Religio, 1929.

418  Letöltés (0)

Teljes szövegt

(1)

88-ik évfolyam, 1929. I. füzet, április 25.

RELIGIO

HITTUDOMÁNYI

É S BÖLCSELETI FOLYÓIRAT

SZERKESZTI ÉS KIADJA

Dr. K I S S JÁISJ

a z Aqulnói S z . T a m á s - T á r s a s 4 g alelnöke.

1923 APR 3 0.

Tartalom:

X. PIus pápa körlevele az igazi v a l l á s e g y s é g elősegítéséről. Dr, Lepold Antal. — Aqu. sz. Ta- m á s tudományos működése. Dr.

Rott Nándor. — Sz. Benedek világnézete. Dr. Szunyogh X.

Ferenc. — Okság é s az o k s á g i elv, tekintettel a condltionalls-

b

musra. Dr. B o c h k o f ) Ádán>.

A v a l ő s á g b i z o n y i t á s probl Jának erkölcsi jelentősége."" Dj Angyal Pál. — B e r g s o n filozó- fiájának alapgondolatai. Dr.

Dienes Valéria. — Két főrangú zsidó konvertitaa IV. századból.

Huber Lipót. — irodalom.

B U D A P E S T ,

A KALOCSAI ÁRPÁD R. T. NYOMÁSA.

1929.

ÁRA 1929-re 10 PENOŐ.

(2)

T A R T A L O M :

XI. Pius pápa körlevele az igazi v a l l á s e g y s é g elősegítéséről. Bevezeti

dr. Lepold Aulai. 1

É R T E K E Z É S E K .

Aquinói sz. Tamás tudományos működése. Dr. Rot1 Nándor. ... — 13 Szent Benedek világnézete. Dr. Szunyogh Ferenc O. S. B. ... ... 16 Az oksági elvről, különös tekintettel a conditionalismusra. Dr. Bochkor

Ádám. - 35 A valóságbizonyitás problémájának erkölcsi jelentősége. Dr. Angyal Pál. 44

Bergson filozófiájának alapgondolatai. Dr Dienes Valéria 54 Két főrangú zsidó konvertíta a IV. századból. Hubcr Lipót - . . . 67

IL IRODALMI É R T E S Í T Ő .

Dr. Mihályfi Ákos. Szűz Mária az ószövetségben. Dr. Nyisztor Zoltán. 81 Dr. W o l k e n b e r g Alajos. A katolikus világmisszió k ö n y v e ... 81

Tower Vilmos. A katolikus hitvallás. Dr. Kiss János 83 Palkovich Viktor. Katolikus hitelemzések. Eőri János 85 Dr. Marczell Károly é s Dr. Koszterszitz József. A kemény parancs.

Dr. H ász István. . -,- — — 87 Dr. Petró József. A z ősegyház élete. Dr. Tóth Kálmán 93

Dr. Cesare Orsenigo. Borromei sz. Károly élete. Fordította dr. Nyisztor

Zoltán. Ismerteti Dr. Kiss János. 94 Pastor Lajos. A pápák története, XIII. kötet. Dr. Mariin Aurél. ... ... 98

Hartmann Grisar. Luther Márton élete. Fordította Hoitsy Lajos Pál. Is-

merteti M. ... 101 Dr. Hübner Emil. Egyházjog és jogtörténet. Dr. Melichár Kálmán ... 104

Dr. Trikál József. A jelenségekből a valóságba. Dr. Dőry László. ... 105 Dr. Karl Schmidt O. S. B. Die menschliche Willensfreiheit in ihrem

Verhältniss zu den Leidenschaften. Dr. Dőry László. . . . — 107 Moór Gyula. B e v e z e t é s a jogfilozofiába. Dr Gerőcz Kálmán. A jog

alaptörvényei. Ismerteti Dr. Sipos István - 109

Magyar Katolikus Almanach. Dr. Kiss János - 111 A „Religio" megrendelőihez - — . . . ... — —

Fizetések nyugtatása - -

(3)

XL PIUS PÁPA KÖRLEVELE AZ IGAZI VALLÁSEGYSÉG ELŐSEGÍTÉSÉRŐL.

B e v e z e t ő .

Ujabb időben először Amerikából indult ki a különböző vallások világkongresszusának eszméje. Az 1892. október 21-én Chicago-ban megnyílt Kolumbus Kristóf-világkiállítással kapcso- latban az amerikaiak vallásvilágkiállítást is akartak rendezni.

40,000 meghívót küldtek szét a keresztény és nemkeresztény vallások képviselőihez. Meghívták a katolikus egyházat is. S az amerikai Egyesült Államok katolikus püspöki kara elhatározta a kongresszuson a részvételt. 1893. szept. 11-én megnyílt a val- lások chicago-i parlamentje. 4000 képviselő vett részt. Díszhelyet biztosítottak Gibbons kardinálisnak. Megjelentek brahminok és buddhisták Indiából, mandarinok Kínából, bonzok Japánból, görögkeletiek, methodisták, evangélikusok, reformátusok, baptis- ták, anglikánok stb. Bár a katolikus egyház képviselői kitüntető figyelemben részesültek s fényesen szerepeltek, a kongresszus a vallásoknak a katolikus egyházhoz közeledését nem szolgálta.

Az apostoli szentszék a katolikusok részvételét nem helyeselte.

A brit szabadegyházak szövetsége s az amerikai Inter- Church W o r l d Movement (Egyházak közt fennálló világ-mozga- lom), amely csak 3 évig állott fenn (1918—1921), az angol és amerikai protestáns felekezetek egyesítését eredménytelenül kísérelte meg.

A világ protestánsainak első világkongresszusát az episz- kopálisok kezdeményezésére 1910-ben Cincinnatiban tartották- Az az állandó bizottság, amely ezentúl a kongresszusokat ren- dezte s az egyesülés lehetőségeit tanulmányozta, mindenképen igyekezett az egyesítő törekvésekbe és a keresztény felekezetek közös gyűléseibe a katolikus egyházat is belevonni. Különösen 1914. és 1915. években tettek ily céllal n a g y erőfeszítéseket az Apostoli Szentszéknél. XV. Benedek p á p a határozottan elutasí- totta a meghívást s a katolikusoknak a mozgalomban részvételt nem e n g e d t e meg. Sederbloem upsalai evangelikus érsek ismé- telten írt levelet Csernoch János hercegprímásnak s a m a g y a r püspöki karban igyekezett elfogadtatni a keresztény felekezetek internacionális kongresszusainak gondolatát.

Religio, 1929. 1

(4)

2

1925-ben volt a stockholmi gyűlés s 1927. aug. 3-án tar- tották a legutóbbit Lausanne-ban. Ezen 300-an vettek részt 93 nemkatolikus keresztény felekezet képviseletében.

A kongresszusok ténye a nemkatolikus keresztényeknek v á g y á t az e g y s é g h e z bizonyítja. Központi tekintély nélkül a fele- kezetek folyton jobban szétzüllenek és fölaprózódnak. Elsikkad lassan a keresztény tan. Már az alapvető tételek is hitelüket vesztették.

Épen azért a kongresszusok rendezőit jószándék vezérli.

Azonban a jó célt azon az úton, amelyen ők keresik, nem lehet elérni. Hogy az egyesülés helyes módját a jószándékuaknak megmutassa, k i a d t a XI. Pius p á p a „Mortalium animos" kezdetű körlevelét, mely az én fordításomban itt következik.

Esztergom. Dr. Lepold Antal.

XI. Pius p á p a Apostoli körlevele a római szentszékkel kö- zösségben élő pátriárkákhoz, prímásokhoz, érsekekhez, püspökök- höz és más r e n d e s joghatóságú főpapokhoz az igazi vallásegy- s é g elősegítéséről.

XI. PIUS PÁPA.

Tisztelendő T e s t v é r e k ! Ü d v ö t és apostoli á l d á s t !

Az emberi szíveket talán soha máskor nem szállta m e g akkora vágy, mint épen napjainkban, hogy megerősödjön és az emberi társadalom közös j a v á r a váljon az a testvéri viszony, amely minket, embereket az azonos származásnál és természet- nél fogva egymással egyesít és összeköt. A nemzetek m é g nem élvezik teljesen a béke áldásait, sőt sok helyütt a régi és ú j a b b meghasonlások lázadásokban és polgárharcokban törnek ki.

Népeknek n y u g a l m á t és boldogulását érintő igen számos ellentét másképen m e g n e m oldható, mint az államfők és a kormányok összhangzatos tárgyalásai és törekvései által. Könnyen érthető tehát, — annál is inkább, m e r t az emberiség egysége felől már nincsen véleményeltérés — miért kívánják mindig többen, hogy az általános emberi testvériség ösztönéből a különböző nemze- tek napról-napra szorosabban összetartsanak.

Ugyanazt a célt akarják elérni némelyek az Úr Krisztustól szerzett Új Törvén// terén is. A m a tapasztalatuk alapján, hogy alig akad ember vallásos érzés nélkül, remélni merik s megváló-

(5)

AZ IGAZI VALLÁSEGYSÉG ELŐSEGÍTÉSÉRŐL. 3 síthatónak tartják, hogy a különböző népek, bármennyire el- térő is a vallási fölfogásuk, egyes vallási tételekben — mint a lelki élet közös alapján — testvériesen egyetérthetnek. Azért e tárgyban gyűléseket, összejöveteleket, előadásokat szoknak tar- tani, nem csekély hallgatósággal, s meghívnak oda vitatárgya- lásra válogatás nélkül mindenkit, a különféle pogányokat, a ke- resztényeket és a Krisztustól boldogtalanul elszakadtakat, akik annak isteni természetét és küldetését konokul és makacsul tagadják. Ilyen törekvéseket a katolikusok természetesen nem helyeselhetnek, mert azon a téves nézeten alapulnak, hogy az összes vallások többé-kevésbbé jók és dicséretesek, mert ha nem is azonos módon, mégis valamennyien egyaránt megszólaltatják és kinyilvánítják azt a velünkszületett természetes érzést, amellyel Istenhez vonzódunk és az ő uralmát hódolattal elismerjük. Akik ezt a nézetet vallják, azok nemcsak tévednek és csalódnak, ha- nem az igaz vallást elvetik - • meghamisítván annak helyes fogalmát, s fokozatosan a természetelvüségbe és istentagadásba siilyednek.

