Rendes tagsági széket elfoglaló előadás az Aquinói Sz. Tamásról nevezett bölcselet tudományi társaságban.1)
E l s ő közlemény.
Mai előadásomban egy olyan bölcselőt szeretnék megismer-tetni, akit t u l a j donképen mindenki „ismer." Bergson neve oly nagy port vert föl, különösen a L'Évolution Créatrice megjelenése óta, annyi pro és contra hagzott el körülötte, hogy valamit min-denki tud róla. Alaposan azonban igen kevesen tanulmányozták, mert komoly átgondolása hosszú időbe és nagy szellemi feszült-ségbe kerül. E z a nehézség Bergson s a j á t s á g o s filozófiai maga-tartásából folyik. Onnan, hogy bölcselete nem rendszer. Nem is akar r e n d s z e r t . Kimondottan vonakodik a rendszeralkotástól, mert azt a bölcselet kerékkötőjének t a r t j a . Gondolata az, hogy az emberi elme nem ölelheti magába az egész világot, melynek maga is csak terméke, s így nem lehet hivatva arra, h o g y egyet-len emberélet szűk h a t á r a i között az egész mindenségnek oly r e n d j é t p i l l a n t s a meg, melyben minden voltnak, levőnek és leen-dőnek előre meglegyen a m a g a elméleti helye. Bergson azt szokta
1) Az előadást ezen u t ó l a g o s a n megírt f o r m á j á b a n az előadó kibővítette.
BERGSON FILOZÓFIÁJÁNAK ALAPGONDOLATAI. 55 mondani, hogy a bölcselők sietős r e n d s z e r - i g é n y é n e k közvetlen t e r m é k e a valóságnak az előre kínálkozó fogalmi k e r e t e k k e d -véért való e l n y ú j t á s a vagy megcsonkítása, mely tévedéseket fogan, nehézségeket bonyolít, vitákat tornyosít. A vitázó feleknek rendszerint m i n d k é t oldalon igazuk van abban, amit e l l e n f e l ü k -ben gáncsolnak, de nem egészen van igazuk abban, amit a m a g u k részéről állítanak. Ez végeredményben annyit jelent, hogy a való-ság mélyén irracionále van, hogy az kategóriáinkkal m a r a d é k nélkül ki nem meríthető, hogy fogalmi mesterműveinkkel a n n a k hűséges másolata nem szerkeszthető, mert é r t e l m ü n k k e l össze-mérhetetlen. Értelmünk, a szellemiség legalsóbb f o r m á j a , a te-r e m t ő é l e t f e j l ő d é s tete-rméke, n e m ölelheti m a g á b a a folyamatot, m e l y őt teremtette, s ha a szüntelenül ú j r a t e r e m t ő d ő valóságot szellemiségünkbe mégis felölelni a k a r j u k , más r e n d ű e r ő k i f e j t é -sek u t á n kell l á t n u n k , az értelemtől nem fokozatban, h a n e m mi-nőségileg különböző, kevésbbé engedelmes és nagyobb feszültsé-get kívánó szellemi képességeket kell m u n k á b a állítanunk. A r e n d s z e r a l k o t á s , a valóságnak gondolkodásbeli kategóriáink sze-rint való rendezése, h a az é r t e l e m n e k e r ő k i f e j t é s is, szellemisé-g ü n k n e k kényemes m u n k a a h h o z a feszültsészellemisé-ghez képest, mely m i n d e n ú j p r o b l é m á b a n l é n y e g e s e n és gyökeresen ú j a t lát, min-d e n megolmin-dáshoz meglevő k e r e t e k ú j m ó min-d i r e n min-d e z é s e helyett ú j t e r m é s z e t ű e r ő k i f e j t é s t követel, a szellemi tevékenységnek való-ságos kitágulását, és azt, hogy t ú l á r a d j o n önmagán. Szellemisé-g ü n k n e k a valósáSzellemisé-g t a n u l m á n y o z á s a közben való i l y e n f o r m a nö-vesztése Bergson szerint a filozófia, szűkebb é r t e l e m b e n véve, a metafizika f e l a d a t a .
Ez egészen m á s f é l e k é p e n nehéz, mint a r e n d s z e r a l k o t á s , M e g m á s s z a a lejtőt, melyen a tiszta értelem leereszkedik. A na-gyobb ellenállás felé tör ahelyett, hogy a megszokott f o r m á k b a n való eligazodás legkisebb e l l e n á l l á s ú ösvényeit j á r n á . Belekény-szeríti magát az ú j b a , ahelyett, hogy azt régiből a k a r n á össze-állítani.
Igaz ugyan, hogy így az egész valóság rövidesen, (egy ember-élet keretein belül,) e l é r h e t ő m e g o l d á s á n a k igényét el kell ejtenie.
Problémánkint, vagy inkább k é r d ő j e l e n k í n t kell előre hatolnia, lépésről lépésre döntenie abban, v á j j o n a valóságnak m e l y elemei illeszkednek é r t e l m ü n k kereteibe s mely arculataival szemben van szükségünk m á s r e n d ű e r ő k i f e j t é s e k r e . így a filozófia is fela d fela t r ó l f e l fela d fela t r fela e m e l k e d ő k u t fela t á s f o r m á v á lesz, mint fela t u d o
-mány, s egy p i l l a n a t r a ú g y látszik, m i n t h a veszítene. De amit az egész-nek elejtésével t é r f o g a t b a n veszíteni látszik, azt visszanyeri mélységileg: közelebb m e g y vizsgált valóságához és szolgálatába állítva a t u d o m á n y n a k a vizsgált p o n t o n elért összes e r e d m é -nyeit, a z o k a t más t e r m é s z e t ű szellemi m u n k a á r á n ú j megértés m a g a s l a t a i r a viszi. E h h e z azonban meg kell győződve lennie arról, hogy sem m a g u n k nem vagyunk tisztán értelmi lények, sem a valóság nem m a r a d é k nélkül értelmi szerkezetű. í g y a filo-zófia nem u t á n o z n á a t u d o m á n y o k a t abban, hogy r e n d s z e r e i k e t tovább rendszerezi, s hogy türelmetlenül és m i n d e n á r o n bevég-zett értelmi egésznek a k a r j a m u t a t n i a valóságot, h a n e m abban, hogy — m e t a f o r á v a l élve — a r a k o s g a t á s helyett ásson, — fogal-m a k k a l élve — k a t e g o r i z á l á s helyett t a p a s z t a l j o n , p o n t o s a b b ren-dezés h e l y e t t m é l y e b b r e lásson, így az ember szellemiségét az é r t e l m e n ö n t u d a t o s a n túltágító, gondolatfeszítő, lélekbővítő szervvé f e j l ő d j é k s á l t a l a megismerésünk szorosabbra fogja különösen az élő és a lelki valóságot.
