• í
Dr. Mihály fi Ákos : Szűz Mária az ó-szövetségben. Májusi elmélkedések. II. kiadás, 192 oldal, bolti á r a 3 pengő. A Szent István-Társulat kiadása. Úgy hat, mint e g y friss, eleven, most írt munka, pedig az előszóból megtudjuk, h o g y második kiadás, mely az elsőnek pont n e g y v e n é v e s fordulójára következett be.
A tudós szerző, aki azóta nagy, monumentális müvekkel gazda-gította a m a g y a r theologiai irodalmat, ezzel indult el irodalmi pályáján. Egy májusi virágcsokorral a legszentebb Szüzanya ol-tára elé. Megkapó, szép elmélkedések ezek, melyek friss üdesé-güket most s e m vesztették el. Mély tudás hömpölyög bennük s meleg, odaadó szeretet tüzesíti át a s z a v a k a t . Itt van tartalom, nemes, gazdag tartalom, melynek szemeit a Szentírás és a szent-atyák kincstára a d j a össze s nemcsak lelkesült szavak — mint annyiszor a hasonló Mária-elmélkedésekben! — költői képek, li-rai ömlengések, komoly megfogható alap nélkül. Pedig a veszély
— Szűz Mária ószövetségi előképeiről l é v é n szó — különösen nagy volt, h o g y a fantázia az összehasonlítások, új kombiná-ciók útvesztőiben szabadjára menjen. Szerző nem tette : Megm a r a d t az írás s az Atyák koMegmoly bázisán. Praktikus Megm e g j e g y -zései. nemes érzelmektől átitatott, emelkedett stilusa csak eme-lik a könyv értékét.
Budapest. Nyisztor Zoltán dr.
A katolikus világmisszió könyve. Irta Wolkenberg Alajos dr. Budapest, a Szent-István Társulat kiadása. 1929. Ára 25 P.
Matri Ecclesiae. Ez a dedicatio ékeskedik annak a rendkí-vül nagyértékü munkának a homlokán, m e l y b e n az erre leghiva-t o leghiva-t leghiva-t a b b aposleghiva-toli lelkű leghiva-tudós, W o l k e n b e r g A l a j o s leghiva-tárja a m a g y a r olvasóközönség elé a kat. világmissziónak, mondhatni, minden tudnivalóját. A Mater Ecclesiának valóban felmérhetetlen becsű szolgálat erről a főfontosságú kat. közügyről ennyit, ilyen bölcs beosztással és az előadásnak ily megkapó művészetével tenni közkinccsé. N a g y tanulmányozások eredményeként, példás rend-szerbe foglaltan teszi ezt a szerző, tárgya iránt szüntelenül ki'
Religio, 1929. 6
érző, lelkes és g y ú j t ó szeretettel s oly tárgyilagossággal, h o g y
„míg a protestáns missziós t u d o m á n y csakis a protestáns hithirdetéssel foglalkozik, . . . a kat. missziótudomány, m á s o d s o r -b a n és közvetve, a máshitü missziókról is tárgyal." (14 old.)
Hosszadalmas és szükségtelen volna itt, tartalmi ismerte-tést adva, felsorolni, mi mindent ölel fel ez a több mint 700 oldalas munka. Távirati szűkszavúsággal csak néhány főbb tárgymegjelölésre szorítkozunk azért: a hithirdetés elmélete, alanya, tárgya, célja, eszközei, gyakorlata, története s a befe-jező IV. k ö n y v b e n mind az 5 világrészre kiterjedő misszióisme, aminek gazdag anyagát térképek szemléltetik. Ezek közül a leg-t ö b b gondolkozó fő bizonyára a fölé hajlik m a j d le, amely N a g y Konstantin császár korában m u t a t j a be Krisztus hitének elterje-dését.
