G o n d o l k o z á s u n k t e r m é s z e t é b e n rejlik, hog-y valaminek a p u s z t a ismeretével nem elégszünk meg, h a n e m a n n a k az oka u t á n k u t a t u n k és n e m nyugszunk addig, amíg a z t meg nem t a l á l t u k vagy legalább is hypothesisekkel k ö r ü l b á s t y á z v a egy valószínű okot nem á l l a p í t h a t t u n k meg. A primitív e m b e r e k is pl. a t e r m é -szeti és é l e t j e l e n s é g e k mögött okokat k e r e s n e k és jelölnek m e g s e z e n a tényen mit sem változtat, hogy hiányos t u d á s u k nem k é p e síti őket a való okok felismerésére. A g y e r m e k e k is, mihelyt é r t e l m ü k bizonyos f e j l e t t s é g i fokot elért, azonnal a dolgok vagy j e l e n -ségek oka u t á n t u d a k o z ó d n a k . A z ok keresés tehát belénk gyök e r e z e t t töregyökvés. Ismeretszerzés, t u d o m á n y n e m volna l e h e t s é -ges, h a nem k e r e s n é n k illetőleg nem t a l á l n á n k meg a jelenségek okát, ha nem ismernénk fel a dolgok k a p c s o l a t á n a k szükségsze-r ű s é g é t . Embeszükségsze-ri mivoltunknak egyik jellege szemben a többi élő-l é n n y e élő-l : az á élő-l élő-l a t - és növény viélő-lággaélő-l, éppen ebbeélő-li képességünk-ben r e j l i k . A d o l g o k n a k tehát ezt a kapcsolatát, amelynek megis-m e r é s é r e termegis-mészetünknél fogva képesek v a g y u n k és a megis-m e l y e t a b e n n ü n k és kívülünk végbemenő jelenségek megértésénél n é l k ü lözni nem t u d u n k , oksági elvnek nevezzük. E n n e k az elvnek j e l e n -tőségét a bölcselők már régen felismerték, s o k a t is foglalkoztak vele, de azért a lényeg megértésénél felmerülő nehézségek a m a i
3*
napig sincsenek t e l j e s e n eloszlatva. Kiss J á n o s tanár m á r e z e l ő t t 20 éve m e g j e l e n t ,,Az okról és az oksági e l v r ő l " szóló n a g y s z a b á s ú t a n u l m á n y á b a n részletesen foglalkozott Aristoteles és A q u i n ó i Szt. T a m á s n y o m á n az ok fogalmával és az oksági elv lényegével s egyben k i m u t a t t a H u m e Dávid empirikus és Kant s z u b j e k t i v oksági f o g a l m á n a k t a r t h a t a t l a n s á g á t . A m i d ő n erre a m u n k á r a utalok, úgy vélem, hogy a k é r d é s n e k bölcselettörténeti b e á l l í t á s á t mellőzhetem és inkább az utóbbi évek s o r á n a t e r m é s z e t t u d ó s o k és orvosok k ö z ö t t e l t e r j e d t conditionalismussal szemben kisér-lem meg az oksági elv t u d o m á n y o s jogosultságát igazolni.
