AZ EGY LEÁNYÉRT LÁNGOLÓ APA ÉS FIÚ
* CHARINUS (hajója felé siettében) Ujjujuj!
Hasztalan volt hátrahagynom, tenger, harsogó habod!
Már úgy véltem: partot értem itt a biztos rév ölén;
ámde látom: elsodornak szirt iránt a vad vizek!
(Szolgájához) Szólj: utána még mi történt?
ACANTHIO Megpillantva szépedet,
faggatóra fogta: ki hölgye?
CHARINUS Mit felelt rá?
ACANTHIO Rögtön én
ott termettem, közbeszólva: szolgálónak vetted őt jóanyádnak.
CHARINUS És elhitte, azt hiszed?
ACANTHIO Még kérdezed?
Ám a selyma simogatni kezdte…
CHARINUS Kit, könyörgök? Őt?!
ACANTHIO
Mily csodás is, hogy nem engem!
CHARINUS Pollux uccse, szegény szivem
lassanként hogy sorvadoz, mint só enyész, mit vízbe vetsz.
Végem!
ACANTHIO
Ejha, ezt bizony jól mondod, az már szentigaz!
* CHARINUS (hajója felé siettében) Ujjujuj!
Épp apám ez, lám; megyek, megszólitom.
(Fennhangon) Hogy-mint, apám?
DEMIPHO (öreg, szintén a hajó felé tart)
Honnan jössz, miért szaladsz úgy, gyermekem?
CHARINUS Derék apám!
DEMIPHO
Az kívánok lenni. De mi lelt, hogy színed változott?
mid sajog?
CHARINUS Senyved szivem, sejtelmem sincs, mitől, apám;
még az éjjel sem pihentem, mint szerettem volna, jól.
39 Titus Maccius Plautus
DEMIPHO
Tenger-járt tekintetednek furcsa most a földi táj.
CHARINUS
Vélem, inkább…
DEMIPHO Az, valóban; egykettőre elmulik.
Sápadt vagy, Polluxra! Mégy, ha van eszed, otthon ágyba dőlsz.
CHARINUS
Nincs időm: előbb a sok megbízatásban járok el.
DEMIPHO
Holnapi nap tedd, holnapután tedd!
CHARINUS Hirdetted sürűn, apám:
megbizásban bölcshöz illő, hogy legottan járjon el.
DEMIPHO
Tedd tehát: nem szállok szembe szándékoddal jómagam.
CHARINUS
Üdvöt ád e szó, ha benne mindörökre bízhatom!
(Félrevonul) DEMIPHO (félre)
Mit jelent ez? Enmagával tart tanácsot, elvonul!
Nem félek, hogy hallhatott szerelmemről a lány iránt:
mit se tettem, mint szerelmes szokta, eddig szertelen.
CHARINUS (félre)
Jól megy eddig, Herculesre; sejtve sejtem: mit se sejt kedvesemről; sejtve bármit, ajka más igéket ejt.
DEMIPHO (félre)
Mért ne szóljak róla ennek?
CHARINUS (félre) Miért ne lépjek innen el?
(Apjához fordul, fennhangon) Megbizásommal barátomhoz megyek.
DEMIPHO Maradj csak itt:
kérdenék pár apróságot még előbb.
CHARINUS Szólj: mit kivánsz?
DEMIPHO (zavarban) Jól vagy-e mindig?
CHARINUS Jól csak eladdig voltam, amig ott éltem;
amint partot értem itt, sajog szivem, sejtelmem sincs, mitől.
DEMIPHO
Tengeri kór, Polluxra, vélem; egykettőre elmulik.
Ám anyádnak szolgálót hoztál Rhodosról, így igaz?
CHARINUS Hoztam.
DEMIPHO Úgy? S a nőszemély hogy fest?
CHARINUS Polluxra, nem csunya.
DEMIPHO
S jellemére?
CHARINUS Jobb leányt nem láttam, úgy hiszem, soha.
DEMIPHO
Nekem is úgy tűnt, látva őt, Polluxra!
CHARINUS Láttad, hé, apám?
DEMIPHO
Láttam; ám hasznát se vennénk, s még inyemre sincs nagyon, CHARINUS
Mért ugyan?
DEMIPHO Mivel… nem illik otthonunkba külseje.
Nem keresünk mi más cselédet, csak ki sző, ki őröl is, fát is aprít, fon, s lakunk kisepri, tűrve ütleget,
és ki a háznépnek naponta estebédet főz, olyat.
Mindebből ez mit se tudna végbevinni.
CHARINUS Sőt, sokat!
Épp ezért vettem, s ajándékként anyámnak átadom.
DEMIPHO
Át ne add, se meg ne mondd, hogy hoztad!
CHARINUS (félre) Isten megsegít.
DEMIPHO (félre)
Lassan térdre kényszerítem.
(Fennhangon)
Azt se mondtam még el ám, hogy komornaként ez illőn nem kisérhetné anyád:
nem tűrném.
CHARINUS De mért?
DEMIPHO Gyalázat az, ha egy családanyát ily csinoska fruska kísér, míg rója utcáink sorát.
Rámered mindenki lesve, néki int, kacsint, fütyöl, csipkedi, csalja, ostromolja, ajtajában énekel,
41 Titus Maccius Plautus
lángoló gúnyversezettel elrekesztve házkapunk!
És amily rossznyelvü most a nép, nejemre meg reám szórna szitkot, hogy kerítők lettünk. Kell is ez nekünk!