Felmerülhet a kérdés, n e m lett v o l n a - e célszerűbb itt elhagyni és külön kiadni a harmadfélszáz oldalra terjedő e l m é -leti részt, sőt a történetiből jó sokat s ily m ó d o n olcsóbbá, köny-nyebben megszerezhetővé tenni, szélesebb körökben elterjesz-teni a müvet s ez által h a t h a t ó s a b b a n szolgálni a fő célt, a missziós ügy lelkes szeretetét ? De bárhol kezdjük olvasni az elhagyandónak vélt elméleti v a g y történeti részt, szinte nehéz abbanhagyni az olvasást és örülünk rajta, hogy ezt is itt talál-juk. A t u d o m á n y o s t á r g y e g y s é g különben is minden bizonnyal szenvedne, ha valamely rész elmaradt volna a missziós t u d o m á n y -nak ebből az így egyéges tárházából s így lesz az m é g soká maradandó érték, így lesz versenytárs nélküli s időfolytán mind-inkább keresett forrásmunka.
Jobb, ha nem mi beszélünk erről a könyvről, h a n e m neki magának adjuk át a szót. Lapozgassunk é s tapasztalni fogjuk, h o g y még a különben szárazaknak vélt számadatok is mily lelke-sítően hatnak. Kit nem érdekelne pl. A hithirdetés századai és nevezetes évei című fejezet (491. old.), a m e l y 8 oldalon át kor-rend szerint jóformán csak neveket és p á r szóval jelölt esemé-nyeket említ, de egészében a mustármagnak terebélyes fává növekedését szemlélteti. — Másutt elmondja, melyik o r s z á g b a n hány folyóirat szolgálja a misszió ügyét ? Olaszországban 52, Belgiumban 45, Hollandiában 31, Írországban 9, Spanyolország-ban 33, N é m e t o r s z á g 40-et mentett át az előbbi n a g y o b b szám-ból. Ezek olvastán fájón érezzük kicsinységünket s e g y b e n vá-gyunkat, h o g y bár jobban megállhatnók a nemzeteknek ezt a
83 IRODALMI ÉRTESÍTŐ.
nemes versenyét. — Az áttekintő adatcsoportosítás szerint 41S hithirdetési kerületben 13.383 hithirdető hinti az evangélium magvait. Közülök 8747 európai és 4636 a benszülött. 176 kis és 102 nagy missziós papneveldében 7021, illetőleg 2808 növen-dék tanul. Az összes iskolák száma 41.392 s a t a n u l ó k é 1,889.189.
— A legutóbbi 20 év alatt a hithirdetési terület 45-4 % - a l , de a hithirdetők száma csak 8 o/o-al gyarapodott. A papneveldék száma 109 o/„-al, a papnövendékeké 98'3 <y0-al növekedett s a missziós katolikusok száma 63 o/o-al több most, mint 20 évvel ezelőtt. Ezek a beszédes számok meggyőzően állítják szem elé a feladatok és szükségletek roppant arányait. „Ezért kell ide a szervezett katolicizmus ajándéka, adója; a jó Isten adója ez, melyet hajtson be rajtunk minél gazdagabban a szeretet — a missziók Ura, Krisztus és az általa megváltott lelkek iránt" (687 oldal).
A hitterjesztés nagy munkaterén hazánkban még t é t o v á z v a buzgólkodók biztos vezetőt, hiteles és melegszívű oktatómestert nyernek W o l k e n b e r g könyvében. Azért nem lehet érte eléggé hálás elsősorban a m a g y a r kat. papság és általában a kat.
misszióügy. Tudásban és hitben gazdag lélek nagy j ó t é t e m é n y é t sugározza szét e müve által, magával r a g a d v á n az olvasót, hogy ő is „beálljon Isten gondolatának munkájába, mely az ő orszá-gát terjeszti." Köszöntse lelkes öröm és f o g a d j a még lelkesebb szeretet a misszióstudománynak ezt az a v a t o t t kézzel és apos-toli lelkülettel megalkotott összefoglaló munkáját.
Eger. Kriston Endre.
Tower Vilmos : A katolikus hitvallás. Kiadja a Sz. István-Társulat. 1928. 2. kiad. Ára 5 pengő.