B á r m i l y e n é r t é k e l é s t f ű z z ü n k is e gondolatokhoz, egy dolog bizonyos: a filozófust, aki így gondokozik és aki é l e t m u n k á j á b a n e g o n d o l a t o k a t k e r e s z t ü l is viszi, nem lesz k é n y e l m e s f e l a d a t ta-nulmányozni. Hogy m e n n y i r e nem, arról a ma m á r k ö n y v t á r r a menő Bergson-irodalom bőséges tanúságot tesz. E bölcselet a cáfolok és r a j o n g ó k k e r e s z t t ü z é b e n áll. G o n d o l a t a i n a k mélysége és finomsága v e s z e d e l m e s e n k ö n n y ű v é teszi o l y f o r m a e l f e r d í t é -süket, hogy minden g y e r m e k játszva c á f o l h a t j a őket. E cáfolatok ö n t u d a t l a n u l közös f o g á s a nem tenni meg az e r ő k i f e j t é s t , mellyel a filozófus ú j s a régiekben m á r ki nem fejezhető, az ú j valóság-hoz idomuló gondolattagolást t e r e m t e t t , s így nem azt cáfolni, amit hozott, hanem azt, amit é p p e n elkerülni a k a r t . A z ellenkező o l d a l o n á l l a n a k azok, akiket megfog e gondolatok közvetlen va-l ó s á g é r t é k é n e k e r e j e és érzeva-lmi m e g m o z d u va-l á s u k t ó va-l máris kieva-lé- kielé-gítve, megint nem követik a filozófust a m a f á r a d s á g o s műveletek-be, m e l y e k e l r a g a d t a t á s u k a t jogosulttá tehetnék. A kritikátlan ra-jongók s a becsületes cáfolok tömkelegében nem igazíthat el egyéb, mint a valóban é r t é k e s t a n u l m á n y o k a t segítségül vevő s e bölcse-leti e r e d m é n y e k pozitívumát kereső m a g a t a r t á s , mely a n n a k élet-a d ó k ö z é p p o n t i g o n d o l élet-a t á b élet-a m é l y e d s élet-abból kiindulvélet-a, élet-a n n élet-a k el-á g a z el-á s a i t követve j el-á r j a végig a kitűzött p r o b l é m el-á k a t . A n n a k Ígéreteit és t e l j e s e d é s e i t méri össze, s követni igyekszik a filozó-f u s egyéni s z e m j á r t a t á s á t a valóság t e r m é s z e t e s ízületein. Mi
te-BERGSON FILOZÓFIÁJÁNAK ALAPGONDOLATAI. 57 h á t e l l e n t é t b e n a kívülről néző kritika igényeivel s e l l e n t é t b e n a könnyenhívőn igenlő érzelmi állásfoglalások túlzott készségével, e filozófus l e g t e r m é k e n y e b b és legbensőbb gondolatát keressük meg előbb és onnan véve lendületet, p r ó b á l j u k megélni e vezető gondolat k i f e j l ő d é s é t , mely nem egyéb, mint Bergson filozófiájá-nak élettörténete.
E gondolkodónak m ű v é b e n ugyanis azonosan f u t n a k a tör-ténet és a megértés szálai. E bölcseletnek fejlődése egy a szerke-zetével. Ez az azonosság m i n d e n elevennek s a j á t j a és Bergson különösen az élet és a lélek rejtelmeibe m é l y e d ő gondolkodása osztozik ebben a s a j á t s á g b a n , mert egyéni f e j l ő d é s e fölé nem he-lyez rendszeír-igényeket, h a n e m k o m m e n t á r nélkül l á t n u n k en-gedi, honnan és m e r r e h a j t o t t a k gondolatai fő-törzsökének elága-zásai. Az e s z m e f e j l ő d é s k a p i l l a r i t á s á n a k — h a szabad ily hason-l a t t a hason-l éhason-lnünk, — természetes ú t j a i ezek, és bennük, mint f á k n a k égre r a j z o l ó d ó körvonalaiban, egy nagy életképességű és m a g y a -rázó e r e j ű gondolatnak kibontakozását n é z z ü k végig.
* *
*
Bergson első műve, „Essai sur les données immédiates de la conscience," e bölcselő későbbi f e j l ő d é s é n e k megvilágításában nem egyéb, mint tételkimondás: egy, a m a g a m ó d j a s z e r i n t min-den valóságra rávilágító gondolatnak nagy komolysággal részle-tezett, elemző t a n u l m á n y a . H a igaz Bergsonnak az a későbbi szava, hogy a bölcseletnek minden igazi m e s t e r e k ü l d e t é s s e l jár közöttünk, m e r t valami egészen ú j a t és végtelen egyszerűt, a be-széddel összemérhetetlent, kell itt elmondania, akkor az Essai ennek a végtelen egyszerű világító g o n d o l a t n a k első megközelí-tésben való t e l j e s és b á m u l a t o s finomságú k i f e j t é s e s a n n a k az erkölcsi s z a b a d s á g p r o b l é m á j á r a való a l k a l m a z á s a . A z egész művön ott lebeg a f e l f e d e z é s frisseségének, a gondolaton való e l á m u l á s n a k ü d e színezete. A z Essai a n n a k az embernek stílusá-ban van írva, aki valami v á r a t l a n t talált, de azt végérvényesen megtalálta.
