vá-sárhelyi várban folyó vizsgálat nem talált katonai titkokat a sűrűn teleírt lapok-ban, átszáll ítotlák azokat a városi rendőrségre, egy fészerbe. Végül az ősi iskola, a maros vásárhelyi Református Kollégium saját épületébe vitette a kéziratokat s ezzel megmentene az utókornak.
A hagyaték s a BOLYAI-geometria történelének is egyik legjelentősebb dátu-ma 1 867, amikor az Appendix megjelent francia nyelven G. J. HOÜEL bordeaux-i egyetembordeaux-i tanár fordításában [15]. Mbordeaux-integy másfél évtbordeaux-izeden ál HOÜEL volt a Bolyai-ügy legfáradhalallanabb harcosa. Ő pedig érdeklődő kérdéseire SCHMIDT FERENCben talált rendkívül lelkes segítőtársai. SCHMIDT éppen HOÜEL kérésé-re írta meg a két BOLYAI életrajzát és közölte a Grunert-féle Archívban [100].
Ez az értekezés ismertette először világnyelven a két BOLYAI életrajzi adatait.
Az Appendix francia fordítása a SCHMIDT által írott életrajzzal egybefűzve jelent meg 1867-ben 1115].
A bordeaux-i kiadvány hatására itthon is felismerték a Bolyai-ügy jelentősé-gét. HUNYADY JENŐ az Akadémia egyik ülésén tájékoztatta a tagokat arról, hogy megjelent francia nyelven az Appendix és annak bevezetéseként a SCHMIDT FE-RENC (1827-1901) által írott életrajz. Azt indítványozta, hogy az Akadémia kérje kölcsön Marosvásárhelyről feldolgozás céljából a Bolyai-hagyatékot. Az Aka-démia akkori főtitkára, ARANY JÁNOS 1868. június 15-én írt levelében kéri a Kollégium Igazgatóságától a/, iratokat átvizsgálásra.
A hagyaték végül is 1869 decemberében érkezeti Pestre és felbontatlanul
„letétetett" az Akadémia Levéltárába. Eleinte úgy tűnt, hogy a magyar matema-tikusok megfeíed kéziek a ládákról- Két külföldi tudós, B. BONCAMPAGNI (1821-1894) és HOÜEL sürgetésére aztán az Akadémia 1871. október 16-i határozara értelmében megalakult a Bolyai-kéziratok átvizsgálására hivatott négytagú bi-zottság, amely azonnal megkezdte a munkát. A kézírásos hagyaték földolgozása vontatottan haladt. Az Akadémia 1874. március 16-i ülése jegyzőkönyve sze-rint „BOLYAI munkájának elkészülte bizonytalan, miután ez oly természetű, hogy rögtönözni nem lehet és sokszor tetemes anyag feldolgozása után sincs közölhető eredmény" [45, 14 old.].
A Bolyai-kéziratok átvizsgálása tehát nem vezeteti konkrét eredményre és felhasználatlan maradt egészen 1894-ig. Ekkor érkezeit meg ugyanis az Aka-démiához a maros vásárhelyi év. ref. kollégium igazgatóságának a Bolyai-hagyatékot visszakérő, és az átvizsgálás eredményéről tájékoztatást váró levele.
A III. osztály határozata az alábbi volt:
„A szintén már hosszabb idő előtt beadott jelentések (KŐNIG GYULA és SCHMIDT FERENC részéről) értelmében ezen iratokban kiadásra alkalmas anyag
2.1. A KÉZIRATOS HAGYATÉK SORSA 47
nem találtatván, az osztály részéről nem forog fenn nehézség aziránt, hogy ezen iratok jogos birtokosuknak visszaadassanak" [45. 14 old.].
Ma tudjuk, hogy a jelentéseket nem előzte meg alapos kutatómunka. Már a rákövetkező évtizedekben P. STACKEL több dolgozatban és nevezetes monográ-fiájában megmutatta, hogy „ezen iratokban" van kiadásra alkalmas anyag. Most pedig egy évszázaddal később úgy érezzük, hogy könyvünkben is rácáfolunk az MTA III. (Math. és Term. tud.) osztályának 1894. évi határozatára.
Az iratok 1894-ben hiánytalanul visszakerültek eredeti tulajdonosukhoz. Ma ezeket a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár őrzi [18]. A Magyar Tudomá-nyos Akadémia a maga Bolyai-gyűjteményét [12] a későbbi években alakította ki.
Az elkövetkező esztendőkben aztán fokozatosan lendült előre a Bolyai-kutatás. Ha nem is tartozik szorosan a kéziratok feldolgozásához, de említsük meg, hogy évtizedekig húzódó, lassú előkészítés után végül 1897-ben KŐNIŰ GYULA bemutathatta az Akadémia egyik ülésén a Tentamen második kiadásának első kötetét. A második kötet nagysoká, 1904 végén jelent meg.