Nemcsak katholikusok, hanem bármely m á s vallás követői-nek felvilágosítására s a vallásosság mélyítésére legalkalmasabb oly könyv, mely a keresztény katholikus hitigazságokat világos, magyaros és szép nyelven előadja s egyúttal az ellenkező vélekedésekkel szemben ügyesen megvédi. Ily könyvet a m a g y a r -ban régóta vártam, míg v é g r e T o w e r Vilmos előttem levő mü-vében megkaptam.
A könyv két részből áll. Az első rész 225 oldalon át a katholikus tant a vallásról, Istenről és a világról, Jézus Krisz-tusról, az egyházról s túlvilágról, a kegyelemről, a szentségekről és a szent miseáldozatról, a szentelményekről, az imádságról és
7*
84
a búcsúról ismerteti káté alakban, kérdésekben és feleletekben.
Hogy miért használja a kátéalakot, azt bőven megmondja az előszóban : mert a feltett kérdések világossá teszik, miről van szó; mert az adott feleletek a maguk rövidségével, nyugodtsá-gával, megfontoltsányugodtsá-gával, egyszerűségével és világosságával leg-könnyebben megértetik és megjegyeztetik az olvasóval, mert ezt a módszert az egyház használata nagyban ajánlja s mert ugyan-azt ma már e g y é b oktatási tereken is sürün alkalmazzák. Jól tette a szerző, h o g y ezt a módszert választotta, de még szeren-csésebb azzal, hogy ezt a módszert nagy tökéletességgel érvényesítette. Kérdései ügyesek s feleletei mindenütt világo-sak, kimerítők, szépek és vonzók. Megfelelt velük az oktató elő-adás hármas céljának : hogy általa az igazság világossá legyen, tessék és az akaratot indítsa, ut Veritas pateat, placeat et mo-veat. A szerző most másodszor bocsátja közre müvét és pedig bővítve, az első részt is jelentősen nagyobbította. Azt ajánlom, hogy a következő kiadásban még a parancsokkal bővítse s tün-tesse fel, hogy a katholikus egyház mit sem enged az erkölcsi törvényből, hanem megköveteli, hogy az Ö hívei szentek és szeplőtelenek legyenek és e tekintetben a jelen kor lazító tö-rekvéseinek teljes erővel ellenáll.
A második rész, az elsőnél nagyobb, 287 oldalon, Függe-lék címen e g y e s igen fontos vallási dolgokat, nem többé kátés rendszerben, hanem folyamatos előadásban, bővebben ismertet.
Mindenekelőtt részleteket közöl a Szentírásból: az ószövetség-ből Tóbiás könyvének egy részét, az újszövetségószövetség-ből a vak meg-gyógyításának leírását (Ján. 9.), majd részleteket az új egyházi Törvénykönyvből (Codex Iuris Canonici) a szentáldozásról 853—
866. kánonok. Ezt értekezés követi az isteni Gondviselésről, melyek működését a nagynak nevezett Napóleon s VI. és VII. Pius pápák életében és halálában igyekszik feltüntetni. Majd a földi szenvedés és fájdalom jelentőségét mutatja be „A szenvedés útja" című cikkében, ahol a Fájdalmak Emberére: az Úr Krisz-tusra és a szentekre mutatva, továbbá más kiválóságok nyilat-kozataira hivatkozva értelmezi az Üdvözítőnek e kijelentéseit : Boldogok, akik sírnak és boldogok, akik üldözést szenvednek (Máté 5, 3. 5. és 10.). „A szentmise mint utolérhetetlen isten-tiszteleti műremek" cimü nagy fejezetben (272 367) a szent-mise mivoltát, magasztosságát, hatását minden rangú és rendű s bármely népfajhoz tartozó emberre, társadalmi jelentőségét,