Nyilvánvaló azért, hogy az Istentől kinyilatkoztatott vallás- tól teljesen eltávolodik, aki az efféle érzelmű és törekvésű em- berekkel tart.

Egyeseket az igazságnak álarca mégis annál könnyebben megejt, mert a keresztények közt az e g y s é g ápolásáról van szó.

N e m d e kívánatos — mondogatják — sőt kötelező is, hogy az összes keresztények e g y m á s ócsárlását abbahagyják s végre kölcsönös szeretetben e g y e s ü l j e n e k ? Mert kicsoda meri mondani, hogy Krisztust szereti, ha teljes erejéből nem igyekezik annak óhaját teljesíteni, aki az Atyát kérte, hogy tanítványai mind- nyájan eggyé legyenek} S Krisztus ugyebár azt akarta, hogy tanítványai azzal az ismertetőjellel ékeskedjenek és a b b a n külön- bözzenek a többiektől, hogy szeretik e g y m á s t ? „Arról ismernek meg mindnyájan, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szere- tettel lesztek egymáshoz."2 Bár az összes keresztények — teszik hozzá — egyek volnának ; mert akkor többet tehetnének a hitet- lenség mételyének elfojtására, amely napról-napra t o v á b b ter- jedve, az evangéliumot elerőtleníteni készül.

Ilyeneket és más hasonlókat beszélnek és magyaráznak az úgynevezett pánkeresztények. S ők bizony már nem kevesen vannak s nem szórványosan találhatók, hanem egész seregekké

1 János 17, 21. — 2 János 13, 35.

1*

(6)

4

nőttek és messze elágazó szövetségekbe tömörültek, amelyeket a vallásról a legkülönbözőbb tanokat valló, többnyire nem- katolikusok vezetnek. Ügyüket akkora mozgékonysággal szolgál- ják, hogy a társadalomból számosan csatlakoznak, sőt igen sok katolikust is megejtenek annak a reménynek csillogtatásával, hogy megteremtik az egységet, amely látszólag az egyház óhajá- ' nak is megfelel, hiszen az egyháznak tényleg semmi sem lehet kívánatosabb, mint eltévelyedett fiait anyai kebelére visszahívni és visszavezetni. Pedig a csábító és megejtő szavak mögött a legsúlyosabb tévedés rejlik, amely a katolikus vallás alapjait megrendítené.

Ugyanazért apostoli hivatásunk lelkiismerete kötelez, hogy az Úr nyáját veszedelmes ábrándok zsákmányául ne engedjük.

Tisztelendő Testvérek! A veszedelem elhárítása céljából fölhív- juk buzgóságtokat. Bízunk benne, hogy ti írott és élő szóval könnyebben a néphez férkőztök s a néppel megértetitek azokat a most fölsorolandó elveket és okokat, amelyekből a katolikusok megtanulják, mit kell gondolniok és tenniök, mikor arról a moz- galomról van szó, hogy az összes keresztények bármiféle alak- ban egy közös egységben tömörüljenek.

Isten, a világ teremtőjét a végből alkotott minket, hogy őt megismerjük és neki szolgáljunk. Tehát a Teremtőnek teljes joga van a mi szolgálatunkhoz. Megtehette volna az Isten, hogy az ember valláserkölcsi vezetése céljából csak a természettörvényt írja elő, amelyet a teremtésben az ember lelkébe vésett, s ennek a törvénynek kifejlődését a rendes isteni Gondviselés útján sza- bályozza. De ő inkább parancsokat is adott, amelyeknek enge- delmeskednünk kell, s az idők folyamán — az emberi nem lété- nek kezdetétől Jézus Krisztus eljöveteléig és tanításáig, az em- bert ömaga tanította a kötelességekre, amelyekkel az eszes lé- nyek a Teremtőnek tartoznak. „Sok rendben és sokféleképen szólván hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, legutóbb e napokban Fia által szólott hozzánk."1 Ebből következik, hogy az igaz vallás nem lehet más, mint amely az Isten kinyilatkoztatott igéjén alapszik. Az isteni kinyilatkoztatás már kezdetben meg- indult, az Ó-szövetségben folytatódott s Jézus Krisztus által az Új-szövetségben jutott befejezéshez. Már pedig ha az Isten szó- lott — s hogy szólott, a történelem tanúsága bizonyítja — ak- kor egészen világos, hogy az ember köteles a nyilatkozó Isten-

1 Zsicl. 1, 1—2.

(7)

AZ IGAZI VALLÁSEGYSÉG ELŐSEGÍTÉSÉRŐL. 5

nek teljes hitelt adni s a parancsoló Istennek engedelmeskedni.

S hogy úgy a hitet, mint az engedelmességet az Isten dicsősé- gére és saját üdvünkre helyesen gyakoroljuk, az Isten egyszülött Fia a földön anyaszentegyházat alapított. S úgy hisszük, azok közt, akik magukat keresztényeknek nevezik, nem is lehet két- ség aziránt, hogy Krisztus tényleg egyházat alapított, m é g pedig egyetlen egyházat. De ha már föltesszük a kérdést, vájjon az Alapító szándéka szerint milyennek kell lennie az egyháznak már nem mindnyájan értenek egyet. Számosan tagadják például hogy Krisztus egyházának láthatónak kell lennie, legalább is abban az értelemben, hogy az egyház mint az egy és azonos tanban s egy tanítóhivatal és kormányzó hatalom alatt élő hívek egységes testülete mutatkozzék. Hanem ellenkezőleg a látható és érzékelhető egyház alatt a különböző keresztény közösségek- ből alakult szövetséget értik, amelynek tagjai egyenkint külön- böző s egymással ellentétes tanokat vallanak. Pedig Krisztus Urunk az ő egyházát mint tökéletes társaságot alapította, mint természeténél fogva külsőleg látható és érzékelhető társaságot, amelynek föladata a jövő időkben az emberi nem megváltásá- nak müvét folytatni egy fejnek vezetése alatt1 az élő szóval tanítás2 és a szentségek — a mennyei kegyelem forrásainak - kiszolgáltatása3 által. Azért hasonlatot mondva azt állította, hogy egyháza hasonló az országhoz,4 a házhoz,6 az akolhoz,6

a nyájhoz.7

S ez a csodálatosan megszervezett egyház az Alapító s az apostolok mint első terjesztők halála után nem szűnhetett meg, nem halhatott ki, mert megbízatása van, hogy időben és térben minden korlátozás nélkül az összes népeket az örök üdvösségre vezérelje: „Elmenvén tehát tanítsatok minden nemzeteket."8

S vájjon a hivatás örök teljesítésében veszíthet-e az egyház valamit erejéből és hatásából, mikor benne állandóan jelen van maga Krisztus, ki ünnepélyes ígéretet t e t t : „íme én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig?"9 Tehát az egyház most és mindenkor nemcsak fennáll, hanem szükségképen ugyanaz is marad, ami az apostoli időkben volt, ha nem akarjuk azt a lehe- tetlenséget állítani, hogy Krisztus Urunk nem valósíthatta meg

1 Máté 26, 18. stb. ; Luk. 22, 32; Ján. 21, 15—17. — 2 Márk 16, 15.

— s Ján. 3, 5 ; 6, 48—59; 20, 22. stb.; Máté 18, 18. stb. — •» Máté 13. — s Máté 16, 18. — c Ján. 10, 16. — ' Ján. 21, 15—17. — 8 Máté 28, 19. —

« Máté 28, 20.

(8)

6

szándékát, vagy tévedett abban az állításában, hogy egyházán a pokol kapui nem vesznek erőt.1

Ezzel kapcsolatban kell megvilágítani és megcáfolni azt a hamis vélekedést, amely körül az egész kérdés forog és amely- ből a nemkatolikusoknak a keresztény egyházak egyesítésére törekvő sokféle mozgalma és igyekezete származik. A mozgalom- nak vezetői ugyanis szüntelenül ajkukon hordják Krisztus szavait:

„Hogy mindnyájan eggyé legyenek . . . Legyen egy akol és egy pásztor . . ."2 de abban az értelemben, hogy ezek a szavak csak Jézus Krisztus óhaját és imádságát jelentik, amely még eddig nem teljesedett. Azt a nézetet vallják, hogy a hit és a kormány- hatalom egysége — Jézus Krisztus igaz és egyetlen egyházának ismertetőjegye — nem volt m e g eddig sem s most is hiányzik.

