Tételemet egészen a misztika látószögéből vizsgálom, mert tanulmányozásomnak tárgya voltaképen a misztika és mert mind-azon problémák, melyek a lelki élet terén valósággal feltornyo-sulnak, nem az aszkézis, hanem a misztika terén adódnak. A nehézségek forrása kettős. Egyik a misztika óriási mezeje, sok-félesége és sok tekintetben privilegizált volta; a másik pedig az, hogy csak legújabban ismerték fel annak a szükségességét, hogy az aszkézis és a misztika lényegét megállapítsák, a kettőt egymástól elhatárolják, illetőleg a kettőnek egymáshoz való tar-tozását, vagy viszonyát meghatározzák.
Mindkettő a lelki élet világa. De ezzel a kijelentéssel sem egybetartozásuk, sem egymástól való megkülönböztetésük nem válik nyilvánossá.
Az aszkézis művelői és írói közül sokan n e m hajlandók a misztika különvalóságát elismerni (pl. Tissot), v a g y ha igen, akkor mint valami rendkívüli és kevésbé megbízható, feltétlenül nélkülözhető lelki világot tüntetik fel (pl. Meschler), melyhez Krisztusnak nem igen van szava. Persze a misztika terén a val-lási subjectivizmus valóságos orgiákat ül, ami miatt a dogma-tikus igen-igen óvatos a miszdogma-tikusok megéléseivel szemben, de viszont az aszkétikus írók sokszor olyan gyenge theologusok és dogmatikusok, hogy előnyösebb, ha nem rándulnak át a misztika berkeibe. Az aszkétikus írók közül azok még a legnobilisabbak a misztikával szemben, akik elismerik a misztika értékét és lét-jogosultságát, azonban annyira kitágítják az aszkézis fogalmát, hogy beleférjen a misztika is (pl. Cohausz, Louismet), amivel azonban nem igen tesznek szolgálatot a lelki életnek, mert na-gyon letompítják a misztikát, sőt nem ritkán lényegében hami-sítják meg.
Egészen a misztikának a talajából indulva ki, a szinte át-tekinthetetlen gazdag anyag és problémák dzsungeljében csak akkor tudok eligazodni és végül biztos fogalmakhoz és
ismere-Religio, 1929.
tekhez jutni, ha történelmi egymásutánban és genezisben tekin-tem át a mezőt.
Két vágányon kell állandóan haladnom. Egyik az a misz-tikus irodalom, melyben miszmisz-tikus lelkek élményeiket írták le;
a másik pedig az a misztikus irodalom, melyet theoreták, misz-tikával foglalkozó írók teremtettek. Sok misztikus író maga mind-két vágányon jár.
Az őskereszténységben és a szentatyák korában nem mu-tathatunk rá olyan typikus írókra, kik misztikus élményeiket ír-nák le, amilyenekkel a középkorban és az újkor elején olyan sűrűen találkozhatunk. Hacsak Makariust és szt. Ágoston Confessioit nem számítjuk ide. Az őskereszténység és a szentatyák korának egykori írói apologeták, dogmatikusok, biblikusok pasztoralis írók voltak.
A misztika, mint tudatos irány, először keleten a montanistáknál lép fel. Téves tanításaiknak nagy áldozata: Tertullian. Ugyan-ekkor a remete szerzetesek vallási poezisében találkozunk ki-forrott misztikus iránnyal (Vita s. Antonii ; nini vei Izsák költemé-nyei). Sok misztikus mozzanatot tartalmaz alexandriai sz. Kele-men. Nála erős Plato, Philos hatása (Stromata). Sz. Ágostonig a kereszténység legnagyobb theologusa és genie-je Origenes a neoplatonikus misztikának egyik mestere. A kappadociai Atyák iratai és főkép Nyssai szent Gergely Mózes élete bővelkednek misztikus részekben.