87 IRODALMI ÉRTESÍTŐ.
az összes keresztényeket egybekapcsoló jellegét s az összes művészetek érvényesülését a szentmisében szépen fejtegeti. Be-bizonyítja a szentmise áldozati jellegét s kimutatja' hogy ennek szüntelen történő b e m u t a t á s á b a n valósul Malakiás próféta jö-v e n d ö l é s e : „Minden helyen tiszta áldozatot fognak bemutatni az én n e v e m n e k " (1, 11.). Azt mégis t é v e s e n mondja (272), bi-zonyára pillanatnyi elnézésből, hogy „a szentmise az újszövet-ségnek egyetlen és tökéletes áldozata"; bizonyára azt akarta mondani, h o g y a szentmise a kereszten végrehajtott áldozat után az újszövetségnek szüntelen megismétlődő tökéletes áldozata. U g y a n e b b e n a fejezetben föltünteti a szentmise s z ö v e g é -nek és szertartásainak (ez a liturgia) szellemét s elég b ő v e n m e g m a g y a r á z z a az egyes részek értelmét.
Ugzanebben a fejezetben elmondja, mi minden haszon származik abból, hogy az egyház nagy részében szertartási nyelvül, kivált a szentmisében, a latint hasznalják. Ezt követő-i g a gyónás intézményét emberi szempontból teszi vizsgálat tárgyává, a b e t e g e k szentségeinek felvételét ajánlja, a házassági kötelék felbonthatatlanságát védi, a katholikus sajtó nagy jelen-tőségét tünteti fel s néhány ajánlatos hitvédelmi munkát ismer-tet m e g olvasóival. Minden tárgyát gyönyörűen fejtegeti, mind-egyik tanulságos és élvezetes olvasmány. Mindmind-egyik katholikus-nak és nem katholikuskatholikus-nak ajánlatos és hasznos. Az egészet gon-dosan összeállított betüsoros tárgymutató zárja be.
Ez a munka valóban nagy nyereség a magyar vallásos irodalomra s értéke maradandó. Kívánatos, hogy egyéb nyelve-ken is megjelenjék, kétségtelen, hogy bármely nyelvűek fe.karolják.
Arra kérem a szerző urat, hogy ne m o n d j a : valamin érteni, rajta érteni (66. old.), megtestesülésen érteni (69. old.), hanem : valami alatt érteni. A 66. oldalon e helyett : Sokan fecsegnek, a j á n l o m : sokan beszélnek.
Budapest. Dr. Kiss János.
Katolikus hitelemzések. Irta : Palkouich Viktor esp.-plébános.
A szerző saját kiadása. Concordia-Pozsony. 1 3 4 + 3 1 oldal.
Meglehetősen szegényes hitelemző irodalmunk ezzel a ve-zérkönyvvel ismét gyarapodott. Már ezért is figyelmet érdemel.
Legfőképen pedig azért, mert szerző bizonyos értelemben új utakon jár. D e h a r b e katekizmusa nyomán induló hitoktatásunk-nak évszázadok óta hitvédelmi, bizonyító jellege van. Szerző
szerint a hitviták ideje elmúlt ; manapság a vallást ismertetnünk kell. Azonkívül nem a bibliai történetekből kell egy-egy vallás-erkölcsi igazságot levonni, hanem a vallási igazságok szemlél-tetésére kell ezeknek a történeteknek szolgálniok s a valódi tudás érdekében az igazságok összefüggését kell szem előtt tar-tanunk. A vallást pedig a gyermekekkel intenziven gyakoroltat-nunk kell, „hogy lélekben tudjanak részt venni a szent dolgok-ban". Nagyjában ezeket az alapelveket iparkodott a szerző mun-kájában megvalósítani. És nyugodtan hozzátehetjük: tiszteletre-méltó eredménnyel.
Könyvét az elemi iskola „alsóbb" osztályai számára írta.