Kívánatos volna ugyan és kölcsönös hajlandósággal valamikor talán meg is valósítható, de eddig csak eszményi állapotnak tekinthető. Továbbá szerintük az egyház önmagában és termé- szeténél fogva részekre oszolt, azaz több egyházból vagy rész- leges közösségekből áll, amelyek külön állnak, s bár egyes hit- tételeik közösek, másokban mégis különböznek; az egyes része- ket megilletik ugyanazok a jogok. Az egyház legföllebb az apostolok korszakától az első általános zsinatokig volt egy és egységes. Szükségesnek tartják azért, hogy az avult viszályok és véleményeltérések kikapcsolásával, amelyek a kereszténységet a mai napig széttagolják, a közös tantételekből valami közös Hiszekegyet szerkesszenek és elfogadásra ajánljanak, amelynek megvallásában valamennyien egymást testvérekként nemcsak fölismerjék, hanem érezzék is. Ha a különböző egyházak és vallási közösségek valami általános szövetségben egyesülnek, akkor már legalább az az eredmény is elérhető, hogy szilárd és eredményes ellenállást tanúsíthatnak a hitetlenség terjedésé- vel szemben.

Ilyenformán beszélnek, Tisztelendő Testvérek, nagy általá- nosságban. Vannak azonban, akik megállapítják és megengedik, hogy az ú. n. protestantizmus oktalanul elvetette a hitnek egyes tanait és a külső istentiszteletnek némely szertartásait, amelyek pedig elfogadhatók és hasznosak, és amelyeket a római egyház megtartott. De mindjárt hozzáteszik, hogy ez az egyház is meg- rontotta a régi vallást, mert hozzáadott s hittételekként előadott az evangéliumtól nemcsak idegen, hanem azzal merőbén ellen-

1 Máté 16, 18. — 2 Ján. 17, 21 ; 10, 16.

(9)

AZ IGAZI VALLÁSEGYSÉG ELŐSEGÍTÉSÉRŐL. 7

kező tanokat. Többi közt első helyen említik a szent Pétert és a római széken utódait megillető legfőbb joghatóságról szóló tant. Akadnak ugyan köztük — bár igen kevesen — akik a római pápának a tisztelet elsőbbségét, sőt bizonyos joghatósá- got vagy hatalmat is hajlandók tulajdonítani, de ezt nem az isteni jogból származtatják, hanem a hívek akaratából akarják levezetni. Egyesek meg odáig is mennek, hogy tarka gyűlései- ken a római pápa elnöklését kívánják. Ámde bármennyi nem- katolikus keresztényt találunk is, akik a testvériséget Krisztus- ban hangos szóval hirdetik, olyanok egyáltalán nincsenek, akik- nek eszükbe jutna, hogy Jézus Krisztus földi helytartója tanítá- sának és kormányzói hatalmának magukat alávessék és neki engedelmeskedjenek. Hangoztatják, hogy a római egyházzal szí- vesen tárgyalnak, de a jogegyenlőség alapján, azaz mint egyen- rangú felek. És nincs semmi kétség benne, hogyha tárgyalhat- nának, azt azzal a fenntartással tennék, hogy az esetleg létre- jövő egyesség folytán nézeteiktől eltérni ne kényszerüljenek, amelyek pedig okai annak, hogy Krisztus egyetlen aklán kívül tévelyegnek.

Épen azért egészen nyilvánvaló, hogy az Apostoli Szent- szék gyűléseiken részt nem vehet és a katolikusok az ilyen mozgalomhoz nem csatlakozhatnak és azt nem támogathatják, mert ha azt megtennék, úgy hamis, Krisztus egyházától nagyon is eltérő vallásnak tekintélyét növelnék. Vájjon eltürhetnők-e mi azt — ami szörnyűséges dolog volna — hogy az igazság, még pedig az Istentől kinyilatkoztatott igazság, alkuba bocsáttassék?

Hiszen most épen a kinyilatkoztatott igazság megvédéséről van szó. Az Úr Jézus Krisztus az apostolokat azért küldötte az egész világra, hogy az evangéliumot hirdessék minden nemzeteknek, s hogy semmiben ne tévedjenek, előbb a Szentlélek által akarta őket kioktatni minden igazságra.1 Talán az apostolok tanítása egészen megromlott vagy valaha is elhomályosult az egyházban, amelynek kormányzója és őrzője maga az Isten, állandóan jelen v a n ? Mikor Megváltónk világosan kijelentette, hogy az ő evan- géliuma nemcsak az apostolok korának, hanem minden időknek szól, miképen válhattak volna idők folyamán annyira homályo- sokká és bizonytalanokká a hitigazságok, hogy ma már a leg- ellentétesebb véleményeket is meg kell tűrni ? Ha ez igaz volna, meg kellene állapítanunk, hogy a vigasztaló Szentléleknek le-

1 János 16, 13.

(10)

szállása az apostolokra s ugyanennek a Szentléleknek az egy- házban állandó jelenléte, valamint az Úr Jézusnak tanítása már századokkal ezelőtt elvesztette minden hatását és hasznát. Pedig az ilyen állítás hajmeresztő káromlás volna. Mikor az Isten egy- szülött Fia az ő követeinek megparancsolta, hogy tanítsanak minden nemzeteket, akkor az embereket kötelezte, hogy mind- azt elhiggyék, amit nekik „az Istentől eleve rendelt tanuk"1 hir- detnek, s parancsához ezt a záradékot fűzte: „Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik."2

Már pedig Krisztusnak ezt a két parancsát, amelyet föltétlenül teljesíteni kell, t. i. a tanítás parancsát s az örök üdvösség el- nyeréséhez szükséges hitnek másik parancsát még megérteni sem lehet, ha az egyház az evangéliumi tanítást nem teljes é p - ségben és világosan tanítja, s ha a tanításban nem mentes min- den tévedéstől. Azért még azok is messze eltérnek az igazság- tól, akiknek véleménye szerint a földön megvan ugyan a hit- igazságnak isteni letéte, de azt fáradságos munkával, hosszas és tudományos kutatásokkal kell megkeresni, úgy hogy annak megtalálására és átértésére alig elegendő az emberi élet. Mintha bizony a jóságos Isten a próféták és az ő Egyszülötte által azért szólott volna, hogy az általuk kinyilatkoztatott igazságokat csak néhányan és pedig a komoly öregek értsék, és nem azért, hogy olyan valláserkölcsi oktatást adjon, amely az embert egész halandó életen át vezérfonálként kalauzolja.

A pánkeresztények, akik az egyházak egyesítésére törek- szenek, látszólag nemes célt szolgálnak és az összes kereszté- nyek közt a szeretet öregbítését akarják. De miképen lehetséges, hogy a szeretet a hit kárán érvényesüljön? Mint tudjuk, m a g a a szeretet apostola szent János, aki evangéliumában az Úr Jézus szentséges Szívének titkait kinyilvánította és tanítványainak örök emlékezetébe vésni szokta az új törvényt: „Szeressétek egy- mást", szigorúan megtiltotta a közösködést azokkal, akik Krisz- tusnak nem teljes és hamisítatlan tanítását vallják: „Ha ki hoz- zátok jő és e tudományt nem hozza magával, ne fogadjátok őt házatokba, s ne is köszönjetek neki."3 A szeretet épen a teljes és őszinte hiten alapszik. Azért Krisztus tanítványai szükség- képen a hit egységében, mint legszorosabb kötelékben kap- csolódnak össze. Miképen képzelhető tehát olyan természetű keresztény szövetség, amelynek tagjai kifejezetten a hitigazsá-

1 Ap. Csel. 10, 41. — 2 Márk 16, 16. — s II. János 10.

(11)

AZ IGAZI VALLÁSEGYSÉG ELŐSEGÍTÉSÉRŐL. 9 gok tárgyában ragaszkodnak a maguk sajátos fölfogásához é s lelkületéhez akkor is, mikor ezek egymással szögesen ellenkez- nek ? S hogyan is léphetnek egységes szövetségbe azok az e m - berek, akik homlokegyenest ellenkező nézeteket vallanak: például akik a szent h a g y o m á n y o k a t a kinyilatkoztatás egyik hiteles forrásának elismerik s akik ezt tagadják; akik a püspökökből, papokból és szerpapokból álló egyházi hierarchiát isteni intéz- ménynek tartják s akik azt viszont a történelem folyamán a szükség szerint fokozatosan kialakultnak vallják ; akik a legmél- tóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor csodálatos á t - változása, vagyis az ú g y n e v e z e t t átlényegülés után a valóban jelenlevő Krisztust imádják s akik azt állítják, hngy Krisztus teste csak a hit által, v a g y jelképileg és a Szentség hatása által van jelen; akik az Oltáriszentségben áldozatot és szentséget látnak s akik azt kizárólag az utolsó vacsora emlékének v a g y emléke megülésének tekintik ; azok, akik jónak és üdvösnek tartják a Krisztussal megdicsőült szentek, kiválóan a Boldogsá- gos Szűz Máriának segítségül hívását és képeik tiszteletét, s viszont azok, akik ezt a tiszteletet elvetik, mint a m e l y állítólag ellenkezik a Jézus Krisztust, az „Isten és emberek közt egyetlen közvetítőt" megillető tisztelettel? A vélekedések ekkora zűr- zavarából hogyan vezethet az út a kereszténység egyesítéséhez, azt megérteni nem tudjuk, hiszen az egység másként, mint az e g y s é g e s tanítóhivataltól, a hit egységes szabályából és a ke- . resztények egységes hitéből nem jöhet létre. De azt m e g nagyon is tudjuk, hogy a véleményzavarból tágas út vezet a vallás el- hanyagolása, a hitközömbösség és az úgynevezett modernizmus felé, amelynek szerencsétlen hívei szerint a hitigazságok nem abszolútak, hanem csak viszonylagosak, azaz olyanok, amelyek korok és vidékek szerint alkalmazkodnak az emberek hajlamai- . hoz, mert nem a változhatatlan kinyilatkoztatásban gyökereznek, hanem az életföltételek függvényei.