Nyugaton a misztika mesterei : szent Ágoston, nagy szent Gergely és Pseudo Dionysios areopagita. Szent Ágostont a neo-platonikus hatás és a Logos tan csak megindulásában befolyá-solta, de azután megtalálta a lelkielmélyedésnek és az istenes odaadásnak olyan mélységes és őszinte hangját, h o g y Confessiói könyve minden idők számára utolérhetetlenül szép misztikus olvasmány. A misztikusok jellegzetes szókincséből több már szent Ágostonnál előfordul.
A misztika történetében fordulópont és egy évezredre való megindulás a Pseudo areopagita Dionysios misztikája. Ma már bátran elmondhatjuk, hogy szerencsétlen kihatás, mert a miszti-kának bizalmatlanságot keltő sejtelmessége, pantheisztikus színe-zete, agnoszticizmusa, dagálya és szubjektivizmusa Pseudo Dio-nysios terhére írandó. Pseudonisios neoplatonizmusa a végered-ményben Plotinostól ered, kinek őszinte istenkeresésében és misztikus mély istenbemerülésében nem lehet kételkedni. Plotinos elve, hogy az érzékiből ki kell vetkőzni, hogy az értelmit
meg-AZ ASZKÉZIS ÉS A MISZTIKA LÉNYEGE 115
leljük. De épen így kell az értelmiből is kivetkőznünk, hogy az értelemfeleitihez érjünk. Sok pantheisztikus momentumot vitt be a misztikába ennek az elvnek hangsúlyozása. A hatás feltalál-ható még a késői spanyol misztikában is, bár az teljesen keresz-ténnyé gyűrte már át.
Az egész középkor esküdött reá és kommentálta még aquinói szent Tamás is. Abszolút tekintélyének kulcsa az volt, hogy saját bemondása és főleg mondanivalójának beállítása alapján az areopag szent Pál tanítványának tartották. Először a monophysiták citálták a VI. század elején s utána is eretnek táborokban — a nestorianusok-nál, monotheletáknál hivatkoztak reá, ami semmiképen sem volt jó ajánló levél. Hangzott is el ellene több tiltakozó orthodox nyugati hang, de mikor Scotus Erigena latinra fordította és szent emberek mint Apostoltanít-ványt portálták, rövidesen meghódította az egész theologiát.
A tudományos világ ma sem sejti íróját. Hipler, Koch, Stingl-mayer kimutatják, hogy Plotinost, de főleg Proklust írja ki és a keleti atyákat — különösen Originest — használja fel erősen.
Fő methodusa az allegorizálás és az etimologizálás, mely utóbbi a neveknek titkos és kabbalisztikus jelentéseket ád s így építi fel a maga theologiáját. A lelki életnek hármas tagozása — via purgativa, via illumativa, via unutiva — Pseudo Dionysiostól ment át az aszkétika-misztikai irodalomba. Szent Ágostonnál is meg van a hármas tagozás, csakhogy ő kezdők, haladók és töké-letesek lelki életéről beszél.
A középkor misztikájában erősödik szent Ágoston hatása, főleg a szent Viktorról nevezett Hugónál és Richárdnál, az ural-mat pedig átveszi a scolasztika. A legkiválóbb koripheusok az említetteken kívül szt. Bernát, Nagy Albert, szt. Bonaventura, aquinói szt. Tamás, továbbá assziszi szt. Ferenc, Ruysbroeck, Kempis Tamás és a német misztikusok. A misztika lényeges aktusa a híres szemlélődés; komoly bölcseleti és dogmatikai hátteret ád a scola bölcselete és nagy lelki mélységet és meleg-séget — főleg szt. Bernátnál, Bonaventuránál — az a vallási nagyszerűség, amely azt az időt az Egyház legszebb korszakává avatja. Szent Tamás Summájában olyan tökéletes világossággal és rövidséggel határozza meg a misztika lényegét, hogy a mai megélénkült misztikái irodalom is csak nála talál biztos orien-tálást. Méltán nevezi őt XI. Pius pápa a Studiorum ducem kez-detű enciklikában nemcsak a dogma és erkölcs, hanem az
asz-kézis aés misztik kritikán felül álló mesterének. o*
Ruysbroeck-öt a doctor extaticust, kit Maeterlink ittas sasnak nevez, nézetem szerint messze túlbecsülték. Buja érzel-messége a Canticum canticorum hangja és nagyságának íőtitka az ő érthetetlensége. Kempis Tamás józan egyszerűsége és ke-resetlen mélysége a legnépszerűbb misztikus aszkézist adja.