A magyar tudomány BOLYAI JÁNOSsal szemben csak 100 éve. 1897-ben tör-lesztette régi adósságát. Ismét a lelkes SCHMIDT FERENC volt az, aki a nyomdai munka anyagi terhét is vállalva megjelenteti az Appendix-et magyarul (amikor már van francia [15]. olasz, angoi [13], sőt japán kiadása is; Tokióban az an-gol nyelvű [13] fordítást jelentelték meg 1894-ben). Ugyancsak ő szorgalmazta a BOLYAI FARKAS és GAUSS közötti levelezésnek a kiadását. Évtizedekre terjedő fáradozását 1899-ben siker koronázta: a levelezést tartalmazó szép kötet egyide-jűleg két helyen (Budapesten és Lipcsében) is megjelent [101]. A kiadványt egy fiatal matematikussal, PAUL STACKEL-lel készíttették elő.
PAUL STACKEL német egyetemi tanár áldozatos munkájának köszönhető, hogy BOLYAI JÁNOS kéziratban maradt matematikai eredményei nagy része a századforduió idején napvilágra került. STACKEL Marosvásárhelyre is ellátoga-tott, hogy minél alaposabban tanulmányozhassa a BüLYAIak munkáját. Kutatá-sainak eredményeit az értekezések egész sorában telte közzé. Kétkötetes könyve [106] ma is az az alapmű, amely a kél BOLYAI életének és tevékenységének legteljesebb képét adja. A STÁCKEL-könyv ma már nyilvánvalóan sok helyen ki-egészíthető az újabb vizsgálatok eredményeivel. Munkánk következő részében éppen ez a célunk. Szándékunk a STÁCKEL-HIŰ. de más BOLYAi-monográfiák állal hangoztatott pontatlanságokat és tévedéseket átértékelni és helyreigazítani.
STACKEL komoly érdemeket szerzett a BoLYAI-iigyben. De a STACKEL-mű létrejöttében a hazai magyar matematikusok is szerepet vállaltak. A magyar nyel-vű szövegeket SCHMIDT FERENC. FEJÉR LIPÓT és mások ültették át németre, a
48 2. A BOLYAM-ÁDÁK
könyv végén található hetvenoldalas „Jegyzetek" anyagát t'őleg RÉTHY MÓR.
KÜRSCHÁK JÓZSEF és SCHMFDT FERENC szolgáltatta [l 15].
2.2. Bolyai János följegyzései
Nem könnyű a Bolyai-kéziratokat olvasni, bár a már sárguló papírlapok tanul-mányozása minden türelmes Bolyai-kutatónak igazi élményt, sok örömet szerez-het. Ugyanakkor jogos egyes szerzők panasza a kézíratok kibetűzéséfiek nehéz-ségei miatt. BOLYAI JÁNOS feljegyzései nem nyomtatásra kész dolgozatok, ha-nem befejezetlen tervezetek számos hézaggal, ismétléssel, törléssé!, betoldások-kal. BOLYAI írásaiban maga szerkesztette betűket használ, sokszor elég nehézkes és szokatlan szimbolikájával kell megbirkóznunk- Új szavakat alkot. Nehéz stí-lusa könnyen kedvét szegi a kevéssé szívós kutatónak. Mindezek rendkívül meg-nehezítik és fárasztóvá teszik matematikai és más természetű fő [jegyzéseinek a számbavételét. Maga is beismeri, hogy gyakran sok gyötrődéssel jár gondola-tainak formába öntése. Találóan írja SZÉKELY JÁNOS „Bolyai hagyatéka" című szonettkoszorújában:
„Százszor betoldta, százszor húzta át, Míg izzadozván meglelte az utat."
BOLYAI JÁNOS följegyzéseit írva nem gondolt arra, hogy azok „tökélyeseJí"
legyenek, hiszen a maga számára írt, nem a nyilvánosságnak szánta azokat. A legszívesebben nagyméretű szürkés vagy kékes színű fóliánsokra írt. Úgy tűnik, ezeket nem tudta mindig megvásárolni s ha nem akadt más, minden keze ügyébe került papírt felhasznált, hogy gondolatait lejegyezze: szétterített régi levélboríté-kok, hivatalos okmányok, gyászjelentések, hirdetések, meghívók üresen maradt széleit vagy hátlapjait. Hagyatékában rengeteg dirib-darab papírra írt megnyir-bált följegyzést találunk, így vall erről - MANDics GYÖRGY szavaival - BOLYAI JÁNOS:
„ Apró papírszeletkék fuvarozzák a keservesen kigyöngyözött eszmét. Most már csak a nyelv szép formáját kell megtaláljam..."
Sokszor nagy gondot okoz az iratok idörendfíscgének a megállapítása.
BOLYAI csak nagyon ritkán jelöli meg valamelyik írása keletkezésének időpont-ját- Még leveleit sem látta cl mindig keltezéssel. Külön öröm a kutatónak, amikor
2.2. BOLYAI JÁNOS FÖUEGYZÉSHI 49
. nT&FPtt - --jt
rxdííjp) T>rYy*+*-wz, y.w-~ W*
KBWB«$HU*U£
MsU&i&JgU. ^*5*^W'^*wfr*1