Semmiképen nem szabad hit dolgában a tételeket alapvstő és nem alapvető tanokra fölosztani abban az értelemben, hogy a m a z o k a t mindenki köteles elfogadni, míg az utóbbiakat a hívek szabad választására lehet bízni. A hit természetfeletti erényének szabályozó oka ugyanis a nyilatkozó Isten tekintélye, amely önkényes emberi válogatást nem tűr. Krisztus igazi hívei ugyan- azzal a hittel hiszik például a Szentháromság titkát és a Bol- d o g s á g o s Szűz Szeplőtelen Fogantatásáról szóló tant, egyenlő

(12)

hittel hiszik az Úr megtestesülését és a római pápa csalatkoz- hatatlan tanítói tekintélyét abban az értelemben, amint azt a vatikáni általános zsinat megállapította. Mert azzal, hogy az egyház egyes hitigazságokat különböző korokban, esetleg csak a közelmúlt időben hirdetett ki ünnepélyes határozattal kötelező hittételekként, nem lesznek azok kevésbbé bizonyosak és kevesebb hitelt érdemlők, hiszen valamennyit az Isten nyilatkoztatta ki.

Az egyház tanító hivatala Isten bölcs rendelése szerint azért létesült a földön, hogy a kinyilatkoztatott igazságok min- denkorra csonkítatlanul megmaradjanak s az emberekkel köny- nyen és biztos úton közöltessenek. Bár ezt a tanítói hivatalt a római pápa és a vele közösségben élő püspökök állandóan gya- korolják, mégis e hivatalból kifolyólag különös kötelességüknek tartják, hogy amikor akár az eretnekek tévedéseivel vagy táma- dásaival határozottan kell szembeszállni, akár egyes tanokat mélyebben és világosabban kifejtve kell a hívek lelkébe vésni, akkor alkalomadtán egyes tételeket ünnepies módon és szabatos meghatározással kihirdessenek. A tanítói tekintélynek ez a rend- kívüli gyakorlata azonban semmiféle emberi találmányt, vagy új tételt nem csatol az igazságoknak ama összegéhez, amely a kinyilatkoztatásnak Istentől az egyházra bízott letétében legalább hallgatag benn nem foglaltatik, hanem vagy olyan igazságokat magyaráz, amelyeket eddig homályosaknak tartottak, vagy kö- telező hittételként előír olyasmit, ami felől eddig egyesek két- ségeket támasztottak.

Mindezekből érthető, Tisztelendő Testvérek, miért nem en- gedte meg az Apostoli Szentszék híveinek a nemkatolikusok tanácskozásain a részvételt. A keresztények egyesülését ugyanis nem lehet másként elősegíteni, mint annak sürgetésével, hogy a kívülállók, akik valamikor sajnálatos módon elszakadtak, Krisz- tus egy és igaz egyházába visszatérjenek. Ahhoz az egy és igaz egyházhoz, amely mindenki által felismerhető és Alapítójának akaratából mindig olyan marad, amilyennek maga Krisztus ala- pította minden ember üdvösségére. Krisztus titokzatos jegyese a századok folyamán soha be nem szennyeződött s soha be nem mocskolható, mint szent Ciprián tanúsítja: „Krisztus meny- asszonya be nem szennyezhető, mert romolhatatlan és tiszta.

Csak egy házat ismer, egy szoba szentségét őrzi szűzi szemé- remmel"1 s ugyanaz a szent vértanú joggal csodálkozik azon,

1 S. Cypr. De cath. Ecclesiae unitate, 6.

(13)

AZ IGAZI VALLÁSEGYSÉG ELŐSEGÍTÉSÉRŐL. 11

hogyan képzelheti valaki, hogy „ezt az egységet, amely Isten erejéből származik és égi szentségekkel fonódik össze, az e g y - házban meg lehet tépni és ellentétes akaratok szétválása foly- tán megosztani."1 Amennyiben ugyanis Krisztus titokzatos teste, azaz az Egyház, egy,2 összekötött és egybefoglalt,3 akárcsak a fizikai test, esztelenség volna azt mondani, hogy ez a titokzatos test széttépett és szétszórt tagokból állhat. Következésképen, aki nem kapcsolódik a titokzatos testbe, nem lehet annak tagja s nem függhet össze a fejjel, Krisztussal.4

Már pedig Krisztusnak ehhez az egyetlen egyházához senki nem tartozhatik s benne m e g nem maradhat, aki Péternek és törvényes utódainak tekintélyét és fennhatóságát engedelmesen el nem is ismeri és el nem fogadja. Nem engedelmeskedtek-e a római püspöknek, a lelkek legfőbb pásztorának azok ősei is, akiket Photius és a hitújítók tévedései ma fogva tartanak ? Ezek elhagyták az apai házat, amely azonban emiatt nem dőlt össze és nem pusztult el, mert Isten örök oltalma támogatja. Térjenek vissza a közös Atyához, aki az Apostoli Szentszéket ért méltat- lanságokat feledve, őket áradó szeretettel várja. Mert, ha amint mondják, Velünk és híveinkkel társulást keresnek, miért nem sietnek az Egyházba, „az összes keresztény hívek anyjához és tanítómesteréhez"/1 Hallják meg a feléjük kiáltó Laktanciust:

„Egyedül a katolikus egyház őrzi az igaz vallást. Ö az igazság forrása, a hitnek otthona, Isten temploma. Aki be nem lép, vagy belőle távozik: az élet és üdvösség reményétől távolodik. Senki ne áltassa magát makacs vitatkozással : az életről és üdvösség- ről van szó, s ha róla óvatosan és buzgón nem gondoskodunk, elvész az és kialszik."6 Jöjjenek tehát az elpártoltak az apostoli Székhez, amely a szent Péter és Pál apostolfejedelmek vérével megszentelt városban van, ahhoz a Székhez, amely „a katolikus egyház gyökere és anyja",7 de nem azzal a szándékkal és re- ménnyel, hogy „az élő Isten anyaszentegyháza, az igazság osz- lopa és erőssége"8 a hitnek sérthetetlenségét föláldozza és az ő tévelyeiket megtűrje, hanem, hogy magukat tanító tekintélyének és hatalmának alávessék.

Ami sok elődünknek eddig nem sikerült, bárha sikerülne nekünk, hogy atyai keblünkre ölelhessük azokat, akiket mint

1 S. Cypr. De cath. Ecclesiae unitate, 6. — « I. Kor. 12, 12. — » Ef.

4, 15. — 4 Ef. 5, 30; 1, 22. — 5 Lat. zsinat IV. c. 5. — c Divin. Instit. IV.

30, 11—12. — 7 S. Cypr. Ep. 48. ad Cornelium 3. — » I. Tim. 3, 15.

(14)

12

gyászos viszály folytán tőlünk távolállókat fájdalmasan siratunk.

Vajha az isteni Megváltó, „aki azt akarja, nogy minden ember üdvözüljön é s az igazság ismeretére jusson"1 meghallgatná azt a könyörgésünket, hogy az összes t é v e d ő k e t az egyház egysé- gébe visszavezetni méltóztassék. A végtelenül fontos ügyben kérjük a Boldogságos Szűz, az isteni malaszt anyja, minden eretnekség legyőzője és a keresztények segítsége pártfogását s kérje azt mindenki, hogy eszközölje ki minél előbb annak a boldog n a p n a k eljövetelét, amelyen minden ember meghallja Isten Fiának szavát, „igyekezvén fenntartani a Lélek egységét a béke kötelékével".2

Ti, Tisztelendő Testvérek, tudjátok, mennyire szívünk vágya ez. Akarjuk, hogy gyermekeink is megtudják, nemcsak a katolikusok az egész világon, hanem a tőlünk elszakadtak is.

Ha ezek a l á z a t o s imádságban kérik az Ég világosságát, bizo- nyosan fölismerik az Úr Jézus egyetlen igaz egyházát s velünk tökéletes s z e r e t e t b e n egyesülve, végre az egyházba b e is lép- nek. Ebben a reményben, az isteni kegyelmek zálogául és atyai jóindulatunk jeléül szeretettel adjuk rátok, Tisztelendő Testvérek, papságtokra s híveitekre apostoli áldásunkat.

Kelt Rómában, szent Péternél, 1928. január 6. Vízkereszt ünnepén, p á p a s á g u n k hatodik évében.

XI. Pius pápa.

1 I. Tim. 2, 4. - a Ef. 4, 3.

(15)

I. E R T E K E Z E 5 E K .

AQUINÓI SZENT TAMÁS TUDOMÁNYOS MŰKÖDÉSE.

Dr. Rott Nándor veszprémi püspök megnyitó beszéde az Aquinói Szent Tamás-Társaság 1929. március 7-én tartott közgyűlésén.

Ma, midőn Aquinói sz. Tamásnak, Társulatunk védőszentjé- nek ünnepét üljük, a kegyelet kivánja, hogy az ő dicsőségére néhány szót szóljak, kit a középkor az „Angelus scholae" az iskola, értsd a hittudományi és bölcseleti iskolák angyalának nevével ihletett.

De lehetetlen az ő tudományos értékéről szólnom a nélkül, hogy erkölcsi és lelki nagyságáról néhány vonással szerény ké- pet ne rajzoljak.

Már Plató hangoztatta, hogy az igazságnak és az örök értékeknek felismerése csak a tiszta, az érzékiségtől és földiektől független léleknek s elmének lehetséges. Ezt fokozott mértékben hirdette sz. Ágoston s a Szentatyák és egyházi írók s g y ö n y ö - rűen, szinte ritka költői szárnyalással s melegséggel fejtette ki sz. Tamás, midőn a Szentírásnak szép szavairól szól: quoniam in malevolam animam non intrabit sapientia, nec habitabit in corpore subdito peccatis.

