisegyházak és a népszokások, valamint hatásuk a családi életre és az oktatásra mikonya045-.qxp 2012.06.19. 17:55 Page 49