Bolyai János matematikai olvasmányai
3.2. Az alkotás örömei és gyötrelmei
BOLYAI JÁNOS is, mint minden matematikus, csak megfeszített munka árán dol-gozta ki geometriai rendszerét és egyéb felfedezéseit. Megismerte az alkotás gyötrelmeit, de része volt az igazság megtalálásának örömében is alig me-rem még ki is mondani működésem és kísérleteim sikeres voltát,.." jelenti ki (547/1). Sokszor csak a kudarcok és a különböző buktalók legyőzésén átjut el eredményei felismeréséhez. „Sokkal szerényebb, mérsékeltebb vagyok ugyan is sokkal jobban tudom s elevenebben és hívebben érzem és szemem előtt tartom azt, hogy véges lény. kivált ember csalódhatik és hibázhstik.. ." (547/1). Vívó-dásait tükrözik a következő mondatok is: . . . „ első tekintetre úgy tetszhetnék, látszhatnék, hogy mind ezáltal még csak egy lépést sem haladtunk a cél felé.
vagyis egy hajszálnyit sem nyertünk. Azonban a dolog erét, kulcsát valószínűleg megkaptuk. \ ennek folytában megkísértem a sikamlós kígyót nyakon csípni és fejét megtörni" (547/9).
BOLYAI elismeri, ha nem tud megbirkózni egy feladattal, de néha a túlzott önbizalom sem hiányzik az írásaiból, „még nem vagyok abban az állapotban -vallja be -, hogy a fenti ötödfokú egyenletet megoldjam . . . " (l446/131').
Ötletei időnként .,... torrens fzuhatag} módjára omolván ..." (800/1ll) ro-hanják meg, máskor néhány perc alatt gondolja ki azokat. Amikor apjával köz-li a Fermat-télelre készített szép bizonyításait, a következő szavakkal vezeti be a levelét: „még akkor este (néhány perc alatt) kigondolt egy pár ... remélem nem inelegánsnuk uüálundó s megkedvelendőokadatot {bizonyítási}... több hi-tel nyerésre közölni..." (800/3). Ugyanakkor BOLYAI FARKASnak szól az a le-vél (1855. január 22.), amelyben apjának arra a megjegyzésére, hogy csak sok gondolkozással ment valamire, így válaszolt: „Azt én is írhatom, hogy bár is elég söbösön lobbannak, viJlíímlunuk a legszebb s mélyebb tani eszmék (melyek, mint quasi restellenék, csak egyszerre is születhetnek) úgy, hogy többnyire alig győ-zöm, csak a feledés elleni megóvásra is, egy másra írni - de a végső kidolgozás több időt kivan" [17, 4! l old.]. A kitaposott „ország-ütőn" elérhető vagy már ismert dolgokkal vaíó foglalkozást unalmasnak tartja s a legnagyobb tekintélyek
3.2. AZ ALKOTÁS ÖRÖMEI ÉS GYÖTRELMEI
véleményét sem fogadja el egykönnyen: ... a figyelemre méltó igazság kínálá-sában éppen magam sem szoktam sem az ország-úthot kölni magamat, sem bár-mekkora tekintély s nehézség által elijesztemi . . . " (1323/1). Kuiatási tárgyának megválasztásakor igényes: ... én pedig különösön szerelem oly tani tárgyakat választani áthatás végett, melyek valóban szükségesek, bár hasznosak, legalább jó ízlésüök ..." (1323/1 l'). S ha valamibe belefog azt minden részletében meg-vizsgálja: „A/io/ pedig járni méltónak találok: ott minden szögletet szeretek el-járni" (1323/2).
Vele is előfordult, hogy nyugtalan éjszakáin továbbgyűrűztek agyában a nap-pal felmerült gondolatok. „Egy elméié! Ötlött egy éjjel számos álmatlan óráimban elmémbe - írja BOLYAI - mit még akkor megpróbáltam volna minden írás nél-kül eldönteni, azonban sok álmatlanságom után kevés erőmet kímélni kívánván s nem akarván elme-feszítés altul még inkább elűzni az álmot (ami mindamellett nem sikerült) elhatároztam a vizsgát végre vinni" (440/21 s).