Bergson egyetemi hallgató korában és t a n á r s á g a e l s ő éveiben lelkes spenceriánus. C o m t e pozitivizmusa festi alá g o n d o l a -tait s a gondolkodás életadó erének az a k k o r i empirizmus értel-mében vett „ t a p a s z t a l á s t " érzi. G o n d o l k o d á s á n a k gyermekkora, m o n d h a t n ó k gyermekbetegsége ez. Lucretius-magyarázataiból ki-kivillan e m a g a t a r t á s , hogy a z u t á n első n a g y művével, az Essai-vel örökre k i t ö r l ő d j é k gondolkodásából.
58
Bergson az a filozófus, a k i n e k e l m é j é b e n a spencerianizmussá bontakozott positivista empirizmus véglegesen a b s z u r -d u m r a j u t t a t t a ö n m a g á t . Az a-dottságok, a t é n y e k , a t a p a s z t a l á s tiszteletétől á t h a t o t t i f j ú gondolkodót t a p a s z t a l á s u n k forrásainak k é r d é s e n y u g t a l a n í t o t t a . Ha t a p a s z t a l á s az, a m i t megismerésünk s z á m á r a készen k a p u n k , mi az v a l ó j á b a n , amit készen k a p u n k ? M e d d i g lehet k ö v e t n i eszméletünkben a v a l ó s á g ú j j a n y o m á t ? Mire jutunk, ha megismerésünk hűségére f é l t é k e n y e n , k i t a r t ó a n keressük, mi benne s a j á t szerkesztményünk és mi benne az a d o t t , a készen adott, a közvetlenül a d o t t ? Azért ír ja első g o n d o l a t m ű -vének h o m l o k á r a : Essai sur les données immédiates de la consci-ence, Az eszmélet közvetlen adatairól való tanulmány. P o n t o s cím, szinte i s k o l á s á n körülíró értekezés-cím azon a filozófiai tételen, mely r a g y o g ó vitasikerrel çzerzi meg s z á m á r a a S o r b o n n e d o k t o r á t u s á t s m e l y műveinek k ü l f ö l d i fordításaiban, az Idő és Szabadság szemléletesebb cím á r n y é k á b a n , mint m a g y a r á z ó al-cím, húzódik meg.
Mégis ez a cím m o n d j a meg a mű t a r t a l m á t . Az idő és sza-b a d s á g egyesített p r o sza-b l é m á j á n a k egészen ú j s z e r ű látása, m e l y sza-b e n gondolatmenete kicsúcsosodik, a műnek n e m c é l j a volt, h a n e m e r e d m é n y e lett. A cél az e s z m é l e t közvetlen a d o t t s á g a i n a k ta-n u l m á ta-n y o z á s a volt. Ez a k e r e s é s j u t t a t t a Bergsota-nbata-n az e m b e r i gondolkodás t ö r t é n e t é t arra az e r e d m é n y r e , h o g y az empirizmus, mely egészen e l m é l y í t i magát, a t a p a s z t a l a t i s á g , mely végigbontja tekercsét és m e g n é z i mi van a k e z d e t é n , nem m a r a d h a t a s e k é l y m e d r ű angol e m p i r i z m u s materializmusában, h a n e m s a j á t l e n d ü -letével vitetik e g y t a p a s z t a l a t i l a g m e g a l a p o z o t t spiritualismus felé, melyet s z e r z ő j e néha „ r a d i k á l i s e m p i r i z m u s " - n a k nevez s mely később, m i k o r az élet f e j l ő d é s é t nézi végig, nem érti, h o g y a n lehetett a g o n d o l k o d á s t ö r t é n e t é b e n az evolucionizmust egy pilla-natig a materializmussal azonosítani.
A gondolatok e messzeágazása szűk m e d e r b e n indul. A n n a k a t a p a s z t a l a t n a k kijelentésével, hogy minden közvetlen eszméleti a d o t t s á g tiszta minőség, valamilyenség. E milyenségek fokozása, sorbarakása, mennyiségekké r e n d e z é s e m á r a mi k é s z í t m é n y ü n k ez m á r a mi beszédünk, t e t t e i n k , életünk c é l j a i r a á t a l a k í t o t t r e n d b e r a k o s g a t o t t , szerkesztett eszméletiség. Eszméleti minősé-geinknek, érzeteinknek, érzelmeinknek ezek az „erősségei" nem igazi mennyiségek, hanem minőség-sorozatok, melyek n e m osz-toznak a kisebb-nagyobb viszonynak abban az egyetlen jellemző
BERGSON FILOZÓFIÁJÁNAK ALAPGONDOLATAI. 59 sajátságában, hogy a kisebbik a nagyobbikba belefér, s hogy a nagyobbik a kisebbiket t a r t a l m a z z a . A mennyiség a térbeliség gyermeke, s a t e r j e d t s é g látványa vitetik át metaforaszerűen eszméletünk minőségadataira, mikor azoknak „erősséget" t u l a j d o n í -tunk. A térnek e betolakodása eszméletünk minőségvilágába tes-tünk térbeliségének terméke és eszmélésünket a r r a birja, hogy sorozatokba r a k j a közvetlen, minőséges adottságait s a z o k a t ezentúl nem a maguk eredetiségében, hanem a térrel így átitatva, mennyiséges együtthatóval lássa és használja. E mennyiségeknek azonban nincs nagyobb valóságértéke, mint amennyi szerkesztményeknek lehet, s az „érzeterősségeket" matematikai f o r m u -lába foglaló mindennemű psihofizikai egyenleteknek (Fechner) ezzel jelentékenyen leszáll, legalább is eredeti igényeiken jóval alul tisztázódik az értéke.