Rengeteg anyagot halmozott össze benne. Nem is hiszem, hogy az egész közölhető volna az I. és II. osztályosokkal, különösen ha nem osztott iskoláról van szó. Az anyag nagy terjedelme okozza, hogy szerző kénytelen sokszor oly kifejezéseket is hasz-nálni, amiket (főkép a falusi) gyermek bajosan ért meg, amiket tehát még külön magyarázni kell (pl. pajkos, termények alakí-tása, képíró, megilletődének, hamis istenek, férjének alá lesz rendelve stb.) A munka igen-igen sokat nyert volna értékben, ha gyermekibb nyelven íródott volna meg. Szerintem azonban ez nem lényeges hiány, hiszen a könyvet a szerző az oktató és nem a gyermek részére írta. Az oktató tapintata pedig mindig megtalálja a megfelelő kifejezést a körülményekhez képest. Ma-gában az anyag közlésében bátran követheti a szerzőt ; nem fog kimaradni semmi s a kapcsolások, az összefüggések is szilárdak lesznek.
Módszere az egyszerű közlő módszer, gondolom a müncheni irányzat híveinek nem kis boszúságára. Minthogy a darázsfészekbe itt kár volna belenyúlni s az Anyaszentegyház tanítói hivatala e kérdésben egyáltalán nem foglal állást, igazat adhatunk mind-két félnek, hiszen felfogását mindkettő meg tudja okolni. Nagy érdeme a szerzőnek, hogy a vallás gyakoroltatása, a hit szerint való élet nála a főcél.
Függelékszerüen a kötetben foglal helyet a szerző önálló katekizmusa ugyancsak az „alsóbb" osztályok részére. Kérdés-felelet alakjában van itt összefoglalva az egyes előadások tar-talma, lényege. Szokatlan újítás s nem tudom, hogyan lehetne a püspöki kar által előírt katekizmus mellett még ezt is, vagy attól eltérően csak ezt betanítani. Arra azonban nagyon alkal-mas, hogy az egyes leckék vagy magyarázatok után (nem
rög-87 IRODALMI ÉRTESÍTŐ.
zített formában) ilyenféleképen foglaltassa össze az oktató a tanulókkal a közölt anyagot.
Általában a könyv nem tartozik az u. n. modernek közé.
De a szerzőnek 50 éves kipróbált gyakorlata s könyvének túlon-túl bőséges anyaga biztosítja értékét.
Dunaszentmiklós. Eőri János.
A kemény parancs. Összeállították : Dr. Marczell Mihály és Dr. Koszterszitz József. Második kiadás. Budapest, 1928. Élet-Irodalmi és Nyomda Rt.
A kemény parancsról, a Sextum Praeceptum-ról, a nemi élet tisztaságáról szól ez a könyv.
Glattfelder Gyula dr. csanádi püspök nagyszerű nyitányá-ban himnusznak, a nemi tisztaságról írt himnusznak mondja.
De az is! Himnuszok g y ű j t e m é n y e !
A pesti Szent Imre Kollégium kitűnő vezetői, Marczell Mi-hály dr. igazgató, Koszterszitz József dr., Koudela Géza dr., Gacs János és Décsey Géza dr. prefektusok, mint a k e m é n y parancs adójának, az élet fölséges Urának tüzes lelkű, t ü z e s ajkú nunciusai és mint a m a g y a r katolikus egyetemi polgárság válogatott csapatának lángoló szívű irányítói szólnak e k ö n y v sorain át.
S szózataik (Carlyle és Nietzsche theoriájának — meglátá-sának az igazolására) tényleg himnuszokká kerekedtek és szár-nyasodtak. írásaik prózában írt himnuszok. Vers libres-ek. Szí-nesek. Lendületesek. Patetikusak. Melodikusak. A szív és lélek legmélyebb mélységeiből törnek fel : forrón, szivárványos csillo-gással. Mint a mesevilág szökőkútjai.
A legmodernebb m a g y a r próza igazi gyöngyei. Itt igazán helyén volna és megállna, mégpedig büszkén állna az az ismert merész szó (Pintér Jenő dicsérete), hogy egy-egy oldalon több költőiség pompázik, mint sok modern költő egész kötetében.
Már az egyes fejezetek élére illesztett prelud-ök is (A lá-z a d ó lépések. A slá-zálá-z arcú bűn. A lélek slá-zentélyében. Győlá-zött a bűn. A törvény és a t ö r v é n y lázadói. A tiszta é l e t . . . ) egyene-sen csodálatos formai szépségeket és súlyos életértékeket adnak.