Nem lehet kiolvasni a kusza írásokból, hogy mivel kapcsolatos az a gondo-lat, amely ugyancsak éjszaka lepte meg, de nagy örömei szerezhetett BOLYAI JÁNOSnak, mert így ír: „éjfél után egy óra tájban vala azon szerencsés és boldog idő az 1854-1 év augusztus hónap 29. -érői 30.-ára virradó éjjel. Reggel sarkallva.
keményen utána állva . . . többé ki sem eresztve ..." (1263/5).
Tálé tudjuk, hogy az Appendix talán legfontosabb összefüggését is 1823-ban egy téli éjszakán éjfél tájban sikerült igazolnia: ... éppen télben, éjfél tájban rontván át . . . "
Domáldon írta egyik, jegyzetének bevezetőjében: „E munka írása 1841. feb-ruár 2-án kezdődön s a róla való gondolás, reákészüiés s ehzánús az előtti éjjel"
(759/1).
Az elmondottaknak természetesen semmi közük sincs a regényíró fantáziájá-hoz, aki elképzelése szerint BOLYAI JÁNOS „három éjjel és három napon át dol-gozik szemletumyás nélkül az Appendix számsorain. Aztán Arad sáncai között botorkál . . . " Az ilyen „regényes életrajz" mendemondáiból csupán a szépiro-dalmi termésből érdeklődő közönségünk nem ismerheti meg a Bolyaiak alakját.
Csak a lényegtelent vagy a hamis legendákat. A tényéktől eltérő képalkotás saj-nos már elég mélyen befészkelte magát a közvéleménybe.
BOLYAI JÁNOS egész életében megfeszített energiával dolgozott, munkájába teljesen belemerült. Nyugtalanította, ha tudományos problémáin való vívódásai-ban megzavarták. Erre pedig még az ő magányos életében is többször sor került.
„S mi rengeteg kár, hogy a legjobb, szentebb munka közben annyi ezer. figyelme!
félre vonó s kisérő körülmény jő sziinellen közbe! S kivált egy női hang, vagy öltöny-suhogás a feszült, elmélyedt elmét legszentebb. Istenibb dolgokkal foglal-kozó búvárkodást megzavarja, gyakran a fölszínre kívánja, ragadja . . . " (15 1 0/) ).
72 3. BOLYAI JÁNOS MATEMATIKAI OLVASMÁNYAI
3.3. Morzsák
Ebben a rövid paragrafusban szerelnénk néhány olyan „morzsát" elszórni, ame-lyekből megtudjuk, hogy miként vélekedik BOLYAI az írásról, szivarról, borról, színházról „... azon meggyőződésben vagyok: hogy minden szerző legalább is maga köteles önművét lelkiismeretesen és híven megítélni, bírálni... Atyám-ként tán már több az író, mint az olvasó, s szinte már az érdemel emléket ki ugyan képes lévén olvasni és írni is, fontos és nyomós ok nélkül író nem lesz, ..."(646/7").
Ezt a gondolatot BOLYAI FARKAS valóban több alkalommal hangoztatta, íme néhány példa: „Több író készül, mint olvasó." „Alig tanult meg írni, s író akar lenni." „Az a ritka szerény, aki tudna írni, s nem találván elég okot, nem ír, hogy azalatt jobbat tehessen." [80, 139-140 old.].
„... De az egész szivar, mint szemét s tán minden pipázás vagy dohányzás és töbhik vagy poríubákolás ái~t mellnek, szemnek, fognak, idegrendszernek ...
S azért jó volna ha nevére sem lenne semmi szükség" (700/1).
„Például n boros kancsó nem barátja az egészségnek, józanságnak és rendes éleinek, kötelesség teljesítésnek, hivatal folytatásnak ..." (569/1") Farkas /.s még - nyi hon . . . de nekem már nem kell, nagyon ritkán, valami különös jó Imi; kevés . . . " (1344/1'').
„Senki több gyönyört, magasabb éldeietet nem talál nálamníi a színházban, operában. De oly testi (bár is nemesebb) gyönyör csak addig méltó, míg nem jut eszünkbe a Fold népe nyomora, terhe, kínja" (1172/3"). Az 1845 végén vagy 1846 első felében keletkezett önéletrajzában is nyilatkozik a színház és az opera iránti vonzalmáról: „Kadét ságom alatt ... mikor csak szeréi tehettem, a gyö-nyörű bécsi színházakban pontosan megjelenni el nem mulattam, jelesen az ope-rákban s balettekben; s oly gyönyört leltem azokban: hogy Bécset semmién sem sajnáltain tígy ott (el-) hagyni: mint azon ritka színházokérf (1086/2", 2).