í m e tehát a mennyiség, mint tér, h a g y j a n y o m á t eszmélésünk közvetlen minőség-adatain, melyekbe a nagyságot a testi szerve-zet nagyobb t e r j e d e l m ű igénybevétele szivárogtatja be s a mi be-szélő, cselekvő lényünk közönségesen csak így, m á r térrel átitatva, veszi tudomásul, mert csak így t u d j a használni őket. Az élet ér-dekeitől mentes, önmagunkra figyelő s önmagunkba mélyedő esz-mélés azonban látja, hogy ezek a nagyságok a m a g u k eredetiségé-ben t u l a j donképen minőségek, melyekbe a mennyiséget az esz-mélethez tartozó testnek térbelisége szolgáltatja.
Ezek a minőségek szakadatlan, sőt eredetiségük meghamisítása nélkül feldarabolhatatlan, folytonosságot alkotnak. E s z m é lésünk e folytonossága nem csupán az egymással érintkező d a r a bok, hanem az egymásba hatoló minőségek folyamatossága. E g y -ség, de szorosabban egy, mint ami részekből egyesült, mert min-den minőség többé-kevésbbé áthatol a többibe, színével megfogja, minéműségével m ó d o s í t j a a többit. H a egészen hívek m a r a d n á n k önmagunkhoz, el kellene merülnünk e folyamatosságok egységében. El is merülnénk bele, ha tisztán szemlélődésre és nem t e t tekre volnánk teremtve. Azonban mihelyt cselekvésrekész é r t e l -münk belső világunkba pillant, a n n a k folyamatos sokszerűségét azonnal mint szaggatott sokszorosságot veszi tudomásul, s így a mennyiség most másodszor nem tér, hanem szám f o r m á j á b a n ülepszik le eszmélésünk folyamában. Amit mint egységet é l t ü n k át, azt most egyszerre so&nak minősítjük és belső valóságunk l á t -szólag igent mond mindkettőre. Innen az emberi személyiségnek egymással meé nem férő elméletei, melyek m a j d az „egy" m a j d
a „sok" o l d a l á r ó l fognak k u t a t á s b a , s egyikből a m á s i k b a soha át nem j u t h a t n a k és így e g y m á s t soha meg n e m érthetik, m e r t mind a két gondolatot készen, formaszerűen, é r t e l m e s e n a l k a l m a z z á k és v o n a k o d n a k leszállani e k é t forma v a l ó s á g e r e d e t é n e k közvet-len szemléletéig, ahol végig lehetne nézni, egység és sokszorosság miből és h o g y a n születtek.
Mit l e h e t n e ott l á t n i ? M i volna az a lényeges és t a l á n a szel-lemiség egész f e l f o g á s á r a kiható „ t a p a s z t a l a t " vagy „élmény", ahogyan m o n d a n i a k a r j u k , melyet s a j á t eszméleti l é n y ü n k ele-ven folytonosságának m é l y é n meg lehetne r a g a d n i ? Most vagyunk Bergson f i l o z ó f i á j á n a k s ú l y p o n t j á b a n . E z az élmény az időnek a létnek, az eszmélésnek tartóssága volna. A z a t a p a s z t a l a t , hogy minden , , á l l a p o t " - n a k , e g y n é m ű n e k vélt eszméleti t a r t a l o m maga is szüntelenül változik s a változás a d j a t a r t a m á t . A m i nem változik, az nem t a r t . A történésnélküliség annyi, mint t a p a s z t a l a t -nélküliség, t a r t a m t a l a n s á g .
Nem időtlenség. Az „ i d ő " már nem m a g a a t a r t a m , az idő a fogalmasított t a r t a m . A z idő már n e m e s z m é l e t f o l y á s u n k ere-deti, f o l y a m a t o s egysége, a z idő a n n a k térbeli m e t a f o r á j a , fonál, melyre e s e m é n y e i n k f ű z ő d n e k , útvonal, m e l y n e k m e n t é n élmé-nyeink l e r a k ó d n a k , az idő a tartamba lopódzó térbeliség, mely a folytonosságot fogalomszerűen e g y m á s m e l l é rakott, maguk-ban v á l t o z a t l a n élmények érintkezésében l á t j a . A t a r t a m ezen idő lélektani e r e d e t i j e , az á t é l t idő, nem a gondolt idő. A tartam élmény, az idő s z e r k e s z t m é n y .
Ezzel a megkülönböztetéssel világít r á Bergson a filozófiai k u t a t á s n a k n e m egy, útvesztőbe jutott p r o b l é m á j á r a . A tartam helyett g o n d o l k o d á s u n k b a n az időt h a s z n á l n i sok gyakorlati s némely e l m é l e t i k é r d é s b e n is hasznos, sőt szükséges. Minden azon múlik, hogy ne t e g y ü k ö n t u d a t l a n u l , hogy s z á m o t a d j u n k m a g u n k n a k r ó l a . Az idő, ez a tériesített tartam, a z o n b a n rendesen a l a t t o m b a n csúszik be gondolatmenetünkbe és a h a s z n á l a t -ban azt a m a g y a r á z ó é r t é k e t p r ó b á l j u k neki t u l a j d o n í t a n i , ami csak a t a r t a m o t illeti meg. A z exakt t u d o m á n y o k h e l y e s e n teszik, mikor a t a r t a m n a k e tériesített f o r m á j á v a l élnek, ez közel áll az ő valóságukhoz és t e r m é s z e t s z e r ű e n h o z z a , mint a differenciál-egyenletek független v á l t o z ó j a , m i n d a z o k a t a megoldásokat, me-lyek az e l m é l e t i fizika m a t e m a t i k a i l a g f o r m u l á z o t t természettör-vényeiben j u t n a k k i f e j e z é s r e . Azonban, mikor ugyanezzel a
foga-BERGSON FILOZÓFIÁJÁNAK ALAPGONDOLATAI. 61 lommal az élet és a lélek problémáihoz nyúlunk, egyszerre
várat-lan nehézségek állítanak meg bennünket.