Az alacsony érzésektől és vágyaktól való szabadság jel- lemzi sz. Tamást! A páratlan lelki tisztaság és deríí szerezte m e g neki az „angyali" jelzőt is s egyik lelki dispoziciója volt, m e l y öt a tudományban segítette s az elvont, érzékfölötti igazságok tárgyalásánál olyan világossá tette.

Ezen tisztasággal kapcsolatos, vele ikertestvér volt p á r a t - lan szívjósága és csodálatos alázatossága. Szívjóságával elbűvölt mindenkit és sok ellentétet kiegyenlített. Szenttéavatásának iratai szerint csodája volt a türelemnek és alázatosságnak. Sohasem lehetett ingerültnek látni. Az akkor szokásos tudományos vitat- kozásokban az ellentétes vélemények képviselői sokszor h e v e s hangnemben folytatták vitáikat. Szent Tamásról mondják, h o g y ' nyugalmát el nem vesztette, soha büszke öntudatról tanúskodó

megjegyzés el nem h a g y t a ajkát.

(16)

Egyik n a g y ellenfele : John Peckham is kiemeli ezen voná- sát, midőn 1285-ből származó levelében írja, hogy az általa meg- támadott T a m á s testvér n a g y szelídséggel és alázatossággal válaszolt.

Tisztasága és lelki alázatossága mellett sz. Tamás m é g az imádság e m b e r e volt. Tiszta és alázatos lelkületéből fakadt szép- séges imája, melyet tanulmányai elején elmondani szokott, a Creator ineffabilis kezdetű ima.

Ily erényekkel felvértezve indult már ifjú korában nagy tudományos munkásságának útjára s egész lelkével az érzék- fölötti és természetfölötti igazságok o r s z á g á b a iparkodott be- hatolni, mert — mint m o n d j a I. C. G. 5. az örök és l e g n a g y o b b igazságokba v a l ó csekély behatolás is az értelmet végtelenül tökéletesíti és a hittudományról lelkesülten állítja, hogy „est quaedam impressio divinae scientiae".

T u d o m á n y o s munkája pedig végtelenül termékeny volt.

Alig tudjuk megérteni, h o g y egy alig 50 éves ember hogyan írhatott annyit és olyan m a r a d a n d ó é r t é k ű t !

Minden korok legnagyobb bölcselőjét : Aristotelest az arabs bölcselők h a m i s felfogásával szemben helyesen m a g y a r á z t a s mint m o n d o t t á k kortársai : Aristotelest hivővé tette s megtérí- tette, míg a z o n korunk sok bölcselője a hittől Aristoteleshez pártolt.

De n e m c s a k ezt tette, hanem a p o g á n y gondolkodás tévely- géseitől is megtisztította Aristotelest.

A Szentatyák legnagyobbikának: szent Ágostonnak tanait magyarázta s amit sz. Ágoston á t v e t t a Platonismusból : mint pl. a dolgoknak örök képekben, in rationibus aeternis való meg- ismerését, az emberi léleknek bizonyos szellemi anyagból és alakból való összetételét : tanokat, melyeket az Augustinismus hívei h a t á r o z o t t a n cáfolni nem m e r t e k : Ö, sz. Tamás értelmi fölényével helyes v á g á n y b a terelte s legnagyobb érdeme sz.

Tamás bölcseletének, h o g y az emberi megismerés módját és eredetét, m e l y az érzékekkel s a külső világtól kezdődik, helyes világításba helyezte, a léleknek föltétlen egyszerűségét és szel- lemiségét bebizonyította, az anyagról és alakról világos és tiszta m a g y a r á z a t o t és fogalmakat adott, az általános fogalmakról és az egyedi képekről való elvonatkozásról : de abstractione idea- rum szóló tant megerősítette s ezzel útját v á g t a már a nomi- nalizmusnak, mely a szavakban csak hangokat, flatum vocis-t

(17)

AQUINOI SZ. TAMÁS TUDOMÁNYOS MŰKÖDÉSE. 15 akart látni s az emberi ismeretet ismét elsorvasztotta és sze-

g é n n y é tette.

Legfőbb érdemeinek egyike pedig, hogy a hitet és az ér- telmet megkülönböztette ugyan, de mindkettőt baráti összhangba hozta úgy, hogy mindkettőnek jogait és méltóságát épségben tartotta. Az emberi értelmet sz. Tamás a legmagasabb fokra emelte, úgy hogy alig szállhat magasabbra, sem a hit nem vár- hat már több érvet az észtől, mint amennyit sz. T a m á s bocsá- tott rendelkezésére. (Enc. Aeterni Patris.)

Hozzájárul ehhez m é g az a fölséges logikai és didaktikai épület, mellyel a skolasztikát a tökéletesség magaslatára emelte.

A skolasztika súlyt helyezett arra, h o g y a kérdést helyesen megértsék, azt világosan bizonyítsák és a felmerülő nehézségek- kel szemben megvédelmezzék. Innen sz. Tamásnál a stereotipnak látszó beosztás, mellyel megállapítja a kérdés mibenlétét, fel- hozza az ellenérveket, majd kifejti rövid, de mélységes bizonyí- tékokkal a kérdést s végül felel a nehézségekre: nem szabad szellemi szegénységnek és egyoldalúságnak, sem iskolás pedan- teriának minősítenünk. Mindez az igazság szolgálatában áll s XIII. Leo szerint praeclarae dotes, quae teologiam scholasticam hostibus veritatis faciunt tantopere formidolosam. Főleg Summa Theologia-jának fölépítése m e s t e r m ü v e a logikának, a tiszta és világos látásnak,'a szerves gondolkodásnak. Maga Eucken pro- testáns dogmatikus is csak dicsérettel emlegeti sz. Tamást és nagy m ü v é t a hatalmas dómokhoz hasonlítja, hol az alsóbb ré- szek szerkezetében már mintegy bennfoglaltatnak bár csak szunnyadón és sejtelmesen — a felsőbb vonalak, az ívek és azoknak gyönyörű találkozása. Nála is fokozatos a fejlődés és a cél : az igazságnak elérése s Istennek dicsősége ! (Eucken, Die Philosophie des Thomas von Aquin. etc. Bad Sachra 1910. 15.) Azonban nemcsak saját érveit és nézeteit fejtegeti. Ellen- kezőleg! A legnagyobb tisztelettel viseltetik a mult iránt. XIII.

Leo p á p a is kiemeli híres encyklikájában, hogy sz. T a m á s az elmúlt korok tudományos eredményeit mind felhasználta „vete- res doctores sacros quia summe veneratus est, ideo intellectum q u o d a m m o d o onanium sortitus est. Illorum doctrinas, quasi dispersa quaedam corporis m e m b r a in unum collegit et con- gruentavit". (Enc. Aeterni Patris.)

íme néhány gondolat és vonás, mely kell, hogy mindnyá- junkat, de különösen a hittudományi hallgatóknak a lelkét buz-

(18)

dítsa sz. Tamás müveinek tanulmányozására és sz. Tamás tudo- m á n y o s tekintélyének nagyrabecsülésére.

Adja Isten, h o g y hazánkban is nagyobb és nagyobb legyen az érdeklődés sz. Tamás iránt s ezzel az érdeklődés sz. Tamás- társulatunk iránt, mert ebben találják majd legszebb jutalmukat a társulat elnöke és fáradhatlan, alapító alelnöke, kik egy életet szenteltek immár a keresztény bölcselet felvirágoztatásának.

SZENT BENEDEK VILÁGNÉZETE.

A nagy e m b e r e k lelki világába belepillantani, arról összefog- laló képet alkotni mindig érdekes és sok tanulságot n y ú j t ó fel- a d a t a bölcselkedő szellem számára. A nyugati szerzetesség aty- jának, az idén X I V . évszázados rendi szabályzat (Regula) írójá- nak, Sz. B e n e d e k n e k a lelkébe belehatolnunk és világnézetéről összefoglaló k é p e t szereznünk hasonlóan é r d e k e s és tanulságos.

Ilyen pedig részben tárgyánál, részben pedig megismerési mód- jánál fogva.

Tárgya az E g y h á z egyik legnagyobb emberének lelki-világa.

Sz. Benedek, mint egyén is a keresztény történelemben a legki- magaslóbbak közé tartozik, de mint az apostoli egyház őskeresz- t é n y szellemének a képviselője, p é l d a k é p e is ennek a dicső kor- nak, amelyhez m i n d e n időben vissza fordulhatunk, hogy belőle ú j erőt merítsünk. Sőt nemcsak a hívő szemében nagy Sz. Benedek, h a n e m a k u l t ú r a történetét k u t a t ó tudósnak is meg kell h a j o l n i a előtte, mert intézménye jelentős szerepet játszott az európai műveltség kialakulásában és a n n a k még m a is el nem hanyagol- h a t ó tényezője.

De a bölcselkedést szerető elme előtt érdekes az az út is, amelyen át e l j u t u n k Sz. B e n e d e k szellemének összefoglalásához.

Két fő f o r r á s u n k : Nagy Sz. Gergely p á p a é l e t r a j z a és magának Sz, Benedeknek a R e g u l á j a csak töredék a d a t o k a t n y ú j t a n a k és nekünk úgy kell ezeknek a l a p j á n megéreznünk az összefüggést.

De vigyáznunk kell, hogy amit megérzésnek nevezünk, az ne le- gyen beleolvasás, ne legyen egyéni véleményünknek a regulába való belecsempészése, hanem valóban kiemelő és összefoglaló munkát végezzünk.

I.

A legelső kérdés, amely okoskodásunk kiinduló p o n t j a lehet:

mi Sz. Benedek felfogása az életről?