Egész külön fejezet a misztika történetében a német misztika, melynek képviselői Eckehert, Suso és Tauler. Erős náluk a neo-platonikus hatás. Vádolták őket pantheismusról is, de ezt igaz-ságtalannak tartom. A misztika az ő kezükben több, mint lelki elmélyedés és Istennek édes élvezete; náluk jelenti a keresz-ténység igazi értékelését és Krisztus igaz követését. Elsőben misztikus bölcselők. Talán a faji originálitás teszi őket bölcselőkké.
Isten igazán tiszta Szellem és minden jónak és igaznak kút-forrása. Bölcseleti problémáik is egyúttal misztikus bölcseletük etapjai : élet, levés, várni, Igének megszületése a lélekben, miért.
(A tiszta misztika eszmevilágából. Mössmer).
A misztika páratlan fénykora a spanyol szent Teréz kora, az újkor eleje, amikor a misztika teljes belső kivirágzását és legmagasabb kifejlődését éri el. Követi ezt a fénykort az újabb óriási misztikus irodalom, a misztikával foglalkozó theologusok részéről. Jelesebb misztikusok: granadai Lajos, szent Terézia, Keresztről nev. szent János, Josephus a Spiritu Sancto, salézi szent Ferenc, Lallement, Berulle, Feneion, Pascal, Angelus Sile-sius, Sailer, Möhler stb. ; misztikus írók pedig : Denifle, Lercher, Poulain, Saudreau, a nagy dogmatikus Scheeben, Zahn, a genialis Garrigou-Lagrange, Grabmann, Krebs, Louismet, Richstätter, Maumigny, páter Ernő magyar karmelita stb. A női misztikusokat mellőzöm, mert érzelmi gazdagságuk, a visionarius túltengés és theologiájuk teljes fogyatékossága miatt alkalmatlanok arra, hogy a misztikáról valaki helyes fogalmat alkosson. Kivétel ter-mészetesen szent Terézia, ki talán minden idők legnagyobb misztikusa. De m é g nála is megérezni, hogy nem theologiai alapképzettséggel bíró könyvet, hanem egy nőnek a misztikus megélését olvasom. Mert ha utána kezembe veszem az ő nagy társát és tanítványát, Keresztről nevezett szent Jánost, a doctor misztikust, kit misztikájáért XI. Pius pápa 1926 augusztus 24-én Egyháztanítónak és a misztikus aszkézis mesterének deklarált, mindjárt megérzem a theologust, ki tanít, világosságra és rend-szerre törekszik. Csomó speudo misztikus és pantheista misztikus is felüti a fejét : Madame Guyon, Blosius, Weigel, Bőhine. Sőt
AZ ASZKÉZIS ÉS A MISZTIKA LÉNYEGE 117 a regényirodalom is a misztikából keresi themáját, ami psycho-logiai irányával pompásan megegyezik. így Gerhart Hauptmann-tól : Der Narr in Christo, Der Ketzer von Soana ; Hans BartschHauptmann-tól Lukas Rabesam stb.
A misztikáról magáról különböző methodusok tárgyalnak.