CHARINUS
Herculesre, mily találón szólasz! Osztom nézeted.
S most mi lesz a lánnyal?
DEMIPHO Jól van. Én anyádnak majd veszek
egy cselédet, markosat, nem rosszat, rusnya külsejűt, egy családanyához illőt, egy asszírt, egyiptomit.
Őröl az majd, főz, fon, állja, hogy korbáccsal csépelik, és a házat csöpp gyalázat sem csúfítja általa.
CHARINUS
Küldjem vissza hát ahhoz, ki adta?
DEMIPHO Semmi szín alatt!
CHARINUS
Mondta: visszaváltja, hogyha nem tetszik.
DEMIPHO Fölösleges.
Nem kivánom semmiképp, hogy perbe szállj s hitelt veszíts.
Szívesebben szenvedek kárt, hogyha kell, Polluxra, csak asszonyért szégyen-gyalázat föl ne vesse házamat!
Úgy hiszem, túladhatok javadra rajta fényesen.
CHARINUS
Herculesre, csak ne add a vételár alatt, apám!
DEMIPHO
Hallgass hát! Megbízott egy vén engem, hogy vegyek neki szolgálót, eff éle szépet.
CHARINUS Engem meg viszont, apám
egy fi u bízott meg: szakasztott ily szépet vegyek neki.
DEMIPHO
Úgy hiszem, hogy én a lányért húsz minát is megkapok.
CHARINUS
De nekem ám, ha akarom, adnak máris húsz meg hét minát.
DEMIPHO
De nekem…
CHARINUS Énnekem…
DEMIPHO Ha! Csönd! Sejtelmed sincs, mit mondanék:
hogy harminc legyen, három minát még hozzácsaphatok.
(Elfordul)
CHARINUS
Hova forogsz?
DEMIPHO Vevőm felé biz.
CHARINUS Hol a fenébe volna az?
DEMIPHO
Itt van, íme; látom, int, hogy ráigérjek öt minát.
CHARINUS (félre)
Herculesre, isten verje, bárki is!
DEMIPHO Vevőm velem
hat minát még ráígértet: most biccent.
CHARINUS Hetet velem…
DEMIPHO
Mégse győz, Polluxra, az ma!
CHARINUS Ő igért előbb, apám.
DEMIPHO
Ez készpénzre kéri: miénk lesz!
CHARINUS Ő korábban kérte már.
DEMIPHO
Fütyülök arra.
CHARINUS Ötvenért is kéri.
DEMIPHO Százért sem viszi!
Szándékommal szembeszállva nem pörölsz, leszel szives?
Herculesre, jó fogást ejtesz: vevőm, a vén ilyen.
Bomlottan bolondul érte; bármit is kérj, megkapod.
CHARINUS
Ifj am is halálosan belébolondult – az, kinek én veszem meg.
DEMIPHO Sokkal inkább még a vén; ha sejtenéd!
CHARINUS
Sohase volt a vén, nem is lesz szerelemtől oly tébolyult, mint ifj am, kinek kezembe vettem én ügyét, apám.
DEMIPHO
Nyughass, mondom! Ezt megoldom rendben én.
CHARINUS Hallod!
DEMIPHO Mi az?
CHARINUS
Írás nélkül vettem őt.
DEMIPHO De megveszi így is a vén, ne bánd!
43 Titus Maccius Plautus
CHARINUS
Túl nem adhatsz rendes úton rajta.
DEMIPHO Egérutat lelek.
CHARINUS (újabb kifogást talál)
S kettőnké: egy cimborámmal birtoklom; mit tudhatom, hogy határoz ő: akarja ezt a vásárt, vagy soha?
DEMIPHO
Tudom, akarja.
CHARINUS Én pedig, Polluxra, sejtem, hogy soha!
DEMIPHO
Mi közöm ehhez?
CHARINUS Joga van ennen jószágát megtartania.
DEMIPHO Hallod-e!
CHARINUS Ketten birtokoljuk, s most a másik nincs jelen.
DEMIPHO
Mit se kérdek, s válaszolsz.
CHARINUS Mit sem kínálok, és veszel.
Nem tudom, mondom: kívánja vagy sem ő, hogy adjuk el.
DEMIPHO
Mit? Hogy tennen megbizódnak vedd meg, azt megengedi, s nem, hogy ennen megbizómnak én vegyem meg? Élcelődsz.
Sohase lesz, Polluxra, másé, csakis azé, kit rendelek!
CHARINUS Biztos?
DEMIPHO Az bizony! Mi több, tüstént a bárkához megyek:
ott veszem meg.
CHARINUS Én is menjek véled?
DEMIPHO Azt ne!
CHARINUS Nincs szived!
DEMIPHO
Üdvösebb sok megbizásod nyélbe ütni már előbb.
CHARINUS
Visszatartasz.
DEMIPHO Ám okolj csak: buzgólkodtál jómagad!
Azt megmondtam már: ne jöjj a révhez!
CHARINUS Úgy lesz: engedek.
DEMIPHO (elmenőben, félre)
Megyek a révbe. Mit se sejtsen ez, vigyázat! Nem magam
vásárlok: barátom bízom meg, Lysimachust; mondta: jő rögtön a révbe. Rablom időm, itt állva!
(Sietve el)
CHARINUS (magába roskadva) Végem, elveszek!
Kárpáty Csilla fordítása