S a p o m p á s bevezetőkhöz minden tekintetben méltóak a fejezet-füzérek, amelyek a nyitányok megütött motívumait mes-teri művészettel bontják széjjel és kapcsolják ismét össze. A nagy Babilon, Halálraítélt fa vízmosta parton, Krisztus és a paráznák,
A csallóközi Nagy-Duna, Az édesapa c. fejezetek az írásművé-szet és a krisztusi szexuálpedagógia valóságos aranylapjai : himnuszok himnuszai !
írásmódjuknak ez a par excellence költőisége is mutatja : mi volt a céljuk e könyvükkel ?
Nem annyira oktatás, nem annyira a krisztusi szexuális etika kérdéseinek tüzetes megvilágítása: mint inkább az ifjú szívek megnyerése, az ifjú akaratok megmozdítása és feltüzelése a kemény parancs elszánt és örvendező követésére! Apostoli verbuválás a legnagyobb és legszentebb háborúra!
Ezért a íőgondot nem a felvilágosításra, a fényárasztásra : hanem a motiválásra, a heroikus érzelmek és elhatározások fel-keltésére és megerősítésére fordítják.
A könyv két nagy részre oszlik.
Az első felében (Szembe a Törvényhozóval) a nemi bűnök és bűnözések világát tárják elénk. A bűn keletkezésének (gene-zisének) és pusztításának (destrukciójának) a fonalán egyre mé-lyebb és szomorúbb körökbe vezetnek le.
A másik felében (A Törvényhozó fáklyája mellett) pedig a nemi tisztaság magaslati világát mutatják be. Az emberi élet-nek és „szent" tüze fejlődéséélet-nek a vonalán a tiszta gyermekkor és a fehér ifjúság virágos völgyéből lépésről-lépésre magasabb és titokzatosabb ösvényeken vezetnek fel a hegyekbe: a tiszta szerelem, a tiszta házasélet fenyveseire, végül el — fel a szűzies élet misztikus ormára.
Amilyen igaz realizmussal festik a szexuális bűn Infernóját szomorúnak, gyászosnak, halálosnak : ugyanolyan reálizmussal mutatják be a tiszta szerelem és liliomos heroizmus szépséges, friss, mennyországos örömökkel és gyöngyökkel ékes Paradizóját.
De amint erősen csalódnék az, aki a realizmus hallatára pikáns részletezéseket várna akár az Inferno, akár a Paradizó rajzában : úgy csak megnyugvással járja végig mind a bűnök, mind pedig az erények e birodalmát az, aki épülést és építést kér és keres e nagy kérdésben.
Amint céljuk és felelősségük fölséges tudata az Infernóban nem enged ajkukra egyetlen képet vagy célzást se, amelynek résén Anatole France szemfüles démona besurranhatna: úgy vi-szont a Paradizóban ugyanaz a vezető szellem (spiritus rector) szemmel láthatólag csakúgy önti és dönti eléjük és elénk a szebbnél-szebb és izzóbbnál-izzóbb színű képeket és hangokat,
91 IRODALMI ÉRTESÍTŐ.
hogy minél tökéletesebbé és teljesebbé tegye a lélek megindu-lását az eszmények csillagai felé !
A szexuális Infernóról láttunk már megrázóbb képet is, mint amilyent e könyv nyújt. A külföldi és világi példák mellő-zésével csak a hazai és papi Aster (Kucsera, Castitas a legszebb erény) rémes festményeire utalok.
De a sexuális Paradizóról senki, még megközelítőleg se írt ilyen lapokat, mint e könyv kitűnő alkotói. Hálás örömmel mon-dom, hogy az édesapáról és a gyermek őfelségéről szóló részek, vagyis inkább énekek — ritka ünnepi érzelmeket és gondolato-kat váltottak ki lelkemben. A megnyíló szívek c. fejezet pedig az egyik szépséges és mélységes magyar népdalunknak olyan interpretációja, mégpedig theologiai kézzel és szívvel végzett kibontása és transzponálása, amilyenhez foghatót aligha mutat-hat fel irodalmunk! De mit „aligházom", kimondom m a g y a r á n : nem mutathat fel irodalmunk! így csak mély szívek, csak nagy lelkek, csak egész emberek, egész papok, csak az Úrnak zengő lelkű és csengő ajkú nunciusai tudnak érezni és írni!