A t e r m é s z e t t u d o m á n y o k b a n , jelesül a biologiában a k k o r kel-tett a k é r d é s nagyobb é r d e k l ő d é s t , a m i k o r mintegy két évtized előtt V e r w o r n az oksági elvre a t u d o m á n y t a l a n s á g bélyegét nyomta r á és a feltételezettség, conditionalismus f o g a l m á t állította a t u d o m á n y o s f ó r u m elé, mint e g y e d ü l helyes és t u d o m á -nyos elvet. E z a beállítás o l y a n nagy vitát indított meg, hogy ab-ban az utóbbi éveknek m a j d n e m m i n d e g y i k jeles biologusa és orvosa részt v e t t . Bár a vita eredménnyel n e m járt, de mégis, úgy látszik, hogy a többség a conditionalismus mellett foglalt állást, mivel ez a m e c h a n i k a i illetőleg energetikai felfogásnak látszólag jobban m e g f e l e l t . Az okot illetőleg a f e l t é t e l t , mint a dolgok k a p csolatának jellegzetes elemeit valló két felfogással szemben a k a d -tak tudósok, akik sem az egyik, sem a m á s i k állásponthoz nem r a g a s z k o d t a k , h a n e m közvetítő megoldást kerestek, azaz elméle-tileg á l t a l á b a n a conditionalismust v a l l o t t á k , de gyakorlati szem-pontból a f e l t é t e l e k egyikének ok g y a n á n t való kiemelését t a r t v a célszerűbbnek, ilyen m ó d o n a causalitáshoz közeledtek. (Bleuler, Ostwald, Lubarsch, Fischer.) A v é l e m é n y e k sok á r n y a l a t i kü-lönbségét mellőzve dolgozatomban c s u p á n az egymással szemben álló, világnézeti jelentőségű két elvet s z á n d é k o z o m a következők-ben röviden ismertetni.
V e r w o r n volt az a m o d e r n biologusok között, aki „ K a u s a l e und k o n d i t i o n a l e W e l t a n s c h a u u n g " című rövid m u n k á j á b a n ha-tározott f o r m á b a n l á n d z s á t tört a conditionalismus m e l l e t t és a causalitást, mint primitivebb, naiv, felületes, l á t s z a t p r o b l é m á k -kal foglalkozó elvet elvetette. Verworn dolgozata e l e j é n helyesen m o n d j a , h o g y az okfogalom a lélek és I s t e n fogalmával szorosan egybe k a p c s o l ó d i k ; a m i d ő n tehát az ok fogalmának jogosultsá-gát kétségbe vonja, ezzel t e r m é s z e t s z e r ű l e g a másik két f o g a l m a t is elveti. G o n d o l a t m e n e t é n e k e r e d m é n y é t a következő tételekben
ÁZ OKSÁGI ELVRŐL, 37 foglalta össze: 1. Minden lét és történés f e l t é t e l e z e t t s é g é n e k t a n a , amely szerint isolált vagy absolut dolgok nem l é t e z h e t n e k . 2. A feltételek p l u r a l i t á s á n a k t a n a , mely szerint a f o l y a m a t o k vagy állapotok számos tényezőtől függnek. 3. A z e g y é r t e l m ű törvényszerűség t a n a (eindeutige Gesetzmässigkeit) vagyis bizo-nyos feltételek csak bizobizo-nyos f o l y a m a t o k a t v a g y á l l a p o t o k a t létesíthetnek és fordítva, különböző folyamatok különböző f e l t é t e -lektől függnek. 4. A z azonosság t a n a (Identitätssatz) é r t e l m é b e n minden f o l y a m a t vagy állapot azonos feltételeinek az összegével.
5. A feltételek effektív e g y e n é r t é k é n e k tana, vagyis valamely fol y a m a t fol é t r e j ö v e t e fol é n e k a f e fol t é t e fol e i mind egyenértékűek, a m e n y nyiben szükségszerűek. E z e k b e n f o g l a l j a össze V e r w o r n f e j t e g e téseinek e r e d m é n y é t , a m e l y n e k vezető gondolata az, hogy a t u d o -imányos k u t a t á s lényegét a f e l t é t e l e k vizsgálata a l k o t j a . S z e r i n t e