Mi t e h á t az a t a r t a m , mely úgy látszik, az eszméletiségnek legmélyebb a l a p v o n á s a s melynek vizsgálata gondolkodásbeli megszokásainknak oly lényeges á l d o z a t á b a k e r ü l ? Itt lép be a lélektani vizsgálódás a legközvetlenebb erővel Bergson metafizi-k á j á b a , melynemetafizi-k, a t a r t a m lélemetafizi-ktani megfigyelésen a l a p u l ó gondo-latán át, mindég főpillére m a r a d . A t a r t a m tartósságát egy szoro-san vett eszmélettani t a p a s z t a l a t m a g y a r á z z a . Mindaz, ami el-múlt, bizonyos módon jelenvaló m a r a d e s z m é l e t ü n k b e n . Minden, amit á t é l t ü n k , r a j t u n k h a g y j a nyomát, n e m c s a k oly módon, hogy
„emlék" f o r m á j á b a n „fel tudom idézni", hanem oly m ó d o n is, hogy m e g t ö r t é n t voltánál fogva m i n d e n k o r r a mássá teszi jelen-ben h a l a d ó eszmélésemet. Mélységes örömök, l e s ú j t ó csapások ily átalakító, egyszersmindenkorra b e n n ü n k e t másító h a t á s á t könnyű észrevenni az önmegfígyelésben g y a k o r l a t l a n eszmélés-nek is. De amint a befelé látás fokonkint erősödik, nyilvánvalóvá lesz, hogy nemcsak egész énünket m e g r e s z k e t t e t ő é l m é n y e k tesz-nek ú j e m b e r e k k é bennünket, hanem e m e g ú j u l á s a lelki meg-viseltség különböző á r n y a l a t a i n lefelé h a l a d v a érvényes a leg-utolsó, l e g j e l e n t é k t e l e n e b b élményig, h a nem is sikerül ezt reflexió ú t j á n mindig tudomásul vennünk.
A mult megmarad. V o l t a k é p e n nem is „egyes é l m é n y e k " ár-n y a l j á k jeleár-nüár-nket, m e r t e darabolás m á r folytoár-nosságukoár-n a beszéd k é n y e l m e k e d v é é r t tett erőszak. A z egész m u l t követ, a teljes megéltség ott lebeg mögöttünk és ráveti színeit jelenünkre.
F e l l e g m ó d r a követ, sőt jobban velünk van, mint ami követ, mert nem mögöttünk, h a n e m bennünk van mindenestül, b e n n ü n k van nem tétlenül, hanem tevékenyen, módosít és formál szüntelenül.
Az emlékezés tehát n e m valami különleges képesség, m e l y ma-g y a r á z a t r a szorulna s folytonosan e l é n k m e r e s z t e n é a kérdést, melyet a m a t e r i a l i s t a empirizmus nyiltan m e g o l d h a t a t l a n n a k val-lott: m i k é p e n lehet, hogy emlékezem? Nem, az e m l é k e z é s a szel-lemiség a l a p j e l e n s é g e , m e l y n e k mivoltához, t e r m é s z e t é h e z tar-tozik, hogy á t h á g j a az időt; az emlékezés a mult és jövő közé vont „ j e l e n " nevű k ö t ő j e l l e l az eszmélés lényege, és nem az a metafizika p r o b l é m á j a , m é r t emlékezünk olykor-olykor, hanem az, hogy miért nem e m l é k e z ü n k m i n d e n r e mindég. M e r t a mult jelenléte eszméletünk létéhez tartozik s egész személyes multunk éppen úgy á l l a n d ó a n megvan bennünk, mint ahogyan az egész
a n y a g i mindenség á l l a n d ó a n megvan k ö r ü l ö t t ü n k . A z eszmélet m e t a f i z i k á j á n a k n e m az e m l é k e z é s a p r o b l é m á j a , ez az a l a p t é n y e , a m i itt m a g y a r á z a t r a , m e g o l d á s r a vár, az a f e l e j t é s t ü n e m é n y e .
E gondolat k i f e j t é s é r e e g y későbbi m u n k á b a n kerül a sor.
A z Essai f e l a d a t a a mult m e g m a r a d á s á v a l a t a r t a m k ö z é p p o n t i g o n d o l a t á t megvilágítani. A m u l t e m e g m a r a d á s a termeli azt az érzésemet, hogy „telik az idő", hogy növök, hogy mindég több leszek és ú j m ó d o n leszek m i n d é g több. Soha vissza nem h o z h a -tom azt, ami t e g n a p voltam, m e r t ha még u g y a n o l y k ö r ü l m é n y e k k ö z é kerülök is, m á r nem v a g y o k ugyanaz: t e g n a p óta éltem, öregedtem, létem tekercsét v a s t a g a b b r a gördítettem, h ó l a b d á m a t ú j h a v a t szedve messzebbre g u r í t o t t a m . Más vagyck, ú j vagyok, és ilyen sem leszek soha, m e r t m á r i s eltűnt ami voltam, és élek, a z a z t e r e m t ő d ö m tovább. E s z m é l e t e m l e n d ü l e t e ez, lelkiségem alapvonása, t a r t a m o m f o l y á s á n a k s z a k a d a t l a n m e g ú j u l á s a .