S épen azért, mert ennyire örülünk és hálálkodunk is e nagyszerű szexuálpedagógiai könyvön, a kitűnő szerzők iránt érzett és táplált nagy tisztelet is, meg fölséges céljuk alázatos szolgálata is kényszerít bennünket, hogy pár megjegyzést te-gyünk. Csak hármat !
Az első a szexuális bűnök következményeinek a tárgyalá-sára, illetőleg feltüntetésére vonatkozik.
A kiváló szerzők úgy adják elő a szexuális bűnök szank-cióját, mintha az Úr, a kemény parancs meghozója úgy rendel-kezett volna, hogy e parancs, illetőleg tilalom megszegését eo ipso azonnal követik és sújtják a természetfeletti katasztrófával (reatus culpae et poenae aeternae) együtt a természetes (lelki, testi, anyagi és szociális) bajok és csapások is.
Nem állnak egyedül e tekintetben ! Mindnyájan így szoktuk e kérdést letárgyalni. Különösen a szószéken, in impetu zeli Domini! Mert mindnyájunkat ugyanaz a fölséges cél és szándék vezet: az Úrnak és a veszélyeztetett életnek a szolgálata.
S mert tényleg olyanformán is van a dolog, hogy azok a ter-mészetes pusztulások is tényleg bekövetkezhetnek.
S mi az eredménye ennek a zelátori eljárásunknak?
Az, hogy azok a (sit venia verbo !) szerencsés elesettek, akik Venus tüskeit és harapásait kikerülték — nagyot néznek és vigyorognak, amikor a Sextum bekövetkezhető természetes
szankcióinak azonnali tényleges lecsapását, illetőleg annak fes-tését h a l l j á k . . . És lelkükben egész természetesen feltámad és handabandázni kezd a gondolat : De hiszen ez nem áll ! Ez nem igaz ! Magamon tapasztalom, hogy nem igaz . . . Meg ott varinak mások is! Nagyságok ! Napoleon, Goethe, Tolsztoj, Anatole France, meg a többiek, micsoda féktelenségeken mentek át é s . . . és se hülyékké, se roncsokká nem lettek ! . . Akkor tehát a ti egész rémítgetéstek — rémlátás!
Mit akarok tehát mondani? Azt, hogy a Sextum szankció-járól szóló tant a maga teljes igazságában adjuk !
S mi az igazság? Az, hogy a természetfeletti összeomlás a íúlyos bün után eo ipso abszolút bizonyossággal igenis be-következik: a természetes, vagy inkább természeti (lelki, testi, anyagi és szociális) katasztrófák pedig csak bekövetkezhetnek!
Tudom, hogy a szankciók tana morálisunknak nem épen könnyű és kidolgozott része. Maga a nagy Cathrein se vetett rá teljes fényt. Mausbach is megelégedett pár utalással.
Azt is tudom, hogy épen a Sextum szankciójának ilynemű felfedése — nem épen veszélytelen ! A béte humaine könnyen szabadságlevelet, vagy legalább is biztatást és megnyugtatást olvas ki belőle.
Mégis azt gondolom, hogy olyan homogén intelligens és komoly lelkek előtt a kitűnő szerzők megtalálták volna azt a hangot és beállítást, amely a teljes igazságot a veszély kizárá-sával adja.
Sőt tovább megyek és a szerzők theologiai és pedagógiai készültsége és érzéke láttára merem állítani: e kényes témát úgy tudták volna megfogni és végigvezetni, hogy hallgatóikban
Sőt tovább megyek és a szerzők theologiai és pedagógiai készültsége és érzéke láttára merem állítani: e kényes témát úgy tudták volna megfogni és végigvezetni, hogy hallgatóikban