a conditionalismus, amely a s p e k u l a t i v dualisztikus naiv f e l f o g á s h e l y e t t a monisztikus felfogást v a l l j a , érdemli csak meg a t u d o -m á n y o s világnézet elnevezését. E n n e k a f e l f o g á s n a k t e r -m é s z e t e s következménye pedig a lélek h a l h a t a t l a n s á g á n a k t a g a d á s a és a z erkölcsi relativizmus. V e r w o r n n a k a conditionalismusról v a l l o t t merev felfogása, a m e l y n e k é r d e k é b e n tudósoknál szokatlan t e m -p e r a m e n t u m m a l száll síkra, n e m m a r a d t válasz nélkül. U g y a n i s c s a k h a m a r egyik k a r t á r s a , Heim „Ursache u n d Bedingung" c í m ű d o l g o z a t á b a n igyekezett a feltételezettség t a n á t megcáfolni s e g y ú t t a l mechanikai alapon bizonyítani a biologiai tényekre is vonatkozó oksági elv jogosultságát. A fizikai jelenségekre v o n a t -kozólag nálunk ezt Bognár Cecil t e t t e „Okság és törvényszerűség a fizikában" című m o n o g r á f i á j á b a n (1919.) Heim, boncolgatva V e r w o r n tételeit, a r r a az e r e d m é n y r e jutott, h o g y az okot o l y a n kiváltó tényezőnek lehet tartani, a m e l y valamilyen változást h o z létre. A változás e l e m é n e k felvételét tehát szerinte az oki viszony-ban az okozat f o g a l m a m e g k í v á n j a . N e m mindig a m i d ő n hatásról, h a n e m amidőn m u n k a t e l j e s í t m é n y r ő l van szó, b e s z é l h e t ü n k a j e l -zett értelemben vett okozatról. A z okkal szemben Heim feltétel-nek azt nevezi, amin a m u n k a t e l j e s í t m é n y l é t r e j ö n (auf welche A r b e i t geleistet w i r d ) . „Misztikus" kifejezéseket, mint esemény, erő, viszony, energia stb., egyszóval metaphisikai elemeket k e r ü l és éppen ezért defínitioi csak szemlélettel m e g r a g a d h a t ó dolgokat és f o l y a m a t o k a t t a r t a l m a z n a k . M e g á l l a p í t h a t n i véli, hogy az ok-sági elvet összhangba sikerült h o z n i a a t a p a s z t a l a t i t u d o m á n y o k legegyszerűbb és legszilárdabb f u n d a m e n t u m á v a l , a
mechaniká-val. Ilyen m ó d o n a biologiában előforduló sok oksági viszonyt is é p p ú g y m a t e m a t i k a i f o r m á b a sikerült öntenie, mint az a mecha-nikai f o l y a m a t o k k i f e j e z é s é n é l történni szokott. Ebből az ok és okozat a r á n y o s s á g á t , mint á l l a n d ó viszonyt vezethette le. A tu-d o m á n y f e l a tu-d a t a szerinte az, hogy m i n tu-d e n történést lehetőleg mechanikai f o l y a m a t o k r a vezessen vissza. A z egyénre az oki fo-galmat Heim n e m a k a r j a k ü l ö n k i t e r j e s z t e n i , mert hiszen szerinte az egyéni m u n k a végzésében v é g e r e d m é n y b e n a testrészei, tehát ismét dolgok j á t s z a n a k s z e r e p e t , a s z a b a d a k a r a t pedig, mint az egyéniség l e g f ő b b jellege n e m e g y é r t e l m ű és többnyire vitás is.
Ezek t e h á t azok a f ő b b pontok, a m e l y e k V e r w o r n és Heim ellentétes f e l f o g á s á b a n k i d o m b o r o d n a k .
A polémia, amint e m l í t e t t e m a mai napig sem s z ű n t meg és azóta a biologusok egész s o r a hozzá szólt a kérdéshez, rendesen el nem m u l a s z t v a bizonyos egyéni színezetet adni v é l e m é n y ü k -nek, anélkül azonban, hogy az egyik v a g y másik elvtől lényegesen eltértek v o l n a . F e l a d a t u n k m á r most az, hogy — bizonyos alap-ismereteket feltételezve — azokat a kritériumokat kutassuk, amelyeket az oksági viszony érvényessége szükségszerűleg felté-telez és ezzel szemben a conditionalismus hiányaira illetőleg hi-báira r e á m u t a t v a , mint a k e r e s z t é n y bölcselettel össze n e m egyez-tethető elvet állítsuk olvasóink elé.