A methodusok a felfogások és irányok különbözősége szerint keletkeztek, úgy h o g y nem lehet megközelíteni és kiböngészni a misztika helyes megértését és bölcseletileg megalapozott p o n -tos fogalmát, ha nem vagyunk figyelemmel a methodusokra é s nem szedjük ki igazságukat. Közre játszanak a nemzeti s a j á t s á -gok és a rendi irányzatok is; így lehet beszélni a már említett német misztika mellett spanyol, f r a n c i a ; franciskánus, benedicti-nus, karmelita stb. misztikáról. A spanyol misztikát a misztikus mélység és az extasisig elmenő m a g a s s á g mellett is rend, szi-gorúság és céltudatosság jellemzi, minek főoka, hogy jórészt theologusok és scolasztikus bölcselő misztikusok írják meg élmé-nyeiket és theologiai felfogásukat. A francia misztika a quietis-must akarja pótolni, mikor theologiai korrektséggel párosult quietismust visz be könyveibe, innen a finomság, melegség s udvari elegancia. Az olasz miszticizmus assziszi szent Ferenc hatása alapján naiv és kedélyes.
De ezek a sajátságok nem voltak olyan erősek, hogy a misztika lényegére kihatással lehettek volna.
Abban a misztikusok mind megegyeznek, h o g y a misztika lényegileg cognitio Dei experimentális. Isten tapasztalati m e g -ismerése. Azért nem is lehet tisztán theoretikus alapon kialakítani a misztikáról szóló nézetemet, h a n e m experimentálni kell, vagyis meghallgatni azokat, kiknek misztikus élményeik vannak és vol-tak. A mai spychoanalitikus korszakban ehhez ú g y i s nagy ked-vük van a theologusoknak. A misztika lényegét, mint megélést, Keresztről nevezett szent János híres misztikus költeménye, mely a spanyol költészet klasszikus darabjai közé tartozik s amelyhez szent János kommentárként írta misztikus müveit, így határozza m e g : „Rabul ejtett b ű v ö s álom, Elhagyott eszméletem, elhalt érzéki világom, többé mitsem éreztem . . . Eszem éjbe jutott, a világot oly sürü köd takará, hogy nem ismert tőle rá. A tudás e nem tudása oly hatalom, oly erő, h o g y ki nyitját értse, lássa, nincs olyan bölcs agyvelő. Oly fönséges, oly szertelen ez a leg-főbb tudomány, hogy nem akad oly értelem, melynek siker jár nyomán. S ha hallani szeretnétek, megmondom : e tudomány
118
Isten titkos lényegének lényegében áll csupán." (Keresztről nev.
szent János művei. Pater Ernő. Budapest, Stephaneum). Száraz bölcseleti nyelven aquinói szent T a m á s igazit el bennünket.
(Summa Theologica 2. 2. qu. 179, 180.) Ö a lelki életet két részre o s z t j a : vita activa és vita contemplativa. Az első az aszkézis, a második a misztika. Egyeznek a kegyelemben, mint alapban és Istenben, mint célban. A v i t a activa az elmélkedés-ben (meditáció) és az erények életéelmélkedés-ben közeledik Istenhez. Az elmélkedés Grabmann szerint (Wesen und Grundlagen der Kath.
Mystik 29. ol. Theatiner V. München) Istennek gondolkodó és lekövetkeztető megismerése. Ez kiindul a külvilágból és köz-pontja a cselekvő ember. A vita contemplativának Istent meg-ismerő lelki ténykedése a szemlélődés (contemplatio), amely Istennek megélvező szemlélete és m e g é l é s e — olyan istenmeg-ismerés, amelyben nem a lélek dolgozik, hanem közvetlenül Isten lényege hat a lélek lényegére, minek nyomán Isten iránti túl-áradó és maradhatatlan boldogságot jelentő szeretet fakad.