(19)

SZENT BENEDEK VILÁGNÉZETE. 17 E r r e könnyű megfelelni, mert a R e g u l á b a n világosan benne van, hogy az élet Sz. B e n e d e k szerint nem más, mint visszatérés Istenhez.1 A z é r t í r j a Sz. B e n e d e k s z a b á l y z a t á t , hogy a f á r a d s á g o s engedelmesség ú t j á n v i s s z a t é r j ü n k ahhoz, akitől a t u n y a e n g e d e t - lenséggel eltávoztunk. (Reg. prol. 4.) E n n e k a visszavezető ú t n a k a k e z d e t e szoros ugyan, de Sz. B e n e d e k azt ígéri, hogy a lelki életben való h a l a d á s és a hit növekedtével s z á r n y a l ó szívvel, a szeretet k i m o n d h a t a t l a n édességével j á r h a t u n k az Ür p a r a n c s o - latai k i j e l ö l t e úton. (Reg. prol. 101.)

Sz. B e n e d e k n a g y o n szereti az életet az ú t t a l és a v á n d o r - lással összehasonlítani. A k a t o n a s á g (militia) és a m e s t e r i m u n k a

(ars) m e l l e t t innen veszi a legtöbb k é p é t . Azt í r j a szent Benedek, hogy ,,az Ür maga m u t a t j a nekünk az élet ú t j á t " (Reg. prol. 39.) és ezt az u t a t „az evangelium vezetése mellett kell m e g j á r n u n k . "

(Reg. prol. 41.) Még p e d i g ,,a jó c s e l e k e d e t e k k e l kell f u t n u n k "

(Reg. prol. 45.) a m e r r e ,,az Ür m u t a t j a az ő h a j l é k á n a k ú t j á t . "

(Reg. prol. 50.) „ F u t n u n k kell és nem szabad azonnal visszariad- nunk a tökéletesség ú t j á t ó l " (Reg. prol. 86.) e g y i k ü n k n e k semi aki közülünk a tökéletes é l e t m ó d r a törekszik. A R e g u l a ugyanis elvezet a tökéletes é l e t m ó d r a , hogy „helyes úton h a l a d v a j u t h a s - sunk el T e r e m t ő n k h ö z " (Reg. c. 73, 11.) m i n d n y á j a n , akik a m e n n y e i h a z a felé sietünk és a m a g a s s á g o k b a t ö r e k s z ü n k . A k i k - nek lelkében él a szeretet, hogy az örök életre e l j u t h a s s a n a k ,

(Reg. c. 5, 16.) a z o k n a k „a szűk u t a t kell választaniok, mely életre vezet és mások ítélete szerint kell járniok, mert Istenhez az vezet el, h a az engedelmesség ú t j á n megyünk hozzá." (Reg. c.

5, 20—22.) „Van út ugyanis, mely elválaszt Istentől és pokolra vezet és v a n egy másik, m e l y elválaszt a bűntől és Istenhez és az örök élethez vezet." (Reg. c. 72, 1—3.) Ez utóbbin pedig „maga az Ür az, aki minket az örök életre segít." (Reg. c .72, 11.)

II.

1.) T u d j u k , hogy ezen az úton m i n d e n két tényezőn fordul meg; az egyik az Isten kegyelme, a m á s i k az emberi s z a b a d a k a r a t k ö z r e m ű k ö d é s e . A k a t o l i k u s tanítás e n n e k a k e t t ő n e k az egyen- súlyát á l l a p í t j a meg. E g y r é s z t v a l l j a ugyanis, hogy Isten a d min- denkinek elégséges kegyelmet, és v a n h a t é k o n y kegyelem, mely feltétlenül működik, m á s r é s z t elismeri az emberi a k a r a t s z a b a d -

1 R y e l o n d t : Le sens d e la vie d ' a p r è s la pensée de St. Benoît. Revue liturgique et monastique. 1922.

Religio, 1929. 2

(20)

s á g á t , amelynek tettei nélkül nem történhetik meg az Istenhez való visszatérés. ,,Aki téged m e g t e r e m t e t t k ö z r e m ű k ö d é s e d nél- kül nem fog megigazulttá tenni k ö z r e m ű k ö d é s e d nélkül. T u d t o - d o n kívül alkotott, t u d t o d d a l és a k a r a t o d d a l tesz igazzá." (S.

A u g u s t . Sermo, 15, 11.)

De t e l j e s tiszteletben t a r t v a az egyház tanítását, a m a g y a - r á z a t o k b a n mégis lehetnek k ü l ö n f é l e á r n y a l a t o k . A thomista és molinista világnézet közti különbség is épen ezen fordul meg. És h a sikerülne m e g á l l a p í t a n u n k Sz. B e n e d e k n e k e r r e való felfogá- sát, akkor m á r az alapoknál t o v á b b j u t h a t u n k . H a az élet nem m á s , mint visszatérés az Ürhoz és ezen az ú t o n a kegyelem és a s z a b a d a k a r a t segít előbbre, m e g m a r a d még mindig a kérdés, hogy e z e n az úton Sz. B e n e d e k m e l y i k tényezőt emeli ki jobban: v á j - jon a kegyelem indítását-e vagy a s z a b a d a k a r a t k ö z r e m ű k ö d é s é t ?

M á s szóval ez annyit jelent, hogy meg kell ismernünk Sz.

Benedek tanításának theológiai és filozófiai alapját. Lelkiéletet h e l y e s e n kialakítani csak így l e h e t . És igaza van a r e g u l a - m a g y a - r á z ó L' Huilliernek. hogy Sz. B e n e d e k t a n í t á s á t igazán m e g é r t e - nünk, belőle a l e l k i é l e t ü n k r e vonatkozó t a n u l s á g o t levonnunk n e m lehet, ha vissza nem t é r ü n k ahhoz a theológiához, m e l y e n a szent p á t r i á r k a t a n í t á s a alapul.1

2.) Hogy é p e n a k e g y e l e m t a n o n át a k a r u n k e l j u t n i Sz. Bene- d e k világnézetének megismeréséhez, ebben a k é r d é s t e r m é s z e t é - ben r e j l ő indításon kívül, v e z e t e t t a kor e g y h á z t ö r t é n e l m é n e k a t a n u l m á n y o z á s a is. Azok a n a g y viták, m e l y e k a kegyelem és s z a b a d a k a r a t működéséről P e l a g i u s követői és az Egyházhoz r a - g a s z k o d ó tanítók között folytak, még n a g y o n erősen éreztették h a t á s u k a t . A k a t o l i k u s tant, m e l y e t Szent Ágoston h i r d e t e t t P e l a - giussal szemben, é p e n abban az évben h i r d e t t e ki ismét az o r a n - gei zsinat A r l e s i Szent C é z á r elnöklete alatt, amikor Sz. Bene- d e k R e g u l á j á t írta, 529-ben. Lehetetlen, hogy Szent B e n e d e k ne i s m e r t e és ne követte volna a zsinatnak ezt a t a n í t á s á t , melynek 25 k á n o n j á t az E g y h á z is ü n n e p é l y e s e n megerősítette, mikor azt l á t j u k , hogy Sz. B e n e d e k főtörekvése m i n d e n b e n az volt, hogy az E g y h á z n a k hű gyermeke legyen. És akkor ebből a tanításból fon- tos k ö v e t k e z t e t é s e k e t v o n h a t u n k le m a g u n k n a k Sz. Benedek világnézetére vonatkozóan.

3.) Szent B e n e d e k m i n d e n gyermekében azt keresi elsősorban:

1 Explication ascétique et historique de la Règle de St. Benoît. Paris, 1901. I. 245.

(21)

JM

SZENT BENEDEK VILÁGNÉZETE. 19

„si r e v e r a Deum quaerit, hogy valóban Istent k e r e s i - e ? " (Reg. c.

58, 12.) Mert ez az élet legszebb c é l j a : keresni őszintén, tiszta szívből az Istennel való egyesülést. E z t a k a r t a R e g u l á j á v a l is elő- segíteni: ,,ut recto cursu perveniamus ad C r e a t o r e m nostrum, hogy eltévelyedés nélkül folytonosan e l ő b b r e h a l a d v a juthassunk el T e r e m t ő n k h ö z . " (Reg. c. 73, 11.)

De, ha a R e g u l a szellemét vizsgáljuk, e l s ő s o r b a n pedig a be- vezetését, akkor világos lesz előttünk, hogy ez a „c/ze Unruhe zu Gott," ez az Istent kereső n y u g t a l a n s á g bennünk, ez a pihenést nem ismerő t ö r t e t é s é l e t f o l y a m a t u n k f o r r á s a felé Sz. Benedek szemében nem más, mint felelet Isten hívó szavára.1 Hogy mi Istent a k a r j u k , a n n a k az az oka, hogy Isten előzően lelkünkbe h a t o l t és hívott m i n k e t . Azok a szavak, a m e l y e k e t Pascal ad a mi Urunk Krisztusunk a j k á r a , c s a t t a n ó s és költői f o r m á b a n ugyan- azt a gondolatot f e j e z i k ki: „Nem keresnél engem, h a meg nem t a l á l t á l volna."2 És jóval előbb m á r u g y a n a z t m o n d j a N a g y Szent Gergely, akit e g y é b k é n t is a benedeki világnézet egyik legauten- tikusabb k o m m e n t á l ó j á n a k t a r t h a t u n k , amikor azt í r j a : „Aki őszinte szívvel v á g y ó d i k Isten u t á n és őt keresi, v a l ó b a n m á r m a - gánál t a r t j a is őt, a k i t szeret."3 De szinte fölöslegesnek látszik ilyen nagy t e k i n t é l y e k n e k az idézése, h a m e g g o n d o l j u k , hogy ezt hirdeti m á r az evangélista Szent J á n o s is: „ N e m m i n t h a mi sze- r e t n ő k az Istent, h a n e m mert ő előbb szeretett minket és elkül- dötte Fiát engesztelő áldozatul b ű n e i n k é r t . " (I. J á . 4, 10.)4

I I I .