A b b a n bizonyára m i n d n y á j a n megegyezünk, h o g y a z egyéni létünkhöz k ö t ö t t t ö r t é n é s e k és a nagy mindenségben: a makro- és m i k r o k o s m o s b a n l e j á t s z ó d ó f o l y a m a t o k nem összefüggéstelen el-szigeteltségben léteznek e g y m á s mellett, hanem szoros kapcsolat á l l a p í t h a t ó m e g közöttük. M e r t u g y a n j ó z a n ésszel ki t a g a d h a t n á azt, hogy p l . adott e s e t b e n egy lövés és a h a l á l o s a n megsérült ember h a l á l a között vagy a tanulás és a megtanult t á r g y e l s a j á -títása k ö z ö t t szükségszerű összefüggés ne volna. E z t a conditi-onalismus és a causalitás hívei e g y a r á n t elismerik. A nehézség ott k e z d ő d i k , hogy a jelenségek e g y m á s u t á n j á b a n f e l i s m e r t kap-csolat tényezőinek s z e r e p é t és jelentőségét másként m a g y a r á z z á k és ilyen m ó d o n ennek a k a p c s o l a t n a k a feltételezettség illetőleg az okiság jellegét t u l a j d o n í t j á k . A k i k a conditionalismust és an-nak romboló világnézeti következményeit nem m e r i k magukévá tenni, de viszont a k a u s á l i s m a g y a r á z a t o t sem v a l l j á k t e l j e s egé-szében, o k n a k nevezik a feltételek b á r m e l y i k é t a szerint, hogy milyen szempontból t e s z ü n k v a l a m e l y történést vizsgálat t á r -gyává. V e r w o r n ellenfele, Heim bár az oksági elvnek a hirdetője,
ÁZ OKSÁGI ELVRŐL, 39 de amint láttuk, a mechanikai m a g y a r á z a t n a k az egyéni cselek-vésekre történt k i t e r j e s z t é s é v e l következetesen olyan t e r ü l e t r e tével, ahol a k a r a t l a n u l is találkozik V e r w o r n conditionalismusá-n a k végső következméconditionalismusá-nyeivel. í m e már ebből is kitűconditionalismusá-nik, hogy elvi k é r d é s e k t á r g y a l á s á n á l hová vezet a s z a k t u d o m á n y o k , jelesül a mechanika m ó d s z e r é n e k az a l k a l m a z á s a ott, ahol bölcseleti szempontok volnának az i r á n y a d ó k . Amidőn t e h á t jelen d o l g o z a t u n k -b a n okról -beszélünk, előre -b o c s á t j u k , hogy az okoknak cselekvő, anyagi, alaki, és célokokra való aristotelesi négyes f e l o s z t á s á t t a r t v a szem előtt, gyakorlati szempontból a legjelentősebbet, a cselekvő okot vesszük t á r g y a l á s alá. Eszerint nem elégszünk meg az oknak á l t a l á n o s fogalmával, amely szerint a n n a k b e f o l y á s a révén, valami a nemlétből a létbe, (a non esse — ad esse) m e g y át, hanem a f o g a l m á t szűkítve a keresztény bölcselet, n e v e z e t e s e n S u a r e z nyomán cselekvő okon azt é r t j ü k , aminek cselekvő m ű k ö -désétől függ az okozat (princípium, a quo p e n d e t effectus p e r actionem). E g y olyan viszonnyal állunk itt t e h á t szemben, a m e l y -nek alanya az ok, a célirányos eredmény, a m e l y r e az utóbbi vo-natkozik, az okozat és a f u n d a m e n t u m , a cselekvő m ű k ö d é s vagyis az alanyban r e j l ő az a s a j á t s á g , amelynél fogva azt az o k o z a t á -hoz v o n a t k o z t a t j u k ; pl, a f e s t ő n e k a festményéhez való viszonyá-b a n a festő az ok (alany), a festmény az okozat és a művészi t é n y k e d é s a viszony a l a p j a . A z ok és okozat közötti viszonyt je-gyeinek nem szükségszerű, h a n e m esetleges volta miatt, az onto-logia accidentálisnak nevezi; p l . festmény a k k o r van, ha v a n is aki azt létrehozza. P r a e d i c a m e n t á l i s n a k nevezzük még az emlí-t e emlí-t emlí-t viszonyemlí-t, mivel az az arisemlí-toemlí-telesi kaemlí-tegóriák c s o p o r emlí-t j á b a il-leszthető. A feltétel (conditio) az, ami szükséges ugyan ahhoz, hogy az ok a h a t á s á t kifejthesse, de ő maga a n n a k l é t r e j ö v e t e l é -ben közvetlenül szerepet nem játszik. A k e t t ő közötti különbség t e h á t nemcsak az, hogy