Ez a g o n d o l a t lép m u n k á b a Bergson f i l o z ó f i á j á n a k kibonta-k o z á s á b a n . Ez a bölcselet v o l t a kibonta-k é p e n nem is egyéb, mint a kibonta- köz-vetlenségig m e g é l t t a r t a m g o n d o l a t á n a k , a t a p a s z t a l á s szerzett n a g y ténytömegeivel való é r i n t k e z é s után, különböző p r o b l é m á k megvilágítására, sőt m e g o l d á s á r a való k i h a s z n á l á s a . Ez nem o l y a n f o r m a e r ő s z a k , mint v a l a m i önkényesen választott a l a p e l v nek r á k é n y s z e r í t é s e a valóság bizonyos t a r t o m á n y a i r a , hogy a n n a k jegyében m i n d e n e g y ö n t e t ű n e k lássék. A t a r t a m a l k a l m a z á s á b a n nincsen s e m m i elvszerűség. A z elv n o r m a , az elv p a r a n c s s z e r ü e n rendez, az elvben több v a n belőlünk, mint a tőlünk f ü g -getlen valóságból. A t a r t a m g o n d o l a t a ellenben nagy valóság-t a r valóság-t o m á n y o k n a k b e n n ü n k is meglévő lényegessége, melyben a m a valóságokhoz h a s o n l í t u n k s m e l y e n át azokat a valóságokat á t é r t h e t j ü k . Az elv mindég a gondolkodás v a l a m e l y f o r m a s z e r ü -ségének e g y ö n t e t ű m u n k á b a vitelében érvényesül a t a p a s z t a l a t bizonyos v á l a s z t o t t területein, a t a r t a m g o n d o l a t á n a k f u n k c i ó j a e l l e n b e n e tartalomtipust az egyéni eszméleten túltágítva az u g y a n i l y e n t a r t a l m ú valóságokat megismerésünk s z á m á r a o l y a n -f o r m a közvetlenségig vinni, m i n t amilyen közvetlenek v a g y u n k m a g u n k n a k ö n m a g u n k . Az elv a l k a l m a z h a t ó s á g á n a k k é r d é s e el-m é l e t i kérdés s a kritériuel-mul szolgáló tények rövid érintése u t á n érvényességét f o r m á l i s meggondolások döntik el. A t a r t a m gond o l a t á v a l élni minél kevésbbé e l m é l e t i és minél mélyebben t a p a s z -t a l a -t i munka B e r g s o n m e -t a f i z i k á j á b a n , és senki sem köve-ti ez-t a m e s t e r t g o n d o l a t a i n a k valóságos ízületeibe, aki nem s z á n j a r á
BERGSON FILOZÓFIÁJÁNAK ALAPGONDOLATAI. 03 m a g á t arra, hogy az ú j meg ú j t a p a s z t a l á s m e z ő k e f á r a d s á g o s
b e j á r á s á t a gondolat é r d e k é b e n elvégezze. E l v e t alkalmazni t u dományelméleti f e l a d a t , a t a r t a m gondolatának e különböző v a lóságokon való dolgoztatása metafizikai f e l a d a t a b b a n az é r t e l e m -ben, melyben Bergson k í v á n j a venni a metafizikát.
Azonnal m e g l á t j u k ezt az élményt m u n k á b a n a szabadság p r o b l é m á j á n . B á r m i l y é r t e l e m b e n vesszük is a metafizikát, a k á r a t u d o m á n y o k t u d o m á n y a a k a r lenni, mely eggyel magasabb sí-k o n f o l y t a t j a u g y a n a z o sí-k a t az elemző és összerasí-kó müveletesí-ket, a k á r , mint Bergson gondolja, a t u d o m á n y o s k u t a t á s n a k oly t e r m é s z e t ű kiegészítőjévé kell lennie, mely a t u d o m á n y eszkö-zeivel elérhetetlen, az élet és lélek mélyebb m e g l á t á s á r a v e z e t ő i s m e r e t f a j t szolgál, a s z a b a d s á g p r o b l é m á j a m i n d e n esetre m e t a -fizikai probléma. Mikor Bergson írni kezd, a s z a b a d s á g k é r d é s e szenvedélyes viták k ö z é p p o n t j a . Egy mechanistikus bölcselet a z emberi cselekvés szerkezetét gépszerkezetnek nézi, mely úgy t e r meli a tettet, mint a gyár d o b á l j a ki az ipari t e r m é k e k e t . Az a g y velő anyagi törvényszerűségei j á t s z a n a k r a j t u n k s minthogy m i n den. ágybéli t é n y h e z szigorúan meghatározott eszméleti tény t a r tozik, (pszihofizikai parallelizmus), tehát agyvelőnk anyagi j á -t é k a d i k -t á l j a eszméle-ti fényeinke-t. Nem lehe-t b e n n ü k -tehá-t semmi ú j , semmi teremtő, semmi s z a b a d , mert m i n d e n e s t ü l az a n y a g törvényszerűségeibe vagyunk kapcsolva. V á l a s z t á s tehát nincs, a szabadság illúzió, maga az az eszméleti tény is, mellyel azt e r ő -s í t j ü k , c-sak ágybéli gépezetünk m u n k á j á n a k -szük-ség-szerű t e r m é k e és mögötte i d e g r e n d s z e r ü n k molekuláris mozgásainak törvényei leselkednek. í m e két k r i t i k á t l a n és igazolatlan elméletnek, a m a t e r i a l i z m u s n a k és a s z a b a d s á g elleni h a r c á b a n néki nélkülöz-h e t e t l e n p a r a l l e l i z m u s n a k szemfényvesztő egyesülése, m e l y nemcsak az á t l a g embert, h a n e m kiváló szellemeket is képes volt megtéveszteni.
Bergson nem tartozott ezek közé. Üj h a r c m o d o r r a l állt a vi-t á b a . Nem él a dialekvi-tika eszközeivel, hanem ú j r a és eggyel vi- több-ször hivatkozik a cselekvésbeli szabadság t a p a s z t a l a t i t é n y é r e . Á l l í t j a , hogy a bizonyítás kötelezettsége azé, aki e t a p a s z t a l a t valóság-értékét v i t a t j a . Meg kell mutatnia, mily a l a p o n t a g a d , hol rejtőzik s milyen t e r m é s z e t ű azon hazugság, csalfaság vagy illúzió, mely e t a p a s z t a l a t értékelésében megtéveszt b e n n ü n k e t .
Aki pedig a szabadságot á l l í t j a , annak n e m a vita, h a n e m e t a p a s z t a l a t á n a k elmélyített l e í r á s a a kötelessége s igaza m a r a d
míg e t a p a s z t a l a t íllúziórius volta be n e m bizonyult. A szabadság eszméleti t é n y é n e k a k ö z v e t l e n élmény erejével való megvilágítását s z o l g á l t a t j a a valóságos t a r t a m n a k , mint a mult m e g m a r a dásának t a p a s z t a l a t a . H a eszméleti valóságunk a m u l t m e g m a r a -dásából ö n m a g á t szüntelenül megújító és minden ú j p i l l a n a t á t ú j feszültséggel teremtő tevékenység, a k k o r nem lehet a gépsze-rűség törvényeinek alávetve, mert m i n d e n törvény a l k a l m a z á s a megkívánja, hogy a m ú l t b a n már megvalósult f ö l t é t e l e k újból jelentkezhessenek, megismétlődhessenek. Ismétlődő feltételek nélkül n i n c s e n törvénymegvalósulás s így nincsen determinizmus.