A theología szavaival kifejezve azt m o n d h a t j u k , hogy Szent B e n e d e k világnézetében az első a „gratia p r a e v e n i e n s " , vagyis Isten szeretetének a megelőző kegyelem k ü l d é s é b e n való megnyi- l a t k o z á s a . A megelőző kegyelem az a „divina quotidie clamans vox" (Reg. prol. 21.) Istennek naponkint hangosan lelkűnkhöz á r a d ó szózata, mellyel keresi az Ür az e m b e r e k tömegében a maga m u n k á s á t : „ q u a e r e n s Dominus in m u l t i t u d i n e populí opera- rium s u u m . " (Reg. p r o l . 27.)

És ez a minket m á r előbb kereső Űr a p r ó f é t a szavával hir- deti magáról, hogy mielőtt mi hívnók őt, m á r előbb m o n d j a : í m e

1 C o r n a ë r t : Le premier appel. Le prologue d e l à sainte Règle. Revue litur- gique et monastique. 1920.

2 „Tu ne chercherais pas, si tu ne m'avais pas trouvé" (Mystère de Jésus.)

3 „Qui mente intégra Deum desiderat, profecto iam habet ipsum, quem amat." (Homilia pünkösd vasárnapjára.)

4 V. ö. Hív az Isten. Szent Benedek Hírnöke, 1929. 2. szám.

*2

(22)

20

itt vagyok. , , A n t e q u a m me invocetis, diicam vobis: Ecce a d s u m . "

(Reg. prol. 37. — Is. 58, 9.)

Nem is csoda, h a ez a szív, a m e l y ennyire á t é r e z t e a meg- előző kegyelem t é n y é b e n az Isten szeretetének óriási, emberi szívvel csak épen s e j t h e t ő nagyságát, örömmel teli és égre len- d ü l ő viszontszeretettel felkiált: ,,Mi lehetne édesebb r á n k nézve, s z e r e t e t t testvéreim, az Ürnak e z e n hívó szavánál, mellyel kegyes- ségében maga az Űr m u t a t j a n e k ü n k az élet ú t j á t ? ! " (Reg.

p r o l . 39.)

És a megelőző kegyelem első indításától kezdve m i n d e n jó- c s e l e k e d e t ü n k e t t o v á b b r a is a k e g y e l e m művének tekinti Szent B e n e d e k . E z é r t int minket, hogy mi is azokhoz csatlakozzunk, akik „a jó cselekedeteik t u d a t á b a n nem v á l n a k f e l f u v a l k o d o t - t a k k á , hanem m i n d e n k o r m é l y e n meg vannak győződve arról, hogy a bennök meglevő jó t u l a j d o n s á g o k nem maguktól, h a n e m az Ürtól e r e d n e k és ezért egyre a bennök m u n k á l k o d ó U r a t m a - g a s z t a l j á k . " (Reg. prol. 57—61.)

A kegyelem m ű k ö d é s é t ezért sohasem felejti el Sz. B e n e d e k . A legelső t a n á c s a az, hogy b á r m i jóba is k e z d ü n k bele, k é r j ü k k i t a r t ó buzgó imádsággal az Űrtól a véghezvitelét (Reg. prol. 10.), m e r t az imádság a kegyelem f o r r á s á n a k megnyitója.

A z e r é n y e k megszerzése, a tökéletesség legnagyobb f o k á n a k elérése, — amikor amit előbb csak félelemből t e t t ü n k meg, azt m i n t e g y t e r m é s z e t s z e r ű l e g és szokássá válva Krisztus szereteté- ből és az e r é n y e k b e n való gyönyörködésből tesszük, — nem a m a g u n k erőfeszítésének az e r e d m é n y e , h a n e m az Ür viszi ezt végbe a Szentlélek kegyelme á l t a l a bűnöktől és a vétektől meg- tisztított s z o l g á j á b a n . (Reg. c. 7, 155—159.)

A léleknevelés és j e l l e m a l a k í t á s nagy m u n k á j á b a n , a bűnök l e k ü z d é s é b e n és az e r é n y e k megszerzésében é p e n a kegyelmet ki- eszközlő h a t a l m a m i a t t t u d j a Szent Benedek m i n d e n n é l : kiközö- sítésnél, tanácsnál, intésnél, megfenyítésnél, ezeknél az emberi eszközöknél n a g y o b b n a k az i m á d s á g o t : „ a d h i b e a t etiam, quod m a i u s est, suam et omnium f r a t r u m orationem" (Reg. c. 28, 13.), m e r t az imádság á l t a l kikönyörgött kegyelemben m a g a a M i n d e n - h a t ó Ür működik a mi j a v u n k r a .

De mindezeknél jobban m e g m u t a t j a Szent B e n e d e k n e k a k e - gyelem e r e j é b e n r e n d í t h e t e t l e n bizalommal hívő lelkét, amikor azt tanácsolja, h o g y h a l e h e t e t l e n n e k látszó dolgot is bíznak r á n k és kérésünk e l l e n é r e nem s z a b a d í t a n a k fel alóla, szeretetből és

(23)

SZENT BENEDEK VILÁGNÉZETE. 21 Isten segítségében bízva: „ex c a r i t a t e et confidens de adiutorio D e i " (Reg. c. 68, 10.) e n g e d e l m e s k e d j ü n k , m e r t a kegyelem még a l e h e t e t l e n n e k l á t s z ó dolgok véghezvitelében is megsegít.

És á l t a l á b a n a z t tanácsolja, hogy h a bármiben úgy érezzük, hogy erőnk elégtelen lenne, k é r j ü k az Urat, hogy kegyelmével siessen segítségünkre: ,,et quod minus habet in nos n a t u r a possi- bile, rogemus D o m i n u m ut gratiae suae iubeat nobis adiutorium m i n i s t r a r e . " (Reg. prol. 82—84.)

Vagyis összefoglalóan k i m o n d h a t j u k , hogy Szent Benedek világnézetében megvan a kegyelem primátusa. Ez az egyik oka, hogy a bencés theológusok és filozófusok m i n d e n k o r a thomista bölcsészet felé h a j l o t t a k és ez aszkézisükre is hatással volt.

A kegyelemnek ily nagy m é r t é k ű h a n g s ú l y o z á s a következik Szent Benedek őskeresztény theocentrikus világfelfogásából is.

De mivel anthropocentrikus k o r u n k szöges e l l e n t é t b e n áll ezzel az ősi világnézettel, azért kell hosszú t a n u l m á n y és lassú ú j j á - nevelés, „lente r e e d u c a t i o n " ahhoz is, hogy bele t u d j u n k illesz- k e d n i a benedekí gondolatvilágba. A ma összetett embere előtt a k á r h á n y részletében, vagy n a g y o n is egyszerű, vagy egyenesen é r t h e t e t l e n . De k o r u n k n a k ez a szelleme ellentétben áll a katoli- cizmus szellemével is és közénk való f u r a k o d á s a a k a t o l i k u m n a k volt á r t a l m á r a . T e h á t egyetemes é r d e k k í v á n j a az apostoli egy- ház őskeresztény szellemének oly kiváló képviselőjének a t a n u l - m á n y o z á s á t , mint Szent Benedek, hogy ez által is sikerüljön a nagy katolikus ú j j á s z ü l e t é s m u n k á j á n dolgoznunk. Ez az ú j j á - születés a katolikus Egyházban is ez alapokhoz való visszatérés- ből n y e r i erejét, a z é r t kell a liturgikus apostolság mellett a Szent B e n e d e k jubileumból is az egész m a g y a r katolikus t á r s a d a l o m - nak tanulnia.1

IV.

Megvan tehát a kiinduló p o n t u n k , a h o n n a n tovább következ- t e t h e t ü n k . A k e g y e l e m hangsúlyozása az a k a r a t t a l szemben, az isteni elem kiemelése az emberivel szemben az az alap, a m e l y r e f e l é p í t h e t j ü k Szent Benedek A t y á n k egész világnézetét.

1.) A t e r m é s z e t e s ész is azt m o n d j a , hogy a kegyelemmel szemben a mi f e l a d a t u n k és k ö z r e m ű k ö d é s ü n k k e t t ő s : az egyik, hogy le kell r o n t a n u n k a kegyelem a k a d á l y a i t , a másik, hogy elő kell segítenünk a kegyelem m ű k ö d é s é t . É r d e k e s ebből a szem- pontból Aquinói S z e n t T a m á s n a k egyik helye: „ A m i n t az eré-

1 V. ö. A liturgia és a kat. újjászületés. Pannonhalmi Szemle. 1928.

(24)

nyek összeségét egy é p ü l e t t e l lehet összehasonlítani, úgy azt, ami az e r é n y e k közül a legelső, azt az a l a p k ő v e l h a s o n l í t h a t j u k össze.

De az e r é n y e k e t Isten önti lelkünkbe. A z é r t az e r é n y e k megszer- zésében a l a p v e t ő tevékenységünk k e t t ő s : az első az a k a d á l y o k e l h á r í t á s a . Ebből a szempontból az első hely az alázatosságot illeti meg, m e r t ez űzi el a büszkeséget, mely Istennek ellenáll.