az egyik az okozat előidézéséhez s z ü k s é -ges, a másik pedig nem, hanem hogy az ok és okozat között benső, az okozat és feltétel között c s a k külső összefüggés á l l a p í t h a t ó meg. Verworn és mások az okot a feltétellel a z o n o s í t j á k illető-leg az időbeliillető-leg u t o l j á r a s z e r e p l ő feltételt nevezik oknak, h a e g y á l t a l á n az o k n a k még csak névleges szerepet is h a j l a n d ó k t u -l a j d o n í t a n i . V e r w o r n tehát a conditiona-lismusban vé-li f e -l t a -l á -l n i azt a reális viszonyt, amit a k e r e s z t é n y bölcselet a k a u s a l i t á s b a n á l l a p í t meg. Csak egy f a j t a t u d o m á n y o s k u t a t á s t ismer el. n e m k e t t ő t ; t e r m é s z e t t u d o m á n y i t és természetbölcseletit, amint egy a
megismerés és az igazság. A z igazság egysége azonban nem z á r j a ki a t u d o m á n y o k n a k különleges s a j á t o s m ó d s z e r é t , a m e l y termé-szetszerűleg soha sem lehet egységes, de é p p e n akkor, amikor a m ó d s z e r e k n e k ezzel a különbözőségével j u t u n k egy megismerésre, v a n jogunk igazságról beszélni. A conditionalismus hívei a fent említett p r a e d i c a m e n t á l i s viszony a l a n y á n a k és á l l í t m á n y á n a k hibás elnevezésével az oki k a p c s o l a t n a k az oki t é n y k e d é s t kife-jező f u n d a m e n t u m á t is m e g v á l t o z t a t t á k . A feltételezettségnek t u l a j d o n í t o t t törvényszerűségből ilyen m ó d o n minden cselekvő motívumot ki k e l l e t t zárniok s így elégséges a l a p nélküli, tehát kellőképen meg nem okolt viszonyt á l l í t o t t a k szembe az oksággal.
Említettük, hogy a k a u s a l i t á s szükségszerüleg a m e t a p h y s i k a i rendbe, v é g e r e d m é n y b e n Istenhez vezet s e z é r t implicite az athe-ismust valló conditionalisták csak úgy l e h e t t e k következetesek önmagukhoz, hogy az okot elvetették és h e l y é b e a feltétel fogal-mát tették, s így ez a felfogás valóban a mechanikai vagy amint Verworn nevezi a „ t u d o m á n y o s " világnézetnek jobban meg is felelt.
Az ok és a feltétel m e g k ü l ö n b ö z t e t é s é n e k nehézségét az élet-ből vett p é l d á k is i l l u s z t r á l j á k . H a a s z á n d é k o s a n agyonlőtt em-bernek m á r e m l í t e t t p é l d á j á r a hivatkozunk, a szerint, hogy mi-lyen hivatású egyéntől pl. psychiatertől, boncoló orvostól, jogász-tól, fizikustól é r d e k l ő d ü n k a halál oka iránt, m á s és m á s választ k a p h a t u n k . A kevésbé t á j é k o z o t t előtt c s a k u g y a n úgy tűnhetik fel, mintha ezen válaszok mindegyike h e l y t á l l ó volna, amikor ugyanis a psychiater v é g e r e d m é n y b e n a tettes terheltségében l á t j a a halál okát, a k ó r b o n c n o k a golyó által létrehozott agyroncsolást t a r t j a annak, a jogász t a l á n a szerencsétlen szociális viszonyokra vezeti vissza a bűncselekményt, végül a fizikus a fegyver fizikai s a j á t -ságaiban k e r e s h e t i az okot. Á m d e nyilvánvaló, hogy az okok gyanánt m e g j e l ö l t t é n y e z ő k mindegyike nem töltheti be az ok szerepét, h a n e m — cselekvő okról lévén szó — a tettesben fog-juk azt megtalálni, míg az agyroncsolás a halál m a t e r i á l i s oká-nak t e k i n t e n d ő ; a többi pedig az oki viszonyoká-nak a feltétele. Nem t a g a d j u k , hogy az életben illetőleg a t e r m é s z e t b e n v a n n a k jelen-ségek, a m e l y e k n e k a n a l y s á l á s a az oksági elv a l a p j á n nem könnyű dolog avagy t a l á n t e l j e s e n nem is sikerül. Mindezt a z o n b a n nem í r h a t j u k az elv rovására, h a n e m ismereteink h i á n y o s s á g á b a n vagy végességében kell k e r e s n ü n k az okát. A bölcseleti gondolkodás-ban való j á r a t l a n s á g o t jelenti az, amikor egyes biologusok Szt.