M á r pedig eszméleti é l e t ü n k , m ú l t j á n a k m e g m a r a d á s a és szaka-datlan b e r a k tározódása folytán, szüntelenül ú j j á t e r e m t i önmagát és képtelen m á s o l a t s z e r ű e n mégegyszer megélni v a l a m e l y régi pillanatát. M i n d e n perce gyökeresen ú j ; nem úgy ú j , hogy régi elemek ú j f o r m a összetétele volna, h a n e m a maga eredetiségében, mindenestül, elemezetlenül, egyszerűen ú j , tehát s e m m i f é l e gép-szerűségnek, molekuláris törvényszerűségnek nem lehet r a j t a hatalma. A p a r a l l e l i z m u s n a k e valósággal szemben é r t e l m e sincs, mert ahhoz, hogy értelme legyen, azt k e l l e n e előbb megmondania, hogyan t e r m e l h e t n e k m o l e k u l á r i s anyagi játékok e s z m é l e t i terem-tést és m i k é p e n felelhetnek meg m i n d e n ú j eszméleti ténynek ú j a b b a g y k é p i etek, mikor az agy ú j a n y a g felvétele m e l l e t t állan-dóan veszít is anyagából, a z eszmélet p e d i g m a r a d é k nélkül gör-díti fel a m ú l t j á t ö n m a g á r a .
H o g y a n f o r m u l á z ó d n é k most m á r a mult m e g m a r a d á s á n a k világításában a szabadság p r o b l é m á j a ? Bergson így teszi fel a kérdést. G o n d o l j u k , hogy volna oly n a g y tudású és oly élesen látó értelem, mely i s m e r n é az anyag összes törvényszerűségeit, látná az összes molekulák j á r á s á t s figyelemmel t u d n á kísérni az emberi a g y m ű k ö d é s é t . Legyen a neve P á l . Lehetséges volna-e, hogy Pál t u d á s a és megfigyelése a l a p j á n előrelássa azt, amit egy másik e g y é n Péter, a d o t t időben, helyen, adott f ö l t é t e l e k és kö-rülmények között cselekedni fog?
Pál, a filozófus, ki a m a j d s z á z a d o k múlva élő P é t e r leendő tettéről gondolkozik, n e m j ó s o l h a t j a meg e cselekvést, hacsak nem ismeri a n n a k összes feltételeit. E föltételeket P é t e r tetté-nek m ú l t j á b a n kell t a n u l m á n y o z n i a . P é t e r m ú l t j a a z o n b a n meg-marad és m i n d e n p i l l a n a t b a n mindenestül hat. Pál t e h á t kényte-len P é t e r egész m ú l t j á v a l megismerkedni, legalább is avégből, hogy ezen egészében h a t ó múltból kiválogassa a j ó s o l a n d ó tett
BERGSON FILOZÓFIÁJÁNAK ALAPGONDOLATAI. 65 s z e m p o n t j á b ó l legfontosabb m o z z a n a t o k a t . Minthogy P é t e r n e k minden p i l l a n a t a ú j és e g y e t l e n s nem r a k h a t ó össze régibb pil-l a n a t o k tartapil-lmaibópil-l, Pápil-l n e m h a n y a g o pil-l h a t epil-l bepil-lőpil-le semmit, mert esetleg e l k e r ü l h e t n é figyelmét a jövendő cselekvésnek v a l a -m e l y föltétele, P á l tehát k é n y t e l e n e l k é p z e l n i P é t e r n e k egész t ö r t é n e t é t . Elég-e e l k é p z e l n i e ? Nem, m e r t a másról e l k é p z e l t eszméleti á l l a p o t o k csak e r e d e t i j ü k n e k s é m a t i k u s u t á n z a t a i s é p p e n az az egyéni színezet, minőséges s a j á t s á g hiányzik belőlük, mely egyedül az átélésé és t a r t a l m a z z a a n n a k az e l k ö v e t e n d ő cselekvéshez viszonyítandó fontosságát, s ú l y á t , s az e l h a t á r o z á s -ban ennélfogva viendő s z e r e p é n e k ismertető jele. Élményeinek a leendő tettekhez viszonyított e f a j súlyát c s a k maga P é t e r érzi.
P á l n a k tehát az elképzelés n e m elég, P á l n a k , — ha P é t e r t e t t é t jövendölni a k a r j a , — előre m e g kell élni, végig kell v a l ó s í t a n i P é t e r életét. í m e tehát P á l immár nem p u s z t a néző, h a n e m színész, aki előre játssza P é t e r életét. E z a szerep a z o n b a n P é t e r életétől semmiben s e m különbözhetik. Pál nem k e v e r -heti s a j á t élményeit beléjük, mert az ő m ú l t j a is m e g m a r a d , az b e l e s z ü r e m k e d n é k P é t e r másolása v é g e t t játszott sze-repébe s azt m e g m á s í t a n á . P á l n a k nem l e h e t n e k tehát sem m á s életkörülményei, sem nem é l h e t más időben, mint Péter, f o l y t o -nosan vele kell lennie, m á s k é p e n nem élheti meg Péter é l e t é t , melyből bármit h a g y n a is ki, mindig abba a veszedelembe j u t n a , hogy az elkövetendő tettnek v a l a m e l y m o t í v u m a figyelmét e l k e -rüli. Lehet-e a z o n b a n P á l n a k k ü l ö n teste? N e m , mert a m á s test más élményeket szolgáltat k ü l s ő l e g is, belsőleg is, más testtel te-hát P á l n a k más m ú l t j a volna és P é t e r t megint csak nem i s m e r n é hűségesen. íme t e h á t Pál, akit imént még P é t e r előtt s z á z a d o k k a l élő szemlélőnek gondoltunk, m á r semmiben s e m különbözik P é -tertől, h a n e m m a g a Péter, aki s a j á t tettét készíti elő. És míg a t e t t e t el nem követte, a p o d i k t i k u s biztossággal nem t u d h a t j a , mit fog tenni, mert még addig élni fog, még addig alakulni, érni, ö r e -gedni fog s nem h a g y h a t ki e folyamatból e g y pillanatot sem, az egészre szüksége v a n ahhoz, h o g y cselekedjék, egészen addig, míg a tett megindul, m e r t leesett f á j á r ó l , mint az é r e t t gyümölcs.