Szent Tamás a v i t a contemplativát a fenti m e g h a t á r o z á s értelmében, amennyiben a szemlélődésben a ténylefolyás lénye-gét keresem, az értelemhez sorozza, minek a n y o m á n azonban közvetlen célként — mint az égő h e g y a Siegfried mondában, kigyúl az istenszeretetének lángoló stygmákat f a k a s z t ó és ex-stazisba r a g a d ó tüze. A léleknek kegyelmi kincseiből a Szent-lélek ajándékai predominálnak és p e d i g annyira, h o g y a misz-tikus megélés erjesztőjeként, mint a világ kialakulásakor az Isten lelke lebegett rendező energiaként a vizek felett, úgy itt is a Szentlélek szerepel és pedig az ő belénkoltott ajándékai révén. Ez a Szentlélek tüzében keletkező szerető és élvező isten-megismerés legkedveltebb tárgyának a Szentháromságot tekinti.
Nemcsak a kegyelem, hanem f ő k é p e n és különösen a Szent-lélek-ajándékok teljességében természetfeletti t é n n y é avatják a szemlélődés istenmegélését. A Szentlélek-ajándékok két szem-pontból természetfelettiek: lényegüknél fogva, mert a megszen-telő malaszttal öntetnek belénk és cselekvési módjuknál fogva, mert ha működésbe jönnek, akkor n e m a lélek, az ember cse-lekszik, hanem a kegyelem viszi a lelket, ahová akarja. (Mystik
u. chsistl. Vollendung. Garrigou-Lagrange. 1927, H a a s u. Grabner Augsburg 27. old.)
A kegyelem lényegileg nagyobb, mint a természet, amiért a legtökéletesebb emberi természet sem ér fel a kegyelem
leg-AZ ASZKÉZIS ÉS A MISZTIKA LÉNYEGE 119 kisebb mértékével. Itt nemcsak a természetfelettinek elfogadásá-ról van szó, hanem annak teljes felértékeléséről, hogy fel t u d j a m fogni és elgondolni a kegyelem legmagasabb kivirágzását a misztikus szemlélődésben. Negative természetfeletti az a jó,
amely m a g á b a n v é v e egy m a g a s a b b természetnek jár és az ala-csonyabbnak tulajdonává ennek bizonyos felemelése révén válik.
Ez persze nemcsak negativ, h a n e m egyúttal relativ meghatáro-zás. Positive a természetfeletti a természethez hozzájáruló ké-pesség és felemelés, mely a természetet egészen átjárja és a m a g a s a b b természet magaslatára emeli. Ezt az emberi termé-szetben az isteni természet a kegyelem révén eszközli. A két rend rokon, mert különben nem volna lehetséges az együttmű-ködés. És mert rokonok, a processus nem is természetellenes, íme a misztikus élet természetes é s természetfeletti megalapozása.
A misztikus életben tehát — hogy visszatérjünk az elejtett fonálra, közvetlen istenmegismerés történik, kisérve Istennek túláradó s boldogító szeretetével. Bár úgy a logikai, mint a m e g -történés rendjében a központi lelki mozzanat, mely karakterizálja az egész lelki folyamatot, az értelem, mert irányítja és kivá-lasztja az akaratit, a szeretet ; a v é g e r e d m é n y b e n úgy a célt tekintve, mint a lelki folyamat intenzitását a szeretet a legfőbb, mert vele válik teljessé Isten bírása és a lélek boldogsága. Ez megfelel szent Pál felséges tanításának a szeretetről az első korinthusi levélben: „A szeretet s o h a meg nem s z ű n i k . . . " És amikor „színről-színre látunk, m e g m a r a d a hit, a remény, a sze-r e t e t ; de ezek között legnagyobbik a szesze-retet." (13.) A misztikus istenmegélésben az értelmi és akarati mozzanat egy egésszé forr össze. Ez a lelki történés a szemlélődés.
A szemlélődés nemcsak a legfontosabb, de a legtöbbet m e g v i t a t o t t misztikus fogalom. Éőképen akörül dúl nagy harc.
vájjon a szemlélődés Istentől belénköntött külön rendkívüli gyelem, v a g y pedig megszerzett és de congruo kiérdemelt ke-gyelem. A misztikusok szeretnek az első mellett állani, a theo-reták pedig inkább a másik mellé, amivel a lelki élet egységét akarják megmenteni és a misztikus életnek a rendkívüliség glorioláját letépni.