ÁZ OKSÁGI ELVRŐL, 41 T a m á s és á l t a l á b a n a szkolasztikusok bölcseletét elavultnak
te-kintik és lekicsinyléssel beszélnek róla. M e r t ha meg is e n g e d j ü k , hogy egyes t u d o m á n y á g a k b a n , különösen a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k b a n a k e r e s z t é n y bölcselet csak a k o r n a k megfelelő j á r t a s -sággal r e n d e l k e z h e t e t t , ezzel szemben rá kell m u t a t n u n k a z o k r a az a l a p f o g a l m a k r a és elvekre, a m e l y e k n e k bölcseleti kidolgozása körül kétségtelenül az említett bölcseletnek v a n a legnagyobb ér-deme. Á m d e ezek a fogalmak e g y ú t t a l m i n d e n t u d o m á n y n a k nél-k ü l ö z h e t e t l e n alappillérei.
A conditionalismus indokolatlanul v o n j a kétségbe az oksági elv a n a l y t i k a i jellegét. Az a n a l y t i k a i Ítéletekben u. i. az á l l í t -m á n y n a k az alanyhoz való viszonyát a f o g a l -m a k összehasonlítá-sából i s m e r j ü k meg. Az ilyen ítélet pedig szükségszerűleg igaz és m i n d e n ü t t érvényes, ahol az a l a n y realisálódik. Már pedig az oksági elv is a n a l y t i k u s és á l t a l á n o s érvényű, m e r t az ok f o g a l m a a feltételesen létező dolog fogalmával szükségképen és bensőleg összeegyeztethető. Ami pedig feltételesen létezik, annak a lét vagy
nemlét á l l a p o t a közömbös, az az indifferens. Ebből az indifferen-tiából következik aztán, hogy a létezésre való differentiálódást egy m á s valami létezőnek kell létrehoznia, a m i t oknak nevezünk.
A f e l t é t e l e s e n létező dolog e x s i s t e n c i á j á n a k elégséges a l a p j á t é p p e n ebben a másik létezőben, t e h á t az okban t a l á l j u k , szemben a feltétlen létezővel, Aki létezésének a l a p j á t önmagában b í r j a . Az elégséges a l a p kritériumát a z o n b a n a p u s z t a létezés nem m e -ríti ki, h a n e m ahhoz az ok cselekvésére is szükség van. A condi-tionalismus ezzel az elégséges a l a p p a l nem rendelkezik, mert hi-szen m á r a feltétel passzív fogalmából következőleg kétségbe kell vonnia a viszony f u n d a m e n t u m á b a n r e j l ő tevékenységi elemet, m á r pedig e nélkül a dolgok benső k a p c s o l a t á r ó l joggal nem is beszélhetünk. Az ok és okozat közötti szükségszerű viszony l é n y e -gét t e h á t nem a tapasztalatból, h a n e m a fenti e l e m e k fogalmából i s m e r j ü k meg. H a pedig az oksági elvet érvényesnek i s m e r j ü k a t a p a s z t a l a t i világra, érvényességét n e m t a g a d h a t j u k az érzék f e -letti v i l á g r e n d r e sem. Ám a conditionalismus a természet fe-letti világrendet a priori t a g a d j a és c s u p á n az e m p í r i á r a akar t á m a s z -kodni, de ezzel a megismerésnek é p p e n arról a forrásáról m o n d le, a m e l y ítéleteink és következtetéseink objektiv érvényéből f a k a d .