A z a l á z a t o s s á g az Ü r n a k aláveti m a g á t és u t a t nyit az isteni ke- gyelem á r a m l á s á n a k , amint a Szentírás m o n d j a : Isten a gőgösök- nek ellenáll,de az a l á z a t o s a k n a k m e g a d j a kegyelmét. E b b e n az é r t e l m é b e n az a l á z a t o s s á g a lelki é p ü l e t a l a p j a . M á s szempontból első az az erény, mellyel Isten elé l é p ü n k és az első lépés a hit által történik Szent P á l szerint is: ,,Aki Istenhez a k a r lépni, an- nak hinnie kell." (2, 2q. 161, a. 5 a d 2.)

így tanít Aquinói Szent T a m á s és világos, hogy t a n í t á s a rész- ben fedi Szent B e n e d e k gondolatát, a m e l y a r r a k é s z t e t t e őt, hogy az alázatosságról í r j a meg R e g u l á j a leghosszabb és legjellem- zőbb fejezetét.1 De a nagy bölcselő csak egyik felét a d j a Szent B e n e d e k t a n í t á s á n a k . A Regula szerint ugyanis a kegyelem mű- ködésének két fő a k a d á l y a van: az egyik az emberi büszkeség, a másik az ö n a k a r a t érvényesítése. A b e n e d e k i aszkézis negativ p r o g r a m m j a a kegyelem ezen két a k a d á l y a ellen való harcot hirdeti.

Az első bűn is ebből a kettős forrásból e r e d t . Ősszülőinket megszédítette a büszkeség: „ O l y a n o k lesztek, mint az Isten!" és a tilalom ellen lázította a k o r l á t o k a t tűrni nem a k a r ó ö n a k a r a t . Sőt az angyalok b u k á s á t is a gőg és Istennek szolgálni nem a k a r ó ö n a k a r a t okozta. így t e h á t természetes, hogy Szent B e n e d e k vi- lágnézetében is ez a k e t t ő minden r o s s z n a k a f o r r á s a .

2.) Vegyük az első a k a d á l y t : önakaratunk érvényesítését.

Szent B e n e d e k a t y á n k a Regula e l e j é n kijelenti, hogy ő azokhoz intézi szavait, akik „ l e m o n d o t t a k ö n a k a r a t u k r ó l " (Reg. prol. 7.) M e r t „akik az ö n a k a r a t n a k szolgálnak, azok nem l e h e t n e k igazi szerzetesek, h a n e m csak a l e g n y o m o r u l t a b b gyrovagusok." (Reg.

c. 1, 31.) E z é r t szigorúan m e g t i l t j a , hogy „bárki s a j á t szívének a k a r a t á t kövesse a kolostorban", (Reg. c. 3, 19.) m e r t az „önaka- r a t g y ű l ö l e t e " a lelkiélet m ű v é s z e t é n e k egyik eszköze. (Reg. c.

1 Az említett részleten kívül még több helyről ki lehet mutatni, hogy Aquinói Szent Tamás jól ismerte a bencés szellemet és sokat tanult belőle.

Nem csoda, hisz Monte Cassinon a bencések nevelték, mint oblátust és egy ideig maga is bencés a k a r t lenni. V. ö. Paul Renaudin: St. Thoma d'Aquin et St. Benoît. Revu Thomiste, 1909.

(25)

SZENT BENEDEK VILÁGNÉZETE. 23 4, 71.) Amint tehát a p a r a n c s elhangzik, „el kell hagynunk ön- a k a r a t u n k a t " (Reg. c. 6, 8.) és tettekkel kell a p a r a n c s n a k meg- felelnünk.

De nemcsak az engedelmesség miatt kívánja ezt S z e n t Bene- dek, hanem alázatosság erénye miatt is, mert az alázatosság első foka azt követeli, hogy minden órában „őrizzük meg magunkat

— többek közt — az ö n a k a r a t bűnétől, melynek követésétől a Szentírás is tilt: A magad akaratától f o r d u l j el, és k é r d az Urat imádkozva, hogy az ő a k a r a t a legyen meg benned. (Reg. c. 7, 57—61.) Az alázatosság második fokán m á r nemcsak azért nem t e l j e s í t j ü k önakaratunk kívánságát, m e r t ez a parancs, és így kénytelen kelletlen, de engedelmeskednünk kell, h a n e m nem is szeretjük már ö n a k a r a t u n k a t és nem is vágyódunk a r r a , hogy kívánságai t e l j e s e d j e n e k . " (Reg. c. 7, 91.) Amikor t e h á t minden t u l a j d o n á r ó l lemond a bencés, akkor lemond nemcsak anyagi külső javairól, hanem lelki javairól, „mert még az a k a r a t a sem lehet s a j á t t u l a j d o n a . " (Reg. c. 33, 7.)

És valóban nem t u d j u k eléggé hangsúlyozni, hogy mily káros lehet az Énnek a túlságra jutása a lelkiéletben. Hogy t u d j a tönkre tenni a lélek legszebb kincseit, mennyire be t u d hálózni és meny- nyire elvakíthat önmagunkkal szemben, A mai írók t a l á n rend- szeresebben írnak erről az önámításról, részletesebben l e í r h a t j á k a lelkiélet hazugságait, világosabban f e l t á r j á k gyöngeségeinket, melyeket talán erőknek és jó t u l a j d o n s á g o k n a k látunk, de különb orvosságot egyikük sem tud adni, mint az önakaratunk megféke- zését, a lelkiéletnek Én-telenné tevését.

Nem jelenti ez az a k a r a t gyengítését, m e g t a r t h a t j u k tehát a modern aszkézis és pedagógia tanítását az akarat neveléséről.

Sőt ez a nemesebb értelembe vett akarati-világ erősítését szol- gálja, mert a kiölt Én helyébe Isten lép és az önakarat velleitása, gyenge, erőtlen a k a r k o d á s a helyébe az isteni Voluntas lép, ez az egyetlen és fölséges hatalom, melynek szava a Fiat és következ- ménye a Factum est!

3.) A másik alapvető hiba a büszkeség, a „superbia vitae."

Látszólag kevesebb helyen említi ezt a bűnt Szent Benedek, de hogy az önakarattal egyformán kiirtásra ítéli, azt m u t a t j a az a tény, hogy R e g u l á j a leghosszabb fejezetét a büszkeség ellentét- jéről: az alázatosságról í r j a .

Büszkeségnek nevez Szent Benedek minden önfelmagaszta- lást, legyen bár a forrása, akár tehetségünk, a k á r a sikerünk, akár

(26)

az állásunk, akár b á r m i más. E z é r t míg egyrészt a lelkiélet jó cselekedetei közt m e g h a g y j a , hogy tanítványa „ne legyen büszke,"

(Reg. c. 4, 38.) m á s r é s z t büntetéssel s ú j t j a a büszkeség minden megnyilatkozását. A z apátnak a büszkeséget még testi fenyítés- sel is irtania kell, — h a szükség l e n n e erre — vagy pedig a közös- ségből ki kell zárnia azt, aki engedetlen és büszke létére ismételt büntetés után sem a k a r n a megjavulni. Nagyon vigyáz arra is Sz.

Benedek, hogy ha v a l a k i elöljáró lett, akkor a büszkeség el ne k a p j a . H a pedig p é l d á u l a dékánok közül valaki mégis büszke lenne, akkor háromszori figyelmeztetés után állásából is el lehet mozdítani, hogy m é l t ó b b jöjjön a helyébe. (Reg. c. 21, 14.) De ugyanígy rendelkezik a p e r j e l r e vonatkozóan is. Sőt itt azt is hozzáteszi, hogy h a elmozdítás u t á n nem t u d n a megnyugodni és engedelmesen visszavonulni, akkor a kolostorból is el lehet k ü l - deni. (Reg. c. 55.) A kolostorban levő papoknak is ezt köti a lel- kükre, hogy a felfuvalkodottságot és a büszkeséget k e r ü l j é k .

(Reg. c. 62, 2.)

Szent Benedek nem ír többet a büszkeségről. De mintegy kiegészíti az ő o k t a t á s á t legzseniálisabb tanítványának, Szent B e r n á t n a k a büszkeségről szóló értekezése. Míg Szent B e n e d e k megírta az alázatosságnak magasba vivő tizenkét fokozatát, a d d i g Szent Bernát összeállította a kevélységnek a mélységbe vezető tizenkét állomását. E z e k szerinte: a kíváncsiság, a könnyelműség, a hiú öröm, a hányivetiség, a különcködés, a dölyfösség, a b e k é p - zeltség, a bűnök szépítgetése, a h a m i s gyónás, a lázadás, a szaba- don való vétkezés és végül a v é t k e k megszokása.1

L á t j u k tehát, hogy valóban az önakarat és a büszkeség az a két fő bűn, amely ellen küzd Szent Benedek. D e a felsorolt a d a - tok mögött meg kell látnunk a bennük r e j l ő világnézetet, m e r t akkor t u d j u k megmondani, hogy miért épen ezt a két bűnt üldözi Szent Benedek. A z é r t , mert a kegyelem bennünk való működésé- nek ezek a fő akadályai. És u g y a n e z az oka a n n a k is, hogy miért az engedelmesség és az alázatosság a két fő erény, melyet Szent Benedek A t y á n k hangsúlyozottan megkíván. Azért, m e r t ezek segítik elő a kegyelem működését.

V .

1.) Első t e h á t az engedelmesség. Szent Benedek A t y á n k vi- lágnézetének az elmondottak szerint is a természetfölötti előtt

1 V. ö. M a r é c h a u x : St. Benoît. P a r i s , 1911. (A 165—193. 1 Szent Bernát t a n í t á s á t elemzi.)

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Kapcsolódó témák :