Család szerepe a nők életében, háztartási munkamegosztás

A társadalomban végbement olyan változások, mint a nők tömeges munkába állása, a mezőgazdasági szektor csökkenő és a tercier szektor növekvő szerepe a nők életében jelentős elmozdulást, új funkciók megjelenését, mások átalakulását, eltűnését hozzák. Ez természetesen a családi szerepekre is hat, ugyanakkor a családszociológiai kutatások szerint azok tartalma és struktúrája nagyon lassan alakul át. A család fontossága, a családban betöltött szerep, a háztartási teendők nemek közötti megosztása mind-mind hatással van arra, hogy a nők mikor és milyen minőségben jelennek meg a munkaerő-piacon.

A családok formája, illetve jellemzői – különösen történeti távlatban, de a változások mai felgyorsulását tekintve is – jelentős átalakuláson mennek át. A nukleáris (kis-) család – Stone (1980 In Giddens, 2008:173) szavaival élve – „nyitott, rideg érzelemmentes, tekintélyelvű intézmény”, és a mai családforma (melyet már érzelmi szálak is összefognak) kialakulása az 1800-as évekre tehető. A nő feladata leginkább a feleség-szerep betöltése, így az kizárólag a háztartási teendők ellátására és gyermeknevelésre korlátozódik. A férfi mint fő kenyérkereső biztosítja a család megélhetését. (Giddens, 2008:172-175) Ezt Molnár (1981:80) is megerősíti, hiszen azt vallja, hogy „Az első ipari forradalom tehát kialakította és konzerválta a nők alárendelt társadalmi helyzetét. A nukleáris kiscsalád a nemek egyenlőtlenségének és a nő hátrányos társadalmi és családi helyzetének megtestesítője lett.”

Parson (1956 In Giddens, 2008:195) szerint ekkor a család legfontosabb funkciója az elsődleges szocializáció (a kulturális normák átültetése) és a személyiségstabilizáció (érzelmi háttér a felnőtteknek). A később megjelenő feminista mozgalmak bizonytalanná teszik a

„család mint a béke szigete” koncepciót az egyenlőtlen hatalmi viszonyok, munkamegosztás és feladatok miatt. A nők kettős szerepe stabilizálódik. Az elmúlt évtizedekben a nukleáris családszerkezet véglegesen meginog: növekvő válások, csonka családok, újraházasodások jellemzők és új családformák terjednek el. Ehhez hozzájárulnak a kedvezőtlen hazai demográfiai adatok:⁵

4 A nemzetközi nőnap alkalmából (2010)

5 A demográfiai folyamatok regionális különbségei, 1980-2007 (2008)

10

 1980 óta a születésszám a halálozási szám alatt marad.

 Csökken az általános termékenységi szám: míg 1980-ban ezer szülőképes nőre 57,6 élveszületés jut, addig 2008-ban csak 40,5. A teljes termékenységi arányszám 1,35.⁶

 Kitolódik a gyermekvállalási kor: míg 1970-ben a legtöbben 20-24 éves korban szülték első gyermeküket, ma ez 30-34 éves korban történik.⁷

 Házasságkötések számának csökkenése: 1970-ben a 15 éven felüli nők 63,8%-a házas, 2009-ben 43,9%-uk.⁸ A válások száma 1960-ban 16590, 2008-ban már 25155.⁹

 Az átlagos házasodási életkor 2008-ban férfiaknál 33,7 év, nőknél 30,7 év.¹⁰

A családszerkezetben történő jelentős változások ellenére úgy gondolom, a család mint stabil intézmény fennmarad a társadalomban.

Vági (1985:213-234) úgy fogalmaz, hogy a háztartáshoz kapcsolódó otthoni munkának

„azokat a munkatevékenységeket nevezem, amelyeket az emberek családi munkaszervezetek tagjaiként önmaguk, családjuk, saját fogyasztásuk számára végeznek.” Giddens (2008:571) szerint a jótékonysági tevékenységek és önként végzett munka is ide tartoznak, hangsúlyozván, hogy a háztartási feladatokon túl, ezeknek a nem fizetett tevékenységeknek is fontos szerepe van a társadalomban.

A családi munkamegosztást az időmérlegek, háztartási statisztikák, életmód-vizsgálatok elemzik. Az időmérleg-vizsgálatok a különböző tevékenységekre (keresőtevékenység, tanulás, háztartási munka, vásárlás, gyermeknevelés stb) fordított napi időt vizsgálják.