F r a n z e l i n B e r n h a r d S, J . „Die neueste L e h r e Geysers ü b e r das K a u s a l i t ä t s p r i n z i p " című d o l g o z a t á b a n az oksági viszony
mi-42
benlétének t á r g y a l á s á n á l G e y s e r r e l szemben élesen m e g k ü l ö n -bözteti a cselekvést az oksági viszonytól. A cselekvés u g y a n i s a h a t ó oknak utolsó konstitutiv eleme, de n e m maga az ok. U g y a n e z a megkülönböztetés jut k i f e j e z é s r e Szt. T a m á s n á l is, a m i d ő n az actus primust az actus secundustól elkülöníti vagy amit S u a r e z úgy f e j e z ki, hogy: „Actio n o n est res faciens." A cselekvés to-vábbá lényegénél fogva F r a n z e l i n m e g á l l a p í t á s a szerint valami múló, szemben az oksági viszonnyal, a m e l y valami m a r a d a n d ó . A z oksági viszony ezenkívül, amint m á r említettük p r a e d i c a m e n -tális, tehát t á r g y i viszonyt f e j e z ki, a szkolasztikusok „ a d ali-q u i d " - j e . A cselekvés (actio) f o g a l m á b a n valami absolut jelleg r e j l i k és m á s kategóriába tartozik, mint a viszony (relatio), A kausális relatio tehát n e m azonos a cselekvéssel, h a n e m az oknak az okozathoz való viszonyát f e j e z i ki és ilyen módon feltételezi, ú g y az okot, mint az okozatot. A konditionálismus egyik főtétele az, hogy m i n d e n f o l y a m a t vagy á l l a p o t felté-teleinek az összegével azonos, ami v o l t a k é p nem más, mint egy chemiai vagy m a t e m a t i k a i e g y e n l e t n e k s z a v a k b a n való kifejezése. E z t a tételt a z o n b a n nemcsak az anorganikus, hanem az organikus világra, t e h á t az életre is v o n a t k o z t a t j a , ami termé-szetesen az életelv t a g a d á s á t v o n j a m a g a u t á n . Ezzel szemben az oksági elv é p p e n szigorú törvényszerűségénél fogva vezeti r á a bölcselőt az életelv létezésének szükségszerűségére. A z oksági elvet tehát sem a közönséges életben, sem pedig a t u d o m á n y o s m e g á l l a p í t á s o k n á l nem n é l k ü l ö z h e t j ü k . E n n e k az elvnek követke-zetes a l k a l m a z á s á v a l a r e á l i s rendből a metaphysikaiba, a feltételes dolgok ismerete r é v é n a feltétlenhez vagyis az A b s u l u t u m -hoz jutunk.