Részleteztük ezt a gondolatmenetet, h o g y bepillantást a d -junk Bergson eszme j á r á s á n a k természetébe. L á t j u k , hogy a m u l t m e g m a r a d á s á n a k gondolatát egyszerűen szembesíti az erkölcsi szabadság p r o b l é m á j á v a l , mely ebből az egymásmellé-helyezésből mint a lélek metafizikai s z a b a d s á g á n a k igenlése bontakozik ki.
Religio, 1G29. 5
Hangsúlyozzuk, hogy az e r k ö l c s i s z a b a d s á g n a k ez a visszavonha-t a visszavonha-t l a n igenlése Bergsonnál n e m puszvisszavonha-tán a személy l é l e k visszavonha-t a n i visszavonha- tap a s z t a l a t á n a k állítása, h a n e m a lélek metafizikai t u l a j d o n s á g á -n a k kijele-ntése. M e r t a m u l t m e g m a r a d á s a , mely a lélek m é l y é -n t e r e m t ő v á l t o z á s infinitezimális f o l y a m a t o s s á g á n a k f o r r á s a , az időtelés valóságos e r e d e t i j é n e k , a f a r i a m n a k lényege. A t a r t a m pedig, ez a m u l t a t ö n m a g á r a halmozó mozgás-folytonosság, a m a g a feszültségi fokáról, a m a g a r i t m u s á b a szorított a l s ó b b r e n d ű t a r t a m - r i t m u s o k o n gyakorolt erőszakával m é r i a v e l e j á r ó eszméletek r e n d j é t a z élettelen a n y a g úgyszólván nulla r e n d ű t a r t a m á -tól a mindent egyetlen a k t u s b a , az örökkévalóságba ölelő legma-gasabb Lény n e k ü n k e l g o n d o l h a t a t l a n szellemi egységéig.
Az így é r t e l m e z e t t s z a b a d s á g tehát a l é l e k t a n i önmegfigyelés fokáról m e t a f i z i k a i valóság r a n g j á r a e m e l k e d i k ; a t a r t a m n a k a mult m e g m a r a d á s á b ó l folyó lendületével szüntelenül továbbte-r e m t ő d ő s z e l l e m i valóságnak e s z a b a d s á g b a n lényeges vonását, minden szellemiséggel való r o k o n s á g á n a k cégérét h o r d o z z a . Ha e ponton m e g e m l é k e z ü n k arról, hogy a gondolatok ez emelke-d ő j é r e Bergson a tiszta e m p i r i a ú t j á n j u t o t t , hogy m ó emelke-d s z e r é t a sekély 18ik s z á z a d b e l i empirizmussal s z e m b e n h y p e r e m p i r i z m u s n a k nevezve, e l j á r á s a i n a k f ő f o g á s a a k ö z k e l e t ű e n „ t a p a s z t a l a t " -n a k vett a d o t t s á g o k k a l m e g -nem eléged-ni, azok-nak a szellemi m u n k a b e h a t o l ó erőszakával mélyére m e n n i s ott a közvetlenül és feldolgozatlanul adott t a p a s z t a l a t n a k , hogy úgy m o n d j u k , n y e r s a n y a g á r a tenni a k e z é t , — akkor e n n e k az e r e d m é n y n e k egészen ú j t e r m é s z e t ű é r t é k e lesz e l ő t t ü n k . Nyilvánvalóvá teszi ugyanis, hogy a szellem t e r m é s z e t é r e v o n a t k o z ó meggondolások meríthetnek empirikus forrásokból s h o g y a t a p a s z t a l a t i s á g a m a g a e r e d e t i s é g é b e n nem a materiális, h a n e m a spirituális világ-nézetek ú t j á r a tereli a m e t a f i z i k á t .
E s z a b a d s á g a mi e m b e r i lényünkhöz kötött eszméletben n e m k o r l á t l a n . M e g v a l ó s u l á s á n a k fokozatai vannak és m é g elér-hető l e g m a g a s a b b fokán s e m abszolút. Erkölcsi s z a b a d s á g o m j á t é k t e r e l é l e k t a n i és fizikai lehetőségek véges i n t e r v a l l u m á b a van szorítva. S z a b a d s á g o m n e m mindég teljes, oly értelemben, hogy nem m i n d é g élek a s z á m o m r a e l é r h e t ő legnagyobb s z a b a d -sággal. A n n á l teljesebb, minél nagyobb és részletezőbb m u l t a m a t ölelem be c s e l e k e d e t e m b e , minél bővebb é n e m e t viszem játékba a döntő p i l l a n a t e l j ö v e t e l e k o r . E m a x i m u m o t csak ritkán, életünk rendkívüli p i l l a n a t a i b a n é r j ü k el, közönségesen s z a b a d s á g u n k
BERGSON FILOZOFIÁJANAK ALAPGONDOLATAI. 67 csak lényünk töredékeivel él, sőt lesülyedhet az automatizmus f o k á r a is, hol eltűnik. így a szabadság és a vele a r á n y o s
BERGSON FILOZOFIÁJANAK ALAPGONDOLATAI. 67 csak lényünk töredékeivel él, sőt lesülyedhet az automatizmus f o k á r a is, hol eltűnik. így a szabadság és a vele a r á n y o s