Magyarországon bár a ’60-as években megkezdődik a háztartások modernizációja, mégsem rövidül számottevően a háztartási munkával töltött idő. Vági (1985:213-234) szerint ebben szerepet játszik a szükségletek minőségi változása, a nők munkanapjainak hossza, a háztartási technika gazdaságos használatának figyelmen kívül hagyása. Andorka (2006:340-341) is igazolja, hogy alig változik a háztartásra fordított idő nagysága, melynek alátámasztására egy közel húsz éves periódust (1977-1993) elemez. Megállapítja, hogy a férfiak 1977-ben a nők által háztartásra fordított idő egyharmadát töltik otthoni munkával, és 1993-ig lényeges változás nem történik e tekintetben. Állítja, hogy a társadalmilag kötött tevékenységekre (tágabb értelemben vett munka) a nők a vizsgált közel 20 évben mindig több időt fordítanak naponta, mint a férfiak, és így a szabadidős tevékenységekre kevesebb idő jut.

6 Nők és férfiak Magyarországon, 2008 (2009:18)

7 Nők és férfiak Magyarországon, 2008 (2009:22)

8 Nők és férfiak Magyarországon, 2008 (2009:5)

9 Nők és férfiak Magyarországon, 2008 (2009:14)

10 Nők és férfiak Magyarországon, 2008 (2009:12)

11

Ez nem csak hazánkban, hanem EU-szinten is elmondható. Az Unióban átlagosan heti 25,5 órát töltenek a nők háztartásban, hazánkban 26,3 órát. (2. Melléklet) A férfiak ennek az időnek szintén kb. egyharmadát szánják otthoni feladatokra mindkét tekintetben. A legtöbb háztartásban eltöltött idő a holland nőknél és férfiaknál látható; és a legkevesebb a litván nők és a spanyol, osztrák és német férfiak esetében.

Sik-Szép (2001:176-197) mutat rá arra a lényeges tényre, hogy a házimunka eredményét a fizetett munkához képest sokkal nehezebb mérni. Míg a nők fizetett munkával töltött ideje kb. 10%-kal alacsonyabb a férfiakénál, az otthoni munkával töltött idejük 200%-kal több, így átlagosan 30%-kal több órát töltenek munkával, mint a férfiak. A háztartási munkák közül a férfiak leginkább a mezőgazdasági, ház körüli és építési-javítási munkákat látják el, míg a nők a főzésre, takarításra és a gyermekek ellátására fordítják a legtöbb időt.

A SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány egyik kutatása¹¹ azt elemzi, hogy ha a nők vállalkozást indítanak, az miként befolyásolja az otthoni munkával eltöltött idő hosszát. A felmérés szerint a nők 60%-a ugyanannyi háztartási munkát lát el, mint azelőtt, a vállalkozással együtt járó feladatok mellett. Ezt egy másik felmérés¹² is alátámasztja, amely szerint még ha a nőnek magasabb a keresete, akkor is rá hárul a háztartási munka 80%-a.

(Soltész et al., 2006:5) A fentiek igazolják, hogy hiába fejlettebb a háztartások felszereltsége, több a munkalehetőség, továbbra is a nők végzik az otthoni teendők nagy részét, azaz a kettős teher jelenség stabilizálódik, konzerválódik.

2000-ben a Generations and Gender Programme 14 európai országban vizsgálja a családi munkamegosztás jellemzőit. Pongráczné-Murinkó (2009:95-116) a francia, magyar, orosz és német helyzetet mutatja be. Mindegyik ország korábban felülről vezényelt, kétkeresős családmodell jellemző. E kutatás szerint is a magyar nők végzik a legtöbb házimunkát (3,3-szor annyit, mint férfiak) és a férfiak napi házimunkája nem számottevő, leginkább a ház körüli kisebb javításokban és a bevásárlásban vesznek részt. Hangsúlyozza, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű nők a férfiaknál jóval több házimunkát végeznek (3,7-szer), míg a felsőfokú végzettségűek esetében ez a különbség 2,5-szeresére csökken. Érdekes, hogy bár a magyar nők végzik a legtöbb házimunkát, mégis hazánkban jellemző a legkevesebb, az otthoni munkamegosztásból eredő konfliktus (60% szerint soha nem jellemző), megerősítve a tényt, hogy a nők elfogadják a hagyományos munkamegosztással járó feladatokat. Ezt alátámasztja a kutatásnak azon része is, amely az országokat a tradicionális és emancipált beállítottság szerint csoportosítja. Ilyen megközelítésben Magyarország a

11A Vas megyei vállalkozónők aktivitásának elősegítése (1995, 2004) (In Horváth et al. ,2006:29-41)

12 KSH Időmérleg-felvétele (1999/2000)

12

legtradicionálisabb és legkevésbé emancipált. A konzervatív szemlélet a magyar és az orosz, az egalitárius beállítottság pedig inkább a német és francia nemzetekre jellemző.