Az oksági elv p r o b l é m á j á n a k t á r g y a l á s á n á l végül n e m hagy-h a t j u k szó nélkül az i s m e r t lipcsei bölcselőnek és biologusnak, Drieschnek erről a k é r d é s r ő l vallott felfogását, amely V e r w o r n n a l ellentétben az oksági elv jogosultságát f e j e z i ki. Driesch szerint, aki a neovitalisztikus i r á n y n a k egyik tekintélyes vezére, okságról beszélni annyi, mint a t e r m é s z e t b e n észlelhető v a l a m e l y folya-matot úgy értelmezni, m i n t h a az v a l a m e l y korábbi v á l t o z á s n a k volna a következménye és egy későbbinek az a l a p j a . T e h á t mindig egy v á l t o z á s az, amit vizsgálatunk tárgyává t e s z ü n k . F e j t e -getésének további során azt állítja, hogy valamely r e n d s z e r a sa-ját „minőségét" (Grad seiner Mannigfaltigkeit) ö n m a g a nem g y a r a p í t h a t j a , azaz az ismert axióma szerin: „Nihil est ín effectu,
ÁZ OKSÁGI ELVRŐL, 43 quod non est in causa." N e m r é s z l e t e z h e t j ü k e helyen Driesch-nek négy féle oksági r e n d s z e r é t , hanem c s u p á n a l é n y e g e t jelző kifejezéseivel ó h a j t j u k azt vázolni. „Dingschöpfung" és „ V e r ä n -d e r u n g s s c h ö p f u n g " szerinte a természet r e n -d j é b e n nem f o r -d u l n a k elő. Míg az „ E i n z e l h e i t s k a u z a l i t ä t " az a n o r g a n i k u s t e r m é s z e t ok-sági f o r m á j á t fejezi ki, a d d i g a „ G a n z h e i t s k a u z a l i t ä t " a z organi-kus természet oksági elve. A z utóbbit az életelv figyelembe véte-lével individualizáló okságnak is nevezi. Driesch oksági t a n á n a k k a r a k t e r i s z t i k u m a tehát n e m más, mint a „ G a n z h e i t " és „ G a n z -heitsbezogenheit" fogalmakon felépülő vitalisztikus jellegű
„ G a n z h e i t s k a u s a l i t ä t " - j a . A „ G a n z h e i t " f o g a l m a a szkolasztikus bölcseletben az „unum per s e " vagyis részekből álló, o s z t h a t a t -lan lény fogalmának felel meg (pl. ember, állat, növény.) A
„Ganzheitsbezogenheit" f o g a l m a pedig a Driesch által s z á n d é k o -san került célszerűség fogalmával e g y e n é r t é k ű . E szerint t e h á t a
„ G a n z h e i t s k a u s a l i t ä t " t u l a j d o n k é p e n nem más, mint a k e r e s z -tény bölcselet céloksága, a m e l y éppen az organikus t e r m é s z e t je-lenségeinek egyik jellegzetes vonása. L á t j u k tehát, hogy Driesch p h i l o s o p h i á j a nem egy tekintetben, jelesül az oksági elv t a n á b a n a szkolasztikus bölcselet f e l f o g á s á t megközelíti, sőt r é s z b e n fedi is. Ez a m e g á l l a p í t á s elégtételül szolgálhat az Aquinói Szt. T a m á s n y o m d o k a i n h a l a d ó keresztény bölcselőknek, mert ime n e m a mi világnézetünket valló bölcselők is — h a c s a k elfogultságból a t á r -gyilagos bizonyítékokat el n e m vetik — e l j u t h a t n a k a z o k h o z az igazságokhoz, amelyeket a szkolasztikus philosophia ö r ö k é r v é -n y ű e k -n e k vall. De va-n-nak, akik, mi-nt a co-nditio-nalismus hívei is, nem ezen az úton h a l a d n a k , h a n e m többé-kevésbbé ö n k é n y e s e n vagy bár jóhiszeműen, de kellő bölcseleti iskolázottság nélkül j u t n a k el a tárgyilagosság s z e m p o n t j á b ó l joggal kifogásolható bölcseleti r e n d s z e r e k h e z vagy fogalmakhoz. Ezzel szemben az oksági elv a keresztény bölcseletnek o l y a n pillére, a m e l y n e k objektiv érvénye és abszolút szükségszerűsége bizonyára f e j t e -getéseink során is kiderült és mint ilyen nélkülözhetetlen e s z k ö z e nemcsak a m i n d e n n a p i érintkezésnek, h a n e m első sorban a t u d o -m á n y o k e r e d -m é n y e s -művelésének is. M i n d e z e k e n felül p e d i g
— amint l á t t u k — az oksági elv az érzék feletti világrendbe is elvezet és ezzel az örök lényegeknek és igazi értékeknek a b b a a b i r o d a l m á b a enged bepillantást, amelynek egykoron — r e m é l j ü k
— m i n d a n n y i u n k részeseivé l e s z ü n k .
B u d a p e s t . Dr. Bochkor Ádám.