Balázs vállat vont:

— A gyárban.

— Az ifiurak hogyan kerültek vele össze?

— Ővele szoktam javíttatni a biciklimet, — mondta V. Balázs.

— S miért pont itt gyülekeznek?

— Mert mindnyájunknak közel van és egy délutánra kiadta a szobát, mert napközben úgy sincs itthon.

A rendőrbiztos gondolkozott.

— Na jó. Majd az ifiurak bejönnek a főkapi­

tányságra. Ott majd kivallatják magukat. Nem szeretnék a bőrükben lenni, hogy mit kapnak majd a fiatalurak otthon, a papától.

Olyan természetesnek tartotta, hogy a jómódú kamaszok ellen a hatóság nem jár el hivatalosan, hegy mindjárt az apai pofonokra és nádpálcára gondolt. A rendőrség közel volt, szerencsére nem találkoztunk ismerőssel. A rendőrkapitány nagy sarmőr, a kaszinó elnöke, későbbi képviselői ambí­

ciókkal, amelyek be is váltak, meglepődve, de in­

kább atyai, mint rendőri szigorral fogadott ben­

nünket. Mindnyájunkat ismert, a szüleinket is.

— Hát ez meg mi a csoda? — kérdezte össze­

csapva a tenyereit. — Hogy kerültök ide, kölykök?

A rendőrbiztos jelentette, hogy Helfi lakásán talált bennünket. A főkapitány hátrafonta a ke­

zeit, egész közel állt hozzánk és vallatni kezdett bennünket. V. Balázs szigorúan kitartott amellett, hogy franciául tanultunk. De a főkapitány nem hitte el.

— Valljátok be, mit csináltatok?

Nekem jutott eszembe a mentő ötlet.

— Nincs értelme, hogy tovább tagadjunk, Ba­

lázs, — mondtam. — Megmondom, mit csináltunk, főkapitány úr.

— Na végre. Ez a helyes. Könnyebben meg- űsszátok. Hát mit csináltatok?

— Kártyáztunk, — mondtam.

A főkapitány fellélekzett, mesterkélt felhábo­

rodással leszidott bennünket, könnyelmű csirke­

fogóknak nevezett, majd telefonon és a rendőrök­

kel elhivatta az apáinkat. V. Balázs csak arra kérte, hogy a gimnázium igazgatóját ne értesítse.

A főkapitány inkább szüléink iránti kíméletből meg is ígérte. Jöttek a rémült apák, kínos jelene­

tek — értem T. jött be, kaján kárörömmel az ar­

cán, kegyetlenséggel a szemében, hogy végre újra a körmei közé kerültem. T. vitte a szót: le kellene csukni az egész társaságot, bíróság elé kellene ál­

lítani.

2^.

Otthon kékre pofozott, aztán kijelentette, hogy nem taníttat tovább, kivetett anyámmal az iskolából és felküld valahová a szlovák hegyek közé fakitermeléshez, ahol reggel négykor kell kelni, az erdőben lakni és testi munkát végezni, mint a tót parasztnak. Anyám már-már ráállt, hogy közvetlenül a vizsga előtt kivegyenek az iskolából, amikor T. olyasmit követett el, ami kissé mégis mellém állította. T. gyűlölete ugyan­

olyan férfigyűlölet volt irántam, mint az enyém iránta; valóban úgy akart1 tönkretenni mint

1 5 6

egy egyenrangú felnőtt ellenfelet: egziszten­

ciálisan és morálisan. Már csak egy hét választott el a vizsgaszünettől, amikor T. egy vasárnap dél­

előtt felment a rendházba az osztályfőnökömhöz és elmondta neki, amit a főkapitány sem közölt az iskolával a családok iránt tanúsított kíméletből;

hogy szombat délutánonként egy lakatoslegény la­

kásán gyülekeztünk: ő tudja, hogy forradalmi könyveket’ olvastunk és kapcsolatot tartottunk fenn a lakatoslegényen keresztül a szocialistákkal, bár mi azt állítjuk, hogy mi csak kártyáztunk. De ha csak kártyáztunk volna akkor is megérde- melnök, hogy kidobjanak bennünket az iskolából.

A tanárok elrendelték a vizsgálatot, mi konokul kitartottunk amellett, hogy lórumoztunk és azt is bevallottük, hogy cigarettáztunk — végeredmény­

ben az egész kalandot megúsztuk kettes maga­

viselettel az évvégi bizonyítványban.

3.

Helfi már egy nappal előbb eltűnt Komárom­

ból, hogy bennünket lelepleztek. Bár ellenezte a tüntetést s nem volt benne semmiféle szervezői szerepe sem, tapasztalatból tudta, hogy a rendőrség ilyenkor lefogja a pártvezetőséget és az ő priusza, Pestről való kitiltása s agitátori múltja köztudo­

mású volt a rendőrségen. Távozása után a titkos Galilei-kör szétzilálódott. A szüléink, sőt a rend­

őrök is szemmel tartották bennünket s otthon min­

den apa a másik fiút tette felelőssé a fia megron­

tásáért s ezért szigorúan eltiltották, hogy egy­

mással érintkezzünk. Ha vakációban és később az iskola folyosóin találkoztunk, csak egy dacos test­

véri pillantással adtunk jelt róla, hogy továbbra is összetartunk. Valójában bennem ebben az időben megtört a lelkesedés és szocialista műveltségem fejlesztése is elakadt. Bevallom, gyengébb karakter voltam annál, semhogy a rendőri és iskolai botrá­

nyok után mertem volna folytatni a konspirációt. S valami csalódásfélét is éreztem, amit később olyan sokszor: nem lehet rendes ügyek mellett lekötni magát az embernek, mert megüti a bokáját és kü­

lönben is félreértik. Mint később is minden intel­

lektuális, sőt politikai csalódásom után, szükségét éreztem, hogy testileg lealjasodjam. Amint emlí­

tettem, függetlenül fejlett szellemi színvonalamtól és a jó ügyekért való lelkesedésemtől, mocskos­

szájú és piszkosfantáziájú kamasz is voltam. Most lecsatlakoztam az osztály ama frakciójához, amely semmi egyéb nem volt, csak disznó. Ezek voltak a leggazdagabb, legjobban öltözködő fiúk, akik már tizenötéves korukban dendiskedtek, nyakkendő- és cipőkultuszt űztek: ebben az időben például a kecsegeorrú francia cipőket hordták és önkötő masnikat. Engem otthon csinosan öltöztettek, már csak családi hiúságból is, de nagyon rongáltam a ruhát, semmi érzékem nem volt az elegancia iránt. Mégis hamarosan vezetőszerepet kaptam a blokkban, mert a fiúk eddig még valamennyien ártatlanok voltak s én már régen azt hazudtam, hogy túl vagyok mindenen. Legtöbbször E. Józsiék házában gyülekeztünk, szintén szombat délután.