Hangsúlyozandó, hogy a szemlélődésben a lélek erői és képességei pihennek és Isten cselekszik. A tapasztalati isten-megérzés és szemlélés nem lelki t ö r t é n é s abban az értelemben, mintha a lélek cselekednék, hanem csak úgy, h o g y az Isten
tevékenykedik a lélekben, míg a lélek maga néma. Se a szent-írás, ?e a dogmatika nem dönti el, hogy ez a lélekben történő folyamat, tehát a szemlélődés a kegyelemnek magasabb fokozati kifejlődése-e, avagy külön rendkivüli kegyelem. Ezt csak experi-mentális úton lehet eldönteni, vagyis segítségül kell hívni a misztikusokat. A theoreta misztikus írók azonban több irányra oszlanak.
A traditionalis lélektani irány nem elégszik meg a fokozati különbséggel, hanem fajtabélit hirdet és szerinte a lelki eljegy-zésben, — ami főleg Ruysbroeknek és szent Teréziának kedvenc szava — közlődík ez a külön kegyelem. Grabmann ezt a felfo-gást vallja. A lélek a lelki eljegyzésig csak úgy jut el, ha előbb
— mint keresztes szent János tanítja, átmegy a „lélek sötét éjjelén", ami a külső és belső érzékek teljes elnémulása. A misz-tika lelki folyamatában a lélek sötét éjjele nélkülözhetetlen és legfájdalmasabb processus. Ezen irányhoz sorolhatók a fentemlí-tett neveken kívül m é g : Bonaventura, aquinói szent Tamás, a német misztikusok, Paulain, Maumigny, Richstätter.
A modern aszketikus misztikái irány nem indul ki a misz-tikából, hanem az aszkezisnek szeretne tág kaput nyitni és egy-úttal a misztikát elnyelni. Fokozati különbséget hirdet a kegye-lem és szemlélődés között. Ennek harcosai : Saudreau, Lamballe, Louismet. Zahn és Krebs a két irányt kibékíteni látszanak, ami-kor a fajtakülönbözetet csak rendkívüli esetnek tartják.
A theoretikus misztikus irány dogmatikai alapon oldja meg a kérdést és a megoldás kulcsát a Szentlélek-ajándékokban látja.
Ezek belénk öntött kegyelmi erők ; tevőleges ránkzúdulások ; míg a lélek passivitásban marad. És a passivitásban önmagát feladta lélekben a Szentlélek-ajándékoknak elömlése és Isten-közlése a szemlélődés lényege. Ide nem kell már hivatottság, mint aminővel bír a művész a művészethez, amiért is a híres magyar karmelita misztikus író, páter Ernő a misztikát a „lelki élet költészeté"-nek nevezi (Keresztes szent János müvei. 36 o.).
Szükséges csak a bűntől való mentesség és az örök élet elérése, de nem a szemlélődés, ez a bizonyos anticipálása az örök boldog-ságnak. A nagy dominikánus Garrigou-Lagrange ezt a felfogást viszi diadalra s legjobban látszik megközelíteni az igazságot. így hát a szemlélődés, a contemplatio marad — a tradicionális irány felfogása szerinti — exraordinaria, infusa és passiva, csak helyes értelmét kell megadni. Exraordinaria nem lényegileg, hanem csak.
AZ ASZKÉZIS ÉS A MISZTIKA LÉNYEGE 121
azért, mert kevésnek van erre rátermettsége ; infusa tehát nem megszerzett, vagy kiérdemelt, mert a belénköntött megszentelő malaszthoz tartozik (a Szentlélek-ajándékok) és passiva, mert a lélek néma és egyedül Isten cselekszik.
Messze eltérnénk utunktól, ha bele akarnánk menni a misz-tikus élet imafokozatainak problémájába is. Szent Terézia hét várat különböztet meg, keresztes szent János heggyel illustrálja a fokozatokról való tanítását. Több spanyol misztikus öt, folignói Angela 18 lépcsőt különböztet meg.
A misztikus élet lényegét és a szemlélődés értelmét annyi oldalról megvilágítottuk, hogy most már végleg körülhatárolhat-juk a misztika fogalmát és viszonylatba hozhatkörülhatárolhat-juk az askézissel.
Az aszkézis kegyelmi élet alapján folytatott harc. Scupoli egyenesen lelki harcnak nevezi. Közelebbi célja: a lélek uralma a test felett s a belőle kivirágzó erényes, tökéletes élet; távo-labbi célja az örök-boldogságban Isten bírása.
Askézis a görögben gyakorlatot jelentett, mellyel az athlé-ták trenírozathlé-ták magukat. Az egykori nyelv — ezen jelentését megtartva — használja mindazon gyakorlatok megjelölésére, melyek a test szenvedéseit, az egoizmust, a biínt legyűrik és a jót, a keresztény erényeket megszerzik, tehát a böjt, önfegyel-mezés, lemondás, disciplinait élet, vallás gyakorlat rendelkezései s végül az imaélet egész rendszere. Dolgozik ezen az aszkézis a kegyelemmel karöltve azon tudatban, hogy a teljes célt a túl-világon éri el. Ha valaki az aszkétikus eszközök használatában igénybe veszi még az evangéliumi tanácsokat is, még értéke-sebb és célravezetőbb eszközök birtokába jut, azonban önmagá-ban véve még nem mondható tökéletesnek, se át nem lépi — szükségszerűen — az aszkézis határait. Az aszkézis tipikus isko-lája a loyolai lelkigyakorlatok módszere. Ez a magyarázata an-nak, hogy a jezsuita aszketikus írók mint ilyenek a legjobbak, de átlag véve nem szeretik és nem értik a misztikát. A loyolai aszkézisnek két dinamikája van : az emberi akarat és az isteni kegyelem. Isten kegyelme nélkülözhetetlen, de a harcot volta-képen az ember akarata vívja. A misztikában teljesen a kegye-lem veszi át a munkát. A léleknek elég volt odáig eljutni, hogy minden lelki tehetsége passzivitásba mehessen és ezáltal a lélek a kegyelemnek — hogy úgy mondjam — szabad prédájává válhasson. így az aszkétikus élet megelőzi és sok tekintetben kiséri a misztikus életet. Ezt már a német misztikusok vallották.
A misztika az aszkézissel vallott közös célját, Isten boldog bírását, némileg áthozza, a hitvilági élet mesgyéjén innen. Isten lényegétől való lelki megérintettségében, a világot teljesen el-felejtő mennyei eljegyzettségében eljut az Istent élvező meg-ismerésének olyan fokáig, amelyik egyedül Isten kegyelmének müve és amelyik egészen rendkívüli, mert már a túlvilági élet boldog istenbírásából valami. Mindazonáltal Isten tovább is misz-térium marad, mert a'misztikus lélek a földön azért sohasem jut-hat el a visio beatificaig, melyet a misztikus lélek is csak a túlvilágon talál meg. De épen abból kifolyólag, hogy a visio beatifica nem érhető el a misztikus élményben sem, nyilvánvaló, hogy Isten lényegét a misztikus sem ismeri meg és hogy az Isten lényégétől való megérintettség az istenközeledés kegyelmi teljességét jelenti csupán.
Tehát úgy az aszkézis, mint a misztikus élet, természet-feletti, lelki élet. A természetfelettiséget nem a segítő kegye-lem — ez az istensegítség — adja meg, mert istensegítség a
Tehát úgy az aszkézis, mint a misztikus élet, természet-feletti, lelki élet. A természetfelettiséget nem a segítő kegye-lem — ez az istensegítség — adja meg, mert istensegítség a